Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-12 / 162. szám

A mai vasút címmel állandó vasúttörténeti kiállítás nyílt tegnap Budapesten, a Közleke­dési Múzeumban, ahol modelleken mutatják be a MÁV napjainkban is üzemelő mozdo­nyait, vasúti kocsijait és biztosító berendezéseit. Vasúttörténeti kiállítás Nyári, kora őszi tv-műsor Somogyiak a képernyőn — Custeau kapitány visszatér Nincs uborkaszezon a tele­vízióban nyáron és kora ősszel — állapíthatjuk meg, ha átnéz­zük a műsorszerkesztőség har­madik negyedévi műsorajánla­tát. Ismeretterjesztő filmek, vi­taműsorok, vetélkedők, színhá­zi 'közvetítések lesznek és a könnyű műfaj kedvelői ugyan­csak találhatnak ízlésüknek vagy éppen hangulatuknak megfelelőt. Az aktuális és poli­tikai műsorok között gyakran találkozunk olyanokkal, me­lyek a XI. pártkongresszus ha­tározatai nyomán építették föl mondanivalójukat Ilyen vita­műsor lesz az üzemi demokrá­ciáról, amelynek célja, hogy a helyi kezdeményezések bemu­tatásával segítse a határozatok megvalósulását. Ugyancsak központi téma a nagycsaládo­sok gondja, a televízió külön műsort szentel ennek Beszéd­téma, beszéljünk róla címmel. A kiemelkedő gazdasági eredményeinket reprezentáló beruházásokat láthatja a néző a Bemutatjuk... című műsor­ban, amely azt is megvilágítja, hogy miként hatott a gyár a környékre, hogyan befolyásolja, az emberek tudatát. Egy-egy kértdéscsoport köré tömöríti mondanivalóját az új publi­cisztikai sorozat, a Termékvár tás, sokakat érintő, mindenna­pi gondokkal foglalkozva. A munkásosztály 48 százalé­ka él falun. Ök a bejáró mun­kások, kétlakiak. Sem a mun­kahelyükön, sem a lakóhelyü­kön nem tudnak teljes értékű­ek lenni, hiszen állandóan úton vannak. Róluk szól az Úton le­vők című műsor. Az év kétségtelenül legizgal­masabb tudományos szenzáció­ja a Szojuz—Apollo program. A szovjet—amerikai közös űr­repülést bemutató, négyrészes filmsorozat nyomon kíséri az előkészületeket, és egyenes adásban számol be július 17-én 17 óra 15 perckor a két űr­hajó összekapcsolásáról. A képzőművészeti adások között jelentős helyet foglal el a harminc év köztéri szobrait és emlékműveit megjelenítő sorozat, valamint a kiváló Kos- suth-díjas szobrászművészün­ket, Kiss Nagy Andrást bemu­tató portréfilm. A harmadik negyedév irodalmi műsorainak szereplői között ott találjuk majd a kaposvári színház mű­vészeit is. Hubay Miklós Pár- kák című darabjában Pogány Judit szerepel, Moliére művé­nek magyarított változatáiiak, a Duda Gyurinak főszereplői között ott találjuk Kottái Ró­bertét. Érdeklődésre számíthat a drámák közül Csokonai Tem- pefői című művének televíziós adaptációja is. A színházi közvetítések sorá­ban kétszer is találkozhatunk a Csiky Gergely Színház sike­res produkcióival. Az Egy ló­csiszár virágvasárnapja című Sütő András-darabot, valamint j Shakespeare Ahogy tetszik-jét I adják elő. A televízió bemutat­ja emellett a legsikeresebb bu­dapesti és vidéki darabokat. Járt már ön Belgiumban? — teszi föl a kérdést a két rész­ből álló sorozat alkotógárdája, amely a magyar—belga kultu­rális csereakció keretében járt | Brüsszelben és a nagyobb bel­ga városokban. Riportot készí­tettek Gabos Gábor zongora- művésszel és olyan híres sze­mélyiségekkel, mint Eddy i Merck kerékpáros világbajnok, ) valamint Ludo Diereis biliárd világbajnok. Az ifjúsági műsorok között ismét találkozhatunk a Ripor- ■ tér kerestetik vetélkedő ver~ ' j senyzőivel, láthatunk Jókai~ j filmeket, és visszatér régi is- | ! merősünk, Custeau kapitány Pásztor Ferenc | FIUK A LESHEGYEN — Kérlek, tizedes elvtárs — igyekezett komolyan beszólni Suhajda, amit tőle soha nem lehet komolyan venni —meg keit állapítanom, hogy ez a népmese világának egyik fon­tos motívum?. Mert mit tanít nekünk az irodalomtörténet? Azt tanítja az irodalomtörté­net, hogy a népmesék alakjai csodás személyek, földöntúli lényele, szörnyek, emberi tu­lajdonságokkal felruházott tü­nemények. Vagy nem? Feltét­lenül írok majd erről egy ki­sebb szabású tanulmányt Azóta is írja. Sur.ajdának csak az megy lassan, amit kézzel kell végez­ni. Az agya, az esze gyorsan forog, bár az se mindig jó irányba. Suhajda rendhagyó eset, külön kategória. Aki föl­teszi, hogy eligazodik rajta, an­nak előbb-idóbb meg kell ta­nulnia Suhrjdául. Egy napon elémállt: — Mondd, Pusztai, tudsz te lengyelül? — Honnan tudnék — vála­szoltam. — Csak annyit isme­rek ebből a nyelvből, amit a Somogyi Néplap történelemórán megtudtam a gyászos emlékű Dobzse László királyról. A dobzse jót jelent. Ha erre vagy kíváncsi, meg­mondtam. ha többre, akkor ke­ress valakit. — Oroszul? — Azt beszélem egy kicsit. Kitűnőre érettségiztem belőle. — No, ennek igazán végte­lenül örülök. Megkérlek egy igen nagy szívességre, amit lelki egyensúlyom helyreállítá­sa érdekében, továbbá a Su­hajda dinasztia fennmaradása, továbbélése biztosítása céljá­ból feltétlen meg kell tenned. Ugyanis van egy elsőosztáiyú rozogám Krakkó városában. Erősen csípi a fazonomat Ezt minden levélben hangsúlyozza. — Milyen nyelvű levelek­ben? — Természetesen lengyelül. — Olvasgatod is szorgalma­san, igaz? — Kérlek, más az olvasás; más az írás. De megengeded, hogy befejezzem? Egyszóval van ez az anyóka Krakkóban, akinek úri szavamat adtam, hogy nem falcolok le tőle. No- mánmost: feltétlen kellene ne­ki vésni valami márkás só­dert, hogy ne keseregjen ma­gában a távoli lengyel hon­ban. Valami olyat kellene,' hogy fölmenjen tőle a pumpa, és a verőfónyes magyar nyá­ron idekússzon, és boruljon szépen Sam Forster, karjaiba. — Nekem ez irokézül van. Üggyel-bajjal lefordítottam, hogy egy lány él Krakkóban, annak kell írni, hogy a szíve csordultig teljen, mint a mé- zesbödön, és nyáron kezét-lá- bá<t törve jöjjön. De ki az a Sam Förster? — Művésznév, itt nem hasz­nálom. A környéken, mármint odahaza, jobb pasaréti körök­ben ez a név fogalom. 21. — No, add csak ide azt a levelet. Majd elviszem ma­gammal a városba, van egy ismerősöm, a felesége lengyel. Lefordíttatom, megírod a vá­laszt magyarul, aztán ő ismét lefordítja. Adjunk magunkra, nem lehet ezt csak úgy, mint a Bolond Istók, hogy gyere kifli, megeszlek. — Kissé körülményes az ügy. De nerű bánom, legyen meg az elkerülhetetlen. En már látom, hogy ez a nő lesz a végzetem. Kivette zubbonya zsebéből a meggyötört levelet, s átadta. Hamarosan elvittem a város­ba, egy Piamitovszki nevű idős tanár felesége készségesen le­fordította. Nem sértek meg semmiféle titkot, ha most idé­zem ennek a levélnek a tar­talmát. A munkavédelmi vetélkedő megyei döntőjén Legyen »Az épületen belüli villamos hálózat üzemszerűen feszültség alatt álló részének szigetelési ellenállása a földhöz és az üzemszerűén más potenciál­ban lévő részekhez ' képest üzembe helyezéskor legalább hány megohm legyen?« Ez egy kérdés. A szakem­bernek minden bizonnyal mond valamit, sőt, a vetélke­dőn részt vevő versenyzők kö­zül azoknak is, akik valamit értenek a villamossághoz. A kérdés a megyei munkavédel­mi vetélkedő döntőjén hang­zott el, amelyet csütörtökön 'rendeztek az ÉDOSZ kapos­vári művelődési otthonában. A szervezés kitűnő volt, s Nagy Géza, a Kaposvári Hús­kombinát főosztályvezetője igazán kiválóan vezette á ver­senyt. Jó pár játékos megoldás is szerepelt. Tizenhat csapat indult a megyéből. Az elérhető maxi­mális pontszám 240 volt. Az első, a Somogy megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat 173-at szerzett. Az utolsó helyezett pontszámát meg sem említjük. Talán csiak azt, hogy például megkérdezték az egyik csa­pattól a megyei munkavédel­mi vetélkedő döntőjén: mi a munkavédelem fogalma. Sen­ki sem tudta __Bár a zsűri­n ek — elnöke Suri Sándor, a szigorúbb Volán 13. szálfái Vállalat igaz­gatója volt — csak ritkán kel­lett szubjektív alapon dönte­nie. mégis elhangzott a játék­vezető részéről: »A zsűri jóin­dulata tetőzik!«. Nem áll szándékunkban, hogy a gyakorlati haszonnal is járó vetélkedő ellen szóljunk, de: a tegnap nyertes csapat j képviseli majd a megyét az • országos döntőn. Suhajda János, az SZMT ; munkavédelmi bizottságának i vezetője: — A tizenhat csapat játéko­sainak döntő többsége fizikai ! dolgozó. A munkavédelemmel nem hivatásszerűen foglalkoz­nak. csak baleset-elhárítási ok- tatásban részesültek. A mai döntő követslmányszlntjét tu­datosan emeltük magasabbra, éppen az országos vetélkedő­re való tekintettel. Az azon­ban mindenképpen sajnálatos, hogy van egy-két vállalat, amelyik nem fordított kellő fi­gyelmet a csoport felkészíté­sére. A zsűri elnöke: — A meghatározások,' a szabályok ismeretével még baj van. A játékosok inkább a gyakorlati résszel vannak tisztában, s ez tulajdonképpen örvendetes. Pinczés Zoltán a Budapesti Finommechanikai Vállalat 3. a mérce számú kaposvári gyárának csapatában volt: — Nehezek a kérdések. Ügy gondolom, hogy az előre ki­küldött tájékoztató, és az itte­ni feladványok nem teljesen fedik egymást. Nagy Géza játékvezető: — Korábban hat csapat sze­repeit , a megyei döntőben, most tízzel több. Részben ez is magyarázza, hogy a mai verseny színvonala kissé ala­csonyabb. Mindezek ellenére azt keil mondanunk, hogy az SZMT munkavédelmi bizottsága eredményes munkát végez, s ezt adatok támasztják alá: az országos átlaggal szemben (45,7) Somogybán az ezer sze­mélyre jutó üzemi balesetek száma mindössze 20,8 volt a múlt évben. 1974-ben hetven vállalat 40 ezer dolgozója kap­csolódott valamilyen formá­ban a munkavédelmi vetélke­dőkhöz. Az is tény azonban,’ hogy ezek színvonalán van mit ja­vítani. A szigorú elbírálás so­rán nem a részvételt, hanem a pontos válaszokat kell jutal­mazni. S talán azt sem ártana már leszögezni, hogy nem munkavédelemről, hanem munkásvédelemről van szó! M. A. Elkoboztak 445 liter pálinkát Megszűnt a törekipusztai kiskocsma A’ siófoki városi—járási népi ellenőrzési bizottság egy be­jelentés alapján vizsgálatot indított a városhoz tartozó Törekipusztán. A népi ellen­őrök a Nagy Józsefek laká­sán tartott vizsgálatuk során és a pusztán lakó családok­kal folytatott beszélgetésből megállapították: a bejelentő­nek igaza volt. Nagy Józsefek lakásukon, a Vorosilov utca 1. szám alatt valóságos kiskocs­mát üzemeltettek. Hitelbe is, csak vigyék — Tevékenységüket hitel­ben is korlátlan mértékben folytatták. Nem törődtek az­zal, hogy a családoknak mennyi pénz jut haza fizetés­kor, csak azzal, hogy fogyjon a pálinkájuk. Volt belőle bő­ven, hiszen ők vezették a szö­»K ed vés Barátom, Samu! Egészen más levélre vála­szoltál, minit amit én írtam neked. Nem tévesztettél te össze valaki mással? Én nem írtam neked semmiféle lcutyá- róL Az ém levelemben egyet­len szó sem volt arról, hogy j van egy zenekarom. Csupán azt írtam, hogy voltam egy ze­nekari koncerten. Egy szó sem volt arról le­velemben, hogy veled töltött kedves napokra emlékszem vissza. Azt irtani, hogy na­gyon megszerettem a húgodat. Erzsikét, akivel örökre szóló barátságot kötöttem. Téged kedveltelek, mert mókás fiú vagy. De ki írt neked szere­lemről? Bolond vagy te, Sa­mu! Vagy megint mókázol? Azért írj, ha kedved tartja, de legalább arra válaszolj, amire kell. Baráti üdvözlettel: Jana.« Teljes 'kiábrándulás, teljes lelki nyomor. Sam Forster, alias Suhajda István nyúlt képpel járt, mint az agyonrá- gott rágógumi. Ha ebéd köz­ben meglátott, szomorú képpel ke ve rget te az ételt, nagyokat j sóhajtott, és bámult a légyfo­góra. — Nehéz, nagyon nehéz j ezen túltenni magát az em- , bernek.. Én azit hittem, hogy ! boldog leszek ezzel a nővel. Mi lesz a dinasztiával? — só­hajtott Suhajda. Magam sem tudtam eldön­teni. hogy komédiázik, vagy valóban a lelkére vette a le- j égetést. (Folytatjuk) 1 vetkezet szeszfőzdéjét Som községben. A férjem egyszer azzal állított haza, hogy ad- | jak 1000 forintot, mert már I annyival tartozik Nagyéknak. j Van ezeknek az embereknek ! lelkiismeretük? Hát a gyere- í keknek miből vegyek enniva- ! lót, cipőt, ruhát, ha a férjem csak nekik keres, issza a rossz 1 pálinkájukat — panaszkodott I az egyik asszony a népi el­lenőröknek. Nagyék persze tagadtak mindent. Volt néhány liter boruk, meg kaptak ajándék­ba pár deci pálinkát a főze­tőktől, aztán volt sajátjuk is, előfordulhatott, hogy pénzért i is eladtak. De hogy rendsze­resen, meg hitelbe, csak rága- j lom. A jó érzésű emberek, akik látták Nagyék üzelmeit, segí­tettek a népi ellenőröknek. Adót nem fizettek Kiderült; hogy Nagy a községben és a környéken fel­vásárolta a gyümölcsöt, s mert lehetősége volt, saját vagy mások nevén főzte ki a pálinkát, hogy otthon legyen mit árusítani. Sőt az is elő­fordult, hogy a Siófoki Álla- i mi Gazdaság gyümölcsöséből ! lopott szilvát, s a bírságot a szeszfőzdevezető fizette. Azt is elmondták a főze­tők, hogy a részükre kiadott pálinka gyanúsan, gyenge volt, többen rosszullétre is panasz­kodtak. Feltehetően itt is ma­nipulált, hogy még több jut­hasson neki. Fróba vásárlással győződ­tek meg a népi ellenőrök, hogy Nagyék valóban árulják a pálinkát, mégpedig 100 fo­rintért literenként, s ezután semmiféle adót nem fizetnek. — Legföljebb 1—2 deci fogy naponta, meg egy-két pohár bor. Az nem megy föl több­re napi 30 forintnál — ma­gyarázkodott az asszony a népi ellenőröknek. Férje hasonló véleményen volt, s kereken kijelentette: nincs nagyobb tétel pálinká­ja, csak amennyi a család­nak meg az ismerősöknek kell. Amikor a népi ellenőrök megtalálták az elrejtett 445 liter pálinkát, kezdtek más­ként beszélni, s elismerték —■ persze csak részben — zug- kimérői tevékenységüket 1 Évi 720 liter Mert mit mondhattak vol­na: honnan és milyen célra a nagy mennyiség. Szőlőjük mindössze 300 négyszögöl, egy kicsiny gyümölcsössel. A há­zaspár által is elismert nevek; adatok alapján kiszámították: évente 150 ezer forint érté­kű pálinkát, bort mértek ki a pusztán lakóknak. Ennek többsége azonban pálinka, s a szállítások szerint a pusztai kiskocsma 720 liter pálinkát értékesített készpénzért vagy hitelbe egy évben. Szerintük 1973-tól folyt ez a munka. Nem sikerült azt megállapí­tani, hogy távolabbi községek­ből hoztak-e bort A pusztán lakók szerint igen, s ebben egy kaposvári vállalat gépko­csija működött közre. Több­ször is látták a lerakást, s azt követően Nagyék rendszeresen kínáltak eladásra máshol termett borokat A népi ellenőrzés bírósági ügyhöz vezetett A Siófoki Járásbíróság Nagy Józsefet és Nagy Józsefnét különböző vádpontok, köztük üzletszerű üzérkedés miatt, egyaránt 8— 8 hónapi — próbaidőre fel­függesztett — szabadságvesz­tésre és mellékbüntetésül 2000—2000 forint pénzbünte­tésre ítélte. A 445 liter pá­linkát elkobozták. Az ítélet nem jogerős, az ügyész meg a védő is föllebbezett Szalai László Túrajárat viszi az utánpótlást Hétfőtől péntekig járja a Baiaton-parti üzleteket a FŰ­SZERT kaposvári vegyi fiók­jának túrakocsija. A hét kö­zepétől Balatonberénytői Lei- léig, utána pedig egészen Sóstóig szállítja a vegyi és kozmetikai árukat. A túrajá­rattal tudják ezen a területen az állandó és sokoldalú vá­lasztékot biztosítani. A tó­parton gyorsan fogynak , a háztartási és komzetikai cik­kek. Az üzletek készletének gyors feltöltése, a rugalmas áruutánpótlás mind a vásár­lónak, mind pedig a kis- és nagykereskedelemnek érdeke. A Somogy—Zala megyei FŰSZERT nyaranta Balaton- bogláron lerakatot létesít, itt töltik fel áruval minden reg­gel a túrakocsit. Az áruszál­lításnak ez a gyorsított mód­ja évek óta jól bevált, rend­szeres gyakorlat már.

Next

/
Thumbnails
Contents