Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-05 / 208. szám

ELNÖKNEK LENNI. Gazdai elbizonytalanodás összetett feladat Részlet egy tsz-vezetőségi ülés jegyzőkönyvéből: »-köztu­dott, hogy a termelőszövetke­zetek nincsenek alárendeltségi illetve függőségi viszonyban egyetlen. állami, társadalmi szervvel sem. Így a szövetke­zeti vezetés egyik legjellem­zőbb sajátossága az önigazga­tás. Ez abban nyilvánul meg, hogy a termelőszövetkezetet végső soron a tagság vezeti, a vezetőket a tagság választja, jogokat gyakorol a vezetők fe­lett. A szövetkezet maga fo­gadja el és hagyja jóvá belső életének normáit, a vezetők, és a tagok kölcsönösen függnek egymástól. A vezetés a testü­leti egyszemélyi vezetés» ötvö­zete, a demokrácia elvén ala­pul.-« — De azért megsúgom szigorúan bizalmasan, hogy nem ilyen szép a meny­asszony — mondta mór a po- harazga tásnál az üzemi há­romszög egyik »csúcsa«. — Ki­nek kötnek útilaput a talpára, ha egy-egy testületi döntés a visszájára fordul? A tagságot nem lehet leváltani, csak az elnököt! Ki a jó elnök? Ez a kérdés. A szövetkezet elnöke a jog­szabályok keretein belül sze­mélyes felelősséggel irányítja a termelőszövetkezetet. A sze­mélyes felelősség iga. Szinte meghatározza a vezetés stílu­sát,, módszereit. Hogy kinél milyen mértékben, abban az egyén pszichikuma, fizikuma, műveltségi kontingense, ráter­mettsége a döntő. S a külső té­nyezők: a vezető gárda össze­tétele, a gazdaság mérete, a rendelkezésre álló munkaerő stb. Nyomasztó teher neheze­dik rájuk. Lelki, fizikai terhe­lés. Termelőszövetkezetük »utazó diplomatáiként« tár­gyalnak vállalatokkal, szer­vekkel, »kereskedőként« hun­cutkodnak hiányzó alkatrésze­kért, »intézőként« járják munkacsúcsok idején a határt hajnaltól napszálltáig, ötven­hatvan elnököt ismerek. Két egyforma ember nincs. Elnök- hasonmásokkal sem találkoz­tam. A vezetés stílusát, mód­szereit meghatározó összetevők hiánya vagy plusza eltérő je­gyeket eredményez. Mostaná­ban mintha az. úgynevezett »gazda típusú« elnökök idejé­nek a végén járnánk... Gazdaságméret és felkészültség Egyenes arányban kell le; gyertek. Az egyre inkább opti­mális nagyságúvá fejlődő szö­vetkezetek vezetői posztja meg­követeli a tudást. Ügy gondo­lom: nagyon kevés »gazda tí­pusú« elnök tud helytállni a megváltozott körülmények kö­zött. Főként az olyanoknak ne­héz, akiknek nem jutott ide­jük, energiájuk önmaguk to­vábbképzésére. Szó sincs arról, hogy »leírnám« őket. A féltés beszél belőlem. Mert ismertem egyet, aki nem bírta ... G. Sándorról a faluban, ahol négy évig éltem, azt mondták: »amortizálódott« elnök. Napi keserűségét nem kanállal, de lapáttal szedte. Nekrológ ez a néhány sor? Kései rekviem? Talán. Nem érte. Értük, in­kább! A »muszájcsinálta« el­nökökért. A »lemaradt egy brosúrával« tömör cinizmusá­val, jellemzettekért. Sokévigélt a sodrásban. Hol úszott vele, hol lecövekelt. Ahogy a »józan, paraszti esze« diktálta. A »muszáj« válasz­totta — hogy' a falu szerint nem akadt nála alkalmasabb —, a »sajnálom« hagyta meg elnöki posztján. A »józan, pa­raszti ész« azonban az utolsó években már nem volt elég az elnöki címhez. A tagság fele járadékossá, nyugdíjassá öre­gedett. A munkaerőt korszerű eszközökkel kellett volna pó­tolni. Ehhez viszont pénzre lett volna szükség és távolba te­kinteni tudásra. »Az aranyakarat hiába« — mondta G. Sándorról pedagó­guskollegám. »Aki nem tudja felülnézetben látni a labirin­tust, az dobja be a törülkö­zőt!« G. Sándor már hosszú ideje nem tudta »felülnézet­ben látni a labirintust«. Veze­tése óvatossá szelídült. »Ha an­nak idején bele mer vágni az építkezésbe, mint mások; nyert ügyünk van« — így a főköny­velő. De az elnök nem vállalt kockázatot. A szomszéd köz- ségbeliék idővel elengedték a maradék — tekintélyes — hi­teltartozást. G. Sándor dühé­ben két napig mulatott a »pin- cevárosban«. A szövetkezeti mozgalom »hőskorában« tör­tént ez. Szétaprózódva Akkor, amikor a szövetkezet áliatáUománya nyolc helyre osztódott. G. Sándor nem ér­tette, vagy nem akarta érteni ennek lépésgátló hatását. Va­jon mi lett volna Móricz Túri Danijából, ha elnöknek vá­lasztják? Fogas kérdés. G Sándor egykori mintagazdái bátorságát kialakuló gátlások roggyantották. A gátlások táp­lálója az ismeretele regenerá­lódásának, s az új ismeretek szerzésének hiánya volt. Félt a »felsőbbségtöl«. Félt a tagság­tól. A szakemberektől. Az utóbbiakat elmarta maga mel­lől. Az első egyesülési kísérlet a szomszéd község szövetkezeté­vel miatta bukott meg. A kör­nyező szövetkezetektől hintót kért, felültette rájuk a tagsá­got, így hajtottak át a szom­széd faluba. Az elképzelések szerint a tsz-központ ott lett volna. Virtusból hjntóztatta volna meg az embereket? In­kább, hogy megmutassa: az előzetes elképzelések illúzió értékűek. S arra is figyelmez­tetni akarta a »felsőbbséget«, hogy a készülő »házasságban« a férj az ő szövetkezete. Nem is lett a közös útra lépésből akkor semmi. Sunyi protestá­ns volt; a gátlásosokra jellem­ző félbátorság. A bizonytalanság miatt vált törpe tirannussá. A bukástól való rettegés miatt, a vállalni nem mert leköszönés miatt. Szinte menekült a »felsőbbség« elől. »Küldjétek őket a Mo- csila felé, ott biztos nem le­szek!« A második mérleghiányos évük elől »szökött meg«. A kórházba szállítás közben vég­zett vele a szívinfarktus. Leskó László (Folytatjuk) Alkalmazkodni a főmérőhöz Vállalás és energia Ritkaság, hogy egy- egy brigád vállalásaiba az egész gyár »ügye« is becsem­pésződjön, s a vállalás és a mindennapi munka összválla- lati mérlegen is megméretik. Ritkaság, de mégis előfordul. A húskombinát Tóth Lajos szocialista brigádjánál pél­dául. A brigád 17 tagja, s még né­hány más, brigádon kívüli munkatársuk a hűtöház gép­termében dolgozik. Hűtögépé- szek. Olyan munkaritmus sze­rint teszik a dolgukat, mint a vasutasok: tizenkét óra szol­gálat, huszonnégy óra pihe­nés. Tizenkét óráig állnak a gépek mellett, szemük fárad­hatatlanul függ a műszereken, figyelik a hűtöalagutat, páro­logtatót, ventillátorok, komp­resszorok állapotát. Benn a je­geskamrákban, a csüngő kar- monádlik és fél disznók között a hőmérsékletnek mindig meg kell lennie. Ez munkájuk egyik alapja. Húsz fok, harminc fok — 0 alatt természetesen. Ak­kor jó, amikor csípős, hideg pára fagyasztja keményre a félbehasított marhát. Amikor a délután berakott árut más­nap fagyasztva-hütve rakhat­ják át a külföldre induló vas­úti kocsikba. Ilyenkor dicsé­rik a hűtőgépészt. Ez a munka a laikus számá­ra igen könnyűnek tűnik. Pe­dig sok figyelmet követel. Na­gyon ügyelnek arra, hogy a kamrák és az alagutak falát ne lepje ujjnyi vastagon a jég, mert akkor hiába búgnak a kompresszorok és pörög a ven­tillátor, a kamrákban kelleme­sen hűvös marad az idő. Ol­vasztani kell tehát mindig, a megfelelő pillanatban. De az ammóniákra is ügyelnek. Mert ez az egész munka igen ve­szélyes. Az ammóniák bizo­nyos esetekben robbanhat. Ezért a hűtőgépésznek elemi érdeke, hogy egy pillanatra se hagyja magára a gépet, egy pillanatra se lazítson. Szabálytalan portré Metszéspontok az életben Olyan emberrel beszélget­tem, áki több mint negyed- százada — vagyis még a ta- I nácsok megalakulása előtt — j lépett a helyi államigazgatási ! szervek szolgálatába. Fonto- I sabban: Horváth István, a I Siófoki Városi Tanács pénz- ] ügyi csoportvezetője, taná­ig/ gépműhely kellene Műszaki fejlesztés Kaposfőn Ez év januárjától dolgoznak közösen a kaposfőiek és a kiskorpádiak, valamennyien a kaposfő-kiskorpádi Egyesült Kossuth Termelőszövetkezet tagjaiként. Az új gazdaság­ban elsőrendű feladatnak te­kintették a géppark átszerve­zését, korszerűsítését. A gé­pesítés fejlesztésére ötmillió forintot fordítottak, illetve fordítanak ebben az évben. Az üzem szeretne csatlakozni a babarci növénytermesztési rendszerhez. Ennek megfele­lően alakítják ki a géppar­kot is. Mivel nem kaptak E— 512-es kombájnokat, úgy dön­töttek, hogy SZK—5-ösöket szereznek be. Kettőt még ara­tás előtt vásároltak, további kettőt az aratás idején, ki­használva a gépvásárlási ked­vezményt. A talajmunkák gyors, pon­tos elvégzése végett besze­reztek egy K—700-as típusú, nagy teljesítményű traktort. Az őszi talajmunkák 95 szá­zalékát ezzel a géppel végzik majd. Ezenkívül Dutra és MTZ gépek dolgoznak még a gazdaságban. A terményszállítás meg­gyorsítására a 300 mázsa te­herbírású traktorpótkocsik he­lyett pótkocsis IFA tehergép­kocsikat állítottak munkába, j Jelenleg három ilyen dolgo­zik az üzemben, közülük két- J tőt az idén vásároltak. Üj szántóföldi permetezőgéppel ! és két kukoricabetakarító j adapterrel gyarapodott az idén j a gépsor. A kukoricatermesztés, -be­takarítás eredményessége nagyban függ attól, hogy a gazdaságnak van-e szárítója, a kaposfőiek az idén a kapós- mérői Latinca Termelőszövet­kezettel közösen kezdték meg egy Bábolna típusú szárító építését, melynek ebben a hó­napban lesz a próbaüzeme. A Kossuth Tsz-ben jelenleg nagy gondot okoz, hogy nincs megfelelő gépműhely. Koráb­ban három községben he­lyezték el a gépeket, jelenleg két helyre sikerült összevon­ni azokat. A két kis javító- műhely nem gazdaságos, kor­szerűtlen, ezért minél előbb , szükség lenne egy korszerű gépjavító bázisra. Ezt is a ka- posmérőiekkel közösen építe­nék. Ha ez a tervük nem válik valóra, akkor a régi szárító helyén alakítanak j majd ki egy javítóüzemet. 1 esős, 1949-ben már segédnyil­vántartóként dolgozott. Huszonöt év eseményeit el­mondani még időben sem könnyű. Ö azonban gyorsan áthidalja a nehézségeket. Amikor a munkájáról kérde­zem, ezt a negyedszázadot né­hány szóba sűríti: »Tisztes­séggel, becsülettel dolgoztam, ez minden.« Azután mégis csak föleleveníti néhány em­lékét. Észrevettem: tudatosan a kellemesebb éveket, napo­kat vagy perceket mesélte el. Ha az általa megjelölt met­széspontokat említeném, mindössze ennyit kellene le­írnom: egyik pillanatról a másikra cserélte föl a kapa- és kaszanyelet az íróasztal­lal. Befejezte az általános is­kolát, majd 1964-ben leérett­ségizett a közgazdasági tech­nikumban. Tavaly augusztus 20-án — Siófokon egyedül ö — tanácsosi címet kapott. llát ennyi lenne, ha azt ír­nám, amit magától elmond. A metszéspontokat ő emlí­tette. — Az ember élete — mondta — egy hosszú egye­nes. Ahol belép, ott egy me­rőleges vonalkát kell elkép­zelni: ahol valamilyen válto­zás van, ott egy újabbat... A pénzügy szakértemet, pontosságot köyetel. A pénz­ügyi bizonylati fegyelmet ál­landóan ellenőrzik. Nem könnyű az ilyen munkahe­lyen dolgozók napja. A róla halott véleményt — dr. Gáti István tanácselnök mondta —, szó szerint szeret­ném idézni: — Horváth István akkor ke­rült át a városi tanácshoz, amikor gazdaságilag nehéz helyzetben voltunk, önállóak lettek a tanácsok, és ez na­gyobb felelősséget is jelent. Nemcsak a testületnek, hanem az itt dolgozóknak is. Azóta rendbejött minden. A város, az intézmények gazdasági szi­lárdságának megteremtésé­ben nagy szerepe volt Hor­váth Istvánnak. A városi tanácshoz öt év­vel ezelőtt került. Mint mond­ta: döntésében súlyos érv volt a vidékre járás, fárasztotta már, hiszen húsz évig csi­nálta. Különösen az 50-es I évek elején jelentett állandó í igénybevételt: te egy hétre ide mész, te meg oda! Így volt ! altkor az elosztás ... Amíg j négy évig a közgazdasági i technikumba járt, 40 ezer ki­lométert utazott a döcögő sió- j foki vicinálison. Különösebb fáradtság nem ! látszik rajta. Megfontoltan | beszél, s mindig megalapozott | a véleménye. Ötvenöt éves. j Magas, szikár termetű, a haja ősz. Zamárdiban született, és onnét jár be — naponta — Siófokra. Két kitüntetése van: 1954­ben megkapta a Munka Ér­demrendet, tíz évvel később pedig a kiválódolgozó-jel­vényt. TJjabb tíz év elteltével lett tanácsos. Azt mondja: — A tanácsi munka — cél­jában — mindig ugyanaz volt. Csak módszereiben voltak »kanyarok«. De ez már a rég­múlté. Most már tervezhet az embers bizonyos körben dön­tési, mérlegelési lehetősége van, s ez az, ami széppé teszi a munkám. — Mi a véleménye: rajta van-e a keze nyoma a mai Siófokon ? — Nem vagyok egyedül. Igyekszem, és semmi több. A hűtés azonban nem mehet minden áron. A gépek villa­mos energiával működnek, s a nagy teljesítményű berende­zések falják a drága energiát. Hogyan lehet hatékonyan mű­ködtetni a gépeket, s mégis kevesebb energiát fölhasznál­ni? Ez a hűtőgépészek legna­gyobb gondja. Csak akkor zúgjanak a kompresszorok, amikor az nem kerül sokba. Ez az idő az esti és az éjjeli órákban jön el. Éjjel az áram olcsóbb. Akkor kell tehát hű­teni, akkor rátehetnek még egy-egy fokozattal. Ezt fogal­mazta meg a brigád abban a szerződésben, melyet a válla­lattal kötöttek. »A hűtőház ha­tásfokának javításával, az éj­szakai terhelések fokozásával« takarítják meg a költségeket, így a kamrákban és az alag­utakban éjjel mindig hidegebb van egy-másiél fokkal. A húskombinát fővezetékén érkező villamos energiából a vállalat csak egy meghatáro­zott mennyiséget használhat el. Ha' ezt túllépik, súlyos büntetést fizetnek, ha viszont megtakarítanak áramot, akkor a DÉDASZ még vissza is térít bizonyos összeget. Elemi érde­ke tehát a húskombinátnak, hogy a nap minden órájában egyenletesen és okosan hasz­nálják fel az áramot. A fővezeték és a főmérő ott van a gépházban. A hűtőgépé­szek szeme figyeli annak az órának a mutatóját, s ők kiál­tanak állj-t. mikor a mutató veszélyesen megközelíti a kri­tikus pontot. Ilyenkor a gép­házban leállítanak egy sivítva működő kompresszort, vagy éppeú kettőt, ha a helyzet úgy kívánja. Szándékosan élezve úgy is fogalmazhatnánk: ha egy másik üzemben túlságosan »elszalad a ló«, ezt minden esetben a hűtőgépészek fogják vissza. Vállukon az egész gyár gondja. Amit vállaltak, annál jóval többet tesznek. Ők a húskombinát energia­őrei. Hogyan lehet ezt a tel­jes embert kívánó munkát be­csülettel végezni?. Jártás Jó­zsef fögépész (a brigád tagja) és Zentai István brigádvezető szerényen hallgat erről. De én tudom, hogy magas szakmai képzettség, józan életmód és kitűnő közösség nélkül nem tudnák tenni azt, amit évről évre ilyen jól csinálnak. Vál­lalták, hogy egy évben 130 ezer forintot megtakarítanak az energiafelhasználás során. Az első félévben máris 70 ezret könyvelhettek el a vállalatnál munkájuk eredményeként. Csupor Tibor A vásárfia: egy hidraulikus daru rí w " // \/- r rr I „t/oors Visnyerol Ez a gép a rönkfa rakodását könnyíti meg. A visnyei egyesült Dél-Zse- lic Termelőszövetkezet elnöke, Papp József, és a gazdaság fűrészüzemének vezetője, Sáf- rán Ernő »előőrsként« érkezett e hét keddjén az országos mezőgazdasági kiállításra. »Körülnézni« jöttek — egy­előre —, kitudakolni, hogy milyen látnivalókat kínál a nagy rendezvény. A visnyei szövetkezet két, egyenként 45 személyes Ikarus autóbusza ugyanis szeptember 7-én és 14-én csaknem 200 emberrel érkezik a fővárosba. S a szö­vetkezet két vezetője a keddi látogatás tapasztalatai alap­ján akkor már tippeket ad­hat, felhívhatja a figyelmet az egyes pavilonokra. — Érdemes megnézni a mezőgazdasági termelvények bemutatóját, itt van a leg­több látnivaló — mondta a két szövetkezeti vezető. A vis- nyeiek, úgy véljük, leginkább az erdőgazdasági gépekre lesznek majd kíváncsiak, mert nálunk az erdőművelés, a fakitermelés és -feldolgozás fontos ágazat. Az idén a ter­melési értek várhatóan 42 millió forint lesz a fafeldol­gozó üzemünkben. — Mi az, ami különösen megtetszett, amit esetleg meg- ' Mészáros Attila i vesznek? — Itt állapodtunk meg a kaposvári Mezőgép képviselői­vel, hogy a kiállított KCR— 2000-es, traktorra szerelhető hidraulikus daruból vásáro­lunk. Százezer forint a trak­tor, a darura 40 százalékos állami ártámogatást kapunk. 'Itt megbeszéljük a lebonyo­lítás módját, s megvesszük a gépet. Így tettek szert »vásárfiára« a visnyeiek. De egyéb munka­eszközök is érdeklik a gazda­ságot. — Keresünk két rönkszállí­tót — mondták —, mert ezek­re is nagy szükségünk volna. Azután jól körülnézünk a kombájnoknál, hátha latunk újabbakat... A sok érdekesség mágnes­ként vonzotta a figyelmet. És ilyenkor bizony nagyon rövid a nap. Jó volna minden pa­vilonban hosszabban időzni — a percek, az órák viszont kö­nyörtelenül telnek. Bizonyo­san így lesznek ezzel azok a gazdák és tsz-alkalmazottak is, akik Hedrehelyről és Vis- nyéről a következő két va­sárnap a kiállításra utaznak. H. F. Somogyi Nép/apl 3 t

Next

/
Thumbnails
Contents