Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-01 / 257. szám

\ Falusi értelmiséi a közéletben Két közös jellemző vo­nás hozta össze beszélgető társaimat: mind a négyen falusi értelmiségiek és vala­mennyien párt propagandisták, j Vagyis a községekben élő — | vagy csak ott dolgozó —dip- j lomásoknak azt a nagy cso­portját képviselik, amelynek tagjainál föl sem merülhet a kérdés: részt kell-e venni — erkölcsi kötelezettségből — a, közéletben? Beszélgetésünk! témája inkák'» az igenlő fe­lelet tartalmi összetevői kö­ré csoportosult: több községi ben is szerzett tapasztalatai­kat mondták el sokéves vagy évtizedes tevékenységükről és hasonló körülmények között dolgozó társaik magatartásá­ról, munkájáról. Véleményük sok mindenben megegyezett, és csupán a nem alapvető kérdésekben tért el. Mezőgazdász kettő is van kö­zöttük, egyikük — Olsavszky Zoltán — tsz-főagronómus- ként dolgozik Mernyén, társa pedig — Angyal János — a Lábodi Állami Gazdaság ága­zatvezetője. Dobos István ál­talános iskolai igazgató Bala- toflszabadiban — funkciójával járó minden társadalmi meg­terheléssel —, dr. Szakáts László pedig körzeti állator­vos Tapsonyban. Hogyan látták ők négyen a falusi értelmiségiek társa­dalmi munkáját, közéleti fele­lősségét? Abban valamennyien egyet­értettek, hogy a falvakban dolgozó diplomások, többsége nem reked meg hivatása ke­reteinél, hanem valamilyen formában a társadalmi élet­ben is hasznosítja műveltsé­gét, sajátos helyzetével járó tekintélyét. Sok függ azonban a helyi politikai, közigazgatá­si vezetők magatartásától; at­tól, hogy milyen igényeket tá­masztanak a friss diplomával érkezők vagy már gyakorlott értelmiségiek munkája iránt. Megtalálják-e a képességeik­nek leginkább megfelelő megbízatást a számukra? Ugyanakkor törődnek-e velük, érdeklődnek-e gondjaik iránt, fontosnak tartják-e vélemé­nyüket egyes közösségi kérdé­sekben? Á beilleszkedés embe­ri, érzelmi tényezőire gondol­tak itt. Az is igaz azonban, hogy nem ez a meghatározó a köz­életi bekapcsolódásban. Dr. Szakáts László véleménye sze­természetes igény alakult ki [ benne a társadalmi munka iránt, ezt falura kerülve sem tudja megtagadni. Viszont, ha valaki az iskolában sem ér- ; deklődik a körülötte folyó események iránt, akkor a munkahelyen is zárkózott, és nem lép ki szakmája keretei­ből. Az ilyen értelmiségi azon- 1 ban ma már meglehetősen ; ritka. Általános tapasztalat, hogy mind többen ismerik t fel: szükség van munkájuk' j ra a politikai, társadalmi szervezetekben, mozgalmak- j ban, a közművelődésben. Szó esett a sok vitára okot adó arányokról is. Arról, hogy | egyes értelmiségi foglalkozá- I súak milyen mértékben vál- i lalják a közéletiség terhét. 1 Ebben — azt hiszem — első­sorban a pedagógusokat kép-| Viselő Dobos Istvánt illeti a szó. Az igazgató gyors számí­tást végzett: kiderült, hogy j községében a diplomások egy- | harmada agrárszakember. ! Szerinte arányuknak megfe­lelően vesznek részt a köz­életben, legföljebb nem az olyan látványos formáiban, mint a pedagógusok, akik kö­zött több a tanácstag, a nép­frontvezető, a közművelődési irányító. , A mezőgazdászok szétszórt munkahelyeken dol­goznak és elsősorban a párt- alapszervezetekben tevékeny­kednek, propagandamunkát végeznek. A községi rendez­vények többsége a pedagógu­sokra hárul. (Hadd jegyezzem meg: a szervezésben azonban nélkülözhetetlen a többiek szereplése is.)' Munkájukról elismeréssel szólt Angyal Já­nos is, inegjegyezve, hogy ez nemcsak általában a lakosság, hanem az értelmiség többi csoportja előtt is tekintélyt ad a művelődésügy dolgozói­nak. Olsavszky Zoltán is j egyetértett ezzel, de hozzátet- j te: tapasztalata szerint foko- j I zódik a mezőgazdászok rész- j I vétele a közéletbenMérnyéh i például közülük kerül ki a KISZ-titkár és többen dőlt goznak az MHSZ-ben is. Képviseletük hiányában is szó esett a községekben élő műszaki értelmiség szerepé- I ről, magatartásáról. Számuk ugyan nem nagy. jelenlétük mégsem elhanyagolható egy- egy nagyobb község életében. Tapsonyban. a Medicor üze­mében is több fiatal diplo­más szakember dolgozik, de dr. Szakáts László véleménye szerint mintha csak átmene­ti állomásnak tekintenék munkahelyüket, otthonuknak pedig egyáltalán nem tartják községüket. A legszélesebb fórumon, a falugyűlésen sem vesznek részt, pedig itt min­den lakosnak, így az értelmi­ségieknek is meg kellene je­lenniük és példás aktivitással hozzá is járulniuk a közgon­dolkodás fejlesztéséhez, a helyes döntésekhez. Ez a leg­kevesebb, amit még egy fris­sen szerzett diplomástól is el­vár a község. Nem lehet megkerülni e ponton az értelmiség együtt­működésének oly sokat vita­tott kérdését sem. Van-e va­lamiféle rendszeres kapcsolat a diplomások között, vagy pedig csak -egy-egy társadal­mi esemény hozza össze őket, akkor sem valamennyiüket. Feszültségekről ugyan nem hallottam, de csupán köszö­nő viszonyra szűkített, /illet­ve ennél magasabbra nem fejlődött kapcsolatról igen. Ez pedig falún aligha elégséges, hiszen az itt élő értelmisé­gieknek kell, hogy legyen mondanivalójuk egymásnak is. Dobos István elmondta, hogy tavaly az elméleti kon­ferencia foglalkozásai jól »Összehozták« az értelmiségie­ket és valamennyien megvaló- sítandónak tartották az ott felvetődött ötletet egy klub kialakításáról. Mindez azóta is csupán terv .maradt. — Hiába, a magunk életének szervezésére már nem futja az energiánkból — tette hoz­zá. A négy nagyobb köz­ség értelmiségének nem hi­vatalos képviselőivel folyta­tott beszélgetés természetesen nem ad alapot általános kö­vetkeztetések megfogalmazá­sára. Arra azonban talán al­kalmas, hogy á szűkebb vagy tágabb területre érvényes megállapítások további gon­dolkodásra, elemzésre kész­tessenek. Paál László ( ti népség Nagy bn jóm ha n Az ésszerű takarékossá« egész társadalmunk fontos érdeke Tegnap este a nagybajomi művelődési otthonban emlé­keztek meg a takarékossági világnapról. Az elnökségben helyet foglalt Csek József, a járási hivatal elnöke. Pék György, az OTP megyei igaz­gatóhelyettese. valamint a község párt-, állami és társa­dalmi vezetői. Az ünnepség résztvevőit Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak elnöke köszöntötte. Dombóvári László, a Ka­posvári Járási Pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Bevezető szavaiban emlékeztetett 1925. október 31-re, amikor először rendez­ték meg a takarékossági vi­lágnapot, fölismerve a takaré­kosság egyéni és nemzetgaz­dasági jelentőségét. — A takarékosság gondola­ta szinte egyidős az emberi­séggel, minden korban, min­den társadalmi rendszerben élt és tovább fejlődött az emberekben — mondta, pél­dákat említve hazánknak a takarékosság eszméjéhez fű­ződő történetéből. Beszélt az eltelt időszakról, az ötven év alatti takarékossági törekvé­sekről, a felszabadulást köve­tő eredményekről, s többek között ezeket mondta: — A felszabadulás után, az infláció és az újjáépítés éveit követően ismét erőre kapott a takarékpénztári mozgalom. Egyre céltudatosabban ösztö­nöztük rendszeres takarékos­ságra a kisiskolásokat éppúgy, mint az ifjúságot és a meg­lett korú dolgozókat. A taka­rékosság fogalma a szocialis­ta viszonyok között a céltuda­tosságot, a tervszerűséget kö­veteli meg, de megváltozik a takarékosság célja és tartal­ma is. A takarékosság nem­csak az egyén, hanem a kö­zösség ügye és érdeke is. Az állami jövedelem tervszerű beosztása, a termelési költsé­gek csökkentésé éppúgy hoz- zájárül az élétszmVöhal emel­kedéséhez, mint az egyén, il­letve a család takarékossága. A felelősség otthon és a munkahelyen is fontos ténye­zője a szocialista ember ta­karékoskodásának. Dombóvári László ezt kö­vetően hangsúlyozta: amikor a XI. pártkongresszus orszá­gunk, népünk jövőjéről tár-1 gyalt, azt állapította meg. hogy alapvető céljaink meg­valósításához, népünk életé­nek szebbé', boldogabbá téte­léhez létfontosságú az éssze­rű, takarékos gazdálkodás a népgazdaság minden ágában és egyénileg is. Beszélt arról, hogyan gya- ! rapodhat ennek nyomán az egyén, miként élhetnek bol- . dogabban az emberek, gazda­godhat, fejlődhet országunk. i és szavait számokkal bizonyí- | tóttá. A lakosság takarékbe­tétje évente 6—9 milliárd fo­rinttal növekszik, s tavaly el­érte a 71 milüárdot. Me­gyénkben a lakossági taka- í rékbetét az idén szeptember j végéig 2 milliárd 211 millió | forint volt. Lakásra, háztartá­si gépekre, autóra gyűjtenek j ! a somogyiak, takarékoskod- i [ nak, hogy még jobban élhes- ! senek. A nagybajomiak is bi- zonyították: értik és maguké- j vá tették a takarékosság gon- ; dolatát, hiszen a helyi taka­rékszövetkezetnek 4000 tagja j 30 millió forint betétet mond- | i hat magáénak. Az ünnepség szónoka szólt a takarékszövetkezetek, az OTP és a posta dolgozóinak munkájáról, s arról a széles körű hitelpolitikáról, amely éppen a takarékosság nyo­mán valósulhatott meg. Ün­nepi beszédét így fejezte be: — A szocialista ember fe­lelősnek érzi magát az egész társadalom jólétéért. Munká­jával megteremti az általá­nos jólét alapjait, egyéni ta­karékosságával pedig hozzá­tartozói boldog, kiegyensúlyo­zott életét. Az ünnepi beszédet köve­tően a Fonómunkás Kisszín- pad adott műsort, majd a község KISZ-fiataljai vetél­kedtek a takarékosság és az ifjúságpolitikai határozat té­makörében. A nyertesek be­tétkönyvet kaptak jutalmul. Az ünnepségen adta át Ju­hász István, a MÉSZÖV el­nökhelyettese Tegzes Sándor- nénak, a Felsőmocsolád és Vi­déke Takarékszövetkezet fő­könyvelőjének a Kiváló szö­vetkezeti munkáért kitünte­tést. Sz. L. „Kóstolgatják a rint ehhez ki-ki még az ifjú~ sági mozgalomból hozza az indítékot: ha a közép- és fel­sőfokú tanulmányai során v-------------------------------------------­I fiveseíők versenyben Az xi fi vezető mozgalom újabb 'formái, a klubok, KlSZ-alapszervezetek még »gyerekcipőben járnak«. Ezért jelentett meglepetést, hogy a Somogy legjobb ifiközössége címért nemrég meghirdetett versenyre huszonegy beneve­zési lap érkezett a megyei KISZ-bizottságra. Két KISZ-alapszervezet és 19 klub indul a versengés­ben. A feltételek: pontos, minden hónapra szóló terve­zés, naplóvezetés és természe­tesen a jó munka. A megyei szakbizottság tagjai meglepe­tésszerűen látogatnak majd meg egy-egy közösséget és el­lenőrzik a tevékenységüket. A szerdán lezárt nevezési lista alapján jó eredményeket remélhetünk. A beküldött tervekben érdekes, komoly rendezvények, foglalkozások szerepelnek. A fiatalos, vi­dám programokban sincs hiány, az egyik kaposvári klubban például férfinapot tartanak. Az egyik közösség tréfásan a KUK nevet vette föl. Ez nem a kétes König- lische und Kaiserliche elne­vezést takarja, jelentése Ka­masz Űttörők Klubja. A lista penszp »szebb« lenne, ha a barcsi járásból is in­dulnának a versenyben az ifi- vezetők. Ök elfeledkeztek er­ről, pedig jól működő klubok vannak Barcson és környé­kén. Reméljük, hogy nélkülük is jó eredményekről számol­hatunk be a közeljövőben. Ellenőrzés gazdasági érdekből A megyei vetőmag-felügyelőség munkájáról Váradi Gyula, az Országos Vetőmag-felügyelőség Somogy | megyei felügyelőségének vezetője a közelmúltban adott szá- ! mot az intézmény tevékenységéről, ezen belül kiemelten az ' idei munkáról, a megyei tanács mező- és élelmiszer-gazda­sági bizottsága fejlesztési albizottságának. A testület a tájé- koztatót meghallgatva azt kérte a felügyelőségtől, hogy a jövőben — az üzemek eredményesebb növénytermesztése | érdekében — működjön együtt a Somogy megyei Növényvé- { dő Állomással a szemlék során, ha nővérlykórtani, vegyvé­delmi problémák adódnak az adott területen. Azt is megái- \ lapították, hogy esetenként nem ártana, ha az előforduló, \ a felügyelőség vizsgálatával feltárt szabálysértéseknek az j eddiginél szigorúbb következményei lennének. A felügyelőség az üzemek érdekében végzi munkáját. ! Hogy mindez miből tevődik ; össze, erről kaptunk felvilágo- I sítást Váradi Gyulától. — A felügyelőség valameny- | nyi tevékenysége ellenőrzés j ielleáű. A szántóföldi minősi- I tésnél a bejelentett területen j ellenőrizzük az erre vonatko- i zó szabvány alápján az előve- temén.vt, az elvetett vetőmag- I nál azt, hogy van-e okmány­nyal igazolt származása. A szántóföldi ellenőrzés eredmé­nye szérint kap a tétel minő­sítést. A fémzárolásnál szin­tén az állami szabvány elő- 1 írásai érvényesülnek. Egytől száz hektárig terje- j dő nagyságú táblákon törté­nik a minősítés. Az idén So- j mogvban 12 308 hektár, alap- területen végeztek szántóföldi I ellenőrzést, és segítettek a ba­ranyaiaknak 2838. meg a tol- I naiaknak 856 hektár alapte- I rületen. Ez a munka több száz ! táblán folyt, s akadtak táblák, ! melyeket többször is végig I kellett járniuk, alaposan meg- | vizsgálniuk. Szántóföldi el­lenőrző szemléket az idén So­mogybán hét állami gazda­ságban. ötvenhat termelőszö­vetkezetben, és két-két neme­sítő telepen, illetve fajtakí­sérleti állomáson végeztek. E | munka során szaktanácsadás- j sál is szolgáltak. A másik nagy munkája a i felügyelőségnek a fémzárolás, j Ez elsősorban a kalászosok ve- [ tőmagjára és a burgonya ve­tőgumójára terjed ki. Az idén, j [ őszi árpából 4065. rozsból j 1052. őszi búzából pedig j 80 856 mázsát fémzároltak ne- í mesített vetőmagként. A szab- I ványminőségnek az őszi > oa egésze, a rozsnak 76. az őszi \ ! búzának 84 százaléka feleli j meg; a . rozsnál 24, a búzánál 11 százalék kapott MÉM-en- ; gedményt, a búza további 5 j I százaléka alkalmatlannak bi- [ zonyult. összegezve a tápasz- j i tálatokat: az eredmény jobb j az elmúlt két évinél. Kalá- i szost a legnagyobb mennyi­ségben — 242 vagonnal — a Lábodi Állami Gazdaság és — 138 vagonnal — a barcsi Vö- j rös Csillag Tsz szaporított. Ez ; a két gazdaság termeszti a | megyében a legtöbb vetőbur­gonyát is.. Törvény szabályozza a ve­tőmagvak forgalmazását és felhasználását, azonban- elő­fordul ennek megkerülése: egves gazdaságok fémzárolás nélküli, sőt bármilyen érték­mérő vizsgálatot nélkülöző kalászos vetőmagot vagy ! vetőburgonyát igyekszenek j eladni. Ilyenkor a vártnál jó- | val kevesebb és rosszabb mi- j nőségű termést takaríthat be! a vevő, de ő is vétkes, hiszen i ugyancsak megszegte a tör- ] vényt, amikor — esetleg ol­csóbban — az ellenőrizetlen ; tételeket megvásárolta. A bolti, tasakolt vetőmag- ) forgalom ellenőrzése szintén i feladata a » felügyelőségnek, ! Egy ilyen szakbolt van Ka­posváron, egyben a megyé­ben. Magot különféle profilú üzletekben is lehet kapni, de korántsem elegendőt és meg­felelő választékban. Az idén a felügyelőség hetven boltban ellenőrzött, s több mint másfél ezer tasa-k vetőmagot nézett meg. A tapasztalatok alapján í hat boltvezető ellen tettek sza- ! bálysértési följelentést. Jogta- | lanságokat tárt fel az Állami Kereskedelmi Felügyelőséggel j egy héten át közösen végzett | ellenőrzés is. A saját termésből vetésre tervezett kalászosok magját j térítésmentesen vizsgálja a | felügyelőség. Az idén 487 min- j tát küldtek a tsz-ek (ez több : mint 1500 vagon vetőmagot jelent), melyből 18,5 százalék kapott alkalma'Jan minősítést. Ez a kis hányad is jelentős, hiszen ezzel a tiltással csak- \ nem 252 vagon rossz minőségű j mag elvetését akadályozta j meg a felügyelőség! Nagy se- J gítség ez ahhoz, hogy jövőre j sok és jó búza teremjen So- ; mogvban. Így szolgálja az el­lenőrzés. a vizsga'at — és an­nak nyomán a hatékony intéz­kedés — az üzemek, s végsí' soron a népgazdaság érdekeit. , Hcrnesz Ferenc Esztergályos: vas- és fém- ! ipari szakképzett munkás. A képesítést az ipari tanulók há- j rom év alatt szerzik meg. j Egyes nagyobb gyárak egy­másfél éves átképzös tanfo­lyamokon is képeznek ki esz­tergályosokat. 1958-ban 23 200 esztergályos dolgozott hazánk­ban. Számuk a rohamos ipari | fejlődéssel együtt nő. Kaposvár, MüM 503-as szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet. A műhelyben asztal­sorok állnak. Mellettük kék munkaruhába öltözött fiata­lok. A hatalmas terem elnyeli a reszelek monoton zaját. A »csarnokból« oldalt kisebb termek nyílnak, esztergapa­dokkal. Figyelem a gyerekeket. Be- idegződött mozdulatokkal nyúlnak a gombokhoz, a meg­munkálásra váró alkatrészek­hez, pedig még csak most kós­tolgatják a szakmát... Elsősök. Az év első napjai­ban még azon gondolkodtak, milyen pályát válasszanak. Két hónapja az ábrándok va­lóságában élnek. Sokan azért választották ezt a szakmát, mert valahol már »megismer­kedtek« vele ... Kiss Róbert egy nyáron át a költségvetési üzemben dolgozott, akkor még a Kisfaludy utcai általános iskola vakációzó diákja volt. — Ott a nyári munkán tet­szett meg ez a munka, vala­hogy beleszerettem... Wundelich Jenőnek már egy kicsit kanvargósabb volt áz útja eddig. — Gimnáziumba készültem.. A humán tantárgyak érdekel­tek jobban. Nem sikerült a fölvételim. Ide jelentkeztem, fölvettek. — Azért nem adta föl ? — Nem. A nővéreim is biz­tatnak. hogy csináljam végig ezt. Majd a gépipariban sze­retnék érettségi bizonyítványt .szerezni. Robi tervei közül sem hi­ányzik az érettségi. A legke­vesebbnek tartja a megszerzé­sét. Csalódtak? Nem, erről szó sincs. Mindketten megtalálták számításukat. A közösségről beszélnek. Arról, hogy már összeforrott az oztályuk. Reg­gel, amikor bemennek az is­kolába megbeszélik a felada­tokat. — Ha egy rosszabb tanuló ötöst kap, jobban örülünk ne­ki, mint a sajátunknak — hallom Kiss Robi szavait. — Volt már, aki feladta a tanulást? — Igen, egy fiú az osztály­ból. Elment segédmunkásnak. Rosszul tette. Igaz, hogy most kap fizetést, nem is keveset, de segédmunkás marad vagy legföljebb betanított munkás, ö nem értette meg. hogy ta­nulni kell... Felelőtlen volt. Harminchármán vannak az osztályban. Röpködnek a meg­állapítások: ki miben jobb a többinél. Van osztálytársuk, aki a Rákóczi ificsapatában rúgja a labdát. Ketten kosár­labdáznak. Huszonkilenc tanu­lónak jár a Szovjetunió című lap, tíznek az iskolaújság. Valaki úgy fogalmazott, most tanulják a szakma ábé­céjét. Hogy miből áll ez? Ol­dalaznak, hossz-esztergáinak, lépcsős tengelyt készítenek. Mi ebben a szép? — Az ember rájön arra, hogy abból az apró vasdarab­ból, amelyet egyébként eldob­na, alkatrészeket lehet csinál­ni. N. J. Somogyi Nép/opl 3

Next

/
Thumbnails
Contents