Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-29 / 202. szám

MAI KOMMENTÁRUNK rr Őszelő napsütésben Véznácska, erőtlen már a napsütés. Napról napra ko­rábban sötétedik, nyirkosak, hövösek a reggelek. Milyen hamar elszaladt a nyár! A dombtetőn az előző napi esőtől felázott földdel birkó­zik a Dutra. Szánt. A sövény mögött szabályos szabályta­lansággal trágyakupacok gug­golnak. — Ide kerül jövőre a cukor­répa. Ha kerül! — teszi hozzá nyomatékként Feigli József, az egyesült komiósdi szövet­kezet elnöke. — Miért a bizonytalanság? — Még egyszer nem aka­runk olyan helyzetbe kerülni, mint tavaly ősszel. Októberre ütemezte a gyár a szedést, most folyik a vita, mert mi előbb szeretnénk kezdeni. Ha nem sikerül dűlőre jutni, inkább lemondunk a répáról. Még egy darabig erről fo­lyik a szó. Mert nem kisebb területen, mint 144 hektáron terem ez a növény, és szerény számítás szerint is 450 vagon- nyit kell betakarítani. Joggal tartanak attól, hogy az októ­beri kezdéssel ismét baj lesz. De legalább akkora baj, ha a kölcsönös megegyezés hiányá­ban inkább visszalép a ter­meléstől a szövetkezet, hogy egyszer s mindenkorra elke­rülje a vitákat, a betakarítás­kor adódó súlyos helyzetet. Ládákon ülve uborkát válo­gatnak az asszonyok. Jó ideje munkált ad nekik ez a húsz hektár, lassan-lassan a vége felé járnak. — Ha lefogy ez,' nem sok munka marad nekünk. — Tizenkét vagon körül ad­tunk el az idén, talán meglesz a tavalyi tizenhat vagon. — Lehet, hogy még »föle« Ls lesz... Mintegy félmilliót várnak ettől a növénytől. Hasonlóan gazdag termést ígér a szom­szédos héthektárnyi zöldbab. — Ezt. nézze meg, Józsi bá­csi! — hajtja félre a bokor zöld leveleit az egyik asszony, s mutatja az egymás mellett szorosan csüngő zöldbabhüve­lyeket. — Nem is találkoztunk még azóta — kiált oda egy másik. — Nagyon szép volt az a ki­rándulás, köszönjük, hogy ré­szesülhettünk benne! Egységes nyugdíjrendszer és nyugdíjskála — Szép volt? — Sosem lehet azt elfelej­teni! Őszinte, a szívből jövő em­lékidézés percei. Közben már újra hajlonganak a derekak, csupaszodnak a terméstől ros­kadozó bokrok. Továbbmegyünk. Kétember-magasságú kuko­rica mellett visz az út. Négy­száz holdas összefüggő tábla. Fél kar hosszúságú, hatalmas csövek. — Azt mondják, hogy ebben a határban még ilyen kukori­ca nem 'volt. Hatvan-hetven mázsa májusi morzsol tat vá­runk. Általában szép a kukorica az idén mindenfelé, de ilyen egyöntetűen gazdag termést ígérő állományt ritkán látni. — Behozza ez azt a hektá­ronkénti három mázsa kiesést, ami a gabonánál volt. De pó­tolja a borsót is. Mert sajnos az idén az is elmaradt a várt­tól. | „...csak egy hazánk van...” A címben idézett mondat a HNF Országos Tanácsa Vallo­mások a hazáról, népről, haza- fiságról című kiadványa utol­só szemelvényének a címe. Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának .4 szocia­lista Magyarországért című beszéd- és cikkgyűjteményéből vették át. A szemelvénygyűjtemény megjelentetését a szükségsze­rűség diktálta: napjainkban egyre többen vitatkoznak azon — szerte a világ'ban —, hogy milyen jelentősége van, milyen szerepet foglal el az ember gondolkodásában az egy nép­hez tartozás tudata. Világos választ erre a marxizmus— lenini zmus, a tudományos szo­cializmus ad. E kérdésben a tisztánlátást olyan pártdoku­mentumok segítik, mint a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1974. márciusi határozata a közmű­velődés helyzetéről és felada­tairól, valamint a Kultúrpoli­tikai Munkaközösség állásfog­lalása a szocialista hazafiság és a proletár internacionaliz­mus időszerű kérdéseiben. A kötetbe gyűjtött szemel­vények szerzői között van J. P. Marat, a híres francia for­radalmár 1789 egyik legkövet­kezetesebb, legbátrabb veze­tője; Verdi, az olasz opera fe­jedelme, aki az olasz állami himnusznak is szerzője; Kos­suth Lajos, Széchenyi István, s még sok neves személyiség a világ számos nemzetéből, Hamingway-től Engelsen át Leonyid Brezsnyevig. A befejező szemelvény szer­zője Kádár János. A fent em­lített című írásában ezt olvas­hatjuk: >►... ez az eszme is, mint minden nagy eszme, vallatói- tól mindenekelőtt az eszmének megfelelő helytállást és tette­ket kíván.« Felajánlott tapasztalat Sok még a kiaknázatlan lehetőség minden városban a közérdekű témák gyors jel­zésében. Egy nyugdíjas párt­bizottsági taggal beszélgettem a múltkor, s ő említette, hogy a körzeti pártszerveze­tek tagjai nagyon szíveseit adnának tanácsokat, monda­nák cl az észrevételüket. A somogyi városok nem nélkülözhetik a jó szemű, nagy tapasztalaté, idős kom­munisták jelzéseit, hiszen ők megfordulnak mindenfelé. Mindennap elmennek a piac­ra, a boltokba, nézelődnek az utcákon, az építkezések táján. S mivel a vérükben van, bi­zony dohogva szóvá is teszik azon nyomban, ha valami rossz, még ha megsértődnek is a boltosok, az építők. Sok­szor elegendő ez a szelíd hor­kolás, máskor azonban jó lenne, ha eljutna az észrevé­tel a tanács osztályaira. S ép­pen ez a körzeti pártszerveze­tek legnagyobb gondja. Az összejöveteleken, a taggyűlé­seken is gyakori téma: hol és kinek mondják el a nyugdí­jas tagok, amit tapasztalnak. Egy város sem nélkülözheti az olyan figyelmeztetést, hogy a főutca végén két hete be­szakadt a járda, a legnagyobb játszótéren minden játék el­romlott, s a szülök nagy bosszúságára nem javítják meg őket. S lehetne folytatni olyannal, mint a rossz áru­ellátás, az udvarias kiszolgá­lás, az építőanyagok gondat­lan tárolása. Ezek csöppet sem olyan témák, amelyeket nem kellene gyorsan meg­tudniuk a tanácsoknak, hi­szen a tanácstagok — persze általában jóval később — ilyen témákban interpellál­nak. Ennél jóval többre vállal­koznának az idős kommunis­ták. A városfejlesztéssel kap­csolatos elképzelések megis­mertetésében, a környékbeliek véleményének összegyűjtésé­ben is tudnának segíteni. Akár önállóan, akár a ta­nácstaggal és a népfrontkör­zetiekkel közösen. Ehhez arra volna szükségük, hogy meg­valósuljon egy régi vágyuk: többször tartsanak tájékozta­tó előadásokat a körzeti alapszervezetekben a város fejlődéséről, a tervekről, az elképzelésekről. A nagyobb is­meretek birtokában jobban tudnák hasznosítani az idejü­ket és az energiájukat is. A tanácsok érdeke, hogy szorosabban együttműködje­nek a körzeti pártszerveze­tekkel, meghallgassák a véle­ményüket. Az is jó lenne, ha a pártszervezet képviselőit meghívnák a tanácsülésekre. Bizonyos, hogy sok észrevé­tellel gazdagítanák egy-egy közérdekű téma vitáját. A lakossággal való szoros kapcsolat fontos követelmény minden városban. Azok az idős párttagok, akik a város- politikai munkába való be­kapcsolásukat sürgetik, éppen ezt szeretnék erősíteni. L. G. Á társadalombiztosítási tör­vény és végrehajtási rendele­téi a legtöbb változást a nyug­ellátásokban hozták. A leg­fontosabb változásokat ismer­tetjük. A törvény egyik nagy je­lentőségű intézkedése, hogy a korábbi három különálló nyugdíjrendszert (munkavi­szonyban dolgozók, mezőgaz­dasági szövetkezeti tagok, kis­iparosok és kiskereskedők) egységes rendszerbe foglalta, biztosítva ezzel, hogy azonos mérték alapján járjon a nyugdíj minden dolgozónak. Egységes, a korábbinál ked­vezőbb, hogy a nyugdíj össze­ge a munkában töltött időtar­tamától és az elért keresettől, a végzett munka minőségétől függ. A változás elsősorban a munkásoknak és alkalmazot­taknak jelent nagyobb előnyt. Az egységes mértékszabály (skála) alapján 10 évi szolgá­lati idő szerint az öregségi nyugdíj a havi átlagkereset eddigi 22 százalékával szem­ben a kereset 33 százaléka, 42 év szolgálati idővel elérhető a kereset 75 százaléka, ezt a korábbi szabályok szerint — ösztönző nyugdíjpótlék nélkül — 50 évi mukával volna csak elérni. lehetett A mérték változását a kö­vetkező táblázat jól mutatja: Szolgálati A havi át­A havi át­idő lagkereset lagkereset év %-a °o-a (új) (régi törzsnyug­díj) irt 33 22 11 35 24,42 12 37 26,88 13 39 29,38 14 41 31.92 15 43 34,50 • / IC 45 37,12 17 47 39,78 18 4rt 42.48 Irt 51 45,22 20 53 48 21 55 50,82 22 57 53,68 23 59 56,58 24 61 59,52 25 63 62,30 2C 64 63 27 65 63,50 28 66 64 29 67 64,50 30 68 65 3L 69 65,50 32 70 66 33 70,50 66,50 34 71 67 35 71,50 67,50 36 72 68 37 72,50 68,50 38 73 69 39 73,50 69,50 40 74 70 41 74,50 70,50 42 75 71 Az egységes nyugdíjrend­szer azt is lehetővé teszi, bofir a különböző. íoglalkozá­si ágakban szerzett szolgálati időket egybe lehessen számí­tani. A nyugdíjkorhatár betölté­se utáni munkavégzést a tör­vény ösztönző nyugdíjpótlék­kal honorálja. Az ösztönző nyugdíjpótlékkal a nyugdíj felső határa, hosszú szolgála­ti idő esetén, fizikai munka­körben tovább dolgozó esetén az átlagkereset 95 százalékát, egyéb esetekben pedig a 90 százalékát is elérheti. Újszerű, a dolgozók számára kedvezőbb az, hogy a jövőben töredék év esetén is jár ösz­tönző nyugdíjpótlék. Az új szabályok alapján a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti tagok és alkalmazot­tak 1976. január 1-e után sziptén kaphatnak ösztönző nyugdíjpótlékot. Nagy jelentőségű Intézke­dés, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárát — férfiak­nál 65 év, nőknél 60 év — 1976. január 1-től öt éven át évente egy-egy évvel csökken­ti, és 1980. január 1-től azo­nos lesz a munkás alkalma­zottak nyugdíjkorhatárával. Politikai jelentőségű intéz­kedése a törvénynek, hogy le­hetővé teszi a felszabadulás előtt olyan munkaviszonyban töltött időnek a nyugdíjba va­ló beszámítását, amelyek an­nak idején nem jártak bizto­sítással. Ez különösen a volt mezőgazdasági cselédeknek, napszámosoknak jelent nagy előnyt, mert a korábbiaktól eltérően nemcsak 1939. január 1-től (nőknél 1945. szeptember 1-től), hanem egységesen 1929. január 1-től lehet a szolgálati idejüket elfogadni. Korabeli okirati bizonyíték hiányában a helyi tanács igazolása alap­ján fogadjak el ezt az időt. A sorkatonai szolgálatot a jövőben akkor is be kell a szolgálati időbe számítani, ha előzőleg az igénylő nem dol­gozott. A törvény továbbfej­leszti a szakmunkások nyug­díjkedvezményét. A szakmun­kás nyugdíját, ha a nyugdíja­zást közvetlenül megelőző egy ( éven át már nem szakmun­kásként dolgozott, kérelmé.re annak a keresetnek az alapul vételével kell megállapítani, amelyet nyugdíjazása évében a szakképzettségének megfe­lelő munkakörben foglalkoz­tatottak átlagosan elértek, an­nál a munkáltatónál, ahol az igénylő utoljára szakmunkás­ként dolgozott. ft. Gy. Of év óta 58 lakás épült Tovább javítja a szociális ellátást a Lábodi Állami Gazdaság Még a zöldellő gyepen tehenek legelésznek, mögöttük a ritkás csalit rozsdásodik. Új­ra és újra az őszre gondol az ember. Ebben a gazdaságban már csak a cukorrépa és a ku­korica a betakarítanivaló. Nyolc MTZ a vetés alá szánt. Papíron, a beszélgetések köz­ben tervek alakulnak, formá­lódnak : »• A hiteltörlesztések­kel az adósság csökken. Beru­házni, építeni nem kell, jövő­re a gépesítés színvonalán kell javítani. Első lesz a gép­vásárlás.-« A komiósdi határban a hó­napnak, a napnak megfelelő rend van. Véznácska a napsütés — de még van. És örülünk annak, ha van! A jég az idén elkerülte a segesdi tsz földjeit, az aratás mégsem hozott szép eredmé­nyeket. Étkezési búzából 28 mázsát terveztek, de csak 15 mázsa került a magtárba egy hektárról. Az alacsony ter­mésátlag fő oka a több mint l millió 200 ezer forintos vad­kár. Az összesen két és fél | milliós terméskiesés egy ré­szét ellensúlyozza majd az 039 hektáron vetett kukorica, i (Tudósítónktól.) A Lábodi Állami Gazdaság megkülönböztetett gondot for­dít arra, hogy anyagi erejéhez mérten javítsa dolgozóinak élet- és munkakörülményeit. A gépesítettség fokozása, az új, korszerű telepek építése, a szállítókapacitás bővítése a munkakörülmények javítását szolgálja. 1970-től 58 lakás épült a lakásépítő akció keretében. A gazdaság lakásonként 40, illet­melynek várható termésátla­ga meghaladja a tervezett 38 mázsát. Szépen fejlődik a 35 hektárnyi cukorrépa is, mely­nek hektáronkénti termése a tervezett 210 mázsa helyett legalább 250 mázsa lesz. Két hete szüretelik a pap­rikát. A hektáronkénti ter­mésátlag 100 mázsa, összesen 24 vagonnal szállítanak a Nagyatádi Konzervgyárba. Most folyik a 90 hektáron ve 60 ezer forint hozzájárulást adott. Ugyanebben az időszak­ban 556 ezer forintot biztosí­tottak a dolgozók lakásépítésé­nek segélyezésére; személyen­ként 5—25 ezer forintot adtak. 1973-tól a lakásépítés segíté­sére összesen évi 100 ezer fo­rint kamatmentes kölcsönt biz­tosítottak. Ugyancsak a kollek­tív szerződésben rögzítettek alapján segíti a gazdaság a dolgozók lakásépítését szállító­eszközökkel, építési anyaggal, ! termett napraforgó és a 262 hektárnyi kukorica silózása. A lesilózott mennyiség 314 va­gon, amely már a napokban elkészült új silótárolóba ke­rült. Ez a 221 vagonnyi szá­las takarmánnyal együtt fede­zi az ezres szarvasmarha-állo­mány takarmányszükségletét. Az idén 300 hízómarhát ad­nak le, az ebből származó jö­vedelmük eléri majd az öt­millió forintot nyílászáró szerkezetek elkészí­tésével, szakipari munkával a megállapított térítés ellenében. A gazdaságban 61 nagycsa­ládos dolgozó él. Az ő életü­ket, gondjaikat különösen fi­gyelemmel kísérik a vezetők. Évente 35—40 ezer forint se­gélyt fizetnek ki részükre, ezenkívül minden tanév kez­detén tankönyv- és tanszervá­sárlási hozzájárulást adnak. A gazdaságban jelenleg 41 nődolgozó él azzal a lehetőség­gel, hogy igénybe vegye a gyermekgondozási segélyt. Ne­kik 1973-tól tizenharmadik havi fizetésként 800—900 fo­rint segélyt biztosítanak. A »gyes«-en lévő anyák ugyan­olyan juttatásokban, kedvez­ményekben részesülnek, mint a munkaviszonyban álló dol­gozók. Hogy ne szakadjanak el a munkahelytől, két kerület­ben a kismamáknak találkozó­kat szerveznek. Ugyancsak hagyomány, hogy évenként a kerületekben nyugdíjas-talál­kozót tartanak. A múlt évben a négy kerületben 171 nyugdí­jas vett részt ezeken a talál­kozókon. További változatlan feladat a lakáskörülmények javítása, a még szükséges szociális lé­tesítmények megépítése, a meglevők korszerűsítése. A gazdaság meg akarja szüntet­ni a belterületen lévő korsze­rűtlen lakóépületeket. Tovább fokozzák a növénytermelés és az állattenyésztés gépesítését. A dolgozók kulturáltabb szál­lítása, testi épségének védel­me érdekében autóbuszokat vásárolnak. Somogyi Wép/opl 3 Vörös Márta Silózzák a napraforgót Milliós vadkár Segesden 314 vagon silót szállítottak az új tárolóba.

Next

/
Thumbnails
Contents