Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-13 / 189. szám

Társadalmi összefogással T

Bővítik a zeneiskolát

A közművelődés eleven áramába

Kazettás adatrögzítő

Siófok zenei élete magas színvonalú, ezt többek között az is bizonyítja, hogy az évente megrendezendő amatőr művészeti szemlének mindig jelentős eseménye a városi ének- és hangszeres együttesek fellépése. A legfőbb bázis a zeneiskola: zenetanárok, növendékek.

Mi tagadás, nagy eredmény és szorító gond egyszerre, | hogy a létszámmal »kihúzták« í a zeneiskola falait, az öt tantermet. A városi tanács százezer forintot biztosított újabb három, kisebb méretű terem és egy féltetős folyosó kialakításához. Ez a toldás azonban nem könnyű munka. A zeneiskola udvarához majdnem lehetetlen »felvonulniuk« az építőknek, illetve az anyagszállítóknak. Három- tonnás gépkocsik hordhatják csak a téglát, a betonnak valót. Forgalmas rész ez, s a veszély miatt az egyszerűbb úton meg sem szabad közelíteni. Ügy mondják: a gépkocsi mérete is kicsi. A háromtonnás kocsival történő szál- j lítás csaknem olyan, mintha evőkanállal akarnánk etetni ! az elefántot. S aztán van, itt még egy gond: keskeny résen kell talicsikázni a homokot és az egyéb anyagokat a helyszínre; nem egy felhorzsolt kézfej tanúskodik erről. Simon Mihály zeneiskolai igazgató keze is ilyen most. ö a vállalkozás lelke, motorja. »Haditervet« dolgozott ki, térképet készített, piros fedelű naplót vezet az eseményekről. Miért ez a nagy előkészület és energiaráfordítás?

A pénz az építőanyagra megy. Hathatós társadalmi munkára is szükség van a cél eléréséhez. Ez után talpal Simon Mihály nap nap után. Listája van a helyi vállalatokról, üzemekről. Sokat »kipipált« már közülük, hiszen azokban személyesen Járt.

Sokszorosított felhívás ment

zeneiskolás gyerekek szüleihez: »Kedves szülők! A

siófoki állami zeneiskola évék óta teremhiánytoan szenved ... Az erre a célra kapott 100 ezer forint csak akkor lesz elegendő, ha a város üzemeinek, vállalatainak szocialista hrigádjai, KISZ- tagjai és elsősorban a zeneiskolai növendékek szülei erősen támogatják kezdeményezésiünket.« Kétszer négyórai társadalmi munkát kér a levéL

A Siófoki Építőipari Ktsz,' a kivitelező tevékenységét máris segítette a halgazdaság két napig hét-hét emberrel. A vízmű Váradi Adolf brigádja ásta az alapot, itt dolgozott a szállításnál tíz munkásőr, s a Balatoni Állami Gazdaság két szakembere álló hétig. Jöttek a városi tanács KISZ-fiataljai. ígéret van a közúti építőktől, az AFIT-tól, a fogyasztási és értékesítő szövetkezettől, a kő- j olajosoktól, a 13. számú Vo j Iáintól is. Ha megkezdődik a [ tanév, idé várják a szakmun- [ kásképző intézet több tanuló- ‘ ját. Kell a segítség az ered- I mény érdekében! Gyűlnek a piros fedelű naplóban a személyes aláírások. Dokumentum lesz ebből a könyvből idővel.

Ügy tervezték: szeptember tizedikén adják majd át a három gyakorlótermet. Simon Mihály igazgató óvatos, de optimista ezt illetően. A (nemrégiben kezdődött munkát időben kell, hogy siker koronázza, hiszen egyébként a zeneiskolai tanév kezdése forogna veszélyben.

A segítségre tehát égető nagy szükség van; láttuk és tapasztaltuk ezt. Még fejlettebb zenei élet: ez lesz a

»kölcsön« törlesztése.

Li. L.

M

int köztudott, a közművelődés nagyrészt intézményekre épül. Az intézmények közül talán a legfontosabb a művelődési otthonok hálózata, tekintettel arra, hogy sokrétű tevékenységével többféle igényt is ki tud elégíteni egyszerre, egymással párhuzamosan. A művelődési otthonok egy része jól szolgálta az elmúlt időszakban a látogatók különböző rétegeit. Korszerűsödött a tartalmi munka, gazdagabb művelődési lehetőségek tanúi lehettünk, fejlődött a klubmozgalom, megszaporodtak a nagy tömegeket aktivizáló formák, a fórumok, vetélkedők és hasonlók. Több művelődési otthon megújult, korszerűsödött . kívül-belül, s épült néhány új is. Veszprém, Dunaújváros, Kecskemét

büszkélkedhet például korszerű, új művelődési otthonnal, hogy csak a nagyobbak közül említsek néhányat.

A megelégedésre és a megnyugvásra azonban az említett eredmények ellenére sincs okunk. Kétségtelen, hogy a művelődési otthonok egy részében határozott fejlődés mutatható ki az utóbbi néhány esztendőben. Mégis, »magunk alatt vágnánk a fát«, ha csak ezt látnánk, csak erre építve végeznénk a további munkát. Mert ugyanakkor sok még a korszerűtlen, az egyre jobban és szebben berendezett lakásokból az embereket »elcsábítani« nehezen tudó, gyakran anyagi gondokkal küszködő művelődési otthon is. És akad példa jócskán

Helyreállítják a barokk polgárházat

Egy XVIII. századi barokk polgárház restaurálását kezdte meg Sopronban az Országos Műemléki Felügyelőség. E ház különös értéke a szépen kimunkált ülőfülkesor, amelyet gótikus dongaboltozatú kapualj, egészít ki.

Az épületet a XVIII. század 60-as éveiben alakították át kétemeletessé. Utcai része a barokk stílus jegyeit viseli. Egykori nagytermében bálokat, összejöveteleket rendeztek — erről árulkodnak gazdagon díszített ajtói, stukkós mennyezetei, ablakkeretei. Az ablakok káváiban a föltárás során 1767-ből való festésekre bukkantak; az egyik falfestés zenélő, táncoló, mulató társaságot ábrázol, a másik ablakbeugrót egzotikus tájkép díszíti, ritka madárfajtákkal. A dekoratív, barokk festések a XVIII. századi gazdag polgárság kultúrájára, omamentális ízlésére vetnek fényt.

A restaurálást a korabeli állapotoknak megfelelően hatják végre.

J — sajnos — a szinte már év- ! tizedek óta a megszokott ren- i dezvényeket szervező, a ma már kisebb hatású formákat ismételgető, vagy éppen a kihasználatlan művelődési otthonokra is.

Közös a cél, közös a gond is. Együtt, összefogva kell — mért csak így lehet eredményesen — tenni azért, hogy művelődési otthonaink tartalmi tevékenysége és működési körülményei megfeleljenek I azoknak a feltételeknek, melyeket a természetes fejlődés- I sei együtt járó változások és a megnövekedett művelődési igények, a kultúra közös kincsei iránti érdeklődés állít eléjük. Mire gondolok?

Az egyik alföldi községben két héten belül külön-külön hirdetett népdalestet a művelődési ház és a termelőszövetkezet. (Az utóbbi a saját, napközben ebédlőnek használt kultúrtermébe.) Mindegyik meghívott országosan elismert népdalénekeseket is. Mindkét helyen körülbelül félig töltötte meg a termet a közönség aszerint, hogy melyik szervezőtől vett jegyet. A takarítás és a villanyszámla költsége, a meghívott énekesek tiszteletdíja persze attól még nem csökkent a felére, hogy csak »fél ház« volt a rendezvényen. Közösen, összehangolt munkával, csak az egyik estet megtartva, sok energiát és pénzt megtakaríthattak; volna ebben a faluban.

A példát csak azért mondtam el — hozzátehetnék még sok hasonlót —, hogy lássuk: nagyon is indokolt egy-egy adott helyen az erőforrások ésszerű, közös, összehangolt kihasználása. A tanácsi, a szakszervezeti, a szövetkezeti és a más szervek által fenntartott művelődési intézményeknek ösz- szehangoltan, egymás munkáját kiegészítve kell működniük, ha a művelődési munka hatékonyságát növelni akarják. Még jobb, ha sikerül módot találni az intézmények közös fenntartására, mert így összeadódik a pénz, egyesülnek a szellemi energiák, a tartalmi munkában megszűnnek a fölösleges párhuzamosságok. Növekszik a közművelődési munka hatékonysága, javulnak a művelődési feltételek.

Különösen fontos, hogy a termelőszövetkezetek az eddiginél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a közművelődés fejlesztéséhez. Még mindig kevés helyen vesznek részt a művelődési intézmény fenntartásában, holott a legtöbb esetben erre lenne lehetőségük. Kívánatos továbbá, hogy az üzemi, szakszervezeti művelődési intézmények mindenütt segítsék a lakóhelyi közművelődést is — erre I egyébként egyre több jó péli dát mondhatunk —, ugyanakI kor a művelődési otthonnal nem rendelkező üzemek, vál- {lalatok munkásainak kulturá- ! lis ellátásáról gondoskodjanak a tanácsi közművelődési intézmények. Méghozzá ne csak ! úgy általában, az »előttük is j nyitva áll az ajtónk« elv j alapján, hanem a munkahe- : lyekkel történő konkrét meg- j állapodás alapján, igazodva az j üzemi, termelési érdekekhez.

Sokat tehetnek a művelődési otthonok az iskolarend- j szerű felnőttoktatás sikeréért is, korrepetálások, megfelelő szakköri foglalkozások, filmvetítések és hasonlók szervezésével. Ugyancsak segíthetik — és szintén közös összefogással! — a bejáró munkások művelődését, a munkásszállók lakóinak közművelődési . éle- ! tét.

N

em sorolom tovább a tennivalókat, szakképzett és lelkiismeretes népművelőink nagyon jól ismerik azokat, s ha a fenntartók részéről maximális segítséget kapnak, meg is valósítják őket a művelődési intézmények keretében. Közös, összehangolt tevékenységgel, a spontán művelődési formákra is építve, bizonyára sikerül még több olyan embert bevonniuk a közművelődés eleven áramába, akik eddig még kimaradtak belőle. M. I.

A számítógépek egyik legfontosabb periféria egységét, az ún. betápláló berendezések gyártását kezdték meg a BRG- ben. A kazettás adatrögzítő berendezések a hagyományos kazettára gyűjtik az adatokat. Kétféle készüléket gyártanak: a kazettás adattároló berendezést és a kazettás adatgyűjtő berendezést. Ezek a KGST-orszá gokban gyártott valamennyi számítógéphez kapcsolhatók és üzemeltethetők.

Vendégek Wroclawból és Ilarkovból

„Jobb százszor ...

55

Tízen Wroclawból, tizen pedig

Harkovbó! érkeztek a mezőgazdasági főiskola meghívására Kaposvárra. Valamennyien állatorvosi egyetemek állattenyésztés szakos ötödéves hallgatói. Azért jöttek, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek és képet kapjanak hazánk mezőgazdaságáról.

A csoportot vezető és a három hét programját összeállító dr. Balogh István tanár dolga nem volt könnyű.

— Valamennyi ágazat eredményeiből igyekeztém mutatni valamit. Csak így alakulhat ki a vendégekben hiteles kép. Hogy ez sikerüljön, eleve zsúfolt programot* 1 kellett összeállítani. Az elmúlt két hétben autóbusszal jártuk az országot, hogy Bábolnától Tótújfaluig I mindent megnézzünk, amit ér- j demes. Persze néhány napot j Kaposváron is eltöltünk, hiszen itt is van bőven mivel ! büszkélkedni. A mai program- | ban például az állategészségügyi és a mesterséges megtermékenyítő állomások megtekintése szerepel, holnap pedig a húskombinátba látogatunk.

A szovjet csoport tagja,

Alekszej Csehov régi orosz közmondással válaszolt, mikor utazásuk hasznáról kérdeztem.

— Jobb százszor látni, mint százszor hallani. A tv, a rádió és a sajtó gyakran tájékoztat a magyar mezőgazdaság eredményeiről, ezekből a műsorokból mégsem tudtam volna megszerezni azokat a tapasztalatokat, amelyeket például a magyar

szarvasmarha-tenyésztéssel kapcsolatban szereztem. Számomra érdekes és új volt, hogy itt az állatokat tej- vagy húshasznosításra »állítják rá«.

Vologya Kossztohon a bábolnai látogatásra emlékezett a legszívesebben.

— Hallottam, hogy Magyar- országon sok gazdaságból még »elvándorolnak« a fiatalok. Szerintem, ha majd valameny- nyi szövetkezet a bábolnai színvonal közelébe jut, ez a gond magától megszűnik. A fejlődés megnöveli a mezőgazdasági szakmák vonzerejét.

A lengyel csoport vezetője, Pawel Gajewczyk szerint a magyar mezőgazdaság gépesítettsége több szempontból

Pásztor Ferenc

FIUK

A LESHEGYEÜ

Akilencedik

Moszkva a Szovjetunió, s a világ egyik leghatalmasabb vasúti csomópontja; pályaudvarai évente 500 millió tonna teheráru szállítását szervezik. Az utasforgalom nagy részét az az új pályaudvar bonyolítja majd le, amelyet 15 éven belül felépítenek. Ez lesz Moszkva 9. pályaudvara.

Csak tizenöten jöttek elő.

— Örs, figyelem. Itt Péter | őrnagy — harsogta a párán cs- i nők a rádióba. — Azonnal ren- | delje be Baloghot. Futásban, i Jöjjön a kocsival a faházhoz.

I A kerülettől kérjen nagy men- j tőt, fűthető kocsit. Egyelőre

tizenöten kerültek elő.

— Előbújt az öreg Gáspár is.

— Hát maga hol maradt, öreg — kérdezte tőle Maróti.

'— Jaj, főerdész, uram, ép- j bem a reteráton ültem, amikor becsapott az istennyila. Azt hittem, hogy már nem is élek. | Mert a budira is ráesett egy nagy fa. Moedulni sem tudtam. Az a szerencse, hogy jó erős fából ácsolták. Nem történt annak semmi baja, csak nem tudtam szabadulni belőle, mert az ajtót elzárták az ágak. Csak arra figyeltem, hogy recseg minden, aztán még az asszonyok sikítottak, mint a malacok. Hiába ordítottam, hogy őrizzék meg a nyugalmat, nem tudtam akimen,ni. Nem tudtam nekik parancsolni.

— Most már ne mókázzon

öreg, itt a laposüveg. Húzza meg, aztán usgyi, nyissa ki a

szerszámost, ha hozzáfér. Van ott egy nagy ponyva, kerítse elő. Legalább azt tartsák a fejük fölé, hogy védjék magukat.

Lassan előkerült még öt asz- szony. Már csak ötöt kell meglelni. Azok közül is csak négyet, mert postás Kati felszaladt már az erdészlakba.

— Fiúk, ide hozzám. Le a zubbonyt, itt van az enyém is. Adják oda gyorsan ezeknek a szerencsétleneknek. Fejszét, fűrészt elő. Be kell hatolni a házba. Világítsanak. Biztos vannak még benn a szobákban.

Ingujjra vetkőzve, fújtatva, libegve dolgoztak a határőrök. Előkerült egy asszony. A félelemtől ájult el. Maróti inni adott neki, magához tért. Még hármat meg kell találni.

— Ide. emeljék ezt a törzset — kiáltott az őrnagy és egy kis fejszével a silányabb ágaktól szabadította meg a fenyőt. Már majdnem szabad bejárás volt a házba. Nagy reccsenéssel eltört egy tetőtartó gerenda.

Három-négy teatorm követte

az őrnagyot, benyomakodtak a

háziba. Az egyik szoba menynyezete leszakadt. Szerencse, nincs benne tégla, kő, beton. Csupa fából készült ez a valamikor erdészlak. A leszakadt mennyezet törmelékei között két asszony feküdt. Mindketten csendesen jajgattak.

— Fáj' valamijük, tudnak beszélni?. — kérdezte az őrnagy és egyszerre mindkettőnek a fejét emelte fel. Ismeri, sokszor látta már őket a serénykedő csapatban,

— Jaj, a lábam ...

— Eltörött a karom, nem tudom emelni!

Nyöszörgött a két asszony. Nem csoda, ha bajuk is esett, mert a kettétört gerenda egy része megcsaphatta őket. Deszkák, a mennyezet gyalu- latlan, otromba fái mind lehullottak. Óvatosan, figyelmesen bontogatták a törmelékeket. üggyel-bajjal szabaddá tették a két asszonyt. Mozdulni is alig tudtak, alaposan megnyomhatta őket a fa.

Maróti Zoltán egy vaságy mellett birkózott.

— Mit csinálsz, Zoltán?

— Gyertek .fiúk, segítsetek, itt is van valaki.

— Van hát, nyöszörgött egy asszony. Rám esett az ágy. Nem fáj semmi, csak nem kapok levegőt. Valami puhaság van rajtam. Jaj, csak azt az ágyat emeljék fel, hogy kibújjak.

Ennek az asszonynak szerencsére nem esett baja, hacsak az ijedtséget nem tekintjük. A két sebesültet a fiúk kézbe kapták, köpenybe takargatták, úgy vitték ki az udvarra. Már-már derengett valamicske világosság, amikor megérkezett Balogh. Még gurult a kocsi, amikor kétség- beesetten kiugrott.

— Fiúk, Kati itt van? Nem esett baja?

— Ne félj, Balogh, Kati volt a legbátrabb. Fent van már az erdészlakban. Ö riasztotta Zoli bácsit, az meg nek-ühk szólt. Ne ijedj meg, semmi baja Katinak — vigasztalta a sofőrt az egyik katona. Aztán előkerült az őrnagy is. Vérzett a homloka, sáros, piszkos latyak csörgött a fejéről, válláról. Az inge cafatokban lógott róla.

— Balogh megjött?

— Jelen. Itt vagyok, őrnagy elvtárs.

— A két sebesült asszonyt azonnal vigye a városba, a kórházba. A rádióba szólt. — Halló őrs! Hall engem?

— Jelentkezem őrnagy elvtárs, szólt vissza a törzsőrmester.

— Azonnal telefonáljon a

kórházba, készüljenek fel, várják a sebesülteket. Nem tudni, mi bajuk, a gerendák alól szedtük ki őket. Zoltán! Ugorj fel a kocsira. Velük kell menni! Ha tudsz valamit, azonnal indulj vissza.

Kivilágosodott, az eső elállt, a szél lecsillapodott. Az asz- szonyok már felmelegedtek, csivitélnek, mintha mi sem történt volna.

(Folytatjuk.)

I megelőzi a lengyelét, egyebek közt ezért nagyon hasznos mi- j nél többet megjegyezni a látottakból.

A lengyel csoportból talán Franciszka Köziek kísérte legnagyobb érdeklődéssel az állategészségügyi állomáson látottakat. A miértre így válaszol:

— Úgynevezett zootechnikai tudományos diákköri tag vagyok. A szervasmarha-tenvész- téssel kapcsolatban már írtam egy szakdolgozatot, a diploma- munkámat pedig a sertéstenyésztéssel kapcsolatos témából szeretném elkészíteni. Ezért örültem nagyon, amikor bekerültem ebbe a csoportba. Másnak is feltűnt már, hogy a lengyel csoportban , többen vagyunk lányok. Ennek oka az, hogy nálunk még egészen elválik az elmélet és a gyakorlat. A magyar lányok közül talán azért választják kevesebben ezt a hivatást, mert itt fő szempont a tanultak gyakorlati alkalmazása, és, bizony az állat- tenyésztésben vannak nem lánynak való feladatok.

A szovjet csoport egyik lánytagjától arról kértem véleményt, mennyiben van helytálló képe egy mai városi embernek a mezőgazdaságról.

— Ez a kép részben túl szürke, hiszen a mezőgazdaság sokrétűbb és érdekesebb, mint amiről egy városi ember egy tv-riportból értesülhet; másrészt rózsaszín is, hiszen fogalma sincs arról, hogy bizonyos eredmények elérése mekkora erőfeszítéseket kíván. »A mezőgazdaságban dolgozók vetnek és aratnak,, no és megetetik az állatokat.«

Az utóbbi kérdést alighanem jóval indokoltabb föltenni Sá- rosdy Ivánnak, a csoport tolmácsának, aki a debreceni KLTE negyedéves angol—orosz szakos hallgatója, és akinek alig két hete még szintén ilyen »szürkésrózsaszín« képe volt a mezőgazdaságról.

— Szakemberek mondatait kell lefordítanom leendő szakembereknek, miközben önmagam néhány napja még alapfogalmakkal sem voltam tisztában. Persze alaposan fölkészültem az indulás előtt, mégis megizzadtam, mire sikerült lefordítanom a mesterséges megtermékenyítést, vagy éppen a téli takarmányozás néhány hazai szakkifejezését.

A csoport még egy hétig tartózkodik Magyarországon, hogy azután magával vigye és hazájában hasznosítsa a látottakat.

Bíró Ferenc

Somogyi Néplep

r