Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-20 / 272. szám

Műhelymunka Több mint kétezer különbö­ző elektromos berendezés ja­vítását végzi el évente a So­mogy megyei Finommechani­kai és Gépjavító Vállalat mo- tortekercselő-részlege. Évi termelési értékük jóval túl van a négymillió forinton. A műhely szakemberei az építő­iparban használt autódaru- generátorok vagy a tirisztoros, nagy teljesítményű töltőberen­dezések és félvezetős hegesz­tőkészülékek javítását is fo­lyamatosan végzik. A motortekercselő részlegen belül ipari tanulói számára új tanműhelyt is létesített a vállalat — jelenleg háztartá­sigép-szerelő szakmára oktat­ják itt a fiatalokat Stokom Géza szakoktató irányításával a porszívó javítását tanulják a fiatalok. Jó kezekben van a frekvenciaátalakító berendezés.;; (Gyertyás László képriportja) Csennek a csemegében Két üveg pálinkáért ötezer forint Kivágódik az iroda ajtaja, s a vUlámló szemű eladónő egy fiatalembert kísér be: — Ne hazudjon, láttam, amikor zsebre tette! — Istenbizony kifizettem. — Akikor mutassa a blok­kot! A blokk, bizony, nem kerül elő... Az üzletvezető asztala­ra tesznek négy aprócska, csil­logó sztandolba csomagolt cso- koládékookát. Megdöbbentő! Hát ezért érdemes? Fodor István ■ üzletvezető, Tárnái László üzletvezető-he­lyettes és Karsai Lajosáé el­adó dokumentumokat mutat. A Csemege-kereskedelmi Vál­lalat ABC-áruházában a nyi­tás óta — egy év alatt — 107 jegyzőkönyvet vettek föl a bolti lopásokról. — Ennél persze több volt, hiszen nem csinálunk minden­ből ügyért — mondja az üzlet­vezető. — És mennyi az is, amit nem veszünk észre ... Nagyon kínos esetek fordul­nak elő. Arról nem is beszél­ve, hogy volt olyan, aki meg­fenyegette szemfüles dolgo­zónkat, hogy megveri. — Ha nem figyelünk, akkor nincs egy fülöncsípés sem, de van olyan délelőtt is, hogy ötöt leplezünk le. Olyankor aztán kezdődik a cirkusz. Van, aki elszalad »zsákmányával«, mi pedig, hogy ne érje bol­tunkat kár, utána. Ha nem vagyunk éberek, mi fizetünk rá, mert se prémiumot, se fi­zetésemelést nem kapunk. Lapozgatom a jegyzőkönyv- másolatokat. Minden harma­dikon spray, cseresznyepálin- Ka, likőr, cigaretta ... Akad olyan, amelyik arról számol be, hogy egy kereskedelmi és ■vendéglátói pari tanuló’any egész kozmetikai felszerelését — az uborkatejtől a hajfes­tékig — így próbálta besze­rezni. Vajon milyen kereskedő lesz belőle? És milyen peda­gógus abból a tizennyolc évesből, aki a tanítóképző in­tézetbe jár, s egy három fo­rint hetven filléres csokoládét lopott? — Akadnak cifrábbak is — mondja Kársai Lajosné. — Egy Nagyatádról érkezett anya és lánya majdnem háromszáz forint értékű holmit akart el­vinni. Egyikük fölfelé szaladt, amikor a nyomukba ered­tünk, a másik lefelé rohant a lépcsőn. Amikor 'kértük, állja­nak meg, a vonatindulásra hivatkoztak. . És nemi a kisgyerekek emelnek el egy- egy forintos csokoládét, ha­nem gyakran jó állásban le­vő. elegáns »hölgyek«. Aztán •kérik, hogy semmisítsük meg a jegyzőkönyvet, mert »kelle­metlen rájuk nézve«. A leghihetetlenebb esetet a helyettes boltvezetőtől hallot­tam. — Odalépett hozzám egyik ismerősöm, akiről tudom, hogy vállalatánál vezető beosztás­ban dolgozik, s érdeklődött, hogy van-e sok lopás. Elpa­naszoltam, hogy van jócskán. És szinte nem akartam hinni a szememnek, amikor öt perc­cel később egy fél kiló karait csúsztatott a kabátja ujjába... Fogtunk már olyan tolvajt 's, ak'l a rendőrség keresett. Ne­künk nehéz időszak az, ami­kor kabátban járnak az em­berek ... Aki rajta veszt, az irodába kísérik. Elkérik a személyi igazolványát. A tettesek ilyen­kor rendszerint azt szoktak mondani, hogy nincs náluk. Az üzletvezető a rendőrségért telefonál. Negyvenszer szállt ki hozzájuk a rendőrség, és — bizony — haza is fuvarozta az illetőt az igazolványáért, az­tán meg vissza, hogy a jegy­zőkönyvet aláírhassa. Bár sok­szor elég az is, ha a telefon után nyúlnak. A jegyzőkönyvet aztán el­küldik az illetékes tanács sza­bálysértési osztályának. Ott szabják ki a büntetést. Elő­fordult, hogy valakit száz fo­rint értékű áruért ezer forint­ra büntettek, s volt, akit két üveg pálinkáért ötezerre. Az üzletvezető huszonnégy évig dolgozott Kaposváron a Május 1. utcai csemegeboli- ban, de ott — mint rmqndta — nem mérgelődött annyit mint ebben a szép üzletben alig egy év alatt. Ami árut kitesznek a polcra, nem köz­préda. S ezt sokan nem értik meg. Mert nemcsak a lopások, hanem az áru rongálói is meg­keserítik a bolt dolgozóinak munkáját: félévenként több ezer forintnyi kárt is kell je­lenteniük. Hihetetlen, de elő­fordult, hogy valaki a mirelit szamóca műanyag zacskóját a fogával próbálta fölszakítani, hogy mielőtt megveszi, meg­kóstolja. Van olyan is, aki a csőtészta és a mokkacukor do­bozát szakítja föl, hogy bele­kukkantson, vagy a csokolá­déról fejti le a papírt... Néha mulatságos esetek is előfordulnak. Rossz szokásuk egyeseknek, hogy a szórós de­zodorokat a kézfejükön pró­bálják ki. Egy ilyen próbál- gatós férfi az ötödik dezodor nyomkodása után, borotvaha­bot akart ily módon megszem­lélni. S nagy volt a derültség, amikor fülig habos lett és pi­rulva iszkolt ki a boltból. Gombos Jolán Tersánszky /. Jenő Növényvédelmi tájékoztató Almásaink kártevője: a vértetű Megyénk elhanyagolt házi­kerti almásaiban megfigyelhe­tő az alma egyik legveszedel­mesebb kártevőjének — a vértetűnek —1 a szaporodása, egyre erőteljesebb károsítása. Különösen nagy a fertőzés Barcs. Nagyatád, Kutas, illet­ve a Balaton-part körzetében. A kártevő kizárólag alma­fán él; nagy egyedsűrűségű te­lepekben lepi el a fás része­ket, különösen ott, ahol a kér­get — héjat — valamilyen sé­rülés (például jégverés, szél­vihar stb.) érte. Kora nyáron elborítja a zöld hajtásokat és a levélnyeleket is. A hajtásokon — akár csak a vékonyabb gallyakon, vesszőkön — szívá­sa nyomán sima duzzanatokat, a vastagabb ágakon és a tör­zsön csúnya elváltozásokat okoz. A kártevő rovarok potrohán dús, fehér viaszfonálüstök ül, amely fokozatosan ellepi az egész telepet, s az ilyenkor gyapjas, vattaszerű külsőt kap. Ezekről lehet a legkönnyeb­ben felismerni a veszedelmes kártevőt. Ha telepeit szétdör­zsöljük, vörhenyes színű test­folyadékot választ ki — erről kapta a nevét is. A KAPOSVÁRI CUKORGYÁR FÖLVESZ gyors- és gépírókat9 f r r er % jerjt es not segédmunkásokat \ Jelentkezni a munkaügyi osztályon kell. (10827) A kártevő egyedei ellenáll­nak a téli hidegnek, s nem­csak a fák föld feletti részét lepik el, hanem behatolnak a föld alá, álról a gyökérnyakon és a gyökereken is — itt a té­li fagyoktól védve vannak — megtelepedhetnek. Kora ta­vasszal ismét felhúzódnak a fa, koronájába. Megtelepedé­sükhöz előszeretettel választ­ják a sebzési felületeket, met­széshelyeket. A kártevő telelésének és ta­vaszi újrafertőzésének meg­előzésére még a fagyok be­állta előtt a vértetves sebeket, telepeket terpentinnel vagy , gyümölcsfaolajjal kell ecsetel­ni; a sebeket aztán pár nap múlva tisztítsuk ki, felületü­ket vágjuk simára és kenjük be fasebkátránnyal, oltóviasz- ! szál. Munkánk csak akkor lesz | eredményes, ha az eltávoli- j tott, fertőzött növényi része- j két, lekapart és összegyűjtött kéregtörmeléket azonnal el­égetjük! Tavasszal — rügy-1 pattanás előtt — a Novenda 2, j Krezonit E 0,9 gyümölcsfaolaj j 5, Neopol 5 százalékos tö-1 | ménységű oldat valamelyiké- ! j vei lemosó permetezés for- \ májában permetezzük alma- i fáinkat. A ■Ilii havasi selyemfiú — Na! — szólt. — Nézzé­tek, uram, hát nem gazdát csi­nál ránk a nagysága abból a koszosból. Látjátok, már olyan, mint ti. Vigyázzatok, mert én mondom, még igazi gazda is lesz belőle az apátok öröksé­gében. Majd még a pap tud­tával is, nemcsak a fűzfa előtt. Ez a képletes beszéd azt je­lentette, hogy a pakulár nem­csak a vénasszony szeretője, hanem a Krizsón fiúk törvé­nyes mostohaapja is lehet nemsokára. A két Krizsán fiú csakugyan furcsán nézett össze. Határozottan úgy történt. A zeke, a gazdákat illető ruha­darab, tette mintegy valószí­nűvé a Krizsán fiúk előtt a kocsis beszédét. Sőt, aztán úgy látszott, má­sok előtt is. Határozottan a pakulár zekéjétől fogva kezd­ték széliében rebesgetni a fa­luban, hogy a vén Krizsánné- nak babája a pakulár. Határozottan, mintha a ze­ke, miatt fordítottja a ..kígyó Az elsőség a hivatásos gépjárművezetőké Rendkívüli érdeklődés fogadta a KRESZ-tanfolyamokat Senkiről sem feledkeztek meg — Sokan a régi, változatlan szabályokat sem ismerik — A hónap végén megjelenik a tankönyv Ekkora érdeklődésre sen­ki sem számított: úgy látszik, mintha mind az ötvenezer somogyi jogosítványtulaj­donos egyszerre akarná elvé­gezni a KRESZ-tanfolyamot. A hivatásosoknak kenyérkér­dés a vizsga, hiszen azt az Országos Közlekedésbiztonsá­gi Tanács javaslata alapján 1975. december 31-ig számuk­ra kötelezővé' tette a KPM. A 13-as Volán, az ÁFOR és néhány más vállalat, valamint termelőszövetkezet maga szer­vezett hivatásos gépjárműve­zetőinek és az ott dolgozó ma- gángépjármű-vezetőknek tan­folyamot, az igazán nagy munka Somogybán azonban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulaté. A Somogy megyei Közlekedésbiztonsági Tanács elnöksége időben gondosko­dott az előkészítésről és ar­ról, hogy a TIT fennakadás nélkül szervezze a tanfolya­mokat. Hasonlóképp segítséget nyújtott az autóklubnak és az Autóközlekedési Tanintézet­nek is. Kánya János, a TIT me­gyei titkára gyors számvetést készített: eddig tizenhatezren fizettek be a TIT KRESZ- tanfolyamaira. Száz tanfolyam már befejeződött, de a java még hátra van. Amennyire örvendetes az érdeklődés, annyi gondot is okoz a sok jelentkező. Sokan befizetik a hatvan forint tanfolyamkölt­séget és az öt forint vizsgadí­jat, és már várják is a TIT értesítését az oktatás kezdeté­ről. Akadnak, akik attól tar­tanak, hogy megfeledkeztek róluk. Néhányan nem értik meg, hogy az elsőség a hi­vatásosoké, a magángépjár­mű-vezetők március 31-ig szerezhetnek igazolást a tan­folyam eredményes elvégzé­séről. (A magángépjármű­vezetők 80 százaléka a tan­folyam után vizsgára jelent­kezik, csak 20 százalékuk elé­gedik meg az előadások vé­gighallgatásával.) A Somogy megyei Közleke­désbiztonsági Tanács döntése értelmében a tanfolyamokat főleg a munkahelyeken tart­ják, de a szervezéssel a fal­vakban sem maradnak el. Sok közös gazdaságban már megtartották az előadásokat, amelyeket a szó szoros értel­mében megrohantak a falu­beliek és a környéken lakók. Az oktatók ugyan elmondták, később is lesz a községben tanfolyam a magángépjármű­vezetőknek, szavuknak azon­ban nemigen volt foganatja. Pedig sokkal jobb, ha nem kétszázan, hanem ötvenen- hatvanan ülnek a teremben, így több a lehetőség a szabá­lyokról való közvetlen beszél­getésekre. A tanfolyam a két napra — többnyire estére — elosztott előadásokból és a harmadik napon megtartott vizsgákból áll. A közlekedés- biztonsági tanács harminc előadója állandóan járja a megyét. Kánya Jánostól a legtöbbször rendőrségi oktató­kat kérnek, sokak szerint ők a leggyakorlatiasabbak. Kiss Pál alezredes, a me­gyei rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztá­lyának vezetője, a Somogy megyei Közlekedésbiztonsági Tanács titkára is mérleget vont a tanfolyamok eddigi eredményeiről. A vizsgák eredménye meghökkentő: százból harmincöt nem sike- rüL Sokan nemhogy a módo­sítást, de még a régi és most sem változó szabályokat sem ismerik. Fölfigyeltek egy húsz éve közlekedő gépkocsiveze­tőre, aki nem tudta elsorolni az előzés öt föltételét, kétsé­gei voltak az elsőbbségi jog­ról, az útburkolati jelekről. A tanfolyamok kiváló lehetőséget nyújtanak a gép­jármű-vezetők elméleti tudá­sának elmélyítéséhez, s ez | mindenki számára fontos. Nem szégyen, sokkal inkább kötelesség — akár ötvenéves fejjel, két évtizedes gyakorlat után is — elővenni a KRESZ-t, s megtanulni, amit lehet. A megyei közlekedés- biztonsági tanácsnak gondja lesz rá, hogy ennek megfe­lelő szervezeti keretei legye­nek, s mindenki időben — a magángépjármű-vezetők hát­ralevő része legkésőbb 1976. március 31-ig — elvégezze a tanfolyamot, letegye a vizs­ga,. és ha kell, a pótvizsgá­kat is. • Kaposváros a héten a TIT- székházban is megkezdődnek az előadások; a jelentkezőket időben értesítik, hogy mikor kerül rájuk a sor. Hamaro­san ismét megjelenik a tájé­koztató a módosított szabá­lyokról, és november végén kapható lesz a változtatáso­kat tartalmazó tankönyv is. Várhatóan az év legkapósabb kötetei közé tartozik majd. Pintér Dezső ved lésének, a pakulárt óvó titokerőiknek vevőjévé vált volna. Erről az ógás-mógás-sutto- gásról a vénasszony nemigen értesült. Volt ugyan attól fog­va, hogy a parkul árba háboro­dott, az emberek közötti fel­lépésében " valami változás. Már ' neon akarózott valahogy megtennie, mint azelőtt, hogy fogai között pipával a legna­gyobb léleknyugalommal te­lepedjék be a szekeresek közé egy porcióra a sörházba. Mintha szenvedélyével lány­kora rég ki vány ad t szemér­mei is kezdtek volna vissza­térni késő napjaiba. Külön­ben azért az ismert, mórmom- dó s erélyes Krizsánné asz- saony maradt. Ám, ha a szóbeszédekről kevéssé értesült a véh,asszony, értesült a pakulár. Ö hallhat­ta már régóta háta meglett, sőt olytkor szemébe is a csí­pős megjegyzéseket vagy go­nosz vihogásokat a faluban, és otthon a cseléd társak közt is. De a pakulámak, mint ez a hallgatag, másokra figyelő lelkek sajátja, különös, éles ésszerűség súgta meg, mit mondat másokkal a biztos tudomás, s mit csak a talál­gató rosszmájúság. És szoká­saként magának tartotta ész­leleteit. Még a vén asszonynak sem tartotta érdemesnek szól­ni róluk. Egyszer aztán mégis szóvá- tette előtte: — Hallod, asszonyom, na­gyon sokat beszélnek rólunk a faluban. Te tudod, ki hord­ja (ki a házból a szót, ő ennek is a főkürtöse. De ne for- tyanj fel rá! Nem tud ő sem­mit, és nem tudnak semmit. Azért baj, baj neked, asz- szonyam, hogy itt tartsz en­gem. Restellem én ezt. Res­tellem. A vénasszonynak kissé megriadt a tekintete ezen a hallomáson. Nem is próbálta meg mulatságra vagy semmi­bevevésre fogni. — Mi közük hozzá! — szi­szegte gyűlölködően fogai kö­zül. — Hadd ugassanak. Te meg csak verd be a fogát, ha a szemedbe hallsz valamit. Nem tanultak a Bogya ,Gazsi dolgán, hogy most is kétrét jár? Én halljam meg valame­lyiket, hogy rám tátja a szá­ját. Ezzel a vén gazember ko­csissal meg bízd rám. Rosz- szabbul fizetek én neki, csak várjon. De Látod — tette hoz­zá egy kis szótlanság után egyszerre elváltozott szóval, mint mikor túlontúl szoron­gatta az érzés —, de látod, azt mondod, a szájukban hor­danak, és restelled. Mit mondtam én már régen ne­ked? Akkor is, mikor a két fiamra kellett vegyem a pus­káit, a kinyom lakodalmán. Hát nem tudnál te is gazda lenni, hogy ne kelljen rés- télid magad? Vagy! a paptól resteilenéd, hógy ilyen vén- asszonnyal állsz elé? Erre fe­lelj ! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents