Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-07 / 262. szám
Vlagyimir Majakovszkij Október 25 Ha napjaimat visszalapozza két kezem; melyik volt életem I legfényesebb tükre, egy< és ugyanarra emlékezem, az első napra, október huszonötre. Szuronyok készülnek számolni-szólni, matrózok bomba-labrtáVal játszanak, zsibong és- zúg a fölbolygatott Szmolnij; ablakai alatt géppuskák látszanak. —- önt Sztálin elvtárs hivatja magához! Ott van, látszik, a harmadik ajtó . . Elvtársak ! Mit álltok? A föpostához! S már rohan a megrakott páncélautó. — Igenis! — hallatszik az éjben, s már messzerobognak a szóra: csak a tengerész-szalagon villan a fényben hat betű: A u r, o r a . Vitázó csoportok, körül, készenlétben. Olykor fegyver koppán a folyosó kövén. Lenin már végigment' észrevétlen a Szmolnij kanyargó emberközén. A népet ma már Iljics viszi harcba, az arca új, ♦ kjilönös. Iljicsé ez? Mint élezett borotvapenge karca, a katonák kiáltó szava éles. S ebben a célhoz ért aeél-viharban Iljics, mintha most ébredt volna fel; uiegy, megáll, hátán összefonva karja, hunyorog, de átfog mindent a szemeivel. Rápillant egy borzos, rongyos katonára, pontosan céloz éles tekintete: a katona beszél, s Iljics a szívét látja a szó-lepel mögött, nézi, a lélek integet. Én tudtam, hogy ö mindent tudva tad, hogy meghallja ezer mérföldön át: a front jajszavát, a letiport falut, a Putyiiov- és Nobel-nnivek akaratát. Hatalma^ fejében száz tartomány I világlott, nyüzsögött vagy másfél milliárd ember, cg:y éjszaka megmérte az egész világot, s reggel; »Mindenkihez !«< Hallgassátok! Frontkatonák, kikre vér rakott pecsétet! Százfajta rabok, százféle rabságok! Ür-mcgtiporta, kavargó cselédek! Minden hatalmat a szovjetek kezébe! A parasztoknak földet! A népeknek — békét! És kenyeret az éhezőknek! Hidas Antal fordítása ! B Gyurkó László lagonravov, a Péter- Pal erőd biztosa írja: A tüzérekkel rosszul álltunk. Az erődben elhelyezett szakasz nem volt megbízható. Az utolsó napokban a szakasz' tisztjei s a katonák közül azok, akik Pet- rográdon laktak, . ném jelentkeztek szolgálatra. De nem volt más választásunk. Nem szívesen, de megbíztam Pavlov elvtársat, a legmegbízhatóbb tüzéreket s az egyik tisztet a lövegek kezelésével, s azonnal elküldtük őket, nézzék meg a lövegeket s az általunk kiválasz- ■ .............. "——t ott lőállást. N emsokára megjelentek a szakasz küldötte és parancsnoka, egy fiatal zászlós (a nevét már elfelejtettem). Kijelentették, _________ a szakaszgyű- lés megbízta őket. közöljék, hogy a szakasz, akárcsak július 3-tól 5-ig, most is semleges marad, tehát elutasítja, hogy fegyverrel a kézben bármelyik oldalon beavatkozzék a harcba. A helyzet kritikus volt — más tüzérek nem voltak. Azonnal elmentünk a szakasz laktanjtei szállására. Ott mar valamennyien összegyűltek. Megmagyaráztam nekik, hogy állásfoglalásuk gyalázatos, a Petrográdi Szovjet nevében követeltem: engedelmeskedjenek a parancsaimnak, s óva intettem őket az igen kellemetlen következményektől, ha megtagadják az engedelmességet. Beszédemnek láthatólag nagy hatása volt. Megismételtem a parancsot, hogy küldjenek ki megfelelő számú tüzért, akik megvizsgálják a löveget, s lőni fogják a Téli Palotát. Ezt némi habozás után teljesítették is; egy csapat tüzér a szakaszparancsnok vezetésével elment a lövegek- hez. A bban a pillanatban jelentették, hogy megérkezett Antonov elvtárs az Aurora matrózaival. Antonov közölte, hogy az Aurorát még közelebb akarja hozni Nyikolajevszkij-híd- hoz, s ha lehet, a híd mögött, égész közel áz erődhöz. Az erőd s az Aurora közt .gondolkodási időt adtunk nekik. Az ultimátumot Antonov és én írtuk alá. Egy önként jelentkező motorkerékpáros vállalta, hogy elviszi. Antonov végre mehetett. A kutA Téli Palota felől élénk puskaropogás hallatszott, melyet olykor túlkiabáltak a gépfegyverek. A mieink is célzás nélkül lövöldöztek az erőd bástyáiról a Nabrecs- nára és a Téli Palota parkjára, ahonnan a tiszti iskolára Őszinte szóval Interjúsorozatot készített Jacques■ De Bonis, a Francia tér, -amely, az összeköttetést olykor-olykor visszalőt- Kommunista Párt hetilapjábiztosította az Aurorával, idejében megérkezett.. Sötétedett. Egy váratlan apróság zavarta meg a tervünket, nem találtunk lámpát, amivel jelt lehetett adni. Hosz- szas keresés után végre leltünk, de igen nehéz volt úgy az árbocra erősíteni, hogy tek. Antonov, alfl nagyon . nak, France Nouvelle-nek rosszul látott, beleesett egy pocsolyába; a sár, mint a szökőkútból, minden oldalra fölspriccelt, s Antonov meg én fülig sárosak lettünk. A szörnyű sötétségben eltévesztettük az utat, egy ideig összevissza — bolyongtunk az erőd zegzugos Lenin, október (Részlet) útjain . .. Végre megérkeztünk az ágyúkhoz. Pavlov és Kondakov megerősített mindent. amit jól lássák, és Tregubovics, aki erre vállalkozott, az ismételt sikertelen kísérletektől rettenetesen ideges lett. Közben a lövegekhez mentem. Az októberi éjszaka ráborult a városra; a lámpák fénye megcsillant a Néva sötét hullámain; a városban a rendes mederben folyt az élet; a villamosok hosszú sorban. éles csöngetéssel csörömpöltek át a Troickij- hídon, gépkocsik és . gyalogosok apró alakját lehetett látni; semmi sem jelezte, hogy megkezdődött az októberi harc. Kis csapat tüzér tolongott a hatalmas fűzfák körül, melyekről az őszi fagy mar lekopasziotta a leveleket. Néhány lépésre az ágyúk fekete, mozdulatlan tömege meredt ránk. Ügy tűnt, mintha a tüzérek hirtelen elhallgattak volna, amikor közeledtünk, mintha valami nem lenne rendben. Közelebb mentünk. A zászlós odajött hozzánk, s közölte, hogy a lövegekkel nem lehet lőni, elhanyagolt állapotban vannak, berozsdásodtak, a kompresszorban .nincs egy csepp olaj sem, az első lövésnél a levegőbe röpülhetnek. Gyanakodva rosszindulatot sejtettem. Rettenetes dühömben önkéntelenül a pisztolyomhoz kapegy gőzkutter biztosította az tam, de még idejében erőt összeköttetést. Gyorsan megállapodtunk a további támadási terv részleteiben: Elhatároztuk: amint megállapítjuk a Téli Palotát körülvevő csapatok harckészségét s a lövegeket a megbeszélt helyre vontatják, az erdő árbocára vörös jelet erősítünk, a készenlét jelét. Ekkor az Aurora tüzelni kezd, először a levegőbe, s ha az ideiglenes kormány nem adja meg vettem magamon. Kikérdeztem az embereket. A tűzszerészek és a tüzérek egyhangúan megrösitették a hallottakat. E " n semmit sem értettem az ágyúkhoz, tehát nem tudtam eldönteni, hazudnak-e. Eszembe jutott, hogy Pavlov ért valamit hozzá, s elhatároztam, megbízom, ellenőrizze még egyszer a lövegeket, s ha nem magát, az erőd éles töltény- igaz, hogy használhatatlanok, nyel lövi a palotát. Ultimá- a legszigorúbban leszámolok tumot írtunk az idegilenes a vétkesekkel. Ezt megmondkormánynak;. az ultimátum kézhez vételétől húsz perc I tam a tüzéreknek is. Meghallgattak, s láthatólag nyugodtan, sőt örömmel fogadták, hogy megbízom Pav- lovot az ágyúk ellenőrzésével. Amikor elbúcsúztam, a zászlós azt mondta: — ön persze nem hisz nekem, de szavamat adom, hogy igazat mondok. Az ágyúkkal lőni nagyon veszélyes. Közben a Téli Palota felől ......—■ ----a tüzérek m ondtak. Még á petróleumlámpa fényénél is nagy rozsdafoltokat találtak a-z ágyúk egyes részein, s azt is megállapították, hogy a kompresszorokban/ nincs olaj., mindenképpen igen veszélyes volt lőni ezekkel az agyukkal. Mit tegyünk? Találunk-e elvtársakat, akik tudnak lőni, s hajlandók az életüket is föláldozni a forradalomért? Valahol a távolban szaladó ember lépései cuppogtak a sárban, aztán hallottuk, hogy megbotlik és elesik, hallottuk élénk káromkodását, majd vidám kiáltását: — Blagonravov elvtars hol van? — A hang elfulladt az örömtől. Csodálatos hír: — A Téli Palota megadta magát, a mieink elfoglalták! Vissza az őrszobába. Rövidesen jött két-matróz, akik írást hoztak Lasevics elvtárstól, hogv ők tüzérek és a rendelkezésemre állanak. — Most már késő, elvtársak — mondtam. — Igen, ha két órával korábban jönnek, nagyon jól használhattuk volna magukat. Elmondtam nekik, mi a helyzet az ágyúkkal. Azt felelték: őket ugyan nem képezték ki tábori lövegek kezelésére, ennek ellenére az a véleményük, hogy ha nem is kockázat nélkül, de tudnának lőni háromhüvelykes lövegekkel. Elhatároztam, hogy elmegyek az elfoglalt palotába. A Téli Palota elfoglalásának híre azonban nem volt igaz. csak a parancsnokság épületét foglalták el, amely a palotával szemben, a Palota téren volt. Elhatároztuk, hogy azonnal erős* tüzet nyitunk az erődből. Amint'visz- •szatértem, közöltem a matrózokkal a helyzetet és hogy mit kívánunk tőlük. Ugyanakkor parancsot adtam: nyissanak összpontosított gépfegyvertüzet a part hosz- szában és a palotára. A lövések ropogása rövidesen meggyőzött, hogy a parancsot pontosan végrehajtották. Az ágyúk is hamar harcképes állapotba kerültek: a matrózok már megtöltötték őket. s a lőparancsra vártak; a szerkesztője ez év tavaszán Aczél Györggyel, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjával. Hogy miért Egy elmaradt vita helyett a kötet' címe? Érdemes elmondani, jellemző a történet. Egy megtartott televíziós vita ugyanis az előzmény. amelyben a Francia Kommunista Párt főtitkára, Georges Marchais és a francia kormánykoalíció vezető pártjának. az UDR-nek a főtitkára, Alain Peyrefitte voltak vitapartnerek. Miként J. Bonis írja a bevezetőben: megrágalmazták a szocialista Magyar- országot. s ezért a francia kommunista vezető, azt javasolta: folytasson vitát Peyrefitte a két országról és lakosainak helyzetéről Aczél Györggyel. A magyar fél elfogadta a kihívást, az adásra mégsem került sor. Peyrefitte végül is nem vállalta a vitát. Szemléletesen közölte a tanulságot a L’Hurhanité hasábjain a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, Roland Leroy: »Peyrefitte úr dóit«. milyen összetett a szocialista- ellenes nyugati politika és ideológia fegyvertára, miként használják egyesek a «reálpolitika« vértezetében a rágalom támadófegyvereit is. A francia kommunisták azonban elhatározták, hogv a közvélemény tiszta informálása, a szocialista országokról alkotott valóságos és hűséges kép érdekében magyar—francia szimultán kiadású kötetben interjút kérnek Aczél Györgytől. Miként J. Bonis bevezetőjéből kitűnik: különleges szerepet vállalt magára a kommunista újságíró, fölemlítette ugyanis azokat az érveket. még pontosabban: szocialistaellenes vádakat, amelyekkel hazánkat illetik különböző körök. A megjelent kötet beszédes dokumentuma annak. 1 hogv pártunk egyik vezetője így is vállalta a vitat. Kritikus és I önkritikus érveléssel, széles körű adatanyaggal cáfolta meg a hazánkkal és . a szocialista, országokkal szemben terjesztett rágalmakat, tévhiteket. J. Bonis «szerepvállalás- . bői« köyetkezően végül i<- igen változatos, de rendkívül szemléletes kérdésanyag fogalmazódott meg. Mindebből kitetszik, hogy. a sajtómanipuláció révén a még pontosan is közölt hírek értékelése miként válik haladásellenes propagandává. a nagy dérrel-dúr- ral levont következtetések néha milyen naív módon megfogalmazott vélekedésen alapulnak. s miként táplálja az úgynevezett 'konvergenciaelmélet a mai szocialista és a kapitalista fogyasztói társadalom felszínes összehasonlításából származó téveszméket. Ha csak ezekből, az ellenféltől átvállalt kérdésekből olvasunk szemléletessé válik: Hogy miként válaszolt Aczél György? Idézzük erről Roland Leroy előszavát: «Aczél György természetesen nem a saját nevében beszélj Személyes hangvétellel ad képet megfutamo- ( arról, hogyan él, gondolkodik. ) cselekszik a szocializmus építését irányitó párt egyik vezetője. Amit ez a könyv a szocializmus építéséről mond. az gyakran homályos pontokra vet fényt, olykor pedig meglepetést okoz.. .« Természetesen csak a francia olvasónak. Mert közéletünknek épp az Aczél György szavaival e kötetben is kifejtett demokratizmusa a fedezete annak, hogy ezek a -— csupán kívülállók számára, »kényesnek« látszó — kérdések: nyílt fórumokon fölvetett. ismert, mindennapi gondjaink. Egv példa csupán. .T. Bonis- »Amikor a jelenről beszél, gondokat sorol, de amint a jövő kerül szóba, mintha rózsaszínben látná a világot.. .« Aczél György válasza: »Tévedésvörösben látom. As élet rózsaszínben vagy unalom, vagy illúzió lenne. A jövő konkrét, valóságos feladatokat jelent, amelyekért meg kell dolgozni. Pártunk XI. kongresszusa megfogd:"z ía a kö-. zcljövö feladatait: bővíteni az. anyagi javak mennyiségét i középfokú oktatás intézményes kiterjesztését tovább folytatni, a szocialista, kultúrát fejleszteni, a személyiséget egyre gazdagítani, sokrétűbbé, formálni, s mindezt hatékony közösségi élet keretei között." Kiderül a válaszokból:. jól-, lehet elmaradt egy vita. és a békés egymás mellett élés. a gazdasági együttműködés terén egyre jobban szót értünk, vannak azonban dolgok, amelyekben tovább folytatjuk a vitát —<• őszinte -szóval., T. T eldördültek az első lövések. Popel elvtárs . parancsnokkáVasas Károly: A Téli Palota ostroma. eleinte csak szórványosan, majd mind gyakrabban és gyakrabban tüzeltek. Az ösz- szekölőhelyen közölték, hogy a Pável ezred harcol a Téli Palotában összegyűjtött tiszti iskolásokkal. . A Szmolnijból újra meg újra telefonáltak, s követelték: azonnal kezdjem meg a tüzelést... Egyszerre föltépték az őrszoba ajtaját, s Antonov rohant be. szörnyen izgatottan. Csak úgy záporoztak a szemrehányások, hogy ilyen soka halasztóm az akciót. Röviden megmagyaráztam a helyzetet. s javasoltam, menjünk a lövegekhez, ahol Pavlov már dolgozik. Kint azóta még jobban besötétedett. Közben esni is kezdett, hatalmas tócsák voltak az úton, nehézkesen tocsogtunk át fájtuk. ga alatt' csatárlancot állítottunk föl a parton az ágyúk védelmére (bár a víz felől még csónakokról se nagyon várhattunk támadást). A parancsra a matrózok a legkisebb habozás nélkül gyorstüzet zúdítottak a palotára. Ha a tüzelés kevés kárt is "okozott, morális hatása hatalmas volt. Az Aurorán is ' megszólaltak az ágyúk. Igazi tüzérségi harc kezdődött. A Téli Palota védői kezdték kellemetlenül érezni magukat. A palota^ ban rég eloltották a lámpákat, hogy ne nyújtsanak célpontot. Néha egy-egy eltévedt golyó fütyült ía fejünk felett. Így telt el félóra — aztán Csudnovszkij telefonon jelentette, hogy a Téli Palotát bevették. i Tusnádi Varga Éva Szabó Péter története Ötvennyolc éve, hogy köztük jártar vállamon kattogott a fegyver. Téli palota. . . barrikádok . . . s, ott harcoltam én Szabó Péter a bolsevista hadsereggel. Vaskerítés ropogva omlott, százezer narancsszínű fáklya világított a véres utcán a hó-köpenyes asszonyokra, s a konok cári palotára. És meghalt Kecze Józsi bácsi, és meghalt a húszéves Gyurka, alig maradtunk már estére s komisszár Petrov szavát hittük: — Nem terünk vissza már a múlt Öreg zubbonyom máig őrzöm, ez adott erőt itthon élni. szervezkedés ... sztrájkok és börtön mert Sokan mondtuk itt a gyárban: — Nem maradhat tovább a régi! S megtalált a szebb világ napja, tovább dolgoztam hát a gépen, munkás órák — siker — kudarcok', s a közöny számos útvesztőjén kellett oly sokszor visszanéznem. Hajam fehér — hitem a régi, itt is munkásoké a fegyver ... — Ötvennyolc évé, hogy í f j '• szí ott harcoltam én. Szabó Péter a bolsevista ha /sereggel.
