Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-30 / 203. szám

SZABAD IDŐ Mire jó az autó? A személygépkocsik száma hazáinkban elérte a félmilliót. Ha ezt az 500 ezres tételt néggyel, azaz a gépkocsikban lévő helyek számával beszo­rozzuk. kiderült, hogy kétmil­lió ember élvezheti nálunk az autózás örömeit. Miért törek­szenek egyre többen arra, hogy saját gépkocsijuk legyen, s mire jó egyáltalán az autó?! Sokan arra esküsznek. leg-_ nagyobb előnye, hogy bizto­sítja az önkímélő életmódot, munkába járáskor lerövidíti a közlekedésre fordított időt. Még többen, főleg a férfiak, a legjobb kikapcsolódásnak ér­zik az autóvezetést. Azt állít­ják, egyáltalán nem fáradnak el a forgalomban, sőt, kelleme­sen, pihen tetően hat rájuk gépkocsijuk vezetése. Ez is. az is tény, mert valóban nagy örömforrás az autózás. Mégis, ott válik az autó igazán az egyre növekvő szabad idő kel­lemes és hasznos eltöltésének eszközévé, ahol a családfő nem tekinti kizárólagos tulajdoná­nak, nemcsak a maga munká­jának megkönnyítésére hasz­nálja, hanem családi »-birtok­ként« kezeli. Sok még hazánkban a rosz- szul pihenő, sőt a felszabadult idejével, szabad szombatjai­val, vasárnapjaival mihez kez­deni -nem tudó, már-már unat­kozó család. Még a gépkocsi­tulajdonosok között is sok az otthonaid. Pedig a mi orszá» gunk gazdag, szép vidékek­ben. De a rokonok, ismerősök, jó barátok meglátogatására, egy kis önfeledt beszélgetésre is érdemes gépkocsinkat igény­be venni. Sokak számára még mindig csak térkép e táj, pe­dig az üzemanyagköltség bu­sásan megtérül abban a ki­kapcsolódásban, amelyet akár a legrövidebb autós túra is nyújt a számunkra. Az autó arra is jó, hogy töb­bet és tartalmasabban legyen együtt a csalód, szülők és gyer­mekek közelebb kerüljenek egymáshoz, és kitörjenek a tévénézés szótlanságából. Az együtt tö'tött napokon sok örömet és élményt tudunk nyújtani gyermekeinknek. Va­sárnap; amikor a tanulni való sem nyomasztja annyira őket, igazán megérdemlik a válto­zatosságot, a kiruccanást. Akkor nem pusztán »tartós fogyasztási cikk« a gépko­csink. hanem az életmódunkat formáló és kiteljesítő eszköz, ha minél többet mutat a kilo­méterórája, és ha minél töb­ben ü'nek benne. Amikor pe­dig már megfelelő rutinra tet­tünk szert a hazai országuta­kon, ne féljünk kimozdulni messzibb tájakra, akár kül­földre is. Csak ne tiszteljük az autót, s ne kíméljük a há­zunk előtti parkolóban elfek­tetve. mert akkor értelmetlen volt minden áldozatunk, ame­lyet azért hoztunk, hogy hoz­zájussunk. A nagyi szavának értéké A gyerek már korábban is kissé nyeglén társalgóit, de az ilyesmi a mai világban nem túl feltűnő. Fiatalos, gyermeki, természetes, mondják. Így leg­alább őszinte .. . Azután közöl­te nagyanyjával, jó hangosan, hogy minden buszban ülő meghallhassa: — Te mindig olyan hülyesé­geket beszélsz össze-vissza. A nagymama egy ideig nem szólt. Szomorkodott. Később ugyanúgy beszelt, mint a »megrovás« előtt. Kicsit svá- bosan, halkan, szelíden. Nem mintha bizonygatásra szorulna, de soha nem mondott hülye­ségeket. A gyereket néha-néha el kel­lene nadrágolni. Ez volt az első gondolatom. A második az, hogy azért inkább ne nadrá- goljuk eL Ne őt. A szüleit vi­szont annál inkább. Szóhasz­nálatából, mondatfűzéséből nem volt nehéz kitalálni, hogy mi­kor a nagyit szapu-lja, a szü­lei beszélnek. Egyszerű pro­dukció, visszajátszás volt az egész. Sajnos, nem először tapasz­taltam ezt. A nagymamák, nagyapák öregek. Épp ezért elintézik i őket egy legyintéssel, á, már szenilis. Vén bolond, tokos, rá se fütyülj... Lehet, hogy a nagyi már öreg, ne adj’ isten az is lehet, hogy egy kicsit szenilis, meg lassabban jár az agya. És le­het, hogy valóban nem érde­mes hallgatni rá. De meghall­gatni érdemes, sőt kell. Azért, hogy a nagyi legalább egy kicsit boldog legyen, legalább egy kicsit érezze, hogy kell még ennek a földnek... ne­künk. Lehet, hogy mulatságosan együgyűeket mond és mosoly- gunk is rajta, de ne előtte mo­solyogjunk, és a háta mögött se röhögjünk durván. Nem azt érdemli. És magunkról állítunk ki szegénységi bizonyítványt. A gyereket se tanítsuk erre. Ne lásson ilyen példát. Neki csak adhat a nagyszülő, és ha már elmúlt az idő az »aján­dék« fölött, hát nem mondjuk azt, hogy ez hülyeség, kisfiam. Próbáljuk szelíden megmagya­rázni : lehett, hogy a kopott, idejétmúlt bölcsesség nem igaz már, nem is az igazság az ér­téke, hanem az, hogy kitől I kapta. L. P. Olajporlasztás ultrahanggal Űjfajta olajégőt fejlesztet­tek ki a japán Matsushita cég kutatói, mely az eddigieknél jóval kedvezőbb hatásfokkal égeti el a tüzelőanyagot. Így az égéstermék kevésbé szeny- nyezi a levegőt. E kettős előnyt azáltal érték el, hogy az olajat ultrahangos porlasz­tással finom köd formájában juttatják be a tüzelőtérbe. A rezgésszám állandóságát auto­matikus frekvenciaszabályozó­val oldották meg, az olaj tö­kéletes elégetéséhez szükséges levegőmennyiséget pedig kül­ső és belső csőből álló kettős keverőszerkezettel érték el. Az ultrahangos olajégő fűtő­teljesítménye 4000-től 40 000 kalóriáig szabályozható. Elő­nye, hogy jóformán alig hall­ható halk zümmögéssel műkö­dik, s az oszcillátorral egybe­szerelt égő súlya mindössze 12,5 kilogramm. Segítenünk kell Iskolakezdés előtt Ismét beköszönt az iskola­év. S a legtöbb gond az isko­lakezdő első osztályosokkal van. A szülők aggódva gon­dolnak rá: vajon hogyan áll­ja meg a helyét, hogyan szo­kik bele az iskolai fegyelem­be, a rendszeres tanulásba a tegnap még óvodás apróság... A gyerek örömteli várakozás­sal és szorongva gondol az is­kolára. Meg kell értenünk, hiszen rég várt, nagy jelentő­ségű esemény számára az is­kolakezdés. És hogy zavarta­lanul beilleszkedjék, feltétle­nül segítenünk kell neki. Most érezzük majd, mennyire nem tett jót, ha az utóbbi egy­két évben többször hangoz­tattuk: az iskolában majd móresra tanítanak, ott majd nem lehet ezt csinálni... stb. Most gyorsan visszakoz­nunk kell, és eloszlatni a gye­rekben kialakult gátlásokat. Elmesélhetjük, hogy mi tör­ténik az iskolában, melyek a viselkedés szabályai, mivel foglalkoznak az első osztályo­sok. Elmondhatjuk, hogy a ta­nulás mellett sokat játszanak, és a tanító néni szép meséket olvas föl jutalmul. Utalhatunk rá, hogy a tanulás komoly munka, de aki igyekszik, an­nak meg se kottyan, és hama­rosan már maga olvassa a meséskönyveket. Minél több valóságos isme­rete van a gyereknek az isko­viszonyul a szavak lágyításá- val, változtatásával, esetleg fél—háromnegyed részük el­nyelésével, természetesnek tartom. A szeretet egyfajta megnyilvánulása ez, még ak­kor Í6, ha — mint azt az is­mert Karinthy-groteszkek bi­zonyítják — olykor túlzásba visszük. Másfajta gügyögésre kapom fel mostanában egyre gyak­rabban a fejemet. Felnőtt gü­gyög a felnőttnek. Nem, ném a szerelmes a szerelmesének! Dehogy. Ismeretlenek egy­másnak. /Iáról, annál jobban csökken benne az ismeretlentől való félelem. Könnyebb a dolgunk, ha óvodás volt a gyerek, hiszen így legalább megszokta a kö­zösséghez való alkalmazko­dást. Sok apróságban az is tö­rést okoz, hogy míg otthon anyuka esetleg mindig csak rá figyelt, addig a tanító néni »nem törődik« vele. Hogyan készítsük elő a gye­reket, hogy társaival egyenlő eséllyel induljon a tanulás­ban? Beszélgessünk vele sokat és válaszoljunk minden kíván­csi kérdésére. Még arra is, hogy milyen szám vagy betű ez az újságban, mennyi ötször hét stb. De semmiképpen ne akarjuk megtanítani néhány betű vagy szám írására. A gyerek szereti visszamondani a hallottakat. Meséltessük őt, segítsünk neki, s javítsuk ki, ha valamit helytelenül, mond, Kezdetleges számolást is vé­gezhetünk. Számolóállványon vagy dióval, mogyoróval. Ne feledkezzünk meg az emberi érintkezés és a jómo­dor alapvető ismereteinek is­métléséről sem. A köszönés formái, a felnőttekkel és tár­saival való érintkezés mind szóba kerülhetnek. A valaho­va belépés, a kérdezősködés, a kérés stb. udvarias formu­láira is figyelmeztetnünk kell. És a közlekedési alapismere­tek sem nélkülözhetők. értettem, mit akar. Csak ké­sőbb esett le az a bizonyos húsz fillér: »Négyért a kukori­cát!« Azazhogy négy forint egy cső főtt kukorica ára. Na, de ha olyan elegáns az, hogy le­nyeljük az r-t és a t-t, ki tud ellenállni? (Remélem — so­kan.) XVII. Lajos koponyája Nemrégen az egyik párizsi árverésen XVII. Lajos egyet­len, megismételhetetlen és fel­becsülhetetlen értékű kopo­nyája került kalapács alá. Ez eddig rendben is lenne, de ezekből a koponyákból a vilá­gon már több mint hat talál­ható. Abban, hogy Napóleonnak volt néhány dugóhúzója, nincs semmi rendkívüli. De azért aligha lehet belőlük tizenhét, holott ezekből a praktikus. esz­közökből pontosan ennyit ad­tak el Párizsban az árverése­ken (természetesen teljes ga^ randával). A legtalányosabb a helyzet Talleyrand parókái­val. Á herceg-diplomata élete során jó néhányszor válthatta Őket. de »utolsó paróka« alig­ha lehetett több egynél. Az árveréseken viszont 40 »utolsó paróka« talált gazdára. Elegáns vígjáték Antonio Gomez argentin szí­nész és a brazíliai Maria da Silva személyesen nem ismer­ték egymást, holott kapcsola­tuk meglehetősen régi keletű, hiszen levelező satkkpa 'tikat folytattak egymással. A postás két éven keresztül hozla-vitte a leveleket. Szegény Antóniának nem volt szerencséje: mindig ve­szített. A közelmúltban aztán a brazil lány a lépést tartal­mazó boríték helyett a követ­kező táviratot kapta: »Gratu­lálok — hangzott a lakonikus szöveg — legyőzött! Köszö­nöm, legyen a feleségem!« S Maria da Silva habozás nél­kül igent mondott. Tessie, a szorgalmas A Jégkorong Világszövet-s ig címére a következő levél érke­zett: »28 éves vagyok — írta egy bizonyos Fern Tessie. — Az elmúlt 11 év folyamán nem volt egyetlen nap sem. hogy ne dolgoztam volna né­hány órán keresztül ütővel és koronggal. Egészségem kiváló: ezen évek alatt egyetlen ci­garettát, egvetlen pohár italt sem ittam. Kérem, a követke­ző szezonban próbáljanak ki az egyik profi csapatban. Ga­rantálom, hoav nem csalód­nak. őszinte tisztelettel Tessie, a québeci városi börtön lakó­ja. P. S. Alvilági foglalkozá­som: »mackós«, úgyhogy ag­resszivitásom iránt nem me­rülhet föl kétség. Büntetésem három hónap múlva jár le.« A hokinak ez a határtalan szeretet« utat ta’ált a minne­L. L. A fogak betegségétől az urbanizációs ártalmakig •• •• rr I Gagyogok Hogy a felnőtt a gyerekhez 1 gyéa kukoricát!« Először nem Mire gondolok? Az elnyelt z-re például. Szegény, szeren­csétlen határozott névelőnk rövidül meg. Mert azt meséli az egyik fiatalember a bará­tainak, nyilván konzultációt tartva: »A apja meg a anyja csak sündörögtek ottan .. .« Talán, mert így elegánsabbnak képzeli »nyelvi megjelenését«. A lassanként anakronisztikus­sá váló »ottannal« ' tovább »gazdagítja« stílusát. , Nyelvi anakronizmusként kezd mostanában új életet az »ötét« szó is a tömörebb, szebb — s főként: helyes! — »őt« helyett. Ezek után meglepő, ha a ku­koricaárus így kínálja az áru­ját? Négyéa kukoricát! Né­Kéthónapos nyári szünet után szeptember 1-én ismét megkezdi rendszeres klubfog­lalkozásait a Hazafias Nép­front Somogy megyei Bizott­ságának nőklubja. Az összejö­vetelek minden hónap első hétfőjén, délután öt órakor lesznek. Elkészült az év második fe­lére a részletes program. Elő­adások, szakmai bemutatók, filmvetítések szerepelnek ezek között. A foglalkozások témá­ját úgy állították össze, hogy a klubtagok a gyakran előfor­duló és minden háztartásban, minden nő életében jelentke­ző kérdésekre választ kap­hassanak. Szó lesz többek között a fo­gak betegségeiről s arról is, hogy mit kell tenni ezek meg­Miért éppen — Miért éppen én? — kér­dezte méltatlankod va Kele Elek, amikor főnöke arra kérte: menjen ki két hétre az alig ötven kilométerre le­vő telepükre egy beteg kollé­gát helyettesíteni. A vissza­utasítás magyarázataként hozzáfűzte: Ne érts félre, én mindig szívesen vállalok ne­hezebb feladatot, sőt egyene­sen igénylem is. de a nagy- néném, akit már három hó­napja nem láttam, vendég­ségbe érkezik hozzánk. Ha két héttel ezelőtt szólsz, iga­zán semmi akadálya. Ugyan­is akkor jött meg az anyó­som. De megértheted, hogy most illetlenség lenne a rokonsággal szemben ... — Éppen most? — hang­zott el a kérdés három hét múlva Kele Elek ajkáról. — Tudod, hogy én mindig szí­vesen vállaltam társadalmi munkát, de holnap családlá­togatásra érkezik a fiam osz­tályfőnöke, nem várhatjuk üres kézzel. Diót kell törni, sört beszerezni, egyszóval akad ilyenkor munka a fér­fiembernek is. Tudod, te is afM vagy, megérted. De leg­közelebb. meg bármikor na­gyon szívesen ... — Jaj, éppen engem sze­meltél ki erre? Nem tudok én beszélni annyi ember előtt. Felolvasni se! Inkább valaki mást kérjetek föl er­re a tisztségre. A bizalVnat köszönöm, határozottan jól­esett, és ha netán másban rendelkezésetekre állhatok .,. — Éppen én vállaljam ezt a terhet, aki nem látszom ki a munkából? Ha ezt a gya­kornokot ide helyezitek, nem garantálom a tervteljesítést. Tudod, mennyi kimutatást, jelentést kell készítenem mostanában. Az istenért se gondold, hogy el akarok zár­kózni a fiatal szakemberek-nevelése elől, de beláthatod, hogy momentan erre egysze­rűen nem vagyok képes. De előzésére. Előadás lesz az új abortusztörvényről; az előadó részletesen ismerteti és értel­mezi a rendelkezéseket, azok célját. Külön érdekessége a félév programjának az a filmankét, amelynek témája az urbanizá­ciós ártalom és a szabad idő helyes felhasználása lesz. sotai Fighting Samts — Har­coló Szentek — edzőjének, Harry Nieinek a szívéhez. »Le­hetőséget adunk Tessie nek, hogy csapatunkban bemutas­sa, mit tud — közölte az edző — Az ő tapasztalatával nagyon valószínű, hogy valami újat tud hozni a mi túlságosan is puha játékstílusunkba«. 400 helyett 800 forint Módosították az ifjúsági takarékbetétet Alig két hónappal ezelőtt dr. Szirmai Jenő, az Országos Takarékpénztár vezérigazga­én ? ígérem: legközelebb magam fogok jelentkezni, ha ilyesmi adódik. — Na nem! Miért éppen nekem akarjátok adni ezt az új munkakört? Hogy itt gé­pesítették legjobban az ügy­vitelt? Nem vitatom, hogy valamivel könnyebb a mun­kánk, mint a körmölés idő­szakában volt, de vedd fi­gyelembe, hogy a gép nem tréfál, azt állandóan figyelni kell. A szomszédos osztályon majd megeszi az unalom a kartarsakat. Próbálkozzatok ott. — Kedves főnököm, a vi­lágért sem szeretnék elége­detlennek látszani. De enge- delmeddel hadd jegyezzem meg: kissé furcsa, és szá­momra teljesen érthetetlen is, hogy a hasonló beosztású kollégák közül éppen engem hagytatok ki a rendkívüli feljebbsorolásból. Bezzeg, amikor munkáról van szó, mindig eszetekbe jutok ... Paál László tója lapunknak adrit nyilat­kozatában többek között az ifjúsági takaré körtétekről is beszélt. Elmondta, hogy terve­zik a módosítását, figyelembe véve az első öt év taoasztala- tait. Azóta már döntöttek. Szeptember elejétől az ifjú­sági betétkönyvekben havonta elhelyezhető összeg feiső ha- I Iára négyszáz forint helyett i nyolcszáz forint lesz. Ha a be­tét tulajdonosa az ötödik év végén neon veszi fel az össze­gyűjtött pénzét, hanem to­vábbra is számláján hagyja, akkor a további időre is meg­kapja az ötszázalékos kama­ton felül az egyszázalékos pré­miumot. Január elsejétől a lakásépí- ! tésre, illetve lakásvásárlásra j igényelhető külön kölcsön ösz- szege emelkedik, azonos lesz az ötödik év végén rendelke­zésre álló összeggel. Az a fia­tal, aki ezt nem veszi igény­be, az bútorvásárlásra ked­vezményes feltételű, legfö!-’ jebb öt év alatt visszafizeten­dő, 40 000 forintig terjedő kü­lön kölcsönt kaphat, előtör­lesztés lefizetése nélkül. ;\

Next

/
Thumbnails
Contents