Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-19 / 246. szám
Szirmay Endre Gyémánt pillanat utakhoz az utam madárhoz a madár nem tudni hogy hogyan mégis visszatalál messzivel a messzit szárnyakkal a szárnyam hívom és röptetem kerekedő vágyam csöndekhez a dsóndet igazhoz igazat méri igazítja a gyémánt pillanat rr Őrület vagy más Perui arany kincsek / Kiállítás Budapesten a Nemzeti Múzeumban Reményringató kopasz ágon utazik az ősz bogárháton a Nap égő folt a felhőzsákon a köd lebegő vattapapian a cinke cérna-éneke reményringató őszi dallam ízes Mihály Balladácska a madárról Kiáltott a madár: Nem találta anyját. Kiáltott a madár: Apját nem találta. (Hallgatott a madár: Társat nem kereste — (Hallgatag határban Hócsillag temette.) A West Side Story dalsző végi rója 1962-ben a B road - I way-n mutatta be első zenés darabját, amely tulajdonkép- j pen Plautus-sztori: a kiásszi- I kus komédiaíró nevezetes fő- figuráinak és örök alaphelyzeteinek ötletes össze'-agasz- t-ása. New York színháznegyedében. a musical hazájában a régi Rómából a mába átplán tá't darab a divatos táncmelódiáknál izgalmasabb veretű muzsikájával. vaskos szabadosságával: találó, ma ( is érvényes tanulságaival nagy siker volt 1962-ben! De milyen különös: Stephen Sondheim muzsikája, amely tizenöt éve bizonyára a játék frissítő, üdítő, mába sodró éltetője lehetett. ma már helyenként avíttnak hat. s inkább visszafogja a játék lendületet. A /.ene ilyetén megítélését természetesen mégha iározza a kaposvári előadás is. színészeink jóval szerényebb énektudása, zenei előadókészsége. Mondhatnánk talán úgy is. hogy musical volta etlenére izgalmas az előadás, a szöveg — Gelbart és Shevelove szövegét Ungvári Tamás törcfitotta — erényei és a színészi alakítások révén. Élvezetesebbek, meg’hökken többek azok a zenei elemek, melyeket a rendező alkalmazott a darabban, például, amely a Roma he1 gyeit körbeballagó, mélysége- 1 I sen tragikomikus atya jöttét i jelzi. 1 Nagyszerű az alaphelyzet: | I milyen áron és müven mohón | szeretné megszerezni szabad- | | ságát fiatal urától a^ rabszol - * ga. Szinte felsorolhatatlan, J l hányszor és hány darabban ismétlődik ez a Plautus-hely-j zet, és milyen sekélvesen né- j ha. Például amikor a szolga I | szerepe csupán 'aiTa korláto- | zödik. hogy urának kezére ke- j rítse a megkívánt nőt. Ez a j ! mostani feldolgozás nagy dől- i ! got tesz kockára: a fölemel- \ | kedést . .. S itt. már a nőszer- j ! zés, az agyafúrtság, a szolgai képmutatás csupán nagysze- í ! rűen ábi'ázolt eszköz, amely ■ arra jó, hogy az alul levő — j i aki ész dolgában maris túltesz a felette állókon — a pol- ] gar jogára jusson. Micsoda | körmönfontan fonák a helyzet j a tét nagyságának meaíele'ó- jén: mindazok akiket az okos (rabszolga uj;a kőié csavar (kéivágyó úrnő. impotenciaoa j , hajló polgár, hetvenkedő ka- j tona. pénzsóvár örftmháztu- S lajdonos). egyben félelmetes j ; erők is. És ebben a helyzetben a komédia valóban őrület és nem más. Ezért üt ki a verejték a két rabszolga ar- ! cán. mert. mindenkinek. aki kiszolgáltatottjuk, egyben ók I is kiszolgáltatottjai. Hallgatni nem „arany n A hallgatás nem mindig diszkréció. Jelenthet zavart is. A 1 zavar megkövesítI bennünk, s már-már természetesnek értékeljük. Tabu a nemiség? Cáfolja ezt az iskolatípusokban bevezetett, felvilágosító tevékenység. De csak félig-meddig. Mert é— s ez a közvélemény — helyeseljük »■hivatalosan« s elítéljük »magánemberként«. Skizofrénikus állapot. Két példa. a) Ismerősi körben színes fotográfiákat mutatok Párizsról. Az Eiffel-toronyról, a Douvre-rói, a Moulin Rouge• ról. Felszisszen valaki: — A meztelen nőkkel miért fenykepezkedtel le!? Keresem^ a fotók között a »bűnöst«. Nem találom. Csak nagysokára döbbenek meg. Amikor ráébredek arra, hogy egy szoborcsoportra céloz. Neki azok — ó, , borzalom! — »meztelen nők«, nekem meg Maillol világhírű szoborcsoportja, »/I három gracia«. b) — üregem — mondta egy külföldi fölvilágosító film bemutatója után egy másik ismerősöm —, mégiscsak disz- nosag, hogy együtt fürdőit a filmben a család! Dehogy viccelek avyal, hogy ezt a »disznóságot« kétszer néztem végig! Zavartan magyarázni próbálom, hogy a jelénet más nemi kultúrájú, gondolkodású környezetben természetes. S, ha nekünk idegen is, arra felnivja a figyelmet, hogy nálunk a fentebb említett »hivatalos« es »magán« vélemény kaosza — egészség télén. Vajon nem ez ellen lazad a tinédzser, amikor a nyílt utcán, villamoson, presszóban a csókolózáson is túlmegy? Nem szimpatikus lázadás — ösztönös is —, de oka van. sikkantott túlfűtött, hangon a | másik. — A tükörből iesed a vétkezésünkét. Pedig akkor még a képmásom jobban érdekelt, mint. a bájaik. De — s epre később, ereit fejjel jöttem ra — nagyon jellemző kis eset volt. Az a kettősség, ami emberi itt tetten érhető. Igény a fel- fedeztetesre es féléiéin tőle. ky fjord vizén tett hajóút .során azonban éppen ők okozták a vízi jármű egyensúlyveszteset. az egyik oldalra tódulva. ahonnan látni lehetett a nudista strandot. Az egyik »szigorú erkölcsű« hölgy még a kapitány távcsövét is kölcsönkérte. Néhány évvel ezelőtt, miután zártkörű vetítésen bemu- | tattak a Helga című felvilágosító filmet, pedagógusi kö- 1 rrtkben beállt a »hadiálíapot*: tiltsak-e vagy ösztönözzek a , középiskolásokat a film meg- tek in lesére. Akkor. amikor »fönt« éppen a nevelési munka megkönnyítése erdekeben voltak széles iátókörűek forgalmaztam.! a filmet. Ugyanazok, akik ellenezték j a vetítést, máskor arra pa- i naszkodnak, hogy a mai tizenéves fiúnemzedék nem be- j esüli a gyengébb nemet úgy, ahogy a régiek. Én — ha nem, is. kizárólagosan csak attól —, de a Hei- ga-fiim szülési jelenetsora után ! jóval nagyobb tisztelettel i kezdtem gondolkodni a ma- j sík nemről. Valahol itt kezdődik...Éppen psak elsős kisfiú voltam, amikor zötyköltető sza- márköhögés próbált meg. Megpattant egy ér az orromban, a vérzést csak a »csodadoktor« tudta elállítani. Vittek is hozza hétről hétre. Egy alkalommal asszonyokkal kerültem a rendelőszobába. — Egy kisfiú! — mondta az •gyikük és, a fal felé fordí- Wtt. Éppen a tükörnek. — Jaj, te ravasz róka! — Párizsban, a test.iségcentri- kus filmek mozijában a közönség egyetlen mukkanas j nélkül fogadta a »kenyesenb« jeleneteket, A kaposvári filmszínházakban néha egy j í elak tot vagy egy ketértel-1 mü szót nyerítés, mekeges, megjegyzésvihar fogad. A sötétség bátorító hátasa miatt? Nem hiszem. Az éretlenség, az értetlenség miatt. A mar j »felsorakoztatott« skizoíréni- kus viszony miatt. München egyik szexkeres- kedéset — ha jól emlékszem — romániai vagy jugoszláviai magyar származású üzlelasz- szony vezeti. . . — A magyarok a legjobb ] kuncsaftjaim kozott vannak — j ezt mondta. Az itthon állig gomboiko- j zó. tekintélyóvó ember bevá- , sarai szexfolyóiratokból, fotó- sorozatokbóL Kispolgári szimptóma. Jugoszláviai utam során tapasztaltam. Az útitársak — a kipécézettek háta mögött — megszóltak néhány, akkor még divatos, miniszoknyába öltözött női útitánsat. A Lim*Laptársunk egy vendéglátóipari szakembert 1 kérdezett meg: »miért nincs nálunk sztriptíz?« A szakember elmondta. hogy. a produkcióhoz ritmusérzék. táncos láb is szükségeltetik. Aki pedig ezekkel rendelkezik, az nem vetkőzik. Dehogyis erről van szó! Az emberi test a szocialista társadalomban még látványként sem árucikk! A prostitúció’ nem kényszerfoglalkozás, a törvény tiltja. Aki erre adja magát, azt saját indítékai vezetik tilos útra. A rendeletekben, törvényekben nincs semmi kétértelműség. Csak az emberi tudatban. Amikor több természetességet sürgetünk, tulajdonképpen a szexuális neveles minősegének javítasara, ludatüsztilas- ra gondolunk. Lakásomba vendégként véletlenül csöppent idős hölgy magára maradva a könyves- állványról a szexuális élet szociológiájával, lélektanával foglalkozó könyveket emelte le. Tudom, mert visszarakva őket nem ügyelt arra, hogy a sorrendét megtartsa köztük. Érdeklődését természetesnek tartom, ebben a korban is,'De azt, már nem, hogy félinfor- maciót hallva — vagy teljes információt torzítva — rossz- majuskodni kezdett: — Azt mondta a rádió, hogy az iskolákban most a szex lesz a legfőbb tantárgy! Az évi átiagban négyszázra tehető — kiderített — nemi erőszak létei magas száma bizonyosan csökertne, ha kezdettől nagyobb lenne a természetesség a nemi erkölcs problémakörében. A ('saladban, az iskolában. Ha a kérdésekre — természetes kíváncsiságról vjah szó! — az életkornak megfelelő válaszok következnének. Kevesebb lenne a komplexus, a fölösleges bűntudat, s az ilyen okokból nyomorított gondolkodású gyerek. ík felnőtt... Lesko László I A többször felizzó, heves sodrású játékban. ,a szinte! abszurd helyzetekben a jó ötletnek ezért fegyvertársa az agarat, a félelem, a fonák szituációkba ezért vegyülnek a lélekábrázolás elemei. És ezért ágyazza szerencsés kézzel Szőke István, a darab rendezője a groteszkbe az emberi melegséget is. Ennek azt hiszem a legszebb példaia a meghalt szűz szerepét és a szélhámosságot vállaló Hyste- rium gyermeki remegése és Pseudolus szemének hálás, meghatott ragyogása, amikor krizantémokkal borítja be társa testét. A burleszk-sodrás. a sikerült jellemábrázolás, a találó kiszólás és minden egyéb előtt az ebben a. tragikus komikus helyzetben ábrázolt emberség, összetartozás az előadás legnagyszerűbb jelenete. Helyei László és Jeney István -t- Pseudolus és Hysterium. a két rabszolga -f az ostoba katona vagyainak árnyékában mutatják fel legnagyszerűbben mindazt, ami az önfeledt játékot, pergő Komédiát, félreértést , és szélhámosságot pluuttisivá teszi. A bemutató előadáson azonban nem mindenütt érződött az egységes felfogás, és kidolgozottság, a premierláz is szokatlanul erős volt talán. A jellemábrázolás nagyszerű példáinak sorát láttuk Csákányi Esztertől. Kun Vilmostól. Pogány Judittól, Kom- lós Istvántól. Flórian Antaltól. Kátay Endre hatalmaskodó katonaja kitűnő jelmezben jelent meg. viszont a képére fölként festék nem engedi eléggé érvényesülni kitűnő arcjátékát. Pedig egy-egy szemöldükrándulása. elbambu- ló. fel derű lő tekintete, a vonásaira kiülő vágy és ostobaság példaszerű szerepkidol,gozásra enged következtetni. Valóságos jelenseg volt. szinte Fellini Rómájának levegőjét hozta a színpadra a körülötte csivitelő, majd elmélázó utcalányokkal Erronius— Somogyi Géza. . Tröszt Tibor Micsoda szépség és gazdag' ] ság, szemet kápráztató, gyönyörű ragyogás! Tárgyak, ame- \ lyek az ősi legenda szerint a j Hold könnyéből (ezüstből) és ' a Nap verítékéből (aranyból) I teremtődtek. S valamennyi az. : életet adó. mindent beragyogó nap imádatának bűvöletében. A perui ötvösművészet két és' fél ezer évet átívelő különös világával ismerkedik meg a látogató Budapesten, a Magvar Nemzeti Múzeum Perui aranykincsek című tárlatán. Mindaz, ami a három nagy teremben látható — szertartási edények, maszkok, koronák. gyűrűk, nyakékek. szobrocskák — a Perui Aranymúzeum kétszázötven darabból álló vándorgyűjteménye. Az Aranymúzeumot Don Miguel Mujica Gallo limai üzletember alapította. A kiállítás megnyitására ő is Budapestre jött. és szívesen mondta el az alapítas históriáját. 40 évvel ezelőtt vetette meg gyűjteménye alapjait: megvásárolt néhanv ősi fegyvert, aztán az egyszerű érdeklődésből egv életre szóló feladat lett. '.9J6-ban elhatározta. hogv összegyűjti a perui őskultúrok arany kincseit. Először I960" ban állította ki az akkor már több mint ötezer tárgyból álló gyűjteményt, 1966-ban pedig megépítette Limában a föld alatti kiálUtohelviségeket. Gyűjteményét nem tekinti sajátjának; nemzeti vagyon ez amely' a perui told mélyéből került elő, s a perui nép tulajdona. A káprázatos fénnyé? ragyogó edények, álarcok, drágakővel ékített poharak, nyak- ékek csaknem kizárólag a halottak által izennek az egy Szertartási kés — idollal. Puma. kori civilizációk életéről. Ezek nemcsak az inka művészet alkotásai, a mesés inka kincset ezen a tárlaton csupán tizenhárom műtárgy képviseli ía többi között halotti maszk, idolok. csuklóvédők és ivó- edénv). Ám a tizenhárom műtárgy is képes teljes szépségében fölmutatni azt a művészi hitet és csodálatos. alig utánozható technikát, amelyek vonzásában ezek, a remekek teremtődtek. A Magyar Nemzeti M ú- zeum november elejéig tartja nyitva a tárlatot. H. M. Illés Endre A FEKETE KISFIÜ E zt a kisfiút is egy névtelenné vált olasz városkában latiam, öt is nyáron, a nagy, forró, olasz nyárban. Álltunk a villamosmegálló mellett, egy hosszú mellékutca elején. Megint egy csöppnyi múzeumba, egy régi házhoz. egy díszes kúthoz, ilyesfélékhez igyekeztünk. Először négyen álltunk a sínek mellett, mi ketten és ők ketten. A fekete kisfiú és kísérője. egy sovány, fehér lány, meztelen nyakában ezüstérem, meztelen Iában szandál. A kisfiú nem napsütötte, szicíliai fekete volt. Az ő feketesége — vagy az anyjáé, az apjáé — valamivel távolabbi délkörökkel dicsekedhetett, A kisfiú ötéves lehetett. Unottan állt. A villamos nem jött. Hozzám lépett, és az arcomba nézett. És mialatt az arcomat nézte, pehelysúllyal, de elég határozottan a lábamra lépett. Egv szót sem szólt, csak a cipőjét hagyta továbbra is a cipőmön. A fiatal, sovány lány máris ott állt. — Kérerri, ne haragud jék . .. — mondta halkan, olaszul. Megfogta a kisfiú, kezet, és szelíden elvezetté. A villamos még mind'g nem (jött. Már öten vártuk. Egy nagyon kedves, nagyon öreg, galambősz néni volt az ötödik várakozó. Két perc múlva a fekete kisfiú rálépett az öreg néni lábára. Némán és majdnem kedvesen, határozottan kíváncsian tettei A fehér lány ismét ott állt, ismét bocsánatot kért. — Kérem, kedves asszonyom, ne haragudjék . .. És' elvezette a kisfiút. Később már heten várakoztunk. Egy fekeie szemüveges férfi lépett a megállóhoz. szőke kislányával. Svédek voltak, néhány szót váltottak egymással. De a fekete kisfiút az idegen szónál is jobban érdekelte az idegen kislány arca: mélyen belené? zett — és ugyanakkor rálépett az ő. lábára is. A sovány, sápadt, lánv. a fekete kisfiú kísérője, kétszer is bocsánatot kért. Másodszor az apától. Mert a kisfiú néhány perc múlva a svéd apa cipőjét sem kerülte el. Nagyon unatkozott ez a szegény kisfiú. Az utca üres volt, a villamos még mindig nem mutatkozott — mi mást tehetett volna? Kissé«, erőszakos. kihívó unalom volt. de végül is játék, mégis ísak játék. — Mondja, kedvesem... — szólította meg .ió tíz "'perc múlva a galambősz néni a sápadt. fiatal lányt. — Nem tudja, hány percenként közlekedik ez a villamos? Mindannvian ámulva hallottuk a választ, —‘ Ezt a vonalat megszüntették. — Mikor? — hökkent meg a néni. — Néhány napia. — De a múlt héten felszálltam itt — hitetlenkedett a néni. —' Azóta megszűri tették a vonalat. — Hát akkor »hogyan jutok el a Via Ghibellinára? A kisfiú másodszor is az öregasszony lábára aka rt lépni. De a lány még idejében elhúzta. És mielőtt a sovány lány felelhetett volna, a kedves öregasszonyban feltámadt a gyanú. — Hát maga mire vár itt. ha tudja, hogy nem jön a villamos? — Várok valakit — felelte árnvéktalan szelídséggel a lány. — Itt, a megállónál? — Megszoktuk, hogy itt... — hangzott a felelet. M ár éppen tovább akartunk menni, amikor az öregasszony makacs gyanúja mégis megállított. — És kit vár itt? — A férjemet, — Hát ez a kisfiú a magáé? — Az enyém. Ekkor már valószínűtlen volt minden. Az erőszakos kisfiú. az idegen, erős nyár. az üres me!'ékutca, az elhagvott sínek. És a megszüntetett megálló mellett mi heten, hét várakozók. Csak tíz percig vártuk — letaposott cipővel — a soha meg nem érkező villamost. De ez a tíz perc szelíd erőszakkal elismertette velem az abszurd drámák jogosultságát. Azóta nem tagadom őket. BESÜSS
