Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-30 / 281. szám
f Egy zacskó áru, tíz méter „séta* Ócskaságot nem adnék el” A kék keresztes kórház Öreg bácsi jön be, nézelődik. Azután mindent ki- bontat, próbálgatja. dicséri, csodálkozik l rajta. Ez is kéne, az is kéne. . . Mérges lesz, mordul egyet: — Ide egv zsák pénzzel kell Jönni. :— Azért a fele is elég lesz — válaszol a néni. — No elég. elég, ha az egész zsák kétszer akkora — mosolyog cinkosan az öreg. Hamar 'elszállt 9 mérge. Tapolczai Józsefné 1972 januárjában nyitotta meg falaton bogláron a kis üzletet.' Kerti . szerszámokat,, kisgépeket, vetőmagot és még ki tudja mi mindént érül a háztájihoz, a kiskertékhez. — Miért épp mezőgazdasági üzletet nyitott? — Ez nincs a környéken. Miért csináltunk volna bizsuboltot, abból annyi van ... A férjemmel —. ő kisegítő családtag. ez a hivatalos formula — így határoztunk, különben is utálom az ócskaságokat. nem veszteni meg, de nem is árulnám. — Azt hallottam, hogy nemcsak árusítással, hanem szak- tanácsadással is foglalkoznak. — Ha kérdez valaki, hát válaszolunk. Szakkönyveink vannak, járatjuk a mezőgazdasági folyóiratokat, azokból sokat meg lehet tudhi. A férjemnek szőlője is van. ő a sokéves tapasztalatokból mondja meg, hogy mit kell csinálni. A környékbeli falvaikból ide jár szinte mindeno.ozoen jönnek a vevők. Pa- pagájeledelért, kütyatápért. j színes műanyag rafiáért, ame- j lyet nem kötözésre. hanem subaszőnyeg-készítésre használnak. No és természetesen magért, dughagymáért, • virágföldért, cserépért... Egy zacskó áru, tízegynéhány méter ide-oda. Pedig az üzlet kicsi, j De a vásárló szeszélye nagy. még azt is, meg ezt is... Én nem csinálnám. Lehet egyszerűbbet. jövedelmezőbbet ta- j lálni. Ez nincs a környékep. ezt keresik^ szükség volt rá. Jó piaci szellem, azt árulják amit megvesznek. De nemcsak ennxi. hanem jóval több. Valódi szolgáltat^. a lakosság értékű árukat ki, aki otthon gazdálkodik. De jönnek Kaposvárról is, tavaly pedig egy alföldi megrendelőnek adtunk el egy japán . Sok régi és két méter gumicső,.. Es jón érdekében. — Milyen tartanak? — A legfontosabb cikk a vetőmag, több százféle van a szezonban. Ez filléres dolog. Van néhány nagyobb 'érték is. permetező. daráló, öntözőberendezések. A legdrágább 5000 forint. Igyekszünk mindenből a legkorszerűbbet beszerezni. Legyenek amolyan »mint akiskertek:«. Újabb vevők. Újabb tíz delta, fél kiló, ez, az. F-gy cserép, két cserép. Egy tyúkitató. permetezőgépet, új kertbarát jön hozzánk. — Az önök üzletét a »hiánycikkből tok« között emlegetik, miért? — Keresnek itt mindent, amit máshol nem lehet kapni. Talán azért, mert a »szakmán belül« nagyon sokféle cikk van a boltban. Es még valami: kis tételeket is áni- sítunk. Ez nehezebb, de erre van szükségük a vásárlóknak. Ami máshol »nehéz«, nem kifizetődő, azzal mi foglalkozunk. — Mennyi a haszon? — Nem titok. Annyit biztosan'keresünk, mintha egy másik üzletben dolgoznánk. 3-^4 ezer forint havonta. A munkaidő ilyenkor - nyolc, tavasz- szal, nyáron 12—14 óra. — Amikor mosolyogva Parkok, virágok - rongálód SZAMlALANö^vyll Illet,.i - tun; naponta iáunatunk leta- pázsitot, Kitepe-ct viraioaeai, megrongált ráncosat, ttgy stausztncai auat: a virag- unvajuK., a ruiiya,vK Háromnegyed ev auiu luoo mint óz^^ezer jorhu Kan 'okoziuk. A viragpotiaára lorditoli százezer .urunuoi egy Kétezer negyzet- .neter nagyságú parKOt lenetne létesítem, teijes fölszereléssel. JNenany nettel ezelőtt Kaposváron, a i JJorouya-szailo ..rajus 1. utcai oldatán, a Mézes Mackó előtti viragtartoK- oól reggelre kitépték a virá- goaat, s a teraszra dooaicaic. tettesek ismeretlenek ... Augusztusoan ugyancsak a Dorottyánál négy nuszéves fiatalember „töltötte az iuejel” virágtepessei. UK nem usziak meg: a telefonbejelentés után nem sokKal a rendőrségre Kerültek, majd szabálysértési eljárás indult ellenük. Miért tépték ki a virágokat a kerítés tetejen levő tarlósból? A bár- oól távozva »méltón« akartas tovább ünnepelni a Rákóczi győzelmét. Ballagáskor a megyeszékhely egyik kollégiumának diákjai varos környéki „portyára” indultak az éjjeli órákban, virágot szedni. Ami "még érdekessége ennek a históriának: a tanáruk tudtával, annak beleegyezésével. Mivel érveltek? Régi diákszokás ez! Mármint az, hogy a diákok a terek, parkok virágait egy lepedőben összegyűjtötték, a magánházak kerítésein átmásztak virágot lopni. Végtelen hosszan lehetne sorolni a példákat, a különböző eseteket. Egyben azonban megegyeznek: a tettesek duhajkodásból, vagányságból, a fiatalok nyelvén mondva „balhéból” követik el a virágtépést, a rongálást. Általában ittas állapotban. A VÁROSI TANÁCS igazgatási osztályára kevés feljelentés érkezik. Kevés a tárgyalás is, mert a tettesek legtöbbSöntúgyi Néploi szőr ismeretlenek. A kár elenyésző, a károsult miért is fáradozna a följelentés megírásával, Nyugodtan mondhatjuk, hogy a szemtanúk sem törődnek a rongálókkal, legtöbbször még rájuk sem szólnak. Ha valakinek „nem kedvez a szerencse”, s tetten érik, az komoly büntetésre számíthat. Még az is, aki csupán virágszálat tép le: a helyszíni bírság 10-től 100 forintig terjed. A város virágainak'védelme közügy. N. J. egy hölgy: — Harisnyaszem-felsze- dés ... — Az itt nincs, kimegy, a néni fordul hozzám. — Ugye megmondtam, itt mindent keresnek. Azután hozzák a lehullott szőlőlevelet, .milyen betegség ez? Jönnek tanácsért: most szüreteltek először, vajon mit kell csinálni a szőlőtőkékkel? — Sok ilyen tanácsot kérnek — meséli Tapolczainé, amikor kiürül az üzlet. — Vannak, akik csak a pétisót ismerik.' azután mindenre azt használják, nekik »műtrágya«- ok tatást tartok. Volt. aki tiszta rézgáliccal permetezett és csodálkozott, hogy leégett a lugasa... Eladás, tanácsadás, beszer zés. És még valami. Azt is fölkutatják: hol lehet kapni olyan dolgokat, amelyeket ők nem árulnak, hogy 1 útbaigazíthassák a vevőt. Tavass1'a1 jönnek a megrendelések, ö’k megveszik, összeállítják a csomagot. A vevő csak jön és viszi. De ha kell, elküldik utánvéttel. Újabb bizonyítékot leltem arra: nem minden kereskedő kereskedik csak azért, mert aranybányát lát az üzletben. Pedig a közhit azt tartja. Luthár Péter A jó orvos jellemző tulajdonságait mindenki föl tudja sorolni. A kórházban, ahol jártam, a gyógyító munkához nélkülözhetetlen tulajdonság a bátorság is. Igaz, maguk az orvosok és az ápolók ezt nem ismerik el. A munkájukkal járó veszélyt természetesnek érzik. Így' például, hogy némelyik beteg harap és rúg .. . Az efféle »hálátlanság« bizony nem egyszer okozott már sérülést. A megye egyetlen kék keresztes kórházának betegei szarvasmarhák, lovak, kutyák, macskák és madarak. Egyszóval ' értékeink é6 kedvenceink: az állatok. Évente átlag 3500 hagyja el gyógyultan a kaposvári állatkórházat. A statisztikák pénzben Js kifejezik értéküket. Tavaly például 11 millió forintnyi kárt okozott volna ezeknek az állatoknak az elpusztulása. Valójában többet, hiszen a néhány száz forint értékűnek elkönyvelt cica vagy kutya a gazdájának jóval értékesebb. Az 1949-ben alapított kaposvári állatkórház 25 évének mérlege több tízezer meggyógyított állat, tucatnyi új eljárás. orvosi szempontból jelentős kísérlet. Talán ennél is elismerésre méltóbb, hogy az utóbbi években többszörösre nőtt követelményeknek a f ostoha ^körülmények között eleget tettek. Több mint egy évtizede a zsúfoltság jelenti a fő gondot. Egy, a közelmúltban készített jelentésben ezt olvashatjuk: »A légkondicionált istállók korában élünk, s a beteg állatok gyógyítását 150 éves, elavult istállóban végezzük. Az állategészségügyi követelményeink szigorúak, de példát mutatni az üzemeknek nem tudunk.« Az ország legrégebbi (!) állatkórház-épülete ez, amelyben például még egy röntgenberendezés működtetésére sincs lehetőség. A »nagyállat-kórterem« 24 férőhelyén rendszeresen 30—40 állatot kénytelenek tartani. Hogy ennek ellenére a behozott állatok 95 százaléka meggyógyul, az az orvosok jó íö.l- készültségének, a korszerű gyógyszereknek és eszközöknek köszönhető. Ez utóbbiakra jó példa a kötszerekét fölöslegessé tevő, az összevarrt sebet tökéletesen szigetelő spray. i Tíz-tizenöt éve a nehezen ellő tehenek 30—40 százaléka elpusztult. Ma 100 esetből ha egyszer előfordul ez. E változás jelentőségét növeli, hogy az utóbbi években megszaporodott a nehéz, ellesek száma Bármennyire meglepő: az állatokra is hatnak a »civilizációs« ártalmak. Ide sorolhatók a tár-szerek, a mesterséges világítás és a kevés mozgást engedő istállók. Nincs olyan drága gyógyszer vagy készülék, amelynek alkalmazását ne éreznénk indokoltnak, ha emberéletről van szó. Más a helyzet az állatoknak Nem érdemes például kétezer forint értékű szérummal egy ezer forintot érő malacot megmenteni. Ez a ridegen hangzó példa egyben azt is jelenti: az állatgyógyászat fejlődésének az. anyagi számítások szabnak határt. Nem könnyű pe'rsze mindazt tudomásul venni egy hivatását szerető állatorvosnak. A' beteg állatok szemében tükröződő élni akaras láttán bárki megfeledkezne az »árlapokról«. így van ezzel dr. Foltényi Imre, a kórház igazgatója is, aki ottjártunkkor éppen egy kisborjút segített világra. Ki tudja, hány ezrediket? Néhány perocel később visszaérkezett a kék keresztes mentőautó egy ugrás közben sérült versenylóval. Közben egyre-másra jöttek gazdájuk oldalán a szömorú frendsze- rint hasukat vagy fogukat fájlaló) kutyusok. A kórház óriási »műtőasztalán« kfezel- j tek már medvét, tevét, sót J óriáskígyót is. (Ez utóbbiba j mesterséges úton kellett »belediktálni« a tojássárgájából, [ joghurtból és lóvérsavó'ból álló eleséget.) A negyedszázad munkáját I összegező statisztikában tőbb- | szór is előfordul a forint szó, ; mint a munka erédménvessé- í gének mércéje. A kis rrodá- I ban munkájukról beszélgetve 1 jóval több szó esett az új gyógyítási módszerekről, az egészségesen távozott kedven- [ cekről és boldog gazdáikról. Bíró Ferenc Látókör somogyi vendégekkel ' Évről évre nagyobb népszerűséget szerzett a televízió pénteki politikai műsora. Az állandó nézők száma eg}'re növekedett megyénkben is, hiszen a propagandistáknak, a párt- és tomegszervezeti tisztségét viselőknek nagy segítséget adtak a kéthetenkénti műsorok. Az érdeklődést az is megalapozta, hogy egyre több szó esett a munkahelyeken is a vitaműsor egy-egy adásáról. A Látókör mostani két részét különösen sokan nézték meg Somogybán, hiszen a vitapartnerek többsége megyei gazdasági vezető volt. öt igazgató, egy üzemi • pártbizottsági titkár és egy tanácsi vezető képviselte a megyét, míg a fővárosból egy gyárigazgató, egy ktsz-elnök járult i hozzá ahhoz, hogy a megvitatott témák ne rekedjenek I meg egy megye határain belül. Aki megnézte a Gazdaság, társadalom, egyén cimü téTersánszky / fenő havasi seiyemfiú Egyszer is, múlt tavasszal az apám kevesebbet' kapott a bárányokért a vásáron, ahová leküldte eladni. Pedig nem volt öka, mert egy városi ember erővel elvette tőle a bárányokat. és még bele is rugdosott, hiszen gyenge, öreg ember. Most is mindig piócával kell rakni a hátát. De a pap csak levonta a bérét, és fenyegette, hogy elcsapja. Másnak meg ott csak két gazdának vannak juhai, és azoknak mind van cselédje. -Mi meg szegények vagyunk, még kertünk sincs, csak házikónk. De az uram akkor megfogadta apámnak, hogy ő teszi rá kezét a városi emberre. Kicsi ember, de ha te ismernéd, nagysága. Isten őrizz a kezétől, mert már hozott haza egyszer egy farkast is, amit úgy ölt meg a botjával. Most a tavaszi vásáron aztán az uram meg is találta a városi embert és nagyon megtaposta. Ügy megtaposta, hogy bevitték a csendőrök a tömlöcbe. Persze, a pap alig várta ezt, mindjárt mást tett a juhokhoz helyette, és visszatartotta a telelési bérét is, mert nálunk így egyeznek. És apámnak is felmondott egy hétre rá. és akarattal csinált bajt a juhoknál. De az volt a nagy szerencsénk, hogy ebben a faluban van egy nagysága, nagy gazda. Áldja meg az Isten! Az kivette az uramat a tömlőéből, és megfogadta cselédnek. Hat messze van tőlünk. De mit csináljunk? A fizetésre rá voltunk szorulva, és a nagysága elengedte az uramat mindjártmindjárt, hogy hazajöjjön hozzáifk. Küldött is mindig nekünk mindent, mert az uram nagyon hűséges cseléd, és az a nagysága nagyon jószívű, az Isten ad jón, neki szerencsét! De az uram csak haza akar jönni hozzám, mert látod, itt van már azóta a kicsi. Hát most aztán a pap látta, hogy lopnak más cselédek, 'és hete megint hívta apámat és a/f uramat vissza. De az apám volt lent az uramnál, és az uram azt mondta, „ csak úgy megy vissza a helybe, ha en- gemet összeesket vele a pap, mert szégyelljük a faluban, hogy itt a gyerek, és csak ügy vagyunk. Na, aztan a pap már beleegyezett ebbe is. Egyik cselédje már ott is hagyta, és a másik nem bír a juhokkal a bércen. Azért jöttem le most én, hogy megmondjam az uramnak a jó hírt. Ügy örülünk. Szerzett az uram egy kis pénzt is, mert sokkal jobb fizetése van itten. De nem hagyhatjuk el a szülőinket, hogy ide jöjjek én is hozzá, öregek, és nincs ki segítse őket. Mostan az uram felmond itten, és jön haza. Csak azt nem tudom én, hogy minek tilt engem, hogy én egyszer- másszor lejöjjek hozzá. Mert én nem is láttam még a jó nagyságáját, pedig többet ál- datony az Istennel, mint az életemet. Most is azt mondta az uram, a másik falun menjek vissza, mert az közelébb. Hát, ki tudja miért? Fél tán, hogy az asszonya nem enged el, ha meglát, ö tudja jobban. Hála Istennek, hogy így vagyunk. A vénasszonyoan ez alatt az, elbeszélés