Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-20 / 272. szám

„Ha szigorúbban ellenőriztek volna” 1 25 éves a postai hírlapterjesztés K i szereti, ha ellenőrzik? ' Még az sem, akinek tökéletesen rendben j van a szénája. Hiszen nála is ! találhatnak apróbb, figyelmet­lenségből származó hibát. s.!a bálytalanságot. De ha másért j nem is ki vám ja bárki ménnél előbb ajtón kívül az ellenőrző | szerv megbízottait, azért min ­denképpen, hogy visszaáll jón a zavartalan munkarend. Ha azonban baj van. gyakran él­nek a mulasztást elkövetők a már teljesíthetetlen óhajjal: — Ha szigorúbban ellenőriz­tek volna, bizonyára nem ju­tok idáig! — Nem tudják va­jon a rendelkezéseket. nem ismerik a jogszabályokat? Vagy járatosak ugyan a pa­ragrafusok közt, de úgy vé­lik. a köztük levő réseken át­bújtathatnak kisebb, látszólag jelentéktelen ügyeket? És ha az ellenőrzés laza. ezeket az átjárókat mind szélesebbre ta­gúi-k. természetesnek tart­ják. hogy' nemcsak sovány, i hanem vaskosabb ügyeket is átpréselnek rajtuk. A gyekor I la! ban mindkét eset előfordul. j de természetesen a második típus a veszélyesebb. Igen ám. de — ahogy mon­dani szokták — semmi nem tart örökké. Mert vagy meg- j elégeli valaki a nagyvonialúsá- j got és jelentést tesz a felettes} szerveknek, vagy valami okból | új szervezet végzi — móst már hivatásának megfelelően — I az ellenőrzést. Az olvasó pél­dákat vár mindkét esetben. ' Hogy ezekkel mégsem élek. j annak nem az az oka, hogy j úgy találtam ki e jelenséget. | Az ügyek nagyobb i része 1 ugyanis vagy hivatali vizsga-1 lat, vagy már bírósági eljárás szakaszában van. tehát nem zárult ie. Tanulsággal azon­ban. máris szolgálhatnak és így megérdemlik, hogy be­széljünk lóluk. — Nem szólítunk hozzá ilyen szőröző hivatalvizsgához — mondta az egyik tanács­titkár. amikor a korábbinál alaposabb pénzügyi ellenőrzést végeztek nála. Természetesen megsértődött, hiszen korábban a jobbak között emlegették a munkáját —- talán alacso­nyabb'mérce szerint, meg egy kicsit a személyi kapcsolatok révén is. Más községbeli tár­sa p<?óig megüzente a járási hivatal pénzügyi Osztályára, hogy ot.t nem értenek a költ­ségvetési gazdálkodáshoz. Csak amikor tételről tétéire bebizonyították neki, hol, mi­lyen szabálytalanságot, mu­lasztást követett el. akkor je­gyezte meg: ezeken mindig átsiklottak a korábbi revizo­rok. — De az az intézmény- verzető is hasonlóképpen ér­velt. aki az állami tulajdont, »összet éves zte tte« a személyi jellegűvé! és magáncélra hasz­nált , föl építési meg egyéo anyagokat. Ügy gondolta, hogy nem veszik észre a manipu­lációit. hiszen a könyvelésben nagyjából rend van. Ami azon kívül történik, afölött szemet húinynak felettesei. mint ahogy kisebb szabálytalansá­gok miatt addig sem csaptak lármát. De olyan esettel is ta­lálkoztam. amelyben éppen az szegte meg tudatosan a sza­bályokat, aikinek ellenőriznie kellett volna: arra hivatkozva ragadta hangához az intézke­dést, hogy beosztottja gyakor­latlan, járatlan, sőt azt is hoz­zátette. nincs érzéke ehhez a témakörhöz, A hanyag gazdálkodás, sza­bálytalan pénzkezelés oka-' között — az ellenőrzés laza­sága, következetlensége mel­lett — gyük ran ott tal ál j uk a kimondott vagy csak belülről dédelgetett reményt: —Xvagy Y elvtárs (testület, szerv, hi­vatal) nem fogja majd' fel olyan mereven a különben is jelentéktelen • ügyet. Minden bizonnyal méltányolják majd egyéb tevékenységemet, múl­tamat. esetleg személyes szol­gálatomat, társadalmi tekinté­lyemet, és »elsimítják-«, nem viszik tovább az ügyet. Bizony alaposan tévednek azok. akik Így gondolkodnak. akiket a nagyvonalú, esetleg túlságosan is joviális ellenőr­zés megnyugtat, segít e'altatni amúgy is álmos lelkiismere­tűnket. Mert jónehánv eset példázna: ez a mentsvár ina már csak a múlt néhány ki­rívó visszaélésének hí léből táplálkozva él és inkább kár­tyavárnak mondható. Igaz. összeomlását legtöbben csak akkor veszik észre, amikor bíróságra kerül az ügyük, vagy a fegyelmi tárgyalás előtti kínos perceket topogják végig, illetve a kiszabott bün­tetést hallgatják. Akkor döb­bennek rá: itt már nincs »te­kintélytisztelet«« vagy barati kapcsolat. J ó néhány fegyelmi tár­gyaláson részt vettem az utóbbi hónapokban. Figveltem az arcokat, ame­lyekről az őszinte megbánás­tól a méltatlankodásig sokféle érzést lehetett leolvasni. Hal­lottam bejelentést: a megidé­zett olyan idegállapotban van, hogy nem tud részt venni a tárgyaláson, belenyugszik a büntetésbe. Meggyőződésem, ha nem is mindig értettek eigyet a döntéssel, okultak az esetből. De csak azért, mert a hihá.k eltusolasa helyett — gondos kivizsgálás után — tet­teikkel arányban álló bünte­tésben részesültek. És talán azt a tanulságot is levonták: ha a hivatali ellenőrzés pil­lanatnyi lazasága esetenként csábít is a szabályok mellőzé­sére. a társadalmi ellenőrzés — a beosztottak, a lakosság — egyre inkább segít feltárni a törvénytelen cselekedeteket, a rendeletek önkényes értel­mezéséből származó vagv az államot károsító ügyintézést, gazdálkodást. Paál László Az újságok háromnegyed részét előfizetőknek kézbesítik Till mint kétmillió a zsebben marad A Kaposvári TejipaK Vállalatnál azért tudtak az első három negyedévben 1,9 millió forintos megtakarítást elérni, mert a takarékosság gondolatát sikerült közüggyé tenniük. Az a jelszó járja ná­luk, hogy mindönki — az igazgatótól a szállítómunká­sig — befolyásolhatja a költ­ségek alakulását. Épp ezért negyedévenként — és havon­ta is — mindenre kiterjedő elemzéseket végeznek. E táb­lázatokat valamennyi osztály- vezető, üzemvezető,, műveze­tő és brigádvezető megkapja, s feladatuk, hogy azt közvet­len beosztottaikkal ismertes­sék. Takács Imre főkönyvelő előadásában — amelyet teg­nap tartott a műszaki és köz- gazdasági hónap keretében — elmondta: a takarmányozásra hasznosítható savó megmen­téséért sokáig nem követtek el mindent. 1973-ban a savó I 21,6 százaléka ment vészén- ' dőbe. Ennek eladási ára 1 359 000 forint lett volna. Amikor ez kiderült, több | gondot fordítottak rá, s az eredmény nem maradt el. 1974-ben a veszteség 9,3 száza­lékra csökkent. Amikor a tankautók a csar­nokokban fölvették a tejet, | előfordult, hogy az átvevő nem mért pontosan, s csak akkor derült ki a hiány, ami­kor a gyárba értek. Egy-egy tankautó 20—30 községből hoz tejet, s ha gondatlanul szí­vatnak és községenként csak két-háram liter folyik el, az az üzemi átvételnél már tete­mes hiányt jelent. Veszteség éri a vállalatot, mert nepn kap annyi tejet, amennyit a köz­ségben kifizettek. A minőségellenőrző intézet vizsgálja a tejtermékeket. So- j káig úgy gondolkoztak a gyár- } ban: nem lehet baj az, ha j egy-egy termék több hasznos- } anyagot tartalmaz. Emiatt nem kaptak büntetést. Meg- feledkeztek viszont arról. A sajtok érlelésénél a tech­nológiai fegyelem betartása, vagyis a szükséges érlelési idő és körülmények (páratarta­lom, hőmérséklet) biztosítása sokat hozhat a közös kony­hára. Ugyanis ha a kelleté­nél hosszabb ideig szárítják a sajtokat, nemcsak »öreg ízű­ek«, csípősek, szúrós szagúak lesznek, hanem a súlyukból is veszítenek. A túlérlelt sajt csak olcsóbban, ömlesztett sajtként adható el. A csurgói sajtüzemben 1974-ben az ér­lelési veszteség 2,6 százalék volt; ezt az idén már egy szá­zalékra^ csökkentették, A megtakarítás, 525 ezer forint. A Kaposvári Tejipari Vál­lalatnál nem nehéz a mérleg- beszámolókat elkészíteni, hi­szen . naponta figyelik a költ­ségek alakulását: mindig tudják, hol hibáztak, hol mit kell tenniük. Az alapanyag­felhasználást is így követik nyomon, s az év első három negyedévében csak alapanyag­ból több mint egymilliót ta­karítottak meg. Az előadásban szó volt ar­ról, hogy a tejipari vállalat több mint 20 millió forintot fizet ki évente fuvarköltség­re. Érthető tehát, ha ésszerű átcsoportosításokat hajtanak végre a tankautók járatai­ban. A jobb értékesítés érde­kében az úgynevezett terítő­járatokat is (ezek látják el' nap nap után az egész me­gyét friss termékkel) átszer­vezték. Az értékesítés sikeres­ségében mégis legnagyobb szerepe a tavaly október 1-től üzemelő balatonszárszói áru- elosztónak van. Egy éve könnyű dolga van a vállalat­nak a Balaton környékének ellátásával, hiszen két óriás kamionra való árut egyszerre el tudnak helyezni Balaton­szárszón, ahonnan már kis­autókkal szállíthatják egy- egy falu kisebb-nagyobb megrendeléseit. Ezáltal 1.6 millió forinttal csökkent a fuvarköltség. A sok energiamegtakarítást eredményező újítások közül a vállalati főkönyvelő csak egyet említett. Ez arra szol* gál. hogy a pasztőrözéstől ko­rábban elfolyt 30—40 fokos vizet visszavezetik és moso­gatáshoz felhasználják. . A műszaki konferenciákon ismertetik, hogy az öt üzem közül melyik hol tart a taka­rékosságban. Ilyenkor a hátul kullogok röstelkednek, aztán igyekeznek javítani. Így tör­tént, hogy mikor a félévi -ér­tékelésnél kiderült: a kapos­vári sajtüzem nem dicseked­het. mindent elkövettek a jobb eredményért. A harma­dik negyedév végén 940 ezer forint megtakarítást jeleztek. A munkahelyi demok­rácia, a kezdeményezők föl­karolása összefügg - a vállalat eredményeivel.- Jól példázza ezt. hogy az érlelőpince veze­tőinek köszönhető több száz­ezer forintos megtakarítás. A vállalat vezetői 1975-re 2.2 millió forintos megtakarí­tást irányoztak elő. Amikor a szocialista brigádok válla­lásait átnézték, megdöbbentek mondta a főkönyvelő —, a munkások ugyanis ennek majdnem a kétszeresét aján lották föl. A jelenlegi zet alapján ez a jövőre nézve nem is látszik utópiának. Az országban elsőként a Pé­csi Postaigazgatóság dolgozta ki a postai hírlapterjesztés ké­seibb jól bevált módszereit. A kormány 1950. augusztus 31-i határozatában bízta meg . a postát, hogy az egész ország­ban szervezze meg a hírlap­terjesztést. Baranyában, So­mogybán és Tolnában 1950. november 1 -én, Zalában pedig két hónappal később kezdő­dött az új terjesztési formák kidolgozása. Az új módszert fél év múlva a többi megyé­ben is bevezették. A postai hírlapterjesztés ne­gyedszázadáról emlékeztek meg tegnap Pécsen, a posta­igazgatóság dolgozói és veze­tői. Az ünnepi eseményen' ott volt Csollány Ferenc, a Hír­lapkiadó Vállalat igazgatója. dr. Kotsis Béla. a posta-vezér­igazgatóság szakosztályveze­tője. valamint a Baranya. Tol­na. Somogy és Zala megyei lapkiadók, szerkesztőségek több vezetője. Ünnepi beszédében Varga Sándor, a Pécsi Postaigazgató­ság vezetője a negyedszázad«.» lapterjesztés legfontosabb dé’- dunár.túli eseményeiről szí­tott. A négv megyében 25 éve mindössze nyolc pavilon működött, ma viszont már 89 hírlappavilon és 5 hírlapüzlet fogadja az érdeklődőket, 1951- ben negyed milliós példányban terjesztettek sajtóterméket, napjainkban ez a szám meg­haladja a, 145 milliót.' Az elő­fizetők száma 125 ezerről csaknem hárornnegyedmillióra emelkedett. Negyedszázada alig nyolcmillió példány kelt el az árusoknál: 1975-ben már 35 millió. A remittenda, az el­adatlanul visszamaradt nyom­dai termékek aránya a 25 év­vel ezelőtti 37 százalékról öt százalékra csökkent. A lapok háromnegyed részét már rég­óta az előfizetőknek kézbesíti naponta az 1728 dolgozó; a terjesztésben ezenkívül 123 főfoglalkozású postai hírlap­árus és 1153 társadalmi árus is tevékenykedik. A négy me­(Erb János felvétele.) gyében jelenleg több mint 600 féle hazai napi- és hetilapot, folyóiratot ‘ és egyéb sajtóter­méket juttatnak el. Az igaz­gató hangsúlyozta, hogy a hím lapterjesztő ma már nemcsak pontos, udvarias eladó és kéz­besítő. hanem a marxista tu­datformálást segítő politikai agitátor is. Miniszteri dicséretet nyúj­tottak át Sárdi András ka­posvári MEHIV-vezetőnek. Göttili József balatonfenyves’ kézbesítőnek. Vezérigazgatói dicséretet kapott Kocsis Zol• tűnné kaposvári terjesztési előadó. Király István somogy- sámeoni kézbesítő, F tics kár Károly lakácsai kézbesítő. Igazgatói elismerésben része­sült Katona Istvánná csökülyi és Székely Istvánná szőlösgyo- röki hivatalvezető, valamint Ágoston Margit látrányi. Tóth S ndréné kaposvári, Nemes János somogyszobi, Kertész Jánosné csokonyavisontai kéz­besítő és Bohár Gábor lálrn- nyi hivatalvezető. Cs. J. Megtartották az „egyezségei a marcali járás gazdaságai Böhönye, Szabadság Ter-t PdIfatvi Gyula, a marcali; melőszövetkezet, 1975. no vem- I járási hivatal szakfelügyelője’ bér 18. Illés László főagronó-1 válaszolt arra a kérdésre: ho- mus mondja: — November 7-e j gyan szervezték, végezték az tiszteletére vállaltuk, hogy j őszi munkákat a járás közös végzünk a fontosabb őszi \ gazdaságai; milyen tényezők munkákkal. így földbe ke­rült — az 1973. évivel azonos nagyságú területen, 600 hektá­ron — a búza magja; betakarí­tottuk a 700 hektár kukoricán­kat és a 39 hektár cukorré­pánkat. Két NDK-gyártmányú kombájnunk mast a balaton­szentgyörgyi tsz kukoricájában dolgozik, terményszárítónkat átengedtük a tapsonyi szö­vetkezetnek, mivel nekünk már nincs rá szükségünk az idei betakarításnál. A kukori­cánk egyébként a Bajai Ku­koricatermelési Rendszer kere­tében termett, a tervezett 50 mázsa helyett 64,7 mázsát adott hektárja. A BKR-ben minden gép, illetve gépsor szocialista országok gyártmá­nya, elégedettek vagyunk a teljesítményükkel... G. J. Mezőgazdasági gyakorlatok áralános iskolásoknak hogy ha a szükségesnél többet Ma délelőtt a Hazafias Nép­front Országos Tanácsánál a falu- és szövetkezetpolitika: munkaközösség az általános iskolai mezőgazdasági gyakor­lati oktatás szélesítésének le­hetőségeiről tanácskozott. A gyakorlati foglalkozásokat az általános iskolákban jelenleg | nevelési adagolnak, az a vállalat ’ szá­mára veszteség, hiszen adott mennyiségből több terméket tudnának gyártani. lkát változatban tanítják; a tételére. városokban, az iparvidékeken ipari, a vidéki településeken mezőgazdasági jelleggel. E foglalkozások célja a munká­nk nevelés, ezért — a tanács­kozáson elhangzott vélemé­nyek szerint — szükség van e forma hatásosabbá A böhönyei tsz egyike a marcali járás közös gazdasá­gainak: a Somogy megyei Ta­nács Mező- és Élelmiszergaz­dasági Bizottsága fejlesztési albizottságának hetenként hely- I meStartott ülésein rendre ezt a járást emelték ki, mivel a legjobb náluk volt az időszerű tennivalók végzése ezen az őszön. Nézem a november 10-i | állapotot a jegyzetfüzetemben, s a marcali járásnál ez áll: 1 végeztek a magágykészítéssel meg a háztáji kukoricák be­takarításával. A tizenöt tsz közül hat befejezte akkorra a búzavetést, további négy gaz­daság közel állt ahhoz, hogy pontot tegyen a tennivaló vé­gére. Egyedül az őszi mély- I szántással álltak rosszul, az- : óta viszont ide összpontosítot- I tak minden, az egyéb mun- 1 kákböl felszabadult traktort... segítették a viszonylag gyors ütemet. — Kezdjük . azzal, hogy az időjárás is segített az indu­lásnál. Szeptemberben például 27 milliméter volt a csapadék­átlag, októberben pedig 56 milliméter. A járás termelő­szövetkezetei igyekeztek ki­használni minden órát, s dol­goztak, amikor csak lehetett. Talán a korábbi évek nem éppen kedve2ő tapasztalataiból is okultak. Amikor elhangzott a kérés, hogy lehetőleg az 1973. évi területnagyságon ke­rüljön földbe a kenyérgabona magja, a visszhang kedvező volt. Búzából az eredeti ve­tésterv 10 845 hektár volt, vé­gül is ebből és a rozsból no­vember 15-ig 11 369 hektárt vetettek el. Még történhet ve­tés. az azonban már a ter­ven felüli teljesítést növeli. — Szeptember 16-án a járá­si pártbizottsággal közösen ta­nácskozásra hívtuk össze a termelőszövetkezeti főagronó- musokat a pusztakovácsi tsz- be. A téma az őszi munkákra való felkészülés, illetve a már folyó tennivalók értékelése volt. Négy fő területtel fog­lalkoztunk Itt, ,a kenyérgabo­na vetésével, valamint á cu­korrépa, a kukorica és a siló- kukorica betakarításával; e tennivalók maradék nélküli és idejekorán történő befejezésé­re született egyezség. A járási párt- és állami vezetés kí­vánságát — azt, hogy nincs he­lye a tétovázásnak a munkák idején ’■— megértették az üze­mi vezetők, a szövetkezeti gazdák. Állandóan figyelem­mel kísértük a munkák mene­tét, gé pá tcsopor tus í Iá sokk al segítettünk ott, ahol kellett. Végül is a járás termelőszö­vetkezetei megnyerték az »őszi csatát« ... A november 15-1 összegezés szerint ebben a járásban az 1046 hektár cukorrépának — ez jóval több a tavalyinál — 95 százalékát betakarították. Ekkor mindössze három üzem­ben volt hátra ez a munka: a sávolyiak 93, a tapsonyiak 96, ,a somogyváriak 67 száza­lékra álltak. Kukoricánál 84 százalékos volt a teljesítés, s a már említett böhönyei tsz mellett a kéthelyiek és a marcaliak is végeztek e fel­adattal. November 13-án a kéthelyiektől kombájnok és tehergépkocsik dolgoztak a sávolyiak kukoricabetakarí­tásánál, s szárítójukkal is se­gítették ezt a szövetkezetei. Kétségkívül szerepe volt az átlagosnál gyorsabb ütemben annak is, hogy a járásból mindössze két tsz nem tagja semmilyen kukoricatermesz­tési rendszernek, tehát a töb­bi gazdaság A magas fokú gépesítettség hozzájárult a munkák gyorsításához: nem fordult elő olyan eset, -hogy miután valahol végeztek a kukorica betakarításával, tét­lenül álltak volna a gének. Nem volt szükség noszogatás­ra: tudták a gazdaságok, hogy amivel nem végeznek jó idő­ben. azt csak kínlódás órán fejezhetik be a fölázott vagy fagytól dermedt földeken. A munka folytatódik, most a mélyszántás gyorsítása ke­rült előtérbe. Jogos az igény, hogy a talajelőkészítésre, a vetésre és a betakarításra jel­lemző szervezettség, példás munkatempó is folytatódjon. H. F. Somogyi Néplap V

Next

/
Thumbnails
Contents