Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-28 / 228. szám
PARANCSNOKOK, PARANCSOK H árom halk koppanás a parancsnoki iroda ajtaján. A hangos »igenére fiatal katona lép be. Engedélyt kér a bent tartózkodásra. Szava halk, szeme fényesen csillog, sapkáját idegesen gyűrögeti. Látszik, hogy valami rendkívüli történt vele. A kérdő teiktatetre könnyeit visz- szafogwi mondja el: távirat jött, édesanyja súlyo6 beteg... Kíváncsian vártam, miként fogadja a bejelentést a parancsnok. Ha a körülmények engedik, nyilvánvaló, hogy hazaotazhat. De mit mond ebben a helyzetben? Vigasztalja? Hangosan szánakozik ? Nem. Halkan, komolyan az édesanyjáról kérdezi, engedélyezi az utazást, aztán rászól a fiatalemberre: »Szedje össze magát, kérem! Nézzen körül otthon, tegye meg, ami az erejéből telik. Hiszen nem gyerek már. Néha nagyon nehéz az élet, de hát férfiak vagyunk .. .« És itt megszakítom egy pillanatra a történet fonaléi A fiatalember ugyanis parancsot kapott. De volt ebben egy mondat, ami a húsz ev körük fiú számara több volt minden vigasznál. Figyelmeztetés arra, hogy férfi. S ez elárul valamit néphadseregünk szellemiségéből is; választ ad arra, hogy mikor válik az ember férfivá. Nemcsak biológiai értelemben, hanem szemleletében, ítélőkész- ségében és emberségében. Igen sok fiúnál ez éppen a katonaidő. Az idézett eset egyetlen epizód ebben a folyamatban. Egyszerűbben, ezt úgy is mondják: embert formál belőle a hadsereg. Csak nem mindegy, hogy milyen embert! Vannak, adok a két esztendei szolgálat alatt a közösségben való mesteri elvegyülés, a többiek rovására való lógás magasiskoláját teremtik meg. Szerencsére ezek vannak kevesebben. S hogy mégis vannak, az nemcsak azért van így, mert a parancsnok nem veszd észre. Azért is, mert a kisebb-nagyobb közösség még lehetőséget ad erre. Csoportok, összetartozó emberek közösségei alakulnak a hadseregben. Hogy milyenné? Azt hiszem, szép választ adnak erre a hadgyakorlatok, a technika színvonala, az építésben — s nem a könnyű, hanem a legnehezebb oldalon — való részvétel. Mert a békés munkában is a frontvonalokra irányítják a katonákat. Oda, ahol a legsürgősebb, s a legnagyobb erőbedobást igényli a munka. A betakarítás idő parancsolta iramába, az árvízvédelem embertpróbáló gátrendszerére, az útépítés kitartást követelő mindennapjaiba. S ez a tevékenység is. akár a kiképzés, embereket forraszt össze. Igen jól lemérhető a hadseregben, hogy az iskolaévek alatt milyen módon és milyen eredményesen formálódott egy fiatalember. S néhány »visszajelzést« érdemes megszívlelni. D e hát olyan sokszor említett, elősorolt dolgok ezek. Lehet, hogy közhelyként is hatnak. Ha valaki megnéz egy gyakorlatról készült filmet, látja, hogy a harcost álmából vert föl a riadó, s perceken belül fegyveresen várja a további parancsot, vagy ha a katonák által épített úton vezeti kocsiját, valósággá válik a közhely. Ennek az egész folyamatnak nincs külön tátika. A honvédelem építményének téglái között az összetartó habarcs a parancs, s az ennek nyomán kialakult fegyelem. Ugyanazok az embereik — barátok, ismerősök — alá- és föléren- deltjei egymásnak. S az újonc, aki az első pillanattól kezdve parancsot kap, a kiképzési időszak végén s különösen a leszerelés fedé megtanulja azt is, mit jelent parancsot adni. Hiszen nemcsak az ezredes vagy a tábornok, hanem a maga feladatkörében a raj élén álló tizedes is parancsnok. Aki kap és ad parancsot, aki végrehajt és végrehajtat. Aká felel és aki felelősségre von. — De hát ez így van minden, hadseregben — mondhatná valaki. Formálisan biztosam Csak nem mindegy, hogy a parancsnak, a fegyelemnek milyen a »-hátországa«. Milyen szellemiség, humanizmus, megértés, kötelességtudat és elsősorban, világnézeti felkészültség áll a parancs mögött. Kinek-kinek mások a tapasztalatai. Egy bizonyos: a néphadsereg mindennapjait egyre jobban átszövi ennek a »hátországnak« a léte. A lélektant nemcsak azért tanítják a tiszti főiskolákon, hogy a frissen végzett, fiatal hadnagy járatos legyen a