Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-26 / 174. szám

Egészséges tettrekészség Tagadhatatlan, nem nehéz i rálelni napjainkban az óva­toskodásra, a bizonytalanko-1 dásra, a tehetetienkedésre a vállalatok egy mégha íározha- tó körében. E körbe azok a I gazdasági szervezetek tartóz- j nak, amelyek elkényelmesed- tek, a növekvő feladatokban nem a cselekvésre szólító ki­hívást, az erőpróbát látják, hanem a veszélyt, nyugalmuk megbolygatását. Nagy hiba volna tagadni, hogy az ered- | ményességben avagy a kudar- | cokban a személyi, azaz ve- j zetési, irányítási készségek­nek, módszereknek sem cse­kély a szerepük, sőt, bizonyos helyzetekben e tényezők ke­rülnek az első helyre. Tagadhatatlan az is, hogy nem nehéz rálelni napjaink- j ban a lehetőségek gyors,, s ! mégis alapos fölmérésére, az j egészséges tettrekészségre a | vállalatok egy meghatározha- \ tó körében. E magatartásban döntő szerepet játszott a ve­zetés, azzal,, hogy kijelölte az irányokat, s nem kevésbé azzal, hogy az .új feladhatok- j nak megnyerte, megnyeri az egész közösséget. Mindkettő igaz Nem az újságírói restség i íratta le az azonos gondolati, fogalmazási szálra fűzött mondatokat, hanem a meggyő- í ződés, hogy mindkettő igaz — egy adott helyzet más-más vonásai ezek. Induljunk ki abból: tavaly j túl jól sikerült a vállalatok j többségének az esztendő, hi- | szén a vállalati eredmény 16,2 I százalékkal növekedett átla-1 gosan (1973-hóz mérten), s ez sokakban azt az illúziót kel­tette: minden rendben van. A világpiaci áremelkedések ter­hét az állami költségvetés vi­selte, az exportbevételek inf­lációs gyarapodása viszont jórészt a vállalati pénztárak­ba került. A párt Központi Bizottsága 1974. december 5-i határozata ugyan éles megvi­lágításba helyezte a gazdál­kodás gyenge pontjait, óm a teendők súlyát a túl maga­biztosak, a túl röviden látók — azok, akik ma siránkoz­nak ! — nem, vagy csak vo­nakodva, megkésve vették magukra. Szerencsére voltak, és nem kis számban, olyan termelői egységek, amelyek jól kitapintották az általános­ból a maguk teendőit, mu­lasztásait, lehetőségeit. Ame­lyek megértették: a siker el­sősorban saját erőfeszítéseik­től függ. A gazdálkodás kedvező vo­násainak erősödését végül is a tettre kész vállalatok mun­kálkodása segítette. Egyebek között az, hogy a termelés növekedésének egészét — az év eddig számba vehető öt hónapjában — a termelé­kenység emelkedése fedezte, valamelyest javult a beruhá­zási tevékenység, meggyorsult a túlzott készletek fölszámo­lása, és így tovább. Az vi­szont, hogy a külkereskedel­mi mérleg egyensúlya tovább romlott, még mindig vonta­tott, akadozó a minden pia­con • értékesíthető termékek kínálatának bővítése —, hol­ott az ésszerű importmegtaka- rítások mellett a külkereske­delmi mérleg egyensúlyát döntően ezek javítják — arra figyelmeztet: az egészséges tettrekészség korántsem álta­lános jellemzője a termelő ágazatok egységeinek. Fogynak a napok Hosszú a lehetőségek sora. Ám sokan csak forgatják a teendők kuszának tetsző gom­bolyagát. ahelyett, hogy a kezdő szálakat kutatnák. Hol­ott van tű is, a gombolyag­ban rejlő szálak meg- és ösz- szekötéséhez. De mintha a gazdasági vezetők egy része nem értené, hogy ez aligha ráérő, majdan előveendő fel­adat, hanem sürgős — né­mely dolgokban égető — teendő. Csendesebbek a, vállalatod, gyárak, szövetkezetek irodái annál, mint amit a napi mun­ka rendje megkíván. S ha valahol fölerősödik is a hang, csupán panaszokat sorol. Az egészséges, tetteket követelő j és újabb cselekedetekre sar- [ kalló nyughatatlanságot sür­getjük, kívánjuk, igényeljük. Azt a cselekvő kedvet és [ nyughatatlanságot, amely leg- ! több embert hatalmába kerít, j ha látja: értelme van igye- | kezeiének, javaslatának. És kritikájának is! í Igaz, most tombol a káni- ! kula, sokan vannak szabad- 1 ságon. De nemcsak a pihe- j nés napjai, hanem a naptár ! lapjai is fogynak eközben. És az elvesztegetett, meddő si­ránkozással töltött hetek j semmit sem adnak a' társa­dalomnak. Sőt: megrövidítik azt. M. O. Nyű vili a lent a Surján völgyében Zöldségárak Kaposváron Szüntessük meg a krónikus „betegséget”! Két gép és 35 asszony végzi a len nyűvését, kötözését Sán- tos határában. Az egyesült szentbalázsi Surján völgye Tsz 110 hektáron termeszti ezt a rostnövényt, amelyet teljes egészében az Országos Len- ipari Vállalat vásárol fel. Bár az utóbbi hetek vihar­jai alaposan megdöntötték a lent, a termés jónak mondha­tó: holdanként 30 mázsát ta­karítanak be. Ez a gazdaság­nak 7—8 ezer forintot jeleht. így a tsz lenből származó ösz- szes bevétele eléri majd a másfél millió forintot. Egy hete folynak a munkák, és idáig húsz hektáron sem végeztek. A lassúság oka: né­hány helyen embermagasságú a gyom. Itt még a gép sem bír vele... A szentbalázsi tsz szakemberei most új megol­dással próbálkoznak: a lenben kárt nem tevő vegyszer per­metezésével akarják kipusztí­tani a gyomot. A gyomtalaní- tott területen aztán gyorsan haladnának a gépek. A hét végén érkezik egy csehszlovákiai gazdaságból négy — két nyűvő és két kö­töző — gép. Ezek segítségével augusztus közepére a íeldolgo­A gép nehezen birkózik a gyommal. zó üzemék raktáraiba kerül­het a sántosi len. Mint a tsz főagronómusa tréfásan mondta: az idén meg kell szenvedni a »farmernad­rágnak valóért«, mégis elő­nyös a gazdaságnak a lenter­melés. A másfélmillión kívül nyomós ok, hogy itt, a Zselic- ben, ahol gyakoriak a vadká­rok, a lenben semmilyen kárt nem tesznek az állatok. Ez a növény egyébként jó elővete- mény is; ezek a földek jövőre kiváló minőségű búzát adnak majd. B F­Minek alapján mond ítéletet a vásárló ilyenkor jú­liusban, a zöldségellátásról ? Elsősorban aszerint, hogy vanre elég és milyen áron kapható paprika, paradicsom, uborka, káposzta. Csak ezután következnek az egyéb zöld­ségfélék. A vélemények előtt idéz­zünk tényeket. Július 8: a töl­teni való paprika Budapesten, Pécsen, Szegeden, i Győrben 28 forint, Kaposváron 30 fo­rint; a hegyes erős paprika 15, 12, 11,40 forint az emlí­tett helyeken, Kaposváron 20 forint. A paradicsom 20 és 16 forint között mozog, ná­lunk a megyeszékhelyen vi­szont 24 forint. Július 18: a paradicsom Pécsen 7, Szege­den 4,40, Szekszárdon 5, Ka­posváron 8 forint... Bár hosszan lehetne folytatni a példákból elég ennyi. Ezek után nagyon is érthető, hogy a vásárló méltatlankodik, elégedetlen, és ítéletalkotása mindig azzal a szóval kez­dődik: miért? Miért drágább egy mezőgazdasági jellegű megye »fővárosában« a leg­főbb nyári zöldségféle, mint más városokban? Valóban: miérti? Nem 1975 júliusa az első alkalom, hogy a megyei ta­nács felülvizsgálta Kaposvár zöldségellátását, és — tegnap — megvitatta a tapasztalato­kat a felvásárlásban, forgal­mazásban részt vevő vállala­tokkal. Nem először rogalmaz- ták meg vizsgálat tapasztala­taként: »tűrhetetlen és ko­rántsem törvényszerű az, hogy Somogybán az árak magasab­bak legyenek«. Elhangzott ez tavaly is, azelőtt is, korábban is, de úgy látszik: ez a jú­liusi krónikus betegség évente visszatér. És ez sem törvény- szerű! Nem menti és nem magyarázza ezt a tényt az sem, hogy a múlt évhez ké­pest az idei év első felében 91,8 százalékos volt a zöld­ségfélék árszínvonala, azaz: összességében nyolc százalék­kal olcsóbban jutott a lakos­ság a zöldségfélékhez. Ahogy a tegnapi'tanácskozáson meg­állapították: megvan a lehe­tősége — és sürgősen intéz­kedni is kell —, hogy szűnje­nek meg azok a különbségek, amelyek a fogyasztói árak­ban tapasztalhatók. Méghozzá úgy szűnjön meg, hogy a jö­vő év júliusában se kelljen : ismét foglalkozni ezzel a »krónikus betegséggel«. Mi < szükséges ehhez? A forg.al- [ mazó szervek körültekintőbb 1 árpolitikája, a felügyeleti í szervek hatékonyabb, követ­kezetesebb árellenőrzése. Ismert, hogy 1972-ben me­gyei intézkedési terv, megyei határozat született a zöldség- gyümölcs termelés fejlesztésé­re, az ellátás javítására. Ahogy a megyei tanács meg­állapította: a mostani vizsgá­lata során, az azóta eltelt idő­ben, a határozatok végrehaj­tása során történt javulás, fo­lyamatosabbá vált az ellátás, kevesebb a hiánycikk. Bizo­nyítja ezt az is, hogy például a IV. ötéves terv első négy évében 51 százalékkal emelke­dett a MÉK termeltetése és forgalmazása; az idei év első felében — a tavalyihoz viszo­nyítva — 28 százalékkal nőtt a szövetkezeti vállalat forgal­ma. Kiegyenlítettebb, mennyiségileg jobb tehát az ellátás. És ezt el kell ismerni akkor is, ha határozottan szót I emelünk a fogyasztói árakban j tapasztalható ellenlniondások ' ellen, és a helyzet további javítása érdekében emlékez- j tétünk" arra is, hogy például a buzsáki szövetkezet termál- j kertészetének nagyobb szere­pet kellene kapnia a megye ellátásában. Igaz, hogy ter­mékeiknek 80—85 százalékát Somogybán értékesítik, de nem lehet szó nélkül hagyni azt a 15—20 százalékot sem, amelyet megyén kívülre (pél­dául Szombathelyre) szállít a szövetkezet saját gépkocsival. Még inkább figyelmeztető ez a tény, ha hozzátesszük: az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat —* amely egyébként igen sokat segített és segít Kaposvár ellátásában — Szentesről hozza a zöldségfé­lét. Vajon nem lenne-e ész­szerűbb, ha ugyanolyan fel­tételek mellett á megyei élel­miszer kiskereskedelmi válla­latnak szállítana a szövetke­zet? Arról nem beszélve, a gazdaság azért kapott támo­gatást a termálkertészet léte­sítéséhez, hogy Somogybán javuljon az ellátás! Persze, ehhez meg kellene szüntetni olyan »jelenségeket« is, hogy például a MÉK első és má­sod osztályban vegye át a szövetkezettől a paradicsomot, de mire a boltba kerül, »egy­séges« osztályú paradicsom lesz belőle. Ezek a problémák a tegnapi tanácskozáson mind szóba kerültek. A részvevők elhatározták azt is,' hogy a sürgős, azonnali intézkedése­ken túl valamennyi érdekelt felülvizsgálja az 1972-es ha­tározat végrehajtását és ja­vaslatot tesz a további fel­adatodra vonatkozóan. Mert W Négy község asszonyai kötözik a lent. Egy napló és egy terv Egymás mellett fekszik az asztalon a brigádnapló és a szívópapíron sokszorosított, ta­karékos gazdálkodással kap­csolatos intézkedési terv. _ Számsorában ez áll: energiá­elismerve és méltányolva az i ból 391 375 forintot, anyagból | nap lezárása után ilyen be- eddig tett intézkedések ered-| pedig 1 041 035 forintot kívánj jegyzések olvashatók: »Már­mellett ide írják minden év elején a vállalásaikat is. Az idén a harmadik évüket kezdték. Vállalásaik tartalma­sabbak, mint két esztendeje. Lapozva a naplót egy-egy hó­ményét, akad még bőven ten- j megtakarítani nivaló a zöldségtermelés, for- Ruhagyár. Kaposvári galmazás és az ellátás javí­tásában. Vörös Márta A tarka, virághímzésű borí­tóban a Petőfi szocialista bri­gád naplója van. Az élmény- beszámolók, eseményleírások Az első díj tízezer forint Országos pályázat újítóknak Közkinccsé teszik a jó módszfereket Pályázatot hirdetett az Or- | összekapcsolni az újítómozgal- szágos Találmányi Hivatal és mat és a szocialista munka- a SZOT az ágazati miniszté- ! versenyt, s nagyobb számban riumokkal közösen. Célja, j bevonni a dolgozó nőket és hogy ennek révén fölkutas- | fiatalokat, sák és kozkinccsé tegyék mindazokat a szervezési mód­szereket, eredményeket, ame­lyek alkalmasak az újítómoz­galom magas színvonalú to­vábbfejlesztésére. Pályázni lehet a megvaló- J sítás szakaszában levő szer- ! vezési módszerrel is, amely megfelel a fönti szempontok- j mit, ha cíusban a ruhák felét olyan maradék cérnával varrtuk, amelyeket korábban eldob­tunk.« Az áprilisi értékeléskor ezt írták: »600 kabátot készí­tettünk maradék cérnával.« A naplóba ragasztott fény­képről ismerem mind a kilenc brigádtag arcát. A szalag mel­lett közülük hárommal talál­koztam. Falatnyi, sárga koc­kás gyermekkabátok szériája fut éppen. Ezekre készíti a divatos zsebeket Nemes Kata­lin. — Nemcsak a cérnán lehet spórolni — fordít el egy vé- í kony kallantyút az elektromos j varrógépen —, hanem figye- { lemmel sok-sok anyagot is megmenthetünk. Jobban ügye­lünk, hogy ne legyen túlola­jozva a gépünk: régebben ugyanis az agyonolajozott gép megfogta a ruhaanyagot, amit aztán szemrebbenés nélkül el­dobtunk. Tudjuk, hogy sok ki­csi sokra megy, és az is szá- leállítjuk gépünket, Sok az újító a megyében, biztosan érdeklődést vált ki körükben ez a felhívás. A pá­lyázat kiírói elsősorban azok­ra számítanak, akik szervezői, irányítói a mozgalomnak, te­hát a mindennapi gyakorlat­ban foglalkoznak az újítási ügyek üzemi intézésével, szer­vezésével. S hogy mire kérnek javas­latot tőlük? Arra, hogyan le­het növelni a hasznos újítá­sok számát, emelni a fnegol- dások műszaki kidolgozottsá­gát és színvonalát, meggyor­sítani az újítási javaslatok elbírálását. Pályázni lehet az­zal is, hogyan rövidíthető az újítási javaslat benyújtása és a hasznosítás közötti idő, mi­képpen lehet *eredményesen nak, s olyan — még í megvalósított, módszerében , azonban kidolgozott — szer- I vezési javaslattal, amely al- | kalmas a mozgalom tovább­fejlesztésére. A zsűri az első kategóriá­ban egy tízezer forintos első, három ötezer forintos máso­dik és öt háromezer forintos harmadik díjat írt ki, a má­sodik kategóriában egy öt­ezer forintos első díjat. öl kétezer forintos második és tíz ezerforintos harmadik dí­jat. Akik szeretnének pályázni' a megyéből, december 31-ig küldhetik el a pályaművüket az Országos Találmányi Hi­vatal (1370 Budapest, Pf. 552.) címére. A zsűri 1976. március 31-én az újságokban hozza nyilvánosságra az eredményt. nem j amikor munkaközi pihenőt, 1 szünetet tartunk. Ne fogyasz- sza hiába az áramot! Matula Andrásné és Szili Istvánná közvetlenül egymás mögött dolgozik: kabátujjakat állítanak össze. Selyembélés, szövetanyag kerül egymásra, aztán gyors mozdulattal ösz- szetűzve már megy is tovább, hogy végleges helyére, a ka­bát törzsére kerüljön. Széket húzok magam alá. s úgy beszélgetünk, ahogy az már normázókkal lenni szo­kott: szemük a munkán, arcuk csak profilból látható. Gondo­latok, igyekezetük a tenniva­lón, csak hangjuk az újság­íróé. A két ujjázó szerint a pa­pírból is kevesebb megy ve­szendőbe, amióta a technoló­giai labor által kiadott papír­mintákat visszaadják, ha el­készül a fazonsorozat. Időről időre ugyanis újra visszatér­nek a fazonok, s akkor nem kell újból minden egyes dol­gozónak mintát készíteni. Ez­zel azonban nemcsak anyagot, hanem fáradságot is megtaka­rítanak. — A gép sem strapálódik el olyan gyorsan — mondja egyi­kük —. ha mindennap gondo­san olajoznak. Mi, akik az éle­tünk javát ezek között töltjük el, érezzük, mennyivel gyor­sabban kopnak, ha nem visel­jük gondjukat. Ezek azok a dolgok, amelyeket számokkal ugyancsak körülményes lenne leírni, mégis meggyőződé­sünk, hogy sok minden függ ilyen apróságoktól Azt már csak később tud­tam meg, hogy a Petőfi brigád komolyan veszi az úgyneve­zett »Ne add tovább hibásan!« .célkitűzést. Nem szokás náluk a hibák elkenése, a minden­áron való elvtelen normatelje­sítés, hanem inkább a tisztes­séges munka. Vállalták és tel­jesítik is, hogy az engedélye­zett hibaszázalékot jelentősen csökkentik: 0,75 százalékról 0,05 százalékra. Több ezer fo­rint megtakarítást jelent az is, hogy még az első osztályú áru minőségén is tudnak javí- 'tani. Nemcsak az az anyag drága, amiből új kabát és ruha lesz a kezük alatt, hanem munka­eszközeik is. A brigád műsze­része, Takács László János nem győzött korábban panasz­kodni amiatt, hogy véget nem ér a tűcsere a varrodában. Tő­le hallottam: korábban soha nem volt elég a tű, ma vi­szont már nincs hiány. A bri­gádban ha a nehezebb, vas­tagabb anyaggal dolgoznak, jobban vigyáznak arra, hogy a korábbiakhoz képest keve- . sebb tű törjön el. A két, tormájában igencsak különböző okmány — a bri­gádnapló és az intézkedési terv — így segíti a brigádok munkája révén az ésszerűbb gazdálkodást. Gombos Jolán

Next

/
Thumbnails
Contents