Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-05 / 260. szám
/ Két irodalmi színpad Derű és indulat GYŰLÖLET A „pamuki vár” lakói » KÄ irodalmi színpad mutatkozott be legutóbb a kaposvári Fonómunkás Klubban a megyei művelődési központban. Ügy látszik, e klub lassan, de igen határozottan megteremti a kaposvári amatőr- fórumot, jóllehet keretei igen szerények, még csak egy pódium sincs ahova az együttesek felléphetnének. Ha már ilyen tiszteletre méltó szándékkal és következetességgel teszik, amit tesznek — mutatják be saját műsoraikat és meghívnak somogyi, a jövőben pedig megyén kívüli együtteseket —, több odafigyelés és segítőkészség kellene a nemes törekvések megvalósításához. Mindig nagyon rokonszenves, ha egy új együttes nem azt írja zászlajára, hogy »most aztán megmutatjuk; ami ezután jön az az igazi«, hanem keresi a folytonosság lehetőségét. A VBKM Kaposvári Villamossági Gyárának fiatal színpada, a néhány évvel ezelőtt ■ — sajnos, kevés ideig működő — gyári színpad utódjának vallja magát. Folytatni kívánja, amit amaz — megfelelő segítség és odafigyelés’híján — abbahagyott. És annak reményében, hogy az első bemutatkozás után a kezdő csoportból majdan összekovácso- lódott együttes lehet. Művészeti vezetőjük, Vájná Pál — dicsérendő didaktikus szándékkal — igen derűs, könnyed műsort állított össze, üde muzsikáját pedig az együttes egyik tagja szerezte. De- vecseri Gábor és Weöres Sándor verseit fűzték fel a sok ötletes mozgáselemmel tarkított játék fonalára. Jó érzés volt; látni, hogy a gyakorlottabb és a teljesen kezdő versmondók hogyan találják meg helyüket ebben a produkcióban, milyen lelkes örömmel oldódnak föl a játékban. Mindez »belépőnek« nagyonis elég. Természetesen kívánnivaló is említhető, de nem ez a lényeg. A színpadi mozgás — amelyet ezúttal színpad nélkül voltunk kénytelen nézni — vagy a beszédtechnika, egy-egy vers pontosabb értelmezése. mind-mind együtt nő fel majd a csoporttal, amely az összetartozásról, tagjai és a művészeti vezető tehetsége felől nem hagyott kétséget. A másik vendég a nagyberki Fórum irodalmi színpad- volt. Ha jól utánaszámolunk csaknem tizenöt éves együttes. Legutóbbi sikerük: a pécsi irodalmi színpaddal közös második helyezés az Aurora fesztivál szekszárdi területi versenyén. Ennek a színpadnak igen elismerésre méltó a következetessége: ragaszkodik az oratóriumhoz. Lehet, hogy vannak, akik ezt már túlhaladottnak ítélik, és netán szemükre is vetik. Pedig nem ezt kellene firtatni, sokkal inkább azt:.jói csinálják-e, amit csinálnak vagy pedig rosszul. Működésük, megyei és megyén kívüli sikereik és a most látott produkció is egyértelműen az előbbit igazolja. Kár volna a fürdővízzel együtt a gyereket is kilöttyinteni: vagyis azért, mert néhány irodalmi színpad megrekedt a merev »•oratorikus« megoldások -r valójában semmitmondó felállási formák és a sza- vajókórus alkalmazása — szintjén, száműzni magát az oratóriumot. Hogy milyen szép lehetőségek rejlenek ebben, arra bizonyság a Fórum műsora. Frech József és Stágl József a Szovjetunióban élő magyar költő, Kovács Vilmos antifasiszta ihletésű költeményét vitte színre — megragadó indulattal, dinamikával, figyelemre méltó szavalókórussal és több helyütt nagyszerű szóló versmondással. Csak így érdemes fenntartani és ezen az úton továbbhaladva fejleszteni ezt az irodalmi színpadi stílust. Derűvel és indulattal, verssel és prózával, dallal és mozgással, különféle irányaival együttesen gazdag igazán az amatőr irodalmi színpadi mozgalom. Kár lenne bármiféle formát kizárólagosítani. — A lényeg a jó előadás — és a közönség figyelme. Ez utóbbiért pedig még van bőven tennivaló. T. T. Á vezetőképzés alapkövei Visszatekintés a nyári táborokra A KISZ-ben tevékenykedő vezetők továbbképzésének, az arra alkalmas fiatalok felkészítésének fontos része a nyári vezetőképzés. Itt. lehetőség nyílik arra, hogy az alapszervezeti titkárok, vezetőségi tagok megfelelően készüljenek a munkára, és arra is, hogy né- hányan kitűnjenek, megmutassák: nagyobb feladatokra is alkalmasak. Az ifjú.ság minden rétegének képviselői eljutnak a nyári tanfolyamokra. A somogyi vezetőképző táborban, Balatonfenyvesen, hetenként váltják egymást a csoportok. Egyszer tanulók, máskor munkások; illetve pa- rásztfiatalok jönnek ide. Több tanácskozást látogattunk meg a nyáron. A részvevők mindig elmondták, menynyi újat tanultak, kicserélték tapasztalataikat és hogy otthon alkalmazni fogják a jó módszereket. Feltétlenül szükséges, mondták, hogy egy vezető ilyen vagy ehhez hasonló formában képezze magát. Azokkal, akik nem voltak ott, nem tudtunk beszélni. Az idén volt olyan tábor is, ahová kétszáz KISZ-est vártak, de csak alik több mint a fele érkezett meg. Akik nem mentek el, azok elsősorban a maguk dolgát nehezítették. Ezenkívül a megyei vezetőknek is gondot okozott, miért az érdektelenség. Azóta eltelt néhány hónap, és volt alkalmam, hogy egy kicsit utánajárjak az okoknak; eredményt azonban keveset értem el. Azt hiszem, az igazi indítékok rejtve maradtak. Hibázhattam a kérdésekkel ? Vagy nem volt őszinte a válaszadó? Néhány összefüggést így is sikerült fölfednem. Elsősorban azokat szeretném »lehűteni«, akik »alibit igazoltak«. »Vezetőim nem járultak hozzá, hogy elmenjek a munkahelyemről«. Sok vezetővel is beszéltem, és könnyen rá lehetett jönni: megszűnőben van a »nem engedjük« szemlélet, amellyel néhány éve még meg kellett küzdeni. Ahol még bizonyos tartózkodás mutatkozik és a »ha nem muszáj, ne menjen« alapján döntenek, ott is elérheti a fiatal, hogy elengedjék. De a kerek-perec kimondott nemre is van gyógyír, mert a megyei vezetőség ilyenkor beleszólhat az »ügyekbe«. Sokkal inkább — úgy éreztem — kényelmeskedés az oka a távolmaradásoknak. Az áprilisi határozat végrehajtása jól sikerült; felpezsdült az ifjúsági szövetség élete, s ez jogos büszkeséggel töltötte el a KISZ-vezetők többségét. Amíg jogos a büszkeség, nincs is baj. De sokszor — bár nem mondták ki ■— éreztem,. hogy túlzott a megelégedettség. Ök jól vezettek, lám, itt az »eredménylista«, hát minek menjenek újabb képzésre?« Így sok jól indult, alkalmas fiatal visszaeshet. Futballha- sonlattal élve: nagy tehetség marad, de befejezetlen játékos. Ez a jelenség azonban még távolról sem általános, épp ezért megállítható. A fiatalokat mindig eredményesebb munkára serkenti, ha van mihez mérni magukat. Most hirdették meg Somogybán az ifjúsági vitakörök, az aktivisták körei és a titkárképző tanfolyamok versenyét. Egyéni és közösségi vetélkedőindul a megyében. Az aktivisták és a titkárok tehát megkapták a mércét — van miért »hajtani«. Talán a mostani verseny javít a jövő évi statisztikákon. És akik ma úgy érzik, már »mindent tudnak«, rájönnek az ellenkezőjére. Akár az is serkentheti őket, hogy a vitakörök között is bizonyára lesznek 'kiemelkedő teljesítményt nyújtó közösségek. Luthár Péter Ködbe fullad a nap. A nedves szürkeség ■ mindent tompít. Csak a gyűlöletet nem. Az a ház ott, Párnákon, a többinél nagyobb. Kastély, még pontosabban: erődítmény látszatát kelti. Ezt az erődítményt' azonban nem külső erők ostromolják. A falakon belül nincs béke. Itt megállt az idő. A »pamuki vár« lakói nem a mában élnek; valahogy kívülrekedtek társadalmunkon. Krisztus türelmesen, szelíd mosollyal hinti a békét egy színes reprodukcióról. Én emlékezetemben kapdosok egy régen hallott, gyerekkorba utaztató idézet után. Aki pedig atyjának vagy anyjának azt mondja, bolond, bizony mondom, méltó az a gyehenna tüzére .. Így hangzott? Másként? Az értelme ez volt, annyi bizonyos.' — Azt mondta nekem a lányom a szülőtartási tárgyalás után: »Abból nem lesz széklete, amit tőlünk kap!« — Azt mondta nekem a lányom: »Ha tüzet mer éleszteni a kályhában, akkor rágyújtom a házat!« — Azt mondta nekem a lányom : »Igazítok a sorsán anyám!« Sovány öregasszony ül a hat vagy hét helyiségből álló óriás ház egyik szobájában — rongyok, ócska bútorok között. A magas, átfűtetlen szobák közül ez az egyetlen, amely a szegénység jegyeit viseli. A lánya kikapcsolta nála a villanyt, a tűzhelyből kiemelte a kürtőt, hogy ne melegedhessen, ne-»pazalljon« — így hallottuk. Mikor ott jártam, égett a tűz s villany világított. — Az egész házban nem volt áram, amikor zárlat történt — érvel a meny. — És hogy tüzelni ne bírt volna? Mesebeszéd! De a másik traktusban ezt mondja az öregasszony lánya: — Az én sporheltemet pörköli most is! . Három asszony. Nyolcvan- éves öreganvó — szikkadt, ráncos bőrrel, fonalnyi fekete erekkel, az életkor jegyeivel ... Korán megkeseredett meny... És az öregasszony haragos lánya. Mindhárman többszörös kórházi kezelésen, operáción estek már át. Gyanítom : egymás áldozatai valamennyire. És ökölcsapások csattantak az öregasszonyon, a környéken lakók úgy vélik a hangos jajgatásból. — Volt, hogy kizártak a lakásból. Nyolcvanéves korban Tersánszky J. Jenő A havasi selyemfiú ről lecsatolt saroglyára és két rúdra fektetve. Akkor került oda Bogya Gazsi sógora és felesége. Azok átkozódása és jajveszékelése aztán kezdte valamelyest a Bogya Gazsi pártjára téríteni a tömeg egy részét. Kezdett az a vélemény támadni, hogy a vadóc pakulár egy magával tehetetlen, tökrészeg emberrel bánt el ily kegyetlen. A rendőrkapitány, mikor _______________________________ Bogya Gazsinak meglakoltatását hallotta, aki annyi galibát csinált már a rend körül, Így tüzelt, szavalt a vén csakugyan nem kerekített Krizsánné. De mintha nem is nagy esetet az ügyből. A Kri- a csendőrnek tette volna, ha- zsánné hathatós tanúskodása nem a pakulárnak tenné. iS segített. Ügy volt, hogy a Mintha keresné legalább egy kis pakulár egykettővel meg- hálás pillantását mohó párt- szabadul. fogásáért. Csakhogy a pakulár csakhogy a Bogva Gazsi néma maradt, es tekintete hozzátartozói érkeztek meg éppoly Tnéla egykedvuseggei golyós vádakkal. Orvosi látle- futott szét néha maga körül, jetét hoztak, hogy Bogya Gambit a pincében falatozás köz- ^ halálos belső sérüléseket °en • • - szenvedett, s az utolsókat rúgBogya Gazsiba eközben sem ia ágyán, a népség, sem a hajdúk nem A pakulár nem papja, a pa- tudtak lelket piszkálni. Kissé kulár gyilkosa lett Bogya Ga- ugyan tettette . is magát any- zsinak.( A pakulárt a rendőr- nyira tetszhalottnak. A szé- ségről át kellett vinni az gyen, a szégyen — bizonyára ügyészség tömlöcébe. attól kívánt megdögleni, hogy \ pakulár most sem gágá- őt, Bogya Gazsit, csúffá tette hozott, a pakulár most is csak ilyen _ embervakarcs. ^ ^ Igaz, rövid, egykedvű feleleteket hogy lélegzete úgy jött ke- a{j0tt a vallatásra. A pakulár ’ resztül meg most is tüdején egyszerű eszével azt hitte, a pakulár rúgásaitól, mint a hogy elég, ha arra kéri az betömődött szűrőn a víz. Hör- urakat: ne tartsák őt itt so- gött, nyöszörgőit, és mikor ül- káig, mert ha nem jelentke- ve támogatták fel fektéből, gazdájánál, hogy felhajtsa egyszerre sűrű, fekete vér a juhokat a bércre, a gazdája elbocsátja szolgálatból, és bugyborékolt ki torkából. Ügy letartja bérét is, egyezségük kellett hazavinni egy szekér- szerint. Persze hogy hiába volt kérése. Bekóterezték. Ám. aki rhindenkinél jobban el volt keseredve a törvény igazságtalanságán, csudálatos! az a vén Krizsánné volt. A vén Krizsánné érthetetlen, egészen magáévá tette a. kis erdei mokány ügyét, és ott kilincselt, ott lepetelt folyvást érdekében az urak nyakán. A vén Krizsánné. mikor már látta, hogy semmi ékes- szólás nem jár eredménnyel, akkor odaférkőzött a pákulár- hoz, és azt mondta neki: — Én láttam, hogy te nem hibáztál itten. Azért én nem hagylak téged, ne félj. Ha becsuknak azért a gazemberért, és elveszted miatta gazdádnál a kenyeret, gyere hozzám, én adok neked különbet. Mert én láttam, hogy ki vagy. Gyere hozzám, a jószághoz értsz, én felfogadlak szolgámnak. Hát ne felejtsd el. Ha kieresztenek, csak kérdezz engem, akárki megmondja neked, merre kapod meg Krizsánnét. Itt a kezem rá! Csakugyan, a vér Krizsánné valami furcsa, makacs elszántsággal hajtott haza a városból, mintha a világon egyedül őrá hárulnék, hogy igazságot és elégtételt szolgáltasson a kis ezeridegen pakulárnak. Mi ütött beléje? Múlékony véhasszonyi szeszély? Nem, nem volt az, úgy látszott, jóval több annál. És más volt. Isten tudja, mi voit, ami ennek a kemény, ravasz vénségnek ügy megragadt, és úgy kavargott begyében az az ablakon át járni ki és be? Két szekrényemhez a középső szobában ma sem férhetek. Rettegésben élek. Mióta a lányom az élettársával él, nem élet az életem. Ez a »mióta« lassan-lassan harminc évet jelent. Végső elkeseredésében fordult bírósághoz, hogy szülőtartást kapjon, nem akart ő rosszat — ezt mondja. — Annyi a pénze, mint a pelyva! — .Ez a válasz. Kulcsmondat a tragédia felé haladó eseményekhez. Izgatott, haragos monológokból, kurta válaszokból alakul ki a megdöbbentő, hitetlenkedve hallgatott igazság: a »pamuki vár« lakói a vagyon, a pénz miatt gyűlölködnek. Itt az idő, hogy — emberhalált megelőzendő — álljt mondjanak a helyi hatóságok! Még akkor is kötelességük, ha — és valószínűleg emiatt nem avatkoztak eddig az ügybe — a baj nagy részét maga' a szenvedő fél idézte saját fejére. Mélyek a gyűlölet gyökerei. Falusi nábobok voltak valaha; egy időben így mondták: kulákok. ’»Föld a földhöz« házasodott. Így lett a birtok százötven holdnál is nagyobb. És szerezni, szerezni, szerezni — ez volt az életcél. A háznak is mutatni kellett az anyagi létet: ezért emeltetett ilyen monumentálissá ez a pamuki épület. A szegényebb porták szinte lapulnak ma is a lábainál. Csakhogy azóta nagyot fordult a világ, ha akadt olyan is, aki ezt — gondolkodás- módjában fehér holló ritka- ságú példát adva — nem akarja tudomásul venni. A változás talán úgy kezdődött, ahogy egy környékbeli megrovoan mondta: — A lányukat tejben-vajban fürösztötték. Zárdái gimnáerdőnek kis fekete, cingár fia iránt. Szokásaként aztán Krizsánné nem beszélt róla többet senkinek. Ugratta cselédeit, járt a jószágai után, korholta lányát, azt tette, amit azelőtt húsz s néhány éve. De magában a pakulár ügyével kelt és feküdt, sőt napról napra erővel kellett lebímía magában annak sar- kallását, hogy még időközben ne furakodjék oda valahogy a tömlöcbe a pakulárhoz. Egy éjjel már álmodott is a pakulárral Krizsánné. Tizenkét-tizenhárom éves korában Krizsánné mindennap ebédet hordott fel a vágásiba, apjának, ahol az egy társával szenet égetett. A társának volt egy suhanc fia. Nyurga, barna fiú volt, csak a haja volt éppoly hosszú és göndör, mint a pakuláré. Ez a fiú ott segített apjának a szénégetésnél. Krizsánnénak játszópajtása. vagy már többje volt. Kri- zsánné akkor titkos, de szüntelen megzavarodó és elselej- tesedő vonzalmakat érzett iránta serülőlány szívében. A fiú nagyon gyáva volt. Örökké a vad leánytól, erdei öregtől reszketett. Este nem merte volna elhagyni apját a szénikupactól, s maga a kalibáig sem mert menni, nemhogy ott egyedül lefeküdjék. Krizsánné meghallgatta a fiú rémmeséit, de magának semmi érzéke nem volt az oktalan borzongások iránt. Ellenben arra használta fel őket, hogy a fiút ugrassa velők, és uralkodjék rajta, általok. (Folytatjuk) ziumba járatták. És megszökött hazulról a béressel! Egy kétszázholdas gazda lánya! — Hisz’ az mindennek az oka, hogy még ma is felborítja más család életét is. Miért nem házasodtak össze az élettársával harminc év óta!? Két gyereket is szüli! Az ötvenöt éves, élettársi viszonyú asszony válasza: — Az anyám miatt nem házasodhattunk össze. Nem szívelte az élettársamat. Ha evett már mondogalódott. Ha dohányzott, mondogalódott az én gyönyörű anyám. Ha akarat lett volna hozzá, ment volna azért a dolog, mondom. S arra gondolok, amit a faluban hallottam: szolgalegény ott ma is az az életté ns. Amikor az öregasszony ura meghalt, a vagyon a fiára és a lányára szállt, a haszonélvezet a ház után a feleségre. — Az anyámtól én soha nem kaptam semmit! És most én tartsam el! ? — Az anyósomtól mi soha nem kaptunk semmit. öt gyereket neveltem fel, de soha egy szelet csokoládét nem vett volna nekik;!. A fia a halottas ágyától is eltiltotta. Mert az anyósom még a kórház kapujában is azt kiabálta, hogy a fia tartozik neki. — Mi a gadányi földje után kapott pénzből egy fillért nem láttunk! Tele a takarék az ő pénzével! Pénz, pénz, pénz. Mindig ide jutunk vissza. S hiába szökött valaha az öregasszony lánya a vagyonszemlélet elől a boldogsághoz! Mire az ő lánya is eladósorba került, már ő is tiltotta a »rossz partitól«. Három évig nem is beszéltek. És most is csak ilyen mondatok telnék az ötvenöt éves asszonytól: — Amikor kuláklistára kerültünk, elvitték a lerakóruhát is. Én jártam ki, hogy a vászonnemű visszakerüljön. De akkor az anyám rátette a kezét rögtön. Csak az a téma itt, hogy mi kié, és ki használja. Nincs felejtés, nincs irgalom. Az igazságot is magánvagyonként értelmezik. Az öregasz- szony lánya három hetet, a fia tizenegy hónapot ült a vagyon miatt. — Az anyám meg semmit. Pedig nekünk semmi hasznunk nem volt a birtokból. Mert amikor becsuktak bennünket, már elindítottuk az államra-írási eljárást. És borítják a szennyest a világ elé: — Az anyám csendőrrel kísértette a falu népét dolgozni a földjére. Még a bérüket sem fizette meg! Az öregasszony is ütne, ha lenne ereje? — Papírom van róla, hogy az elöljáróság rendelte el: amelyik háznál , hiányzik a férfi, ott közösen kell learatni. Igenis, tíz métermázsa rozzsal fizettem érte! Ha ké- zen-közön eltűnt, nem az én vétkem. A köd egyre fojtóbb lesz. Hát ilyen világ volt az!? Van- e jogom sajnálni bárkit is ebben a házban? Rossz közérzettel,. de kell. A mi társadalmunk nem tűri az embertelenséget, bárkikről is légyen szó; többek között ezért nevezik szocialistának. Ha elhagyom a házat, mivé fajul a gyűlölet? Beavatkozást sürgetni minél eldob! A »család« vezetékneve: Ember..! Leskő Lásslé Fotó: Gyertyás László
