Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-27 / 227. szám

HÉTKÖZNAPJAINK Ssubad-e a ssabud idő? i Társadalmi pártfogó A legutolsó adatok sze­rint országosan 3050 fő a lét­számuk. Mindennapi gondjaik­kal vállukon önként, anyagi térítés nélkül, szabad idejük1 rovására, pusztán lelkiismere­tűk szavát követve, társadal­mi felelősségük tudatában vég­zik azt a munkát, melyet az elesett családok, megtévedt, veszélyeztett környezetben élő kiskorúak mentése rájuk oszt. Nem egynek közülük gond a saját gyereke is, hiszen a kor­osztályok ellentéte minden idők szülői szívének sajgó problémája, bármennyire ter­mészetes folyamat is. Talán csak a »hatérvillongások« kö­re szűkül napjainkban: tíz év korkülönbség már valósággal nyelvbéli akadály ifjú és »öreg« közt. Az ifjúságvédelem feladatai­nak megoldásában a társadal­mi pártfogó a hivatásos párt­fogó jobb keze. Ideálisan csak egy, esetleg két pártfogoltat gondoz, így sokat könnyít a hivatásé« pártfogó sok fiatalra kiterjedő, azok jobb megisme­résére irányuló munkáján. Együttes ténykedésük célja a bűncselekmények elkövetésé­nek megelőzése, valamint az, hogy az utógondozott kisko­rúak sikerrel kiállják a bíró­ság által kiszabott próbaidőt, hiszen a felfüggesztett szabad­ságvesztés Damoklész kardja­ként lóg a fejük fölött­A társadalmi pártfogó gon­dozottját rendszeresen látogat­ja, de az is fölkeresi időnként, hogy elmondja problémáit, ta­nácsot kérjen, vagy hogy be­számoljon eredményeiről. Az a szerencsés megoldás, ha egy helyen dolgozik pártfogoltjá- val, és így kíséri figyelemmel annak magatartását, miközben szülői gondossággal, körülte­kintően, erélyes szeretettel egyengeti útját. A kiskorú munkája, családi, baráti kap­csolata, fizetésének beosztása, ruházkodása, egészségi állapo­Görnyedés nélküli mikroszkóp fa. szórakozása és tanulmányi előmenetele summázódik a három havonként készített írásbeli jelentésében, amelyet határidőre megküld az illeté­kes gyámhatóságnak. Munká­juk nélkülözhetetlen, éppen ezért folyamatos a toborzásuk. A kaposvári Gyermek, és Ifjúságvédő Intézet évenként megrendezi a társadalmi párt­fogók tapasztalatcseréjét és továbbképzését. Ekkor kerül sor ünnepélyes keretek közi a jutalmazásukra is. Névte­lenségük, a nyilvánosság előtt alig ismert ifjúságvédelmi munkájuk igazi jutalma az eredmény csöndes öröme. Nincs könnyű dolguk, hiszen még a pedagógusi gyakorlat­ban kiesztergályozott hivatá­sos pártfogó is kerül olyan meghökkentő helyzetbe, hogy ugyancsak gondot okoz a kifo­gástalan riposzt. A gondozot­tak gyakran tekintik sérel­mesnek az értük való fárado­zást, mert függetlenségüket Látják veszélyben. Ez a poszt optimista helyt­állást követel. A kudarccal ts bátran szembe kell néznie annak, aki magára vette má­sok gondját, felelőtlen szülők helyett állja a sarat, és bű­nöző fiatalokat vezet vissza a társadalom dolgos közösségé­be. Gyakorló és nyugdíjas pedagógus is akad köztük szép számmal. Arra a kérdés­re, hogy nem volna-e már itt az ideje a békés nyugalomnak, így fogalmazott egy idős ta­nító bölcs derűvel: — A pedagógus nem öreg­szik meg, csak meghal, mert olyan, mint ama csataló: ki- mustráltan is felkapja fejét a trombitahangra! Mihályi Margit A szabad időről Kosztold- | nyi játékos sora jut eszünk- i be: »Emlékezet — most azt j hiszed, hogy volt, most meg azt, hogy nem létezett.« Van-e szabad időnk, s ha igen, mit tekinthetünk annak? Jut-e belőle a könyveknek? Szabad időnek a munkától szabad időt mondjuk. Minél kevésbé szereti valaki a szak- májáf, annál élesebben válik el a nem szabadnak tekintett óráktól a szabad idő, annál inkább lesz számára az ön­megvalósítás eszközévé. Vi­szont, ha valaki megszállott­ja a hivatásának, elmosód­nak a határok: a szabad idő egy része a hivatást szol­gálja, kiegészíti (szakkönyvek olvasása, viták szakmai té­mákról, kísérletezés, rajzolás, tervezés stb. — otthon). Az aktív pihenéshez, a személyi­ség gazdagodásához azonban más jellegű tevékenység is szükséges. Olyan órák is kel­lenek, melyeknek kitöltése a legszeretettebb hivatástól is független, melyek kikapcsoló­dást nyújtanak, elősegítik a Balaton történet Szabadi pusztulása a XVIII. századi tanúk vallomása alapján felüdülést jelentő esztétikai . élményeket (művészetek, szép- irodalom), biztosítják a szük­séges mozgást (sport, kertész­kedés, turisztika), a céltuda­tos vagy kíváncsiságból kez­dett tanulást, művelődést. A valóban sokoldalú szemé­lyiség sok ilyen órát kívánna és tudna kitölteni. Az una­lomtól csak a semmi iránt sem érdeklődő, »szenvedélyíe- len« embereket kell félteni. A 6zabad idő igen becses kincs, s ezt ésszerűen fel­használni: ez a feladat. A szabad Időre is vonatkozik a régi tapasztalat: amire na­gyon akarunk időt szánni, ar­ra mindig lesz időnk. Aki ar­ra hivatkozik, hogy nincs ide­je olvasni, az nem szereti a könyvet. Mert a könyvbarát az idő szorongató harapófo­gójában is megleli magának a perceket. Közlekedés közben is lehet olvasni, az alvás ide­jéből is elcsenhetünk vala­mennyit. Vannak, akik a »gyorsolvasás« új technikájá­ra esküsznek (legelterjedtebb módja, ha csak a sorok köze­pét olvassuk, a sorok két szé­lét csupán érinti a pillantás). Ám azt hiszem, hogy a gyors­olvasás csak az eleve »átfut­ni« szándékozott szövegek esetében célravezető. Amit BALATONSZABADI hatá-, rában áll egy torony marad­ványa. Még ma is jól látha­tóan kiemelkedik a sík határ­ból. Pusztatoronynak mondja a környék népe, és az öregek még mesélik, hogy valamikor ott volt a község. De a török elpusztította a falut, azután költöztek őseik a mai helyük­re. Évtizedekkel ezelőtt, ami­kor a torony környékén jár­tam és a dűlők helyneveit ku­tattam, sokszor megpihentem árnyékában. Még látszanak mellette az egykori házak ki­magasló halmai, a gyep alatt a sárból, vályogból vert job­bágyházak maradványaival. Az öregek meséjét alátámaszt­ja a tudomány is. Nemrégi­ben az Országos Levéltárban akadt kezembe egy tanúvallo­másokat rögzítő jegyzőkönyv, amelyet nagy érdeklődéssel olvastam végig, mert az ősi község pusztulásáról szólt. 1759-ben tanúkat hallgatott ki a megyei hatóság a fok­szabadi református templom ügyében. A jegyzőkönyv szö­vegét. hogy érthető legyen, mai átírásban közlöm. »Kérdések: Tudja-e a ta­nú, vagy hallotta-e és kitül, hogy kint a mező közepén, ahol most is megvannak a templom falai, a régi házak helyén lett volna Fokszabadi helység? Miképpen, mikor és ki által pusztult el? Nemde amidőn a Török Fehérvárott lakott és még Bécs alá nem ment volna, amit kért a helységtől, meg nem adhat­ták néki, azért egy hajnalban reájok ütvén a templom ke- rítésébül kiszökvén a Sió partjában a lápon maradtak meg, ezért beszélje el, hogy hallotta és kiktül a pusztu­lást. Az első tanú Méreg György helvét vallású, Veszprém-vár­megyei fokszabadi 66 éves la­kos: (A Fatens = a tanú) születésétől fogva mindezideig ezen helyiségben lakván, a régi öregektül és édes atyjá­tul sokszor hallotta, hogy ezen mezők közepén volt a helység, ahol mostan­ság is a Templom fa­lai és régi házak helyei még látszanak, amely is (amint a Fatens hallotta) a Török ál­tal akkor, amidőn Fehérvárott lakott, pusztulhatott el. Azon mezőben most is látható Templomnak kerítésében ezen helységnek lakosai maguk vé- delmezésére bemenvén, ott egy lábig levágattattak az említett pogányok által. A ke­rítésből négy vagy öt gazda kiszökvén a Sió bozótjában a Lápon lappangottak, s ott maradtak meg. Fokszabadi lakosok levágattattak, az ott lévő házak is mind elégettetet- j tek azon pogányok által. Hallotta azt is az öregektül és édes Attyátul, hogy a Templom kerítéséből kiszökött Fokszabadi lakosok egyideig — miglen a Török Fehérvár- bul ki nem űzetett —, a Tö­rök félelme miatt a Sió bo- zóttya mellett először föld li- kakban lappangottak, azután pedig azon bozót mellett lévő vám-ház mellé házakat épí­tettek. A Török elmenetele után nem sok időre ott is ez házakat elhagyván, ahol ezen falu mostanság fekszik, oda | szállottak és így lassan las­san itt épült ezen helység.« Ugyanezt vallotta még 15 tanú. A jegyzőkönyv a Rá- day-levéltár iratai között ta­lálható. Nem áll fenn tehát az, amit egyes helytörténetírók állí­tanak, hogy a község lakossá­ga még az ún. hosszú (15 éves) háborúban (1593—1608) el­hagyta ősi helyét. Lakott volt az még a XVII. században is. A török 1683-ban ment Bécs ostromára, ott vereséget szen­vedett, és Fehérvárt is fel­adta 1688-ban. A pusztulás pontos ideje a jegyzőkönyvből sem állapítható meg, valószí­nűleg 1683 előtt pár évvel le- j hetett, és 1688-ig laktak más­hol a megmenekült lakosok. A török kiverése után tértek vissza a mai helyükre, így a mai Balatonszabadi keletke­zési idejét az 1690-es évekre kell tenünk. A PUSZTATORONY pedig — amely még a II. világhá­borúban is látott harcot és tovább pusztult — megmaradt romjában őrzi az ősi község lemészárolt lakóinak emlékét. Zákonyi Ferenc valóban meg akarunk ismer­ni, azt nyugodtan, a megra­gadó gondolatok fölött töp­rengve, esetleg visszalapozva és újra átnézve kell olvas­nunk. Legfontosabb azonban a vá­logatási képesség, a könyvek közötti eligazodás. A köny­vekkel bensőséges viszonyban lévő könyvbarát úgy lel rá a maga számára szükséges mű­vekre, ahogy az ókori Róma nagy gondolkozója, Seneca ta­nácsolja Erkölcsi leveleiben: »Szerintem a kiegyensúlyo­zott kedélyállapot első ismer­tetőjele, ha valaki képes meg­pihenni és elmulatni magá­ban. Ámde arra ügyelj, hogy a sok szerző, s a mindenféle fajta könyv olvasása ne le­gyen csapongó állhatatlanság; bizonyos szellemeknél el kell időzni, s meg kell őket emész­teni, ha úgy akarsz magad­dal vinni valamit, hogy az hűségesen megüljön a lelked- ben.« Igen, válogatni és elmélyed­ni kell a felületes csapongás, a betűfalás helyett; aki az ol­vasás során személyes ismerő­sünkké válik, mert műve az­által él teljes életet, hogy be­fogadtuk, vitatkozva vagy he­lyeselve, de mindenképp át­élésre készen. B. É. Hatszemélyes légpárnás jármű A légpárnás járművekről keveset hallunk az utóbbi idő­ben, aminek az a magyaráza­ta, hogy a velük kapcsolatos kezdeti túlzott optimizmus után kiderült: csak speciális, meglehetősen szűkén behatá­rolt területen gazdaságos a használatuk. Amilyen célra például a képen látható, angol gyártmányú SH—2 típus ké­szült: a dél-amerikai országok őserdeivel borított területei­nek vízi útjain fognak közle­kedni a kis légpárnás hajók, lehetővé téve a kutató és fel­mérő csoportok, valamint az egészségügyi szolgálat tagjai­nak györs célhoz érését. A hat méter hosszú légpár­nás kétéltű jármű maximális sebessége 80 km/óra. A csak­nem 4 négyzetméter alapterü­letű kabinjában — a vezetővel együtt — hat személy utazhat. Ha csak a jármű irányítója tartózkodik a kétéltűn, az uta­sok helyett 450 kg terhet szál­líthat. Nemcsak a víztükör fe­lett haladhat az SH—2, hanem füves, homoki«, ingoványos te­rületen is folytathatja az út­ját. A mikroszkóp feltalálása óta jóformán semmit sem változott a vizsgálódást végző személyeknek a műszerhez vi­szonyított helyzete. Eddig az optikai eszköz szemlencséjén keresztül a vizsgált képet csak görnyedt, kényelmetlen test­tartásban, kis méretekben le­hetett látni. Egy angol cég most »Dynascope« néven olyan készüléket hozott forgalomba, mely a műszerre szerelhető képernyőre vetíti ki a mik­roszkóp látómezejét. Különö­sen előnyös, hogy a képet ki­nagyítva lehet szemlélni, ké­nyelmes testtartásban. Szakosítás bútorgyártásban A bútorok gyártásával kap­csolatos gondok megoldására jó lehetőséget nyújt a KGST- tagállamok gyártásszakosítása és termelési kooperációja. En­nek keretében Magyarország főleg egészségügyi bútorok gyártására szakosodik. Cseh­szlovákia és az NDK az isko­labútorok, a laboratóriumi és a gyermekbútorok bizonyos tí­pusait szállítja majd partne­reinek. A Szovjetunió irodabú­torokat, Lengyelország és Ro­mánia pedig szállodai és sza­natóriumi berendezéseket fog készíteni. A tagállamok összehangol­ják bútoripari fejlesztő tevé­kenységüket, kidolgozzák a bútorgyártáshoz szükséges anyagok és berendezések egy­séges műszaki normáit. A len­gyel ipar például egy évi 120 ezer köbméter kapacitású üze­met létesített forgácslapok előállítására. Képünk a gyár technológiai folyamatának egy részét mutatja. Titup. Domitianus arcképe az ezüstpénzen Kincs a cserépedényben Még sohasem találtak ennyi régi pénzt Kárpátalján, mint a közelmúltban. Jelena Sutko, a huszti járás Nankovó falu­jának lakosa a kiskertben ka- pálgatott. Legnagyobb megle­petésére egy cserépfazékra bukkant, alig bírta kihúzni a földből. Ahogy forgatta, csak­nem ezer darab ezüstpénz szóródott a lába elé. Az uzsgorodi szakértői vizs­gálat részvevői szintén meg­lepődtek, amikor az ezüstpén­zeken fölismerték a híres ró­mai császárok — Titus, Domi­tianus, Marcus Aurelius, Sep- timius Severus — arcmását. A Nankovóban talált pén­zek az időszámítás előtti első és második századból valók. A rómaiaknak tehát szoros ke­reskedelmi kapcsolatuk volt a Kárpátokban élő lakossággal. ||*lí ____r • r ■■ „ .óriás polip A mély vízi óriás polipok kö-, zül eddig »világcsúcstartónak« azt a példányt tartották, ame­lyet 3,5 ezer méteres mélység­ben fogtak — a Kanári-szige­tektől délnyugatra — az ame­rikai kutatók. Átlagos hossza 1,28 méter volt. Ezt a világrekordot döntötte meg a »Zvezda Krima« szov­jet tudományos kutatóhaj o, amelynek fedélzetére a közel­múltban Afrika északnyugati partjainál 1620 méter mély­ségből 1,5 méter átlagos hosz- szúságú óriás polipot emeltek ki. Ezt a példányt még a se- ké'y vízben élő polipok közül is csak kevés múlja felül. Somogyi Néplap 0102014801

Next

/
Thumbnails
Contents