Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
A mezőgazdasági párthatározatok nyomában A DEMOKRÁCIA FÓRUMAI A termelőszövetkezetek gazdálkodása az utóbbi években nagy fejlődésen ment keresztül. Ennek egyik kézzelfogható jele a termelőerők területi-anyagi koncentrálódása. Gyors léptekkel halad a szövetkezetekben a termelés szakosítása, s ezzel együtt a termelés gépesítése is. Növekedett az egy szövetkezetre jutó taglétszám. A szövetkezeti gazdák okos, eredményes munkálkodása teremtette meg — természetesen ehhez hozzájárult a kedvező közgazdasági környezet — a gépesítés feltételeit. A több és jobb gép viszont megköny- nyíti a szövetkezeti paraszt munkáját, gyümölcsözőbbé teszi erőfeszítéseit. A fejlődést tükrözi, hogy a szövetkezetekben dolgozó tagok és alkalmazottak átlagéletkora jelenleg alacsonyabb, mint bármikor is volt a szövetkezeti mozgalom történetében, szakmai felkészültségük pedig messze meghaladják elődeikét. Azzal, hogy a szövetkezetek határai olykor több községre is kiterjednek, a termelés olyannyira szakosodott, hogy egy-egy telepen, üzemben dolgozók szinte »külön« életet élnek. Ennek viszont az a következménye, hogy jelentősen megváltozott a gazdaságokban a termelési feltétel, ami egyben hatással van a tagok és a szövetkezetek közötti, de a tagok egymás közötti kapcsolatára is. Napjainkban elég gyakran elhangzik, hogy a fejlődés törvényszerű velejárója a szövetkezetekben az emberi kapcsolatok lazulása, a vezetőség és a tagság közötti tényleges és vélt távolság növekedése. Kétségtelen, hogy a megnövekedett üzemi keretek, az egyes ágazatok elkülönülése előidézhetnek ilyen tüneteket. Nehézségek támadhatnak a tagok alapvető jogainak gyakorlásában — a közös gazdaság ügyeiről való rendszeres tájékozódás, a gazdasági és szervezeti élet kérdéseiben való döntés — a szövetkezeti demokrácia érvényesülésében. A tagok demokratikus jogainak csorbulása azonban nem törvényszerű; ellenkezőleg, a mai keretek, körülmények közöt t jobban szükség van elmélyítésükre és érvényesítésükre, mint eddig bármikor. A termelőszövetkezeti tagok és az alkalmazottak aktív közreműködése, egyetértő cselekvése nélkül nem gazdálkodhat lőszövetkezet sem — legyen bármilyen nagy a mérete —, s egyetlen üzemág sem, bármennyire gépesítettek is a munkafolyamatok. A párt. XI. kongresszusa így fogalmazta meg a jövő feladatait: »A munkahelyi demokrácia -fontos területe a szövetkezeti demokrácia; továbbfejlesztésére nagy gondot kell fordítani. Ügyelni kell rá, hogy formáit a termelési feltételek módosulásával változatosabbakká váljanak, gazdagodjanak.*' őszintén szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a megnagyobbodott szövetkezetekben a bonyolultabb ügyekben való döntés — tehát ahol nem egyszerűen az »igen« vagy a »nem« kérdésében kell állást foglalni — bürokratikus és sok esetben formális. A tagok jelentős része a közgyűlésen felkészületlenül, tájékozatlanul jelenik meg, s emiatt a vitában nem tud bekapcsolódni, szavazata a döntésnél formális. A közgyűlések jobbára a tagok tájékoztatásainak fórumaivá váltak. Nem tekinthető minden tekintetben megfelelő megoldásnak az sem, ha az össztagság helyett kevesebb tagot hív össze a vezetőség, vagyis részközgyűléseket tart. Ugyanis ha az egyik részközgyűlésen a tagok módosítják az eléjük terjesztett javaslatot, azt a többi rész- közgyűlésen is ismertetni és elfogadtatni kell: gyűlések sorozata szükséges ebben az esetben. Az eddigiekből is kitűnik tehát, hogy a közgyűlések hatáskörét a megváltozott viszonyokhoz kell igazítani. Ez a szövetkezeti törvényben ki- zárólagosan közgyűlési hatáskörbe tartozó ügyeknél csak jogszabály-módosítással történhet. A nem kizárólagosan közgyűlési hatáskörbe tartozó ügyeknél azonban már most is lehet, sót kívánatos is a közgyűlés, részközgyűlés tehermentesítése. Erre legalkalmasabbak a mezőgazdaság szocialista átalakítását követő időkben jól és hatékonyan működő, de az elmúlt években méltatlanul, háttérbe szorult küldöttgyűlés fóruma mutatkozik. Nagy előnye, hogy, viszonylag kis létszámú, ezért az ügyek érdemi tárgyalására, eldöntésére jól alkalmazható. A kisebb közösségek egyrészt küldötteik révén közvetett módon részt vehetnek szövetkezetük vezetésében, közgyűlés »egységeinek« funkcióját, s az egyes »leadott« jogkörökben közvetlenül vehetnek részt a döntésekben. Kézenfekvő, hogy a kisebb közösségek elsősorban azokban a kérdésekben kapjanak hatáskört, melyekben a legnagyobb tájékozottsággal, felkészültséggel rendelkeznek, tehát a kollektívájukat közvetlenül érintő ügyekben. Véleményezési jogkört gyakorolhatnak például fegyelmi ügyekben, kitüntetésekre való javaslatoknál, munkaszervezeti kérdésekben. Döntési jogkört kaphatnak a szervezeti egységvezetők megválasztásában, elmozdításában, a premizálási és jutalmazási feltételek kidolgozásában, a háztáji földek rendezésében, üdülési beutalók eldöntésében.. A szövetkezeten belül a munkahelyi demokrácia fejlesztése mind a gazdaság vezetőségének, mind a különböző társadalmi szerveknek feladata, de elsősorban a kommunisták viselik a politi-, kai felelősséget a szövetkezeti demokrácia érvényesítéséért, fejlesztéséért, a mai és a holnapi követelményeknek legjobban megfelelő formák kialakításáért. (Folytatjuk) M s A télre készül a Kaposvári Ruhagyár Maci mászik a cipzáron A varrógépek alatt, piros, sárga, fehér kockás pirinyó kabátkák. A varroda végében a nikkelezett állványok roskadoznak a már vállfákon lógó készárutól. A segédmunkások nem győzik húszasával cipelni a raktárba, ahol azután selyempapírba, zsírpapírba burkolják, hullámpapír dobozba rakják, s ezeket a dobozokat szinte beépítik a fémpántos faládákba. így indul az export. — Nem is olyan régen csak novemberre készültünk el a téli ruhákkal — mondja Lég- rádi József, a Kaposvári Ruhagyár főmérnöke. — Elértük, hogy már augusztus végén, szeptember elején az üzletekbe kerülnek. Így egész nyáron meleg holmit készítünk, sőt a jövő héten már megkötjük szerződésünket a tavaszi gyártanivalókra is. Nemcsak a központi, hanem a taszári, a kadarkúti, a he- resznyei, a barcsi és a pécsi varrodákban is készülnek kabátok, téli gyermeköltönyök. A szabászaton csaknem 10 ezer téli bébiöltönyt, 24 ezer meleg gyermekkabátot, több mint 15 ezer lánykakabátot és 8 ezer kamaszkabátot szabtak ki, 10 ezer bébioverállal együtt. Augusztus 31-ig mintegy 70 ezer téli holmi került a raktárakból a kereskedelemhez. Négyezer mázsa dohányt pusztított el a jég A szállítás eltart októberig. Legjelentősebb külföldi megrendelőjük a Szovjetunió. Az idén is 4 millió rubel értékben adnak árut: szövetből, műbőrből készült 70 ezer kabátot, valamint lányka- és fiúkabátot. A nagyon keresett, úgynevezett szabadidős illetve nadrágokból 150 ezret szállítanak. Jelentősek még az NDK, Kanada és Norvégia megrendelései, azonkívül az itthoni piac igényeit is kielégítik. Pápai János, a gyártmány- előkészítő osztály vezetője megmutatja a modellraktár »kincseit«. — Az a tapasztalatunk, hogy a hagyományos, kártolt szövetkabátot nem kedvelik a kicsinyek. Sokkal jobban örülnek, ha műbőrrel kombinált szőrmét, orkánt vehetnek föl — mondja. — Bevallom, nem tudnék egykönnyen választani az ízlésesnél ízlésesebb darabok közül. Persze az apró díszítések — tesz elém egy kék kabátkát, melynek piros cipzárén piros műszőrme maci kapaszkodik — igencsak munkaigényesek. A gyerekruhák elkészítése sokkal hosszadalmasabb, mint a felnőttruháké. Hiszen ezeket meg kell kedveltetni leendő tulajdonosaikkal, és a sok díszítés nemcsak türelmet, hanem időt is kíván. Például egy férfinadrágot egy óra alatt el lehet készíteni, míg a közkedvelt Gabi-nadrág másfél óra után kerülhet a meós elé. Az év’ legnagyobb szenzációját, a téliesített farmerkabátok és farmerölötnyök sorozatát Radios Jánosné tervező teszi elém. Valóban, a meleg béléssel, kapucnival, puha kézelővel és gallérral, rátétekkel, övékkel díszített holmik olyan szépek, hogy nem csoda, ha nem tudnak annyit gyártani belőlük, amennyi el ne fogyna az utolsó szálig. Sok új anyagot is használnak az idén. Közülük csak, néhányat említünk meg: a hagyományos orkánanyagokat fölváltó Grabcstert, a Nemese nevűt és a győri műbőrgyár új termékét, a Grabotbant. G. J. A megye történetének egy darabja EptEéK a kezdeményezőknek eredményesen egyetlen terme- t másrészt betölthetik a részA somogyi tsz-ek az idén valóra. A dohánytermesztéssel mintegy 200 hektáron termesz- foglalkozó gazdaságok közül tettek Virginia dohányt. Erről kilencben jég' verte el az ül- a területről összesen 8 ezer má- tetvényeket, öt tsz-ben az zsa törését tervezték. Ponto- egész termést tönkretette. Sósán ennyi a pusztaszentgyör- mogyban összesen 110 hekárKET ÉVVEL EZELŐTT a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola ünnepi kiadvánnyal köszöntötte a centenáriumát ünneplő Kaposvárt; közreadta a főiskola tízéves történetét, tevékenységét összegező monográfiát. A gondolat álékor vetődött föl, hogy jó lenne ezt a munkát teljessé tenni, kiegészíteni Somopr mezőgazdasági szakoktatásának történetével. A gondolat valósággá érett: dr. Molnár László szerkesztésében megjelent a Somogy megye mezőgazdasági szakoktatása 90 éves című könyv. Milyen sajátos, figyelemre méltó, a ma emberének is megannyi tanulságot szolgáltató utat tett meg a szakoktatás a megyében, a somogyszentim- rei földművesiskolától napjainkig, a korszerű és nagy távlatok előtt álló mezőgazdasági főiskoláig! »Hazánk népének létforrása ma még jobbadán a mezei gazdálkodás. .. okszerűen csak úgy fogunk a talajerőből meríthetni. .., ha kaput nyitunk a fokogyi szárító évi teljesítménye, nyi Virginiát szántottak ki, a j xatos haladásnak — az okszeRégi hagyomány nálunk, hogy az alkotmány és az új kenyér ünnepe alkalmával munkás—paraszt találkozókat szerveznek. Így volt ez a héten megyénkben is. Üzemi közösségek láttak vendégül egy-egy tsz-küldött- séget, munkások látogattak el tsz-ekbe. Somogybán azonban e találkozások nem korlátozódnak augusztus 20-ra. Ügy is mondhatnánk: mindennaposak az érintkezések, a véleménycserék az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók között. Hiszen az üzemi munkások jelentős része mezőgazda- sági területről jár dolgozni, családjának, rokonságának több tagja a helyi tsz-ben talált munkát. Naponta látják, tapasztalják téhát, hogyan fejlődik a másik ágazat, miként alakul az ott dolgozók élet- és munkakörülménye. Így, az ünnep táján azonban szervezetten is meggyőződnek egyéni tapasztalataik általános érvé~ nyéröl, és szót váltanak arról, hogyan tudnák egymás munkáját jobban segíteni. Augusztus 20-a — természetesen nem hivatalosan — a balatoni főidény végét is jelzi. Különösen akkor, ha ezt az időjárás változása is alátámasztja. A hét elején hirtelen voltak kevesen — csak visszahúzódtak az északi szél gálád támadása elől, jobbára déli irányba. így azután Kaposváron ritkán látható vendégse~ reggel találkozhattunk az utcákon, az éttermekben és az üzletekben. Az idegenek tanácstalanul bolyongtak városunkban, nemigen tudták, mit kezdjenek néhány órára tervezett itt-tartózkodásukkal. De még a hazaiak sem. Érdemes lenne a központban elhelyezett vázlattal, útbaigazító táblával — felhívni az ide látogatók figyelmét arra a nem túl sok, de azért megtekintésre érdemes műemlékre, egyéb látványosságra. Sokan a pihenést fejezték be az elmúlt héten, de akadnak, akik éppen a munkahelyükről köszöntek el. No, nem hai’ag- gal, vándormadárként tovább állva, hanem azért, mert kezdődik a tanítás. Igen, a diákokról van szó, akik szabadságukból néhány hetet munkára, pénzkeresésre fordítottak. Statisztika, összefoglaló jelentés ugyan nem készült a tanulók nyári foglalkoztatásáról, de a tapasztalatok azt mutatják: a Balaton-part kivételével kevesebb helyen alkalmaztak diákot, ahol azonban erre vállalkoztak, mert valóban szükjött hűvös, szeles idő elfújta a I ség volt rájuk, ott általában tó partjáról a külföldi és hazai nyaralók nagy részét,. Persze nem mindenki menekült haza; életkoruknak megfelelő, igazi és folyamatos munkát és ezért illő bért adtak. Ez a vállalaa tierütaUihbíbk..— -es -ői--semi toknak, gazdasagoknak Is na-; Sajnos ez a terv nem válik terméskiesés meghaladja a 4 ezer mázsát. A nagyatádi dohányfermentáló üzem vezetője, Fodor József szerint fokozza a bosszúságot, hogy a jégverés zöme akkor jött, amikor tömérdek szervezőmunka eredményeként már mindenütt elegendő munkáskéz volt a töréshez. Most viszont a pusztaszentgyörgyi szárítóüzem dolgozóinak foglalkoztatását csak úgy tudták gyobb hasznot hozott, mint a látszatmunka; a gyerekek fizikumát, fegyelmét, munkaszeretetét pedig csak az ilyen körülmények és követelményeik erősítik. Csütörtök óta élénk jelbeszédekkel érintkező fiatalokra figyelhettek fel a járókelők Kaposváron: tíz országból nyolcvannégy versenyző érkezett a süketek úszó Európa-bajmoksá- gára. A megyeszékhely örömmel adott otthont a kiemelkedő sporteseménynek, és méltó körülményeket teremtett a versenyszámok lebonyolításához. De azt is lehetővé tette, hogy ne csak az uszodával, hanem a város nevezetességeivel, sőt egy kicsit a megyével is ismerkedhessenek a vendégek. Közeleg az ősz, ami abból is kitűnik, hogy egyre több szó esik egyik fontos növényünkről, a cukorrépáról. Jó termés várható, a vetésterület is nagyobb az eddigieknél, érthető, hogy alaposan föl kell készülni a hosszúnak ígérkező kampányra. Ennek egyik mozzanataként pénteken szocialista szerződést kötött a cukorgyár a pécsi vasútigazgatósággal. Tudjuk: önmagában, ez nem elegendő, minden érdekelt szervnek, dolgozónak pontosan összehangolt munkájára van •szükség a termés mielőbbi és veszteségmentes feldolgozásához. Faál László rű munkának.« Ma sem idegen a fülünknek ez a gondolat, pedig abban a »sürgős« jelzésű aktában olvasható, melyet 1885. január 12-én Torrnay Béla miniszteri tanácsos juttatott el gróf Széchenyi Pál miniszterhez »hazánk dunántúli részében egy földmíves iskola fölállítása ügyében«. Valójában ez volt az első lépés, amelynek eredményeként 1885. október 16-án Márífy Emil megoldani, hogy a leveleket I husz évre bérbe adta szentim- maguk válogatják. Ezzel ere- j nei. nyolcszáz holdas birtokát detileg a Pécsi Dohánygyárat bízták meg. Ügy látszik, az időjárás »kiválogatta« a virginiaüitetvé- nyeket, mert a 430 hektáron termelt havamnafajtában szinte egyáltalán nem tett kárt. Itt a termés jó közepes. Télen több mint 5 ezer mázsa szárított dohányt majd Nagyatádra, a földművesiskola céljaira. Ettől a naptól íródik Somogy mezőgazdasági szakoktatásának története. A könyv szerkesztője az Országos Levéltárban található eredeti dokumentumokkal illusztrálva részletes áttekintést ad az iskola és a tangazdaság szállítanak I kialakításáról, az oktatás meg- I szervezéséről. Számos olyan Jelenleg a tavalyi termés | megállapítással és célkitűzésbáláit rakják tehervagonokba, hogy a 2 ezer mázsát szállító szerelvény elindulhasson a megrendelő, NDK-beli dohánygyár felé. Ezenkívül még 1500 mázsa somogyi dohányt exportálnak a Monimpexen keresztül Hollandiába és az NSZK-ba. Az idei »dohánygondok« következtében több gazdaság már most bejelentette: jövőre csökkenti a dohány termőterületét. Ezt a tíz éve tartó tendenciát mérsékeli, hogy januártól ösztönzőbbé válik a dohány termelői ára. Ez persze önmagában kevés a dohánytermelés gazdaságossá és jövedelmezővé tételéhez. Termelőrendszerek kialakítására, tökéletes gépesítésre volna szükség. Az első lépés az idén ! mar megtörtént. A Dohányipari Tröszt 45 univerzális dohányművelő gépét importalt Kanadából. p. sei találkozhatunk, mely ma is megállja a helyét. És olyan egyéniségekkel ismerkedhetünk meg, akik sokat tettek a somogyi szakoktatás fejlesztéséért. Közülük is említsük meg Hauer Géza igazgatót, aki hazánkban, az elsők között irányította a figyelmet a nincstelen parasztság gyermekeinek szakmai képzésére. 1893-ban. 15 tanulóra állami ösztöndíj alapítását kérte, ezzel az indoklással: »Eddigi működésem alatt azt tapasztaltam, hogy Somogy megyében az oktatáshoz a legjobb anyagot a nép azon rétegéből lehetett kiválasztani, amely nem bírt magánvagyonnal, hanem folytonos munkában állt, napszámmal kereste kenyerét, vagy pedig mint cseléd szolgált....« A mezőgazdasági főiskola tízéves történetéről két éve megjelent kiadványban azt olvashatjuk, hogy az intézet hármas követelménynek kell megfeleljen: az oktatásnak, a kutatásnak és a szaktanácsadásnak. A szentimrei földművesiskola hivatását annak idején így fogalmazták: az iskoia ».. .gazdasága a környező vidéknek utánzandó például szolgálhasson arra, miként lehet és kell a kisebb és a közép birtokokat a legkorszerűbb módon kezelni és vezetni«. Ezért volt sok látogatója az iskolának, ezért szervezték meg az akkori kezdetleges szaktanácsadási rendszert, a téli gazúasági iskolát, a kisgazdái: tanfolyamát, a néptanítói mezőgazdasági tanfolyamot, és hosszan lehetne sorolni azokat a díjakat, kitüntetéseket, melyeket különböző kiállításokon nyertek. EZ VOLT A KEZDET, itt indult a Somogy megyei mező- gazdasági szakoktatás, mely a felszabadulás után »rohamiép- tekikel« jutott el a mezőgazdasági főiskola szintjéig. A könyv emléket állít a kezdeményezőknek és mindazoknak, akik kilencven éven át tevékeny részesei voltak a mező- gazdasági szakoktatás fejlődésének. A megye történetének egy darabja tárul föl, tükröződik benne egész országunk, társadalmunk fejlődése. Élvezetes, gondolatébresztő olvasmány ez azoknak is, akik nem a szakoktatásban dolgoznak. V. M.-\vár a Szovjetunióban Az idén több min* 25 millió I Krím-f élszigeten és a BajkálolvdiT» W-l 1 /V*. 4-1-fa JUr Z ö 1 T -| ember — minden tizedik szovjet lakos — töltötte szabadságát utazással vagy túrázással. A turizmus jelenleg a Szovjetunióban az egyik legnépszerűbb pihenési forma: az utazás szerelmeseinek száma évente átlag 20 százalékkal növekszik. Az útvonalak bármilyen ízlést kielégítenek: turistaházak, kempingek, szállodák épültek az ország minden részén a je- j ges sarkvidéktől egészen Kö- | zép-Ázsia sivatagjaiig. Ez a hálózat állandóan bővül. Különösen gyorsan, fejlődik az üdültetés Kaukázusban, a tónál — ezek a legnépszerűbbek az egész országban. Grúziában, a Fekete-tenger partvidékén például 13 új íidü'ő- komplexumot létesítenek, Örményországban hetet. Az ország egyik legnagyobb turistaparadicsoma a Bajkál vidéke lesz. 1980-ban. az ottani szanatóriumok, kempingek, üdülők, penziók, motelek és turistaházak majdnem negyedmillió embert látnak el egyszerre. Somogyi Néplap I
