Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-28 / 228. szám
A z üzemvezető eflött tulajdoniképpen mindent tagadtak. A két Bu- gomy csaik a maga igazát hajtogatta. Elsősorban Jóska tagadott: hogy ő nem kezdeményezett semmit, csupán azért vágott Balázshoz egy kődarabot, mert feltehetően rokonok, s mint ilyennel, joga van viccelődni. Bugony Balázs — sűrű, erős férfi — keveset beszélt, de minden szava határozott volt, kicsit sértő is. — Méghogy rokon ... — Bugony, Bugony . •. — vörösödött bele Jóska, s mint aki segítséget remél, ránézett az asztal mögött ülő főnökre. Az meg csak éppen- hogy kilesett vörösesre gyulladt szemgödréből. — Hallgasson — mordult Jóskára. — Most emez beszél __ No, beszéljen, Bal ázs ... — valami titkos, megfoghatatlan szál kötötte ehhez a másik Bugonyhoz, aki két hónapja került a keze alá, s a közeli aknán jól kereső, sőt jónevű aknász volt. »-Hogy ezt is mért hozzám verte az isten, ha már egyszer megbolondult, s parancsolgatás helyett a tróge- rolást választotta!« — Nem rokonom... — Engem nem az érdekel. Arról mondjon már valamit, hogy mért ütötte le ezt az embert... — Neki jódban kell tudná... — No, most akkor maga beszéljen. — Méghogy én tudom, mért ütött le? Leütött. Egy ökörnek elég lett volna — és az állát simogatta. — Szóval, semmit se tud. Az isten csapná magukat a... — Talán, az öcsém . ■. Mert néki volt vele baja. Még a Somlóin .. . — Akkor ő számoljon! Fájdalmasan keserű mosoly jelent meg Bugony Jóska arcán. — Az még nálam is nyápi- cabb — és kicsit előbbre lépett, hogy kifessen vékonysága. — Akkor mi az istent kötekszik? — állt fel az üzemvezető. — No, a mai napra írassanak maguknak üdülőt.. . Végeztem. Tudta ő nagyon jól, hogy Bugony Jóska mért kötözkö- dött névrokonával. Ha valaBarátb Lajos AF sajnálta is, hogy akkorát ütött. S még azért is megesett rajta a szíve. mert olyan nagyon soványka volt. Szinte száraz. Igaz, jó öltöny volt rajta, de semmit se ért az. »Tehénre húzhatnak gatyát ...« Fejében az motoszkált, miért ilyen az ő fajtája? Ez a szerencsétlen, lehetséges. hogy már tizennégy évesen a bányában uraságis- kodott. S talán cipője se volt. S ha megütötte az aknász, hát meghajolt, s otthon elhallgatta az apja előtt. Még kiből egyszer szakvezető aknász lesz, annak már nem olyan a szaga, mint a többinek. S vissza nem fogadnák maguk közé. ha megfeszül, akkor se. Ha valaki elcsapott ügyvéd ? Vagy volt főkönyvelő, aki sikkasztott? Annak még a talpát is letörlik műszak vegén: napközben meg rádolgoznak. De akiből egyszer ... Aki otthagyta az övéit és réslámpás aknász lesz, azzal a magafajtái végeztek. S ha nem Bugony Jósika, hát más valaki beleköt; követ vágnak hozzá, ráejtik a gerendát a kezére, a fűrészével szöget vágnak ... Szóval elüldözik a maguk köréből. A két Bugony egy ütt bu- szozott be a városba. Míg utaztak, meg nem szólaltak volna. Bugony Balázs néha rálesett névrokonára, s tán az is megverte volna . .. Most meg? Mit tett ö az öccsével? Végre a Jóska szólalt meg; — Tényleg, nagyon fájt az a kő - ..? — Nem. De a pofon? Restellkedve elfordult. — Hát... ritkán kap ilyent az ember ... — Máskor a hülye vicceidet ... Jóska arca felderült. — Rendes vagy te. Egy féldecit megihatnánk együtt. Itt. a sarkiban— Megihatunk — nyújtotta meg a beleegyező s-zót Balázs. — De én fizetek. — Egyszer te, egyszer én. Bugony Jóska lelke megörült a tegezésnek, s hogy az ő szája is kezdett rá járni; semmit nem érzett drágának. , Még azt sem, hogy neki fizet az egykori aknász, ami igen nagy ritkaság, sőt sértés számban is mehetett egy segédvájár esetében. A rend az, hogy az aknásznak fizetni kell ... ha elfogadja a meghívást, — Mondta is neki, mikor két-két féldeci cseresznyepálinkával elvonultak egy sarakba. — Pedig te ... te aknász voltál Somlón,, — Az! — Azok igen rátarti ernbe- rek— Azt hisoed? Mind az? — Az már igaz — törölte meg a száját, és nem is figyelte, hogy marja e a gyomrát a lecsúszó ital. — Nem mind ... Pajtikám, nekem elhiheted! i — Nem! Bízistein, hogv nem. pajtikám ... — s el is hallgatott nyomban. Talán még meg talál sértődni a Bartl József; Lepke. »pa.jtikám«-ért. Hallgattak. A két Bugony arca semmit se árult el. Sem O*, a nagy varázsló Művészi élményt nyújtó I megfogalmazásban láttuk a Baum regénye nyomán ké- | szült színpadi változatot, [ Schwajda és Tamássy Zdenkó szerzőpár mesejátékát, amelyet egy éve Szolnokon mutattak be. A kaposvári előadás kapcsán előbb arról kell szólni, hogy az \Óz, a nagy varázsló című mesejáték szervesen kapcsolódik a Csiky Gergely Színház általános művészi törekvéséhez, amelynek évek óta tanúi —• s ami ennél több: élménybefogadói — lehetünk. A társulat irányítása sok mindennel szakított, de a kísérletezést jól értelmezve olyan előadásokat tartanak, hogy nemcsak újrafogalmazzák: mit értenek mai, szocialista színházon, hanem hittel és erővel ezt igyekeznek bizonyítani is. Szerencsére a társulat egy és oszthatatlan; ugyanazok a törekvések hatják át — szervezetileg is —, amikor gyermekdarabokat tűznek műsorra, visznek színre. Ebben a színházban tudatosan törekszenek arra, hogy idejében ismerkedjenek meg a gyerekek a színpadművészettel, hiszen már sok élmény-. nyel rendelkeznek, amelyeket a film, az irodalom, a zene, a televízió nyújtott számukra. Ezek a gyerekek — maradjunk most a látott színpadi alkotásnál — nem látták, nem láthattak Judy Garlanddal a fő-1 szerepben a filmre vitt Őzt — I más is az, mint amit ők várnak [ az előadástól. Saját élményvi- I légükből tesznek hozzá a me- I séhez. A kansasi szürke há- j zat felkapó forgószél valódi ' hajtóerőt is sejtet az űrhajó- ; zás korában. A távoli vilá- i gok meseképpé alakítását — j legyen annak a neve akár Mumpic — lakta vidék — napjaink technikai vívmányai- | nak a tudatában nézik már a I gyerekek is. Ennek a fölismerésére köny- j nyen rájöhetünk az Óz, a nagy varázsló színpadi megvalósítása során. Valódi művészi j eszközökkel keltik életre a j mesét. Nem gügyögő a gyér- j mekelőadás. Hanem olyan, I hogy ha föl lehetne gyorsítani a testi-r-szellemi fejlődést, a gyermeknézőből lett felnőtt beülhessen a következő előadásra is — Brecht; A kaukázusi krétakör című drámájára. Elsősorban a rendezést dicsérhetjük, a következetes megvalósításért. Babarczy László majdnem hibátlan előadást alkotott. A szövegkönyvben rejlik annak oka, amit rovására irthatunk: részben | hosszúra nyúlik az előadás — két és fél órás — másrészt a j leleplezett Óz túl didaktikusán beszéli el, miben varázsalatos a színház. Jobb, ha erre magától jön rá a gyerek! remtésére képes a színpad és a nézőtér közt. Itt van a helye annak, hogy szóljunk a jelmezekről és a díszletekről — Pauer Gyula munkájáról. A kansasi napégette tájat, embereket elképzelhetővé tudta tenni, de a többi jelenetben — talán kivétel Óz és a Szárnyas Majmok birodalma — kissé színtelen a díszlet. Kiemelkedő ötlettel valósította meg a Gonosz Boszorkány jelmezét. Ruhájához kapcsolta a színpad hátsó fekete függönyét, ezzel megsokszorozta alakját es tulajdonságát, a rosszat. A Gonosz Boszorkány szerepében Cselényi Nórától többet vártunk, játéka egysíkú. Sokáig megemlegetik viszont Toto kutyát, Komlós István játékát, amelyet sok ötlet jel- lemzet. (Külön érdemes megjegyezni, hogy fokozta sikerét a szünet végét jelző »körbe- szimatolás«, jelezve; íolyatató- dlk az előadás.) Gőz István Madárijesztője is a kiemelkedő teljesítményekhez sorolható: meleg embersége, naívsá- ga hiteles élményt nyújtott, akár csak a Gyáva Oroszlán szerepében Basilides Barna, illetve Sós László majomkirálya. Bárány Erzsi, Flórián Antal, Simon Zoltán játékáról mértéktartódban beszélhetünk. Papp István hangja Ózt valóban sokféle alakban jelezCsákányi Eszter Dorkája végig élvezetes alakítás. Teli van játékkal, ötlettel, színnel; közvetlen kapcsolat megtete. Tamássy zenéje nagyobb hangsúlyt kaphatna az előadásban. Horányi Barna a sértődést, sem a félelmet. Kiitták a másik pohár italt is, és amiikor Jóska elindult az újabb »munícióért« — ahogyan tréfásan megjegyezte —, a másik Bugony felsóhaj tat t. Két hónapja, hogy egyedül issza meg a pálinkáját. A régiék — . beosztott aknászai — elkerülik, köszönését is csak éppenhogy fogadják. S a friss cimborák? Nos, azok sem barátkoztak vele. Tulajdonképpen ez a Bugony Jóska az első. aki ... — No, igyunk! — állt meg előtte a másik. — Hát, szervusz, rokon! — Szerbusz, pajtikám ... Kis szünet után: — S hát tényleg, lehetünk mi rokonok is . .. Bugony Jósika nevetett. — Aligha. Mi Erdélyből keveredtünk ide, még a harmincas években. — Én meg a Felvidékről— Az messze van egymáshoz. — Messze... De hát akkor mért mondtad ... lent. Amikor ... amikor kötekedtél. — Az öcséd miatt? Legutóbb már hűségpénzt se kapott. Nem szeret az dolgozni. . . — Mert visszakerültem? Le. a lapáthoz! "Mi ? Bugony Jóska a kocsma sarkába menekítette a tekintetét. — Nem is tudom . .. Néha az embernek viszket a tenyere ... — Az aknászra! — Nem! Az kell. Ugyanúgy. mint a lómester, meg aki fizeti a bért. Csakhát. • . csakhát.. . annyian . .. olyanok lesznek . . . Bugony Balázs megértette a másikat. — Megmondhatnátok neki, sízembe. — No, akkor vehetném a kabátom. — Mindet csak nem zavarná el... az olyan. Ezen meg Bugony Jóska gondolkodott el: — Ez is igaz. A teremtésit, pajtikám! E»re még nem is gondoltam. Bizonyisten! — Pedig erre is gondolhatnál. — Nem szeretek gondolkodni. — Hát ez a baj — és megfogta a vékonyka embert. — Most majd én hozok ... — Az aknászok nem fizetnek. Ez már szokás. — Nem vagyok én aknász ... S még ha az is lennék? Vagy rokonok vagyunk, vagy nem! No, akarod? — Akarhatom. •. — és elvan gyönyörködve nézett szét a piszkos, bűzös kocsmán, mintha a Paradicsomban lenne. Olvasóvá nevelődnek Osztályon belüli fölmérés eredményei kerültek a kezembe. Az egyik kaposvári általános iskola második osztályos gyerekeinek kellett — házi feladatként — arra válaszolniuk: hány könyvük van odahaza. Csak a saját könyveiket írhatták be. a testvérét, a szülőkét nem. Mivel a pedagógus az első évben valamennyi családnál járt, szavatol amellett, hogy a »bevallott« számok reálisak. A fölméréskor huszonegy tanuló vo'lt jelen. Huszonegyüknek nem kevesebb, mint 607 könyvük van otthon. Ez azt jelenti, hogy átlagban egy gyerek 28,9 kötettel rendelkezik. Hétéves korába egész kis könyvtárral. Érdekelt azonban még valami. Milyen az arány a munkásszármazású és az értelmiségi szülőktől származó könyvtulajdonosok között. A huszonegy gyerekből tizennégy szülei fizikai munkások, hétnek apja. anyja pedig szpllemi munkakörben dolgozik. Egy munkásszármazású gyerekre átlagban 24,8 könyv jut. Az értelmiségi családból származókra egyenként 37. Vagyis körülbelül tizenkét kötettel több. Nem jelent azonban egyenletes szóródást ez az utóbbi kategóriánál sem. Van olyan tanuló az értelmiségi csoportból, akinek ötvenkét könyve sorakozik az otthoni polcon, és akad olyan is, aiknek csak húsz. A munkáscsaládból származó gyerekeknél van egy kiugróan nagy szám: egyikiik százöt kötettel rendelkezik Itt az átlagot két tanuló ront ja le. Egyik gyereknek eddi1; egyetlen könyvet sem vettek a szülei, s egy másiknak sem sokkal többet: kettőt mindössze. Ha általánosításokat vonhatunk le a számokból, azt kell megállapítanunk, a helyzet kedvező. Amennyiben a rendelkezésükre álló házi könyvtár köteteit olvassák is, akkor bizton állíthatjuk, hogy nagyot léptünk előre az olvasóvá nevelésben. A két kategória közötti eltérés első pillantásra elég jelentősnek tűnik ugyan, de nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az első csoportnál is nagy az egy gyerekre jutó átlagszám. A rendelkezésemre álló adatokból az is kitűnik, hogy a munkáscsaládokból származó tanulók közül azok rendelkeznek a jelentősebb »kiskönyvtárral«, akiknek szülei munkahelyükön is kiválnak akaratukkal, szorgalmukkal. Nem egy közülük brigád- vagy csoportvezető, előmunkás, kiváló dolgozó. A két feltűnő esettel is érdemes foglalkozni. Az egyetlen meséskönyvvel sem büszkélkedhető tanuló szülei általában nem fordítanak elég gondot a gyerekre. A tanítás harma- d;k-negvedik hetében még a szükséges könyvek, füzetek egy részét sem vették meg. A két könyvet »bevalló« tanulónál hasonló a helyzet. Tehát nem a gyereken múlik. A szülői felelősségérzeten annál inkább! L. L. Baranyai Ferenc Nyáregyháza Nyáregyháza, megköszönöm én nék sejtjeimbe itatott békességed: legelőid nyoszolyáján elnyúltam, gulyakútjaid vizétől tiszta,iám. Határtalan szabadságom bújtottad, •ágtató lelkem béklyóba nem fogtad, rajtad még az. álom is úgy száguldott, mint a ló, kit Epres Laci eloldott. Nyáregyháza, hasonlítok rád még én? Ablakaid fénye messzi csillagfény. Egyszer még a földed könnyel áztatom s szík-fekély lesz rajta minden bánatom. Iszlai Zoltán Alkony, lángok H ogy mi tette ilyen színessé Bugony Jóska perceit? Ezt ő tudta a | legkevésbé. Az újkeletű rokonság, meghogv ő egy — még ha lebukott is — igaz szakvezető aknásszal páün- kázik. Esetleg maga a pálinka? De hát Bugony Jóska nem szeretett gondolkodni, i ezt maga is megmondta. Ha nem veszem, hát ellopom és tenyeremben tartom — a földi búcsú pirosán hullik el, mint az alkony. A földi búcsút pirosán a lassú folyóparton — én ellopom és elviszem és tenyeremben tartom. Olvadó kardom úgy viszem és oly magosán hordom, hogy nem viszem, csak elhiszem, hogy aranyból a kardom. S ha elhiszem, már semmi sem marad a szót lan parton csak földi búcsú; üzenet, mit elfelejt az alkony. Győry Dezső: Reggel. Mátyás Ferenc Forr a bor A fák, mint lézengő katonák, futnak az út porában; szél lobogtatja lombok zászlaját. suhognak, mint a fecskeszámyak. s miként a felhős ég, az árnyak híznak, akár a kismamák, beért a nyár minden gyümölcse, csecses a szőlő, zörög a mák; nyaralni mennek a vadlibák, tollászkodik az éhes vércse, sebeink kezdenek kinyílni, minden gondolat egy-egy vércsepp. Oj hiányokkal szegényülve megroggyant bennünk valami szép, mit tenni kellett volna érted, világtalan emberiség! A vágyak Hiroshima-füstje szétszállt, emléke sem maradt, a csörgő falevél sem hinti bezárt szívünkre a vigaszt. « Fekete az ég, készül a gyászra a tél, mely nem ád csak rabol, ám, de a láng még sem aludt ki: kint a hegyalján forr a bor.
