Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
Az igazgató nem hiszi Savanyú a kenyér A szabványnak megfelel, a fogyasztónak nem A. kenyér örömünk és gon- pékségek kétkilós veknije a Társasház — bonyodalmakkal dunk. Milyen a kaposvári kenyér? Egy boltvezető véleménye: sok a panasz. Ha a vevő egy kilót kér, s félbe vágatja, már biztosan nem tetszik neki. Egy másik vélemény: nagyon változó a minősége, van, amikor olyat kapunk, amelyik . nem kell a Vevőnek. Lapos, törött, és nagyon tömött a belseje. Egyszóval keletien. Panaszok a szerkesztőségben: savanyú a kenyér, ragad a belseje, másnapra kellemetlen szaga és íze van. — Savanyú a kepyér? — kérdez vissza Talpai János, a Somogy megyei Sütőipari Vállalat igazgatója. — Aligha hiszem. Azt azonban elismerem, hogy savanykás. Mi tesz- szük ilyenné mesterségesen. De nemcsak az idén, hanem minden nyáron: így nem nyúlik meg olyan hamar. A kenyeret egyébként naponta ellenőrizzük, nálunk nem ragacsos és nem nyúlós. A kenyér az ország egyik legkorszerűbb gyárában készül. A kaposvári új kenyérgyár kilós termékei nem a legfinomabbak. A Somogy megyei Élelmiszer-ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézetben a savanyúságra ezt hallom: »A szabvány hat savfokot engedélyez. Az itteni körülbelül ötfokos. lehat meg megfelel a szabványnak.-» Az. ízlés nem a szabványhoz igazodik- Nálunk még mindig kenyérkultusz van, s az emberek joggal keresik a megszokott ízt. A savanykás kenyér később nyúlósodik meg. Juhász Árpádtól,, a vegyvizsgáló intézet igazgatójától és munkatársaitól egyszerű választ kapok erre: “A nyúlosodást mikroorganizmusok okozzák, ezek nem pusztulnak el a sütés közben sem. De a rossz minőségű élesztő éppen úgy előidézheti a hibát, mint a nem megfelelő üzemi higiénia. Savanyítani akkor is kell a kenyeret, ha a közízlés nem szereti. Ezzel gátolják meg a káros mikroorganizmusok fejlődését.« A régi házikenyerek, a kis Róla beszéltek, öt irigyelték. Pécsit dicsérték, magasztaltak. Csak Subajdának nem tetszett. — Kicsit gömböiyded lett a fazonja, ez pedig a mai világban korszerűtlen. Egy kissé ■nolatt, hogy úgy mond jam, dagadt hölgy már nem tud kielégíteni igényesebb fórfiizlést. — Essen beléd a métely. Samu, — förmedt rá Ángyás. — Savanyú neked a szőlő, kope! kenne csak neked ilyén, cigánykereket hánynál minden nap. 55. ŐSZ A szőlőhegyen már pirosla- nak a fák levelei. A természetben minden bölcs, minden a törvények szerint történik. Az itteni törvények kérlelhetetlenek. Az tér előbb pihenőre, aki korábban látott munkához. A cseresznyefák már hullatják leveleiket, a szőlők még takargatják leveleikkel a duzzadó fürtöket. Az erdőkben nagy, színes foltok terebélyesednek, széjjel a méregzöld vásznon, Egyre erőteljesebben futnak mintha erősen felhígított festéket öntöttek volna rá. A falu népének java kinn t.a_ nyáz már a szőlőben, a borházakban. főzik a pálinkát, nagy üstökben rotyog már a Somogyi Néplap hosszú, meleg napok után is élvezhetők, finomak. Magyarázat erre js van: más volt a technológia, másként pihentették a lisztet. Ez azonban magyarázat, de nem indok. — Mi U boltos kötelessége, ha nem megfelelő a kenyér? — Adja vissza. — Ha sok van ilyen? — Akkor sokat ad-jon visz- sza. — Kinek jő ez? Erre nem kaptam választ. — Az intézet évente négyezer vizsgálatot végez. Ez csepp a tengerben. Annak kellene vigyáznia a minőségre, aki kiadja és aki átveszi a kenyeret. A hibáért az is felelős, aki forgalmazza. Mikor lehet kifogásolni a kenyeret? A szabványban olvastam: »Ha alaktalan, torz, végigrepedt, felülete kormos, egyharmadánál nagyobb területen égett, sáros, egyéb anyagokkal szennyezett Egyharmadánál nagyobb felületen hiányzik a héja. Ázott, nagymértékben átnedvesedett. Idegen anyagot tartalmaz. Idegen szagű, ízű. És végül: kenyér- betegség (dohos, penészes, nyúlós).« Ebből az is következik, hogy amíg e »feltételeknek« nem »felel« meg, addig árusítani lehet, a kereskedő is hiába kéri, hogy vigyék vissza. A közvélemény mércéje szigorúbb, mint a szabványé. Tehát az a kenyér, amelyik meg megfelel a szabványnak, egyáltalán nem biztos, hogy jó. A közvélemény ítéletét nyomon lehet követni a kákákban ... — Mi a megoldás a vegyvizsgáló intézet szerint? — A nyúlósodást előidéző mikroorganizmusok 37—40 fokon, negyven százaléknál magasabb páratartalmú levegőben szaporodnak. Ilyen helyen nem szabad kenyeret tárolni. (Száraz levegőben kiszárad a kenyér, azt sem szeretjük.) Pénteken délután jártunk a kenyérgyárban: mosolygóspiros kenyeret láttunk, forró volt és ízletes. A pénteki sütés szombaton reggel kerül a boltokba, mert »négy órát pihentetni kell, addig nem szabad szállítani, de hetvenkét szilvalekvár. Itt-ott csattannak a szüretelő ollók is, mert a piac várja a nagyszerem csemegeszőlőt. Nágel Franci bácsi ráér. Kétszer is megnézi a gyümölcsöt, csak azután szakítja le, nagy óvatosan teszi a vasszőkosárba. Megadja a dúskálás módját is. Mióx't p.e? Volt türelme dédelgetni a fát, a szőlőt tavasszal, egész nyáron, miért ne lenne most? Szüretelni kell, itt az ideje behajtani mindazt, amiért nyitástól idáig fáradozott. Még aranyos színe van a napnak. Ereje is hasonlít a nyárihoz, de a sapkát már nyugod- taban rábiggyesztheti egy kardra. Az sem kap ilyenkor nap- szúrást, aki hajlamos rá. Franci bácsi olyan fajta, hogy a fér hér haj inkább fiatalítja, mint korát hangsúlyozná. Különösen itt, a birodalmában tagadhat le egy-két tízesztendőt. így találja őt a vendég, a betakarítás áhítatában. — Napszámost nem fogad fel? — kiállt rá Zsuzsa és már nekjállna a leghitványabb tőkének. — Ha ott kezded, gyere visz- sza október közepén, — nevet vissza az öreg, és leteszi a vess zókosarat. — Vártalak benneteket. Félretettem néhány szép almát, körtét, szagos szilvát, meg őszibarackot. — Ha nekünk ajándékozza a fél kertet, akkor miből lesz a haszon. Franci hácsi? — kurjantott kicsit távolabbról Csik András. Lemaradt a szőlő véórás (tehát háromnapos) kenyeret még ki lehet adni«. A friss kenyeret szombaton délelőtt vagy délután vette meg a vásárló. Felvágta, de az is lehet, hogy eltette a mai ebédhez. Vasárnap déjbep már 44 órás lesz a »friss« kenyér, s valószínű, hogy a mikroorganizmusok — a savanyítás ellenére — hétfő reggelre nyúlóssá teszik. Szönyi Lajos, a kenyérgyár Üzemvezetője: — Javasolni kellene, hogy a nagy boltok a délutáni sütésből kapjanak még aznap délután friss kenyeret. A javaslat ésszerű, ezzel biztosan kevesebb lenne a gond. — Mitől lapos a kenyér? — Változik a liszt minősége — mondta Talpai János igazgató —, s másként kel. Különböző kísérleteket folytattunk, hogy szép legyen. Úgy érzem, a kenyerünk most sokkal jobb, mint néhány hónappal ezelőtt, ha nincs technológiai problémánk. — Technológiai probléma az ország egyik legkorszerűbb gyárában? — A korszerűség szigorú fegyelmet is jelent, a »recept« pontos betartását. A mi gondunk a dagasztáshoz használt víz hőfoka. Hűteni kellene a vizet, de a hutőapparátus a gyár megindulása óta nem dolgozott még egyvégtében két műszakot. Ha megy, nagyon jó a kenyér, ha leáll, visszaesik a minősége. A javítók már mindent megpróbáltak: eredmény nincs. A garancia miatt vitatkozunk a kereskedelmi céggel, de alkatrészt ők sem tudnak adni: a hűtőberendezés külföldről származik. A gyár gondja ez. Hatását azonban a vásárló érzi. Jó vagy rossz a kaposvári kenyér ? A vegyvizsgáló intézel igazgatója: — A szabványnak megfelel, cje sokszor nem a közepesnél, hanem az alsó szintnél tart. Magyarul olykor éppen hogy megfelel. Kitűnő minősítést azonban sohasem kap. Ezen változtatni kell. gében, nagyon vizsgálgalott egy kiszáradt tőkét. — Ne félts te engem, hallod-e! Olyan még nem volt, hogy Nágel Franci nem találta volna meg a számítását. De neked van taktikád, András. A szebbet küldöd előre, jó követed van. Úgy teszel, mint a piaci kofák. A legszebb gyümölcsöt teszik a halom tetejére __ — Én talán az aprajához tartozom? — Nem mondtam. De ha szépségben versenyezni kellene kettőtöknek, bizony olyan messze maradnál, mint a bátyus zsidó az úristenhez. No, félre a tréfával. Hol tartotok, meddig jutottatok, mi van a tarsolyban? — Már annyi mindent tudunk. Franci bácsi, hogy attól tartok, lassan, semmit sem tudunk — nevetett a lány és lengette az iratborítót, amelyben iratait tartja. Leültek a fa alá. a kerti asztal mellé. Kiteregettek minden papírt, térképet, fényképet, megsárgult újságokat, hivatalos iratok fotókópiáit. Ügy jöttek az öreghez. v mintha vizsgázni akarnának előtte. — Most beszélhetünk érdemben is — helyezkedett el az öreg a lány mellett, s kezdte nézegetni a papírokat. — Azt akarom mondani én is — vette a szót a lány, aztán rákezd te. 56. — A legfontosabb fejlemény az, hogy kaptunk egy levelet Lengyelországból. Ettől az embertől, aki ezen a képen szerepel. itt áll nagyapa mellett. Tptka Wladisiaw a neve. Lublin mellett él. Azt írja, hogy emlékszik erre az emberre. (Folytatjuk.) t — HOGYAN hihetek ezután bármilyen ígéretnek, ha a saját munkatársaimban hiába bíztam? — így summázhatnánk Vauk Jánosáénak, a barcsi Unitech Ipari Szövetkezet adminisztrátorának panaszát. Mi is történt? — Négylakásos társasház építőipari munkáira kötöttünk szerződést tavaly júliusban. Arra, hogy tető alá hozzák az épületet. Csak két társ igényelte a kozfalazást is. Mivel hosszú ideig tartott az építkezés, kértük: húzzak fel a belső falakat nálunk is. Szóban meg is állapodtunk, ám a munkát nem végezték el. Tudom, hogy csak amiatt, mert szóvá mertük tenni, hogy a munkások anyaghiányra hivatkozva három hétig álltait; kártyáztak, újságot olvastak. Fölkerestem az építésvezetőt, és megkérdeztem: miért nem gondoskodtak előre panelről, hiszen tudták, hogy kell? Csakugyan furcsa »feledé- kenység« ez. — A mi segítségünkkel szereztek végül is anyagot. Nyilvánvaló, hogy egy cég sem jön ajánlani a barcsj ipari szövetkezeinek: »Vegyétek, mert érre a későbbiekben biztosan szükségetek lesz!« Megjött a panel, de nem volt daru. A férjemnek kellett a saját vállalatától kérnie. A napok teltek, a munka lassult. Három-négy hét múlva a betonvas is megérkezett, két lakásnál rövidesen állták már a falak. Azután a másik kettőnél újabb néhány napos ácsor- gás. És sorolja tovább. Panaszának lényege: a közfalak emelésének elmaradása. fc> ez: — Más vállalatoknál támogatják a dolgozóikat. Nekem pedig a pénzemért még könyörögnöm is kell, hogy dolgozzanak- Két gyerekem van, •gyes«-en vagyok, nagy szükség lett volna a segítségre. »Maga itt dolgozik, miért nem nevelte meg a munkatársait?« Ezt a gúnyos kérdést kaptam ... HALLGASSUK meg a másik felet is! Az Unitech főkönyvelője és építésvezetője válaszolt kérdéseinkre., — Ismerjük a vádakat. Mi viszont azt mondjuk: szinte túlzott volt részünkről a belátás. Hiszen dolgozónk, állításával ellentétben, most is azt a részletet törleszti, melyet női előlegeztünk számára. — Mekkora összegről van szó? — Négyezer forintról. Ez nem nevezhető nagynak semmiképp, azt hiszem. — Háromhetes állások nem voltak. A munkalapok bizonyítják ezt. Egyszer valóban állt a munka egy napig a brigád hibájából. — És az anyaghiány? — Kapcsolatunk volt a pécsi gyárral. Mikor azonban ennél a munkánál kerestük őket, kijelentették, hogy panelmegrendelésünket a továbbiakban nem veszik föl. mert leállnak ennek gyártásával. Nem Vankékkal, hanem az egyik szomszédjukkal mentünk ezután Híreire, ahol kaptunk is. — Mennyit »csúszott« az építkezés? — A mi hibánkból semmit. A szerződés szerint tavaly szeptemberben kellett volna kezdenünk, de a négy társ egyezkedési összhangolatlansá- ga miatt december 27-én láttunk hozzá. Ehhez viszonyítva »időben volt« az, hogy az általunk vállalt munkát június tizenhatodikán befejeztük, átadtuk. Nem volt váratlan ez az időpont számukra, hiszen levélben is közoltük/és szóban is. — Miért maradt el a közfalazás? Vankne bíráló szavai miatt? — Nem szerződtek érre, s utólag már nem tudtuk vállalni, mert más munkák is szorítottak, s szólítottak másfelé. A költségvetés nem tartalmazta e tevékenység elvégzései. Kilenc és fél százalékos haszonnal dolgozunk általában, ennyi a megengedett. Ezen a társasházon »nem akartunk keresni«, a haszon két és fél százalékos. És számítsuk hozzá hátráltató tényezőként az állandó hajejhőt, melynek legutoljára az volt a tárgya, hogy egy két.szer-há- rojnméteres helyiséget, a melegedőt ki kapja. Mi egy másik lakónak adtuk, aki hajlandó volt megfizetni az általunk megállapított magasabb összeget. Érvek és ellenérvek. Meg kell mondanom, hogy — noha az építkezési időt nem tartom hosszúnak —• nem érzem a szövetkezet igazát tökéletesnek. S nemcsak amiatt, hogy a munkalapok olykor lehetnek »cselesek«. Talán — ha csakugyan egyetlen nap volt »kártyanap« — azt is föl lehetett volna okosabban használni. Az anyagbeszerzéshez — igaz: nem mindig Vankék — úgy tűnik, hogy gyakran kellett segédlet, és ez sem a szövetkezet mellett szól. TANULSÁGGAL azonban mindkét fél számára szolgál az építkezés. Az építtetők számára talán avval, hogy kár volt bizonytalankodni a szerződéskötésnél ; kössenek-e a közfalazásra is vagy sem. Reméljük, hogy nemsokára megszűnnek a gondok, s a többi munkát is elvégzik azok, akik vállalták. Akkor majd nyu- godtabb körülmények közé juthatnak végre a kétgyermekes Vankék is. L. L. Táfékezlató Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán a tanítás az alább közölt időpontokban és helyeken kezdődik: ÁLTALÁNOS TAGOZAT: I. évf. — az előzetes értesítés szerint — szeptember 1.. 16 óra, Beloiannisz u. 18. sz., illetve szeptember 3., 13 óra Lenin u. 14. II. évf. szeptember 2., 17 óra, Beloiannisz u. 18. sz. az A, B, C, D osztály; szeptember 4., 14 óra, Lenin u. 14. sz. E osztály. III. évf. szeptember 4., 17 óra, Beloiannisz u. 18. sz. SZAKOSÍTOK: Filozófia: I., II. évf. szeptember 5., 16 óra, Lenin u. 8. sz. Etika: szeptember 5., 15 óra, Tanítóképző Intézet. Kultúrpolitika: szeptember 5., 15 óra, Tanítóképző Intézet. Partépítés: szeptember 5., 16 óra, Bajcsy-Zs. u. 1/c. Pol. gazd.: I. évf.: szeptember 5., 16 óra, Beloiannisz u. 18. sz., II. évf.: szeptember 5., 16 óra, Lenin u. 14. sz. Gazdaságpolitika: szeptember 5., 16 óra, Lenin u. 14. Nemzetközi munkásmozga• lom: szeptember 5., 16 óra, Beloiannisz y. 23. sz. Magyar munkásmozgalom: szeptember 5., 16 óra, Lenin U. 8. sz. KIEGÉSZÍTŐK: Filozófia: szeptember 10., 8 óra, Lenin u. 14. sz. Politikai gazdaságtan: szeptember 10., 8 óra, Beloiannisz u. 20. Munkásmozgalom: szeptember 10., 8 óra, Beloiannisz u. 18. sz. SPECIÁLIS KOLLÉGIUM: Vezetési ismeretek: szeptember 10., 8 óra, Bajcsy-Zs. u. I 1/c. Permet helikopterről A nemesgulácsi Badacsony Tsz a legkorszerűbb technikát is igénybe veszi a jó szőlőtermés érdekében. Helikopterrel küzdenek a peronoszpóra ellen, a permetet egy férfibrigád tölti rendszeres időközönként a gép gyomrába. SZEMÉT A mai kor átka, életünk nem kívánatos, mégis napról napra növekvő mellékterméke, a szemét. Tökniag, tejeszacsr kó, zsíros papír, dinnyehéj, üres aerosolos dobozok új és újabb halmait kell eltakarítani a városok, üdülőterületek utcáiról. Különösen sok szemét gyűlik össze a Balaton-parton. Az üdülővendég elviszi ugyan a hulladékgyűjtőbe a lerágott kukoricacsutkát, a csupaszon maradt dinnyehéjat, esetleg az olajtól csepegő lángospapfrral is elbaktat a gyűjtőedényekhez, de a körtemaradékkal már megcélozza azt a bizonyos kis edényt, s vagy beletalál, vagy nem. A csokipapírt, a fényvédő krém kupakját és a cigarettacsikket azonban már csak egy unott kézmozdulattal lendíti odább. Estére tarkállik a strandokon a szép zöld gyep, legyek zsonganak a tömött hulladékgyűjtők körül. S v\ásnap a kedves vendég utálkoz- va keres egy tiszta helyet, ahol lehevevedhet- ■ ■ ■ A korábbi évekhez képest a Balatonnál észrevehetően változott valami■' az Utcák, a terek, a közterületek sokkal tisztábbak, mint korábban. A Nagybereki Tőzegkitermelő Vállalat gépei járják a partot, s a kukákból vagy műanyag zsákban összegyűjtve elszállítják a hulladékot. Csakhogy ennek ellenére a szemét mégsem tűnt el végleg. A rengeteg ember »hulladéktermelése« olyan mérvű, hogy a tiszta sétányok, utcák mar dél felé piszkosak, szeméttől tarkák. Siófok központjában pedig a délutáni órákban csaknem bokáig jár a gyanútlan járókelő a rollpapírban és a kukoricacsutkában. Gyakran az üres, elhagyott telkeken halmozódnak gusztustalan hulladékdombok. Ide hordják a környékbeli (vagy kocsival a távoli) villákból, nyaralókból a krumplihéjat és a tisztított halak belsejét. Sokallják ugyanis a szemétszállítóktól megvenni a műanyag zsákot, és befizetni a szemétszállítási szerződés diját, azt a százegynéhány forintot. Ezek az orvszemetelők. Házuk táján gonddal ültettek minden szál virágot, a gaznak hírmagja se maradt. Ragyogó tiszta minden; hogy a parkban orrfacsaró bűz lebeg, hogy az elhagyott telkeken ezerszámra költenek a legyek, ez nem érdekli őket. Javaslatunk: a helyi tanácsok vessenek ki minden tulajdonosra szemétszállítási átalányt, ami az adóhoz hasonlóan behajtható. A Balaton tisztaságának érdeke kívánja ezt Cs. T. Dr. Kercza Imre Pásztor Ferenc FIUK A LESHEGYEN
