Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-27 / 227. szám

Katonák a földeken Fiaink ők valamennyien Halmokba ( gyűlnek a pi­rosló kukorica­csövek. Katonák vet­ték birtokukba a hatalmas táblát, szorgos munkájuk nyo­mán egyre több az elszál­lításra váró termény. Amint végig­érnek egy-egy hosszú soron, pihennek né­hány pillana­tot, azután folytatódik to­vább a munka. Meleg és por. Átnedve­sedik a kato­nák inge, ve­rejtékezik a homlokuk, ám ennek ellenére sem látni kö­zöttük olyat, aki rossz kedv­vel dolgozna. Ujjait masszírozgatja, mi­előtt másik sornak vágna ne­ki Kovács István szakaszve­zető, a kukoricát törő kato­nák rajparancsnoka. — Szokatlan ez a munka? — Tegnap még kissé nehe­zebben ment, de ma máf nincs semmi hiba. Naponta nyolc sorral 'kell végeznünk, délig a felével elkészültünk, ebéd utánra marad a többi. Kalász Vilmos tizedes — ő is élenjáró címet érdemelt ki, mint Kovács István szakasz­vezető — veszi át a szót: — öröm dolgozni ilyen szép időben a szabadban. Tavaly is jelentkeztünk mezőgazda- sági munkára, akkor térdig érő sárban, védőharisnyában szedtük a cukorrépát, nem­Nem megy veszendőbe a lev ágott répafej. egyszer szinte bőrig ázva fe­jeztük be a munkát. — Már a korábbi években is kedvező tapasztalatokat szereztünk, a vezetőség és a tagság nagyon elégedett volt a katonák fegyelmezett, szor­galmas munkájával. Különö­sen a múlt esztendőben, a kedvezőtlen időjárásban se­gítettek sokat a betakarítás­ban. Ezért kértünk most is negyven katonát, hogy segít­sen a 850 hektár kukorica és a 150 hektár cukorrépa be­gyűjtésében, nehogy egy vá­ratlan eső kárt okozhasson. Bármilyen munkával bízzuk meg őket, készségesen vállal­koznak — mondja Szabó Mélyépítés Pakson Katlan Messziről jött emberek bal­lagnak az úton, vállukon csá­kány, ásó, lapát. Beállók a sorba. A homoktengert fölvert gazban arrafelé gázolunk, ahol óriás daruk nőnek ki a föld­ből, csak mozduló karjuk lát­szik. A darus, aki tegnap eszmé­letlen részegen elkapta a ka­rom, hogy el ne essen, nincs velünk. Talán örökre elma­radt. Nem akart mást ebben az életben, csak szépen helyé­re tenni mindent. Mikor zül­lött él? Talán akkor, mikor régi főnöke rászólt, hogy emelje magasabbra a mércét az ellenőrzés alatt, és tudta, hogy ez csalás. Pedig ő azért jött ide, hogy lássa a csodát, és öregemberként elmesélhes­se unokáinak, hogy ott volt a nagy partraszállásnál a Duna mellett. Hatalmas katlan széléhez érünk. Körös-körül szivattyúk csápjai. Ha leállnának a mo­torok, feltörne a víz, tíz mé­ter mély tó tükrét fodrozná a szél, mely most felhőket ker­getve futózáport zúdít a nya­kunk közé. Az egyszerű ember beszél­get a villámmal, rámordul a mennydörgésre. — Halkabban csattogj, pat- i togj, dübörögj, mert olyat mondok, hogy belesápadsz! Leereszkedünk a katlan fe­nekére. Több rétegű vízzáró szigetelésre terítünk vastag betonszőnyeget. Deszkapalló­kon szalad a talicska kereke, lelépni nem szabad. — Ügy vigyázzanak, ha megsérül és átereszt, maguk­nak nyekk! — mutatja a szi­getelők főnöke, ujjával ke- fesztbehúzva a gigáján a vo­nalat. Sehol egy árnyék, a nap egyre meredekebben tűz. Aki gyenge, azt kiüti a hőség. Éjszaka is dolgozunk a hen­gerrel. Meggyötörnek a szú­nyogok. A csillagok állása sze­rint éjfélre jár. Megpihenünk. A levegő hűvös és tiszta. A másnap irgalmatlanul hosszúnak tűnik. Mire megjön Somogyi Néplap a munkásbusz, szótlanul néz­zük, hogyan bukik a nap vö­rösen a látóhatár pereme alá. Katonás rendben sorakoznak a munkásszállás épületei. A merev falsíkok egyhangúságát arányos ívek bontják meg. La­kói a szélrózsa minden irá­nyából jöttek, hétvégén fölke­rekednek, és indulnak haza. A szomszéd fiú csak ritkán uta­zik. — Apám iszik. Tönkremen­tek az idegei, a mája. Része­gen szétzavarja az éjszakába a családot. A fiú inkább a szállón ma­rad. Hajnalban és késő este, kezében ceruzacsonkkal, egy kemény kartonpapír fölé ha­jolva bűvöld a szerencsét. Nyolcszáz forinttal játszik a totón. Üjabban kezd rákapni a könyveimre. Legtöbbször ol- vasatlanul hozza vissza, el­nyomja a fáradtság, leragad­nak a szemei, elalszik. Gyak­ran átjön hozzám, ilyenkor az istenről, emberről, tudomány­ról kérdez. Ma van harminc éve, hogy felrobbant az első atombomba. »Ezerkilencszáznegyvenöt nyarán, amikor már minden­ki biztosra vette a világhábo­rú közeli befejezését, atom­bomba robbant két japán vá­ros felett. Hirosima felett két- százharmincötös uránmagok, Nagasaki felett plutóniumma­gok mélyéből tört ki az év­milliárdok óta rejtőző energia. A plutónium hű maradt név­adójához, a római alvilág is­tenéhez: százezer embert kö­vetelt áldozatul.« Sétálok az erőmű területén, nézelődöm. Ott lesz a vízlá­gyító, a nitrogén- és hidrogén- állomás, a radioaktív temető. A békés atomenergia-termelés állomásai mellé most fektetik a síneket. Éhség tör rám hir­telen, hogy görcsbe rándul a gyomrom. Mohón kortyolom a magammal hozott tejet, a friss kenyér barna héja ropog a fo­gam alatt. Az ebédlő átadásra kész, há­romezer-ötszázán ülhetnek itt minden délben az asztalhoz, jó étvággyal. (Folytatjuk) Szidera Szpirosz Lászlő, a kaposfüredi Vörös Október Tsz főagronómusa. Jóleső érzéssel hallgatja az elismerő szavakat Udvardy Tamás hadnagy, a szövetke­zetben dolgozó katonák pa­rancsnoka, és csak ennyit mond: — Többségük hamarosan le­szerel, elköszön a hadsereg­től. Én másodszor vagyok ilyen mezőgazdasági munkán, s most is elégedett vagyok katonáim fegyelmezettségével és teljesítményével. Kovács szakaszvezető gé­pésztechnikus, Kalász tizedes öntő, a cukorrépa szállításánál dolgozó, toponárl Horváth Fe­renc géplakatos, a többiek is különböző szakmákban dolgoz­tak: Szóláth Sándor például állami gazdasági munkás volt, Sári Gyula pedig traktoros. Az utóbbinak különösen nagy örömet jelentett ez a munka, főként, amikor megtudta, hogy nagy szükség van egy olyan katonára, akit a szán­tásnál tud a szövetkezet fog­lalkoztatni. — Miért jelentkeztek? A körülöttünk csoportban álló katonák véleménye: — Jólesik a laktanya szigo­rúbb fegyelme után egy kis­sé szabadabban mozogni, dol­gozni. Közel a leszerelés, jó lesz majd az a pénz, ame­lyet ezzel a munkával keres­hetünk. Ám a közös, valamemnyiüket jellemző vélemény így hang­zik: — Láttuk tavaly, hogy mi­lyen nehéz helyzetben volt a mezőgazdaság. Nekünk nem lehetett közömbös, hogy mennyi termést takarítanak be a földekről. Akkor úgy éreztük, elégedettek voltak munkánkkal. Szeretnénk most is emelt fővel elköszönni a szövetkezettől. Vége a munkanapnak. Fáradtan, porosán, de lát­hatóan elégedetten vonulnak haza a Dobosi dűlőben lévő földekről a katonák. Mellet­tük asszonyok haladnak el, ők is a munkából térnek ha­za. Egyikük megjegyzi: — Az én fiam is katona. Most írta, hogy jelentkezett mezőgazdasági munkára. Bár­csak itt lehetne ... ! — Fiaink ők valamennyien! Láthattad, úgy dolgoztait, mintha saját szövetkezetük érdeke sürgetné őket. Nem az számít, hol segítenek, mindenütt ilyen örömmel végzik munkájukat. Ez a válasz hangzott el a katonafiát emlegető asszony szavaira. S ez mindennél job­ban kifejezi, miként véleked­nek Kaposfüreden és szerte az országban a földeken dol­gozó, az őszi munkában segí­tő katonafiatalokról. Szalai László Noszlopy Gáspárról nevezték el a Marcali Általános Iskolát ÚttörőkLubot, sporttelepet avattak Ünnepség volt tegnap dél­előtt a Marcali Általános Is­kolában : Noszlopy Gáspárról nevezték el a megye egyik legnagyobb alsófokú oktatási intézményét. Szavalatok, zene­kari számok, kórusművek hangzottak el, csapatzászlót adtak át az úttörőknek — a Mechanikai Művek ajándékát —, felavatták a példás társa­dalmi összefogással kialakított pinceklubot, a csapat leendő otthonát, bemutatták a ven­dégeknek a napokban birtok­ba vett, a szomszédos szak­munkásképző intézettel együtt épített és közösen használt sporttelepet a bitumenes kézi­labda-, kosár- és röplabdapá­lyákkal, a füves futballpályá- val. A nevelői munka tárgyi fetételeinek bővülése önmagá­ban is jelentős esemény egy intézmény életében. Aki azon­ban meghallgatta Szűcs Ist­ván igazgató klubavató beszé­dét, arra is felfigyelt: mind­ezek megvalósítása nagyszerű­en szolgálta a szülőkkel, a társadalmi szervekkel, az üze­mekkel kialakított, már eddig is többször megnyivánult jó kapcsolat erősödését, az isko­lában folyó munka társadalmi megbecsülését, segítését. Min­den bizonnyal további ösz­tönzést is ad a kölcsönös tá­mogatásra, együttműködésre. A névadás mozzanatát sem lehet csupán egy nap esemé­nyének tekinteni. Az új név még magasabb szintű munká­ra kötelezi az eddig is figye­lemre méltó oktatási és neve­lési eredményeket felmutató intézményt. Hiszen amint Bó­ra Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője méltatásá­ban kiemelte: a Marcali Ál­talános Iskola céltudatos mun­kával elérte, hogy a megye legjobb alsófokú oktatási in­tézményei között emlegetik. 77 pedagógus dolgozik az 1100 fős iskolában, amelyben ma­gyar nyelvtanítási újítás, egész napos oktatás, automatikusan továbbhaladó rendszer, kor­szerű matematikai tanítás, di­ákotthon szervezése, az okta­tás és közművelődés tartalmi együttműködése jelzi a tan­testület kezdeményezését, új iránti fogékonyságát. A tárgyi feltételek javulása pedig azt bizonyítja, hogy jó az együtt­működés az iskola és a ta­nács között. Az ünnepi beszéd természe­tesen megemlékezett a név­adó, a hajdani marcali szol­gabíró, a szabadságharc egyik somogyi vezérének önfeláldozó hazaszeretetéről, forradalmi magatartásáról, ismertette elé­vülhetetlen érdemeit. Noszlopy Gáspár tetteiről ma is legen­dák járnak Marcaliban: nem­zedékek adták szájról szájra a nevéhez fűződő eseményeket. Szép és igaz szavak hang­zottak tehát el az avatóünnep­ségen. De a közösség külön­böző politikai, állami és gaz­dasági szerveinek képviseleté­ben megjelentek és a nevelők is tudják: az intézmény csak akkor lesz igazán méltó név­adója emlékéhez, ha a hagyo­mány ápolása nem csupán formaságokban nyilvánul meg; ha az iskola egész éle­tét, a pedagógusok munkáját, az úttörők magatartását át­hatja a forradalmiság eszmé­je, amelynek Noszlopy Gáspár egyik képviselője volt; ha tet­tekben, további kezdeménye­zésekben, kitartó, jó munká­ban nyilvánul meg a hazasze­retet; ha fölismerik, hogy minden kornak megvan a ma­ga forradalmisága, és ezt nemcsak ünnepi események­ben kell kimutatni hanem a hétköznapi cselekedetekben. A szép ünnepség — hisszük — ennek a törekvésnek volt egyik állomása és további ösztönzője. P. Lk Anyuka, lőttél valamit? Hiányzik a „csak" Vajon mi teszi vonzóvá a vadászatot — ezt a hagyomá­nyosan férfi szenvedélyt — a nők számára? Ugyanaz, ami a férfiak számára: az izgalom, a feloldódó feszültség öröme, és persze a természet szépsé­gei. A somogyi vadásztársasá­gokban tíz nő van. Közülük az egyik a karádi Wiesner Sán- domé• — Idősebb fiútestvéreim is vadászok. Velük már kislány koromban, gyakran jártam az erdőt. /Tulajdonképpen ők ne­velték. Egyebek közt leszok­tattak arról, hogy nyafogássa! próbáljak valamit elérni. Ha bajba kerültem, magamat kel­lett kivágnom ... Azután fel­nőttem, elvégeztem az egész­ségügyi szakközépiskolát, férj­hez mentem, és szültem két gyereket. Az idősebbik, Edina már nyolcéves, őt néha ma­gáimnál viszem »Afrikába« vadászni. Esténként gyakran megvár, olyankor az első kér­dése: anyuka, lőttél valamit? Wiesnemé egészséges és vi­dám fiatalasszony. Nem ér­deklik a szépítőszerek, még | kevésbé, ki, kiről mit beszélt. — Férjemnek hivatása az erdő. Sok mindenre ő tanított meg. Persze neki mindez nem jelent olyan kikapcsolódást, mint nekem. Szívesebben mé- hészkedik és barkácsol a sza­bad idejében. Arról faggatom, hogyan tud­ja összeegyeztetni időigényes szenvedélyét a munkával és az otthoni teendőkkel. — Természetesen nem »sa­játíthatom ki« a szabad idő­met. Sok esetben csak azért van lehetőségein a vadászatra, mert a férjem segít. Azonban e téren is teljes a kölcsönös­ség, én legalább annyit válla­lok át az ő kedvteléséért. Wiesnerék egy magányos erdészházban laknak, nyolc kilométerre a falutól. A gye­rekek naponta gyalog járnak be az iskolába, otthon pedig gyakran vannak egyedül. Ke­rülgetem a szót — vajon nem lesznek vadócOk...? Még ki- mondhatatlanabb kérdések jönnek a nyelvemre, mikor el­mond egy esetet. Hatéves kis­fia fára mászott- Az ág meg­reccsent, és a gyerek ott ló­gott kétségbeesetten kapasz­kodva. Az anyjáért kiabált. — Kinéztem az ablakon és láttam, hogy ha leesik, nem történhet komoly baja. Nem mentem ki. Azt mondtam ma­gamban, vágja ki magát! Ha majd nem leszek itthon, és is­mét fára mászik, ugyan ki ve­szi le? Nem szabad hozzászok­nia, hogy ha bajba kerül, azonnal ott áll valaki és »ki­menti«. Tudom mit gondol. Mégis, csak így tudom bátor­ságra és önbizalomna nevelni. Wiesnemé tehát tudatosan plántálja gyermekeibe a tulaj­donságokat, melyek — jól tud­ja — sok mindentől megóvják az embert. — Az orvosi rendelőben, ahol asszisztensként dolgozom, sok ember gondját, szenvedé­seit látom. Néha mindez szin­te már bénító... A feszültsé­get csak feszültséggel tudom feloldani, ezért is szeretem a vadászatot. Mikor a vadász- társaság tagja lettem, nem hangzottak el udvarias kö­szöntők, mint általában, mikor egy nő »betör« a férfiak által kisajátított területre- Talán ez­zel függ össze, hogy jó szán­dékú segítségből annál több jutott. Befogadtak, valódi va­dásztárs lettem. Most ősszel először lesz jogom trófeás vadra lőni ... A faluban a fiatalasszonyt sokan csodabogárnak tartják, j mondván: egy nő csak mosson j és főzzön, tudjon hímezni, és j persze nevelje a gyerekeket, í Wiesnemé valamennyi köve- j telménynek eleget tesz. Elvég- | zi a házimunkát (kitűnően ké- j szíti el a vadételeket). Szépen tud kézimunkázni, a gyermek- nevelésben sokaknak példát adhatna. »Csodabogárságának« oka, hogy mindez elől hiányzik a »csak«. Bíró Ferenc j^ri^ri^»,vvvvvvv>n/vvv\Aru>n/v\Aj^njvvrvv>r^>/vvTrurijTru~tAAJTJ |S!!lli!!l!i!í!!!t!iSl!l!l!!!!!!!!l!l!lllllllinilll!! Kerekes Imre 1 imnmüiiiiitimtiiiiifiüliliiltlliiiiiniiiiiiiiniii; JJ nini m ií 1:1 6 lörténeteU Nézem az indulást: pont ezt a részt vacakolta a tegnap a Kun Vili- Ha tegnap értet­tem, ma is értem. »Világos« — mondom —-, »ha ez az in­dulás, ebből következik, hogy...« Mint a vilámmcsapás, ott a táblán az utolsó betűig az egész levezetés. Megtörli a szemüvegét, a fejemre néz, aztán a táblára; megigazítja a háriját, hátra­dobja a kontyát, kinéz az ab­lakon. »Menjen a helyére« — mondja. — »Ez így van, ahogy felírta.« A noteszt felveszi az asztal­ról, valamit belejegyez. Hal­lom, ketyeg a karóra. Nem az életnek, az iskolának tanu­lunk. Állatian szép az idő. Dél­után a Lakingerrel és a Weiss-szel elvonulunk egy ki­állításra- Odavagyok, vala­hányszor meglátom ezeket a festményeket. Otthon magam is hozzákezdek; folyik a fes­ték, a néném bezsong. Kite­lepítenek a konyhába. Egy ab­laka van, meg egy 30-as égő. Akármilyen tehetség vagyok, de ilyen világításnál frankón nem lehet művészi színvona­lon festeni. 8. Mit húzzam? Ahogy előre­láttam, eljött a nyár. A Vida és a Kelemen már kézhez kapták az útlevelüket. A La­kinger, a Táltos, a Kun Vili a Balatonhoz veszi az irányt. A Bánicki és a Gábriel elug- ranak Jugóba. Ezek is jól ösz- szeállta'k: egyikre se lehet rá­fogni, hogy na ez egy szalon- galeri, amelyik dzsivenzsivel locsolja magát- A Bánickinek Üjvidékről az Adriáig minden­hol van rokonsága. Az öregjét még Berkovicsnak hívták; jó név ez akárhol a nagyvilág­ban, nem is értem, minek kell ezt zamaitosítani. A magánügyektől egyébként távol tartom magam, inkább adom tovább a nyári progra­mot. A Mazura és a Lehel le­csurognak a Dunán. A Mezei pedig Afrikába készül: a báty. ja egy törzsfőnök sofőrje, méghozzá Chevroleten. A Man­del mellékfoglalkozását te­kintve mázlista: sorsjegyen egy moszkvai utat nyert, TU— 134-en utazik, és egy teljes hétig rontja majd ott a leve­gőt. Mostanában már annyi bagót szív, hogy szerintem ni­kotinmérgezéssel fog összeesni a GUM áruház előtt. Most is ontja a szivarfüstöt; olyan köd száll fel, mintha nem is mi ülnénk itt, hanem egy mi­ni gyárat telepítettek volna a nagy fa alá. A magam programját ille­tően már szóltam; nem hara­pok abba a kézbe, amelyik etet, nem vitatkozom az öreg­gel. Ha őt megnyugtatja, hogy én vigyázok egész nyáron a város rendjére, legyen neki. Felelősséget semmiért nem vállalok. A Livi a kedvemért bármikor velem marad. Több buli nincs, szóval a társaság úton lesz. Még csak annyit, hogy a Vidát és a Kelement illetően, hivatalból kötelessé­gem felhívni Itália hátóságai­nak figyelmét: vigyázzanak a bejáratokra, ezek nagy menők az osonásban. Strandon és mú­zeumban eszükbe sincs fizet­ni, a sör árát, ha egy mód van rá, leszállítják, a villamost saját járműnek tekintik­Egyszóval be van fűtve mindenki, mint a gumi vul­kanizáló kazán. A srácok már izegnek-mozognak, a lábukkal pumpálnak, fütyürésznek. Oda se figyelnek, amikor a Livi bejelenti, hogy házibulit ad. Nem vitás, hogy az én ked­vemért. Kettőnk helyzete ugyanis már olyan átlátszó, mint az üvegipar fejlődése. Egyszóval így az út előtt a hangulat magas, én pedig ál­lok közöttük, mint bennszü­lött az idegenforgalmi feszti­válon. Mozog rajtam minden izom. Tájékoztatom a népet. Szerintem olcsóbb, ha lehan­golódnak. Cserébe elmondom, mint a szerénység példáját, hogyan utasítottam vissza egy ajánlatot, amikor a madridi egyetem díszdoktorává akar­tak választani. Csak röhögnek. Annyit ér, amit mondok, mint holdszonda az aluljáróban. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents