Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-21 / 222. szám

A KKLIMA TÍZÁLOÍJÁS TALÁLKOZÓ MUNKÁSOKKAL Színház belülről Ha új lakásba költözünk, ha új munkahelyen dolgozunk, vagy csupán a megszokott he­verő helyett vásárolunk mási­kat, az első időben bizony fur­csán érezzük magunkat. Az újban is keressük a régit, és el kell telnie egy kis időnek, míg hozzászokunk. Van, aki­nek ehhez órák kellenek, má­soknak hetek. Az egyéntől függ, az alkatától, hogy meny­nyi idő alatt szokj a meg az újat. Ugyanígy van ez az ál­talános és középiskolákban is. Az elsősök először félénken ismerkednek az új környezet­tel, azután már egyre bátrab­ban mozognak ebben a kö­zegben. Szeptember elseje óta eltelt néhány hét. Szöcscny- pusztán, az erdőgazdálkodási szakmunkásképző intézetben elsősöket kerestünk, olyanokat, akik most ismerkednek a kör­nyezetükkel. Osztályfőnökük, Balázsi Je­nő szerint: — Már kezdenek magukra találni a fiúk. Hét megyéből érkeztek, az ország különböző részeiből. Legtöbbjük először hagyta el hosszabb időre a szülői házat. Vannak közöttük olyanok, akik gyorsan megta­Tüttő Csaba Keszthelyről érkezett. lálták a helyüket. Ez általá­ban azokra a tanulóinkra jel­lemző, akiket otthon is önál­lóságra neveltek. Akiket vi: szont túl sokat pátyolgattak a szülők, azoknak sokkal nehe­zebb a beilleszke|dés. A 35 el­sős között mindkét típus meg­található. Tüttö Csaba és Rezi Árpád láthatóan már megszokták az új környezetet. Közülük Csa­ba az idősebb. Közel lakik; Keszthelyen. Eredetileg Sop­ronban szeretett volna tanulni. — Oda nem vettek fel — meséli —, így itthon, a me­zőgazdasági szakiskolában ta­nultam egy évet. Azután hal­lottam, hogy ha van kedvem, ide jöhet el?, örültem ennek a lehetőségnek, mert minden­képpen ez a pálya vonz. A miértre könnyen kész a válasz: — Szeretem a természetet. Hacsak lehet, a szabadban va­gyok, járom az erdőket, gyö­nyörködöm a fákban, és min­denben, ami útközben elém kerül. Csaba sokoldalú fiúnak lát­szik. Ezt mutatja az is, hogy Két, egymástól merőben elté­rő tantárgyat szeret a legjob­ban. — A növény- és állattant meg a géptant. Így látszólag különbözőek ezek a tárgyak, de csak látszólag. A valóság­ban sok a kapcsolat közöttük. — És lelkesen magyarázni kezdi, hogy mi: az ember megismerkedik a környezettel, ahol dolgozni fog, és a gé­pekkel, amelyekkel dolgozik majd. Ahhoz, hogy a fával bánni tudjon, meg kell ismer­nie az eszközt, a gépet, és hogy jól kezelhesse, ismernie keli a fa minden tulajdonsá­gát Csaba most tizenhat éves. Ügy tervezi, ha a három év után megszerezte a szakmun­kásbizonyítványt, tovább ta­nul. Leérettségizik, azután esetleg főiskolára megy, úgy érzi, képes megvalósítani őket. Itt már otthonosan mo­zog. Gyorsan megszokta , új környezetét, nem is volt tel­jesen. ismeretlen ez a vidék. Gyakran hazalátogathat. Rezi Árpád jóval messzebb­ről jött, Nyergesújfaluból. Most már jól érzi magát az iskolában, a diákotthonban. — A kisöcsém hiányzik. Most négyhónapos, és nagyon megszoktam, hogy ott van mellettem. Sajnos, messze la­kom, így elég ritkán utazhatok haza, ritkán láthatom. — Barátok? Ak‘ mer, az nyer..: — Sok új barátot szereztem az intézetben, kellemesen te­lik közöttük az idő. A kollé­giumban minden percünk be­osztott. Meghatározzák, hogy mikor van tanulás, mikor szó­rakozás; vagy mi készítünk magunknak programot.. És jó ez így, hiszen nincs idő ar­ra, hogy unatkozzunk, keve­sebbet gondolunk rá, milyen jó lenne otthon. Az ember ész­Rezi Árpádnak a kisöccse hiányzik. re sem veszi, mikor érzi elő­ször úgy; itt is otthon van. — Kedvenc tantárgyak? — Állattan, növénytan. Volt már egy gyakorlatunk is, kint az erdőben. Amolyan gomba­gyűjtő séta, melynek az volt a célja, hogy megismerked­jünk az ehető és a mérges gombával. Mindegyik fajtához tartozót találtunk. — Mikor lesz az első ha­zautazás? ' — Nekem október első va­sárnapján. Varom már. Meg­szoktam ezt a környezetet, de jó lenne egy kicsit a családi körben lenni. Az intézetben mindent meg­tesznek azért, hogy a diákok kellemesen tölthessék szabad idejüket. Lövész-, modellező, rádiós-, irodalmi szakkörök | alakultak, népi tánccso­port működik. De ha va­laki máshoz érez ked­vet, például az intarzia ké­szítéséhez, vagy állatpre­paráláshoz, akkor ennek s a hobbynak is hódolhat. Van le­hetőség bőven, és a tanulók élnek is ezzel. Az elsősök még csak Ízlelgetik, milyen az: kö­zépiskolásnak lenni. És ez az élet tetszik nekik. Osztályfő­nökük szerint valamennyiük­nek sikerült az akklimatizáló­dás. • Dán Tibor Fórum címmel több helyen rendeztek találkozókat mosta­nában. Kedveit »-műfaj«, mert az emberek sok mindenre vá­laszt kapnak, ami érdekli őket; mert olyan emberek bő­vítik ismereteiket, akikkel az­előtt nem volt kapcsolatuk, de akikkel szívesen találkoznak. Több ilyen találkozó színhelye volt már a texulművek klubja is, de a legutóbbi különösen sikeres volt. Színházról volt szó. színházi emberek, színé­szek, rendezők látogattak a gyárba, hogy beszélgessenek a munkásokkal arról. milyen színházat csinálnak Kaposvá­ron, és meghallgassák a mun­kásak véleményét; milyet sze­retteiének ők? — Szeretnénk jó színházat csinálni — mondta Zsám- béki Gábor igazgató. — .Ennek sok összetevője van: a műsor- politika, a darabok kiválasz­tása, a szerepek kiosztása. A színháznak természetesen fi­gyelembe kell vennie a közön­ség igényeit, de nem minden kritika nélkül. A zenés dara­bok közül egy időben mérték nélkül mentek a nagyoperet­tek. Ezeket olyan arányban, ahogy akkor tették, már nem szabad játszani. Egyébként a közönség ízlése is változott. Tavaly például a leglátogatot­tabb darab az Egy lócsiszár virágvasárnapja volt. amely köztudottan nem tartozik a legkönnyebb műfajú darabok közé. Az idén a zenés és a prózai darabok aranya fele­fele. A textilesek között,, akik el­jöttek a fórumra, volt mun­kásnő, aki éppen csak ott­hagyta a gépet, lakatos, admi­nisztrátor, könyvelő. Egy do­logban nagyon hasonlítottak egymáshoz: érdekelte őket a színház belső világa. Nagyon sokat kérdeztek a darabok »•megszületésének« körülmé­nyeiről, a próbákról, a színész és a rendező kapcsolatáról. Bi­zony sokan meglepődtek, hogy egy-egy darab előkészítésére milyen kevés idő jut, Mind­össze három-négy hét. Mert csak így tudja a színészgárda valamennyi feladatát ellátni. Sok bemutatót tartani, vidékre járni... A vendégek úgy állították össze a »csapatot«, hogy az egész színtársulatot képvisel­jék. Zsámbéki Gábor mellett még Babarczy László rendező volt ott a fórumom, az éneke seket Rozsa Tibor, a prózai színészeket Vajda László kép­viselte. És többen jöttek el a fiatalok közül. Helyey László, Velez Olivia és Rajhona Ádám ebben az évben lett a társulat tagja, bár felléptek már a ka­posvári színpadon. Többen kérdezték is, miért esett a vá­lasztásuk éppen Kaposvárra? — Jó színházat kell válasz­tani a , pályakezdőnek — mondta mindhármuk vélemé­nyét summázva Velez Olivia —, ezért jöttünk szívesen Ka­posvárra. Itt tanulni lehet, já­tékot, mesterséget. Sok kérdés hangzott el: van-e különbség vidéki és pesti színház között, hátrányt jelent-e a film-, televíziósze­replések hiánya egy vidéki színésznek (hiszen ezek több­nyire objektív okok miatt ki­maradnak). Személyes kérdé­sek is elhangzottak: ki milyen szerepet szeretne eljátszani; van-e nagyszerepálom ? Vajda László ezt mondta erről: — Én félnék ezt így kije­lenteni. Hiszen ha megkaptam a nagy, nagy álomszerepet, amelyre vágytam, és eljátszom, atkikor utána mit csinálok? Vé­leményem szerint az ember.' a színész mindig azt szereti iga­zán. amit csinál. Mindig az az igazi szerelem. A játékot kell szeretni... S. M. A népfront az olvasó népért Szakköoyveket a könyvtárakba Az elmúlt öt évben több kor­szerű könyvtár épült me­gyénkben; Nagyberkiben, öreglakon. Somogyváron. Cső- konyavisontán, Fonyódon, Göllében, Balatonlellén, Mar­caliban. Az őt megillető helyet kapta a könyvtár Kéthelyen, Háromfán, Taranyban, Babó- csán az új művelődési ház­ban. Nagyüzemeink is töre­kednek olyan könyvtárakat létrehozni, amelyekben a munkások kulturált körülmé- mények között olvasnak, képe­zik magukat, vagy kölcsönöz­nek könyvet.? Ezek a tárgyi eredmények is szóba kerültek a Hazafias Népfront elnökségi ülésén, mi­kor az Olvasó népért mozga­lom eddigi tevékenységét ér­tékelték, és meghátározták a következő időszak feladatait. Kétségtelen, hogy tárgyi fel­tételek nélkül nem lehetett volna olyan eredményeket el­érni, amilyenekkel büszkél­kedhetnek ezen a téren. A Hazafias Népfront 1972- ben vette át az Olvasó nép­ért mozgalom irányítását. Az­óta Somogybán művelődési munkaközösségek alakultak, egyebek között a könyvtári munka segítésére, elsősorban a fizikai dolgozók olvasás iránti igényének emelésére. Javaslataikra került at néhány könyvtár a művelődési házak­ba, ők vizsgálták felül a köz­ségekben a könyvtárakra köl­tött pénzösszegeket, és java­solták, hogy a könyvtáros a vásárlásoknál támaszkodjon más szakemberek véleményé­re. Irodalmi beszélgetéseket, iró-olvasó találkozókat szer­veztek. Különösen falun volt nagy sikerük a mezőgazdasági könyvhét alkalmából szerve­zett találkozóknak. Ezeken me­zőgazdasági szakírókkal talál­kozhattak az érdeklődök — az összejövetelek különösen a marcali járásban sikerültek jól. Az Olvasó népért mozgalom egyik kiemelkedő rendezvénye volt az idén harmadszor ösz- szehívott nyári olvasótábor, amelyen nagyrészt fizikai dol­gozók gyerekei vettek részt, kaptak. hasznos ismereteket könyv- és könyvtárhasználat­ból, találkozhattak írókkal, költőkkel. A tábornak nagy szerepe volt az olvasóvá ne­velésben, amit gyermekkor­ban kell kezdeni. A táboro­zást a következő nyarakon is folytatják. A népfront elnökségi ülése határozatában arra buzdítja az aktívákat, hogy a közsé­gekben legyenek kezdeménye­zői a könyvtárépítő társadalmi munkának. Hívják föl a fi­gyelmet a könyvtárba érkező új könyvekre, segítsenek azok beszerzésében. Sokat számít a személyes példa, az aktivisták a könyvlárlátoga‘.á6ban is jár­janak az élen. Különösen az apró falvakban van ennek nagy • jelentősége. Jussanak el a szülőkhöz a könyvekké}; keltsék föl érdeklődésüket a pedagógiai szakkönyvek iránt is. Szervezzenek olvasókörö­ket ott, ahol erre kedvező fel­tételek vannak. Kerekes Imre iiiiiiüüüiiiiini m wkác/ó történetem — Jó e6tét! Tóthékat kere­sem. — Tóthékat? Én nem isme­rem őket. — Az Egyesült Izzóban dol­gozik a férfi, van egy különös ismertető jele: a múlt héten megnyert egy vetélkedőt a tv- ben. — Tudom már, menjen csak, aranyoskám, át a túloldalra, tudom már ki az. A Merthék vejét mondja: Ott laknak ab­ban a házban: Kandó Kálmán utca 23. A tévés ember. Igv ismerik a környéken a huszonkilenc éves Tóth Istvánt, a Kaposvá­ri Elektrencsogyár egyik disz­pécserét. Mi tagadás, népszerű lett. Ahogy ö meseli, még az ebédlőben is odamennek hoz­zá az ismeretlenek gratulálni. A győztesnek »kijár«. — Hogyan kezdődött? — Az újságban meghirdette a televízió ezt a vetélkedőt. Jelentkeztem. Azon a napon, amikor meghallgattak, száz­ötvenen reménykedtek a sze­rencsében. Nekem sikerült. Ügy volt, hogy augusztusban lesz az Aki mer. az nyer ve­télkedő első adása. Változott a műsor, de szeptemberben .. . — Készült? ■— Nem. Bár úgy volt, hogy a felesegemmel kérdéseket te­szünk fel egymásnak, de hát a kislányunk elvette minden időnket. Pestről került Kaposvárra, Somogyi Néplap alig fél éve. Már fújja, hogy hol milyen nevezetessége van a városnak. Büszkén mondja: idegenvezető is volt a megye- székhelyen. az NDK testvér­vállalat képviselőit kísérte. • Szeret játszani, a beszélgeté- ; sünk is gyorsan alakul át mi-' ni vetélkedővé, ö kérdez, s nekem az lenne a feladatom, hogy válaszoljak ... — Hol van Pesten a hírhedt »új ház?« Pontosabban hol álit? — Ne haragudjon, de . . . — A szabadságharc utáni pesti börtönről van szó, mely a piai Szabadság téren volt, a Magyar Televízió helyén. — Hogyan fogadja a család ezt a vetélkedő »hobbyját«? — Mindenki ott ült a képer­nyő előtt. A feleségem jegyez­te a kérdéseket, és itthon új­ból megbeszéltük őket. Külö­nösen, nagy rejtvényfejtő a család. Nem tudom, hogy meg­van-e még a kaposvári rejt­vényfejtő . klub, de júniusig mi is eljártunk, azután jött a pi­ci, a kislányunk. — Megnyerte a vetélkedőt. Mi volt a tét? — őszintén szólva a verseny végéig én sem tudtam, csak utána mondták meg. hogy egy japán filmfelvevő gépért, egy vetítőért, a hozzá való vászo­nért és filmekért verseng­tünk, kísértve a szerencsét. — Eldőlt-e, hogy mi lesz az első tekercs film sorsa? — Igen. a kislányunkat, Krisztinát örökítjük meg, bár rejtvény még, hogyan sikerül, mert sohasem filmeztem. Bizonyára azt is megfejti. N. J. Ezt játszottuk, míg csak irányt nem vett az egyenesre. A többi már az ő dolga. Szól­I hattam volna a srácoknak is. hogy díszkísérettel kalauzol­ják haza, de mire jó az. Le­beszélik az anyját az admi­nisztratív rendszabályokról. Mielőtt végleg elalszom, még van egv jó olvasnivalóm. Át­böngészem a telefon könyvet H-tól K-ig. Annyi a Kovács, hogy a Lajosnál mélyen elal­szom. Nem szándékozom a Lakin- ger-halhéval terhelni a társa­ságot. A srác ilyenkor meg­húzza magát, ül a vámkorláton. A Weisz menti ki a szoaré- t$ól: kimutatja, hogv a fiú a napfoltnak esett áldozatul. Jó fej ez a Lakinger, mondja, ve­le is csak az történt, ami má­sokkal: mindannyian áldoza­tok vágyunk. A Gábriel csak legyint, nem lát ebben fantá­ziát. Pedig ő annyira képzett az ilyen homályos bulikban, mint egy angliai vonatrabló. ; Engem csak az vigasztal, ;; hogy van két mozi jegyem; itt mellettünk működik egy 150 személyes filmszínház. Menet­közben veriem. hogy jobb le­gyen az áruellátásom. Hátha vállalkozik az egyik lány, és ; velem jón. Senkinek nem árt, ha megnézi a Méh/királynőt Hiába a kínálat, ha kereslet nines, ezért mégsem csődíthe- tem össze a kereskedelmi vi­lág-konferenciát. Belátom, nem vagyok versenyképes. Gondos­kodásom a tagságról annyit ér. mint a mezőgazdasági lé­giflotta az atomháborúban. Aktualizálom a helyzetet. Egyébként jól kezelem a vál­tót a fejemben. A Mandel mar egy hete unja a csajt: elfekvő áru, most is itt ül a nyakán. Nálam viszont ez a baba is jó, gondoltam, átmenetileg meg- szerzem magamnak. A Mandel csak úgy mellékesen int a szi­varral. hogy mehet. Van még egv tízes hazai valutám. Ha a dolgok nagyon rosszra fordul­nának és éjfélig fölmennek az árak, ez akkor is két dupla. One borravaló! A többiek meg maradnak, ezektől a nap­foltoktól vagy feltámad az ember vagy leiomboződik. 5. A Bá/nieki, a Mazura, a Tál­tos nem járnak semmiféle su­liba. Nem esetük. A Vida már átkeveredett az érettségin. Ilyenkor május környékén mi is inkább eljárnánk falat bon­tani. Szép mesterség. Volt már arról szó, hogy május egy me­nő hónap. Jó fej lehetett, aki ezt kezdte terjeszteni; megvon­nám tőle a prénicsit. Ideg­roncs az egész banda, nem lá­tunk a pipától. Két fronton folyik a harc: a suliban meg otthon. Ilyen helyzetben csak elbukni lehet, az biztos. Ránk is ez a sors vár. Volt már er­re példa. Néhányan közülünk be is kerültek a történelembe, rólunk csak otthon emlékez­nek meg. családi körben. Könyv nélkül fújják minden évben a május végi szöveget. A Bánicki is szövegel: mit ültök itt, ennyi idő alatt meg lehet fejteni egv tízismeretle- nes egyenletet. Szép ügy! Ál­landóan szövegel. Pont ő! Négykor lelép, másnap regge­lig semmi meló. Én lelépek négykor. ötkor kezdhetem elölről. Nem kell számológépet importálni ahhoz, hogv kiszá­mítsam, mennyi idő alatt nviffan ki az ember. Szép a május! Közben senki nem ve­szi észre, a sulikban kikészül az egész krapektársadalom. Nem is baj. Majd megbánják még. Bírom azt a humoristát, jó fej lehetett, aki azt írta: rö- nög az osztály. Nálunk kérem, senki nem röhög. A tanár rö­hög. »Feljegyzem, fiam, ezt a marhaságot«, »Megírom vala­melyik lapnak, ezen röhög majd az egész ország.« Hát csak röhögjenek! Itt a park­ban összejött srácok közül nem röhög senki. Otthon meg?* a szöveg, miért nem eszel. Ez se nem eszik, se nem tanul, csak bámul. Mi volt az iskolában? Nincs ezen mit röhögni. A Lakiinger már bejelentet­te: az idén legalább kettőből meghúzzák. Megnyugatató, mint a tájékoztatás az influ­enzajárványról. Ügy ül a vas­korláton, mintha választania kellene a Nobel-díj és a Le- nin-rend között. Viszont nagy igazság, hogy ami a felvilágo­sítást illeti, a suli alaposan le­maradt. Az egésznek az a háttere, hogy nálunk a suliban álta­lában szemléletesen oktatnak. Már amit, kivéve azt a bizo­nyos felvilágosítást. Ért en­gem? Amit a tanár mond, ná­lunk csak akkor hétszentség, ha mutatja is. Láthatatlan ügyekben, csodákban, régi his­tóriákban nem hiszünk. Itt van például a fizika, már az a része, amit a modern fejek találtak ki. Ebből kiderül, hogy cikis ügy az egész régi buli, mégis jóformán csak ezt ta­nítják. Azon túl, hogy nem vagyunk maradiak, minek ennyire visszamenni, mikor az újat se értjük? Történelemből is elég lenne az utolsó 30—40 év. Épp elég történt ez alatt a 30—40 év alatt, sokan még ebből se tanultak. Mindegv! A lényeg, hogy ezt legalább szemléletesen mutatják, van fénykép, itt-ott egy film. Kivéve a felvúlágór sítást. Erről senki nem szöve­gel magyarán. Ábra nincs, márminthogy ilyen ábra, pe­dig frankón' az se csúnyább, mint a háború. (Folytatjuk.) 020100800200020900000200010201000100

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents