Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám

o • „Üzemmérnökké fogadom.. Oklevélátadás a mezőgazdasági főiskolán V Feldíszített aula várta teg­nap' az érkezőket a Kaposvári Mezőgazdásági Főiskolán: nyil­vános ünnepi ülést tartott az intézet tanácsa, melynek során dr. Guba Sándor főiskolai ta­nár, főigazgató átadta az ok­leveleket az új üzemmérnökök-' nek. Mikor a mezőgazdaság, s ezen. belül az állattenyésztés fejlesztéséről, az ebből adódó feladatokról beszélünk, óhatat­lanul számolnunk kell azzal az alapvető követelménnyel, hogy elegendő és jól képzett szakember álljon rendelkezésre a termelés gyakorlatában és a kutatásban. Államunk az ilyen jellegű oktatási intézmények támogatásával, de a hallgatók anyagi segítésével is előmoz­dítja ennek a célnak az eléré­sét. Erről is — az ösztöndíjak­ról, a tanulmányi segélyekről — szólt dr. Ember János főis­kolai tanár, főigazgató-helyet­tes, mikor az államvizsgáról je­lentést tett az intézet tanácsá­nak. Először kaptak az intézetben diplomát a levelező hallgatók. A huszonkilenc szakembernek több mint a fele termelőszö­vetkezetben és állami gazda­ságban dolgozik; tizenketten Baranya, Somogy és Tolna me­gyéből, a többiek más dunán­túli megyékből, illetve Fest és Bács-Kiskun megyéből jöttek a kaposvári főiskolára. A nappali tagozatos haliga- ] tók két szakon szereztek dip- | lomát: az általános állatié­nyésztési szakon ötvenkilencen, a baromfi- és egyéb kisállat­tenyésztési szakon pedig tizen- J négyen kaptak oklevelet. Álta- | Iában két-három munkahely ' között is választhattak a pá­lyakezdő mérnökök. A barom­fi- és egyéb kisállattenyésztés-' szakot végzetteknek például 71 ; százaléka termelőüzemekben i kamatoztatja tudását, főiskolai i átlagban a most oklevelet ka- . pott szakembereknek 82 szá­zaléka dolgozik majd termelő í gazdaságokban. A friss diplo­másoknak több mint a fele j Baranya. Somogy és Tolna me­gyében hasznosítja a főiskolán '■ szerzett ismereteit. Dr. Guba Sándor főigazgató az oklevelek átadásakor szólt arról is, hogy az új üzemmér­nökökre felelősségteljes feladat vár, bizonyítaniuk kell, hogy alkalmasak a rájuk bízott ten- [ nivalók elvégzésére. Az indu­láshoz megszerezték az alapot jelentő szakmai ismereteket, a | továbbiakban azonban nélkü- ! lözhetetlen a lelkiismeretes őri- ! képzés és a rendszeres tovább­képzés. A főigazgató sorra ad-j ta át az okleveleket, s erősítet- j te meg a diplomát: »Üzem- | mérnökké fogadom ...« Ezután Dr. Horn Péter főis­kolai tanár, kari igazgató zár­szava ugyan az ünnepi tanács-1 ülés befejezését jelentette, az aula azonban népes maradt: a | végzett főiskolások, kezükben1 az oklevéllel, fogadták hozzá­tartozóik, barátaik gratulációit. I Az elmúlt években alapos tu- 1 dással gyarapodtak s ezt gyü~ mölcsöztetni akarják — erről | beszélt Harcsás János üzem- ! mérnök a nappali, és Kovács István üzemmérnök a levelező tagozaton végzettek nevében. Hogy ki. hol fog hozzá, erről beszélgettünk két. immár főis­kolai végzettségű szakember­rel. Joó László: — Balatonmá­rián születtem, mindig szeret­tem a haltenyésztést. Most, hogy végeztem, a főiskolán maradok, az egyik tanszéken. Jobban szerettem volna a gya­korlatban elhelyezkedni, ezért is kötöttem szerződést a Bala­toni Halgazdasággal, de ehhez nem volt elég pusztán a szán­dék ... Nős vagyok, a felesé­gem ugyanezen a szakon jövő­re végez itt a főiskolán. Vajas József: — Szeged kö­zelében, Deszken lakom. Édes­apám is állattenyésztő, én foly­tattam a hagyományt, az álta­lános állattenyésztési szakon szereztem üzemmérnöki diplo­mát. Utam messzire vezet a szülőhelytől, ugyanis a Bólyi Állami Gazdaság lesz a mun- kahelvem. Tegnap már az új cél felé indultak... Ne legyen kevesebb tonna Szükség van a teljesítőképesség teljes kihasználására Az idei aratás a megye mezőgazdasági nagyüzemei­ben minden eddiginél jobb technikai bázist talált, hi­szen gyarapodott a betakarí­tógépek száma, méghozzá jó néhány olyan nagy teljesít­ményű kombájnnal, amilyen a korábbi években nem állt rendelkezésre. Érdemes sorra venni, milyen gépállomány állítható munkába ezen a nyáron az aratásban. A somogyi termelőszövet­kezetekben az év elején 553 kombájn volt, ez a későbbiek­ben 73 újabb géppel gyarapo­dott. Ugyancsak a megye kö­zös gazdaságaiban 451 tonná­ról 587 tonnára nőtt a napi szárítókapacilás. A tsz-ekben és az állami gazdaságokban, illetve a Somogy megyei Ga- bonaí'elvásárló és Feldolgozó Vállalatnál együttvéve a ka­lászosok termelésének mint­egy 82 százalékát száríthatják, erre nyújtanak módot a meg­levő berendezések. Körülbelül 4 ezer tonna üzemanyag tá­rolására van lehetőség. A szállításoknál az 572 gépkocsi 2491 tonna, a pótkocsik pe­dig 9245 tonna teherbírással vehetők figyelembe. A somo­gyi állami gazdaságokban a tárolótér 200 vagonnal nőtt, a szárítók napi teljesítménye pedig 180 vagon. Szóltunk róla, hogy az ész­szerű takarékosság azt köve­teli: csak annyi terményt szá­rítsanak az üzemek, ameny- nyit ténylegesen kell, s azt sem a szükségesnél alacso­nyabb nedvességtartalomra. Érdekes — és követésre mél­tó — módszert dolgoztak ki a balatonsZabadi November 7. Termelőszövetkezetben arra, hogy rendszeresen mérjék a behordott gabona nedvesség- tartalmát, s ahhoz mérten rolyamatosan figyelemmel kí­sérjék és szabályozzák a szá­ntó munkáját. Sok, másutt nagyon szükséges energiát ta­karíthatnak meg ezzel az el­járással, s egyúttal a tárolt gabona minőségét is védik. Takarékossági lehetőséget kínál a gépek, berendezések maximális kihasználása. A nagy teljesítményű kombáj­nok csak akkor bizonyíthat­ják igazán, hogy mire képe­sek, ha a lehető legjobb ki­használás mellett dolgoznak, és mindig elegendő szállító- jármű kíséri őket a határban. A szem elhordása éppen úgy gyorsaságot követel, mint az átvétele a vállalati telepeken. A pótkocsi hiánya a gabona­táblán éppen olyan súlyosan fékezheti az aratási munkát, mint a sorbaállás a magtá­raknál. Mindebből kitűnik, hogy a takarékosság egyik nagy tartaléka rejlik a mun- ■ kaszer vezésben. Szólni kell arról is, hogy az említett 4000 tonnás üzem­anyag-tárolási lehetőség csak akkor lesz kielégítő a beta­karításban, ha az ÁFOR táj­egységi központjának gépko­csijai mellett a gazdaságok is segítenek a szállításban, és igyekszenek folyamatosan j feltölteni a megüresedett tá- | rolóteret. És folytathatjuk a sort azzal, hogy a szárítók, j akármilyen korszerűek és j »sokat tudók« is, csak akkor kihasználtak igazán, ha gon­doskodnak folyamatos mun­kájukról, elegendő dolgozót állítanak »csatasorba« a be­rendezések több műszakos üzemeltetéséhez. A gabona veszteségmentes betakarítása és a költségek csökkentése érhető el a tenni­valók gondos szervezésével. H. F. Újra az urnák előtt Somogy 11. számú ország- gyűlési válasz­tókerületében vasárnap reg­gel újra kinyi­tott a har­minchárom sza­vazókor. A csa­ládok közül na­gyon sok már öt órakor el­indult hazul­ról, .hogy lead- j a szavazatát. Nagyatád két nagy üzemé­nek munkásai különösen nagy izgalommal szavaztak, hí* szén ismét á társukat: Noé lm,-énét, a kon­zervgyár, Si­mon Ernőnél, a cérnagyár mun­kását jelölték. S mivel az El­nöki Tanács péntekre összehívta az ország­gyűlést, mindenki találgatta, hogy a második választás után ki megy július 4-én a Parla­mentbe. A két választás közötti idő­ben sok szó esett a jelöltek­ről, még többen megismerték őket, s ahogy nem egy vá­lasztópolgár elmondta, jól meggondolták, most melyikü­ket támogassák szavazatukkal Volt, aki úgy válaszolt: ugyan­arra szavaztam most is, mint június 15-én, mások azt felel­ték: a másik jelöltet támo­gattam, úgy éreztem a szemé­lyes találkozás után, hogy al­kalmasabb a képviselői poszt­ra. A mikéi tanácsházán Ilia István, a szavazaíszedő bizott­ság elnöke azzal Büszkélke­dett, hogy nagy megértés ta­pasztalható, a választópolgá­rok hamarabb leadták szava­zatukat, mint a múltkor. — Arra is nagy gondot for­dítottunk, hogy ismételten elmondjuk a szavazás módját. Egy példát említetlek arra: milyen fontosnak tartotta mindenki, hogy ott legyen a pótválasztáson is. Az előbb ment el egy nyolcvannégy éves bácsi. Másfél kilométerre lakik a tanácsháztól, mégis elballagott, s a bizottság egyik j tagjánal^ a segítségével —na- j gyón reszket a keze — leadta I a szavazatát. A lábodi óvodában szívde- I rítő környezetben dolgozott a szavazókor. A .táblán színes krétarajz a választásról: a nagycsoportosok munkája. | Minden szem megakadt rajta. Kék munkaruhás fiatalember lépett ki a fülkéből, bedobta a borítékot az urnába. Márkus Jánosnak hívják, a Lábodi Ál­lami Gazdaság ács-állványo- ■ zó ja. — A múltkor nem dőlt el, hogy ki lesz a kerület képvi­selője, ezért van most nálunk pótválasztás — magyarázta. Egy építkezésen segédkezett, onnan szaladt át, s most is Noé Imrénére szavazott, mint a múltkor. Baksa János, a szavazat szedő bizottság elnöke hozzá­tette, hogy mindenki ilyen tájékozott. A népfrontaktivák a tanácstagok személyesen be­szélgettek a választópolgárok­kal, felhívták a figyelmüket a a pótválasztásra. (Ez egyéb­ként az egész választókéi’ulet- Den így volt.) Több szavazókörben jártunk Nagyatádon is. mindenhol azt tapasztaltuk, hogy az embe­rek nagy felelősséggel járul­tak ismét az urnák elé. Sokan a konzervgyári műszak előtt mások az után érkeztek a sza­vazókörbe. Kis csoportokba verődve beszélgettek a vá­lasztás esélyeiről. Az Országos Választási El­nökség tegnap kiadott hivata­los közleménye szerint a 20 471 választójogosult 99,8 százaléka vett részt a válasz­tásban. 20 191 érvényes szava­zat volt, a jelöltek ellen le­adott szavazatok százaléka 0,5. Simon Ernöné kapta a szava­zatok 56,9, Noé Imréné a sza­vazatok 38,1 százalékát. Simon Ernőné átvette kép­viselői megbízólevelét, s ké­szül a pénteki országgyűlésre. U G. A somogyi munkások helyzetéről tárgyalt a Szakszervezetek Megyei ianácsá Fontos témát tárgyalt teg­nap a Szakszervezetek Megyei Tanácsa dr. Szerényi János szóbeli előterjesztése alapján a tanácsülés megvitatta a Központi Bizottság 1974. már­cius 19—20-í, a munkásosztály helyzetéről hozott határozatá­nak végrehajtásáról szóló je­lentést. Az SZMT elfogadta a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak, valamint, az elnökségnek a második félévi ülésrendjét. Az SZMT ezután szeméiyi ügyekben döntött. Pusztai Fe­rencet érdemei elismerése mellett fölmentette titkári tisztsége, elnökségi tagsága alól, ugyanis augusztus 1-től a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója lesz. A Szakszervezetek Megyei Taná­csa Tarr Gyulát, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkárát kooptálta az SZMT tagjának, majd megválasztotta az SZMT titkárának, az elnökség tag­jának. Százhúsz bizalmi részvételével Kiérdemelt és előlegezett bizalom JÓL ÉLTEK a szakszerve­zeti vezetőségválasztás adta fórumlehetőségekkel szom­baton a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyárában. Az üzemi szakszervezeti ta­nács négyévi munkája fölötti mintegy négyórás vita során egyetlen formális hozzászólás sem volt. Különösen a mun­kásküldöttek hozzászólásait jellemezte közérdekű nyílt- szavúság. A dicséretek és bí­rálatok mellett sok jó javas­lat is elhangzott. A gyár mintegy 1500 szer­vezett dolgozóját képviselő 120 bizalmi küldött jó előre megkapta a négyévi munkát tükröző, csaknem 30 oldalas beszámolót. Az ebben foglal­takat hasonlították össze sa­ját kisebb közösségük ta­pasztalataival. A jelentés ki­állta a próbát. A kérdésre — »a küldöttértekezlet elfogad- ja-e a beszámolót?« — vala­mennyi kéz a magasba emel­kedett. A kézerdő a dolgozók álláspontját tükrözte, a har­mincnál több hozzászóló be­bizonyította ezt. Érdemes idézni a beszámo­ló néhány megállapítását; A termelékenység négy év alatt 28 százalékkal nőtt. Ez csak részben a gyár rekonstrukció­jának a hatása. A munka­versenyek eredményei nélkül ez elképzelhetetlen volna. A gyár bérszínvonala 1970 óta több mint 38 százalékkal emelkedelt. Az üzemi tanács támogatta a gépen dolgozó munkásnők bérének átlagos­nál nagyobb emelését és az éjszakai, bérpótlék jelentős növelései. A szociális és mun­kakörülmények javítására majd félmillió forintot köl­töttek a gyár rekonstrukciója során. A munkahelyek szeb­bé tételére 1,4 milliót, a vi­lágítás korszerűsítésére és parkettázásra pedig több mint hárommilliót fordítottak. Több felszólaló megdicsér­te azt a kezdeményezést, hogy az éjszakai műszakban ingye­nes frissítőt és kávét kapnak a dolgozók. Ennél is jelentő­sebb, hogy a több gyermekes anyákat nem osztják be éj­szakai műszakra. A négy év alatt több mint 600 dolgozó­juk végzett el eredményesen valamilyen iskolát vagy tan­folyamot. Az üzemi könyvtár olvasóinak száma pedig közel jár a kilencszázhoz, s évente 38 ezer kötetet kölcsönöznek ki. A beszámoló persze nem­csak ilyen elismerést érdem­lő adatokat közölt. Bőven maradt megoldásra váró fel­adat az új szakszervezeti ve­zető testületeknek is. A pa­mutfonó-ipari vállalat szak- szervezeti tanácsának titkára, Csorba Jánosáé, hozzászólásá­ban emlékeztetett, hogy a gyárban dolgozók húsz száza- [ lékának még az általános is­kolai végzettsége sincs meg. Többen hangsúlyozták, hogy nem' elég, ha a döntéseknél figyelembe veszik a munká­sok javaslatait. El kell érni, hogy a vezető testületek dön­tései és határozatai jussanak* el a dolgozókhoz. Ne legye­nek megválaszolatlan »kényes kérdések«. Deák Zsuzsa a gyűrűsfonó­ból a háromműszakosok ne­vében beszélt. Szót emelt a munkafegyelem javítása mel­lett: amit az egyik kéz csi­nál, ne tegye tönkre a má­sik. Az SZMT szervezési és ká­der bízol óságának vezetője, dr. Rétsági Béla jónak ítélte a gyár újítási munkáját, de mint mondta: ez a munka nagyobb nyilvánosságot és visszhangot érdemelne. A munkavédelemmel kapcso­latban figyelmeztetőnek ítél­te, hogy az idén eddig már tíz baleset történt a textil­művekben. Keresztes Ferenc szocialista brigádvezető bíráló hozzászó­lása szerint az idén egyetlen kétgyermes üdülési beutalót kaptak. A MUNKAHELYI légkör­rel kapcsolatban mondott vé­leményt Borbély Lászlóné előmunkás. »Amikor a veze­tők köztünk járnak, egyik szemükkel a jót is lássák meg. Dicsérjék meg a jól dolgozókat, és akkor nem lesz olyan, aki tart egy ilyen látogatástól.« A vitát követően választot­ták meg a szakszervezet veze­tő testületéit. Az üzemi szak- szervezeti tanács titkárának Vizeli lstvánnét választották meg. B. F. Somogyi Nép/apl 3 \

Next

/
Thumbnails
Contents