Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-10 / 187. szám
Emlétarzsák írástudókról KÖNYVEIK alapján kialakul -az emberben egy kép róluk. Valamiféle képzeletbeli iodesztálra helyezzük őket. Mintha nem is abból a matériából szőtték volna őket, mint bennünket, halandókat. Talán mert a legjobbakat közülük megtartják a művek, a halhatatlanok sorába emelve. Talán furcsa lesz. hát e néhány pillanatkép, mely egyl- ket-másikat «-rövid nadrágban« mulatja be. Azaz: emberként. Két évig laktunk egy fedél alatt az elsőkötetes, részvételével antológiákat is erősítő C-yöri László költővel. (De urcsán hangzik ez a hivata- >s: -Győri László költő«, te Laci!) A nagy tanácsi ház azonos lépcsőházának lakásaiban éltünk. Természetes volt, hogy gyakran találkoztunk. Miről is folyhatott volna a szó, ha nem az irodalomról? Mégis: az »öldöklő« csaták, békepoharas egyetértések helyett más töltésű epizód él bennem. Ez pedig a következőképp történt. Már nem emlékszem, hogy Luca babának, a kislányuknak, vagy az enyé- meknek gyártottunk-e papírrepülőt. Tény, ami tény: ő valóságos mesternek bizonyult. Ki tudja, miért »tettük el« ■lyan hamar aludni a kicsiket? Egy biztos. A meleg nyári estén rövidesen kecses röp- lű papírrepülők árasztották el a környéket. A versenyt ő nyerte: a vezényletével star- loltatott »gép« több ível leírva, a huszonöt-harminc méternyire álló erdőgazdasági irodaház egyik ablakában landolt. Azóta is keresem a folyóiratokban az aerodinamikát megéneklö verseit... Amikor néhány éve Lázár Ervin — azóta József Attila- díjjal kitüntetett írónk —• nálam járt, még albérletben laktam. Végigbaktattunk Kaposvár centrumából a Rokkanttelepig. Házigazdám felesége másnap megkérdezte: »Ki Volt a vendégük?« Mondtam neki, hogy egy író. »Gondoltam!.« — felelte. Máig sem tudom eldönteni, milyen hangsúlly al... AMIKOR Pesten találkoztunk egy borozóban hagymászsíros kenyeret falatozva, egyszer csak kiböktem neki: »Ne haragudj már, várnak a gyerekeim, ott hagytam őket a játszótéren.« Csaknem íVieg- előzött engem. Pillanatok alatt beszélt a nyelvükön, • pedig akkor még ugyancsak törték — hm! kerékbe törték! — a magyart. Magasra röppentette a hintát, s ha nem ügyelek a tekintélyére, talán még a homokozóba is beül velük. Azóta nagyon jól értem, milyen mélyről fakadnak benne az igazságmagvú mesenovellák. Győrffy László nevét mindössze két betű különbözteti meg. Győri Laciétól. Könyveiket azonban sok más egyéb mellett ez is: Győrffy prózát ír. S ha a vers a tűz, akkor a próza a víz, és vica versa. Győrffy Lászlónak a napokban jelent meg novelláskötete Dobd föl magad, fiú címmel a Szépirodalmi Könyvkiadónál. Furcsa, ha egy színmű- vészi diplomával rendelkező ember könyvet, méghozzá no- velláskötetet ír? Lehet. De aki ismeri őt, magakereső nyugtalanságát, az nem csodálkozik. Egyik írásánál a »bábák« között lehettem. Imigyen ... Nálük töltöttük az estét. Öt másnapra váratlanul érkező televíziós »diszpó« szólította. Éppen a Bors Máté sorozatot forgatták, amelyben ó egy marcona SS-tisztet formált meg. A rendező kezdetben ragaszkodott althoz, hogy lebo- rotváltassa a szakállát, amely akkor éppen éke volt arcának. Ö azonban türelmesen Múzeumi közművelődés megmagyarázta, hogy az általa alakított tiszt minden valószínűség szerint Keitel unokaöcs- cse, s így — a kemény katonai szabályok ellenére is — viselheti a férfiasság-bizonyítékot. A rendező nevetett, a szakáll maradt. így is volt azonban min töprengenie Lacinak, a Csiky Gergely Színház egykori tagjának. Másnap kellett volna átnéznie, kijavítania az- És- ben közlendő novellájának korrektúráját. A szorult helyzetben én vállalkoztam erre a feladatra. SS-íiszt mégsem lehettem helyette! S egy utolsó, fájó emlék. Megindítom a magnót. Pereg, pereg az interjú, melyet Simon István Kossuth-díjas költővel készítettem, alig néhány hónapja. Megáradt folyóként ömlött belőle a teremtő erejű szó. Ebből a törékeny, szülőhelye ízeit beszédében őrző emberből. Magának fogalmazta meg gondolatait József Attiláról? Lehet. De az is bizonyos: ránk is gondolt, somogyi olvasókra akkor, az országos szava lóverseny döntője előtt néhány nappal, írószövetségbeli fötitkárliclyet- tesi szobájából. »Miért aktuális ma? Mert József Attila olyan szeizmográfja tulajdonképpen még ma is a magyar irodalom egészének, vagy olyan központja — kéne, hogy legyen központja! —, amelyen mérni lehet. Tudniillik, ha nincs kontraszt, akkor nem tudok mérni.« Itt tartott, .mikor — sokadszor — bejött valaki, talán a titkárnő. Külföldi íródclégáció várakozott Simon Istvánra. »Kérem a türelmüket« — mondta udvariasan, mert mindig mindenkivel az volt. S aztán nekem: »József Attila költészete fontosabb.« \ ŐRZŐM ezt az emléket, miként a beszélgetést is. mely immár dokumentum értékű. Egy igaz ember megnyilatkozása. I^eskö László Simon István KÖLCSEY FERENC A reformkor nagy hatású politikusai többnyire írók is voltak. Ugyanakkor némelyik író tevékenysége közéleti és politikai hatásában jelentősebb lett az irodalminál. Széchenyi mellett Kölcsey Ferenc (1700—1838) életműve a legszámottevőbb ilyen értelemben. Igaz, költőként is maradandót alkotott — ö írta a Himnuszt, és mellette még ott van nyolc-tíz nagy verse —. de az ország, a nép jövője érdekében mint gondolkodó reformer és a közéletben aktívan részt vevő politikus alkotott igazán nagyot. A gyerekkorában árvaságra jutott, betegségekkel küszködő, fél szemére vak és — e testi fogyatékossága miatt is — érzékeny Kölcsey egészen más utat futott be, mint a kortárs Berzsenyi.. . Magányában a felvilágosodás íróinak, majd a görög kultúrának tanulmányozása révén jutott el — kezdetben Kazinczy istápolásával — a romantika leghatásosabb képviselői közé. Kitűnő, jó ízlésű ; és főleg mély gondolatokkal a kor lényeges problémáira tapintó esztéta. Jóllehet tévedett is elég nagyokat, de szándékának iránya helyes volt. Ez inkább később derült ki, már a, húszas években, amikor vidéki birtokára vonulva, a magyar népköltészet hatására valami új népi lírát próbált te. remteni a maga költészetével. Ez a próbálkozása is hozzájárult népbaráti érzelmeinek kiteljesedéséhez. S mivel a saját osztályát már csak tragikusan tudta látni, búskomor és pesz- szimista világlátása, mely verseiben is kifejeződött, a nemzeti feladatok vállalására ösztönözte. Orsovai Emil Augusztus A nyár halála két kezemben, itt. Ki most születtem, érzem csontjait. Száraz a kút. Múlásra kész a lomb. A kert ép elmét tettető bolond. Magában dúdolgat a hintaszék. Illata leng, egy hol-nem-volt ebéd. Álmában visszatér rá légy, bogár. A macskaléptű tegnap körbejár. Letelepedtek már ránk füst, porok. Elhullt gyümölcs a kérdés, mért vagyok. Könyvet lapoz a szél. gyors olvasó. Fehér csend száll, ember-nem-látta hó. A Somogy megyei múzeumok számára nemrégiben köz- művelődési munkaterv készült; jele annak, hogy az intézményben fölismerték ennek a sokat ' szorgalmazott feladatnak a súlyát. Bár az 1975. évi, illetve a közép és hosszú távú terv szól a személyi ’ állomány fejlesztéséről is — szeptembertől régésszel, néprajzossal, új kor tör ténészszel bővül a múzeum munkatársainak a száma —, a közművelődési feladatok megha- tarozésában nem a gondok enyhülése diktálta a célokat, melyeket az intézmény a munkások és fiatalok körében el szeretne érni a szocialista műveltség gyarapításának érdekében. Talán a múzeum számára is új volt a tervkészítés idején, hogy adott célok eléréséért, a meglevő adottságokhoz kellett nyúlni elsősorban. Helyet, időt stb. az követel magának, amit nagyon szeretnénk, akarunk. Szemléletváltozáson alapul a múzeumi közművelődési terv, aláhúzza az a tény is, hogy olyan dokumentumnak kell a továbbiakban tekintenünk a munkatervet, melyben először fogalmazódnak meg a más — közművelődési munkában rokon — intézményekkel való szorosabb együttműködés lehetőségei, illetve esetenként már határozott javaslatokkal is találkozunk. A közművelődési terv a mostani időszakban még csak 1erv, mely mielőbbi megvalósítást követel. Szerencsére, nemcsak a megyeszékhelyre Összpontosulnak a múzeum közművelői feladatai, hanem álszövik Somogy járásait, különösen azokat a vidékeket, ahol a múzeumi élet intézményesen is működik, Marcaliban, illetve Csurgón. (A többi helyiség hiányzik.) TegySk hozzá, nem is múzeumközpontú ez a közművelődési terv, mert a feladatok jelentős részét az üzemekben, iskolákban kívánjak megvalósítani. Ami gondot jelenthet: eddigi tapasztalataink — ezeket elsősorban a Somogyi Képtár kiállításai alapjan szűrtük le — azt mutatják, hogy nincsenek módszeresen fölépítve a múzeumi rendezvények. Elég, gyatra a múzeumi propaganda. A kiállítási plakátok nívón aluliak. A múzeumi szervezet tanulhatna a színháztól, ahol társadalmi bizottságot működtetnek. Ez a bizottság figyelemmel kísérhetné a megvalósulást, és gazdag tapasztalataival már iránytű is lehetne, nemcsak érzékeny higany. Visszatérve a közművelődési tervre: legértékesebb része áz ifjúság műveltségének a gyarapításával foglalkozik. A levéltárhoz hasonlóan a múzeumban is. tartanak órákat, elsősorban történelemből. földrajzból. Az iskolai szakkörök figyelmét is fölhívják arra, hogy éljenek a lehetőséggel, minél többször keressék föl a múzeumot. Kísérletként már az óvodásokat is meghívják óvónőikkel a baráti kör központjába, ahol — az életkori sajátosságokat szem előtt tartva — különböző, elsősorban játékos foglalkozásokat tartanak. A múzeum gazdag hangarchívumot hozott létre, ezt eddig nem használták ki megfelelően. Mint közművelődésben hasznosítható lehetőségre hívja föl a figyelmet az intézmény. Említettem, hogy az intézmények együttműködésére már konkrét elképzelések is születtek a múzeumban: közös kutatási programot készíthet a múzeum, a levéltár és a könyvtár. (A könyvtárnak somogyi gyermekjátékokról hangszalagot készítenek.) A levéltár kiadványba foglalja a múzeum munkatársainak tudományos dolgozatait. A Sp- mogy című folyóiratba rendszeresen dolgozzanak múzeumi szakemberek. Nem szólhattunk mindenről, amiről a tervek beszélnek. Csupán részleteiben kívántuk ismertetni a múzeumi közművelődés most már belülről fakadó feladatait, melyeket elsősorban szándékukért kell becsülnünk. A megvalósult terveket az emberek műveltségének a gyarapodásában mérhetjük majd 1c. Horányi Barna Mese a pásztorkunyhóban Faragott az öreg. Megmaradt bennem a kép: a harsogóan zöld mező az összetorlódott nyáj foltjával, az öreg, ahogy felnézett a kocsi közeledtére. Nehézkesen felállt, lassú léptekkel elénk jött. A Bogár a lába körül okvetetlenkedett. A kunyhóról kérdeztem. A Rippl-Rónai Múzeum néprajzi gyűjteményéhez rendelték tőle. — Ez a gunyhó — mondja Tóth 'Mihály —, még abból az időből származik, amikor az uraságoknál dolgoztak a kanászok. Akkor még állandóan a szabadban voltak a malacok. Tavasszal legeltek az állatok, aztán az erdőben a gombát ették, meg a lehullott vadgyümölcsöt. Utána már a fényes makk jött: a cser és a tölgy, később hullott a bükkmakk. Így ment ez évről évre. A me- nyéthúsú mangalicák idejében ... Az igazi pásztorember az volt, aki ilyen családból szármázott. A polgárkanásznak minden este hiányzott egy-két disznaja. Nem .tudta, hogyan kell őket őrizni a sűrű erdőben. Az urasági kanásznak nem volt. hiánya: csűrben tartotta az állatokat, onnanMiaj- tott ki. Nekem már hétéves koromban a konda mögött kellelt mennem. Apám a háborúban volt, helyette dolgoztam. Négy év múlva az unokanagybátyám fogadott bujtárnak. Azóla élek a birkák mellett. Ötvenhárom éve... Voltam közben csikós is, de legjobban a nyájat szerettem. Volt, amikor egyszerre hétszázra vigyáztam. Itt, Lászlómajor- ban. Akkoriban .még nem volt ilyen magas az állatorvosi tudomány. A juhász gyógyította a bárányokat, juhokat. Meg is tanultam, melyik betegség ellen mi való. A szalaggiliszta — bent van az o.jtógyomorban — a bárányt pusztította. Kutyatejet kellett összetörni, azt etetni velük. A májmétely ellen meg úgy kellett védekezni, hogy nem hajtottuk a nyájat a fertőzött területre. Faragással telt el a nap. Az öreg pásztorok nemigen akarták megmutatni a fortélyát, eldugták előlem, amit csináltak. Azért lassan kitanultam. Az apám is faragott. Gyújtótartót csinált mindenkinek, mert abban az időben még ánizslagos gyufa volt. Ha nem vigyázott az ember, könnyen elázott. Amelyik tartó cifrább volt, azért több pénzt adtak. Aztán faragott marhaszaruból sótartót, mert akkor még nem volt nájlon. Kisgyerek koromban megfaragtam az első virágfákat a:: asszonyoknak, a muskátlik mellé. Kecskerágó fából, bi- zsókkal két napig is eltartott, míg elkészült egy. Aztán a tükörfa: abba meg külön bele kellett faragni a helyét a ba- jU3zkenőcsnsk. Az emberek akkor még hegyesre pödörték a bajuszukat, a pásztoroknak meg különösen hegyes volt. Éh most már csak azért nyírom le. hogy fiatalabbnak látszód- jak. Az igazi pásztorfaragás, megmondom mi volt. A mángorlóknál kezdődött, azzal vasalták a széles gatyát. Aztán a sótartó, az ivócsanak, meg a bo- rotvatartó. Faragok most is, a szövetkezetnek dolgozom. Het- venhárom forintot fizetnek egy cigarettakínálóért, két napig készül. Én megmondom őszintén, ez nem a gyűjtőknek való. Azok az. igazi pásztorfaragásokat szeretik, nem a tömegcikket ... A fatálost most úgy keresik, mint az eperszemet! Nem telik abba kedvem, ha egyformát kell csinálni. Azért engem kértek meg a kunyhó elkészítésére, mert a környéken már nincs is igaz.i pásztorember. Talán csak -a Kálmán Pista, de az már nyolcvan felé jár. Két személynek volt ezekben hely, itt aludt a pásztor is meg a bujtár is. Kettéhasított rönkökből készült:. aztán kívülről becsaptak sárral. Védett a szél, az eső ellen. Zöld kalapát a feje tetejére tolja, amikor farag. Egy év alatt hat kést is elkoptat, de csak a pengéket. A nyelek hosszú időre készülnek, szépen megfaragva. Mészáros Attila A reformkor leghatásosabb politikusa már, amikor az 1832 —36-os országgyűlésen megyéje követeként a reformgondo- latokat — vallásszabadság, jobbágyfelszabadítás — képviselő nemesi ellenzék vezéreként a függetlenségi harc élére áll. Nagyszerű szónok is, ezért hatása, különösen a fiatalokra, óriási. Próbálják is a konzervatívok elszigetelni; háttérbe szorítani. S mikor belátja, hogy a reakció sikeresen meggátolja őszinte közéleti tevékenységét, Parainesis című hatalmas erkölcstanában foglalja össze nemzetnevelő gondolatait: »..A bölcsesség legnagyobb mestere az élet; azonban gyakran felkeresd a rég elhunytakat is, kik tanulások, vizsgálatok és tapasztalatok által gyűjtött kincseiket a maradék .számára könyveikbe letették. De jusson eszedbe: a könyvek száma végtelen, a te éveid pedig végesek; s óráidat s napjaidat oly sok egyéb foglalatosság-kívánja magának. Mint üres beszédű társalkodót: be oly művet, amely a genie lángjegyét hpm- lokán nem hordja; a nagy író müvét pedig mély figyelemmel tanuld keresztül. Így az olvasásnak szentelt órák nem lesznek elvesztve ...« — írja a többi közt, épp az irodalom nevelő szerepének fontosságáról. Az elmúlt másfél században minden nemzedék úgy tisztelte, mint nemzeti imánk költőjét. Simon István írását a Uöítö szü- ietcsénck 185. évfordulója alkalmából közöljük. Anya gyermekével Római kori légla-sír SouitiMmiiben Római kori temető újabb részlete került elő Somogyszil határában mezőgazdasági munka közben. Szilágyi Ferencié és Őszi József leletbe- jelentése alapján a Rippl-Rónai Múzeupi régészei a helyszínen elvégezték a leletmentést. Bárdos Edit régész elmondta: a IV. századi temető egy téglasirjára bukkantak. A lelet azonban nem jelentett újdonságot, mivel Somogyszil- ben korábban már találtak római kori temetőt. 1969-ben ásattak itt. A/, újabb sírban egy anyának és a gyermekének a csontváza feküdt. Bár a leletbejelentés példaszerű volt, érdemes újból fölhívni a figyelmet, hogy a csontvázakat sem szabad felelőtlenül megbolygatni, mint ahogy sajnos Somogyszilban történt. A sírt megbolygató három gyereket kioktatták erről, de jó lenne, ha mások is tanulnának belőle. i
