Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-31 / 204. szám

Elköltőit előlegek Elszámolta magát még a taktikázásban is. Érvei van­nak, magyarázatként elfogad­hatónak látszó tényeket sorol, de nem hisznek neki. Nem/te­hetik, mert az igazmondással járó előnyöket — ha úgy tet­szik: kedvezményeket — el­vesztette, Ha a lényeget szi­gorúan a betű szerint értel­mezzük. ifj. Ábra hám Tibor a vallomásai során élt a lehető­ségekkel. A tényeket úgy állí­totta be, hogy azok az ő iga­zát bizonyítsák. Egy igazságot ismer el, a sajátját, amely — finoman fogalmazva — kétsé­geket kelt az emberben. A jegyzőkönyvekbe azt dik­tál, amit akar, makulátlan tisztaságúnak festheti magát, megkísérelheti a' félrevezetést — csakhogy ilyenkor ne vár­ja. hogy a mérlegeléskor a ja­vára írj áh az »őszinte beisme­rést tanúsító, töredelmes feltá­ró vallomást«, ahogy ezt hiva­talosan nevezik. Tovább bonyolította az ügveh pedig az egyébként se indult simának. A huszonnégy éves Ábrahám két. esztendeje dol­gozik saját kasszára. Koráb­ban az állami éoítőipari vál­lalat alkalmazásában állt. de kevesellte a fizetését és ezért kiváltotta a kőműves kisiparos engedélyt. Fényes volt a kez­det, érkeztek a megrendelé­sek, dőlt a pénz. A múlt év véigén, ez év elején azonban nem a megszokott kerékvá­gásban ment a munka. Ábra­hám ismerősei úgy látták, mintha a fiatalember egyszer­re akarna túl sok pénzhez jut­ni ... — Januárban nekiláttam az egész évi megrendeléseket be­szerezni, mert csak így lehet nyugodtan dolgozni. Ha az ember azt is tudja, mi vár rá holnap. A megrendelés akkor komoly, ha előleget adnak hozzá. Én többnyire kentem: anyagra is, segédmunkásra is kellett. — Anyagra? — Kaposváron csak úgv le­het boldogulni, ha a kőműves viszi az anyagot is. Beszerez­ni nem könnyű, de nekem jók az összeköttetéseim. Általá­ban megkaptam, amire szüksé­gem volt. — S ezt mindjárt az elején közölte is a megrendelőivel. — Igen, hoav növeljem a bi­zalmát. De hát ez természe­tes. — Hogyan szerzett munkát magának? — Néha ajánlottak, máskor én ajánlkoztam. Összejött. Alaposan. Már akkor lát­szott, hogy annyiféle ígéretnek nehéz lesz eleget tenni. De Ábrahám nem lett óvatosabb, nyakra-főre vállalt mindent komoly, hosszú időt igénylő munkát is. Néhá kéj-ezret kért előlegbe, máskor négyezret, de megesett, hogy sokkal töbhet is. Hogv »megbizonyosodjék« a megrendelő komoly szándé­káról. — A nagyközönség csak az érem egyik oldalát ismeri, mégpedig azt. amikor a kis­iparos nem végzi el a vállalt munkát. Én a saját tapaszta­latomból bizonyíthatom, van itt másik oldal is, A megren­delő, ha elkészültem a tataro­zással. vakolással egyszerre megfeledkezett a hátralevő munkadíjról. — Miért nem kötöttek szup bályos szerződést? — Kölcsönösen megbíztunk egymásban ... Hagy esetenként Abrahám alaposan visszaélt ezzel a bi­zalommal, arra a hatóságok­nak bizonyítékai vannak. Én még azt is hozzá tenném, hogy néha a megrendelő is ólt a le­hetőséggel. Abrahám monda­tát kiegészítve: nincs kizárva, hogy »kölcsönösen megbíztak egymásban«, azután pedig kölcsönösen becsapták egy­mást. Legalább is megkísére­lik, vagy megkísérelhetik. Nem először fordulna elő, hogy a fülön csípett csaló vagy sik­kasztó kontójára egyesek ha­mis tételeket is felírnának. Ügy gondolkodnak: »a bűnei* követőnek -úgysem hisznek, az kétségtelen, hogy nekem ká­rom van, ki tud a végére jár­ni, ha néhány ezressel többet mondok.«. Bármennyire is hi­szik, hogy nem lehet kideríte­ni, ez nem így vain. S a káro­sult akkor igen kellemetlen helyzetbe jut... Somogyi Néplap Nem véletlenül kerültek ezek a sorok ebbe az írásba, Abrahám bűnügyének is van hasonló, egyelőre tisztázatlan pontja. Abrahám megismerke­dett egy kaposvári elvált fia­talasszonnyal. akinek a házára már ráfért a renoválás. Áb­rahám készséggel vállalta a munkát, miután megismerke­dett a fiatalasszony apjával, aki nem látszott szűkmarkú­nak, i;taz, tájékozatlannak sem. Abrahám szerint a férfi jó szemmel nézte a fiatalasszony és az ő kapcsolatát, teljesíthe­tetlen igényekkel csak később lépett föl. Egyelőre nagy a za­var: a férfi hol hatvanhét ezer forintot követel, hol még ennél is többet, máskor kevesebbet. Abrahám hallani sem akar er­ről. — Az a férfi becsapott en­gem. pénzt követel tőlem, pe­dig ő tartozik tizenhat ezer forint munkadíjjal. Ebből in­dult ki minden baj. Amikor a munkát elvállaltam, én a ti­zenhat ezer forinttal is szá moitam. ezért vettem egy Zsi­gulit. Nem fizettem ki. csak tízezer-ötszáz forint előleget adtam, a korábban fölvett elő­legekből. A lavina elindult. Abrahám csúfos játékba kezdett. Űjabb előlegeket, kölcsönöket vett föl, a vállalt munkát »termé­szetesen« nem tudta — talán nem is akarta? — teljesíteni. Az összeg egyre magasabb lett, néhány feltételezés sze­rint jóval meghaladja a száz­ezer forintot. Egyetlen üzlet, sem »jött be«, a kudarcoH Újabb meggondo­latlanságokba zavarták a fia­talembert, aki kétségbeesetten próbált munka nélkül pénzt szerezni, hogy a megrendelő­ket elhallgatta sra. A Zsigulit sem tudta kifizetni, ezért visz- szaadta az autót és benyújtott egy tizenöt ezer forintos számlát, Az indok: ő ugyan beletett a kocsiba huszonhá­rom ezer kilométert, de a szer­ződésben úgy állapodtak meg, hogy a használatért — amíg a teljes árat hí nem fizeti — nem tartozik semmivel. A Zsi­gulira új gumikat szereltetett, s ez újabb ötezer forintos ki­adás, így Ábrahám teljesen jogosnak tartja a tizenöt ezer forintos igényét. .. Az ügy lényege azon­ban a súlyos ezresekkel előle­gezett. de nem teljesített mun­ka. Énnek a rendőrség eddigi adatai szerint tizenegyen lát­ják kárát. Könnyen elképzel­hető. hogy a huszonnégy éves ifj. Abrahám Tibor zimányi kőműves kisiparos — iparen­gedélyét a bűnügy miatt egyébként már visszavonták —* másokat is becsapott. A rend­őrség kéri azoikat a károsulta­kat, akik eddig még nem tet­tek följelentést, haladéktala­nul jelentkezzenek a Somogy megyei Rendőr «főkapitányság vizsgálati osztályán­Pintér Dezső Nem lehet félmuokát vé&rezni — Szokásom volt akkori­ban, hogy így köszöntem: Bé- kehareos üdvözletem! — ez­zel kezdi a választ. Gyorsan beszél. Hirtelen vált át egyik gondolatról a másikra, s kő* zöttük kifejező kézmozdula­tokkal teremti meg a kapcso­latot- A kérdéseimről ügy mondtam le, ahogy az idő telt beszélgetésünk közben­— Egyszer — folytatja —, kaptam egy levelet: menjek el Ide és ide. Akkor még nem is sejtettem, hogy a béke­mozgalomról van szó. Minden­esetre már úgy jöttem haza, hogy aktíva lettem, aztán alig egy év múlva a népfront bel­városi bizottságának tagja. Visszamegyünk, egészen a XIX. század utolsó harmadá­ig: az ügyvédekről folyik a szó: társadalmi szerepükről, megítélésükről. Dr. Csapiáros Imre ügyvéd, a Hazafias Nép­front megyei elnökségének tagja végig erről beszélt: ho­gyan tudta munkáját, áz ügy­védi hivatást összeegyeztetni a népfrontban vállalt feladat­tal. Most kapta meg — au­gusztus 20. alkalmából — a mozgalom legmagasabb elis­merését, a Hazafias Népfront Kitüntető Jelvényt. Kérdezek, közbevág. fel­ugrik, megszorítja a kávéfő­ző csavarját, aztán visszaül a fotelbe, s folytatja: — Nehéz elválasztani ma­gamban az »ügyvéd ént« és a »társadalmi ént«. Valójában a | villájuk, kettő mindig együtt határoz- ' za meg, amit éppen csinál­tam. Mondok erre két példát. Ha a népfront képviseletében elmentem valahová, és meg­tudták, hogy ügyvéd vagyok, hamarosan feloldódott az ülés ünnepélyessége, és az emberek jogi problémáikkal, kérdéseikkel ostromoltak. Észrevettem: bíznak bennem. Az ügyvéd iránt követelmény, hogy tudja a szakmáját • és ugyanakkor politikailag is le­gyen képzett. Ha szabad így mondanom, társadalmi felada­ta, hogy megértesse a jog­szabályokat s megmagyarázza: nem a jogszabályok rosszak, hanem a magatartás volt jog­ellenes. A 7. ügyved munkája során elsősorban a társada­lom visszás jelenségeire figyel föl, azokra a körülményekre, amelyek a jogellenes maga­tartást lehetővé teszik. Az ügyfél szemszögéből nézi a világot. És a másik példa: há egy ügyvéd -» most már ma­gamból kiindulva — részt vesz a népfrontmozgalomban, önkéntelenül is több oldalról szemléli társadalmunkat. Elő­adásokat tart például a jog­szabályokról, és nem az ügy­fél, hanem az' össztársadalmi érdek szempontjából magya­rázza helyes tartalmukat. Leveti a kardigánját, egy barna táskában keresgél. Dol- j gozatót adott be a hazánk fel- * szabadulásának 30. évfordu­lója tiszteletére meghirdetett pályázatra, s az abban írtak­kal akarja bizonyítani: ha va­laki nem külső körülmények diktálta ponton áll meg a gondolataiban, hanem meg­próbálja alaposabban meg- loi-málni véleményét, előbb- utóbb olyan eredményre jut, amit már a köz javára is föl lehet használni. — Akkoriban — mondja az ötvenes évek végére utalva — olyan yolt a népfrontmoz- galqm, mint az amőba. Arra­felé mozgott, amerre lehető­sége volt, amerre a szükség kívánta. Pedig ennek a moz­galomnak olyannak kell len­nie, mint a kovásznak: járja át a tömegeket, legyen minél meghatározóbb, s legyen áz is természetes, ahogy a »nép- frontos« az emberek között mozog. Fölugrik, előveszi a szem­üvegét, aztán az asztalra ejti. Van nekem egy furcsa szavam: bilokálpatriotizmus. A Balatonra gondolok; ma­gam is balatoni gyerek va­gyok. Nagyon nagy lehetősé­geket hagytunk eddig kihasz immár nem­zetközi hírű. József Attila révén miért ne lehetne Szárszó is ilyen ? Két reflektor és há­rom hangszó­ró kellene hoz­zá- Visszatérve a villatulajdo­nosokra: egy idegen nem le­het a tanács tagja, pedig esetleg nagyon kvalifikált ember. Tagja lehet viszont a helyi népfrbntszer- vezet üdülőbizottságának. E« nem igaz, hogy egy mérnök, akinek a villája Szárszón van, ne vállalna szívesen tervezést társadalmi munkában; hogy egy jogász ne segítene a ta­nácsrendeletek megszerkeszté­sében! Hiszen kötődik ahhoz a helyhez is, ahol az év leg­kellemesebb heteit tölti. Le­hetne még sorolni a példákat. Említhetnék segítőkész vál- vMv(t_ lalatokat, amelyek szívesen nálgtlanul. Egy-egy üdüíőköz- I hozzájárulnának például az ségben — én elsősorban, I útkarbantartáshoz. Van is er­minthogy azt ismerem a leg-i re neFhan'f pa da jobban, Balatonszárszóra gon-1 — A siket. keidez vsz dolok _ nagyon sokan van- . sza- amikor a nepfrentmozga­I lomban eltöltött majdnem nak olyanok, akiket csak az , húsz esztendő kiemelkedő köt a községhez, hogy ott a j eredményeiről faggatom. — Kőröshegy, Tihany , Mit, mondjak erre? Ez a ti­zennyolc év maga a siker, az eredmény. Az, hogy a leg­természetesebb módon az em­berek mindennapjainak ré­szévé lett a mozgalom. Az, hogy »már ő megy« a lakos­ság elé, és nem csak onnan yárja a jelzéseket.. . Tervez: tíz évre előre vá­zolja föl elképzeléseit, mert »most már ötletgazdag embe­rekre van szüksége a nép­frontnak«. Pszichológusokat említ és a gyermekkori élmé­nyeket. mert — mint mondja — »differenciáltan kell hatni az emberekre«. A feladatokról szól, amiket eddig is vállalt és a jövőben is vállalnia kell. ötvenegy éves. Azt mondja: — Nem lehet félmunkát végezni. Mészáros Attila Savanyú marad a kenyér EGY HETE ezeken a hasá­bokon tettük szóvá: savanyú a kenyér. Talpai János, a So­mogy megyei Sütőipari Válla­lat igazgatója rokonszenvesen reagált a riportra: megbízta a Sütőipari Kutató Intézet mun­katársait, hogy vizsgálják meg ismét a gyártási technológiát és az új kenyérgyárban készült termék minőségét. A kétnapos vizsgálat után — amikor ösz- szemérték véleményüket — nemcsak a szerkesztőséget hív­ták meg a tanácskozásra, ha­nem Tóth Józsefet, a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztály vezetőhe­lyettesét is. Az osztályvezető- helyettes egy kenyérdarabbal érkezett a tanácskozásra. Az asztalra tette, és azt mondta: savanyú. Akik ott voltak, megkóstol­ták. Véleményük eltérő volt. Később a gyárból hoztak mo­solygós, friss kenyeret. Kós­toltatták a vendégekkel. Sa- vanykás volt, de nem savanyú. Javult hát a kenyér minősége? A választ a szakemberek így fogalmazták meg. A savfoka ugyanannyi a friss kenyérnek is, mint a régebbinek, csak­hogy a friss kenyér ízben, za- _____________ I m atban gazdagabb. Ha áll. akkor ezek egy részét elveszti, és jobban érezzük a savanyú­ságát. Pintér József, a kutatóinté­zet munkatársa így fogalma­zott: »Szerintünk nem savanyú ez a kenyér, a szabvány alap­ján még másfélszer savanyúbb lehetne. A savfok a fogyasztót védi: így nem nyúlósodik, nem lesz kellemetlen szagú a ke­nyér«. A szabvány — írtuk a múlt vasárnapi riportban — nem azonos a fogyasztói igények­kel. A kenyér megjelenésére, térfogatára például nincs szabvány. A vevő joggal várja a szép magas, nagy térfogatú kenyeret. Amelyik szépen megkelt, az ízletes is. A gyár­ból fölhozott kenyér ilyen: hiába nyomják össze az asz­talon, mint a szivacs. ugrik vissza eredeti térfogatára. — A kenyér térfogata sok mindent elárul, s ezért keresik a vevők a ropogós héjú, ma­gas kenyeret. Mi szeretnénk, ha a minőségi 'követelmények közé ez is bekerülne a szab­ványba. A friss kenyér tehát ropogós héjú, kevésbé savanyú és ma­Pásztor Ferenc FIUK A LESHEGYEN — őrnagy elvtárs nem sza­bad előttük mutatkoznia. Ezek azt követelik, hogy fegyver­telenül menjen hozzájuk. Igaz? Ez egyenlőtlen feltétel. Mi van akikor, ha még egy vegyen magához kulacsot, dog élelmet. 62. hi­Bementek az irodába. Né­tek. A pincével szemközti ta­karásban helyezkedünk el, ahogyan az őrnagy elvtárs el­igazította már önöket. Film- kamerát, fotógépet állítunk fel. Nagyerejű távcsöveket is hoztunk, hogy mindent követ­hessünk. Faludi maradjon mellettük, szükség lehet a se­gítségére. Az őrnagy elvtárs lóháton megy. A csoportot a Gaz viszi. Túzparancsot, tekin­tettel az ügy bonyolultságára, csak én adhatok. Erre figyel­jenek nagyon. Kik a mesterlö­vészek? Ketten léptek elő. Takács és Csicsmann. túszt akarnak? Javaslatom hány percig beszélgettek, utá- _ Helves A távcsöves fegv van. Tessék vinni egy hordoz- na a felsorakoztatott legény- véreikét "hozzák. Állványokat ható hang (»beszel öt, azt a te- eég elé lépett az őrnagy, és az lépés hangosító!. A pincétől ezredes. Nem az első találko- harminc méterre van egy nagy zás ez. Voltak már itt forró kőrakás. Legalább másfél mé- percek, álllak már így egymás* tér magas. Kitűnő mellved. Jő sál szemben. Pattogtak ilyen- fedezék. kor az idegszálak. Zúgnak a — Köszömöm Faludi. De fülek, kiszáradnak a torkok, nem nyitok vitát. Még nem Különös, kritikus helyzet. tudjuk, mi a szándékuk. A ja­vaslataikat figyelembe veszem, de két akasztófatórágtói nem ijedek meg, nem bújok el elő­lük a fű alá- Ennyi büszkeség bennem is van. — Helyes, őrnagy. Jól be­szél, egyetértek, — lépett be a folyosóra az ezredes. — A búj- kálás azt mutatná, hogy fé­lünk tőlük. No, erről később. Jöjjön Péter őrnagy, néhány Nem tart sokáig. A atart után elmúlik. — Fiúk, ilyen esemény még nem volt a működési terüle­tünkön, de másutt sem talál­koztak ilyesmivel. Megoldjuk. Bízunk tapasztalatainkban, bá­torságunkban, felkészültsé­günkben. Amíg Péter őrnagy tárgyalni megy, átveszem a pa­rancsnokságot, mindenki köte­les nekem engedelmeskedni. A csoport tagjai segítenek annak — ÉsznST legyenek, vigyáz­zanak egymásra. A pincében csend van. Szemközt, a hajlatban már fel­állították a filmkamerát és a íotógépet. Az ezredes a távcső előtt fekszik, hosszan vizsgáló­dik. Faludi a magnóval bab­rál. — Vételkész. Rendben van. Az ezredes mellett jobbról Csík, Takács, Suhajda es Án­gyás. Balról Balogh, Csicsmann, Szigeti és két-három újonc. A két mesterlövész már állvány­ra szerelte a puskákat, megcé­lozták a bejáratot. Csupán a rádió sustorog, halk csörgés, fújtatás hallatszik a kis hang­szóróból. Két híradó katona kábeldobokkal fut visszafelé, az első telefonoszlopig. — Ismeri? — nyújt egy hosszú, fekete rudat Faludi elé az egyik civil. — Igen, már volt a kezem­ben, dolgoztam vele. Mikro- fonágyú, irányítható. Nagy távolságra is pontos. — Csatlakozzon be az erősí­is hozzá. Szükség lesz rá. Pon­tosak. belőttek? — Igen, tökéletesek. — je­lenti Tóth Mihály törzsőrmes­ter. — A lövészek? — Száz méterről egy gyu- fásdoboz biztos, — jelenti Ta­kács. — Az jó. Itt csak hatvan méter lesz a legnagyobb távol­ság. De a biztonságnak csak , száz százaléknak szabad len- tőbe- Irányozza meg vele a be- vege: hűvösebb időben a nyu­| gas. A szakemberek is erről mondtak véleményt a gyárban. I Az a kenyér viszont, amelyet ! a boltokban vásárolunk, már nem ilyen; a sütéstől az el­adásig meglehetősen hosszú idő telik el. Az ipar viszont csak 72 óráig — tehát három napig — vállal felelősséget érte. Az egykilós kenyér ráadásul még gyorsabban is szárad, mint a kótkUós. A kaposvári új gvár viszont csak egykilóst tud gyártani. Épp ezért támogatni kellene azt a javaslatot, hogy délután friss kenyeret szállítsanak a boltokba. Néhány boltot meg­kérdeztek erről; egyedül a be­vásárlóközpontban működő Csemege ABC vállalkozott vo­nakodás nélkül friss kenyér át­vételére és árusítására. A töb­bi üzlet szívesebben veszi, ha egyszerre kapja meg a kenyér­adagját, és azt árusítja — amíg el nem fogy. Ezért ke­rül a vártnál öregebb kenyér a családi asztalra. De mikor öreg a kenyér? »Akkor, ha morzsolódik már s nem ropogós a héja.« Azt hi­szem, a legtöbbször ilyent ka­punk a boltban, s ezen érződik a savanyú íz is. A kutatóintézet munkatár­sainak véleménye: »a magyar sütőipar friss termékekkel nem tudja ellátni a lakosságot.« A mostaninál frissebbel viszont igen! Ehhez azonban a szállí­tás és az átvétel eddiginél jobb megszervezése kell. A kenyér minőségét ezzel javítani lehet. A gond azonban nemcsak § szállítással van. A szabvány és az ízlés közötti különbség to­vábbra is sok bosszúságot okoz. — A gyári technológiá­ba — mondta Pintér József — nem tudunk beavatkozni Ahogy be van állítva, az úgy jó. Kaposváron semmivel sem sütnek rosszabb kenyeret, mint az ország többi, hasonló technikával működő gyárában. A SAVANYÚSÁGOT azon­ban mesterségesen idézik elő. — A tésztakészités módja az új gyárban is hagyományos: tehát a lisztből ugyanúgy lesz kenyér, mint a kisüzemek­ben. A technológia azonban, amelyik ezt a munkát segíti, korszerű. Az automata gyár­ban csak addig kel a kenyér amíg ezt a technológia megen­gedi. A nyárnak — úgy tűnik — apróságot tisztázzunk, önök a három civil ruhás elvtársnak. egyiiÄ. Mindenki - A tartoznak, tisz- verdesi hátba. ni! Indulás! — Sátán őrjöng már, alig lehet pórázon tartani. A törzs- őrmester falfehéren jön a ka­puig, nyeregbe segíti az őrna­gyot — Vigyázz magadra Báláz». Máté főhadnagy- a., fiúkat járatot. Ha a faajtó nem ár­nyékol le, akkor minden szót hallunk. — Azt máris erősítsék fel, minden szót hallani akarok, — parancsolta az őrnagy és kéz­beveszi a kis rádió adó-vevőt (Folytatjuk.) lósodást előidéző mikroorga­nizmusok is lassabban szapo­rodnak. Várható tehát, hogy kevésbé lesz savanyú kenyér? — Nem — mondták felele­tül. — A kenyér ugyanilyen savanvkás lesz. Tehát savanyú marad • ke­nyér. > Dr. Kero» Imre i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents