Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-19 / 246. szám

HOZZÁTARTOZÓK „Nem félek“ Bíztat a nővér, lépjek csak I az agyhoz, eszmélethez tért a | beteg, A férfi arcán, feketére száradt a vér. szemén vastag, puha kötés. Nehezen lélegzik. Megmozdítja a fejét, meg- erezhette, hógy állnak mellet­te. A torkpm elszorul és ki­fordulok a szobából. Az orvos utánam lép. Van remény, csak ne legyenek szövődmé­nyek. Képtelen vagyok elmenni a folyosóról, a nővérek egyked­vűen kerülgetnek. Egyikük kezében ira/icsomó. személyi adatokat tartalmazó lap fog­ja össze. A lap tetején fekete kereszt. Ceruzával vésték rá, sok vonallal, gondosan, biztos kézzel. Megkérdem, ki volt. Huszonhárom éves fiatalem­ber, radőlt a rönkszállitó pót­kocsi. Két napig élt még.) Várjak a hozzátartozókat. A férfi odabent megmoz­dul. a laba fejét kidugja a lepedő alól. Sorra mozdítja a lábujjait, óvatosan, hosszú szüneteket tartva. Kísérletek. A karja nem mozdul, á' ge­rince sem. Ha életben ma­rad, hosszú szenvedés, nehéz gyógyulás var ra. De élni fog. Eszembe jut az orvos, hiszek neki. Nem tudom, hány év|es le­het a férfi. Az arca semmit el nem árul. de a halántékán mintha vértől lucskos ősz hajszálakat láttam volna. Most beszaladnak hozzá, hár­man is föléje hajolnak. Föl­húzza a térdét, reccsen az agy. Nem, nem lehet semmi baj. Injekció. oxigénmaszk, infúzió. A folyosó végén ki­támasztják az ajtót. Jó lenne elmenni innen. Jön az orvos, mosolyog. Valaki fut, egyre közelebb csattannak a lépesei. Először a kezét látom meg, belöki a csapóajtót, ijzutan óvatosan visszaengedi. Kék köpeny van rajta, talán szerelőcsarnokban dolgozik, talán asszisztens, talán, takarítónő. A tekintetével, követeti, ve­zessék oda. Az agy végénél megtorpan, a lérfi arcát für­készi. Hosszan, figyelmesen. Az orvos tájékoztatja a sérü­lésekről. Az asszony , a folyó­sán leül a hosszú, fehér pád­ra és figyel. Az orvos kérdi, adjon-e nyugtaiét. Ö a fejét rázza. Masnap mondják, a pádon '.öltötte az éjszakái. Reggel a főorvos szolt, a férfit at le­het vinni valamelyik kórte­rembe, a többi beteg mellé. Az asszony fölállt, megigaz­gatta a ruháját, és Ili nővér­nek ezt mondta: "Szóljanak az uramnak, hogy nekem most el kellett mennem. És wgy nem félek.« A pénz Az asszony egészen közel lép hozzá. — Mondott neked valamit? — Semmit. Csak, hogy na­gyon faj. De nem vérzett. • j Az asszony ingerülten le- i gymt. — Mást mondott-e, üzene­tet, valamit rólam? A gyerek grimaszt vág Odaér a félj, az asszonynak odaveti: — Megtudtál valamit? Az asszony megint fújtat, káromkodik. Hálom, a rendőr türelme mar nem tart sokáig. Az asszony most őhozzá for­dul. — Kihallgatta az anyámat? — Nem is láttam a nénit, a mentők előbb itt voltak. Majd a kórházban. Az asszony halkabbra fog­ja: — Kérem, itt pénzről van szó. Ha elveszett a pénz, itt igen nagy baj lesz. A hangsúlya mar fenyege­tő. — A pénzt mindig- magánál hordta, otthon nem tartott egy fillért sem. Ha valakinek most, a karambol után oda­adta volna, jelentkezzen, mert baj lesz. Az emberek hallgatnak, a férj lesüti a szemét, A rend­őr 4z asszonyra parancsol, menjen innen, ne zavarja a munkát. Az asszony néhány lépéssel távolabb megáll, az öklét ráz­za: — Ügyis kiszedem a vén- asszonyból, hol a pénz, el nem temethetik vele, aztán itthagyom ezt a rohadt falut. A santa öregember ramor- dul. — Tűnj ei innen, Rózsi! Az asszony átugrik az ár­kon, szalad az állomás felé. A tömegből kiválik a férj, kullog a felesége után. — Nem ez a bűnös — vág fejével a férfi után a sánta. — Az asszony az égetnivaló. Amikor az apja meghalt, az anyjával mindent eladatott. A szokásos történet. —. Milyen pénzt kere6 az asszony? — Ez a mániája. Pedig nincs a Mari néninek tálán ezer forintja se. Megháboro­dott szegény az utóbbi kft esztendőben, . naphosszat a mezőt járja, nem ’felel sen- kinek. Pens/e, ki tudja. Van, aki azt mondja, nincs az eszének semmi baja. A világ bolondult meg körülötte. Pintér Dezső Kora reggel indultunk I el. hogy meg délelőtt megta- j táljuk a körzeti orvosokat, ők lesznek segítségünkre abban, j hogy végiglátogathassuk táp­pénzes betegeik egy részét, j A járási székhely egészség­háza előtt állunk meg. — Jó reggelt kívánunk! A j társadalombiztosítási igazga­tóságtól jöttünk betegellenör- ] zésre . . . Előkerül a táppénzes napló, neveket és címekét írunk a j jegyzetfüzetünkbe. Fél óra í múlva a szomszéd faluban i már bekopogtatunk az első i beteghez, azaz csak kopogtat-1 nánk. mert a házigazda, aki­nek egyébként otthon kellene | lennie, nincs a házban. S. P.- j nek derékfájása van a papír I szerint. A szomszédasszony ! áll meg a kocsink mellett: — Nincs itthon — mondja —. reggel láttam a vonatnál, bement Siófokra. » — Aláírná a jegyzőkönyvet ? | — Én? Én kérem "'a harago- j sa vagyok. Keressek meg a ro~ ] konát. az majd aláírja. A rokon, aki szintén táp- j pénzes állományban van. ugyancsak nincs otthon. A környékbeliek azt mondják, nem látták mostanában. Az első beteg, akit a laká­sán találtunk, a lábara pa­naszkodik. visszeres. — Voltam már mindenféle orvosnál, kórházban, de meg­gyógyulnom még nem sí került. A betegségéről beszél, pa­naszkodik. Látni rsjjta, örül, hogy látogatói érkeznek, ki- j öntheti a bánatát. Nem lehet inasra terelni a szót. mindig a betegségére kanyarodik visz- sza. Hiába keressük a felírt ház- ] szám alatt a lakót, nem talál- 1 ju:k. Bosszankodunk is miatta. Ezen a napon nem az első eset. A fiatal ellenőr meg­jegyzi : — Gyakran előfordul, hogy nem jó címet kapunk az or­vostól. sokszor más a ház szá­ma. <je ez a jobbik eset. Néha még az utcanév se jó.- A délután igazolja szavait, fllár majdnem bedugtuk az I ajtórésbe a felszólítást, mikor a szomszéd házból kiszólt egy idősebb hölgy. — Kit keresnek? — D. F.-et. — Az kérem már több mint | két hónapja elköltözött. Érdemes lenne elgondo’kod- ni azon. miért van ez? Az or­vos vagy a beteg hanyagsága’ Amióta állampolgári jog az i ingyenes orvosi kezelés, a : személyi igazolványt kell be­jutatniuk a betegeknek, csak-1 UTAZAS IRAKBAN hogy ez nem mindig történik meg. Az ellenőrzés során huszon­három beteget látogattunk meg a megye legkülönbözőbb részeiben. A huszonhárom I eset közül tíznél kellett fel­jegyzést készíteni es azt to- j vábbítani a beteg vállalatához, j az ottani szakszervezeo tár­sadalombiztosítási ta»* őshöz. I Hárman dolgoztak, hatan nem j voltak otthon, egy beteg pe­dig iskolában volt. — Én kérem csak most áll- I tam neki megcsinálni ezt a függönvkarnist. .. — Csak most jöttem ki a cukorrépaföldre, szólni az édesanyámnak. A harmadik beteg semmit se tudott felhozni a mentsé­gére. — Mivel íratta ki magát? — Itt szúr — mutat a tü­dejére. — Csak nem fázott meg? — Füstös munkahelyen dol­gozom. és nem bírom a füstöt. — Miért nem szólt a főnö­keinek. Ihogv helvezzék át? F. a hö-ghuruttal táp­pénzes állományba vett beteg nem szól semmit, • meg sem fordult a fejében, hogv van más megoldás is, mint kiírat­ni magát. Mi lesz a sorsuk azoknak, akik nem voltak otthon, vágj' dolgoztak? Az ellenőr válasza nem biz­tató: — A vallalat szakszervezeti | társadalombiztosítási tanács j felelősségre vonja azokat, aki­ket nem találtunk otthon. Ha igazolni tudják. miért nem voltak a lakásukon, akikor semmi különösebb következ­ménnyel nem kell számolniuk a betegeknek, no persze csak akkor, ha a^ indok elfogad­ható. Ha nincs megfelelő iga­zolásuk. akkor a táppénzletil- tasukról a társadalombiztosí­tási tanács hoz határozatot. Ugyanúgy azoknál is, akiket munkában találtunk. Az új ‘ társadalombiztosítási törvény , kimondja: »... A táppénzt meg lehet vonni attól, aki t gyógyulását felróhatóan kés- j lelteti, illetőleg az orvos uta- I sí fásainak nem tett eleget-. Utunk során majdnem minden betegtől megkérdez- j tűk: voltak-e látogatóban a j vállalatától. A válasz: nem. A , szakszervezeti bizottságoknak gondot kellene fordítaniuk a beteglátogatásokra. Nemcsak 1 azokat kellene fölkeresniük. ; akik. hosszabb ideig vannak táppénzes állományban, ha- I nem azokat is, akiket egy-két I napra írnak ki. Nagy Jenő Ezeregy nappalok A rendőr krétával vonala­kat húz az aszfaltra, itt volt a motor, itt folyt ki a benzin, amott meg feküdt a néni. A motoros halottsápadtán ül az. arokszelen, a/, előbb elindult telefonálni, de visszafordult. A mentő regen elvitte a né­nit. az, orvos szerint lábtörés, nem olyan súlyos, de feküdni kell jó darabig. Most ért be a vonat, özönlik a nép az ál­lomásról. A fél falu a város­ban dolgozik. Körbeálljá.k a rendőrt meg a motort, talál­gatják. hogyan történt. Sze­gény Mári néng sóhajt egy fiatalasszony; előbb-utóbb meg kellett történnie ennek, mert szegénykém t úgy jött- ment, mint azy alvajaró. A rendőr kérdi, a családtagok közül jött-e valaki a vonat­tal. Egy. sánta öregember vá­laszolja: mát- eléjük szaladtak a vasútra. Fújtatva érkezik egy negy­ven év körüli asszony. Tás­káját a motor mellé dobja és átkozódik. A mocskos szavak hallatán néhánvan megbor- zonganak, elsorpfordálnak. Az. asszony körbenéz az embere­ken. — Ki talaíla meg? — kiált­ja. * Tizenkét év körüli fiú moc­can a motoros mellett. — Én. Jöttem biciklin a boltból. Somogy/ Néplap Mintha hajszárítóval fúvat-* tak volna arcomba — így éreztem, amikor Bagdadban kiszálltam a repülőből. Pedig este volt. 11 felé járt az, idő. a hőmérő mégis 30 fok körül mutatott, es * fújt a szaraz szél. Másnap reggel, mikor a nap is sütött, akkor vált tel­jesebbé a változás, amit az it­teni éghajlattól érez az em­ber. Ágyak a tetőn Irak, ez. a 435 ezer négyzet­kilométernyi ország elsősor­ban a meleg égöv sajátossá­gait mutatja. Kivétel tálán az északi rész, ahol a hegyek mérséklik a meleget. Másutt egész évben csak 11 napig le­het felhőt látni, eső is csak 50—100 milliméternyi esik, és a tél sem hidegebb 15 foknál, így azután érthető, hogy a júliusi nap perzsel, árnyékban is 35—40 fok a hőség és az eu­rópai időjáráshoz szokott ugyancsak megizzad. Az első napon még volt haj­landóságom, hogy déltájban neki iramodjam gyalog az új felfedezésére, de egy kilomé­ternyi séta utáu\ feladtam. Fel­adják ilyenkor az itt lakók is, bezár a bolt, kihal a bazár, és mindenütt üzemszünet van, ahol nincs légkondicionáló. A kereskedő a boltban ágyára he­ver, más hazamegy, és ott fek­szik le. Egytől négyig itt meg­áll az élet. Sok minden vilá­gossá válik a meleggel való el­ső találkozás után. A hajnali munkakezdés, a lapos háztető­re rakott ágyak, a régi és új házak okos elv szerint épített ablakai, melyeket védenek a naptól, a lomha járás, ami óv a rohanás okozta hevüléstól... ígéretes program A bagdadi Dar-es-Salam pa­lotában hűvös 23 fokban is­merteti a programot kísérőm, Adnan Hashim, a tájékoztatá­si minisztérium munkatársa. A forradalmi iínnepsegek idő­szakára ugyancsak gazdag ajánlatot tesznek az újságírók­nak. Csupán címszavakban: találkozás politikai és gazdá­sági vezetőkkel, látogatás az plajmezőkön és az Arab-öböl­ben, ahogy itt a Perzsa-öblöt nevezik, babiloni utazás, is­merkedés a siita mohamedá­nok központjával. Fogadások, múzeumlátogatások és egy sor tájismertetes szerepel a javas­latban. A sokadik üdítő után újra inni kell egy jó narancs- dzsúszt. mert csupán a hallott program is melegít, A kor­mány tehát úgy gondoskodik az idegen látpgatóról, hogy az lehetőleg teljes képet kapjon erről a sokszor rosszul vagy alig ismert országról. Irakról hallván a legtöbben megre­kednek az ezeregyéjszakánál, mások még eljutnak Szindbá- dig. es ha valaki a múltat is nézi, esetleg Babilon es Mezo­potámia históriájára gondol. Pedig ennél több van ma itt. j Fejlődés — rohamban Irak ma az arab világban, de a fejlődő országok között is előkelő helyet foglal el. Az 1958-i. majd a hét évvel ezelőtti békés forradalom meg­teremtette annak az alapját, hogy gazdagságát saját fej­lesztésére fordítsa. Nem két­séges, közben kialakult a nemzetek fölötti arab politika koncepciója is. ami csak nö­velte a lendületet, abban a hitben, hogy ez erősíti Irak hatását az arab világban. A ma itt elő 10 millió em­ber — többségük arab, mint­egy 20 százaléka kurd —. bo­nyolult belső viszályok es gon­dok után jutott el oda, hogy egyre nagyobb szerepet köve­teljen magának a gazdasági életben, a politikában. A fel­halmozódó tőke, az olajkon­junktúra révén, a mesés ezer­egyéjszaka után rría a mesés j nappalok ígéretét is felvil- r lantja. Amint az ország terű-! lete is szélsőséges — hegyek es sivatagok —. olyan végletes képletek élnek itt egymás mellett erős központosított hatalmi vezetés alatt. Mind­ezt tudván, izgalmasabbnak ígérkezik a program, mely a turistáknak szánt érdekessé­gen tül az iraki hétköznapok sokféle keleti színességébe is bepillantást ígér. Bürget Lajos (Következik: A -BÉKE VAROSA-) Nagyüzem a Patyolatnál Tavaly mintegy tizen kilencezer mázsa ruhát mosott a So­mogy megyei Patyolat Vállalat. Az idén mintegy 25"—28 százalékkal több ruhát vittek mosatni a város lakói. Szép szóra magas cé Egy társasház gondjai A BETONHÁZ mögött be­tonudvar. Ameddig a szem! el­lát. a garázsok határolta térségig beton. Fékcsikorgás, dudalas. A gépkocsivezetők üdvözlik egymást. 'A négy- emeletes házban tizennyolc gyermek él szüleivel. A be­tonból kikandikál egy hinta, egy homokozó. Árváik. Létü­ket hazudtolja. hog£ az ap­róságok nem körülöttük, ha­nem a folyosókon hancúroz- nak, háromkerekű biciklijü­kön ott száguldoznak. A gyermekgondozási sza­badságukat otthon töltő anyák ki-kiszaladnak, hol fő- zökanallal. hol törlőronggyal, vagy éppen a javítandó ru­hácskával: »Kisfiam. itt vagy? Nem szabad leszokni.« Azután futás vissza. Kaposváron, a Berzsenyi u. 10 számú ház második emeL leien Szabó Lászlone terelge­ti két és fél eves fiát. — Mindig leszalad. Főznöm, mosnom, takarítanom kell, nem tudom reggeltől estig a kezet fogni. A múltkor is ke­resem a gyereket, hat nem az autók között bolyong? De én magam sem tudok néha ren­desen eljárni a jármüvek er­deijében. Nemegyszer ránk ijesztenek, mert se jelzes. semmi, csak úgy söpretnek el az ember mellett. — Nekünk csak délután lenne szükségünk az udvarra, ’mert az én kicsim óvodás — mondja Zsohar Jánosné. — Most csak azért van itthon — néz a fánkot majszoló apró­ságra —, mert beteg. Az igaz, hogy öt után lekerezkedik, egyedül nem merem leenged­ni, hiszen itt fordulna«, meg az autó«. — Hasznavehetetlen az ud­varunk — teszi tűzre a lá­bost Boda Lajos né házfel­ügyelő. — A két gyerek mel­lett agyonizgulom magam, hi­szen képtelenség őket a la­kásban tartani. OTP-társas- ház a mienk, huszonhárom család az AUTÖKER-rel kö­zösen építtette. Két éve, mi­óta beköltöztünk, sokszor megbántuk a közösködést. Az arurakoda6 zaját lassan meg­szoktuk. de hogy kizárólago­san őket szolgaija az udvar, az már lulzas. Megértjük, ha járműveik ki-be járnak, de a vásárlók duzzaszt jak igazan a forgalma t. Az autós cikkeket árusító boltba nyitok. Kardos György. a bolt vezetője — legnagyobb meglepetésemre — ugyancsak zsörtölődik. — A gépkocsivezetők kultu­ráltságán múlik az egész. Nézze, a kirakatüvegen at a parkolóhelyre látni. Rostell­nek száz lépést gyalog meg­tenni. Higgye el, hogy sok­szor a méreg esz bosszúsá­gunkban, amikor nem is a betonra vagy az udvarra, de még az előttünk levő parko­sított részre is ráhajtanak. Pedig azt mi a lakókkal kö­zösen, húszezer forintért nen- deztettük. Azután, ha szép szóval kérjük őket, gyakran a magas cét használjak. Beszélgetésünket rövid köz­játék szakítja meg. — A zöld Skoda tulajdono­sát keresem! — toppan az üzletbe egy nem .éppen jó­kedvű hazbeli lakó. — Jöj­jön már, fél óraja to porgok, nem tudok a kocsijától kijut­ni a garázsból. — Na látja, szinte rendelés­re jött a példa! Mi ugyanígy napjában vagy tízszer va­gyunk kénytelenek toporogni. Az igaz, hogy a városi tanács bövithetne a Berzsenyi utcai parkolót. A havi száz mazsa arunk tíz pótkocsis teherautó­val érkezik. Ezt nyilván to­vább kell 'szállítani az eladás után. Az is igaz, hogy ha ná­lunk nehez, terjedelmes árut vesz valaki, indokolt, hogy itt álljon meg. De ha valaki egy gyertyáért jön, miért keli an­nak ide aLlnia? Azután megfi­gyeltük már, hogy nehánya-n rájöttek: milyen jó tágas, be­tonos ez az udvar, s beállnak oda.} Sokszor fél napokra is otthagyjak az autójukat. És azt hiszi, hogy hozzánk jön­nek vásárolni? Egy csudát! Éppen ezért a vasárnapi lakó­gyűlés után tanácskoztunk a köziekedesrendészettel. Ennek nyomán a »maszek« kocsik bejárasat tiltó táblát már el is készítettük. lgali György, a lakóbizott- sag elnöke jo javaslatokat tesz. — AHELYETT, hogy’ min­denki elbarikadozza magát a sajat kis világába, a »gyesen« levő anyukák ös6zedugnatnak a fejüket. Egyik nap egyi­kük, másik nap másikuk vi­gyázna az összes kicsire, amíg a többiek nyugodtan ellátnák a házi munkájukat. Lesz itt még parkosítás, nem fulla­dunk bele a betonba. Sőt, el­különítjük az AUTÖKER for­galmát is. Am terveink való­ra váltásához az kéne,* hogy agglegény létemre ne nekem kelljen homokozóért, hintáért győzködnöm a gyerekes csa­ládokkal, hanem a szokásos öt-hat lakón kívül a többiek is ott legyenek, amikor csi­nálni kell valamit a szebb udvarért. Persze ez nehezebb, mint panaszkodni. Gömbös Jolán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents