Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-30 / 203. szám

Ha azt mondja, hogy­Biztosítási csalások autós módra Csattog az olló. mégis ffesiik a ruha Az értelmező szótár szerint a csaló olyan ember, aki ál- nok módon félrevezeti, megté­veszt, megkárosít valakit. Ilyen emberek azok is, akik írásunk főszereplői, csak ők nem valakit, hanem — ha közvetett úton is — saját ma­gukat, társadalmunkat káro­sítják meg. Olyan emberekről lesz szó, akik néhány ezer fo­rintért íratják fel magukat a csalóik listájára. Az Állami Biztosítónál na­ponta több százan is megfor­dulnak a gépjárművükben esett kár rendezése végett. In­kább szánalommal, mint két­kedéssel fogadják őket az ügyintézők. Hogy mégis meg­különböztetett figyelemmel kezelik kárbejelentő lapjai­kat, annak egyetlen oka ván: az utóbbi időben elszaporodott a biztosítási csalások száma. Olyan »játék" ez. amelyre egyetlen mondat jellemző: ha azt mondod, hogy te voltál a hibás, akkor ... Flach Tiborral, az Állami Biztosító megyei igazgatóságá­nak csoportvezetőjével e külö­nös játék főszereplőiről, a biztosítási csalókról beszél­gettünk. Pontosabban a csa­lókról és azokról, akik majd­nem csalók lesznek. Aki az elején feladja Az Állatni Biztosítónak a megnövekedett feladatok Hátba szúrta a férjét miatt nem áll módjában, hogy mindig helyszíni vizsgálatot tartson. Ezt igyekeznek mind többen kihasználni. Csakhogy ez általában nem sikerül. A napokban egy Polski Fiat tu­lajdonosa jelent meg kárbeje- lan tő lapjával a biztosítónál. Előadta a történetet: egy Tra­bant az első lökhárítójával összetörte gépkocsijának mind" két ködlámpáját. A véletlen úgy hozta, hogy »lejátszották" a karambolt. Gyorsan fény de­rült a ' csalási kísérletre: a Trabant lökhárítója ugyanis hat centiméterrel a a'-sonyab- ban van a Polski Fiat köd­lámpáinál. Az ügyfél először mentegetődzött, majd kijelen­tette, még visszajön... Azóta se látták. Akik megegyeznek A gépjármű-tulajdonosok el­követte biztosítási csalások legnagyobb százaléka az ügy­felek megegyezésével kezdő­dik. Megállapodnak abban, hogy kinek nagyobb a kára, majd abban, ki kinek ment _ neki, s abban, is, hogy a biz­tosítótól fölvett összegen mi­ként osztoznak. Hogy hánynak sikerül a csalás? Nem tudni. Az 'viszont bizonyos, hogy gyakran lebuknak ezek az ügyeskedők is. Van, aki akkor, amikor már a zsebében van a pénz. Májusban történt: ka­ramboloztak, majd a gépkocsi- I tulajdonosok megegyeztek. A vidéki fióknál fölvették a kár­térítést. osztoztak ..., majd visszafizették az összeget. Mi történt? Az Állami Biztosító igazgatóságánál fölfigyeltek a kárbejelentő lapra. Egy kis utánajárás és kiderült, hogy csalás történt, Az ügy a rend­őrségen folytatódott. Szívességből tette A megegyezést persze nem mindig követi az osztozkodás. Van, aki szívességből vállalja át a baleset okozását. Már­ciusban egy Zsiguli-tulajdonos jelentkezett kártérítésért: ösz- szeütközött egy Carpati típusú tehergépkocsival. A karambol a tehergépkocsi vezetőjének a hibájából történt. A Zsiguii tulajdonosának nem kedvezett a szerencse, gyorsan kiderült, hogy fél évvel korábban, is karambolozott, s csodák cso­dájára akkor is hasonló sérü­léseket szenvedett a járműve. Az is kiderült, hogy nem volt semmilyen újabb koccanás. A tehergépkocsi vezetője szíves­ségből írta alá a kárbejelentő lapot. Csalás történt, a csalók pedig a bíróság elé kerülnek. Divat lett, hogy arról beszél­jünk: »... átvágtam a bizto­sítót ..Csak éppen arról fe­ledkezünk m«g. hogy nemcsak a biztosító zsebéből húznánk ki az ezreseket... Nagy Jenő Csaknem húsz népszerű és divatos fürdőhely van a Bala­ton somogyi partján. Ide ér­kezik nyaranta az öt-hatszáz­ezer embernek a zöme. A köz­ségek lakóinak száma ilyenkor a sokszorosára duzzad. A ven­dégek ügyes-bajos dolgaival is a helyi tanácsok foglalkoznak, s tőlük várja el minden üdülő­vendég, hogy a pihenés, szó­rakozás lege’érni bb feltételeit megteremtsék. Vajon mag tudnak-e felelni az alsó fokú balatoni közigaz­gatási szervezetek ennek a vá­rakozásnak? A Siófok utáni leghosszabb partszakasz irá­nyításával, igazgatásával fog­lalkozó Zamárdi Közös Közsé­gi Tanácsot kerestük meg, hogy választ karajunk erre a kérdésre. Beszélgetőpartnere­ink Sebestyén Lajos elnök és Kispéter Sándor titkár voltak. A zamárdi partszakaszon né­hány éve igen fontos munká­latok kezdődtek. A Balatoni Tárcaközi Bizottság támogatá­sával 2,3 kilométer hosszúság­ban feltöltötték a partszegélyt, s ellátták korszerű partvéde­lemmel. Ezzel a község számá­ra ez a rése rendkívül értékes területté vélt. Az üdülőhely további fejlődésében, a köz­pont kialakulásában és az üdülőterület arculatának meg­változtatásában döntő szer-e­pet szántak e 2,3 kilométer hosszú, 45 hektárnyi terület­nek. A siófoki Aranyparthoz hasonlóan vonzó külsejű épü­letek emelkednek itt majd, árnyas parkok, gondozott fák, bokrok között. „Elhagyni nem akartam, nem is tudtam” Még tud sírni, de nem kell hozzá sok idő, a könnyei vég­leg elapadnak. Az lesz a ke­servesebb. Családtagok, ismerősök után kapkod, azután lemondóan másról kezd beszélni. Azt mondja, nincs semmi, ami biztos lenne életében. Nem is volt soha, mert senki mellette sem maradhatott — ötéves koromig a ke­resztanyám nevelt, nem kel­lettem a szüleimnek. Az apám alkoholista, az anyám idegbe­teg. Egyszer az iskola elkül­dött a Balatonra táborba. Az anyám azzal indított útnak, bárcsak vesznék a tóba. Ti­zenkét éves voltam. Az általános iskola után egy fodrászatban dolgozott, majd .'écsről elhelyezték Szabad­szentkirályra. Ott ismerkedett össze a későbbi férjével. — Feri már elvált volt, ta­lán két hónapig éltek együtt a Magdival. En nem ismertem ót, de a faluban megtudtam, miért kellett elmennie. Az anyós nem nézhette a városi lányt, nem tűrhette a városi módit. A házasságunkat is el­lenezte, gyakran odavetette, és csalc jövevény vagyok. És vegyem tudomásul, ők vesz­tettek ezen a házasságon, mert a Ferinek bikás lány is akadt volna éppen elég. Bikás lánynak arrafelé azt mondják, akinek a szülei állatokat tar­tanak, s százezreket adnak ho­zományként. Gyakran jött szóba a pénz, pedig nem szűkölködtek. Vó- ■ yiék módos embereknek szá­mítanak a faluban. Dolgoz­nak hajnaltól éjszakáig, ve­sződnek nyúllak csirkével. — A csirkéknek télen a la­kásban volt a helyük, az anyósom szerint megfáztak volna. Én nem bírtam a sza­gukat, korábban sem voltam több ötven kilónál, de az első télen, amit náluk töltöttem, igen lesoványodtam. Hetven- három őszén tartottuk az es­küvőt, s mindjárt utána meg­kezdődtek a bajok. Nem tud­tam megszokni a környezetet, a tisztátalanságat, a mászkáló svábbogarakat, a szagokat. Asztalhoz alig ültem. Kará­csony este ütött meg először a férjem, részegen buszozott ha­za Pécsről. Én mindjárt el akartam költözni, kinyitottam a fodrászüzletet, ott vártam, hogy értem jöjjön az ismerő­söm és hazavigyen a szüléim­hez. Hova mehetett volna? A szülői ház ővele nem nagyon számolt, s ő is örült, amikor a házassága megszabadította apjától, anyjától. Így talán még örült is, amikor a fér­je utánament, és visszatolon- colta a lakásba, — A ház nekem sohasem volt az otthonom. Később a férjem is mondogatta, ö nem a kedvemért jár haza, hanem az édesanyja akarata miatt. Sokszor ajánlottam, álljunk neki gyűjtögetni, és menjünk külön. Pofonok jártak a tér pofont, mire fölkapott egy kést, és hátba szúrta a fér­jét. Vátyi Ferenc életveszé­lyesen megsérült, a kórházban megmentették. Reggel már eszméleténél volt, az asszony beszélni akart vele, de ő nem akarta látni. Azóta sem vál­tottak szót, nem beszéltek meg semmit. Az asszonyból vád­lott lett, most a rács mögött a lakhelye. Tudta, tettéért fe­lelnie kell. Szóba jött, mi lesz, ha szabadon bocsátják. Kétségbeesetten tiltakozott, fél a férje családjától. — Igaz, bármit tesznek, mondanak is, meg kell érte vért, a férjem nem akart más- nem. Mert Ferit majdnem □ Somogyi Néplap hol élni. Elhagyni nem akar­tam, nem is tudtam, mert sze­rettem. Ezt ötször-hatszor is el­mondja egymás után, mintha saját magát akarná meggyőz­ni erről. Bólint is, »igen, mindezek ellenére szerelmes voltam a férjembe.« Akitől jó szót ritkán kapott. A faluban senkinek sem szúrt szemet, hogy a fiatalember útja estén­ként nem haza, hanem a kocs­mába vezetett. A többi fiatal­ember is oda ment, így van ez már emberemlékezet óta. A kivételt kiközösítik, lehe­tetlenné teszik. Önpusztító törvény ez abban a faluban, akárcsak az, hogy az asszony­népnek tűrnie kell ezt. Ö nem tűrte, szembeszállt a férjével, az anyósával, min­denkivel. A normális élethez való jogát hirdette, az álmait kérte számon, amelyek lány­korában a lelket tartották benne. Undorodva fordította el a fejét, alkoholgőzös lehe­let, csapta meg, szólt a boga­rak meg az elmaradó tisztál­kodások miatt. Helyet köve­telt magának a családban. — Beteg voltam, injekció- kúráry jártam, hogy gyere­künk lehessen. Még lányko­romban terhes lettem a fér­jemtől, de nem tudtam kihor­dani a kicsit. Eleinte nagyon akarta a férjem, később egyre többször hallottam, jobb is, hogy nem született meg. Nem múlt el hét, hogy oda ne ve­tette volna, költözzem el az otthonából. Az asszony foggal-körömmel i ragaszkodott a családhoz, min­dent eltűrt volna, csak ma­radhasson. Sokat remélt az idei nyári üdüléstől. Talán a fonyódligeti hetek még min­dent rendbe hozhatnak. Újabb veszekedések sora várta férje barátjának villájában. Július 16-án hajnalban is vereked­tek. Az asszony kapott két megöltem. Ök ezt látják. Csak ezt. A huszonkét éves Vátyi Fe- rencné ügyét a Somogy me­gyei Főügyészség hamarosan átadja a bíróságnak. S nemcsak a szemnek nyújt a szokásosnál nemesebb lát­ványt ez a környék, hanem az üdülőhely fürdőkultúráját is nagymértékben segít föllen­díteni. Jelenleg a helyzet minden, csak rózsásnak nem nevezhető. A 11 kilométer hosszú, e tanács igazgatása alá tartozó partszakaszon alig vaji 1 hely a fürdésre. A községi strand kicsiny, és az elnök s a titkár egyöntetűen vallják, hogy a déli parton ez a leg­korszerűtlenebb strand. A te­lepülés úgy fejlődött, hogy a Balatonra merőlegesen 45 utca szalad a parthoz, s a telkek egészen a vízág nyúlnak. Az élelmes tulajdonosok már ak­kor is a vízparti telkekre tet­ték rá a kezüket, amikor a hú­szas években először kezdték itt parcellázni az apátsági le­gelőt. S ez a tendencia tovább folytatódott, Így, ha valaki sza­bad vízfelületet, strandot keres, mindenütt kerítésekbe és tiltó táblákba ütközik. Más lesz a helyzet, azonban, ha beépül és parkosodik ez a fűzdzsungel lel borított terület. Itt valóban mindenkié lesz a Pintér Dezső | Balaton! A munkát már el is Pásztor Ferenc FIUK A LESHEGYEN Mindenki a megszokott helyén nek. Ügyeljenek,, önöket nem legyen. Mindkét csoportban le­gyen egy-egy rádió. Máté fő­hadnagy és Tóth törzsőrmes­ter az őrsön maradnak, tart­ják az összeköttetést a riadó- csoportokkal, a felsőbb pa­rancsnoksággal. Ismertetem a helyzetet. — Két fegyveres, előttünk eddig ismeret1 én személy be­fészkelte magát a régi gomba- pincébe. Ismerik? Ott van a büdös kút mellett, az útkaparó háztól száz méterre. Két asz- szonyt Is magukkal vittek. Minden jel arra mutat, hogy túszként tartják fogva őket. Piroska néni ismereteire tá­maszkodva- feltételezhető, hogy két dobtáras géppisztolyuk van. Lehetséges, hogy más lő­fegyver és robbanóanyag is van a birtokukban. A szándé­kuk eddig ismeretlen, A pa­rancsnokot kérték magukhoz, hogy beszélni akarnak vele, Elhatároztam, hogy megyek. — Az egyik csoport — Csík őrvezetővel — rejtve megköze­líti * pincét, a hegy felől. Az utol*ó hajlatban elhelyezked­vehetik észre a pincéből. Önök hallani fogják, miről tárgyai- lok velük. Kézenfekvő lesz, mit kell tenniök. Vissza csak abban az esetben forgalmazza­nak. ha erre határozottan fel­szólítom önöket. Ügyeletes. In­tézkedjen, hogy a tiszti lakás­ból senki nem jöhet ki, még az udvarról sem. — Fegyvert csak abban az esetben használhatnak, ha tel­jesen nyilvánvaló, hogy nem eshet bajuk az asszonyoknak, vagy ha én erre parancsot adok! Gyakorlatunkban ilyen eset nem volt. Óvatosságra, fe­gyelemre van szükség. Van-e kérdés? 81. A határőrök állnak, nézik a parancsnokot. Nem szokvány ügy ez. Nem a megszokott szi­tuációk egyike. Valami más, eddig ismeretlen akció izgal­ma érződik. Itt csak egy lehe­tőség mutatkozik. Meg keil tudni, mit akarnak a fegyve­resek. Tisztázni kell, mi a szándékúik a két asszonnyal. kezdte a Sió Tsz: 2 kilométer hosszú, szép, fás, parkos sé­tány épül itt. 1977-re lesz kész. A víz, a Balaton első számú vonzereje tehát jobban hozzá­férhetővé válik, igazi örömöket szerezhet az üdülővendégek­nek. S hogyan állunk a többi feltétellel? Milyen körülmé­nyek között lakhat, étkezhet, szórakozhat Zamardij>an az üdülővendég ? A község szántódi részén van a déli part talán legszebb fekvésű kempingje, van egy Touring-hotel, három étterem, illetve zenés szórakozóhely. Van még egy korszerű kert­mozi, s egy művelődési otthon, amely alig üti meg a klub­könyvtár színvonalát, tehát na­gyobb rendezvények tartására alkalmatlan. Vízi sportokra ebben a térségben — a csó- nakázáson kívül — semmiféle lehetőség nincs. Ez várja, Zamárdiban, az üdülőket. Az ide utazók szá­ma nem is kevés: átlagosan 40—45 ezer vendég fürdik, sé­tál, napozik a Balatonszéplak alsótól Balatonföldváríg nyúló partszakaszon. Mindezek fej­lesztése nagyrészt kívül esik a tanács hatáskörén és teljesen távol anyagi lehetőségeitől. Milyen üdülőhelyi ügyekkel foglalkozik hát a községi ta­nács? A két vezető hirtelen nem is tudja, melyiket mond­ja. A gondok súlyosságát jel­lemzi az utak állapota. Az augusztusi esőzések során jár­hatatlanná vált az üdülőhely úthálózatának jó része. A mintegy 65—70 kilométer hosz- szúságú úthálózatból mindösz- sze 16 kilométernyi a szilárd burkolattal ellátott utak hossza (a 7-essel együtt). Az újonnan épült villanegyedek környékén csak az autógumik gyúrják, alakítják az úttestet, az árkokat magasan fölveri a gaz, s megreked a csapadék­víz. (Ez utóbbi a villatulajdo­nosok hibája is.) A tanácsnak évente 2.5 millió forintja van fejlesztésre-fenntarlásra, de ebből fizetik az iskolák, a napközik építését, fenntartá­sát, s az egyéb közlétesítmé­nyekét is. Ebből fenntartani sem lehet az úthálózatot, nemhogy kiépíteni! Mégis eb­ben az évben az esőzés ron­gálta utak javítására vásárol­tak 6—8 ezer köbméter zúza­lékot az útfelületek kezelésé­re. egymilliót adtak ki föld- gépmumkákra, s 800 ezret a Gyulai Jenő, a Kossuth és a Batthyány utcák javítására. Ennyit az utakról. S hol van még a többi? A tanácson egyre nehezebben birkóznak a tornyosuló építési, adózási, ár­ellenőrzési, köztisztasági s egyéb igazgatási ügyekkel. Az apparátust nem éppen a nyári szezonra szabták. Minden, elő­adóra kétszer-háromszor anv- nyi munka jut, mint a megye belső községeiben. Ilyenkor nő meg a szakmai ismeret jelen­tősége. A zamárdi tanácson vi­szont sok még a fiatal... Ha a gondokról szóltunk, egy-két szóval a zamárdiak munkájának sikereiről is be­szélnünk kell. Már 1962-ben bővítették a vízvezetéket, s a néhány éve még súlyos bala­toni vízgondok náluk sem je­lentkeztek olyan élesen. Ma az úthálózathoz képest a víz­vezetékek aránya 163 százalék. S ez igein jó eredmény. De épül már Szántódtól Siófőkig a szennyvizet összegyűjtő csa­tornahálózat gerincvezetéke is. ' A zamárdi üdülőövezet olyan, mint a hirtelen nagyra nőtt kamasz, amelyiken szűk a ruha, sőt itt-ott festik is. A ta­nács a buzgó szabómester. De hiába csattogtatja ollóját, ber- regteti gépét, hol nincs elég anyag, cérna, kréta, hol pedig a testre szabás nem sikerül valami fényesen. Csupor Tibor Százmillió forinttal több hűség j utalom Tatabányán tartják meg az idén a 25. bányásznap szén- bányászati központi ünnepsé­gét. A szeptember 5-én lezaj­ló ünnepségeket megelőző na­pokban fizetik ki a bányaüze­mekben a hűségpénzt. Az idén első ízben kapják me; a föld alatt dolgozók és a ter­melést közvetlenül irányítók a felemelt hűségjutalmat, amely a bányászok munkájá­nak újabb elismerését jelenti. Az új jutalmazási rendszer a fiatalokat azért érinti ked­vezően, mert a korábbinál lé­nyegesen magasabb összegű, a nyugdíj előtt állókat pedig azért is, mert ez év júliusától beszámít a nyugdíjalapba. Országosan mintegy félmil- liárd forintot fizetnek ki a több mint 77 000 szénbányá­szati dolgozónak. Ez az ösz- szeg csaknem százmillió fo­rinttal nagyobb, mint ameny- nyit tavaly kaptak, pedig a létszám némileg csökkent. Az első feladat az hogy őket mielőbb kikapcsolják az ak­cióból. Tóth Mihály törzsőr­mester lép elő. — Négyszemközt szeretnék jelenteni! — Jelentsen itt, nincs ídő! — Javaslatom van. Cserél­jünk zubbonyt. Az én öreg képemről elhiszik, hogy én vagyok a parancsnok. Minden szempontból hasznosabbnak látszik, ha 'én megyek hozzá­juk. őrnagy elvtárs is csak azt mondaná nekik, hogy meg­gondolja. jelenti, vagy enge­délyt kér. Időt kell nyerni, hogy jól meggondolhass,sunk mindent. Ezek biztosan, köve­telni akarnak valamit, csak azért vittek túszokat. — Nem fogadom el a javas­latát. Én megyek, — határoz a parancsnok. — Nem kockáz­tathatom a legjobb segítőim életét. Két gengsztertől egy őrsparancsnok nem ijedhet meg. Köszönöm a javaslatot... Az őrnagv lassan odalép a törzsőrmesterhez. Vállára te­szi a kezét. — öreg. Köszönöm. Rádvall, de bízd csak rám. — Őrnagv elvtárs. Telefon­hoz kérik. AZortinal. Szűcs ez­redes elvtárs, — jelenti az ügyeletes. A felsőbb parancsnok min­denről értesült már. — Várjon meg! — paran­csolja. — Húsz perc múlva ott leszek. Viszek némi technikát. Nyittassa ki a bánya felőli ka­put. A Tányérokhoz küldjön két jelzőt, zászlókat vigyenek. Budáról elindult a helikopter. A jelzőket Balogh vitte ki a Tányér-kőhöz. A többiek vár­nai?, füstölnek, hallgatnak. Az ilyen percek mindig némán telnek. Néhány percre felülke­rekedik az izgalom, a félsz, a drukk. Olyun ez, mint egy hi­deg zuhany. Olyan érzés, mint­ha mázsás súlyokat raknának tagjainkra. Edződés, férfivá érlelő feszültség. — őrnagy elvtár.s, szólha­tok? — kérdezi Suha.ida és előrenyomakodik a fal mellől. —- Szóljon, de nem előadást akarok hallani! — Jelentem, szófukar le­szek. Azt javaslom, hogy a két asszonyt cseréljük ki két ha­tárőrre. A többit később is el­rendezhetjük. Nem tehetünk ki két gyerekes anyát ekkora iz­galomnak, amit én kinézek ebből a buliból. Egyiknek je­lentkezem. Én vállalom. — Jelentem, én is vállalom! — kiált Bagóes. Még tízen felemelik a kezü­ket, de többen nem tudták már, mert a parancsnok leinti őket. — Mi ez, népgyűlés? Elég. Ha ilyen megoldásra lesz szük­ség. feltétlen számítóik ma­gukra. Feltételezem, hogy bár­melyikük gondolkodás nélkül vállalná. Egyébként köszönöm tiúk. Jól esik. — Őrnagy elvtárs. szólha­tok? — nyújtózkodik Faludi is. — Tessék Faludi elvtáns, be­széljen. (Folytatjuk.) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents