Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-29 / 176. szám

A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTÉS Munkások, fiatalok között • X munkások és fiatalok kö­zött végzett/tudományos is­meretterjesztés tapasztalatait tekintette át nemrég egy be­számoló keletében Kocsis László, a megyei tanács el­nökhelyettese és a szakágak több képviselője. Mint megál­lapították: növekszik az elő­adások száma. Ez az önmagá­ban véve örvendetes tény azonban nem ad okot a fel­tétlen derűlátásra. Mi van a számok mögött? A fenti kérdésre próbáltak választ keresni a megbeszé­lésen is. A közművelődésben ugyanis önmagukban keveset mondanak a számok. Régi gond ez a TIT munkájával kapcsolatban, hiszen általában arról szereznek csak tudomást az illetékesek, hogy megtar­tották-e az előadásokat, illetve arról, hogy hány előadást tar­tottak. Ám, hogy ezeknek mi­lyen a hatásfoka, mennyire voltak velük elégedettek a hallgatók, már jóval keveseb­bet tudnak. A munkások és fiatalok közötti tudományos ismeret- terjesztő munkára a megyei tanács külön pénzösszeget is biztosított. A hatékony isme­retterjesztő tevékenység azon­ban nem elsősorban pénzösz- 'szegektől függ. Megfelelő anyagiak birtokában termé­szetesen az előadások megtar­tása mellett mód nyílik aján­ló tematikák kiadására, komp­lex előadássorozatok indítá­sára. Jobb lenne azonban, ha a TIT és más, ismeretterjesz­téssel foglalkozó közművelő­dési szervek nemcsak ajánla­nának, hanem a megismert igényekhez alkalmazkodná­nak is. Miről is van szó? Egysze­rűen: a közművelődési forma tartalmi folyamatáról. Arról, hogy a megtartott előadások hatására szülessenek igények az újabbakra, arról, hogy a látottak, hallottak' tudatosul­janak. A hatás elemzése Ahhoz, hogy a közművelő­dés folyamattá legyen, szük­séges tehát az előadások ha­tásának elemzése is. Olyan feladat ez, amely meghaladja a társulat erejét. Ennek kez­deményezése azonban min­denképpen a TIT feladata, hi­szen a jó hatáselemzés nyo­mán végül is saját munká­juk tükrébe tekinthetnek, öt­leteket kaphatnak a későbbi munkához. A hatáselemzéshez viszont feltétlenül partnerekre van szükség. E téren kellene előbbre lépni mihamarabb. A tudományos ismerettjesztő munka a közművelődés szer­ves, sok tekintetben egyik alapvető része. A főhivatású avagy a tiszteletdíjas népmű­velőknek e téren kellene na­gyobb segédkezet nyújtani a TIT-nek. Sajnálatos tapaszta­lat azonban, hogy az ismeret­terjesztő tevékenységet nem tervezik kellőképpen a nép­művelők. Sőt — hogy a dol­got ne szépítsük — Somogy­bán még mindig nem készül­nek mindenütt megfelelő köz- művelődési tervek, sem köz­ségi, sem vállalati szinten. Több éves gond ez már, és addig nem is remélhető elő­relépés a tartalmi munkában, amíg a tervezésben nincs meg mindez. A legtöbb gondot a nagyatádi járás veti fel — ez fogalmazódott meg a megbe­szélésen. Üzemekben, klubokban Igen sok helyütt az üzemek szakszervezeti bizottsága sem látja még az ismeretterjesztés fontosságát. A tudományos ismeretter­jesztés legfőbb és- legjobb színterei az üzemi és ifjúsági klubok. At. állandó tagság, az ismert érdeklődési kör alap­ján különösen a kaposvári és a barcsi járás klubjaiban si­keres e munka. Fejlesztésé­ben tehát nem a mennyiségi, hanem a minőségi változáson van a fő hangsúly. Hiába mu­tatósak ugyanis a statisztikai adatok az úti élménybeszá­molók köréből, ha o politikai ismeretterjesztés, amely a vi­lágnézet szempontjából, a köz­élet demokratizmusa szem­pontjából alapvetően fontos, még nem olyan hatékony, mint amilyennek lennie kel­lene. Tröszt Tibor A nyaralók betétet fizetnek Kevés a külföldi olvasó A montenegrói táncegyüttes Siófokon Az ötödik föllépés A montenegrói népi együt­tes siófoki föllépését nagy érdeklődés előzte meg. Crna gorai, szerb, horvát, dalmát, macedón és albán táncok sze­repelnek a Cetinjéből érkezett Njegos táncegyüttes műsorán. Hét alkalommal lépnek föl Somogy megyében; a siófoki volt az ötödik szereplésük. A negyventagú együttes 1907-ben alakult — diákokból, munká­sokból. Szerepelt már több jugoszláviai és nemzetközi fesztiválon; nevét megismer­ték Európa sok országában is. Most első ízben járnak Ma­gyarországon. A Njegos műsorát nagy gonddal válogatták össze, úgy érezzük, a legfontosabb szem­pont az volt, hogy az élmé­nyek valóban maradandóak legyenek a nézőben. Ezért a második részben kaptak he­lyet a hangulatosabb, több mozgást igénylő táncok, jele­netek. Végül kólóval fejezték be a műsort. Az utóbbi kapcsán kell szólnunk a koreográfiáról is. Az együttes művészeti veze­tője és koreográfusa, Szava Vucskoics, pár éve még a méltán híres Branko Krsma- novicsnál volt szólista. Sajnos, táncosi képességeit nem tud­ta átörökíteni a koreográfiá­ba: a befejező kóló inkább a színpad teljes betöltésével és a színpompás ruhák fergete- gével aratott sikert, mint ma­gával a tánccal. A magyar néptáncegyüttesek . műsorai­nál hozzászoktunk a fegyel­mezettséghez, s különösen a nevesebb együttesek magas színvonalú produkcióihoz. Az albán határ mellől érkezett táncosoknak sűrű programmal kell megbirkózniuk; szinte mindegyikükön látszott a fá­radtság, és rutinos volt a lel- kesültségük is. A kivételek: érett, szép hangjával sikere volt az együttes szólóénekesnőjének, Nevenka Rakcsevicsnek. Szép dalokat énekelt Mileusznics Veszelin, aki egyébként tag­ja a zenekarnak, és virtuóz technikával kísérte dobján az albán táncot. Érdekesség volt még, hogy egyaránt szerepelt a Njegos műsorában tiszta néptánc, és olyanok is, amelyekben már túlsúlyban voltak a tudatos táncművészet elemei. Talán az előbb említett albán táncban lehetett valamit érezni a messzi Montenegróból, ahol j szinte misztikussá vált a tánc. j — Ezt végig feszült érdeklő- j déssel figyelte a közönség. Si- J kere megérdemelt volt. Mészáros Attila Csend van a déli órákban a siófoki járási és városi könyv­tárban. Negyvenezer kötet vár itt olvasóra, de az ide tartozó hatvankét könyvtárban ennél jóval több sorakozik a polco­kon. Az állandó olvasók száma 2800 körül mozog — ez a lá­togatóknak csak 20 százaléka (valamivel alacsonyabb az or­szágos átlagnál). A beiratko­zottakon kívül ugyanis 42 ezer emiber fordul meg a könyvtá­rakban. A nyaralók közül mindössze 6—700-an iratkoznak be. ök egyébként úgynevezett betétet fizetnek. Ez a könnyen besze­rezhető könyveknél nem nagy érték, de a ritkábbak esetében a kötet értékének- többszöröse is, lehet. A betétet akkor kap­ják vissza, ha leadják a köl­csönzött könyvet. Nemcsak szépirodalom áll a látogatók rendelkezésére. Tíz nyelven olvashatók külföldi folyóiratok s 120 féle magyar napiszaklap, folyóirat sorako­zik a polcokon. Kevés külföldi látogatója van a könyvtárnak. Nagy rit­kán tér csak be egy-egy; rend­szerint valamilyen újságot ol­vas el. Balatonlellén egyébként külön épület áll a rendelkezé­sükre, de ott is kevesen for­dulnak meg. Az állandó olvasók szorgal­masak. Évente 80—85 ezer kö­tetet kölcsönöznek, és szép számban látogatják a könyvtár rend,ezvónyeit is. Elsősorban az író — olvasó találkozóknak van sikere. Az utóbbi két hó­napban a siófoki könyvtár ven­dége volt Mándi Iván, Baranyi Ferenc, Fodor András, Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs és Lengyel Dénes. Rajzolók A KISGYERMEK a saját | szórakoztatására rajzol. Szíve­sen és örömmel. Mit jelent egy felnőtt ember életében a rajz, ha ez a munkája? — A So- ! mogy megyei Tervező Vállalat | szép épületének irodáiban 60 j nő és 20 férfi dolgozik szer- j késztől és műszaki rajzolói munkakörben. Építészeti, gé­pészeti, statikai, mélyépítési j rajzokat készítenék, illetve ezek után rajzolnak. A mun­kák átfutási ideje az építmé­nyek nagyságától függ. Vannak I rajzok, amelyeken 5—8 órát ] dolgoznak a rajzolók, és van- : nak olyanok is, amelyeken fél évet. Egy épület tervének elkészí­tésén több szakág képviselői dolgoznak. Az ő elképzeléseiket vetik papírra a szerkesztők és ezeket dolgozzák ki aztán a műszaki rajzolók. A rajzok nagysága változó. Vannak egy négyzetméter nagyságú rajzok és vannak fél négyzetméter­nyiek is. A rajzolók hatalmas termek­ben dolgoznak, a termeket vá­laszfalak osztják kis szobákra. Egy-egy kis szobában hat em­ber dolgozik, kulturált körül­mények között. Egy-egy raj­zoló nyolc órát tölt asztala mellett — apró vonalakat raj­zolva, igen nagy pontossággal, — Nem fárasztó ez a mun­ka? — kérdezem Kapitány Elférfiasodik a pálya Kicicomázzák a gépeket Katonás glédába állított asztalok, egy hangos sípszó, és az asztalnál ülők gépelni kezdenek. Finom ujjaik a ti- zedmásodpercek ritmusában rezdülnek az előírt szöveg be­tűinek »riasztására-“. Ilyen egy gépíró világbajnokság. Antal Ferencné, a cukor­gyár dolgozója, tegnap érke­zett haza a budapesti XI. gép­író vb-ről. Kesergett: — Ilyen rosszul még soha nem gépeltem. A bajnokságon értem el a mélypontot.1 Ez annyit jelent, hogy a vi­lág 250 legjobb gépírója kö- j zött a mezőny első felében — ] valahol középen — végzett, j Szeretnék ilyen »rosszul« gé­pelni. — Persze, az élményért megérte. Rengeteg mindent tudnék elmondani. A legérde­kesebb talán az, hogy elfér­fiasodik a pálya. Évről évre egyre nagyobb arányban vesz­nek részt férfiak a vb-n. A gyorsíró versenyben az első 13 közé nem »fért be« egy nő sem. Ami igaz, az igaz, a fér­fiak sokkal precízebbek, ha akarják. A mechanikus gépek versenyében is az erősebb nem képviselője győzött. Volt egy spanyol öregúr, aki csak­nem 60 éves Underwood gépé­vel a huszonötödik lett. Kü­lön oklevelet kapott, mert már a legelső bajnokságon is ott volt l A hölgyek közül sokan sír­tak a verseny végén. Elrom­lott a gépük. Nem tudták be­fejezni a dolgozatot. — Hogyan készülnek egy ilyen versenyre? ­— Az elektromos gépek vi­lágbajnoka — egy osztrák hölgy — külön trénerrel ér­kezett. Naponta hat órát gya­korolt. Kacifántos szövegeket írunk. »Ideggyakorlatokat« végzünk, ennek ellenére a versenyen mindenki izgul. Persze, másfajta »felkészülés« is van. A nők divatbemuta­tót tartanak. Sokan minden­féle kottatartóval, ellenőrző órával »fontoskodnak«, kicico­mázzák a gépeket — a törö­köké zászlókkal, félholdakkal volt teli. — Mindenki a saját nyel­vén ír? — Igen. Ezért az olaszok­nak könnyebb, kevesebb be­tűjük van. A németeknek szintén egyszerűbb, hisz a gépskálák a német betűgya­koriság szerint készülnek. Nekünk, magyaroknak a leg­nehezebb, mert a hosszú ma­gánhangzók sokkal több »fél- renyulkálást« jelentenek. — Mit tud egy gép? — Az IBM — ezen indul­tak a legtöbben — 840 leütést percenként. Erre senki nem képes, csak elvileg. A világ­bajnok 622-vel győzött. k r. Befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák Gyorsmérleg az eredményről Országszerte befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák valamennyi — nappa­li, esti és levelező — tagozaton. Az első, nem végleges adatok szerint összesen mintegy 71 000-en írták meg írásbeli dolgozataikat, illetve feleltek a szóbeliztető felvételi bizott­ságok előtt. Az oktatáspolitikai szakem­berek aláhúzták: a túljelent­kezés mellett ebben az eszten­dőben is jellemző volt az egyes karok, szakok közötti arányta­lan és egyenetlen pályázati megoszlás. Most is előfordult például, hogy azokon a karo­kon és szakokon, ahová túl sokan pályáztak, viszonylag magas pontszámmal is el kel­lett utasítani jelentkezőket; míg másik karokon és szako­kon kisebb pontszám is ele­gendő volt a felvételhez. Ösz- szevetve a tapasztalatokat és a számadatokat az elmúlt esz­tendő mérlegével, az idén ész­lelhető volt, hogy a nappali tagozatokra történő , jelentke­zés némileg csökkent. Ezen belül azonban ellenkező ten­denciák is mutatkoztak: igen kedvezőnek ítélhető például; hogy a tanárképző főiskolák iránt jelentősen — mintegy 6—7 százalékkal •— megnöve­kedett az érdeklődés. Hasonló­képpen fontos és oktatáspoli­tikai értelemben is feltétlenül támogatandó jelenség, hogy gyarapodott a munka mellett felső fokon továbbtanulni kí­vánók aránya. Egyéb értelem­ben azonban változatlanul lé­teztek úgynevezett divatos szakmák. Ez elsősorban a tu­dományegyetemek néhány fa- ! kultására érvényes, például [ Budapesten a pszichológia, : szak és a könyvtárral kapcso­latos szakok, Debrecenben a népműveléssel párosított sza­kok kerültek valóságos »ost­rom« alá. Egy-két szakmában azonban még a tervezett ke­retszámot sem érte el a je­lentkezők aránya: a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem | kohómérnöki karára sem ad- ! ták be annyian a pályázatukat, í amennyi kívánatos lett volna. Az elmúlt napokban a pá- i lyázók megkapták a felvétel- ! ről, vagy az elutasításról szóló értesítést. A fellebbezést az elutasítás kézhezvételét követő nyolc napon belül a felsőokta­tási intézmény rektorához (fő- .-igazgatójához) kell beküldeni. Az idei felvételi munkában lépéseket tettek az egyes terü­leteken mutatkozó szakember- hiány enyhítésére. Egyes szak­mák esetében (pedagógusok, jogászok vonatkozásában) és egyes vidéki, területeket érin­tően a szakemberhiány kielé­gítése érdekében már az 1975 —76. tanévre — az érvényes jogszabályi keretek között — új eljárást vezettek be. A társadalmi ösztöndíj-szer­ződéshez — amit a szóbeli fel­vételi vizsga idején a jelent­kezőknek be kellett mutatniuk — csatolni kellett az illetékes I hatóság — pedagógusjelöltek j esetében a megyéi müvelődés- ! ügyi osztály, jogi karra pályá­zók esetében az Igazságügyi Minisztérium valamint a Legfőbb Ügyészség — nyilat­kozatát arról, hogy a jelentke­ző — amennyiben felvették a felsőoktatási intézménybe — j diplomája megszerzése után a 1 i szakemberhiánnyal küzdő vi- I déki munkahelyen vállal áí- i lást. A szerződés alapján a hallgatók 400—700 forint ösz- I szegű havi társadalmi ösztön­díjban részesülnek az adomá- j nyozótól. Ezenkívül természe­tesen a tanulmányi eredmé­nyük, a szociális helyzetük alapján további juttatásokat, ösztöndíjat is kaphatnak. A felvételi vizsga előtt megkö­tött társadalmi ösztöndí jszer- zödés csak a felsőoktatási in­tézményekbe történt felvétellel válhat érvényessé. (MTI) Zoltánnét, aki a gépészeti portban műszaki rajzoló. — Szeretem csinálni. Nem érzem fárasztónak. Sőt azt szeretem, ha szép nagy, sűrű rajzaim vannak... Véleményével nincs egyedül. A többi rajzolónő is szeretettel beszél munkájáról. Vajon mi ennek a munká­nak a szépsége? Mi az amiért szívesen csinálják? Czink Ibolya és Csizmadia Mária így adnak választ: — Az a szép, hogy semmi sincs a papíron, és egyszerre csak lesz ott egy út. Jó utakra pedig szükség van... Igaz, a fizetés nem sok, a munkahelyi légkör viszont jobb az átlagos­nál. Ezt abból tudjuk lemérni, hogy azok közül, akik elmen­nek tőlünk, sokan, visszajön­nek. Szakács Szilvia szintén a munka szépségét dicséri: — Én mindig szerettem raj­zolni. Ez a munka változatos, nem sablonos. Sok ember pedig ezt gondolja, ha a műszaki raj­zokat látja. Akkor válhat sab­lonossá, ha csak a részleteket látja a rajzoló. Szeretnénk to­vább tanulni; egyrészt, hogy általában képzetebbek legyünk, másrészt, hogy szakmailag fej­lesszük ismereteinket. Az iro­da sok dolgozója tanul tovább. Kevesen maradnak műszaki rajzolói munkakörben. A MUNKA SZÉPSÉGÉT, lé­nyegét kutatva találkoztam nehézségekkel is. Barna Ká- rolyné tizennyolc éve dolgozik az irodánál szerkesztői mun­kakörben. Ő említette. — Építész-szerkesztőként dolgozom. A munkakörrel és a kollégákkal is meg vagyok elégedve. A régi dolgozók anyagi elismerésével már ke­vésbé;' nagy a különbség a férfi és női dolgozók bérezése között. Ha egy férfi kolléga később jön ide ugyanilyen be­osztásba, ha fiatalabb, akkori* több fizetést kap, mint a ha­sonló alappal induló nő. Szabó Márt* Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents