Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-23 / 197. szám

A mezőgazdasági párthatározatok nyomában MOZGÓSÍTÁS A CSELEKVÉSRE I Az igény nő, a termelés nem Tanácskozás a paprikatermelés fejlesztésének lehetőségeiről Gazdaságpolitikai cél­kitűzéseink megkövetelik az odaadó, fegyelmezett, jól szer­vezett munkát. Mit kell ten­niük a'pártszervezeteknek en­nek érdekében? Mindenekelőtt a pártszerve­zeteknek föl kell ismerniük a politika és a gazdaságpolitika szerves egységét. De megen­gedhetetlen az olyan "munka- megosztás« is, hogy a pártszer­vezetek külön foglalkoznak a termeléssel, majd a beruházás­sal, később a hatékonysággal összefüggő kérdéseket tűzik napirendre, s külön magyaráz­zák az életszínvonal, a kere­setek és az árak problémáit. A pártszervezeteknek egysége­sen kell képviselniük és vég­rehajtaniuk a párt gazdaság- politikáját. Ettől függ, hogy milyen mértékben tudnak túl­lépni az eddigi gazdásági gya­korlaton. Hazánkban a megművelhető föld 96 százalékán szocialista mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodnak. Az utóbbi tíz év eredményei azt bizonyít­ják, mezőgazdaságunk képes arra, hogy az élelmiszerek túl­nyomó többségéből — és éppen a legfontosabbakból — kielé­gítse a növekvő szükséglete­ket. Joggal bizakodhatunk, hogy a termelőszövetkezetek tagjai, az állami gazdaságok dolgozói teljesítik a ráiuk há­ruló feladatokat. De ehhez to­vábbi megfeszített munkára lesz szükség. A pártszerveze­teknek erre föl kell készíte­niük működési területük veze­tőit és dolgozóit. t A gazdasági tevékenység eredményességének, fokozása a mezőgazdasági üzemektől mennyi sógben, összetételben, minőségben is olyan termelést igényel, amilyenre a népgaz­daságnak szüksége van. A me­zőgazdasági üzemek az elmúlt években főként a termésátla­gok növelésére összpontosítot­ták erőfeszítéseiket, s ebben szép eredményeket értek el. A termékösszetétel azonban háttérbe szorult, és nemegyszer az állóeszközök ki­használása, a célszerű, takaré­kos eszközfelhasználás is, vagyis az önköltségek alaku­lásának figyelemmel kísérése. Napjainkban is, de az V. öt­éves terv időszakában még fo­kozottabban szükség van, illet­ve lesz a komplex gazdasági szemlélet kialakítására. Ez fo­kozott tudatosságot, felelőssé­get követel mind a vezetőktől, . mind pedig a dolgozóktól. Csu­pán egy példát: a helyes gaz­daságpolitikai szemlélet nem a legmagasabb terméseredmé­nyeket ismeri el, sokkal több­re tartja a ráfordításokkal arányos terméseredmények el­érését. A szemléletváltozást úgy érhetik el a pártszervezetek, ha fokozzák gazdaságpolitikai agitációs munkájukat. E tevé­kenységük alapvető célja a párt gazdaságpolitikájának ál­landó, rendszeres ismertetése, megértetése, elfogadtatása, a végbemenő gazdasági és tár­sadalmi folyamatok lényegé- 1 nek tudatosítása, a jó tapasz- i I tatátok széles körű bemutatá- j Rekonstrukció előtt a Kaposvári Bútoripari Vállalat Csaknem százéves, méter vastagságú, boltíves falak: a hajdani sörgyár, jéggyár. Az egyik beugróban asszonyok ke­zelik a csiszológépet, a másik­ban öreg présgép. Egy fiú biztos mozdulattal az eszter­gagépbe illeszti a deszkát. Röpköd a forgács, és fél perc alatt kész az íróasztal lába. Alig egymétemyire tőle sze­gőlécet szabnak, illesztenek. Jóformán egymás hegyén-há- tán vannak a különféle mű­veleteket végző gépek. Egy éve a Szakszervezetek So­mogy megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelője be­jelentette: felfüggeszti a vál­lalat működését, ha 1976. de­cember 31-ig nem történnek alapvető változások. A vállalat vezetőinek nincs könnyű dolguk, hiszen az 1951 óta sokasodó gondokat kell megszüntetniük. Közkedvelt lakószobák készülnek itt. Az üzem jelentős területbővítés nélkül növelte termelését. — A korszerűsítés — mond­ja Ress Endre igazgató — már húsz éve téma. A IV. ötéves terv előkészítésekor napirend­re került a bútoripari re­konstrukció. Akkor készítettük el 13—15 millió forintos be­ruházási tervünket, melyet a Könnyűipari Minisztérium il­letékesei kevésnek ítéltek. Ja­vában folytak már a tárgya­lások, amikor jött a beruházá­si stop. Ezért a nagy lehetősé­gek helyett csak ez a mi, 15 milliós beruházásunk kezdőd­hetett az év elején. Saját erő­ből és tanácsi segítséggel vág­tunk neki ennek is. A minisz­tériumtól támogatást nem kap­tunk, bár ígérik: ha a legki­sebb lehetőségük is kínálkozik, juttatnak számunkra pénzt. A szakszervezetnek több jo­gos kifogása volt. Kevés a mosdó, a zuhanyozó, kicsi az öltöző. Nem kielégítő a porel­szívás. A felületkezelésnél, ahol mérgező, egészségre ár­talmas anyagokkal dolgoznak, nem jó a szellőztetés. Elavul­tak, korszerűiének a gépek. Már megérkezett az új len­gyel présgép, 600 ezer forint­ért vásárolták. Egy másikat» 190' ezerért hoztak Olaszor­szágból. Megrendelték már két és fél millióért, az élfumérozó es élmegmunkalu ge pékét is­A Magyar Szellőző Müvekkel pedig megkötötték a szerző­dést a nagyon finom, szem: esés, nagy fajsúlyú, poliészter csiszoltpor vizes ülepítésére. A napokban várják a hatósági engedélyt az 1200 négyzetmé­teres csarnok építéséhez. Ide kerülnek majd a megmunká­ló, fűrészelő-, méterre vágó, csiszológépek, ahova már ele­ve korszerű elszívó berende­zéseket építenek. Az áttelepí­tés után a régi épületet fel­újítják, s oda a kárpitosok költözhetnek a túlzsúfolt eme­leti teremből. Az ő helyükön pedig végre mód nyílik a szó- ciális létesítmények kialakítá­sára. Ezután még több lehetőség kínálkozik a korszerű, gazda­ságos gyártmányösszetétel megválasztására. A Kaposvá­ron készített bútorokat kere­sik a piacokon. Például 1968 óta nem csökken a Boglárka I. elnevezésű lakószoba nép­szerűsége. Csakhogy az akkor megállapított termelői ára nem volt több 10 ezer forint­nál, viszont azóta az alap- anyagárak jócskán emelked­tek. Tehát a Boglárka I. las- san-lassan ráfizetéses a cég­nek, ezért helyette a Boglár­ka II. és III. kerül folyamato­san a piacra. A gyártmány rekonstrukció jövőre három új garnitúra ki­bocsátását teszi lehetővé. Az egyiket kis alapterületű szo­bák berendezésére, a másikat a legkényesebb igények kielé­gítésére tervezték, rendkívül elegáns kivitelben. A harma­dik a kettő közötti átmenetet képviseli. Ezenkívül néhány újfajta kisbútor: fiókos, ajtós szekrényke, ágyneműtartó, íz­léses dohányzóasztal készül. A prototípusokon éppen most dolgoznak. A Kaposvári Bútoripari Vál­lalat 1973-ban 106 boltnak szállított százfajta gyártmá­nyából. Erre az évre a Bútor- értékesítő Vállalat 2800 garni­túrát rendelt Kaposvárról, jö­vőre pedig már 4000-et. Éven­te 84 millió forint értékű árut igényelnek, melyből a je­lenlegi körülmények között 56 milliót tudnak csak kielégíte­ni. Ha a tervezett beruházás elkészül, 70 millió forint lesz a gyár termelése. Gombot- Jolán ­sa, népszerűsítése, terjesztése, a tömegek mozgósítása. A pártszervezetek gazda­ságpolitikai agitációjának tar­talma a párt gazdaságpolitiká­ja. Bár a megfogalmazás egy­szerűnek tűnik, az alapszerve­zetek számára a cselekvés nem ennyire egyszerű. Nekik ugyanis elsősorban konkrét gazdaságpolitikai agitácót kell folytatniuk. A fegyelmezettebb és hatékonyabb munkát nem »■általában« kell szorgalmaz­niuk, hanem személyre szóló­an. Nagy előnyük az alapszer- vezeteknek, hogy ismerik ter­melőszövetkezetük, állami gazdaságuk helyzetét, a terme­lésben rájuk háruló feladato­kat, érzékelik az egyes réte­gek, csoportok hangulatát, gondjait. Az agitációs munka tartalmának gazdagítása, az agitációt végzők kiválasztása mellett lényeges feladat a ha­tékony forma megválasztása. A pártszervezetek gazdag ta­pasztalatokat szereztek ezen a területen is. Egyes pártszerve­zetekben igyekeznek új for­mákat, módszereket alkalmaz­ni. Elég gyakori' azonban, hogy a "régi«, a "hagyományos« formákat, módszereket sem alkalmazzák megfelelően. Pél­dául a gyors tájékoztatás, mozgósítás elérésére igen jók a röpgyűlések. Sok mezőgaz­dasági üzemben, adnak ki üze­mi híradókat. Közkedvelt for­ma a véleménycsere a tsz-ta- gok, gázdasági dolgozók meg­beszélései üzemük vezetőivel. A tájékoztatásnak és az agitá- ciónak jó fórumai a szocialis­ta brigádok összejövetelei. Az utóbbi években gyorsan elter­jedt a pártszervezetekben az agitáció új formája: a politikai vitakör. Ez lehetőséget teremt az eszmecserére. A párt XI. kongresszusának határozata, továbbá a Köz­ponti Bizottság 1974. decem­beri és 1975. júliusi határoza­tai útmutatást adnak a kom­munisták politikai és közéleti tevékenységére, magatartásuk normáira. Ennek szellemében mutassanak példát, képvisel­jék a párt politikáját, s moz­gósítsák szövetkezetük, gazda­ságúit dolgozóit. M. S. (Folytatjuk.) A tapasztalatok, az adatok figyelmeztetnek: ha idejében nem intézkedünk a paprika- termelés föllendítése érdeké­ben. rövidesen gondok lesznek majd az ellátásban. Nem első­sorban a ltonzervpaprikáról van szó — bár bizonyos érte­lemben arról is —. hanem az étkezési, a zöldségfogyasztá­sunkban döntő fontosságú paprikáról, ötven év statisz­tikai összegezésén jól nyomon követhető, hogy a felszabadu­lás, majd a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás térhódítása után miként nőtt a termőterü­let és a termelési színvonal. Ez a dinamikus emelkedés 1970-ben megtört, és azóta bi­zonyos hanyatlásnak vagyunk tanúi. A termőterület kevés­bé. de a termésátlagok szem­betűnően csökkentek, ugyan­akkor a piaci igények, kivált az utóbbi időben rohamosan nőnek. Ezek az országos tapasztala­tok forogtak szóban tegnap a háromfai Május 1. Tsz-ben azon a nagyüzemi paprikater­mesztési tanácskozáson, melyet a megyei szövetkezeti értéke­sítő vállalat rendezett. Nem ok nélkül tűzték napirendre I azt, hogy szövetkezeti vezetők­kel, szakemberekkel, a fo- j gyasztási szövetkezetek képvi­selőivel szót váltsanak erről a témáról:, Somogy sem kivétel, a termelés csökkenése éppúgy I jelentkezik nálunk, mint má­sutt. Az okok rendkívül összetet­tek — jól érzékeltette ezt ve­tített képekkel illusztrált vi­taindító előadásában dr. Zaty- I kő Lajos, a Kertészeti Kutató i Intézet munkatársa. A hanyat- ! lás indokai között szerepel a munkaerőhelyzet. Az étkezési | paprika termelése igen jelen- j tős kézi erőt igényel mind a | palántázáskor, mind a betaka- j rításkor. Termelőszövetkeze­teinkben viszont évről évre csökken a kézi munkaerő. Szorosan összefügg ezzel a gonddal a fajtakérdés és a ter­melés gazdaságossága. Vitat­hatatlan. hogy a ma forga­lomban levő fajták többsége "elöregedett«. A részvevőket éppen ezért fokozottan érde­kelte a tájékoztatóból, hogy a Kertészeti Kutató Intézet je­lenleg milyen fajták előállítá­sán dolgozik, mikor lehet szá­mítani arra, hogy a nagy ter­mőképességű, a vírusbetegsé­gekkel szemben ellenálló faj­ták a köztermesztésbe kerül­nek. A sikertelenség, a ráfi­zetés, a kézi munkaerő hiánya | Végül is odavezet, hogy a gaz­daságok lemondanak ennek a fontos, és mind jobban kere­sett zöldségfélének a termelé­séről. A kutatóintézet rövidesen rendelkezésre bocsátja az igé­nyeknek megfelelő vetőmagot, kipróbálásra máris adnak azoknak a gazdaságoknak, amelyek ezt kérik. A fogyasztási szövetkeze­teknek több gondot kellene fordítaniuk a háztáji termel­tetésre — van. példa arra, hogy milyen nagyszem ered- I menyeket hozott ez az ubor­katermelésben —, a termelő- szövetkezeteknek pedig még szervezettebben, még nagyobb technológiai fegyelemmel kel­lene foglalkozniuk ezzel a zöldségfélével. Éppen a tanács­kozásnak otthont adó. három­fai szövetkezet a példa arra, hogy gazdaságosan termelhető ez a növény. Ahogy Bognár József főkertész tájékoztatójá­ban elmondta, hagyománya van ebben a nagyüzemben a paprikának; ez évben, két ke­rületben 63 hektáron termelik. ; Mivel a kukoricán, a búzán, a j takarmánynövényeken kívül \ mással nem foglalkoznak, ez i az ágazat biztosítja az asszo- i nyak rendszeres és folyamatos foglalkoztatását. Amit a tájékoztatóban hal­lottak a részvevők, arról sze­mélyesen is meggyőződhettek a tanácskozást követő bemuta­tón. Valóban példásan gondo­zott, gazdag termést ígérő pap­rikatáblán folytatták sokáig a tapasztalatcserét, azt elemezve, kire milyén feladat vár a ter­melés fellendítése érdekében. Vörös Márta séggel mondja. Harmincöt éves Hayden Fe- rencné, a Ke­fe- és Mű- anyagipari Vállalat kapós- újlaki telepé­nek vezető-he­lyettese. Tizenhárom éve dolgozik a vállalatnál, a központi tele­pen kezdte. Nem a legtisz­tább munka­helyen, a szőrt fésülték. — Korábban a Barneválnál dolgozott, A ház falát borostyán bo­rítja, a fehérre festett ablak­keretek szinte kilógnak a zöldből. Az utca csendes, tíz­egynéhány évvel ezelőtt a környék felszántatlan domb­oldal volt, horhosokkal szab­daltam Most családi házak sorakoznak egymás mellett, békésen. Telepvezető-helyettes. A la­kásban két gyerek csap zajt. Nevelni, fegyelmezni őket, gondjaikat, bajaikat felolda­ni: ez a mindennapok mun­kája. A ház nagy, hatan él­nek együtt, a férj szüleivel. Ö vezeti a háztartást, ezt ma­gától erbetockí - termeszetes­aranylag tiszta munkahelyen. Miért jött el onnan? — Jöttek-mentek az embe­reit, nem alakult ki össze­forrott közösség. Ez engem nagyon zavart. Pedig a fize­tésem nem volt rossz, és ren­dezett körülmények között dolgoztunk. Amikor körbe­néztem, hol tudnék elhelyez­kedni, a »kefénél« volt hely. Akkor a dolgozók hetvenöt százaléka nő volt. Könnyebb volt beilleszkedni, s aztán nagyon nehéz lett volna el­szakadni. És tudja, ez a mun­ka is olyan, hogy meg kell szokni. Nekem aránylag gyorsan sikeruil^.--eegeumun­kásként tizenhárom évet dol­goztam. Nem volt leányálom, Íz biztos. Megvolt viszont az a haszna, hogy áz üzemben minden művelethez előbb- utóbb értenünk kellett. Ez persze nem azt jelenti. Jiogy univerzális szakemberek let­tünk, de amikor például a nyári hónapokban az egyik telep vezetőjét helyettesítet­tem, nem voltak különösebb gondjaim. A vezetés nemcsak szaktu­dást igényel. Amikor mű­helybizottsági tag volt, mun­katársai panaszainak intézé­sekor többször is volt vitája a vezetőkkel. Hogyan bánnak az emberekkel, hogyan fogad­ja őket egy vezető, ez na­gyon fontos ismérve a mun­kahelyi vezetésnek. — Pontosan itt a lényeg: bánni kell tudni az emberek­kel. Valójában ez eéy kissé hidegen hangzik. Nem bá­násmódról van szó, hanem a gondjaik átérzéséről, a meg­értésről. Ami engem — míg a nehéz fizikai munkát vé­geztem az üzemben — a vál­lalathoz kötött, az volt. hogy éreztem a megbecsülést. Most is az a véleményem, hogy kevés olyan vállalat van a városban, ahol többet törőd­nének a dolgozókkal, mint nálunk. A vezető — szerin­tem — itt kezdődik: jó kap­csolat a dolgozókkal. — Most fejezte be az egy­éves pártiskolát. Hogyan tud­ja hasznosítani az ott tanul­takat?. — Vezető beosztásom lett, június elején neveztek ki a kaposújlaki telepre. Ehhez nemcsak szakmai, hanem po­litikai felkészültség is kell. Gyakrabban kell majd helyt- állnom, és gyakrabban fog­nak kérdezni tőlem a telep dolgozói. Tudnom kell a vá­laszt. — Segédmunkásként kezd­te, most vezető beosztása van. Nagy utat járt be. Cél­ja volt, hogy képezze magát, hogy előbb-utóbb "följebb« jusson? — Ebben a korban csak úgy lehet helytállni, ha ál­landóan tanul az ember. Megállás nincs, s ha egyszer valaki valamibe belefogott, igyekezzék végigmenni az úton. Nem mondhatom, hogy vezetőnek képeztem magam, hogy állandóan a szemem előtt lebegett a cél. Eljutot­tam azonban ide, s ez nem volt könnyű. — Sokat van emberek kö­zött, hiszen tanácstag is. Képviselnie kell választói érdekeit. Mint vezető, azon­ban nem mindig adhat iga­zat beosztottainak. — En is sokszor mentem ügyes-bajos, dolgaimmal fe­letteseimhez. Amikor meg­tudtam. hogy telepvezető-he­lyettes leszek, már eldöntöt­tem magamban: nem szabad elfelejtenem, hogy honnan jöttem! Most azt mondom: ez lesz a munkám meghatáro­zója. Mészáros Attila ESS2233

Next

/
Thumbnails
Contents