Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-26 / 277. szám
Két tűz Tolncr László a 19 tonnás szakítógéppel hat- szögű sárgaréz rúd szakítószilárdságát vizsgálja, A Kaposvári Villamossági Gyár idei 550 milliós termeléséhez körülbelül 300 millió forint értékű anyag kell. Évente 70—75 millió forintért vásárolnak porcelánt, 60 millióért színesfémet. Vasból 500 tonnányira, kötőelemekből (csavarok,- alátétek! stb.) 89 millió darabra, festékből 60— 70, csomagolóanyagból 180 tonnányira van szükségtik. Ezek ellenőrzését négy ember végzi a gyárban: ők az ide- genáru-ell-enörök. A raktárak között kicsi, szűk szobában végzik munkájukat. — K ét-háro-m éve sokkal több gondunk volt a porcelán minőségével — néz rám tolómérője fölött Csapó Károly. — A Kőbányai Porcelángyártól érkezik a java. de a közép- feszültségű erősáramú termékekhez a pécsi Finomkerámiaipari Vállalat is szállít. Biztosítóaljzatokat, -betéteket, -fejeket gyártunk belőlük. Olyanokat, amelyek minden lakásban megtalálhatók. Nagy részük azonban exportra kerül; A jóindulatuk megvan, de nem mindegy, hogy milyen méretű porcelán kerül az üzembe további összeszerelésre. Három éve végzem a negyvenfajta porcelán mere tegyezteté- sét. Sajnos, a kőbányaiak két százalékos ee- lejttsl küldik az árut. Badik Attila, a csoport legfiatalabb tagja. Az egyik legtöbbet mérgelődő ember a gyárban, kooperációs partnereik egy része felkészületlen, amíg megismerik a mesterséget. a tanulópénzt, a Villamossági Gyárnak meg kell fizetni. A békési és az i regszemcse! vegyesipari szövetkezetek asszonyai betétszerelést végeznek — nyugatnémet exportra. Az-, idegenáru-meó- csoport vezetője, Sinka Lajos tanította be őket. Biztonságos gyártásiról csak akkor lehet szó, ha a szerelőasztalokra hibátlan alapanyag kerül. Négyen képtelenek átvizsgálni azt a sok anyagot, ami a raktárakban van, így szúrópróba módszerrel dolgoznak. — Ha elfogunk valami hibás terméket, sokszor hetek esnek ki a gyártásból — mondja Tolner László. — A küldő vállalat ugyanis szigorúan betartja a nyolcnapos türelmi időt. azután küldi Kaposvárra a megbízottját, hogy a helyszínen igazolja vagy cáfolja állításunkat. Azután kezdődik a huzavona, hogy kinek van igaza. Ilyenkor a "termelőüzem 16—18 napig vár az anyagra, át kell csoportoréáz, hozzáigazítjuk az itteni alkatrészeket. Legtöbb gondjuk a színesfémekkel van, mióta Mórra került a csepeli színesfémfel- dolgoízás. Volt már velük kétéves kereskedelmi vitájuk is. Ök is a hites alapanyagra és az elavult gépeikre hivatkoznak. — Szükséges rossznak tartanak minket az üzemben. Ha hibás alkatrész kerül hozzájuk, kapunk a fejünkre. De ha a műhelyben kevés a munka, mert rossz anyagot nem akarunk átadni, azt mondják: szőröz a meós, okoskodik... Ennek a négy embernek tulajdonképpen mindenhez kell értenie. Ráadásul nem ragaszkodhatnak mereven »az írott formákhoz«, mert akkor — ahogy ők mondták — malmoznának a mumkásnők. Legnagyobb bosszúságuk a reklamáció hosszadalmas intézése. Ha kényszerből egyszer beengednek hibás árut a gyárba, később úgy vélik a partnereik, hogy mindegy milyen minőségben szállítanak, úgyis átveszik. Sok vállalat van még monopolhelyzetben, s »eszi, nem eszi, nem kap mást" alapon könnyelműsködik. Lelki ismeretlenségen kapják hazai gyárainkat ebben a kis szobában. Az érkező réz- huzalokat drótkosárba öss.ze- dobálva, rongálódásnak kitéve küldik. A japán cég a széltől, a nedvességtől, az ütéstől is óv'ja a magáét. Ez az oka, hogy amíg a csepelinek egy részét el kell dobniuk, mert használhatatlan, addig öröm a japánok anyagát kézbe yenni. Évente 17 ezer tonna áru mozog a raktárakban; 2500— 3000 féle készárut gyártanak és csomagolnak. A kurdi tsz dobonüzeme elvállalta a csomagolóanyagok egy részének gyártását. S ami előttem van az asztalon, olyan, mintha egerek rágták volna meg. Nem csodálom, hogy két hónapja. reklamáltak náluk. — Azóta ide se szagolnak — nevetnek keserűen a meó- sok. A különféle műszerek között szabványgyűjtemények és egy dosszié. Belelapozok, s megtudom: havonta 600 ezer forint értékű árut kell visszautasítaniuk. Megkérdezem: milyen a jó meós. — Merjen nemet mondani, legyen jó szaglóérzéke, tudjon tárgyalni, jogilag tájékozott és legyen jó diplomata. Nem véletlen, hogy a meó- nál nagy a fluktuáció. Ha valahol hozzáértő emberre van szükség, innen viszik el, hiszen aki itt megállta a helyét- szükségszerűen sokoldalú. És hiába függ tőlük sok minden, a velük egykorú, azonos szak- képzettségű munkások a műhelyekben jobban keresnek. Mégsem ez az, amit szóvá tesznek, hanem az, hogy hónapok óta maguk takarítanak, s a nagyvállalatok képviselőit nem merik saját helyükön fogadni; mert szégyellik munka- körülményeiket. Gombos Jolán Somos?! ciépfrontosek Csopakon (Tudósítónktól.) Fél nyolckor már a reggelinél találtuk a száznál több népfrontaktívát Csopakon. Hat megyéből küldték őket a népfrontbizottságok, hogy két sítani a munkát, hogy folya- 1 héten át — előadásokon, kon matos legyen a termelés. Épp ‘ ’ ezért kénytelenek vagyunk néha szemet hunyni, házon belül feldolgozásra alkalmassá tenni a beérkező anyagot. A félkemény szalaganyagot például kilágyítjuk, hevítjük. Vagy ha mérethibás az a Lkatzultációkon — gyűjtsenek ismereteket a mozgalom munkaterületeiről. Somogyból tizenhármán — jórészt munkások, üzemi művezetők — jöttek. Ottjártunkkor az előadásokat különös érdeklődéssel várták; a lakóterületek A helyzet rosszabra fordult Sáros utak, vadföljárók Nem tisztítják, nem is jelzik — Megbírságolják a közös gazdaságokat is Kemény munka árán és I vastag sár éjszakára is az , .... ..úton marad. Hiába volt a gyamegce.elo ütemben születnek , __. ____ a z eredmények: Somogy úthálózatát már a jók közé sorolják a szakemberek. Az utóbbi öt évben négyszáz kilométer hosszúságú út aszfaltburkolatot kápott, s így összesen hat- százharminc kilométeren közlekedhetünk aszfaltszőnyegen. Csakhogy Somogybán a KPM Közúti Igazgatóság felügyeletéhez tartozó utak hossza meghaladja az ezerhatszáz kilométert, s rendkívül sok a keskeny, rossz padkájú makadámút, sokfelé kell még javítani és építeni. Ha ezekben a hetekben végigautózunk a megyén, látjuk, hogy néhány termelőszövetkezet és állami gazdaság fittyet hány a keservesen, drága pénzen felújított utakra, de még a közlekedés biztonságának alapvető előírásaira is. A betakarításban részt vevő gépjárművek egy része sárral teríti be az utakat, s azokon egyre-másra járnak szereli csétlenül az autósok, motorosok. — Tenni kell valamit — ezek Széles Péternek, a KPM Közúti Igazgatósága vezetőjének első szavai. — Tudjuk, az őszi munkák nagy terhet rónak a közös gazdaságokra, s azzal is számolunk, hogy az utakra, a körültekintő intézkedések ellenére is, kerülhet sár. Majdnem mindennap tapasztalhatjuk, hogy a mezei és a szilárd burkolatú utak csatlakozásánál nincs. sárrázó, és szerszámot se készítettek'oda, hogy a vonta- tós vagy a teherkocsi vezetője letisztítsa a kerekeket. Megítélésem szerint ezeknél a csatlakozásoknál állandóan kell tsz-dolgozónak lenni. Jelenleg sokfelé semmit sem tesznek; a kori fölszólítás, nem állítják ki a csúszós úttestre a figyelre megjelentek az úttisztító gépek, s a tsz rövidesen számlát kapott a közúti igazgatóságtól. Bírósági per lett az meztető táblát, s nem is kéri- ügyből, de végül is ki kellett :ik el korláttal a veszélyes útrészt. A tábla és a korlát természetesen nem mentesíti az úttisztítástól a közös gazdaságokat. Somogybán mindennap rosz- szabb a helyzet, mindig újabb jelentések futnak be a sáros utakról. A Kaposvárt Balatan- lellével összekötő 67-esen el- képesztőek a viszonyok; főleg Somogyaszaló, Mernye, fizesse a tsz a kilencezer fo rintot. Ilyen esetekre a továbbiakban, is számítani lehet. Kiss Pál alezredes, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetője a várható intézkedésekről tájékoztatott bennünket. — Mivel a helyzet rosszabbra fordult és a számtalan kéSomogybabod, Látrány és Ba- résnek n.am lett foganatja, eZ- latonlelle közelében csúszósak az utak. Helyenként engedély nélküli, úgynevezett vadföljá- rókat nyitnak, tehát a szántóföldekről az árkon keresztül hajtanak rá a mezőgazdasági járművek. Mezőcsokonya és Juta között is nagyon kell vigyázni, mert a hetesi termelő- szövetkezet területéről kihajtó járművek gyakran teremtenek “ balesetveszélyes helyzeteket. Ráksi felé éppenhogy befejezték az útkorszerűsítést, a burkolatot máris tönkretették a vontatók és a teherkocsik. Pusztaszemes környékén a belvíz okoz gondot: kisebb eső is telehordja sárral. A Dráva menti települések útjait főlég a megengedettnél nagyobb teherrel közlekedő, kavicsot és építőanyagot szállító teherkocsik rongálják. Ezekben a hetekben a legsúlyosabb gondot közönyükkel mégis ek és az állami gazdasua okozzák. Korábban már megesett, hogy a közúti 1 igazgatóság figyelmeztette a tsz-t — nevezeteden a ságvá' után többször és szigorúbban bírságolunk. Az utat beszeny- nyező jármű vezetőjét helyszínbírsággal sújtjuk, ám eljárunk a mulasztást elkövető közös gazdaságokkal szemben is. Indokoltnak tartjuk a szabálysértési följelentést, hiszen a termelőszövetkezetnek, állami gazdaságnak kötelessége óvni az utakat és tiszteletben tartani a KRESZ szabályait. A jövőben az eddigieknél is szorosabban együttműködik a KPM Közúti Igazgatósága és a közlekedésrendészet; ettől a balesetveszélyes útszakaszok gyons fölkutatása is várható. (Olvasóinktól is kérjük: ha sáros utat látnak vagy akármilyen közlekedésbiztonságot veszélyeztető jelenséget -tapasztalnak, Írják meg szerkesztőségünknek.) A hatósági szigor indokolt, aki a megye útjait járja, ebben nem kételkedik. A lelkiismeret, a mások életéért érzett felelősség is azt parancsolja: nem kellene indokot Szolgálfejlesztésének mozgalmi feladatairól, a béke és barátsági teendőkről volt szó. — Nagyon sokat tanultunk — mondta Király Lajos, a Kaposvári Tejipari Vállalat tmk- részlegétől. A délutáni program a csoportos vitáké, a vélemény- cseréké. A megyei népfronttitkárok is végighallgatták az előadásokat, s délután találkoztak a mégyéből érkezett hallgatókkal. Borsföldi Ferencnek a »kényesnek« tartott témákról az adott nyílt tájékoztatás, tetszett, különösen megragadta az üzemi demokráciával és a mezőgazdaság helyzetével kapcsolatos előadás. — A munkásoknak illik tudni az igazat — mondta. A három asszony — Talpas Istvánné és Apáti Jánosné Kaposvárról, Turzó Zoltánná Magyaratádról — így nyilatkozott : — Biztatást is kaptunk a tanfolyamon; azt kérték, hogy a területi pártszervekkel, a tanácsokkal tarosunk még szorosabb kapcsolatot. És minden alkalmat ragadjunk meg a véleményünk elmondására, a közvélemény formálására. Többen hiányolták, hogy nem tudnak eleget a város, *a községek fejlesztési elképzeléseiről. így a hozzájuk fordulóknak sem tudnak választ adni. Raffai Imre csurgói aktíva elmondta, hogy a bajai tanács kis füzetben foglalta össze a befejező tervidőszak eredményeit, a középtávú elgondolásokat, s ezt a városból szinte mindenki megkapta. M Bizalommal | anapság ritkábban hallom azt a »szónoki« bevezetést, hogy »őszintén megmondom, elvtársak!« Ehelyett megmondják. Nyíltan, a valósághoz hűen. Ez ugyan nem mindenkinek tetszik, de annyi baj legyen. Az őszinteség egyre inkább a közélet és a közérzet lényege, magyarázatra tehát semmiképp sem szorul. Talán érdekes lenne »szóhasználat-történettel-* is jellemezni társadalmi fejlődésünket. (Hol vagyunk már a "Világos, elvtársak; megmondhassuk meg tehessünk is érte« világától!) De nem lenne több játszadozásnál,, hiszen sokkal lényegretörőbb bizonyítékokat teremtettünk. 1975-ben például öt hét alatt termelünk annyi értéket, mint a “háború előtt egy év alatt. Fölemlítsem, hogy nemzeti jövedelmünk ötszöröse a háború előttinek? Vagy azít, hogy nemzeti jövedelmünk ötszöröse a háború előttinek? Vagy azt, ami legközvetlenebbül mutatja társadalmunk emberi arcát, hogy az első félévben hárommilliárd forint gyermekgondozási segélyt fizettek ki az országban? Nem kétséges: többek között ez is a politika iránti bizalom fokozódását szolgálta.- A változás törvényszerű: minél közelebb kerülnek az emberék a politikához és a politika az emberekhez, minél közelebb az elv a gyakorlathoz, a terv a megvalósuláshoz, annál kevésbé "kell« közhelyekkel bizonygatni szándékunkat. Ma már senki sem tekinti kinyilatkoztatásnak — hiszen saját meggyőződése is —, hpgy a politika bizalmat élvez. A bírálat azonban még nem mindenütt. Pedig nagy szerepe van a politika alakításában, tökéletesítésében., a hétköznapi munkában; kedvező hatása pedig nemcsak a fegyelem javulásán, hanem az emberek közérzetén is érzékelhető. A politika bírálatra, nyíltszívüségre, egyenes tartásra ösztönöz, és bizalmat szavaz a jó szándékú, megfontolt bírálónak. A "hibáztam, elvtársak«, a "rosszul dolgozol, igazgató elvtárs« azonban valahogy még nem vált általánossá. Egy régóta burjánzó jelenséget azonban nem árt újra körüljárni.- Mostanában, több beszélgetésen, szűkebb vitán vettem részt. Azt tapasztaltam: gyorsan oldódott a légkör. Jókedvvel, felszabadultan és magabiztosan vitatkoztak az emberek fontos politikai és gazdasági kérdésekről, tehát magukénak érzik az ország gondjait is. Az egyik bíráló megjegyzésre azonban rácsapott a vitavezető: »Jó, lehet valami igazad, de azért ne légy cinikus!«■ Pillanatok alatt lehűlt a légkör; belefagyott az emberekbe a szó. De nemcsak ott és akkor. »Furcsa« módon rendszerint olyankor fordul ez elő, amikor nehéz vagy netán kínos lenne a vita, az érvelés. Hányszor hallottam: »Cinikus ember, állandóan csak bírál!«; "Ne figyeljetek rá, mást se tud, csak cinikus megjegyzéseket tenni«. íratlan törvény tiltaná talán, hogy időnként keményen szóljanak az emberek? Lehet, hogy sok éves kólóncokat sem "illik« nevetségessé tenni? És szabad-e humorizálni nálunk, ha valakinek éppen ahhoz van kedve? Netán az élcet, a szellemes megjegyzéseket ki kellene irtani közéletünkből? Vagy az a fontos, amit elmondanak a bírálók? | gy láttam, vannak még olyan »érzékeny« alkatú emberek, akik a közlés módszerére, stílusára figyelnek, és nem akarják észrevenni a lényeget. Korábban azt hittem: úgy vagyunk a cinizmussal, mint sok más idegen szóval, amelyeknek jelentését rendszerint azok nem ismerik, akik a leggyakrabban használják őket. Lehet, hogy így van; az is. hogy nem. Kétségtelen azonban, hogy a cinizmus vádja legtöbbször nem más, mint a bírálat elfojtásának kifinomult módszere. Nem kell ellenérveket felhozni, védekezni, magyarázkodni; vagy támadni és észérvekkel bizonyítani az ellenkezőjét, ha a bírálat jogtalan. Elég odavetni: cinikus vagy! Kényelmes magatartás, nem lehet hosszú életű ... A cinizmus — könnyén kiolvasható a szakszótárakból — igénytelenségre, valamiféle belső függetlenségre törekvő, a társadalmi kötöttségeket megvető ógörög filozófiai iskola. Képviselői eszményék nélkül, kiábrándultán éltek, kívülről szemlélték a világot, s mindent elítéltek, kigúnyoltak, megvetettek. Nem állítom, hogy a mi országunkban már nincs ilyen ember. De hogy vérszegény hangja elveszik a jó szándékú, elkötelezett és segítőkész emberek óriási kórusában, az egészen bizonyos. Előfordulhat, hogy valaki nem elég "iskolázotton«, esetleg csak odavetve; más túlságosan is finom eszközökkel, iróniával fűszerezve, megint más vérmérsékletéhez idomult hevülettel, »kiállhatatlan« hangnemben bírál. Erre figyelmeztetni lehet, néha kell is. De mindenképpen befeléforduláshoz, hallgatáshoz vezet, ha a bírálóra oktalanul rásütik a cinizmus bélyegét. Arról beszéltünk az előbb: a politika bírálatra, nyílt- szívűségre, egyenes tartásra ösztönöz. Valóban. Biztat és kér, hiszen a bírálat nélkülözhetetlen a tisztánlátáshoz. S , nekünk nemcsak a hagy, az országos, a nemzetközi politikában kell tisztán látnunk, hanem a helyiben is; és nemcsak a politikai élet fórumain, hanem a gazdaság, a társadalom, a kultúra minden ágában. Csak így születhetnek megalapozott és előrelátó döntések, csali így lehet mindenütt rendet tenni és továbblépni. a kongresszusi föl jegyzésekből jó néhány példát adhatnék közre: azt bizonyítják, hogy a szép szóval és a szenvedéllyel, szokatlan stílusban mondott bírálat is megszívlelhető. Kádár János vitazáró beszédéből idézek: "Kritika is jócskán elhangzott, néha már azt hittem, hogy az ellenzék kapott szót. Szép, udvarias szavakkal ugyan, de arról beszéltek, hogy sok dolgot másképp is intézhetnénk, és igazuk van...« A másik: »Mély benyomást tett rám Benedikt elvtárs felszólalása. Ö egy másik stílust, a régi forradalmárok kritikus, konkrét, elvi nyílt stílusát képviselte: megmondta, mivel ért egyet, minek örül; kifogásolta, amit nem vettek figyelembe, és általános értékelést is adott... Azt tudnám ajánlani, hogy tanuljuk meg a régi forradalmárok nemzedékétől ezt az ifjúi lelkesedést és tüzet!« Lehet és bizalommal is kell fogadni a bírálatot. Jávori Béla u Vevők, kereskedők az ellátás javításáért rit —, hogy haladéktalanul a szigor alkalmazására, lásson hozzá az úttisztításhoz. 1 A munkát nem kezdték el, mi- I Pintér Dezső Korábban felhívták a FŰSZERT és a kaposvári áfész vezetőinek figyelmét, hogy fordítsanak nagyobb gondot a taszári lakótelep ellátására. A szövetkezeti boltban nemrég tartott árubemutató, majd az ezt követő vevőankét volt hivatva eldönteni: sikerült-e javítani a munkájukon. — Alapvetően javult az ellátás. Ha Kaposváron van banán és narancs, kapható nálunk is. Elegendő a konzerv, bőségesen van hentesáru. Sajtból viszont több kellene, és jó lenne, ha árusítanának süteményt, kínálnának hidegtálakat, s a szövetkezeti hús- boltban főtt kolbászt is kaphatnánk — így és ehhez hasonlóan vélekedtek az asszonyok. Hasznosnak tartották azt is, hogy árubemutatót rendeztek az itt kapható kon- zervekből. A FÜSZÉRT és az áfész képviselői őszintén elmondták: milyen kéréseknek tudnak eleget tenni, és mi az, amin nem tudnak változtatni. Korábban Nagybajomban a nők klubjában zajlott le hasonló beszélgetés; tartottak ilyet több kaposvári üzemben, illetve Nagyatádon és Barcson is. Mindenütt azonos volt a cél: bemutatni a vevőknek a kereskedelem által kínált árukat, felhívni a figyelmet az áruválasztékra, a korszerű táplálkozás lehetőségeire. És természetesen az is, hogy a vélemények, kérések alapján javítsanak az ellátáson. Nem egyszerű feladat egy ilyen árubemutató, vevőankét1 megrendezése: a napi feladatok ellátásán túl különmunkát jelent a nagykereskedelem, a tanácsi és a szövetkezeti kiskereskedelem dolgozóinak. De mint Hajdú György, a FÜSZÉRT kaposvári élelmiszerfiókjának igazgatója elmondta: szükség van rá. hiszen a kereskedőknek ismerniük kell a vásárlók véleményét. — Ezek a találkozók, beszélgetések hasznosak — mondotta. — Megismerjük a vevők igényeit is, és elmondhatjuk nekik a gondjainkat. S ha többletmunkát is jelent számunkra, megéri a fáradságot: hiszen azok kérésére tudunk munkáifkon változtatni, az áruellátáson javítani, akiknek érdekében feladatainkat végezzük. Sz. L. )
