Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-07 / 262. szám

Kalinyin-centenárium

Még sohasem küldtek annyi levelet testvérvárosunkba, mint most, az ünnepek előtt. A Szovjetunióban szép hagyomány, hogy a rokonok, barátok, elvtaisak képeslapon üdvözlik egymást november 7-e alkalmából. Kalinyinba most elsősorban azért érkezett annyi jókívánság, megemlékezés, visszaemlékezés, mert másfél hét múlva, november 19-én ünneplik Mihail Irano- vics Kalinyin születésének századik évfordulóját. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom elökészílésében, harcaiban olyan nagy szerepet vállaló Kálinyinrol szerte az országban megemlékeznek.

E táj szülötte. A festői Medvegyica folyó partján fekvő Verhnyaja Troicán született a Szovjetunió kiemelkedő párt- és államférfia. parasztcsaládból. Szülőfalujához, szülőföldjéhez élete- végéig szoros szálak fűzték. Már ifjú korában a forradalmárok út- járk lépett, s nem törte meg hitét, akaratát az sem. hogy tizennégy alkalommal tartóztatták le vagy büntették száműzetéssel. A pétervári Pu- tvilov-gyár munkása, politikai vezetője: 19!)6-ban találkbzott először Leninnel, s attól kezdve harcostársakként küzdöttek a munkásosztály ügyéért.

Mindig a legnehezebb frontokra küldték, mert olyan szónok volt, hogy mindenkit megnyert az ügynek, mindenkit magával ragadott. Lenin ezeket a tulajdonságait nagyra becsülte, s 1919 márciusában M. I. Kalinyint jelölte a Legfelső Központi Végrehajtó Bizottság elnöki posztjára. 1938-tól 1946-ig, haláláig a

Legfelső Tanács Elnökségének elnöke volt. Huszonhét év a szovjet ailarn élén — ez a

Egyik képe.

! forrása a Szovjetun ió-szerte í ma megnyilvánuló nagy szeretetnek . is. S testvérrrie- ; gvénkben még nagyobb a Jiő- ! foka a megemlékezéseknek, hiszen Kalinyin hű fia volt a I Felső-Volgavidéknek, mindig | ott volt, ha dicsérni, elismer- I ni, buzdítani kellett. A Nagy i Honvédő Háború éveiben.

' Kalinyin város felszabadulá- | sa után huszonöt nappal gyúj- 1 tó hangú beszédet mondott a kommunisták előtt.

Éppen e szeretet és megbecsülés vezérelte a felső- j vólgavídékieket, s vették föl ) M. _ I. Kalinyin nevét 1931 i novemberében.

A centenáriumra hosszú hónapok óta készülnek test- ! vérmegyénkben. Kalinyin szülőföldjén, Verhnyaja Troicán egymást érik a Szovjetunió legmesszebb tájairól érkező csoportok, küldöttségek. Mindenki. látni szeretné Kalinyin múzeummá átalakított szülőházát. Eddig tízezren jártak • a

A Verhnyaja Troiea-i szülőház.

rohamosan fejlődő Verhnyaja Troicán. közülük csaknem négyezerötszáz pionír. A beírások szerint kijevi, taskenti, krasznodari, tallini, szamar- kandi, szibériai, közép-ázsiai, kazahsztáni vendégek is fisz- ! telegtek a szovjet nép nagy j fiának emléke előtt. A j szverdlovi Kalinyin Gépgyár dolgozói emlékalbumot ajándékoztak a múzeumnak. Verhnyaja Troicától nem messze van Jakovlevszkoje falu. Ott járt iskolába t Kalinyin. A centenárium tiszteletére adjak át az emlékszobát, amely e korszak dokumentumait gyűjtötte egybe.

Több jubileumi könyv megjelent, közöttük a Kalinyin- sorozat befejező — negyedik — kötete. Ez az 1941 és 1946 ] közötti cikkeit és beszédeit I tartalmazza. Testvérmegyénkben különösen nagy örömet szerzett a moszkvai Munkás Kiadó gondozásában megjelent kiadvány: M. 1. Kalinyin és a Felsö-Volgavidék. Ez sok fontos, sok új, dokumentumot " tesz hozzáférhetővé. Felsorolja a könyv a Kali- nyin-emlékhelyeket és azokat a dátumokat, eseményeket.

1 amelyek a szülőföldjével való szoros kapcsolatát mutatják.

Lehetetlen felsorolni menynyi minden idézi Kalinyin de- j rűs egyéniségét. Csak annyit, hogy bélyeg, jelvény, emlék- | tárgy, dal és még sok egyéb. Két fontos kiállítás nyílt meg a közelmúltban. A képzőművészeti tárlat témája a kiemelkedő szovjet államférfi élete, pályája és kapcsolata a szülőfölddel. Mintegy háromszáz festmény, grafika, szobor, üveg- és porcelántárgy látható több mint' egy hónapja a kalinyini képtárban. November elsején nyílt meg a fotókiállítás; ez azért is érdekes, mert kaposvári fotosok alkotásai is láthatók ezen.

Van Kalinyinnak egy nagyon szép mondása: »Eltelik ezer év, az emberiség tanulmányozni fogja a szocializmus történetét. Lelkesedni fog és elgondolkozik azon, hogy ezek az egyszerű emberek voltak a szocializmus első építői. Ez á legnagyobb megtiszteltetés«. Most, amikor őrá emlékeznek s felidézik: miként lett politikus, forradalmár. államférfi a putyilovi munkásból, biztosan sokat idézik majd szavait.

Lajos Géza

A szovjet kultúra napjai

Eliszo Virszaladze hangversenye Kaposváron

Egyik kritikusa »a zongora ,poétájának« nevezte. A fiatal, mandulavágású szemű, grúz zongoraművésznő szerdán este Kaposváron tartott bérleti hangversenyén a közönség sem vélekedhetett másképp. A szovjet kultúra napjainak magyarországi rendezvénysorozatára a szovjet művészeti élet legkiviflóbbjai érkeztek hazánkba.

Az 1962-es Csajkovszkij- és az 1966-os Schumann-zongo- raverseny győztese, Eliszo Virszaladze — mint beszélgetésünk során elmondta —■ nem először jár hazánkban. A harmadik hangversenysorozatot tartja itt. Magyarországon, de az idei vendégszereplés rrtegi.s különbözik a többitől. Eddig csak a vidéki hangversenytermekben lépett föl, a napokban viszont — több vidéki zongorahangverseny után — a fővárosban is bemutatkozik.

— Mikor kezdett foglalkozni a zenével?

— A nagymama kezdett tanítani, ugyanis ő zongoratanárnő volt. Az alapfokú zenei

I iskola elvégzése után maga- | sabb szinten is tőle tanultam. Azt mondhatom erre - a kérdésre még. hogy én szerencsés helyzetben voltam, mert számomra mindig is természetes volt a zene jelenléte. így sose gondoltam arra. hogy »mi leszek. ha nagy leszek«: életem j mindig egy volt a zenével.

Egyébként később, amikor I már hangversenyeztem. azt mondta: sajnálom, hogy megtanítottalak zongorázni, mert [ sose vagy itthon.

Elilzo Virszaladze a neves szovjet zongoratanár, Neuhaus szárnyai alatt vált elismert | művésszé, sikerének íve az 1962-es Csajkovszkij-ve"senv után lendült föl. ezt fokozta a zwickayi Schumann-ver- seny. Azóta nemzetközi elismerés övezi pályáját, művészetét. Ausztriában. Olaszországban, Norvégiában, legutóbb pedig a Leningrádi Filharmónia Szimfonikus Zenekarával Nvugat-Németország ban turnézott.

A kaposvári hangversenyen is bizonyította, hogy Schumann

I különösen a szívéhez nőtt.

I Előtte Mozart a-moll rondáját \ adta elő; ennek alapján is a legjobb véleménnyel lehettünk zongoraművészetéről. Tökéletes koncentráció, mély átélés, j könnyedség jellemzi zongora- I játékát, és közönségének is azt I az érzést sugallja, hogy határ- \ tálán boldogságot nyújt számára a zene. A hangverseny gyöngyszemeként csillant meg előttünk Schumann Kresle- riana című műve, a hangoknak szinte érzéki gyönyörűségét varázsolta elő. Prokofjev Szarlcazmusok című szonátájával sem fejeződött be Eliszo Virszaladze műsora. három számot játszott még ráadásul: egy Chopin-kcringőt, Mozart kis c-dúr szonátáját és PrO- kgfjevtöl egy toccatát.

A közönség lelkesen ünnepelte a szovjet zeneművészet — méltán neves — tbiliszi reprezentánsát, aki értékes művészi élményt szerzett a kaposvári zenekedvelőknek.

H. B.

Egy bukszából hatan élnek

Hívatlan vendégként állítottunk be a minap Kisgyalánban Horvath Jánosékhoz. Az asz- szonynép érdeklődéssel hallgatta jövetelünk célját, nevezetesen: szeretnénk megtudni, hogyan él a Horváth család. Kérdéseinkkel nem kutattunk holmi kuriózumok után, a mát igyekeztünk »megfogni«, mégpedig úgy, hogy viszonyítási támpontért visszanyúltunk addig a határig, ameddig az élők emlékezete ezt lehetővé tette.

Idős Horváthne — »eg tesz- vesz a konyhában. ezt-azt rendbe rak a ház körül — het- venhárom éves. A férje kerek tízzel jár előtte, ő a »nagy házban« fekszik betegen. Ahol beszélgetünk, amolyan nyári konyha, önálló épület az udvarban, de télidőben is jó szolgálatot tesz: itt készül az étek. itt terítenek a családnak. Tisztaság, rend; praktikus alkalmatosságok bősége: asztal-, villany- és gáztűzhely egyetlen helyiségben.

— Nem túl sok ez a jóból?

— Mi ním taxájuk annak. Az egyik jól főz, a másikkal a sütés tökéletesebb, télen az asztali meleget is ad ...

Az idős asszony kedélyesen magyaráz, hozzáértéssel és magabiztosan tájékoztat mindezek előnyéről -és fogyatékosságairól. Hinném-e ezek után. hogy a nászútuk — hű, de régen volt! — annak idején az istállóba vezetett. ott volt a nászágy is. Egy kis pusztán, cselédházban éltek akkor. A papa csikós volt, a férj kocsis.

lamivel többet időzzünk — immár a férj. Horváth János visszaemlékezéseit hallgatva. Büssüből érkezett haza, ahol az üzemegység talajelőkészité- si és vetési munkák folynak.

— A faluban én voltam az utolsó, aki beléptem. Őszintén szólva nem nagyon bíztam abban, ami végül is valóság lett... Azt mondták: ha mindenki úgy és annyit dolgozik, mint egyéni gazda korábart, j nem mehet rosszabbul a sorunk. csak jobban. Mit mondhatnék most? A körülmények

Tersánszky / lenő

Á

havasi selyem fiú

— A Bogya Gazsiért? Ezért bánkódsz te? — mondta a vénasszony. — Hiszen láttam már az utcán. Kicsit görbén tartja a nyakát, ahol megtapostad. De ne félj attól, kutya baja sem lesz annak.

— Nem, nagysága, abban le ne higgy, ha láttad is. Én tudom, hol másztam rá. Abból nem lesz ember — felelte komolyan a pakulár — De . az Isten énhozzám kegyelmes lesz, mert én nem magamért rontottam meg. Azt bántotta, aki engem felnevelt.

— Hát az apád volt az az öregember, akivel láttalak? — kérdezte Krizsánné.

‘— Nem. az nein apám. De azért jobb volt nekem, mint apám — válaszolta a pakuláx-.

— Hát él még valakid? Anyád van? —* vallatta a vénasszony.

— Van anyám. Él anyám. Most rossz lesz nekik, hogy én :tt vagyok.

— Hát másvalakid nincs 6enki ? Testvéred ?

A pakulárnak erre mintha valahogy borúsabb és nyugtalanabb lett volna a tekintete. és egy kis zavar látszott volna rajta.

A törrilöc ablakára nézett, és nem felelt a kérdési-e.

Krizsánné erre nem faggatta tovább. Megígértette vele, hogy ha. kiszabadul, nem kerüli el hazát, és mikor távozott, a pakulár iránt való más szenvedelmeihez még az állapotán való szánalmat is vitte.

Ám Krizsánnéban a két hátralevő hét alatt folytonos aggodalmak motoztak, hogy a pakulár nem áll szavának, és nem jön hozzá, ha kibocsátják a tömlőéből. Mert úgy tetszett •neki, hogy hiába ígért oly kedvező feltételeket a pakútárnak, ha hozzá szegődik cselédnek, csak ímmel-ámmal mondott igent a pakulár.

Krizsánné pedig tévedett. Ajánlata kedvező volt a pakulárnak, csak nem volt természetében a hangos fogadko- zás és bizonykodás.

Aznap aztán, mikor a pakulár kiszabadult, Krizsánné nem állhatta meg, hogy maga ne menjen a tömlöc elé, s ott ne fogadja a kapuban a paku- lárt: — Hat elszegődsz hozzám? — kérdezte tőle. — itt vagyok szekéri-el, mert dolgom volt a városban, és ki is vihettek mindjárt.'

A pakulár azt válaszolta: elszegődik, de előbb haza kell mennie, és beszélnie hozzátar- tozóivaL

—■ Jól van — mondta Krizsánné —, elküldelek szekérrel, mert látom. így is lerom- lottál a tömlöcben. Várd meg hát itt, éx-ted küldöm a szekeret.

— Á, ari-a nincs szükségem, nagysága, bírom én a (lábam

— mondta a pakulár —. megyek csak gyalog a bércen át.

A pakulár faluja éppen a túlsó oldalán feküdt a bércnek. Szekéren, körül az országúton épp egy napi út volt. Míg át a bé’-cen, aki ismerte az ösvényt, fél nap alatt kényelmesen Megjárta. És ennek a bérei útnak akármelyik völgyön neki lehetett vágni. így a Krizsánné faluján át is. Ám a vénasszony képes tett volna. ha a pakulár vissza nem utasította volna, alája adni egyik szekerét a munkától, hogy azzal is biztosítsa a pakulár visszajövetelét.

A pakulár tehát azzal köszönt el a vénasszonytól, hogv hai-madik pirkadatkor jelentkezik a szolgálatba.

Mielőtt azonban a bércnek vette útját, Krizsánné egy kis tétova után visszatartotta:

— Várjál! — monda neki

— akax-ok még valamit mondani. Otthon a faludban elmondhatod a szegőd vén ved, de itt a faluban és a töbni cselédemnek, ha megérkezel, ne szóljál róla. Megmondom neked miért. Ezek rest gazemberek, csak azt nézik, hogy lopják a napot, és hogy mi ragadjon körmükhöz, azért azt a bért sem érdemlik meg. amit kapnak tőlem. A tied több az övéknél, amire fogadtalak. Én téged látlak, ki vagy, és aki neKem becsületesen megdolgozik. annak én becsületesen szexetek fizetni.

A pakulár erre , is szótlan bólintott, legföllebb valahogy nem akai-ózott ránéznie közben a vénasszony-a. mintha ezzel végleg megértett volna valamit, amit előbb is sejtett, de- hagyná az ügyeket menetű ki-e.

Valóban olvan hallatlanság, mint ami bért a pakulprnak ígért, még nem hagyta el szegődő cselédnek a vénasszonv száját. És akármilyen nyíltszívű volt magyarázata, minthogy ötölni-hatolni a vénasz- szony nem. tanult meg életében. azért úgy tetszett, egy kis zavartól maga sem mentes.

így volt. A vénasszonv nem titkolhatta. s nvilván nem is titkolta magától, hogy nem szokott, vagy réges-rég elszokott olyanféle érzésektől, amilyenek a pakulár iránt fogantak, és hatalmaskodtak egyre jobban benne.

Talán nyilván tudta, hogv csak valaha, kemény, kifest " keblei mögött kezdett olyan doba.iba szíve a szénégető fia közelében, mint most, tespedt öreg emlői mögött, a pakuí.ár láttára. Ugyanabba a dobajba. amit akkor fojtott el, amikor afx.ia. anyja noszogatására hozzá kellett mennie a gazdag szekeresnek a fiához, Krizsan Jánoshoz.

Talán nyilván tudta a vén- asszony. hogy ez volt az egyetlen érzés életében, aminek jogait nem merte kiküzdem. Ami elsenyvedett. és más ei-őkké másult benne. De ha ím. újra jelentkezett, akkor mar nincs várrúvalója vele.

(Folytatjv k)

" " *7

a*'" ' *-5#

Az ebéd most az asztali tűzhelyen készült.

Hogy Kisgyalánban házhelyeket osztottak, a hálómból egy nekik is jutott. Vettek hozzá még négyszáz ölet, és építettek rajta istállót, pajtát, szo- ba-konyhás lakóházat. A sorrend így igaz. a gazdasági épület jobb volt és előbb .készült, mint a tömásfalú kis ház. Földút, szántóföld .. . Hol volt akkor még a mai »kiépült«, határozott karakterű község?

Hoi'váth Jánosné, az idős asszony menye harmincnyolcban került menyecskeként a családba. A folytatást tőle halljuk:

— Megint bővítettük a helyet. Én kaptam az apámtól három kateszteri , földet, az uram is ennyit; ezen dolgoztunk. meg feles bérletet vállaltunk és részest az uradalomban. Nem volt nekünk más gondunk. csak a munka . . . Háboxü után, a földosztáskor Írét holdat kaptunk. Egy ló eladásából. a vételárból vetőgépet vettünk. Csikót, bikát, disznót neveltünk eladásra, hogy pénzhez jussunk. Ötvenkilencen beléptünk a téeszbe, s vittünk magunkkal mindent, amink volt. A lányunk férjhez ment...

No, álljunk meg itt egy kicsit! — kértem Horváthnét, hogy enne! az időszaknál va- í

igazolják, hogy igazat mond- .ak.

Ebből a hattagú családból négyen dolgoznak 1959 óta a termelőszövetkezetben. Rendszeresen, úgy, hogy mindig tehet rájuk számítani. Horváth János üzemegységvezető Kis- gyalanban, a felesége és a lányuk a növénytermesztésben dolgozik. A vő, Széles Géza sertésgondozó. 0 mondja:

— Sok a munka, de megfizetik. És az áldozattól sem hátrál meg az ember. Hét évig traktoron ültem, és most, hogy szóltak: elkelne a traktoros éjszaka a kukoricaszállításhoz, mert a kombájn akkor js dolgozik, mentem. IVÍár három éjszaka hordtam a szemet vontatóval, nappal meg a sertéseknél voltam . . .

Az istállóban háztáji fejőgép van. Tavaly négy fejőstehenünk volt, most hármat tartanak. Akkoi-%volt időszak, hogy naponta összesen hetven liter tejet is fejtek a géppel. Minden bevétel közös: egy bukszából élnek mind a hatan, egy családban. Amíg beszélgetünk, !s elnézést, kérünk, hogy fönntartjuk a családot, Hor- váthné mosolyogva mondja:

— Közben elkészült a mosás. Az automata gép odaát a másik épületben elvégezte ezt a munkát.. .

Hcrnesz Ferenc

/