alatt olyan visszás, olyan keserves, olyan kegyetlen zűrzavara kelt az érzéseknek, akár megható, szelíd körmenet keverednék össze duhaj, gonosz, farsangi csőcselékkel. Oly helyes volt egvügyűsé- gében, néha akarva, nem akarva, szemeinek a beszélő csöppség, hogy ölebe tudta volna kapni, és összecsókolni kicsinyestül. Mintha a paku- lár iránt való minden szenvedélye átcsapott, volna e kis szerettére is. Hogv a másik pillanatban szinte' görcs álljon karjaiba, hogy rávesse magát erre a gőgfcsélő jószágra, s megfojtsa két kezével.' Aztán egyszerre- maga sem tudta, hogyan vett erőt jobb indulata a gonoszakon. — Megyek, elengedsz, nagysága, messze a várostól haza nekem, ezzel az aprósággal — kelt fel a kis nő az útszéli pázsitról. — Na, várj egy percet még — tartotta vissza a vénasz- szony. — Biztosan szeretnéd látni az urad asszonyát, akit úgy áídatsz az Istennel, milyen jó az uradhoz. Hát akkor nézz meg engemet, mert én vagyok az. — Te vagy, nagysága? — sugározta be őszinte öröm a gyermek asszony arcát. — Ó. hál te- vagy? Hogy nem gondoltam?! Azzal, mielőtt a vénasszony tiltakozhatott volna, mindkét kezét egymás után kapta el, és összecsókolta hálásan. Annyira, hogy hozzá a könnyei is megeredtek. A vénasszonynak is afféle langy buzgás emelkedett felfelé kebléből, mikor kiszabadítva kezeit, így szólt: (Folytatjuk.) makör két adását, először arra gondolt: a megye iparosításának köszönhető, hogy ilyen szép számban, s ilyen jó vitapartnerként szerepelhettek a somogyiak. A Látókör úgy oktat és nevel, hogy közben minden hallgatóhoz közel viszi az egész anyagot. Az U-alakú asztalt körülülő vezetők sok érvet, példát hoznak fel minden adásban, így volt a mostani két részben is. Dr. Zsarnóczai Sándor témavezető ügyesen vonta be a korszerűség, hatékonyság témájú anyag megvitatásába a részvevőket. Ez a beszélgetés hatalmas ívet írt le, hiszen a szocialista ipar múltjából, jelenéből is sokat megtudhatunk, a hangsúly mégis a jövőn volt, | a párt gazdaságpolitikájának i megértéséhez, az előttünk álló feladatok megoldásához adott nagy segítséget a vita. A műsor dlső részében a Kaposvári Ruhagyárról, a másodikban pedig a budapesti Radelkisz Szövetkezetről láttunk egy riportíilmet, amely kiindulópontja volt az eszmecserének. A kaposvári jilm- illusztráció sokkal jobban sikerült. A gyár fejlődéseiről, a mai gondokról átfogóbb képet adott. Különösen jól választották meg Preineszberger Jenöné személyében a törzsgár- datag varrónőt, aki a közösség és az egyén szemüvegén keresztül elmondta, milyen érzés korszerűbb gyermekruhákat varrni, áldozatot hozni a gyár fejlődéséért. A műsor mindkét részében sok szó esett a ruhagyár eredményeiről, törekvéseirpl, gondjairól. Szinte ez adta meg a gerincét az egész témának, s ehhez kapcsolódott a többi iparágat képviselő gyár. szövetkezet tapasztalata. Ha elkezdődik egy beszélgetés, általában a második felében izzik a hőfok a legmagasabbra. Így volt a Látókörben is. Sokkal érdekesebb, gördülékenyebb volt a beszélgetés a második, részben, s a vitát is igazi vitának éreztük, amikor arról volt szó, milyen forrásai vannak a termelékenységnek, mi a szerepe az üzemi légkörnek, az üzemi demokráciának. A Látókör két hét múlva mezőgazdasági tárnával jelentkezik újra. Egész bizonyos, hogy a most verbuválódott új somogyi nézők ezt is figyelemmel kísérik majd. * L. G. /
