Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-12 / 162. szám

Hyúlhústermelés gondokkal

Van-e jövője az ágazatnak ?

A nyereség a vállalaté — a veszteség az államé

Megyénkben sokan foglalkoznak a házinyúltenyésztés- sel, többségük jövedelemkiegészítés céljából. Az utóbbi időben néhány intézkedés kapcsán a termelők körében aggályok merültek fel az ágazat jövőjével kapcsolatban. Gyakran szóba kerülnek az átvétellel, árakkal kapcsolatos kérdések. Ezárt kerestük meg a minap az ország egyik legnagyobb nyúlfelvásárló vállalatának, a Kaposvári Húskombinátnak az osztályvezetőjét, Vajda Sándort, akitől a nyúlhústermalés időszerű kérdéseire kértünk választ.

— Az egyik leggyakrabban szóba kerülő kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán kisüzemben nyúlhústcrmeléssel foglalkozni, van-e az ágazatnak jövője ?

— A hyúlhústermelés elsősorban kisüzemi ágazat, vagyis ilyen körülmények között lehet különösen eredményes. Az 1975-re leszerződött húzi- nyúl teljes mennyiségére igényt tartanak a külföldi partnerek. Átvételi nehézségek csupán állategészségügyi zárlatok esetén vannak. A piackutatók véleménye szerint a nyúlhúsíogyasztás külföldön nagyobb mértékben nő, mint a termelés, így egyelőre piaci telítettségre nem _ kell számítani. Éppen ezért nálunk is indokolt a riyúlhústérmelés további fokozása.

— A termelők legtöbbször az átvételi árakat kifogásolják. Egyes helyeken többet, másutt kevesebbet fizetnek az élő nyálért. Ilyen különbségek megyén belül is vannak. A húskombinát milyen áron vásárolja meg az áfész-ektől, termelőszövetkezetektől a nyalat?

— A vállalat a baromfifeldolgozó vállalatok trösatje által kialakított árakat fizeti. Az árak idényjellegűek. Január elsejétől május 31-ig kilogrammonként 35 forintot fizetünk, ezután szeptember 30-ig 30 forintot, majd december 31-ig újra 35 forint az élőnyúl kilója. Ez év június 10- .

töl 30-ig 5 forint exportfelárat adtunk.

— Ennyit kap tehát az illető áfész a nyálért, viszont nem ennyit kapnak a tenyésztők az áfész-ektől. Ez a különbség abból adódik, hogy a szövetkezetek különböző árrést alkalmaznak, egyszóval ennél kevesebbet fizetnek tagjainak. Vajon a vállalatnak van-e beleszólási joga a szövetkezeti árrés kialakításába?

— Nincs. A termelői ár kialakítása a szövetkezetek kizárólagos joga, azt viszont el kell mondani, hogy 2—3 forintnál nagyobb árréssel nem

i értünk egyet. Sajnos erre van példa, s ez bizony a tenyésztők kedvét szegi.

— Mi indokolta az idényjellegű átvételi árak kialakítását?

— Elsősorban a piaci igény. Fontos ugyanis, hogy a termelés ne legyen hullámzó, mert elfogadható árat csak az a külföldi vásárló fog fizetni, aki az év minden szakában nagyjából azonos mennyiségű árut szállíthat el. Éppen ezért az általunk kialakított idényárak ösztönző jellegűek, azt szeretnénk elérni, hogy a termelés folyamatos legyen.

— A nyúlienyésztöknek nagyon sok gondot okoz az állatok átadása. Gyakran előfordul, hogy órákat kell várakozniuk a tűző napon vagy 'szakadó esőben az átvételre. Ez az állatoknál súlycsökkenéssel jár — tehát a tenyésztő ráfizet.

— A termelők várakoztatása minden szempontból káros. Erről azonban nem a vállalatunk tehet. A fennálló rendelkezések értelmében a községi, illetve a városi felvásárlóknak a termelőktől át kell venniük a nyulat, és el kell számolniuk, függetlenül attól, hogy az állatokat elszállító tehergépkocsi mikor érkezik. Ha az átvétel megtörtént, a nyúlszállító autó viszont késik és emiatt a szövetkezetnek anyagi kára

keletkezik, akkor a pénzügyi kérdések rendezése kizárólag a húskombinát és az illető áfész feladata.

— Van olyan eset is — nem ritkán —, amikor a húskombinát a nyulakat közvetlenül a termelőktől veszi át. Ha az átvétel a szövetkezetek kötelessége, miért ez a gyakorlat néhány helyen?

— Sajnos a helyi felvásárlók egy része nem tudja az állatokat átvenni. Nincs megfelelő épületük, nincsenek megfelelő ketreceik, ahol a gépkocsi megérkezéséig tarthatnák a nyulakat. Éppen ezért ha nem vennénk át közvetlenül, akkor elsősorban a termelőket sújtanánk, mivel értékesítési ne- I hézségeik keletkeznének, ami

úgy hiszem nem lenne kívána- tos.

—■ A házinyúlátvételnél a helyi átvevők általában három százalékot levonnak súlyapadás címén. Ez jó néhányszor akkor is megtörténik, ha az állatokat a húskombinát közvetlenül a termelőktől veszi át.

— Ha a vállalat a nyulakat közvetlenül a termelőktől veszi át, és az állatok a szerzőI déses feltételeknek megfelelnek, akkor a háromszázalékos súlylevonás szabálytalan, a levonás csak két százalék lehet.

Ezek tehát azok a legfontosabb kérdések, melyek az utóbbi időben egyre többször szóba kerültek, és nemegyszer feszültséget okoztak. Olyany- nyira, hogy néhányon már azt latolgatták, érdemes-e nyúlhús- termeléssel foglalkozni. A válaszok ismeretében bízvást elmondhatjuk: mindenképpen

érdemes! Aki egész éven át folyamatosan termelő állományt tart, így az állatokat átlagosan 30 forint körüli áron értékesítheti, annak minden bizonnyal jó jövedeleimkiegé- szítést jelent. Ehhez azonban az állományok korszerűsítésére, folyamatosan termelő fajták — amilyen például a kaliforniai és az új-zélandi — tartására van szükség.

D. T.

Több újszülött,

jobb csecsemőruházati ellátás

Csaknem 200 millió forint állami támogatás

A ruházati kereskedelem üzletpolitikájában megkülönböztetett figyelmet fordít a csecsemőruházati ellátásra, színvonalának emelésére. Az utóbbi években, különösen tavaly sikerült számottevő eredményeket elérni. Ezeket állapította meg összegezésül legutóbbi ülésén a Belkereskedelmi Minisztérium kollégiuma.

A csecsemők ruházati ellátásának javítására az elmúlt két-három évben egész sor, intézkedés született. A pelenka kiskereskedelmi árának 30 százalékos csökkentésével egy- j időben a megnövekedett igényeket kielégítő termelés fo- fozására darabonként 1,05 forint állami támogatást kapott az érintett üzem. A múlt évben 300 ezer pelenkát importáltak is. Ugyancsak a múlt. évben a kötött csecsemőruházati cikkek termeléséhez a Békéscsabai Kötöttárugyár állami támogatását 10 millió’ forinttal növelték. A vásárlási körülmények javítására a minisztérium tavaly 10, az idén 7 gyermek- és csecsemő- | ruházati bolt hez 2,1

segítséget adott.

A szakkereskedelem

összeállított állomány értéke 3600 forint. A jelenlegi dotáció alapján az állam 765, illetve 1600 forinttal járul hozzá egy-egy csecsemő ruhatárának összeállításához.

örvendetes, hogy az ellátás aközben javult, hogy a népesedéspolitikai határozat nyomán az előzetes várakozást is meghaladóan több gyermek ] született, az előző évinél pél- ! dául 30 ezerrel több. i

Az idei ellátásról a belkereskedelmi és a könnyűipari j minisztérium megállapította, | hogy a várható 220 ezer új- j szülött s az egyéves korú í csecsemők igényeinek kielégítéséhez a legfontosabb, leg- keresettebb cikkek is rendel- kezesre állnak. A Könnyűipari Minisztérium az érintett vállalatoknak előírta a csecsemőruházati cikkek és a hozzájuk szükséges alapanyagok minden mást megelőző termelését. Intézkedtek a pelenkagyártás további növelése érdekében, ezenkívül 900 ezer |

szülőket a legkisebbek öltöztetésében. A csecsemőruhózati cikkekre adott dotáció átlagosan 47—48 százalék, a tavalyi 50,3 millió forinttal, szemben várhatóan megközelíti a 200 millió forintot.

Az új piactér melletti lakás- i ban, ahol Vörös Józsefek él- j nek, most egy kivételével ! együtt a család: megjött a kis- l lány, aki Sárospatakon elvékorszerusitese- millió forintos anyagi

összepelenka importjára is szerződést kötöttek. A választék bővítésére fokozzák az egyéb csecsemöruházati cikkek beállította a csecsemők ruhatá- hozatalát is, 760 ezer fran- j gezte az óvónőképzőt, s az ősz- ri. állományát. Az egyik vál- cia, hongkongi, iráni, jugo-j tői Siófokon dolgozik majd. Itt

tozat az átlagos szükséglete- szláv, lengyel, NDK és NSZK j két tartalmazza — amit min- gyártmányú kötött csecsemőa középső fiú, aki katonatiszt, meg a felesége és a gyermeden újszülöttnek biztosítani kell —, ennek értéke körülbelül 1700 forint. Az átlagosholmit vásároltak, az impor/ az összes beszerzés 20 százalékát teszi ki. A költségvetés

kük. Csak a harmadik, a sárospataki kollégiumigazgató hiányzik. De majd jön a nyáron

nál nagyobb igények szerint l az idén is jelentősen segíti a I ő is.

A problémát közgazdasági találós kérdésként úgy fogalmazhatjuk meg: miképpen lehetséges, hogy a vállalatok és szövetkezetek nyeresége évről évre tekintélyes összeggel gyarapodik — a múlt évben például az 1973. évi 123 milliárdról 141 milliárdra —. ugyanakkor a költségvetés többnyire deficites. holott bevételeinek túlnyomó többsége a vállalatoktól származik.

Ilyen körülmények között az lenne a logikus, hogy a vállalatok és a költségvetés pénzügyi helyzete azonos, de legalább is hasonló legyen.

Alapjában véve örvendetes, hogy a vállalati mérlegek nyereséggel zárulnak. Csakhogy a vállalati mérlegek ilyen — nyereség — rovatában kimutatott összegek egyre nagyobb hányada táplálkozik »idegen« forrásokból. Nevezetesen a költségvetés termeléssel kapcsolatos közvetlen kiadásaiból, a termelői árkiegészítésből, az import árkiegészítésből, az állami visszatérítésből, az egyéb termelői támogatásokból. Jó néhány esztendeje a vállalati nyereség több mint fele — a múlt évben pedig már csaknem 70 százaléka — az állams egyidejűleg növelték importszükségletét, végső soron hozzájárultak. a külkereskedelmi mérleghiány létrejöttéhez. Ugyanezeket a tüneteket észlelhettük ez év első felében is; miközben a költségvetés növekvő összegekkel támogatja a vállalatokat, azoktól a tervezettnél több vásárlóerő áramlott ki. Fogalmazhatunk oly módon is, hogy a vállalati gazdálkodás nem mindenben a tervcélok által kijelölt úton halad, veszélyezteti azok megvalósítását.

A termelésben oldhatók meg

A Központi Bizottság július 2-i ülésének határozata a magyar népgazdaság jelenlegi helyzetét elemezve, a népgazdaság minden szintjén határozott és konkrét cselekvést sürget. Mit jelent ez a követelmény e téma kapcsán? Mindenek előtt azt, hogy valós közgazdasági gondok és feladatok kizárólag költségvetési módszerekkel, támogatásokkal nem oldhatók meg. Gondjaink, feladataink olyanok, amelyek főként a termelésbén, a vállalatok jobb munkájával oldhatók meg. A nagyon is időszerű vállalati tetteknek, cselekvésnek az is feltétele, hogy a gazdálkodó egységeket erre a körülményre rá is kényszerítsék. Érezzék a gazdálkodás mai realitásait, eddiginél nehezebb feltételeit, s boldogulásuk pénzügyi forrását, a nyereséget gazdálkodásuk erőteljes fejlesztésével, javításával hozzák létre.

G. I.

kassza most részletezett juttatásaiból származik. Valamikor úgy fogalmaztuk meg a vállalati nyereség lényegét, hogy az a termelési kiadások és az árbevétel különbsége; ez ma már csak másodlagos forrása a mérlegekben kimutatott nyereségnek.

Az ernyő már nem nyitható szélesebbre

A vállalati nyereség tartalmának eltorzulásában szerepe volt és van annak is, hogy a tőkés világpiaci infláció és a nagymértékű áremelkedések káros hatásait nem engedtük be a magyar gazdaságba, árrendszerbe. Ilyen törekvéseink és pénzügyi áldozataink eredményes voltát bizonyítja, hogy j a vállalatok költségeit a világ- ! piaci árváltozások lényegében i nem növelték. Ám eközben I erősödött az a vállalati szem- I lélet, hogy a külső piaci válto- zásokból, a hazai és a világ- ' piaci árak különbségéből adó- I dó előnyök a vállalati gazdál- ! kodás »eredményei«, míg a terhek elhárításáról, visélésé- j ről az államnak, a költségve- I tésnek kell gondoskodnia.

Ezen az úton a jövőben nem haladhatunk tovább. Egyebek j között azért sem, mert a költ- , ségvetés vállalatokat óvó, vé- I delmező ernyője már nem,

! nyitható szélesebbre. És azért | sem, mert mindez a népgazda- ; ság eiső egyensúlyi helyzetét rontja. Nem állítjuk azt, hogy a vállalatok mind gazdagok. Az viszont tény, hogy tavaly a j vállalatoknak volt pénzük be- j ruházásaik és készleteik tekintélyes mértékű növelésére, s a vállalati kasszákból a tervezettnél több pénz áramlott ki személyi jövedelmekre. Ennek konzekvenciái akarva-akarat- [ lanul is csökkentették a nép- gazdaság exportteljesítményét, |

A tiszta, virágos Barcsért

Mintegy másfél hektárnyi területen termel virágokat a barest költségvetési üzem, melyeket a parkokba ültetnek ki. Emellett bőven jut a nagyközség virágüzletébe is. A bolt havonta mintegy ötvenezer forintért ad el virágot.

Üj szemétgyűjtőket gyárt a helyi Unitek Ktsz, A költségvetési üzem nemsokára húsz új konténert helyez el Barcson.

Megérdemelt pihenés

Távol kerültek egymástól Vörös Józsefék, a szülők és a gyerekek: Siófok, Baja, Sárospatak. Ha látni akarják egymást, valakinek utaznia kell.

— Sokfelé jártunk mi is a férjemmel, amíg Siófokra kerültünk, s végleg letelepedtünk. Barcsról indultunk, ott a környéken voltak a szüleim részes dohányosok. Azután jártunk Karádon, Sárospata-1 kon, Budapesten, Sárváron, Babócsán, amíg ideérkeztünk.

Csöndes, egyszerű volt mindig. S tudom, amikor hosszú évek után visszament azokba a községekbe, ahol segített a termelőszövetkezeteket megalakítani, soha nem kérkedet azzal — látva az eredményeket —hogy ugye megmondtam? — hanem egyéniségéhez méltóan: ugye érdemes volt?

Amikor tőle kérdezem, hogy érdemes volt-e egész életében — férje hivatásának megfelelően . — utazgatva megismerni más-más területeket, s dolgozni

a pártért, a mozgalomér, így válaszol:

— Ez a kérdés így fel sem vetődött bennem, inkább úgy, hogy milyen nehéz egyik napról a másikra kiszakadni abból a megszokott élet- és munkaritmusból, amelyet hosszú éveken át folytat az ember.

Jó pihenést, mondták sokan, amikor az év tavaszán nyugdíjba ment. De tud-e pihenni, elszakadni mindentől az olyan ember, aki nem szokott tétlenül üldögélni?

Sokat és fáradhatatlanul dolgozott. Ezt mondják azok a társai, akikkel tevékenykedett mint pártmunkás, s ezt a kőröshegyiek, ahol a községi pártbizottság titkáraként fejezte be aktív munkáját. A nyugdíjazás nála sem jelenti a mindentől való végleges elszakadást. Már kérte, hogV bízzák meg feladatokkal, szertné a tapasztalatait nyugdíjasként is hasznosítani.

— Életcélom, hogy becsületesen megoldjam azokat a feladatokat, amelyekkel a párt megbíz. Olyan gyerekeket nevelünk, akikre büszkék lehetünk, s akik folytatják azt a munkát, melyet én a férjemmel együtt több mint negyedszázaddal ezelőt elkezdtem.

így vall önmagáról, s büszke lehet, hogy ezt az általa szerénynek tartott életcélt becsülettel sikerült elérnie.

Nyugdíjazásakor a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki, elismerve fáradhatatlan tevékenységét.

Két fia — a szülők példáját követve — kommunista lett, egyikük pártalapszervezeti titkár. S lehet-e bárkinek nagyobb öröme az életben, mint ha azt látja: gyermekei azok soraiba léptek, akik másoknál többet vállalva dolgoznak.

Sz. L.

Somogyi Néplap] 3