Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-28 / 228. szám

9 lelkiismeret kötelezettsége n. Iád intézményét Népköztársaság alkotmánya) : saeVédi fhtaSrtífc81a*csal I telme a házasságnak, amikor (A Magyar | az ember már szabadon dönt. A házasság az etika formába A „ , . öntése. — A »maradiak« sze­z ide vonatkozó jog­szabályokat és határo- rint‘ za tok a t nem imminm Ha csak a szavakat veszem z ide vonatkozó jog­szabályokat és határo­zatokat nem sorolom föl. Nem is tudnám. Sok van és elég. Vajon az állam pol­gárai mennyire védik ezt az intézményt? És mennyire szolgálunk rá a védelemre? A cselekedetek alapja, a tudat hogyan szolgálja a védelem­hez való jogot? Ilyen vélemé­nyeket jegyeztem föl: Már a harmadik feleségénél tart; jól bírja, kemény fickó. Nem nősült meg. Igaza van. Buknak rá a nők. Miért kösse ie magát? Ott csalja meg a feleségét, ahol tudja. A férfi megteheti, attól még szereti a nejét A házasság már rég elavult intézmény, csak azért van, mert nem találtunk job­bat ... Miért baj az, ha va­laki többször megy férjhez? És ha nem menne hozzá, csak együtt járnának? Ez csak egy fölösleges papír, adminisztrá­ció. Tulajdonképpen nem is fontos, hogy kivel, csak az, hogy szép legyen. Ez biológia, a lélek attól még megmarad­hat a férjnek (feleségnek). Nálunk minden nagyon erköl­csös, ha ezt nézzük. Túlhala­dott dolgok ezek. — A »fel­világosult« kételkedők szerint. Példásan élnek. Szeretik egymást, boldogok ... Több gyermekük van, jó a házassá­guk. Szerencsésen egymásra találtak. A magányos ember nem ember, szükség van egy társra. Sokkal komolyabbá kellene tenni ezt az intéz­ményt. A szerelem a házas­ságbán jut a csúcspontjára. A szerelemnek végig 'kell követ­nie a házasságot. Nem vész el, csak átalakul. Mit érek vele, ha megcsalom a férjemet (fe­leségemet)? Az együttélés nem elég; a szerződés biztonságot nyújt, s támasz, ■ összekötő ka­pocs. Csak ma van igazán ér­fi sorra, feltűnik, hogy a má­sodik csoport nyilatkozóinak szókincsében szerepel a bol­dogság, a szerelem, a bizton­ság, a szerencse. Csupa »de­rűlátó« szó. Rontja a statisz­tikát, hogy az első csoport tagjai jóval többen voltak. Nagy divat lett a »felvilágo- sultság«. példák kit igazolnak? Az egyén szabadsága jóval nagyobb, mint a múltban. Az egyén eldönthe­ti, hogy elválik, vagy ' csal, hogy nem is házasodik, mert nem köti le magát. A család kötelesség, a családot a mai normák sokszor rabsággá te­szik. A házasság a »szabad költözködés« megcsorbítója. A házasságban rengeteg a tar­tozik—követel. Nem jó a mai rendszer. Látszólag tiszta logika. De azoknak a logikája, akik ma­guk is »rabot« akarnak tarta­ni, akik mguk is követelni akarnak. A második kérdésre kapott válaszoknál már kilóg a lóláb. Az eső csoport: Ha megházasodnék bizony a körmére néznék a felesé­gemnek (férjemnek). Ha meg­csalna, kitekerném a nyakát. Csak velem együtt járhatna el. .. Hogyne, majd kimara­dok valamiből! Elvált nőt nem vennék el. Elválthoz nem mennék. Házassal nem tartanék kapcsolatot. Aki meg­csalja a férjét (feleségét), az megcsalna engem is. Nem kell, ha tudom, hogy valaki még rajtam kívül... A második csoport: Megbíznék a házastársam­ban. Ha nekem van dolgom, ő maradna otthon a gyerekkel — még ha az a dolgom, hogy iszunk a haverokkal —, ak­kor is. De ha neki van dolga, akkor én maradok. Miért ül­jek egy ismeretlen társaság­ban ? Azért, hogy őt zavar­jam? Lehetnek olyan ismerő­sei, akiket én nem szeretek. Nálunk ez így is van. Ne­künk úgyis elég alkalmunk van az együttlétre. Majd más­kor — .és többször — együtt megyünk. Ha nem bízom ben­ne, miért bízna ő énbennem? Máris megfordult a nagy felvilágosulIság. Kiderül, hogy csak az önzés takarója; »ne­kem szabad«. Maradi nézetből fakad: a házasság egymás sza- badságának korlátozása. — A »másik oldalról« viszont egy vélemény, ami mindent megmagyaráz: a házasság egymás szabadságának erősíté­sére születet. Azért vagyunk, hogy segítsük egymást. Ha valaki nem értené: a szabad­ság erősítésére. Nem a sza­badosságéra! Értékét vesztette-e ma a házasság? A válaszok lényege azonos: igen. Az elsők még hozzátet­ték: ezért vagyunk ellene. A másodikak azt mondták, visz- sza kell adni az értékét. Meg kell újítani, föl kell emelni. A társadalom etikáját kell erősíteni. Melyik a haladóbb álláspont? Az értékvesztésnek számta­lan bizonyítéka van. A válási statisztika, az abortuszhelyzet (javulóban!), a rossz házassá­gok. A házasságot tisztelők le­nézése, a jo házasságban élők gúnyolása. Természetesen irigységből. A nagyképü »új« keresése. Az első csoport tagjai töb­ben voltak. Bár véletlen kivá­lasztás alapján. A társada­lom egészének vizsgálata ta­lán valamit javítana a szám­adatokon, de még mindig töb­ben lennének. a Mélyépítés Pakson Bstosifalak Távolodom a gépek zajától, füves mező, megbújva bokor­ban szegfűgomba nő. Egy öreg­ember bóklászik a réten, ko­sarába gyűjti a finom pörkölt­nek való, kalapos ínyencséget. Elmagyarázza, hogyan lehet felismerni a formájáról, illa­táról. Igazi gombajszakértő. Úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét. Az erőműtől ment nyugdíjba. — Most, hogy drágább lesz a hús, Okos ember gombát eszik. Átvágok egy. kukoricatáblán, levelek csapódnak arcomba; zörögve tüntetnek, susognak. Az atomos tó partján tehenek legelésznek. A víz tiszta, mély. Tilos fürödni benne, de nem tudok ellenállni a csábítás­nak. és utoljára még átúszom. Körbejártam az építkezést, és ott állok újra a katlan szé­lén. Felülről nézve más színe van a betonnak és a vasnak- Ott lent érzi az ember a sú­lyát. A cölöpverők robaja is csak enyhe remegés, mire el­jut idáig. Egy fiatal lány csapódik mellém. Kezében mérőszalag, a földmérőknél dolgozik. Sza­badon. közvetlenül beszél, ngrni feszélyezi a friss isme­retség. — Már hatéves koromban kötélen táncoltam. Híres cir­kuszos családban születtem. Egyszer leestem a kötélről . . Ha líem történik velem az a szerencsétlenség, most nem itt lennék. De azért szeretem ezt a munkát, szeretek dolgozni Jaj jstenem, elvesztettem a kulcsot! A cölöpverőnél egy ember fekszik a földön. Körülállják. A lány megszeppenve hadar­ja, jaj istenem, mi lesz a kulccsal •.. Tágra nyílt szemé­ben rémület bujkál... Szalad a hír: a főgépészre ráereszke­dett a kas. Ment a gép, és be­hajolt. A mellkasát össze­nyomta. Még él. □ Somogyi Néplap A munka megy tovább. Egy­re sűrűbb és magasabb lesz az acélrács a katlan fenekén. Beton fogja össze majd. min­ién hegesztésnél erősebben. Jobbról, balról felállnak a be­tonágyuk. és a résekbe lövik a képlékeny anyagot. Vibrá­torok zümmögő csápjait tömö­rítik a szürke masszát, amely lassan megköt, sziklánál is ke­ményebben. A nehézbetont kavics he­lyett ólommal, vassal keverik. Ilyen alapokra épül. szétzúz- hatatlan páncélfalak veszik körül az atomreaktort. Öt év múlva üzembe helyezik az első lépcsőt, négyszáznegyven megawatt teljesítménnyel. És hogy így lesz. az az építőmun­kásokon áll. Ök az igazi alap. akikről annyi rosszat lehet mondani. Örajtuk áll, afciikről annyi szépet lehet írni. Raj­tad, kedves bátyám, aki fel­álltál a brigádértekezleten egy csendes szóra. Lesz idő,. amikor iskolában fogják tanítani az itt történ­teket. Persze nem olyan isko­lában, ahol az ajtót vállal kell betaszítaná, a tábla leesik a falról, és nappal is villany­fénynél folyik a tanítás. Mert van még ilyen »műemlék« épület az atomvárosban. Azért szerencsére akad taní­tójelölt, aki nem látja ilyen sötéten a helyzetet. — Mint egy széttört tükröt láttam a világot. Elmondha­tatlan öröm, mikor az ember szeméről leveszik a kötési. Színeket lát, először csak ho­mályos, alaktalan foltokat, ké­sőbb mind élesebb formát nyer minden, kirajzolódik az arc előtt a kéz. öntudatlan, mámoros boldogsággal, gyere­kes örömmel számolnak az ujjak. Paks számomra az újra megpillantott világot, a jövőt jelenti. Nem búcsúzom el az atom- várostól, hiszen még visszajö­vök. Megőrzik szerszámaimat: a lapátot, az ásót és a csá­kányt. Szidera Szpirosz z alkotmány védelmet biztosít. De hogy lehet megvédeni azt, aki visszautasítja a fölkínált se­gítséget? Szükség van erre a védelemre — a helyes gon­dolkodásúakért, a házasodó, tiszta, meg nem fertőzött fia­talokért. Jók a törvények, jók a rendeletek. Csak sokan nem érdemlik meg őket. Persze ezt nem érdem szerint »osztják«. A' »felvilágosult« kételkedők szabadossága kárt okoz. Ma­gukért nem hajlandók felelni, inkább teóriákat alkotnak a felelőtlenséghez. Az Alkotmány 63. paragra­fusa: A Magyar Népköztársa- ság biztosítja az állampolgá­rok lelkiismereti szabadsá­gát ... A lelkiismereti szabad­ság gyakorlása, a felelősség- érzet — a 15. paragrafusért — kötelesség lenne. A lelkiisme­ret kötelezettségét ki biztosít­ja? Jó lenne abban a nagy szabadságban egy kicsit gon­dolkodni. Lulhár Péter a sy Közös érdek és jó niiinka Szocialista brigádok vezetőinek tanácskozása a vállalat vezetőivel A jelen levők egyhar­mada mondta el — segítő szán­dékkal —, hogy mi zavarja a munkát. A gondokról esett szó. Pedig egyre több eredményről is számot adhatnának. Ök fo­galmazták meg; van minek örülni. De a megye építőmun­kásainak szocialistabrigád- vezetői nem azért tanácskoz­tak a vállalat vezetőivel, hogy dicsérgessék' egymást, hanem hogy együtt próbálják elhárí­tani a munka akadályait. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat 162 bri­gádjának ezerháromszáz dol­gozója sok mindennel dicse­kedhetne. Nekik köszönhető, hogy több mint 130 kaposvári lakásba egy hónappal előbb költözhettek be az új lakók. A textilművek dolgozói is tőlük remélhetik óvodájuk zsúfoltsá­gának megszüntetését. Még az idén fölépítik — társadalmi munkában — két többgyer­mekes család házát, s arra is nekik volt gondjuk, hogy egy hidegburkoló és egy vasszerke­zet lakatos ipari tanulónak — mindkettő állami gondozott — családi szeretetet nyújtsa­nak. Ezeket a vállalat munkaver- senyfelelőse sorolta. Hamaro­san még közvetlenebb lett a lég­kör. A nagyatádi építésvezető­ség egyik brigád vezető je fölállt s elmondta: munkatársai nevé- oen ígéri, hogy egyik sokgyer­mekes dolgozójuknak segíte­nek otthont teremteni. Minden egyes felszólalásból érződött: azért szólnak, hogy még jobb, emberibb legyen környezetük, jobban dolgoz­hassanak, és a közös vagyon se vándoroljon maszek építke­zésekhez. Elmondták: az építkezéseken egyik iparos jön, a másik megy — jó lenne, ha meg­becsülnék egymás munkáját... A burkolás után a szerelők ne bontsanak csempét, vakolattal ne tömjék tele a vezeté­ket ... Ne mindig a másikra Talaj a lombikban Négy megye talaját vizsgálja — a termelőszövetkeztek és állami gazdaságok részére — az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet kaposvári talajtani osztálya. Évente kilencezer talajmintát vizsgálnak meg a laboratóriumban. várjanak, hogy az majd meg­csinálja ezt vagy azt a mun­kát. Hangsúlyozták: sokkal ön­tevékenyebbnek kell lenni: — érezni kell, hogy közös érdek a zökkenőmentes, gyors és jó minőségű munka. — Az építőipar »betegsé­gén«, a munkaerő-vándorláson is enyhíthetnénk — mondta egyikük —, ha többet törőd­nénk az új emberek gondjai­val, ha átsegítenénk őket a kezdeti nehézségeken. Ugyan ez a helyzet az ifjúmunkások­kal is. Mert nagy hiba, hogy a brigádok vonakodnak a be­fogadásuktól, s ezt azzal indo­kolják, hogy a teljesítményt kezdetben »visszahúzzák«. Serkentően hatna, ha a ve­zetők nemcsak a részfelada­tot ismertetnénk, hanem segí­tenék a munkásokat abban is, hogy a vállalat egész tevé­kenységét átlássák. A vállalat igazgatója biztatta a szocialista közösségek vezetőit: követeljék meg a világos, érthető beszé­det főnökeiktől; ne féljenek szólni, ha valami nem tetszik nekik vagy ha visszásságot látnak. Túlfűtött hangon beszélt a szakszervezeti bizottság titkára mert amiről szólt, arról csak így lehet szólni. — A munkahelyeken még nem minden fogaskerék illesz­kedik kifogástalanul a másik­hoz. Márpedig ezeket emberek forgatják, s ha valaki kimarad, 'akkor hiba támad a működés­ben ... A szociális i ellátottság­ban is sok még a tennivaló, de ha egyszer sikerül egy-egy mosdót, öltözőt, ebédlőt átadni, a munkásoknak, akkor ne hagyják, hogy tönkremenjen. Becsüljék meg és törődj anek azzal, hogy milyen környezet­ben dolgoznak. Nem lehet jel­lemzője az építőiparnak a la­zaság, a hanyagság. — Valahogy úgy kellene munkahelyünkön is viselked­nünk, ahogy otthon — mondta. — Nem lehetne, hogy az öltö­zőben a szekrény tetején ne egy cipő, hanem egy cserép vi­rág legyen? Az évből már eltelt szinte kilenc hónap. Ennek az idő­szaknak munkájával joggal büszkélkedhetnek a SÁÉV dolgozói. És ezután sem lesz­nek kisebb feladataik. Ez a tanácskozás is a megoldást se­gítette. Gombos Jolán Kerekes Imre vasom, olyan mint láncreak- azt érzem, valamit tennem vakáció története] Fölszállunk egy trolira. Nő vezeti, de háromszor is leáll, mert a Gábriel nyom neki valami egészen reprezentatív szöveget. Az utasok csak bá­mulnak- Az utas mindig bá múl, véli, ció a fejben. Mondhatom, esz­méletlenül modern a szöveg. Háromszor is olvasok egy részt. Kisipari módszerek, a tudásszomj mi-mindenre ké­pes. Oly világos előttem min­den gondolat, akár egy szo­cialista szerződés. Megértem, hogy beteg a társadalom- — már a tizedik oldal után —, s hamarosan úgy döntök, hogy elégedetlen leszek a viszo­nyokkal. Hogy jobban megér­tessem magam, olyan a han­gulatom, mint amikor valaki nyitja, hogy a nénémnek mo­sogatás közben van egy ötle­te a számomra: megengedi, hogy törölgessek. Nem díjazom ezt a szakmát, kimarad a nyereségrészesedés- még diplomám sincs belőle, bői. Nagy érzés! A Gábriel meg csak ne- Inkább por, piszok, mosatlan, Szóval, állati jól érzem ma- hogy ne zavartassa ma- mint mosogatóié. Jobb körök- gam. s egyetlen vágyam, hogy gát a vezetésben, minthogy ben ma már nem személyében csak egy álpeda- ilyen kézimunkát­gógussal találkozott, nem kell a szöveget szívére venni. Vé­gül is leszállunk, mert a veze­tő nem óhajtja tovább a tár­saságunkat. Az ilyen szemé lyek vitele nincs benne a szol­gálati szabályzatban. Szeret űzik az ezzel a hirtelen szerzett bol­dogtalansággal megfertőzöm Mosogatás után visszavonu- az egész családot. Bevonulok lók, közben elemeltem a köny- az apámhoz. Éppen a semmi­vet az asztaláról. Ezt a köny- be bámul. A néném meg alig­vet már régen kiszúrtam, azt hogy befejezte a mosogatást, hittem ugyanis, hogy női dől- Nyilatkozatom rövid: szektát gok. Szeretem bedolgozni ma- alapítok. Fújom a szöveget, gam az ilyen tanulmányokba, mint az öreg. amikor azt nék már egy olyan pillanatot, Ezúttal mellényúltam. Már a mondja vedd fel a telefont, amikor nincs háború. szagáról érzem; ez nem az. anyád a vonalban... A né­Otthon kitört a béke. Az Valami filozófia. A néném ném olyan képet vág, mintha jó. A haja mint a Vladina Ma­kell, hogy levezessem fölös energiámat. Szóval, összeom­lottam. Nem kérnek ezek sem­miféle filozófiából. Az öregre csak rá kell nézni: kiabál ró­la, hogy sose volt fiatal. El­telt az idő, levonulok a park­ba. Lassan érkeznek a srácok. Vasárnap van, már nw a meccset a tv-ben. Nagy lát­vány. Aki mérges, hamar megéhezik. Bekapnak valami harapnivalót, aztán le a park­ba. Ilyenkor rendszerint táb­lás ház van. A Lakinger elő­veszi a herflit, harmonika zik. Csak amolyan szájharmonika. A Gábriel ott a pádon mellet­tem pusztítja el az utolsó fán­kot. Úgy érzem, mintha min­denki engem figyelne. Mond­hatom, a fejem ezzel a rövid hajjal továbbra is klasszikus. A Bánicki egy új nővel je­lenik meg, a magam részéről még sose láttam. Nálam nem öreg sörrel kínál az ebédnél, ugyanis — majd elfelejtem arról beszélnék, hogy nőnek a Semmi megjátszás, háziállat mondani — hajlamos az ön- legyek. Elszakadok ettől a lá- módjára viselkedem. Engedei- gyilkosságra. Szóval, ami a tomástól, inkább az öregre te- meSkedem és egyből lehajtom kezembe került nem más. mint szem át a hangsúlyt. Hátha ő az egészet. Úgy látszik, az az egzisztencializmus. Éppen jobban megért. Ahogy körül- öreg megsejtett valamit a jö- ez hiányzott. A végén még. nézek, olyan természetesen vömből. Elvégre is nálunk, azt majd megpályázom valame- hat ez a családi kép, mint az mondják legalább is. minden- lyik elektromos agy állását, északi fény Jordániában. Nem kiből lehet vezető. Ezt bízó- Állata érdekes ügy. Ahogy ol- tudok velük mát kezdem, csak rínak, de a két szeme olyan közel ül egymáshoz, mintha egérnek készült volna. Nem bírom az egérszemű, szőke csajokat. A Bánicki átfogja a vállát kibír. — a szerelem mindent (Folytatjuk.) 0002010001000202000202480002009002

Next

/
Thumbnails
Contents