Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-05 / 156. szám

1975. VII. 5 SOMOGYI NÉPLAP MELLÉKLETE Kilométere 400 ezer forint Kisteherbírású utak épülnek A lakosság társadalmi munkát ad Kaposvár úthálózatának ja­varésze még mindig fölálltak­ból áll. Sok gondot okoz, hogy több mint száz kilomé­ternyi a kiépítetlen út. Az egész város érdekét szolgálja, hogy a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztá­lya programot dolgozott ki ennek a visszásságnak olcsóbb megoldására. Hivatalos nevén csökkentett paraméterű útépí­tési programnak hívják, mi azonban ehelyett a köznyelvi megfelelőt használjuk: kiste­herbírású utak épülnek a vá­rosban. A három méter széles, könnyű forgalomra mérete­zett szerkezetű utakat a So­mogy megyei Tervezővállalat tervezi, a Somogy megyei Ta­nácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat építi meg. Fontos tudnivaló, hogy a vizet nyílt árokban vezetik el az utak mentén. S hogy ki fedezi az Útépítés költségeit? Lássuk az összegek megoszlását! A taná­csot terheli a földmunka, az alap- és a kiegyenlítő réteg költsége, a megyei építési osz­tály gondoskodik a bitumenes, kevert fölépítményi szerkezet fedezetéről. Egy kilométer ilyen síkvidéki út költsége mintegy hatszázezer forint, & ebből négyszázezret a tanács vállal magára a fejlesztési alapból, s közműhozzájárulá- sok többletbevételéből, vala­mint a társadalmi munka ér­tékeiből. A kaposváriak figyelmébe ajánljuk, hogy nem lehet • minden utcában kisteherbírá­sú utat építeni. A tanács csak azokat az utcákat veheti terv­be, ahol megfelelőek a lejtés- viszonyok, megteremthető a legegyszerűbb vízelvezetés. A városi építési osztály — nyolc területre osztva Kaposvárt — a következő utcákban lát meg- [ oidást a kisteherbírású utak ; megépítésére. X. terület: Sop­ron, Fazekas, Buzsáki, Ka- ! zinczy, Radnóti, Győr, Szom- I balhely. Kőszeg, Nagyszeben, j Brassó, Munkács. Ungvár, Lo­sonc, Léva utca. II. terület: | Tóth Árpád, Fonyód, Mátyás i király. Szent László, Szent Ist- I ván, Martinovics, Frankel Leó, i Stromfeld Aurél utca és a Ju- i tai út park melletti része. III. i terület: Vak Bottyán, Gárdo- j nyi, Eger, Herman Ottó utca. I IV. terület: Madár, Fekete, ! Koppány vezér. Sigray. Ba­logh, Erdősor, Töröcskei, Kör- | tönyei utca és Patak sor. V. j terület: Maros, Tisza, Körös, I Vaszary, Kodály, Kunffy, 1 Zichy utca. VI. terület: Nyár j utca, Kapos-rét sor. VII. te- i rület: Móricz Zsigmond, Dan- kó, Hold utca. VIII. terület: Szabadság, Kilián, Verés Péter utca. Régebbi el­kötelezettség miatt bekerül a programba a Zöldfa, a Tokaji és a Liszt Ferenc utca is. Az építés sorrendjél több szempont alapján dönti el a tanács. Fontos a műszaki szempont, például a kiépített úthoz való csatlakozás, aztán a lejtésviszonyok, a vízelve­zetés csatlakozásának lehető­sége. valamint egyéb közmű­építés! program. A lakosság társadalmi munkával járul hozzá az út megépítéséhez, va­lamint a kötelező 3000 forint közműfejlesztési hozzájárulá­Legyen mindenkié a desedai tó ,:r Kerítések, korlátok Figyelemmel kísértem a lap hasábjain folyó eszmecserét, hogy egyik parkerdőnk neve »Deseda« vagy »Déshida« le­gyen. Ez persze engem kevésbé izgat, de bizonyos aggodalom­mal figyelem, hogy a parkerdőt felparcellázzák-e. Szerintem inkább legyen Kaposvár köz­kincse, a lakosság egyik pihe­nő-, kultúr- és sportkombinát­ja! Abból indulok ki. hogy a pihenést, a kikapcsolódási, a szórakozást, a sportolást, kö­zös néven: a hasznos időtöltést, ahányan vagyunk, szinte anyá­nyiképpen tudjuk elképzelni. A pihenés, a kikapcsolódás az »ősi« szokásoknak megfele­lően föltételez bizonyos csen­det, a városi emberek részére a szabadban való tartózkodást, bizonyos fokú kötetlenséget — kerítés- és korlátmentességet —, az esetek zömében még azt is, hogy nincs több bizonyos számú embernél és épületnek Pedig az utóbbi éhekben mind Kaposváron, mind a kör­nyéken egy újabb hobby, egy újabb »státuszszinbólum« ütöt­te föl a fejét: a kerítés. Bi­zony, bizony! A napraforgó­kerítéstől, a sövény, a palánk, a drótkerítésen keresztül ma már eljutottunk a több tízezer forintokat érő kő- és betonlá­bakon álló. hajlított, hegesz­tett, kovácsolt kerítés-, és ka­pucsodákig. Nem kell jósnak lenni ahhoz sem, hogy az ed­digi fejlesztés »tetejét« elkép­zeljük, s ez már csak a régi udvarházak, kastélyokat körül­vevő — betekintést és a bemá- szást is megakadályozó — kő­fal, és a bejáratot biztosító, elektromosan működtethető «•felvonóhíd« lehet. No, persze üsse kő a sajnáló- ját! Pénzünk van, ízlésünk van es a virtus sem halt még ki egészen belőlünk. Ha a- szom­széd család is bírja — amely a felét sem keresi meg, mint az ea családom —, akkor én ne bírnám az építkezést, illetve a »kerítkezést«? A kerítésekkel való tüntetés, a »kivagyiság« a városi embe­rek újmódi tulajdonsága. Aki nem hiszi ei, tegyen egy-egy sétát Kaposvár peremén. Az »ősi« parlag földeken — ame­lyek még ekevasat és kapát sem láttak, amelyek nap nap után gazdát cséréinek, szolid­nak egyáltalán nem nevezhető árakon<— egymás után nőnek ki a földből a kerítés- és kapu­csodák. Bizony, bizony, az új tulaj­donosok egy részének a követ­kező lépése a vásár után nem a föld megművelése, hanem annak azonnali bekerítése. Vajon mit védenek a keríté­sek? Sajnos, az esetek zömében csak az »enyém« fogalmát. És most kanyarodok vissza a desedai parkerdőhöz, és azt ja­vaslom, az előbb leírtak után, hogy a parkerdő ne legyen az enyém, ne legyen a tied. ha­nem legyen a mienk. Az illeté­kesek ne engedjék felparcelláz­ni ezt a területet. Ne engedjék meg. hogy ezt a pihenésre, ki- kapcsolódásra. sportolásra ki­válóan alkalmas, gyönyörűszép területet kerítésekkel, korlá­tokkal összeszabdalják! Végső soron e terület hasznosítását ne az egyes emberek pénztárcája, vele együtt »düs« fantáziája, egyéni »ízlése« vagy esetleg még egyéb lehetőségei szabják meg. E terület arculatot a fa­ros, a megye felelős szerveinek megalapozott döntései alakít­sák — mindannyiunk érdeké­ben. A »művelt fők« helyes döntései ízlés- és közvélemény­formáló hatásukkal hosszú év­tizedre megalapozhatják, hogy megoldódjanak Kaposvár pi­henni, kikapcsolódni, sportol­ni és szórakozni vágyó lakos­ságának jelenlegi problémái. Szendi József Marx Károly Us lö/a i son felüli további anyagi tá- ! Riogatásával. A sorrend el­döntésében szerepet játszanak a forgalmi szempontok is, ezenkívül figyelembe veszik, hogy mennyien laknak a kör­nyéken, milyen régi az utca. Még az idén elkészül a Bu­zsáki, a Nagyszeben, a Brassó, a Klapka, a Szent István, a Szent László, a Tóth Árpád, a Fonyód, a Martinovics, a Frankel Leó és a Stromfeld Aurél utca; a Jutái út, a Va­szary, Kodály, Kunffy, Zichy, Zöldfa utca és a Tokaji út kisteherbírású útjának terve. Az idén megépül a Győr ut­ca és a Sopron ' utca szakasza a Győr utca és a Kisfaludy utca között. Ez a két buszjá­rat (a H A és a 12-es) végál­lomását, fordulását is meg­oldja. A többi utcától eltérően itt éppen ezért hat méter szér les lesz az út. Az építés költ­sége mintegy 800 ezer forint. Az idén elkészül még a Liszt Ferenc utca útja is. Jövőre tervezik meg a Sop­ron utca további szakaszát, a Kőszeg, a Szombathely, az Er­dősor, a Madár, a Koppány vezér, a Sigray, a Balogh, a Maros, a Tisza, a Duna és a Körös utca útját, 6 megépítik a Zöldfa, Tokaji, Buzsáki, Nagyszeben, Kodály, Vaszary, Zichy Mihály utca útját is, összesen 2650 méter hosszan. 1977-ben készül el a Szabad­ság, Kilián, Veres Péter, Nyár utca és a Kapos-rét sor, illet­ve a Vak Bottyán utca útter­ve, s megépül a Sopron, Bras­só, Kőszeg, Szombathely, Er­dősor, Madár, Koppány vezér, Körlönyei, Szent István, Fo­nyód, Martinovics, Frankéi Leó, Stromfeld Aurél utca meg a Jutái út útja. 5050 mé­ter hosszan. 1977 után kerül sor a József utcára és többi­ekre. E program húsz kilométer­nyi földút kiépítését tartal­mazza, s a városi tanács 8-9 milliót vállal a költségekből. A város tanácstagjai, nép­frontaktívái sokat tehetnek azért, hogy a társadalmi mun­kát megszervezzék, meggyőz­zék az utcabelieket a plusz költség vállalásáról. Ahol előbb jelentkeznek, ezzel Kaposvár munkáskerülete Egy városrész „átnövése” KAPOSVÁRNAK minden részén élnek munkások, még­is a Vörös Hadsereg útjának környékét nevezhetjük iga­zán' munkáskerületnek. Hogy helytálló ez a megjelölés, nemcsak a több évtizedes ha­gyomány bizonyítja: nincs a városnak még egy része, amelynek lakói olyan cselek­vőén részt vállalnának jelenük alakításában, mint az itteni embereit. Itt csak százezer fo­rintokban mérhető a végzett társadalmi munka értéke. És a segítő kezekre szükség is van, hiszen gondok, megvalósulat­lan tervek itt is vannak. Pél­dául az óvoda bővítése több mint öt éve húzódik ... És még mindig csak tervként szerepel. — Száz helyre százhatvan' igény. Az idén sem lesz te­hát más lehetőségünk: vagy elutasítunk gyerekeket, vagy vállaljuk a zsúfoltságot — mondta Zsoldos Lászlóné, a Vörös Hadsereg úti óvoda ve­zető óvónője. — Tavaly a szükségmegoldások egyike az volt, hogy harminc apróságot vittünk át naponta »ovibusz- szal« a Petőfi utcai óvodába. Most már azonban náluk is »telt ház« van. — Az ide járó gyerekek kö­zül többen a város más részén laknak. — Igen, de minden szülő igyekszik a munkahelyéhez legközelebbi óvodában elhe­lyezni a gyereket. Érthető, ■hogy például a húskombinát­ban dolgozóknak a mi óvo­dánk jelenti a legjobb meg­oldást. Ott-jártunkkor Zsoldosné éppen a cukorgyáriak képvi­selőjével tárgyalt. — ök festik ki most az óvodát, társadalmi munká­ban ... Ez persze csak egy a sok felajánlás közül. A városi tanács művelődés- ügyi osztályán megtudtuk, hogy már folynak a tárgya­lások, már készülnek a tervek, a bővítés azonban csak a kö­vetkező ötéves tervben vár­ható. A körzeti népfrontbizottság titkára, Eggendorf er József szerint a városrész legnagyobb gondja: a kereskedelmi háló­zat. — A Mező Imre utca és a Vörös Hadsereg utca »zúgbolt­i jai« akkor sem lennének meg-1 felelőek, ha csak a környék- j j beli utcák lakói vásárolnának ; óit. De a környező gyárakból | naponta többször is jönnek nagy müanyagkosarakkal, s j gyakran százegynéhány an- j j bernek visznek tízórait, i i uzsonnát. Ilyenkor persze nem i jut szóhoz az egyszerű vá- J j sarló .. . Egyetért mindezzel a város- : rész régi lakája, a cukorgyár j j parititkara Laki László is. ! j Szerinte a városrész korábbi j j fejlesztési tervei és a valóság , ] között különbség van. A ke- 1 i reskedelmi hálózat bírálatát ' egyetlen kérdésbe sűrítette: | i »Hol vegyen a Vörös Hadsereg 1 ! utcai lakó egy tűt?« | — Előfordul, hogy a kör- j nyék valamelyik földes utca- j jának lakója arra ébred: sze- ; métúomb nőtt éjjel a háza előtt. Bosszankodik, meg ha ismeri is a költség vetési üzem gondjait (nincs fogat a földes j utcák szemétszállításához). Két cukorgyári munkás, Nagy József, és Takács Jó- \ zsef szívesebben szólt arról, j ami elégedettséggel tölti el őket: — Jól emlékszünk még, ; hogy milyen volt ez a rész I akár csak húsz évvel ezelőtt is. Nem lehet nem éoztevenni , •az pj utakat, a príma koz-1 világítást és a többi, itt épült | létesítményt. Persze nem j olyan, mint »a Kulinyin város-' rész, de szerintem nem lesz szükség újabb húsz évre, és mi is olyan házakban lakunk. A városrész közművelődési | központja az ÉDOSZ Művelő- j dési Ház. Gáts. Tibor vezető j szerint már nem tudják kielé- j gíteni mindenben az igénye­ket. — Több szakkörnek, klub- j nak és tanfolyamnak már nem tudunk otthont adni, helyszűke miatt. A lehetőség persze megvolna, és itt sincs segítő j kezekben hiány ... Az épület alatt, csinos, bolt­íves pince húzódik. Most a lakók nyulai tanyáznak ben-! ne. Ha viszont a pincét átala­kíthatnák étteremmé a je­lenlegi étterem helyiségei mű- j velődési célokat szolgálhatná­nak. Csakúgy, mint az eme- i leti szobák. Az idős lakók szí­vesen elköltöznének, ha kap- | nának lakást. Ezek a tervek | egészen kis költséggel lehető­vé lennek a művelődési ház bővítését, nyugdíjasnőklub megalakítását, illetve a fel­nőtt- es gyerekkönyvtár kü­lönválasztását. Domonkos Béla főmérnök­től kértem — a városi tanács építési osztályán — választ a miértekre. — Ez a városrész elsősor« ban mint ipartelep* szerepelt a fejlesztési tervekben. Ez is oka. hogy itt nem érvényes a »kalinyini mérce«. Több évti­zedre előretekintve: ezek a kis utcák fokozatosan elsor­vadnak. Ezt a visszafejlődést segíti elő, hogy új építési en­gedélyt ide már nem adunk ki. (Legföljebb 25 négyzetmé­ternyi »toldás« lehetséges.) — Ha csak néhány házról van szó, az egyszerűnek lát­szik. Más a heiyzet; ha egész városrészről... — Tulajdonképpen a város­résznek mint munkáskerület­nek a iejlődése az elmondot­tak ellenére töretlen lesz. Az északnyugati városrész föl­építése után ugyanis megkez­dődnek a kisgáti városrész hasonló méretű építkezése. A tervek tehát mégis Nagy Józsefek bizakodását igazol­ják. Nagyobb arányú keres­kedelmi és művelődési beru­házások is csak ebben az új városrészben várhatók. Az elktronesőgyár mögötti terü­leteket már erre tartják fönn. — Évtizedeket említett. Mi lesz addig? — Természetesen a mai jo­gos igényeket is , igyekszünk kielégíteni. Csak példának említem a cukorgyár mellett majdnem kétmilliós költség­gel épülő új bisztrót. Űj üz­letek építéséről nem tudok, vi­szont hallottam egy követésre méltó, rugalmas megoldásról: a húskombinát kapun belüli, saját kis mindenesboltot nyit. A dolgozók reggel leadják a cikkek listáját, műszak után pedig átveszik a megrakott szatyrot. A KŐVETKEZŐ években tehát egy öreg városrész »át- növésének«, majd újjászületé­sének leszünk tanúi.' Ilyen nagy arányú változás óhatat­lanul gyökeret tép el hogy azután új földben még gyor­sabbá tegye a' növekedést. Bíró Ferenc A Zalka Máté utcaiak tanácstagi — Egy év múlva többet tud­nék mondani. Egyelőre a régi tanácstagoktól szeretnék ta­pasztalatokat gyűjteni, azután mihamarabb tisztába szeretnék jönni azzal, hogy a város költ­ségvetéséből mennyit szánnak a mi körzetünk fejlesztésére, és nyilván az építés sorrendje is egyáltalán tudni szeretném, megváltozhat. A városi tanács legutóbbi ülése határozottan megígérte ezt. Az útépítések sorrendjét minden évben a decemberi tanácsülésen fogadja el a vá­rosi tanács, hogy minden ér~ deket alaposan számításba vehessen. L.G. hogy a város vezetőinek milyen elképzelései vannak ezzel a te­rülettel. Legfontosabbnak azt tartom, hogy alaposan mégis- I merjem a választóimat. Igaz, j hogy tizenöt éve lakom a Zal- J ka Máté utcában, ismerem | nagyjából az itt lakókat, így kezdődött a beszélgetés a Tejipari Vállalat Sajtüzemé- ben. Palkovics Béla a lakása szomszédságában dolgozik. Most negyven esztendős, és éle­te felét éppen itt töltötte el. Annak idején, amikor érettségi után két barátjával Nagykani­zsáról nekivágott a kaposvári útnak, nem gondolta, hogy gyökeret ereszt itt; hogy a környezetében élők szószólója lesz egy közéleti fórumon. De ide köti már minden: a felesé- . ge, aki ruhagyári varrónő, a c‘€ i fia, aki már itt született, «= a most összes gondjukkal-bajuk- I ház, amit tíz év alatt egymaga l.'ol L'qII ino ír! ollrrv-ynriTvi I . . . , . . kai kell majd foglalkoznom. Akadályozza a forgalmat épített a két keze munkájával. Lakatos lett a tmk-üzemben. majd a tmk-sok előadója, pár hónapja pedig a műszaki osz­tály vezetője. Vaskos dosszié őrzi a húsz év emlékezetes állomásait: egy- egy országszerte használatos gép fényképét, amelyet több- | szőrösen kitüntetett újítóként gj<1 DÁSZ illetékeseivel, mert örü­lünk ugyan a korszerű lám­páknak, de megütötte a sze­memet, hogy a villanyoszlopok egy méternyi magasságban ta­lálható szerelőszekrényének aj­taja többről is hiányzik. Ve­szélyesnek tartom. — A legsürgősebben a szennyvízcsatornák felújítá­sáért kell szót emelnem — folytatja. — A jelölő gyűlésen a lakók elmondták, hogy pin­céikben feltör a szennyvíz. Ezt én is tapasztaltam az üzem alagsorában. A szennyvízcsa­torna majdnem hetvenéves, a megnövekedett igénybevétellel már nem tud megbirkózni szűk keresztmetszete. A következő, amit szeretnénk elérni, hogy a Zalka Máté utca esztétikai szempontból is megfelelő ciga­rettavég- és hulladékgyűjtőket kapjon. Az út és járda közti ré­gi. zöld sáv helyett, amelyet az útépítés során elvesztettünk, szeretnénk virágtartó kőedé­nyekhez jutni. A virágok gon­álmodott meg. Valamennyivel a fizikai megerőltetéstől men- ‘ (’.ozását már a körzetünkben tesítette a szakmában dolgozó j levő üzérnek és a lakók is vál- munkásokat. A debreceni, j lalnák. Sérelmesnek tartjuk, -szekszárdi, veszprémi, székes- j hogy a varos egyéb utcáin ta- fehérvári. pécsi vagy fővárosi j karító kis masináknak mi nem tejüzemek dolgozói többnyire I örülhetünk. I&az. hogy a lakók nem is sejtik, hogy a kaposvári | a házunk előtt igyekeznek tisz- lakatos fejtörésének köszönhe- tán tartani a járdát, mégis Nehéz helyzetet teremtett a Kalinyln városrész »fő kijá­ratánál«, hogy a Honvéd utca mindkét oldalán felbontották a járdát. A hatalmas buszok a szűk területen kétszeresen is ne­hezen közlekedhettek, hiszen az úton menő embereket is ke­rülgetniük kellett. A gondot tetézte, hogy a Petőfi utcában ugyancsak most bontanak mindent. Ilyenkor a forgalom elte­relése lenne a legjobb megoldás. Ez a balesetveszélyt is csök­kentené. tik a könnyebb munkát. Most egy másik közösség, az utca lakói tekintenek ra vára­kozással. A beszélgetés közben fölele­venedik bennem egy tanácstagi I beszámoló gyűlés emléke, I amely ebben a körzetben zaj- í lőtt le, az ősszel. Valóban zaj­lott, mert sok panasz hangzott el. • i — Azóta az egyik legfájóbb­ra.' az útra nincs panasz. Van | már szép járdánk, ütünk — I mondja az új tanácstag —, sőt ! a világítással sincs már baj. De 1‘épp ma kell beszélnem a DÉ~ ránk férne a költségvetési i üzem gondoskodása. Tele van tervekkel, elképze- I lésekkel. — Ügy gondolom — mondja I végül —. kisebbfajta jogi ie- ' meretszerzésre is szükségem lesz. hogy tudjam majd, melyik panasszal melyik fórumhoz kell fordulnom. Eddig is spekulálói ember voltam, de ezentúl a gé­pek helyett az emberek sorsá­nak jobbítására fordítom a szabad időmet. Mert szeretném, ha nem bánnák meg, amiért bizalommal voltak irántam. Gombos Jolán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents