Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-24 / 198. szám

ASPERJÁN GYÖRGY Ballada az öregemberről és az eperfáról A látóhatárig tóduló földek I Hányszor mondták a gyere- súlyosan hallgatnak az kék apjuknak, menjen velük a őszi, koraesti szürkület ben. A megbicsakló barázdák­ból varjak lebbennek sötéten, esetlenül. Nehéz. egyenetlen köröket írva közelednek a táj egyetlen magasló pontjához: a tanyaudvarban terebélyesedő hatalmas eperfához. Itt éjsza­káznak. Koromtestük a levegőt befonó ágak közt tömörül. A faleveleket elterítette a tanya körül forgó szél, mely félve támadt valahol messze, s a vé­konyabb gallyakat már him­bálja. A párolgó sötétben csak a tanya világlik: kegyetlenül fe­héren, magányosan. És egyre közelednek károgva a varjak. Bent öregember haldokol. . . Harmadik napja haldoklik, de nem jön a békítő nyugalom. A nyolcvanhárom éves Ko­tlán János néni tud meghalni — nem akar meghalni. Fek­szik az ágyban. Nyakán a csí­kos ing — csak legfelül — ki­gombolva. Arca vékony — át- tűnövé szíttá a szenvedés. Ke­vés haja csapzottan tapad óriá­si. dudoros koponyájára. Cson­tos teste végigfekszi az ágyat. Néha kinyitja a szemét, kö­rülhordozza pillantását. Gye­rekei felváltja állják körül. Már a maguk megpihenésére várják az öreg elszenderülését. Harmadik napja tart a ha­lálharc. A harmadik alkony gyűjti már a sötétet — az örök sötétet. De Kohan János, nyolc­vanhárom éves öregember nem Adja meg a lelkét. Születésétől él itt a tanyán. Itt zárta le ap­ja, anyja, két testvére szemét. Négy eperfát vágott ki a tanya- udvaron — fejfának. Már csak az övé él — készül a téli szen- derületre. Még az apja ültette azon az őszön, hogy ő megszü­letett. Ültette — legyen majd fej fáin ak. Ez éh, legtovább, majdnem annyi idős, mint aki­nek porait jelzi majd 50—60 évig, mindkettőjük örökös el­múlásáig. Az eperfát már meg­szállták a varjak. A fehéren fekvő, kifehéredő haldokló nehezen lélegzik. Fe­lesége, az öregasszony, töpö­rödve ül mellette a széken, már három napja, kicsikén, feke­tén — feketéllve a szótlanság­tól, a szomorú, költözni akaró vágytól, gyásztól. Orvost nem hívtak. Messze van ide az or­vos. A legközelebbi község is 8 kilométerre, de orvos ott sincs. De hát mit is tehetne ott az ember, ahol a természet már szólt és intézi1 dolgát? S ha jönne is az orvos?! Ide ta- lálna-e? Ök alig találnak ide. A tanyához nem vezet üt. A gépek, mert így egyszerűbb: ''szántották, bevetették. A ta­nyától már nem vezet üt. Hó­diéren áll a mezsgyéden, fe- :ete földek közepén. faluba — ott a nagy, új há: Ha a magáéban akar élni, épít­tetnek neki. De az öreg ilyen­kor csak hallgatott. Hosszan, sokáig. S ha unta már a kér- lelóst, csak annyit mondott: ■»- Itt születtem, itt halok meg. Élete során csak rövid időre ment el a tanyából: katonának és háborúzni. Megjárta a vilá­got, és aztán sorsa: megkötö­zött, elfogadott sorsa szerint élt tovább a tanyán. Nem is tudott volna máshol. Ügy sze­rette a földet, hogy meg tudta volna enni: két kézzel tömni magába és nyelni, rágni. Csak ez volt neki a világ — ez a világ! Felnyög, nyugtalanul forgo­lódni kezd. Szeme riadtan me­red a mestergerendára. Kínlód­va két könyékre küzdi magát, de visszahanyatiik. Behunyja szemét, s hirtelen könnyűnek érzi magát. Valami vonulni kezd a szeme előtt. Jobban odafigyel: ő vágtat a lovon, nyalkán, huszárosán, ő a vor- reiter, az előlovas, utánna a többiek. A kép elmosódik, de gyorsan űjat>b színeződik. Ap­ját látja, fiatalon, anyját, na­gyon öregep.. És újra magát Fehér ingben áll a tanya vé­gén; messzi bámul, és a sem­miből előszivárványlik a fe­lesége, fiatalon, tarkán, mel­lette a hat gyerek. irtelen csupa fekete-fehér csontos termetét most is meg hajlítja, hogy kiléphessen az udvarra. Kicsit megáll. Nézi a sötétet. Megindul. Szinte le begye körüljárja a tanyát. S ekkor súgva szólítja az eperfa. Megrezzen. A fa zúg. zúg, zúg. S ő megy, megy, megy. Oda­megy a zúgó fához. Reszketni kezd. Mindketten reszketnek. Fél, hogy összeesik- Átkarolja, átöleli a fát. Nem éri a vastag törzset, de öleli erősen, szorosan, s úgy érzi, fa visszaölel, de annyira, hogy ropog bele a csontja. L assan ereszkedik le a földre. Gyerekei feleme­lik. Az ágyba halottat fektetnek vissza. Két óra múl­va fejszék* erős csapásaitól meginog a hatalmas eperig. Recsegve, ropogva dől. Mene­külnek károgva a varjak, szét szóródnak a sötétbe... H lesz a kép: a magsza- kaszitó munka, a megalá­zás. Fekete-fehér a kín, a kín­lódás. Mindent jól lát, ponto­san, élesen. Kint már sötét van. De ö nem tévedne el: a görön­gyöt is ismeri, a gödröt is is­méin, a szelet is ismeri, az esőt is ismeri, a füveket is ismeri. Ismer itt mindent, ismén itt minden. Ami az életében nem is tör­tént, az álom volt. Ide köti ■nyolcvanhárom év, ide köti egy hosszú emberélet. Máshol csak gurulna értelmetlenül, céltala­nul, mint a szelet-kergető ör­dögszekér. Itt van az ö gyö­kere, mélyen, mint az utolsó leveleit szélbe fektető eperfáé. Az ő gyökerei még mélyebben vannak, mert ember, aki érez és emlékszik. Ezért nem ment innen. Csak örökre akar innen menni, de úgyis nehezen, mert nem akar megválni a világtól, ettől a világtól: a háztól, a két­ágastól. a tanyaudvartól, a csillagoktól, a földektől, a fák­tól, az állatoktól és — az eper­fától. Megvan-e minden? — jut hirtelen eszébe. Világos elmé­vel ül fel. Könnyen, segítség nélkül. Kiszáll, indul az ud­varra. A gyerekéi nem mernek szólni, csak követik. Hatalmas, Kaposvár közművelődése KAR LENNE szépíteni a dolgot: a megyeszékhely köz' művelődése igen sak kívánni- valót hagy. Jól látszik ez töb­bek között a szinte valamire­való esemény nélkül eltelt nyár lapos, unalmas csendjé­ből is. Talán az egyetlen a ti­zenkilenc megyeszékhely kö­zül, ahol ennyire jellemző a nyári esemény tel enség. Tu­dom: közelünkben a Bala­ton .. • Azt is tudom, hogy a hatékony közművelődést nem lehet csupán rendezvények­ben mérni.., Hasábjainkon nem először felemlített tények ezek- Mindezek tudatában, és a középtávú — ötödik ötéves tervidőszakra — készülő köz­művelődési terv ismeretében, úgy vélem, ha valaha idősze­rű volt a kritikus önértékelés, akkor most okvetlenül az. Korántsem all szándékomban a meglevő eredményeket vi­tatni, de a terv vázlatának ismeretében úgy tűnik, hogy a jövő körvonalazaea nyugtala­nítóan általános, globális meg­állapításokon alapszik. Nem árt néhány ellentmon­dást említeni­Nehéz Kaposváron a városi rendezvények szervezése, mert a város egyben megyeszékhely is, s ez több átfedés, nehézség forrása — mondják gyakran. Valóban adódik ilyen, de csak addig, amíg ezt a kettősséget nem fordítják előnyére. Meg­győződésem: egy város me nélkül minden megyei intéz­mény esetében a várossal va­ló kapcsolatot: hol, miben il­leti őket városi feladat. S a tervezéskor is jobb valóságos tevékenységi formákban, a ne' vén nevezett intézményekben, a jól kiválasztott rendezve’ nyékben gondolkodni. S így lesz testhez állói megvalósítha­tó a terv. Csak egy példa. Szó volt arról, hogy »a városi köz­művelődési szervek feladata a fesztiválok színvonaltartása«, De hát miféle fesztiváloké? Nincs is fesztivál Kaposváron. Elég sajnos, hogy még a ta­lálkozó jellegű rendezvények száma is egyre apad, nemhogy növekedne... „ ALIG HALADJA MEG a kétszázharminc négyzetmé­tert az a terület, amelyre köz­művelődési intézményt épít­hetnek a tervidőszakban . • • Kár azonban siránkozni emiatt, mert a meglevő intéz­ményeket is jobban ki kellene használni■' Ha van város, ahol ki lehetne és kellene próbálni végre a közoktatás és a köz­művelődós kapcsolatát, ekkor Kaposvár az. Különösen azért, mert néhány iskolában meg­van a hajlandóság, csak ezek­nek a kezdeményezéseknek kellene szelesebb medret te­remteni. S, hogy mire és miként költjük pénzünket, arra áll­jon itt a közeljövőben íeíépí­gyeszékhely volta, sokkal in- tendő új városi ifjúsági köz­vr­Ayn-;:. f Vasas Károly: Vörösőrség. kább a jó eredmények forrá­sa lehet. Mindennek van azonban egy alapvető feltétele. A közművelődés nem reszort­feladat — mondjuk gyakran, s ez a városi tanács esetében sokszorosan beigazolódik. Amíg ugyanis csak a művelő­désügyi osztálynak, avagy: még inkább az osztály elő­adójának címzett feladat egy középtávú tervkoncepció el­készítése, addig nem várha­tunk átütő eredményeket. A közművelődés alapvető, konkrét feladatainak megha­tározásába a város vezetőinek az eddiginél sokkal hatéko­nyabban, jobban odafigyelve kellene bekapcsolódniuk. így ugyanis — mivel még a me­gyei tervkoncepciót sem vet­ték figyelembe — nem több az egész, mint általánosságok halmaza, olyan feladatok meghatározása, amelyeket a művelődésügyi osztály, ha megszakad is a munkában, akkor sem tud megvalósítani­Tévedés ne essék: szó sincs arról, hogy elkésett lenne -az ügy. Az idő viszont sürget. Tisztázni kell végre, kivétel pont gondja. Az ifjúsági ve­zetőktől tudom, hogy az in­tézményben, amelyre igen nagy szükség van, nagyterem 1 is lesz, csaknem négyszáz né­zőnek. Viszont a klubszobák, a szakköri helyiségek kicsik, számuk kevés. Mire jó ez? A leendő létesítménnyel szem­ben a megyei könyvtarnak van előadóterme, néhány száz méterre a Latinca Művelődési Központ nagyterme. Az is bi- .zonyosnak Iá iszik, hogy a ka­posvári fiatalok a mozielöadá- sokat a moziban, a színházia­kat pedig a színházban nézik majd - ■. Érdemes lenne már leszámolni a mindenáron eről­tetett nagyteimes szemléletiéi! Jogosan vetődik fel egy Ku­linyin városrészi művelődési ház igénye, ahova viszont kel­lene nagyterem mozielőadásra is és más rendezvényre is. TALÄN MONDANI sem kell: nem könnyű egv folyto­nosan gyarapodó város köz­művelődését tervezni, átfogni, irányítani, kézben tartani. Úgy vélem azonban, hogy ele­gendő és világos útmuta­tást ad erre a megyei pártbizottság feladatterve, s a megyei tanács közműve­lődési terve, s a megyei közművelődési bizottság sem sajnálja a fáradságot, ha a vá­ros ügyéről van őszó. Csak megfelelő vezetői szinten eze­ket alapul kellene venni, va­lóságos és végrehajtható fel­adatokban gondolkodva. Nem szabad lemondani a város la­kosságának a tájékoztatásáról sem, mert a propaganda hiá­nya a közművelődéssel szem­beni közöny egyik eredője. Tröszt Tibor TEREMBE ZARVA Tárlat Nagyatádon Tásnádi Varga Éva Látogatás Eljöttél hozzám. Nézd csak, mind zöldellnek kint a fák, igen, most az ablakból látod, hogy ejt rájuk a Nap glóriát. Varia bűtor, odafentről neon világit, nincs meggyfa, amit átölelnénk, nincs gyöngyvirág, hullámzó pázsit. Egyforma lépcsők vezetnek hozzám kék szegéllyel, a tetőn antenna sötétlik. Gj/örkön ilyenkor gólya fészkel! Itt a pálinka, műanyag tál, kalács fehérlik. De ugye nem feledted még el a gyerekkori fonott régit? Ülj a fotelba, Ügy ringat, mint a györki hinta. Felnőttek lettünk. S nincs már óra, mely kettőnkre ra-Hktakolna. Nyári korrepetálás Muzsika vakációban Nem hallgattak a zongorák, meg a fúvóshangszerek nyá­ron sem a barcsi zeneiskolá­ban. Előkerültek a kották, és a növendékek egy része — mint­ha nem is sütne odakinn a nap, mintha nem hívogatná őket a Drava-part — gyakorolt. Ta­nári felügyelettel. — A kezdeményezés részben a gyerekeké — mondta Bauer Vendel, az iskola igazgatója. — Voltak, akik év végén közöl­ték óhajükat: nyáron bejünné­ide jöttek. A harmadik csoport ebben a tanévben kezdj az is­kolát, és mér előre dolgozik... Hétfőn, kedden, csütörtökön délelőtt voltam benn az iskolá­ban nyáron. — Érdemes volt? — Hogyne. Mindannyian szívesen csináltuk. A növendé­kek nagyot léptek előre. Én csak új leckét vettem át ve­lük, tehát ezeket a déleiőttö- ket nem arra használtuk föl, hogy a régi darabokat nyúz­nék, és szeretnék, ha az őket • zuk. Van olyan tanítványom, tanilő tanárok foglalkoznának velük a szünidőben is. Termé­szetesen mi is szorgalmaztuk a dolgot; elmondtuk, hogy aki nem akar visszaesni, az. né hagyja porosodni a hangsze­rét. A növendékekkel Köcsky Gábor és Kápolnás Mihály foglalkozott. Mintegy húsz­huszonöt zeneiskolás adta egy­másnak a kilincset délelőttön­ként a meghatározott napokon. — Hogy miért? — A kér­désre Köcsky Gábor így vála­szolt: — A gyerekek három cso­portja járt be. A legjobbak, akik szépen haladnak: a zenei tanulmányokban, és maguk is érzik, hogy nem szabad meg­állniuk. Azok, akiknek nincs ■Mthon zongorájuk, ugyancsak akivel fél év anyagát végeztük el két hónap alatt. x — Hogy lehet ez? — Valószínűleg azért, mert a legjobbak közül való, köny- nyen haladtam vele. A nyári korrepetálást vezető tanároknak heti három dél- előttjüket foglalta el ez a mun­ka. Az egész évi tanítás után mondhatták volna, hogy ezt már nem vállalják. De szíve­sen tették, minden anyagi el­lenszolgáltatás nélkül. — Ennek a munkának ősz­szel érik be a gyümölcse. Ami­kor nem kell kínlódni, újból elölről kezdeni. Hosszú távon mindenki nyer. A gyerek, a tanár, az iskola — mondta Köcsky Gábor. Bs Barcs zenei élete. t M. A közönségnek kívántak kedvezni a nagyatádi szobrász alkotótelep művészeti irányí­tói, amikor elhatározták, hogy a városban dolgozó szobrászok alkotásaiból válogatva 'kiállí­tást rendeznek — amolyan »■névjegy« felmutatásul — a Gábor. Andor Művelődési Központban. Ismerve a helyi adottságokat, a művelődési ház kiállítótermének galéria­méretét, eleve kérdéses lehet, hogy tizenöt művészt »betpgz- kalhatnak-e« ide egyidőben. Dr. S- Nagy Katalin művé­szettörténész megpróbálta a lehetetlent, s a kiállítás meg­nyílt. Tanulságait érdemes le­vonni. A szobrász alkotótejepek létrejöttének és a népszerű­ség gyors kivívásának az okai között feltétlenül ott van az faplasztikájának a méreteit képes volt megváltoztatni a terv elkészülte után. De nem­csak ő egyedül volt így. szin­te valamennyien rákénysze­rültek, hogy hallgassanak ar­ra, amit a vidék mond ... És itt a szelíd, hepe-hupas táj Szabadtéri múzeumában a kü­lönböző stílusjegyek is meg­férnek egymás mellett, nem válik egysíkúvá a vizuális él­mény. De nem férnek meg — ahol nincs semmilyen rende­zői elv sem — a művelődési ház kiállítótermében. Martyn Ferenc négy évti­zeddel ezelőtt megalkotott szobortervei — Alföldi emlék, A hangyák emlékműve — (bár a modem magyar szob­rászat áramlatába tartoznak, magukon viselik a korai konstruktivizmus szemléletét Martyn Ferenc: Alföldi emlék, (öntött alumínium.) a fajta korrekciós szándék is, miszerint az avítt müzeufrü rendezés alól szabadulni kí­vánnak a teret követelő plasz­tikák. A szabadban — a mű­teremfalakon kívüli — alkotás belső indítékaiból a művész és a közönség kapcsolatának a harmóniáját emelhetjük ki, is) ugyan tanulságos látniva­lók, de aligha helyezhetők akár Schaár Erzsébet vagy Vilt Tibor színvonalas mun­kái mellé, még ha sok is a rokonság köztük. Csak annak nem okoz ez a rendezés konfliktust, aki hi­vatásból ismerj a muvészet­amely folytatódik — egyéb-1 történetet. Egyébként a kiál ként ez be is bizonyosodott az alkotótábor látogatottságával — az elkészült művek fölál­lítása után is. Éppen ezzel a »módszerrel«, az alkotótelep nyíltságával si­kerülhet új közönséget nevel­ni Nagyatádon a mai művé­szetnek. Ezt abban a remény­ben mondjuk, hogy lesz. foly­tatása az idén megkezdett nagyszabású munkának. Kinn, az alkotótelepen érez­zük, hogy van rendező elv, s ez maga a táj. Martyn Ferenc egyik, konstruktivista színes lítás a kisplasztika határát is átugorja. A grafikának má­sodrangú szerep jutott ezen a bemutatón. A nagyatádi szobrász alko­tótelep részvevői bemutatko­zásának a sikere — ez rész­ben már megvolt — a szabad­téri múzeum ege alatt dől el. Ez a tény fokozza tovább az itteni munka iránt érzett mű­veszi felelősséget. Horányl Barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents