Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-12 / 265. szám
Munkabérek és teljesítmények A kombájnos, a sertés- gondozó, a gépkocsirakodó rendszerint nem tudja, hogy a szomszéd gazdaságok milyen növényből mennyit termel, vagy éppen mennyi hízót, zöldséget ad közfogyasztásra Azzal viszont tökéletesen tisztában van, hogy a vele azonos munkakörben dolgozó mennyit keres. És amikor azt tapasztalja, hogy az azonos munkák díjazásában nagyok az eltérések, megkezdődnek a bajok-. Tanúja voltam már olyan szélsőséges esetnek' is. amikor a kombájnosok a vita hevében azzal fenyegetőztek, ha nem ugyanolyan díjazásuk lesz, mint. a szomszédnak, akkor nem • folytatják a munkát. Mennyi magyarázkodást Igényelt »elsimítani" az összetűzést! És bármennyire elítélendő a kombájnosok magatartása, kétségtelen, hogy a bérezésben levő »ordító" különbségek feszültséget okoznak. Ez az egyik ok. hogy termer löszövetkezeteinkben napjainkban a korábbinál többet foglalkoznak a munkadíjazás helyzetével. A másik ok, amely legalább ennyire sürgeti a bér- gazdálkodás elemzését, értékelését az, hogy a közgazdasági ösztönzők jelenleg sem. a jövőben pedig még kevésbé »tűrik el- a munkadíjazásban tapasztalható lazaságokat. Amióta szövetkezeteink a , munkaegység szerinti jövedelemelosztásról fokozatosan áttértek a pénzbeli munkadíjazásra, vajmi keveset foglalkoztak a bérgazdálkodással. S bármennyire jó, ösztönző volt az akkori bérszábályzat. az eltelt évek során — elsősorban a műszaki-technikai fejlődés következtében — elavult, nem felel meg a követelményeknek. A sok közül ezúttal csupán néhány, a leggyakrabban előforduló típushibákra .utalunk. Nem vizsgálják folyamatosan térmelési egységenként vagy ágazatonként a bérszínvonal alakulását, így nem fedezik fel időben a hibákat, a normavagy az úgynevezett munkanaphígítást. Nem egy helyen okoz az év végén feszültséget, hogy nincs összhang a bérszabályzat és a termelési terv között, emiatt a tervezett élőmunka-mennyiség évi bérigénye több vagy kevesebb, mint a béralap. Javulnak a munka- feltételek, korszerűbb, modernebb gépekkel dolgoznak a szövetkezetekben, viszont az esetek többségében változatlanul meghagyják a régi normatívákat, nem térnek át az új adottságoknak megfelelő, a mennyiségre, a minőségre és a jövedelmezőségre ösztönző bérformákra. Amint már utaltunk rá, a kereseti lehetőségek között is jelentős eltérések vannak az egyes szövetkezetekben. A közép-somogyi tsz-szövet- ség készített egy összehasonlító felmérést, és igencsak meghök- kentóek a tapasztalatok. Tizenhat szövetkezetben különböző fizikai munkák díjazását hasonlították össze egymással, illetve a TOT által javasolt bérrel. A tények mielőbbi intézkedéseket követelnek! Van olyan gazdaság például, ahol a per- metlékészítés órabére több mint harmincegy forint, és van olyan, ahol hat forint ötven fillér. Ugyanakkor a TOT 10— 13 forint között javasolja erre a munkára az órabért. A kombájnosok órabérét 14.50 és 18.50 között javasolja a TOT, a vizsgált gazdaságokban tíz forinttól harminc forintig a legkülönbözőbb összegek fordulnak elő. A példákat hosszan lehetne sorolni, a következtetés azonban csak egy lehet: szövetkezeteink fontos érdeke, hogy ezeket a feszültségeket mielőbb megszüntessék, rendet teremtsenek a munkadíjazásban. Ehhez a rendteremtéshez hozzá tartozik az is, hogy a jövő évben életbe lépő szabályozórendszer megköveteli a bérszínvonal alakulásának folyamatos figyelemmel kísérését. A jövedelmező, az ésszerűen takarékos gazdálkodás fogalmához szorosan tartozik az eredményes munkára ösztönző, a megfelelő kereseti arányokat biztosító munkadíjazás. Ahogy minden területen, itt is nagy szükség vart a fokozottabb ellenőrzésre, a fegyelmezett, következetes, a növekvő teljesítményekre ösztönző bér- gazdálkodásra. Nem holnapi, hanem sürgős mai feladat a bérszabályzatok felülvizsgálata és átdolgozása! Vörös Márta Mire mennyit költünk? Aki nem jegyzi pontosan, nem is tudja! Valójában akkor lepődik meg igazán, ha belelapoz a Központi Statisztikai Hivatal nemrég megjelent Háztartásstatisztika című kiadványába. Munkás-, szellemi dolgozó, paraszt- és kettős jövedelmű háztartások bevételeit és kiadásait összegezi ez a könyv. A számok külön is, egymással összehasonlítva is figyelemre méltó következtetésekre adnak alkalmat. sok részletezése. Például: a szellemi háztartásokhoz tartozók költenek a legtöbbet gyógyszerre, lottóra, totóra, ( ők fordítanak a legtöbbet — I csaknem ezerhétszáz forintot j — művelődési, oktatási, sport- ! és szórakozási célokra. Míg például a munkásháztartásokr ban könyvre egy évben 66. a parasztháztartásokban 23 forintot költöttek, a’ szellemi háztartásokban 157 forintot adtak ki. Gyárkapun belül és kívül I A műszaki és közgazdasági értelmiség Kaposvár fejlődéséért Négy- négy és fél ezer, zömében fiatal mérnök és közgazdász, magasan képzett szakember él Somogy megyében. A megye műszaki és közgazdasági értelmiségének tehát — számarányát tekintve is — fontos helye, szerepe van a megye társadalmában, 'gazdasági életében. Munkájuk még fontosabb akkor, ha jelenlegi gazdasági feladatainkkal vetjük össze. A termelésben egyre jobban növekszik . az úgynevezett emberi tényezők (szakmai fölkészültség, érdekeltség, jó munkahelyi körzérzet stb.) szerepe, és megsokszorozódik a képzettség, a hozzáértés jelentősége. Jellemző, hogy évekkel ezelőtt egyes bonyolult termékekben a szellemi munka aránya még az öt százalékot sem érte el. ma pedig ez az arány 25—30 százalék körül van. A termelés irányító »posztjain" sem közömbös, hogy valaki milyen felkészültséggel lát munkához. A műszaki és közgazda- sági értelmiség munkájának fontossága tovább növekszik J ma és a következő években, I amikor a hatékonyság, az intenzív fejlődés igénye minden korábbinál hangsúlyosabban fogalmazódik meg. Hogyan él, dolgozik a megyeszékhely műszaki és köz- gazdasági értelmisége? Milyen segítséget tud adni munkájával a párt- és tanácsi vezetésnek Kaposvár várospolitikai célkitűzéseinek megvalósításához? Erről beszélt tegnap az MTESZ választmányi ülésén Prjevara Pál, a városi pártbizottság titkára. A 70-es évektől egyre több mérnök és közgazdász került vezető pozícióba. Ezzel együtt a vállalatoknál fokozatosan kialakultak kis alkotói kollektívák. Munkájuk a gyárkapun túl is *kisugárzik. Akad még néhány helyen féltékenység, s a színvonalas alkotóin unka kibontakozását akadályozó magatartás — de ma már nem ez a jellemző a városban. A magasan képzett szakemberek társadalmi megbecsülése szakadatlanul emelkedik. Rendkívül fontos a műszaki és a közgazdasági értelmiséget tömörítő szervezetek szerepe: programjaik növelik a szakemberek tájékozottságát, s figyelmüket a gazdasági építőmunka fontos kérdéseire tudják irányítani. A vállalatoknál dolgozó mérnökök, közgazdászok, technikusok sokat segíthetnek a megyeszékhely középtávú tervének előkészítésében és végrehajtásában. A Kapos- vár fejlődését 1980-ig megha- I tározó terv igen sokrétű teendőit csak a társadalmi aktivitás 'fokozásával lehet meg- ' valósítani. Melyek á város fejlődését meghatározó' politika általános célkitűzései? A párt- és tanácsi szervek alapvető törekvése, hogy a város fejlődésének ütemét a következő öt év során a korábbihoz hasonlóan biztosítani tudják. A fejlődésnek viszont az előző évtizedekkel szemben intenzívebbnek kell lennie, mert az alapvető erőforrások kimerülése mind nyilvánvalóbbá válik. Az idén például Kaposváron csökkent az iparban foglalkoztatottak száma, s a következő években ez a szám aligha növekszik Számottevően. Később az építőiparban dolgozók számának csökkenésére is lehet számítani. Nincs a város környékén korlátlan mennyiségű víz, s elégtelen a szennyvíztisztítás. Kevés az új beruházások gazdaságos megvalósítására alkalmas szabad terület. Az ország gazdasági életében ér- V( .ívesülő szabályozókon kívül ezek a helyi körülmények kényszerítik a város fejlődéséért felelős tervezőket, hogy jobban számoljanak a fejlődés motorjának szerepét betöltő ipar intenzív fejlődésével. A várospolitika azonban nem pusztán a beruházások és a fejlesztések kérdéseit1 foglalja magába. Fontos, hogy a város intézmény-, kereskedelmi és szolgáltatási hálózatát is — összhangban a lakosság növekvő igényeivel — állandóan fejlesszék. Különösen szükséges a Kaposvár felsőfokú szerepköréből adódó intézmények korszerűsítése. A kereskedelemben, a szolgáltatások színvonalában és az iskolai hálózatban az eddigi szintet akarják a következő években tartani. Milyen lesz Kaposvár 1980- ban? Évi 1000—1200 lakos ‘beköltözésével számolva, az V. ötéves tervidőszak végén mintegy 73—74 ezer ember él majd a városban. Az ehhez szükséges sokféle feltétel közül csak egyet emelünk ki: az építőipari igények és a kapacitás közötti tartós összhangot. Kaposvár a következő öt évben sem akar lemondani a rá eddig is jellemző dinamizmusról. A fejlődéshez szüksége van sokféle — ma még nem eléggé ismert — tartalék feltárására. S ebben a város számít az immár tekintélyes számú műszaki és közgazdasági értelmiség jó munkájára a gyáron belül, és fokozottabb társadalmi érdeklődésére is. Cs. T. Az elmúlt tíz évben a munkásháztartásokban az egy főre jutó nettó jövedelem tizenegy és fél ezerről huszonegy- ezer forintra, a szellemi dolgozók háztartásában tizenötezer forintról huszonhétezer forintra, a parasztháztartásokban tizenegyezer forintról huszonegyezer forintra emelkedett. Természetesen ezzel arányosan nőtt az egy főre jutó kiadások összege is. A múlt évben élelmiszerre a legtöbbet a szellemi dolgozók költöttek, nagy a szóródás viszont a vásárolt termékek arányában. Míg például a parasztháztartásokban egy főre számítva háromszáztíz forintot költöttek zsírra és zsírszalonnára, a szellemi dolgozók háztartásaiban erre a célra csak 166 forintot fordítottak. Az is igaz, hogy ez utób- > bi kategóriába^ 1 kétszer annyi étolajat és margarint használtak, mint a parasztháztartásokban. Meghökkentőten alakult az egy főre jutó szeszesital-vásárlás: a kettős jövedelműeknél 1212 (!), a parasztház tartásokban 1151, a munkásháztartásokban 764, a szellemieknél pedig 715 forintot fordítottak erre a célra. Az üdítő ital fogyasztása ezzel éppen fordítottan arányos. Legalább ilyen érdekes és elgondolkodtató az egyéb szükségletekre fordított kiadá- | Kaposváron, a Kalinyln városrészben két parkolóhoz bekötő utat épít a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő V.állalat. A 20(1 méteres úthoz 250 tonna aszfaltot használnak fel. A munkálatokat két nap alatt végzik el. Készül a bekötő út Kártérítés M egbüntettek egy mu-nkásasszonyt, bár senki sem tartotta »világrengetőnekr a vétségét. Egy órával később ment be a munkahelyére. A művezető szerint ezzel megszegte alapvető kötelességét. »Elaludtam« — ez volt a magyarázat. Mással is előfordulhat. A következményekkel azonban mindenkinek számolnia kell. A művezető elmondta, hogy egy óra alatt mennyi értéket termelt volna, s mulasztásáért ~megrováS"-ban részesítette az asszonyt. A munkaügyi döntőbizottság azonban »túl szigorúnak« tartotta az egyébként legenyhébb büntetést. Kimondta, hogy »a ;felrótt magatartás nem meríti ki a fegye'mi vétséget", a büntetést pedig — törvénytelenül — hatálytalanította. (Kiváncsi vagyok, hogy a művezető ezután milyen kedvvel és módszerrel próbál fegyelmet tartani?) Az eset elgondolkoztató, de annyira nem súlyos, hogy eláruljuk az asszony nevét. A példát egy testületi ülésen jegyeztem föl. ahol a megyei párt-vb a munkaügyi viták törvényességéről tárgyalt. Az ügyészségi vizsgálatok nyomán terítékre kerültek megnyugtató és nyugtalanitó jelenségek is. Az ügyészség a jogrend biztosítására létrehozott állami szervezet. Folytathatnám azzal, hogy a hatalom égjük szerve, s amit vizsgál, amit véd, az fontos politikai kérdés. A törvényesség a dolgozó emberek érdeke. Nem a jelentés- készítés indította a megyei főügyészséget arra, hogy vizsgálódjon; ez rendszeres kötelessége. Most mégis »csak« huszonöt somogyi vállalatnál szerzett tapasztalatát tárta föl, s ez 30—35 ezer dolgozót érint. Alckor is általánosítható tapasztalat ez, ha tudjuk, hogy Somogy 364 000 lakója közül 172 000 aktív kereső. Mielőtt bárki is egyoldalúsággal vádolna, el kell mondanom,. hogy .a törvény tiszteletével, megtartásával nincs semmi alapvető baj a megyében, »Érvényesülnek a dolgozók jogai« — így fogalmazott az egyik hivatott felszólaló. Ehhez nem kell kommentár., A törvényesség megtartása, a munka- ■ ügyi jogok biztosítása ugyan nem megy magától; a viták is elkerülhetetlenek. De általában rend van, s ez megnyugtató. »A társadalmi érdek védelméről azonban kevesebb jót lehet mondani." Nem ellentmondás ez? Vajon a társadalmi érdek nem a dolgozó emberek érdeke? Miről kell hát beszélnem? Arról, ami közvetve sérti és csorbítja valameny- nyiünk érdekét. Gyakran a rosszul értelmezett emberség, az elnéző magatartás okoz súlyos károkat. Ne beszéljünk most a formai okokról (az üzemi joggyakorlatban mintha túlzott hangsúlyt kapna), bár nem ártana, hiszen sokszor a törvény nem ismerése vagy felületes alkalmazása miatt nem térül meg a népgazdasági kár. Pedig a Munka Törvénykönyve világos útmutatást ad. A vállalatoknál mégis szinte teljesen formális a selejtkúr megtérítése. A tíz-, húszforintos kártérítés semmire sem figyelmeztet; bosszantja a dolgozót, de .nem növeli a felelősségérzetét. A VBKM kaposvári gyárában például egy év alatt 115 kártérítési határozatot hoztak. A se- lejtgyártóknak tíztől ötven forintig terjedő összeget kellett fizetniük. A törvény helyes alkalmazása 321-től 750 forintig tette volna lehetővé a kártérítést. A veszteségnek ez is csak elenj'észő része. r E s íme, egy szokatlanabb eset. A Budapesti Finom- mechanikai Vállalat 3.. sz. gyárának igazgatója 176 forintos -kártérítést írt elő valakinek. A döntőbizottság azonban »hivatása magaslatán« 20 forinti'a csökkentette a büntetést, és azt javasolta az igazgatónak, hogy a többit ossza szét a brigád tagjai között. Pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy a »ki kivel akar jóba lenni« elvtelen gyakorlat tarthatatlan. A Somogy megyei Ásványvíz- és Szikvízipari Vállalat meg azért esett el 9480 forinttól, mert a hiánymegtérí- tési határozatot késve közölte. De vegyünk egy általános példát. Ha egy dolgozó mondjuk ötezer, forintos kárt okoz, és 2300 forint a fizetése, megnyugtató-e. ha 345 forintot megtérít a vállalatnak? A törvény valamivel többre is lehetőséget a(J, de hol törekednek a többre? Nagyobb anyagi felelősséget kell kialakítani az emberekben. A károkhoz képest kevés a kártérítési eljárás. Inkább elnézik. a kártevést, nehogy gondot okozzon a »bürokrácia". S a pénz úszik. A Kőolajvezeték Építő Vállalatnál például egy év alatt 3 848 000 .forint volt a kár, s ebből 32 682 forint térült meg. A Balatoni Halgazdaságnál ugyanennyi idő alatt 428 780 forint kórt számoltak el, s 7894 forintot fizettek be. Kártérítést természetesen nemcsak a dolgozó, hanem a vállalat is fizet — például üzemi baleset után. De egyik változatnál sem megnyugtató a helyzet. Van. például olyan osztályvezető a megyében, aki ellen »mérleghamisítással a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás« bűntettének gyanúja miatt eljárás folyik, és jelenleg is a beosztásában \Tan, fegyelmi sem indult ellene. Egy vállalati vezető meg 118 158 forint leltárhiány miatt elvonta a prémiumot!!) a felelősöktől, s az értesítés késése miatt ezt is hatálytalanította a munkaügyi bíróság. A húskombinátban tavaly 1 870 586 forint leltárhiányt állapítottak meg, s valamennyit — felelősségre vonás nélkül — »kálóként« számolták el. Ügy gondolom, e példák egyben útjelzők is a rendteremtéshez. A nagyobb vállalatoknál önálló jogtanácsos dolgozik, a kisebbeknél másodállásban vállalják ezt a tisztet. Ideje volna felismerni, hogy a »jogtanácsos« megnevezés nem tükrözi pontosan feladatuk lényegét. Sokan csak tanácsokat osztanak, de alig foglalkoznak az említett ügyekkel. Kiderült az is, hogy a munkaügyi jogszabályokat nem ismerik eléggé, s egy részük a továbbképző tanfolyamokon sem hajlandó részt venni. Pedig úgy tudom: »A vállalati jogtanácsos jogi ügyeket intézői!) tisztviselő", s nem kívülről szemlélő »tanácsadó-. a vállalati döntőbizottságok többsége jól látja el feladatát. Egy részük azonban a »jó fiú« szerepében tetszeleg. vagy nem tudja, hogy mi a kötelessége. Figyelemre méltó, hogy a munkaügyi perek 90 százalékát a dolgozók indítják, s csak 10 százalékát a munkáltatók. Mi lehet az oka? Valószínű a dolgozók érdekvédelmének helytelen fölfogása. Nem egj’szer fordul elő, hogy akkor is nekik’ adnak igazat, amikor hibásak. A vezetők pedig elbizonytalanodnak: ötször is meggondolják, mielőtt bármilyen fegyelmező eszközhöz nyúlnának. Lehet így rendet teremteni? Változtatni kell a korábbi felfogáson. Jávori Béla íj parkot telepítenek Kisbajomban (Tudósítónktól.) Folyik a fásítás, illetve a hiányzó fák pótlása Kutason. Ugj'ancsak évente friss, virágokat ültetnek a falu utcáin, s a legtöbb udvarban a konyhákért mellett virágoskert is van. Ha idegen jár a faluban, látja az udvarokon a sok-sok rózsatövet, a szebbnél szebb évelő és egynyári virágot. De ez tapasztalható az áfész kisöruhá- za, a tanácsház, az állami gaz- 1 daság udvarában, vagy az iskola előtt, az I. világháborús emlékmű körül. A közös tanácshoz tartozó- Kisbajom központjában létesítendő park helyén a régi eperfákat kivágták, a parkosítás előkészítése is megtörtént. Falvainkban az idős embereit háza előtt az úttörők és a KISZ-szervezetek gondoskodnak az elültetett kis fák ápolásáról és a virágosításról.