lélektani hadviselésben, hanem hogy embereivel, alárendeltjeivel minél jobban és értelmesebben bánjon. A néphadsereg politikai munkásainak a katonapanaszok nyomán végzett csaladlátogatasi tapasztalatai felérnek egy iskolai osztályfőnökével. S ennek legfőbb záloga az emberség, az őszinteség, a bizalom. Persze a parancs ettől még parancs marad. Tiltás is. Tiltják például a káros szenvedélyeket szolgáló időtöltést. A szabad idő eltöltését pedig úgy szervezik, hogy az is kezébe vegye az újságot, a könyvet, elmenjen a szinhaába, akinek eddig eszébe sem jutott. Lehet, hogy nem mindenütt egyforma színvonalú még a ráhatás, ám a folyamat iránya, a céltudatoságra törekvés vitathatatlan. A parancs ettől még parancs marad, s bírálata - tilos. Az azonban tény, hogy aki kiadta vagy aki kapta, tudatában van a parancskiadás. a végrehajtás fontosságának, annak, hogy a férfias összetartozás, az egymásrautaltság a honvédelem egyik pillére, fedezete a végrehajtásnak. S ez, ha rígy követelné a honvédelem érdeke, egészen az élet feláldozásáig terjedhet. Ezért illeti tisztelet a parancsok kiadóit és végrehajtóit. Ezért olyan búsakén komoly a fiatal .katona az eskü tételekor; ezért van az. hogy mint obsitos önérzettel emlékezhet parancsnokára. Es arra, hogy maga is parancs- nők volt azon a posztom, ahová állították. Tröszt Tibor Ünnepség a fegyveres erők klubjában MHSZ aktivisták kitüntetése Kaposváron a Fegyveres Erők Klubjában rendezték meg néphadseregünk magasabb egységének fegyveres erők napi ünnepségét. Részt vett az ünnepségen, Dr. Túri Imre, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Kassai János, a megyei tanács vb-tit- kára, A. A. Lozovik alezredes, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok képviselője, s ott voltak a társadalmi és tömegszervezetek, valamint a társfegyvéres erők képviselői is. Sasvári Ferenc alezredes, a magasabb egység politikai osztályának vezetője méltatta a fegyveres erők napjának jelentőségét, majd Évin Sándor vezérőrnagy, a magasabb egység parancsnoka kitüntetéseket nyújtott át a fegyveres [ szolgálat ellátásában kiemel-1 kedő munkát végzőknek. öten a Haza Szolgálatáért j Érdemérem arany fokozata, | mások a kitüntetés különbö- i ző fokozatait, illetve a Szol- j gálati Érdemérmet kapták, j többen előléptetésben, juta- j lomban és dicséretben része- j sültek. A Magyar Honvédelmi j Szövetség kaposvári székhazában ugyancsak bensőséges ünnepségen emlékeztek meg a | fegyveres erőik napjáról. Bo- czán András alezredes, az MHSZ megyei vezetőségének a titkára kitüntetéseket adott át. A Honvédelmi Érdemérem j kitüntetést huszonöt évi tévé- J kenység után kapta meg Cső- J ri Sándor és Galambos Sándor, valamint tizenöt év után Szarka Antal. Több társadalmi aktivista és a szövetség dolgozója ugyancsak e kitüntetést kapta, mások az MHSZ munkáért kitüntetés arány, ezüst, bronz fokozata kitüntetésben. és jutalomban részesültek. Gyenesei István, a KISZ megyei bizottságának a titkára az MHSZ-nél rendezett ünnepségen nyújtotta át a kitüntetést azoknak, akik az ifjúság honvédelmi, hazafias nevelésében az elmúlt években eredményes munkát végeztek. Kiváló ifjúsági vezető kitüntetést kaptak; Bödök Éva, Böröcz Lajosné és Kro- mek Pál. Konténerek a mezőgazdaságban Kevesebben Valaki azt kérdezte egyszer tőlem, hogy mennyi részvevője van nálunk az országgyűlésnek. Nem várta meg a választ, már rá is vágta, hogy néhány millió. A kérdezz-fe- lelek ez egyszer valóban találó volt, hiszen pontosan kifejezte az emberek érdeklődését. Csütörtökön—pénteken mindenki ott ült most is a televízió vagy a rádió előtt, s élőben követte nyomon belpolitikai életünk nagy eseményét, az országgyűlés őszi ülésszakát. E nagy figyelmet mindenképpen indokolta, hogy a pártkongresszus, a választások után most először körvonalazta a koirmány a feladatokat. A pénteken jóváhagyott munkaprogramban megfogalmazták: a kormány elsőrendű feladatának tekinti, hogy munkájával hozzájáruljon a gyakorlatban kipróbált politika következetes végrehajtásához. Már