Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-05 / 156. szám
Lengyelországban jártunk Egységes szemlélet — határozott cselekvés A part Központi Bizottsága 1975. július 2-i ülésén — amelyről a lapok csütörtöki számukban adták közre a közleményt — az ország- gyűlési választások tapasztalatainak összegezése, valamint személyi, szervezeti kérdésekben hozott döntések mellett az 1975. évi népgazdasági terv végrehajtását tekintette át. Ez a mérlegelés következetes fi- gvelemmel kisérése mindannak, amiről ugyancsak a Központi Bizottság egy korábbi — 1974. december 5-i ülésén határozott. A mostani értékelés azt állapíthatta meg, hogy a népgazdaság a nehezebbé vált nemzetközi gazdasági feltételek között is dinamikusan fejlődött, a fő ágazatokban a társadalmi termelés a tervezett mértékben, néhány területen annál is nagyobb ütemben növekedett. Húzzuk alá: napjainkban ez nem számít csekély teljesítménynek. hiszen a fejlett tőkés országokban alig növekszik vagy eppen stagnál, némely helyen csökken a társadalmi tefmelés. Szocialista gazdaságunk erejét, a KGST- országok együttműködésének biztonságot nyújtó fontosságát mi más bizonyíthatná világosabban. mint a dinamikus fejlődés ténye! A gazdasági egységeik egy részének munkálkodása azt igazolja, hogy ahol jól értik, értelmezik a Központi Bizottság decemberi ülésén meghatározott gazdaságpolitikai célokat, s ahol nem késlekedik a végrehajtás, azaz a, cselekvés, ott az ismert nehézségek ellenére is sikerül javítani a hatékonyságot, fokozni a termelékenységet, szigorítani az anyag- és energiagazdálkodást. Beszédes adat ezekre vonatkozóan, hogy például a nehézipari tárca vállalatai közül a 28 jelentősebb az idén másfél milliárd forint értékű megtakarítást kíván elérni, amihez nagy segítség a tavaly gyártásba vett 311 új termék. Fontos jellemzőjük a nép- gazdasági folyamatoknak, hogy előtérbe kerül mindenütt a termelékenység emelkedése — az iparban a termelésnövekedést teljes egészében, az építőiparban 80 százalékban ez fedezte —, s tapasztalhatók törekvések arra is, hogy gyorsul- [ jón a termelési szerkezet át- í alakítása. Mégis, jogos igény- I ként olvashatjuk a Központi ! Bizottság üléséről kiadott köz- í leményben: »Az 1975. évi nép- gazdasági terv teljesítése egységes szemléletet és konkrét cselekvést követel. A központi és a helyi erőfeszítésekkel, anyagi és szellemi erőforrásaink ésszerű felhasználásával, tartalékaink mozgósításával következetesen végre kell hajtani a Központi Bizottság 1974. december 5-i határozatát.« Nem egyszerűen arról van szó, hogy sikerül-e elérni az éves tervben megfogálmazott célokat, sokkal inkább arról, hogy ez az esztendő a negyedik ötéves terv befejező időszaka, s ugyanakkor előkészítője, megalapozója az ötödik ötéves terv kezdetének! E nézőpontból más, élesebb megvilágítást kapnak az olyan feladatok, mint a termelési szerkezet átalakításának meggyorsítása — a nehéziparban hét év alatt kereken ezer új tennék gyártását kezdték meg, de csupán 386 gazdaságtalan termékfajta előállítása szűnt meg —, a ter- melőberendezések kihasználtsága, a készlet- és anyaggazdálkodás, s nem utolsósorban az élőmunka s a munkaidő becsületének, értékének növelése. Folytathatjuk a nagyberuházások — s közülük is a kormány által kiemelt kilenc, népgazdaságilag különösen fontos nagyberuházás — kivitelezésének meggyorsításával, a minden piacon értékesíthető termékek arányának növelésével, mindazzal, amit a' decemberi központi bizottsági határozat — s nem kevésbé a párt XI. kongresszusa — legfőbb tennivalóink közé sorolt. Ismert feladatok ezek, ám éppen ezért elgondolkoztató, hogy bár hét hónap telt el a Központi Bizottság decemberi ülése óta, sok helyen még mindig csak tervezik — igazabban szólva tervezgetik —, mit lehetne, kellene tenni, s nem veszik észre a kárt, amelyet maguknak s a népgazdaságnak az idő elveszitegetésével okoznak. Lassú a reagálás a népgazdaság sok területén mindarra, amit figyelmeztető jelként a világgazdaság számunkra felmutatott — . igaz, akadnak termelői közösségek, ahol megértik az idők szavát. Néhány gépipari vállalat nagymértékben növelte exportját, a mező- gazdaságban 31 százalékkal bővült a cukorrépa vetésterülete, de korántsem állíthatjuk azt, hogy e magatartás az általános. Márpedig így' feszítő marad az az ellentmondás, hogy miközben a tőkés kivitel a tervezett alatt van, a behozatal jóval felülmúlja az eredetileg számítottat, azaz a külkereskedelmi mérleg egyensúlya továbbra sem kielégítő. Hasonlóan az előbbiekhez, az sem sorolható a kedvező mozzanatokhoz, hogy a kiskereskedelmi forgalom meghaladja az előirányzottat, s a lakosság jövedelme a tervezettnél gyor- j sabban nőtt. Következetesen képviselt, a Központi Bizottság által már decemberben többszörösen aláhúzott, s a párt XI. kongresszusán megerősített elvi álláspontja a gazdaságpolitikának az, amit most így olvashatunk a július 2-i ülésről kiadott közleményben: »A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy az előirányzatok szerint emelkedjen a lakosság jövedelme, az életszínvonal.« A közlemény azt is hangsúlyozza, hogy az életszínvonal reális emelését a termelés nagyobb hatékonyságával, a nemzeti jövedelem növelésével kell megalapozni. R eálisan tekintve helyzetünket, az igazsághoz tartozik: jóval nehezebb ma minden, termelői kollektíva dolga, mint volt két vaigv három esztendeje. A szigorúbb feltételek, a megnövekedett követelmények még inkább aláhúzzák a végrehajtás következetességének fontosságát. A gazdaságpolitikai célok ugyanis — mint azt újólag megállapíthatta a Központi Bizottság — helyesek, jól szolgálják haladásunkat A cselekvésnek azonban gyorsabbnak, következetesebbnek, célratörőbbnek kell lennie, s nem a közeljövőtől, hanem már mától kezdődően. Gépesítésre kétmillió Nyolcvan vagon sütemény Tabról A tabi áfész édesipari üzeme az idén 80 vagon mézes süteményt készít A kilencféle édesipari termék — kókuszos, kávés, narancsos stb. — többsége a hazai kiskereskedelmi forgalomba kerül, de szállítanak belőle exportra Jugoszláviába is. E termékükön kívül gyöngydrazsét is gyártanak — az £dén összesen hét vagonnál. Ebből Kanadába és Ausztriába exportálnak. Az édesipari üzemben — ahol a dolgozók többsége nő — nagy gondot fordítanak a munka megkönnyítésére. Az utóbbi két évben kétmillió forintot költöttek gépesítésre. Ma már géppel végeznek minden nehéz munkát, a dagasz- iástól a tészta nyújtásáig. Hamarosan az üzem új terméke is ipacra kerül: a celofánba csomagolt, 25 dekás turistakenyér, amely hatvan na- I pig eltartható. J Pásztor Ferenc J Fill IC A LESHEGYEN Ez a Takács mindig keményebb akar lenni az isten ostoránál is. Azt meg kell hagyni, hogy nem fél, nem tejbe- papin nevelkedett idáig. A két gyerekhez lép. En biztosítom, rajtuk tartom a szememet. Hosszú csövű légpisztolyt húz elő az egyik a nadrágszíja alól. A másifenéil csak egy rugós kés van. Szorongatja, mint az óvodás a nyalókát — Marhák! Nehogy elmeséljétek valakinek, mert dagadtra röhögik magukat. Annyi eszetek sincs, mint a kutyánknak! Tudjátok-e, mire jó ez a játékpisztoly? Még a zubbonyomat sem fúrja keresztül ez a csipetnyi ólom. — Ne tessék haragudni.. 1 Kérem... Csak ijesztésre szántuk. Csak arra gondoltunk, hogy hátha beveszik. — Tudjátok, kit ijesztgessetek? Otthon, a kis húgotokat, aki most vörösre bőgi a szemét, hogy a hülye bátyja nem aludt otthon ... Mindjárt kaptok két marha pofont, aztán kergetlek benneteket magam Somogyi Néplap előtt, mint a bőgő majmokat. Leintettem Takácsot. Ilyen szabadelőadást már hallottam tőle néhányszor. Nem tartom kivetnivalónak. Van ebben valami nagyon sokra értékelhető bölcsesség, tisztesség, jó szándék. . — Fáztok? —• kérdezem a fiúkat. — Nagyon. — Éhesek vagytok? — Igen. — Féltek? — Igen, igen. .1 Nem lőnek? Bolondok. Minek néznek ezek a kölykök? — Itt van a két meleg kabát? Adjátok ide! — szólok hátra a járőröknek. — Vegyétek föl, mert betaknyosodtok! Belebújnak a két vattakabátba. A képükbe világítok: lilák a hidegtől. A hajuk csapzott, mintha a dérlepte füvet látnám. Kell nekik hosszú haj, divatos kabát. Most meg dideregnek. Csak nyavalyát ne kapjanak! — Gombolkozzatok bel Nehogy szétessen a csontvázatok a didergéstől. Nemcsak attól erős az ember, hogy fegyvere van, hogy joga van, hogy a törvényt szolgálja, Akkor a legerősebb,' ha a jog, a fegyver mellé némi észt is hord a sapkája meg a haja alatt. Futottam néhányszor ilyen mocsok időben, amíg magam is ráeszméltem erre a törvényre, erre az igazságra. — Igazán nagyon rendesnek tetszik lenni, hogy még ruhát is tetszett hozni... — Köszönjük szépen,' hogy nem tetszenek bennünket b - - tani, vagy verni, vagy lőni, vagy kínozni. Ne tessenek ránk haragudni ... Keserű lett a szám íze. Nem szóltam. Takács igen. — Az anyátok jejllemtelen, gerinctelen istenit! Legalább annyi tartás legyen bennetek, mint egy emberutánzatban. Ennyire megalázkodtok? Mik vagytok ti? Szartúró bogarak vagy emberek? Hoztunk kabátot, mert azt akarjuk, hogy életben találjon benneteket a szerencsétlen anyátok. Nem lövünk, mert a csigákat meg a csúszómászókat legföljebb eltapossa egy gerincesebb lény. Hány éves vagy? ■— mordult egyikükre. — Tizenhét. — Hát te?l — Tizennyolc. — Én húsz leszek — ordított Takács. — De ég a képemről a bőr, hogy korban még hozzátok tartozom. . 14. Kénytelen voltam féken tartani Takács Lajos őrvezetőt. Nem azért, mintha nem volna igaza, De kedvem lenne ilyenTájak, emlékek Eleven a vízi élet a tavakon. I A Mazuri tavak egyik gyöngyszeméről, a Mamry- és a Niegocin-tó vidékének járási központjáról, Gizyckóról néhány szót. A mazuri tóvidék leglátogatottabb területe, így különítik el a többiektől: Nagy-tavak. Végighajózzuk a Nagy-tavak összefüggő, érdekes vízi útját a Mamry-tó partján fekvő Wegorzewótól Gizyckóig. Lengyelország második legnagyobb tava a Mamry-tó, melynek nyolc másik testvére van, összesen 100 négyzetkilométernyi felülettel. A Kis-Mamryban és a Dobs- kie-tóban, a Mamry-tó egyik öblében kormorántanyák vannak. Gizyckőban minden év májusának a végén nagyszabású úttörőíalálkozót tartanak a tóparti szabadtéri színpadon, -ahol — vendégként — a mi együttesünk, a Balaton Tánc- együttes is föllépett. Kétszemélyes faházikókban laktunk az úttörővárosban, ahova a túrázó fiatalok pihenni térnek. A sportpálya salakján magyar labda pattogott, táncosaink, szólistáink kondíciójának a megőrzéséhez a játék is hozzátartozott. A mosolyognivaló futballmérkőzés közben a pálya széléről az úttörőváros fenyvesébe indultam. Talán csak tudat alatt láttam az újjáépült Varsó világháborús sebeit; most — itt a gizyckói táborban — ennél is nyomasztóbb érzés fogott eí egy hatalmas német betonbunker-rend- szer szétrobbantott hegyei között. Mint egy leterített oroszlán, feküdt előttem a bunker - fenevad, melyet dögszagúnak éreztem, de a betondarabok még beszélnek a lengyel aép legsötétebb idejéről. A pályáról, ahol lankadatlanul folyt a futballmérkőzés, merész Ívben repült feléin a fehér labda, hogy visszahívjon a salak szélére. A római kereskedők Is használták azt az utat, melyen gépkocsink kereke gurult. Északról, a Balti-tenger partjáról indult az úgynevezett borostyán út, mely Itáliába vezetett a tenger ajándékával, amelyet már abban az időben is kedveltek a szépítkezők. Gdansk, a Hármas Város — Gdansk, Sopot, Gdynia — aty. ja. Mennyire más színű a lemenő nap hídja a Balti-tengeren, mint a Balaton hozzá képest mediterrán tükrén. Mintha a hidegebb éghajlatban a színek i6 kifakulnának. Talán ezért is kedvelték meg a városépítők itt az erősebb színeket, melyekkel házaikat festették. A Hanza-gótika téglaépítményeinek díszessége azért oly különös számunkra, mert á nyugat-európaitól eltér. A tégla az egyedüli díszítő elem itt, míg az ismertebb gótika a kőfaragások rengetegével lepi el az építményeket. A fromborki székesegyház, az olsztyni vár, a Lindzbark Warminski-i püspöki vár ennek a stílusnak a legcsodálatosabb lengyel remeke. A történelmi város téglaépületeit, melyek elsősorban a régi halászkikötő partján fekszenek, újjáépítik, belül már modem igényeket szolgálva. Városnéző sétánk különös állomása a Westerplatte. Az erődfélszigeten örök időkbe kövülve néz szembe egymással a gyűlölet és a haza sze- retete. 1939. szeptember 1-én indították a támadást a németek, s hét napon át tartották a hős védők a félszigetet! A félsziget bejáratánál egy harckocsi emlékeztet a lengyel Thermopülaira, mely a görögök egyik legnagyobb csatájáról kapta ezt a történelmi nevet, s a világ legnagyobb csatáinak az egyikeként tartják számon. A Westerplatte hét napját örökíti meg az a tablósor, mely előtt a lengyel hazafiak évről évre elzarándokolnak, s az emlékmű dombi jára feljutva virággal mondanak hálát Horányi Barna Kölcsönös érdekek kor összehívni azt a híres ifjúsági parlamentet, vajon hogyan ítélkeznének most Vajon kit marasztalnának el jól fogalmazott, pedáns szónoklatban? Én biztosan Takácsnak adnék igazat. Még akkor is a pártjára állnék, ha dühében, indulatában két jókora pofonnal lepte volna meg fzX a két taknyost. Mert lehet egymillió fiatal tisztességes, szorgalmas, kötelességtudó, jön két ilyen csibész, és belepiszkít mind- annyiunk becsületébe. Ha én lennék a hangadó az ilyen gyűléseken, meg fórumokon, nem az öregeket piszkálnám. Nem csak azt firtatnám, milyen jogok illetnek meg, odaállítanék egy-két ilyen díszpintyet. Nézzétek fiúk. nézzétek lányok, ezért aggódnak az idősebbek, mert vannak ilyen semmirekellők. Botorkálnak előttünk, mint a vakondok. Jó, ha nem kapnak íagydaganatokat. Olyan cipőt viselnek, amikben normális földi halandók még a flaszterre sem mennek ki, nem az erdőbe. Annyi gyakorlatuk sincs az erdőjárásban, mint a kisgyerekeknek az óbégatás- ban. A saját lábukban is el- botlanak. Rájuk vám írva, hogy ezt az egész kalandot megbánták már, mint a kutya, amelyik kilencet kölykezik. Talán még mindig nem hiszik, hogy senki nem nyúl hozzájuk, hogy a hajuk szálát sem görbíti meg senki. De lehetne ezekre ütni? Együttműködnek a kórház és a Volán KISZ-esei A KISZ-klubban ülők először csendben nézegették egymást, még meg lehetett különböztetni a két alapszervezetből érkezetteket: ki innen, ki onnan jött aszerint, hogy hova telepedett le. Azután lassan megindult a zsongás, egyre többen cseréltek helyet, és nemsokára »egyenletes eloszlásban« helyezkedtek el a kaposvári kórház és a Volán 13. számú Vállalat két KISZ- aiapszervezetének tagjai a kórház klubjában. Az ismerkedési est elején a két KISZ-titkár röviden ismertette a két alapszervezet I életét, a kórház és a Volán [ munkáját. Nemrég kötötték j meg az együttműködési szer- j ződést, ez volt az első találkozásuk. Eddig csak »írásban be- j szélgettek«. A volánosok aján- ! lották föl a segítséget, azután derült ki, hogy nemcsak adni tudnak, hanem kaphatnak is. Az elhasznált gumiabroncsokat elviszik a kórháziak, hogy abból papucsot csináljanak a betegeknek. Az egészségügyi intézmény vezetőségének kevesebb pénze van a fiatalok támogatására, a Volánnál nincs KISZ-klub. Ezután az egyik fél adja az anyagiak nagyobb részét, a másik a helyet csönösen tartanak majd ismeretterjesztő előadásokat egymásnak. Többek között az egészségvédelemről, a gépkocsik karbantartásáról. A Volán KISZ-esei támogatják a kórházi óvodát. Sok más pontja van még a megállapodásnak, mindről nem tudunk szólni. Egy azonban igen rokonszenves : nemcsak egymáson akarnak segíteni a két alapszervezet tagjai: közös munkát vállalnak másokért. A Rákóczi-pályánál szeretnék ezt elkezdeni. A beszámolók, a beszélgetés után lassan kiürült a . szoba. Persze senki se ment haza, a szomszédos teremben már szólt a »diszkó«. Megkezdődött az, igazi, kötetlen ismerkedési est. A zene feloldotta az »először látlak« feszültségét. Néhán.yan még ottmaradtak es megjegyeztek: — Még nem tettünk semmit, egyelőre nem kérünk dicséretet. Majd fél év múlva szeretnénk beszámolni arról, hogy sikerült-e megvalósítani az elképzeléseket * A hangulat és a tettvágy, a megállapodás gyors, »bürokrácia nélküli« aláírása biztató. Remélem, a megadott időben örömmel »ellenőrizhetünk«. (Folytatjuk.) la közös rendezvényekhez. KölU P.
