Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-09 / 211. szám

Konfliktus a kirakatban

Korszerű portál — korszerűtlen kínálat

*IWi van a kaposvári kirakatokban?« Megnéztük, s amit megtudtunk: »konfliktus van az üveg mögött«. Nem reklám, hanem kompromisz- szum-termék.

Több levél — és a saját nem túl jó tapasztalatunk — indított útnak bennünket »nézdegeiébe«. íme, egy levél- részlet, Nagy Margit nyugdíjastól: »Jó kereskedőnek minden árucikk — tanultam meg a moziban látott reklám-filmből. Így nem csodálkoztam, amikor a Tanácsház utcai Olcsó Áruk Boltjának kirakatában a maradékok előtt, kiemelt helyen, megpillantottam a háromszírű magyar, és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját. Nem tudtam megállapítani: minőséghibásak-e, vagy csak kimentek a divatból...« Vagyis a kirakat tervezői, rendezői nem gondolták végig alaposan, hogy a környezetbe illik-e, vagy: úgy illik-e a »dekoráció«, amelyet odatettek.

Kirívó példa, vagy a tengerből egy csepp ?

A portálokat a legtöbb helyen az elmúlt evekben' korszerűsítették. Íme, a kínálat!

Az új írószerbolt, mely az »íródeák« nevet viseli. »Féloldalas.« A jobb kirakatot ötletesen »zsúfplták« tele sokfajta áruval, a bal oldaliba mintha egyneműbb »anyag« került volna: füzetek, jegyzetblokkok többségben. A fehér »fakkok« egyébként jól mutatnak, de talán elég lett volna belőlük az egyik kirakatba; a másikat más ötlettel kellett volna kibélelni.

Szemben a szövet, selyem anyagok üzlete. Általában szürkés árnyalatú áru került az ablakba, s a másik oldalon is »mattabbak« a színek. Színtelen kirakat.

Opera illatszerbolt. Áru- dömping. Megáll az ember előtte, de nem nagy meggyőződéssel. Szemben a férfidivat, fehérnemű üzlet. Fantáziára nem utaló portálberendezés. Pulóverek, pizsamák, fürdőköpenyek »állnak« vagy »fekszenek«. Ennyi.

Baromfibolt. Ne beszéljünk róla! Kirakata út a világosságnak, a napfénynek. Egyébként nem mutat semmit. A ruhagyári mintabolt »oázis a sivatagban«. Nagy fejű kari- katurafickói az iskolakezdésre utalnak öltözetükkel, környezetükkel. Végre egy tematikus kirakat! Ilyen eszközökkel is fel lehet hívni a figyelmet az árura.

Somogy Aruház: néhány

anyag ék alakban összehajtva, néhány vég. Keretként fognak körbe pár törülközőt, díszpárnát, takarót stb. Kompozíció, de nem túl sikeres. Bábok felöltöztetve. Ruhába, fehérneműbe. Termékek, leterített zöld anyagon. Háttérként panelek, azokon pedig ugyancsak termékek színes fotói. Ilyen jelentős kereskedelmi intézményhez több — minőségileg más — kellene, ezt érzi a nézelődő. Még szerencse, hogy most melltartók, kombinék nem lógnak szögön, mint korábban ...

Ezúttal a kézimunkabolt sem vonzza a tekintetet. Két kirakata szinte üresnek tűnik, a harmadik már mintha »sáA padna«. Bútorüzlet. Itt nehéz jó kirakatot csinálni. Ha szép a bútor, önmagáért beszél

A megyei tanács épületével szembeni cipöbolt. Valószínűleg elaludtak a kirakatrendezők. A dekoráció: virágba borult fák színes fotókon. A cipőboltban még tavasz van. Kint lassan hullani kezdenek a levelek.

Villamossági és műszaki bolt a Latinca tér sarkán. Rengeteg műanyagcsempe- utángat. Ezt a Május 1. utcai részen kevés áru »ellensúlyozza«. A másik oldal első két kirakatában is. Van viszont féltucatnyi döglött légy. Televíziók »csak úgy« egymás mellett. Hátrább, a hangszerlemez részen már némi ízlés »mutatja magát«.

Fogy a lelkesedés a nézelődőben, felhősödik a kedély. A 318-as számú húsbolt előtt már legszívesebben hunyt szemmel mennénk el. Ott tudniillik semmi sincs a kirakatban. Pedig a romlandó áru is kínálná magát, nyitott hűtőszekrényekben például...

Tanulságok. Kevés kirakat

követi az aktualitásokat, s az évszakváltozást. Nincsenek

»képek«. Olyasféle »életképekre« gondolunk, mint a ruhagyári mintabolt esetében. Többnyire nincs háttér, csak áruval zsúfolt kirakat. Régebbről emlékszem — tavalyi' vagy tavalyelőtti őszről — vadászatot sugalló portálra. Az őszi ruhákba bújtatott bábuk mellett patrontáska, lőtt fácán, puska. Eltűntek a kirakatokból a »színesítő« elemek. Régi tárgyak: kocsikerék, festett vasaló, kovácsoltvas lámpa stb. Igaz: ilyesmit nem lehetett kapni, mégis vonzotta a tekintetet.

Kellenének a jó kirakatok! Miért nincsenek?

»Kevés a tervező-rendező fantázia?«- — ezt kérdeztük Márton Lászlótól, az iparcikkkiskereskedelmi vállalat dekorációs műhelyvezetőjétől, az érintett szakemberek egyikétől.

— Ellent kell mondanom. Hét kirakatrendezőnk van, s öt gyakornok. Szakemberek, vagy azok lesznek. Többségükben fiatalok. Folyton bírálják egymás munkáját, folyton elemeznek. Saját maguk is felismerik a hibát. Négyen-öten végzik a munkát egy-egy nagyobb üzletnél.

— Mi hát a baj?

— Nagyon sok esetben okoz konfliktust az. hogy a boltvezető és a rendező között nincs összhang, így kompromisz- szumnak kell születnie.

— Miből adódik az ellentét?

— A legtöbb helyen idősebb emberek vezetik az üzletet. ízlésviláguk, kereskedelemszem leletük eltér a fiatal kirakattervezőkétől. Sokan azt akarják, hogy minden raktáron levő árujukból kerüljön egy a kirakatba. így azután nem egy portál százféle cikket is tartalmaz. Ezt pedig nem lehet szépen elrendezni. Túlzsúfolt lesz az ilyen kirakat.

Tehát »kompromisszumos

portálok« születnek, amelyek csak arra jók, hogy ne álljanak üresen a kirakatok. Szemnek élményt, vásárolni szándékozónak jó hangulatot, kellemes érzetet nem biztosítanak.

Pedig ez lenne a cél.

Lreskó László

Pásztor Ferenc

FIUK

A LESHEGYEN

— Álmos vagy? Ne aludj, mert belódrúgok! Szétlőlek, ha eldöglesz. Azt akarod, hogy mindkettőinket felkoncoljon ez a banda?

— Nem, nem vagyok álmos. Ha majd Szent Pétertől megkapom az útlevelemet, megköszönöm neked, hogy hülyén hagytam ott a fogamat, meg a földi világot. A végén ennek a papnak lesz igaza. Félek a nyolc órától.

— Mit félsz? Szétlőjük őket!

— Szétlőjük? A hamuban a sült pogácsa már nem tud lőni.

Az asszonyok hallgatnak.

— Eldöglötíek. Most kiléphetnénk. Sötét van, azon. az úton vissza is mehetünk, amarról jöttünk. Gondold meg.

— Hülye. Körülfogtak itt mindent.

70.

Megint csend. Az egyik gazfickó dúdol. Aztán sétál, csapkod valamit a kabátjához. Pedig sötét van a pincében is. Vagy osaik nem szűrődik kS a világosság. Aztán megvirrad. Köd telepszik a völgyre. Sűrű pára hull le, harmatos lesz a fű, mintha permetezték volna egész éjjel. Mindenki a helyén van. Suhajda lila a hidegtől. Golubics ül és figyel. Angyás a falnak támasztott háttal áll

és messzire bámul. A fülével figyel. A másik oldalon Csík András félkönyékre ereszkedve az ablak alá csúszott. Szeretné hallani, vajon miről beszélnek benn. Hét óra múlt. Nyolcra várják az embereket.----Legalább egy korty vizet

i

hatnék! — mondja az egyik bandita.

— Fulladj meg szom jam száradj ki, gazember — szitkozódik az egyik asszony, biztosan kapott egy nagyot, mert feljaj- dulit.

— Hogyan szerezzünk vizet ?

— Küldjük ki az egyik tramplit.

— Ha meglép?

— A másikat hazavágjuk.

— Az őt már nem izgatja.

— Pedig víz kell. Ha nem iszunk, akkor én rosszul leszek a szomjúságtól. Tudod mióta nem ittam vizet? Legalább húsz órája. Küldjük el a nagypofájút.

— Miben hoz? Honnan?

— Itt van a patak, mögöt-- tünk.

— Készüljön. Kimegy vízért. Itt van ez a kanna. Ha tíz perc múlva nem jón vissza, a másik asszonyt megöljük. Érti?

— Visszajövök.

Az asszony kilépett. Tétován. szédelegve fordult be a pinoeház sarkán. Meglátta Su- hajdát, de nem szólt. Ketten

is integettek neki. Elhúzott az

ablak előtt. Aztán befogták a száját, a patakig osont vele Csík. Feriiről nyomban elindult a parancsnok lóháton. Ügy vágtázik, mintha a szél repítené. Tíz perc. Neki három perc alatt ott kell lennie. Ott is van.

— Petőné, magán áll minden, kezdjen el ordítani, hogy elesett, beesett a patakba a kövek közé és eltörött a lába. Ordítson! Jajgasson!

Az asszony jajgat, kiabál, sír, sdvalkodik.

— Eltörött a lábam, nem tudok felállni, benne vagyok a vízben. Segítsenek. Ilonka, mondd meg nekik, hogy segítsenek, mert már félig ájult vagyok.

— Dögölj meg, hülye, faragatlan ringyó! Mi is megdög- iünk hamarosan, mert kiszáradtam már. mint a Szahara.

— Agyonlőjük est a másak libát?

— Marha! Akkor a Bárunkat ássuk meg. Abban a pillanatban ránkcsapnak, mint a patkányokon. Szitává lőnének. Ha ez megdöglik itt, akkor nem kímélnek már senkit, nincs kit kímélni. Miattad van, te akartál szomjan dög- lená.

Az őrnagy int a három katonának. Kihívja őket a pince mellől.

— Csússzanak le ide. a bokrok alá. Itt a rádió. Parancsot kapnak, ha vissza kell menni. Addig egyenek, igyanak kávét, tornáztassák magukat.

A domboldalon lefelé halad egy asszony. Jólöltözött, bun- dás, nehezen lépked a bukta- tós, gyepes oldalon. Csak a pinceajtó előtt áll meg, kopog, az ajtóba rúg.

— Akárki vagy, menj a rBNemcsak a gyakorlat teszi a mestert

Ragyogó szaktudás, gyenge tájékozottság

A kísérőkkel. oktatókkal együtt a dunántúli ipari szövetkezetek mintegy 350 szakmunkástanulója és dolgozója adott egymásnak találkozót szombaton és vasárnap Siófokon. A 160 végzős tanuló a kilenc dunántúli megyéből érkezett. hogy 11 szakmában összemérje tudását.

A Siófokon látottak azt bizonyítják, hogy a végzős szakmunkástanulók tizedik seregszemléje elérte a célját. Ezek a fiatalok rengeteg energiát fektettek életük első nagy versenyébe. Hosszú heteken keresztül készültek a szakmai

kiírás szerinti feladatokra, s ez az eredményben is meglátszik. Különösen a gyakorlati feladatok megoldásában remekeltek a jövő szakmunkásai.

Valamivel halványabban sikerült az elméleti kérdések kidolgozása. Jócskán akadt fehér folt a versenyzők tudásában és tájékozottságában, az általános elméleti csapatverseny során. A kilenc megye három-három tagú csapata egy-egy szövetkezetpolitikai, ifjúságpolitikai és szakmunkásképzéssel kapcsolatos kérdést kapott. A válaszok többsége gyenge volt. Érezték ezt

a jelenlévő szövetkezeti vezetők is, akik arra az álláspontra jutottak, hogy napjainkban már nem elég a ragyogó szaktudás. Az alapvető általános ismeretek legalább olyan fontosak. Mindezt a zsűri pontokban is kifejezésre juttatta. A maximális 45 pontból még az első helyen végzett Győr— Sopron megye is csak harmincnégyet szerzett. Második Tolna lett 32 ponttal, a harmadik pedig Veszprém 29 ponttal. A somogyi csapat 22 pontjával az ötödik helyen, végzett.

A második nap a program könnyebbik felét tartalmazta. Délelőtt sportversenyeket rendeztek, délután sétahajózáson vettek részt a versenyzők és a kísérők. A Beloianniszon hirdették ki az eredményt és adták át a dijakat.

A somogyi versenyzők közül a kőművesszakmában Márkus György (Siófoki Építőipari Szövetkezet) a második, Gyű- ricza Ferenc (Fonyódi Építőipari Szövetkezet) az ötödik helyen végzett. A férfiszabó ic közt Melles Anna (csurgói Napsugár) negyedik, a villanyszerelők közt Doma István (Fonyódi Építőipari Szövetkezet) ötödik, a női fodrászok közt Barna Katalin (Kaposvári Szolgáltatóipart Szövetkezet) hetedik lett. A megyék közti pontversenyt Tolna nyerte 33 ponttal a 75 pontos Fejér és a 71 pontos Győr-Sopoon megye előtt. Megyénk a hetedik helyen végzett 27 ponttal.

Tizenöt éve Csurgón

Könyvek, évek, emberek

A Szocialista Kultúráért em- ‘ lékéremmel egy napon vette át a megyei könyvtárban a törzsgárdajelvényt, a csurgói könyvtárban töltött munkásévek jutalmát.

A könyvtáros munkáját sokan még ma is a boltoséhoz hasonlítják. Adja, veszi, cseréli az olvasnivalót, legföljebb megkérdezi, hogy tetszett-e ... Pedig ez a szakma hivatás, sőt tudomány. Még olyan nagyközségben is, mint Csurgó, amely bár megszűnt igazgatási székhely lenni, a központi könyvtár járási feladatokat lát el. Így Káplár Jó- zsef igazgató nemcsak a közhes anyádba, mert felaprítalak, — kiáltja az egyik és már lő is. Az ajtó felső részét sorozza meg. Tudja, hogy ilyen magas ember nincs. Az ajtó | feljebb van. Előtte kis mélye- ! dés. Nem gondolja komolyan az öldöklést, ijeszteni akarja a kintlévőt.

— Az anyádra lőttél, fiam! — szólal meg az asszony. — Az egész ország tudja már, mit műveltek. Nyisd ki az ajtót, engedjetek be. Parancsolom.

— Nekem akarsz parancsolni? Most akarsz parancsolni? Amikor kis szaros voltam, eldugtál a hetes óvodába, mert j nem értél rá bajlódni az egyet- I len kölyköddel. Takarodj innen, mert most már nem az í ajtóba lövök, hanem beléd.

— Hallgass meg, fiam! Még megmentheted az életed. Azt hiszed a végsőkig feszíthetitek a húrt? Nincs vizetek, nem is kaptok. Mióta nem ettetek? Azok a parasztok útban vannak ide. Köröskörül fegyveres katonák, rendőrök állnak. Azt hiszitek, átjuthattok? Bolondok vagytok. Kö- nyörgök, ne akard megölni anyádat.

— Legszívesebben a saját' kezemmel teszem! — ordított j a csupaszképű és az ajtóba i lőtt. Az asszony hagyattesett.. I Nem sebesült meg, csak meg- j ijedt. De nagyon. Léleksza- ■kadva fut vissza a hegy felé. Sír, zokog, ájultan esik le a földre az ezredes mellé. Az orvos veszi kezelésbe. Hordágyra teszik, mentőautó szállítja el.

ség szellemi életének egyik irányítója, hanem a járás egyik területéé is.

— Nagyon sokat változott a munkánk. A mi könyvtárunkba is betört a tudomány: tudományosan rendszerezünk, katalogizálunk. Fiókkönyvtáraink létesültek, szakmai segítséget kell adnunk a vezetőiknek. A mienk szervező könyvtár, és ehhez a munkához minden hozzá tartozik. Most készülünk egy zeneműtár létrehozására itt, a központi épületben. Állandóan figyelemmel kísérjük azokat az új formákat, amelyeket nálunk is be lehetne vezetni.

— Ezek hát a legfontosabb eredmények. Értük kapta a kitüntetést?

— Értük is. De én ügy érzem, nemcsak a kézzelfoghatóan mutatkozó, a mérhető eredményekért. Akik a mi tevékenységünket figyelemmel kísérik, tudják: sok aprómunkát kell elvégeznünk. Olyan mindennap ismétlődő feladatot, amelynek nem látszik rögtön eredménye. A mindennapjainkat ez tölti ki.

folt

sem volt. Igaz, akkor délután a négy könyvtároson kívül senki sem volt a helyiségben.

— Nem vagyok elégedett. Ügy érzem, nem tudtuk még eléggé ide szoktatni az embereket. Jönnek, természetesen, mi pedig igyekszünk minél többet tenni azért, hogy így legyen. Harmincezer könyvünk van; bevezettük a szabad polcos rendszert. Be is vált. A község szélén levő fiókkönyvtár olvasói közül is sokan hozzánk pártoltak. Az is gyakori, hogy ha a környező községekből Csurgóra jönnek az emberek vásárolni, - akkor útjuk egyik állomása a könyvtár. A ruha, a cipő mellé a kölcsönzött könyv is oda kerül. De az kellene, hogy még többen jöjjenek...

— Mi a legfájóbb egy könyvtárosnak?

— A folyóiratok népszerűtlensége. Százfajta jár ide a könyvtárba, szinte mindenki megtalálhatja a neki valót, és mégsem forgatják őket elegen. Pedig felhívtuk rá a figyelmet, népszerűsítjük, és mégis. Most azon gondolkodunk, mit lehetne még termi.

A könyvtáros, akit kitüntettek, keveset beszélt az eredményekről, többet a gondokról, a feladatokról. S talán jobb is ez így. A kitüntetés csak egy állomás volt. Jólesett, ahogy mondta: nem is számított rá. A következő pillanatban már az asztalán tornyosuló munka felé nyúlt.

S. M.

— Súlyos idegroham! Kórházba kell vinni!

(Folytatjuk.)

AmikoT beléptem a könyvtárba, feltűnő volt a rend, a tisztaság. Kint esett az eső, de a parketten, a szőnyegen

Somogyi Néplap! g

í