az első kommentárok is felhívták a figyelmet arra, hogy sok az új elem a kormányprogramban, s különösen nagy teret szentel a gazdasági munkának. A hozzászólók is hangsúlyozták ezt, s egybehangzóan sürgették, a gazdálkodás színvonalának állandó emelését. Ha azt akarjuk, hogy terveink megvalósuljanak, még többet kell tennünk a gazdaságunkban rejlő tartalékok, lehetőségek feltárásáért és hasznosításáért. Horváth László somogyi képviselő is kiegészítette néhány javaslattal: utalt rá, milyen nagyok a tartalékok Sorrjogy Élelmiszeripari teljesítőképességének növelésében a környező megyék gazdasági együttműködésében. A nagybajomi tsz elnöke sok szakemberrel tanácskozott az országgyűlés előtt, s a felszólalásában elmondottak ezért keltettek figyelmet A kétnapos ülésszakon a tavalyi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot is elfogadták a képviselők. Az országgyűlési tanácskozásnak valóban sok ezer részvevője volt e két napon, a következő években azonban még több cselekvő részvevőre lesz szükség az ott meghatározott feladatok megoldásakor. Pezsgő pártélet, eleven kapcsolat elképzelhetetlen, ha csak az íróasztal mellől s ki- vátképp jelentésekből tájékozódnak. Éppen ezért vezették be országosan a területfelelősségi rendszert. Különösen szükség volt erre a megye- székhelyen, ahol nagyon sok a pártszervezet. Kaposvár területfelelősei a városi pártbizottságon eddig végzett munkájukról tanácskoztak a héten. Az értékelés középpontjában az állt, hogy a másfél évvel ezelőtt megszervezett hálózat milyen segítséget ad. Megállapították, hogy a városi pártbizottság most jobban ismeri a mintegy százkilenc- ven alapszervezet tevékenységét. A területfelelősök gyorsan és a helyszínen adnak tanácsot, útmutatást. Így a pártszervezetek munkájának színvonala is emelkedett, a szervezeti élet pedig tervszerűbb lett. A pártti'tRárok is úgy nyilatkoznak erről: jó, hogy állandóan figyelemmel kísérik a pártmunkát a helyszínen. területfelelősök egy-egy témában azonnal tájékoztatják a pártbizottság vezetőit: a helyszínen szerzett friss tapasztalatok nélkül ez elképzelhetetlen volna. Éppen azért tűzték azt a feladatot a területfelelősök elé, hogy még többet tartózkodjanak a pártszervezetekben. Sok szó esik arról, hogy a szocialista brigádok mennyit tesznek — kötelességükön felül. Ennek szép példája volt a héten a Nagyatádi Konzervgyárban a rendes műszak utáni társadalmi munka. A termelés szempontjából nagyon jelentős, hogy hét szocialista brigád negyven mázsa paprikát szed fel a hét első négy napján. A hét közepén erősítés érkezett a gyárba: a helybeli Ady Endre Gimnázium százharmincnégy tanulója dolgozik kilenc napig. A megye más területem is megnőtt az önkéntes munkások száma. A Balatonboglári Állami Gazdaságban most minden munkáskézre szükség van a szüretelésnél. Eddig 490 vagort szőlőt szedtek le. Ha jó lesz az idő, akkor a szüret zömével két hét múlva végeznek. A héten kétszáz általános iskolás, százhúsz középiskolás szüretelt, ma pedig százötven katona és százhúsz mezőgazdasági főiskolás serénykedik a gazdaság szőlőiben. Az utóbbiak egy kicsit az őszi munka megszervezésének gondjaival is megismerkednek. Egészen biztos, hogy hasznosítják majd a tapasztaltakat, ha végeznek. Több mint 60o ember — javarészt középiskolás diák — szedi az almát ezekben a napokban a Bárdibükki Állami Gazdaságban. Az első vagon alma a hét végen indult Útnak az \Dk-ba. Az ötvenes évek elején a bárdibükkit mindenki »gyümölcsösgazdaságnak« ismerte. Azóta gyümölcsösük területe a háromszorosára, termése pedig a többszörösére emelkedett, mégis ma összes bevételeiknek csak a húsz százaléka (az idén mintegy 12 millió forint) származik a gyümölcsből. Ez azt mutatja, hogy a többi ágazat növekedése még gyorsabb volt. Ennek ellenére a gazdaságot ma is 1 legtöbben zamatos gyümölcseikről ismerik. Nem véletlenül A bárdibükki gazdaság 322 hektárjával ma is a megye negyedik legnagyobb gyümölcstermelője. Évente átlag 3-400 vagon cseresznye, meggy, szilva, körte és alma indul innen a hazai és a külföldi piacra. A gazdaság gyümölcstermelésének negyedszázados fejlődésére a legszemléletesebb példákat a legnagyob területű almáskert adja. Az ötvenes években az úgynevezett közepes törzsű fák hektáronként 100 mázsa almát adtak, a mostani sövények termése két és félszer ennyi. Két évtizede egy létrával fára mászó ember legföljebb 8 mázsát volt képes leszedni naponta. Most a földön állva 15 mázsa is könnyen leszedhető. Legszembetűnőbb a változás a munkaeszközöknél. Kezdetben a 110 hektáros almást ugyanolyan kézipermetezővel permetezték, mint a kistermelő »a maga három fáját«. Ma ezt a töb hetes munkát néhány perc alatt elvégzik a repülőgépek. A bárdibükki gyümölcstermelő ágazat termelési értéke az évek során megnégyszereződött. — Mi ennek a gyors fejlődésnek a magyarázata? Különösen indokolt ez a kérdés ma, amikor a megye termelőszövetkezetei — munkaerőgondokra és az alcsony bevételre hivatkozva — egymás után számolják föl gyümölcsöseiket. Ha pedig mégsem, akkor a legtöbb helyen csak afféle mellékesnek tekintik a gyümölcsöt. Kiss János, a bárdibükki gazdaság igazgatója azt mondja: viszonylag kis területeken nem lehet intenzív, nagyüzemi módszereket alkalmazni. Itt is igaz, hogy csak a »nagybani« termelésnél van lehetőség megfelelő szakemberlétszám folyamatos foglalkoztatására és a gépesítésre. Ehhez persze az is kell, hogy a gyümölcstermelés önálló ágazat legyen, saját lehetőségekkel. S mindehhez természetesen követelmények is társulnak; közülük itt, Bárdibükk- ben is a legfontosabb: a termelés növelése. A szakmával ismerkednek Gyakran előfordul, hogy a bajos Géza* 1 ■Hl Háromszázötven első éves ipari tanuló kezdte meg tizenkilenc szakmában a tanulást Kaposváron az 503. számú szakmunkásképző intézetben. Képünkön a fiatalok Bajok Sándor szakoktató irányításával a szerszámokkal és azok használatával ismerkednek. I A termőterületek további kiterjesztése már nem járható út. Határt szab ennek többek között a mezőgazdaság munkaerőhelyzete is. Az előrelépés fő területeit így foglalta Ö6sze Borsos István, a gazdaság főkertésze: — a szállítás és tárolás gondjainak megoldására konténerek kellenek (önrakodó gépjárművekkel) ; metszögépek, válogató gépsorok és persze továbbra is a legjobb termő fafajták. A hatvanas években még 120 ember dolgozott a bárdibükki gyümölcsösben. Most fele ennyi az állandó dolgozó, a megtermelt mennyiség pedig kétszerese a tív év előttinek ... Hatékonyság! Kevesebben többet — továbbra is ez a fejlődés iránya. Igaz, a gyümölcsös fölött ezután sem lesz tető, a számításokba néha »hiba« csúszhat, (az idén például a tavaszi fagyok és a nyári jégverés miatt összesen »csak« kétszáz vagon gyümölcsöt szüretelnek). Külön gond, hogy a jég nyomán csökkent az exportképes áru aránya. (A grafikonok íve mégis töretlen fejlődést mutat.) B. F. Bevezették a fokozatos munkakezdést (Tudósítónktól.) Zúgnak a villanyvarrógépek a Kaposvári Ruhagyár nagybajomi telepén. Az őszi' »vénasszonyok nyara« melegebb, mint az igazi nyár nagy része volt — ezért mo6t nyitva vannak az ablakok. A telepen egy nyolcórás műszakban — 300 darab úgynevezett szabadidő-öltözék, béleletlen farmer készül — szovjet exportra. Hazai »fogyasztásra« is dolgoznak: naponta 200 »Gabi« gyermeknadrág készül itt. Bevezették — a dolgozók érdekében — a fokozatos munkakezdést is. A helybeliek főleg reggel 6 órakor kezdenek, a másik csoport negyed 8-kor. Ezt a munkaszervezést az tette szükségessé, hogy a dolgozók egy része más községből jár be. így otthon nyugodtan elláthatja kis gyermekét, óvodába viszi, s csak azután jön dolgozni. Az üzemben szinte mindenki törzsgárdatag. A közelmúltban szereltek föl itt, a telepen 40 darab NDK-ból importált »Textina« villanymeghajtású gyorsvarró- gépet a régebbiek helyett. A ruhagyártásnál egyik legfárasztóbb művelet a vasalás: a közelmúltban nyolc nagy teljesítményű vasalót állítottak munkába. Ezekkel az igazítást és utárvasalást végzik, s így az üzemben legnehezebb fizikai munkát is könnyebbé tették.
