Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-23 / 171. szám
A baracktermelés szép példája Gyümölcskertészek országos tanácskozása Balatonbogláron Az ország műiden részéből érkeztek gyümölcsikertészek arra a tanácskozásra, amelynek tegnap Balatonbogláron a Vikar Béla Művelődési Ház volt a színhelye. Dr. Fejes Sándor Kossuth-díj as, nyugalmazott főosztályvezető megnyitója után Szendrei András, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető- helyettese köszöntötte a részvevőket, majd Pekó József, a MÉM kertészeti osztályvezetője az őszi- és kajszibarack termesztés jelentőségéről és a fejlesztés célkitűzéseiről tartott előadást. A hazáinkban termő összes gyümölcsfajtából az őszibarack 18,5, a kajszibarack pedig 2 százalékkal részesedik. Mindkettő itthon és külföldön egyaránt keresett, ezek adják gyümölcstermésünknek 14,3 százalékát. Sokat megvesz a | termelőktől az ipar. a keres- ! kedelem — jelentős hányad I kerül exportra, s a konzerv- j ipar termékeiből is tetemes i mennyiség jut külföldre. A termelési tapasztalatok azt mutatják, hogy több gazda- l Ságban jóval a száz hektár 1 alatt van ezeknek a gyümöl- | csőknek a termőterülete, s a I faállomány korösszetétele sem j mindenütt megfelelő. Az ala- j csony termésátlagok következ- : tében a termeiés gyakran ép- I pen hogy csak gazdaságos. [ Ahol viszont fejlett technoló- ' giát alkalmaznak, mint például a balatonboglári, • a kecs- I kérnéd és a Bólyi Állami Gazdaságban, ott nem marad el a. nyereség sem ennél az ágazatnál. A jövőben arra törekszenek, hogy az egyes tájkörzetekben még jobban kielégítsék a sajátos fajtaigényeket, és I koncentrálják a telepítéseket. Gyorsan teltek a tartályládák kai. a szebbnél szebb ŐszibarackÉrdeklődéssel figyelték a szakemberek a rázógép munkáját. _________________________________________________________________________________í___________A tömbösített telepítés a beruházások lehető legjobb kihasználására ad módot, és így maximálisra növelhető a termelési biztonság. Pór József, a Balatonboglári Állami Gazdaság megbízott főkertésze az üzemi tapasztalatokról beszélt. Elmondta, hogy a gazdaság 1950-ben telepítette az első üzemi barackosokat, és hogy jó helyet váElült a vihar . a színes szálak között Tarkabarka műanyag szalagok, szálak futnak ke- resztül-kasul a betontetős üzemcsarnokban. Fejkendős asszony lépdel föl a lépcsőn, a garatba önti a színes, tarhonyára emlékeztető alapanyagot. Óriás motollára tekeregik a leendő partvis vagy ruhaszárító kefe kék és fekete szála, óriás orsóra perdül az acélszalagot helyettesítő piros ládapántszalag. Nők mindenütt. Elvétve egy-egy férfi: az anyagmozgató, a gépbeállító. A polipropilén 250 fokon olvad, s az elektromos fűtésű gép környékén pokoli a hőség. Azt mondják az itt dolgozók: nem is olyan régen ennél sokkal melegebb is volt. A ■ műszálüzem hétéves múltjában a legmelegebb. Hiába pörgött a ventillátor, hiába tártak ajtót, ablakot. — Bizonytalan volt a keresetünk — magyarázza Déri Lászlóné, aki törzsgárdatag a Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál. Az üzem, ahol három éve új műveleteket kezdett tanulni, hétéves. Déri Lászlóné tizenhét éve adta le munkakönyvét az irodában, de az év elején az volt a szándéka, hogy kikéri. Éppúgy, mint nyolc munkatársa. Miért? A műszálüzem dolgozói azok közé- tartoznak, akiknek olyan alacsony volt a keresetük, hogy a szakmai bértáblázat alsó határán márciusban emelni kellett. — Az én órabérem a márciusi rendezés után nem túl messze a nyugdíjtól, még mindig nem érte el a tíz forintot — mondja a törzsgárdatag. — Pedig amíg más üzemrészekben bírtam a normát, szépen kerestem. Akkor megértettük: azért nem vastagabb a boríték, mert az új műszálüzem építésére kell a pénz. És többen, idősödve, a normából kikopva, kerültünk később a felépült részlegbe. Hiába vállaltuk a három műszakot. csökkent a bérünk. Igaz, havonta hatezer forintot mozgó bérként szétosztottak közöttünk, de ebből minduntalan elégedetlenség, torzsalkodás született. A helyettes üzemvezető, Tarr Sándor is megerősíti a munkások véleményét: i — Minden hónap elején ki- í függesztettük a prémiumlistát ! a hirdetőtáblára, és hiába j igyekeztünk a legkörültekin- j többen, a legigazságosabban dönteni, a brigád-, a művezetők és a bizalmiak vélemé- I nye alapján, nem győztük hallgatni a reklamációjvat. Az asszonyok addig méltatlankodtak, amíg nyolcán közülük arra az elhatározásra jutottak: kilépnek a vállalattól. Pedig a munkaerőhiány itt sem ismeretlen. Harminc- j hat helyett harmincketten ke- I zelilc csak a gépeket. Akkor, június 27-én a vállalat vezetői a tanácsterembe hívták a'műszálüzem dolgozóit, hogy együtt keressék a i megoldást. Nem volt látványos csetepaté, de az eredmé- | nye kézzelfogható. A távozni j szándékozók fele maradt. | Közöttük, volt egy fiatalasz- • szony . is, Milics Antalné. Vele beszélgettünk. — Igen, visszavontam a felmondásomat, mert most már tudom, mennyi pénzért dolgozom. Korábban is közöttünk osztották fel a mozgó bért, de a keresetünk ma már nem függ szubjektív megítéléstől. Július 1-től aiapI órabérben kapjuk meg azt a 1 bizonyos hatezer forintot. 1 Nyugodtabbak vagyunk így j valamennyien. így lett Déri Lászlóné órabére tizenegy forint. Az üzemcsarnokban sürög- nek-forognak az asszonyok, lányok. Jókedvűek. Már nem tudom, melyikük fogalmazta meg: — Beláttattuk a vezetőinkkel, hogy nekik sem érdekük, ha minket elveszítenek, és új emberekkel próbálkoznak. Attól csak a hulladékhegy nő. Nekünk, régieknek kell vigyázni a drága gépekre, anyagra. Hiszen mi gyártjuk az ország összes partvisába, szőnyeg- és ruhatisztító keféjébe a műanyag szálakat. Megérdemeljük, hogy odafigyeljenek a gondjainkra. Elült a vihar a színes szálak között. És ez nemcsak az alapórabér emelésnek, a negyedévenkénti tízezer forintos jutalmazási keretnek, a megnövekedett éjszakai pótléknak köszönhető. Hanem annak is, hogy az igazgató, a párt- és a szakszervezeti titkár a gondokról váltott szót a munkásnőkkel. Gombos Jolán ] lasztottak ki erre a célra, mi sem bizonyítja jobban, mint | az, hogy azóta az idén érte j először fagykár a kajszibj- j rackosukat. A gazdaságnak . 182 hektár kajszi- és 174 hektár őszibarackosa van. Korszerűség jellemzi a műtrágyázást, a növényvédelmet, a betakarítást, újabb és újabb kísérletekkel segítik az előbbre ju- j tást. A munkákban helikoptert és — a szedés könnyítésére, gyorsítására — rázógépet is felhasználnak. Az őszibaracknál 112 mázsáról 131 mázsára, a kajszinál 38 mázsáról 72 mázsára nőtt a hektáronkénti termés, s természetesen szeretnék elérni, hogy mindkét gyümölcsnél növekedjen a nyereség. A tanácskozás részvevői ezután tapasztalatcserére indultak. A gazdaság péntekhelyi telepén Pados István műszaki- : fejlesztési üzemmérnök fűzött I tájékoztatót a rázógépek man- ! Icájához. Ebben az évben vesz részt először gép a kajszibarack betakarításában: a két gép közrefogja — közvetlenül I a föld felszínén — a íatörzset, s rázásával percenként egy fa I gyümölcsét választhatja el az 1 ágaktól. A leválasztás! fok egyébként 98 százalékos. Az így betakarított gyümölcs többnyire ipari feldolgozás útján hasznosul. A lengyeltóti kerületben i Dankó József telepvezető I adott felvilágosítást a vér.dé- I géknek a tartályládás ösziba- ! rack-szürétről, a szedő edé- j nyékről. Külföldi tapasztalato- I kát vettek át és alkalmaznak I sikerrel a tartályládás barack- j szedéssel; a tnaktorvontatású j szállítókocsin egyszerre öt j tartályláda fér el. Ahogyan a | péntekhelyi telepen, úgy itt is nagy érdeklődéssel figyelték a szakemberek a munkát, s számos kérdéssel fordultak a vendéglátókhoz. A tanácskozás és tapasztalatcsere a látottak értékelésével, a bemutató tapasztalatainak összegezésével ért véget. Szalmaletakarítás rendről Mind több azoknak a kombájnoknak a száma, amelyek a szalmát nem kupacokba rakva, hanem rendre szórva hagyják maguk után. Az ilyen szalma letakarítása eredeti technológia, szerint bálázással vagy szalmagyűjtős kocsival történik. Közismert, hogy a bálázással járó munka költséges és viszonylag hosszan I tart. Tehát bálázni csali ott és I olyan mértékben érdemes, ahol egyéb célok miatt feltétlen szükség van rá. A legolcsóbb és leggyorsabb szalmaletakarítási mód rendről is:, o lehúzatás. Ahol ezt a módszert még nem próbálták, ott némi kétkedéssel.fogadhatják. Az egyik tsz-ben például a múlt évben a szalmarendeken újrajárattak egy szalma- gyűjtőkocsis kombájnt és azután húzatták le a szalmakupacokat. Mondani sem kell, hogy ez milyen költséges dolog. Igaz. hogy az aratás második felében vagyunk már, de lehet, hogy néhány helyen — olyan gazdaságban is, ahol nincs szalmát renden hagyó kombájn — még hasznosíthatják a tapasztalatainkat (az aratás vége felé egymás segítésére többnyire az újabb, modernebb kombájnokat küldik, amelyek minden esetben rendre szórják a szalmát). A dolog lényege többek között az, hogy a kombájn 15— 20 cm magas tarlót hagyjon. A szalmahuzató — legyen az gyári vagy bármilyen házilag gyártott, két irányban nyíló, kapus — a kombájn haladásával azonos irányban járjon a rendeken, ellenkező esetben a huzató a szalma fölött elcsúszik. A lehuzatókon általában ritka a bordázat. Hogy a vékonyabb rendeket is szórás nélkül összeszedje, ajánlatos a huzatón — alul, hosszában 25 —25 cm távolságban — pálcavasat hegeszteni. A siker érdekében lehetőleg az aratás után hamarosan' végezzük el a munkát, amíg a szalma nem ülepedhet le, nem verte föl a gyom és eső sem érte. Jó, ha megvárjuk a harmat felszállását, mert nedves talajon nehezebben megy a munka. A teljesítmény nem kisebb, mint a kupacolt szalma leta- karításánál. (Igaz, hogy többet kell a traktoroknak menni, de kényelmesebb, mint a kupacokat kerülgetni.) Beké György mezőgazdasági szakmérnök, Egy esti Lt Arany homok Tsz, Homokszenígyörgy Maivarázkadók H em azért írom le a magyarázkodás jelentését, mintha bárkinek is kétségei lehetnének e kiterjedt «nemzeti szokás*- lényegéről. Mégsem árt megjegyezni, hogy aki I magyarázkodik, az »eljárását, magatartását, intézkedését ■ vagy tehetetlenségét magyarázza, mentegeti«. A magyaráz- ! kodás hosszú ideig célravezető -módszernek« tűnt, s itt-ott el is hatalmasodott közéletünkben. Mindegy, hogy önvédelemnek. önigazolásnak vagy a figyelem elterelésének nevezzük. »Mi aztán mindent meg tudunk magyarázni« — hallottam egy fiataltól az ifjúsági fórumon, s rögtön magyarázkodni kezdett. »A mi falunkban azért nem elég vonzó a mozgalmi élet, azért nem megyünk semmire, mert a tanács nem törődik velünk, a helyiségünk elhanyagolt, alig van fiatal, közülük is sokan eljárnak a városba, és a felnőttek sem segítenek.« Csak azt nem mondta el. hogy neki és nekik mit kellene tenniük. Magyarázkodni könnyű, cselekedni nehezebb. Azt tapasztalom — s ez nem is somogyi sajátosság —, 1 hogy mindig és minden helyzetben találunk valamit, amire feltűnés nélkül lehet hivatkozni. A kül- és a belpolitika eseményei gyakran hoznak újat. s mi nemcsak magunk kólóit tudunk másokra hivatkozni. Itt van például az energiaválság, a nyersanyagárak emelkedése, a nyugati gazdasági élet kedvezőtlen hatása. Mindenki tudja, el is fogadja, hogy valamivel ellensúlyozni, amennyire csak. lehet, csökkenteni kell ezt a hatást ahhoz, hogy nemzeti céljaink valóra váljanak. Éppen ezért meglepő, hogy egyesek milyen sokat beszélnek róla altkor is, amikor a saját portájukon találhatnának megoldásra. A magyarázkodók rögtön és nagy hangon, jól érte- sülten citálják a kapitalizmus válságának összetevőit, kiváltképp. ha szóba kerül, hogy helyenként elavult módszerekkel, rosszul gazdálkodnak. S akkor is, ha megkérdezik tőlük: milyen az üzem. a gazdaság szervezettsége, miért sok a selejt, miért pazarolják a nemzeti javakat; vagy ha elmondják, hogy a belső tartalékokkal, takarékossággal, felelősségteljesebb vezetéssel, a munkafegyelem * javításával valamit nyerhetnénk. Mindenre tudunk hivatkozni ilyenkor, de leginkább másokra. Angyalok vagyunk. De azért bizonyosak lehetünk abban: a gyerek se magától »tudja«, hogy azért bukott meg az iskolában, mert rossz volt a tanár. Megszoktuk már: ha a közönség elkerüli a mozit, akkor nem a "film a rossz, hanem a kritikus, s a közönség is tele van oktalan előítélettel. Gyorsan hajtott az autós? Nem ő. hanem az útviszonyok idézték elő I a balesetet. Kétszeresére nőtt a telefonszámla, amióta élvezzük a Crossbar-rendszer áldásait? Megmagyarázzuk: nem lehet ellenőrizni, hogy ki hova telefonál. S hogy közben államköltségen hívják haza a nagymamát, mert beteg a gye- i rek? Hogy a vállalat pénzén Nyíregyháza sincs messze, ahol talán még lehet kapni villanybojlert? Hogy ki-ki munkaidőben és »olcsó telefonon« intézgeti ügyes-bajos dolgait? Majd csak elbírja a közös buksza. Nálunk már a futballcsapat sem azért kap ki, mert rosszul játszik, hanem azért, mert a nagy tét kimerítette a fiúk idegrendszerét. S hogy tíz- és százezrekért készülnek a soha meg nem valósuló tervek? Megmagyarázzuk ezt is. »Hogyan kérhetnénk pénzt a beruházáshoz, ha nincs tervünk?« Igaz is, miért ne hivalkodhatnánk inkább azzal, hogy ha így sem kaptunk pénzt az építkezéshez, legalább van tervünk — a pince mélyén. M eglepő, de igaz: a magyarázkodó ember azt hiszi magáról, hogy soha semmiről sem tehet. Ha a cselekvéshez is érezne erőt önmagában, akkor nem magyarázkodna. így azonban gyakran gondolkodni is elfelejt, s várja a »felsőbb utasítást«. Hadd mondjak él egy szemléletes példát. Amikor megszületett a várva várt ifjúsági törvény, egyik járásunkban a pártbizottság levélben kérte a termelőszövetkezetek vezetőit, számoljanak be: készítettek-e intézkedési tervet, és mi a szándékuk! Jóval korábban úgynevezett intézkedési mintatervet kaptak1 a gazdaságok, hogy könnyebben eligazodjanak. De hát a mankó sem segít minden »betegen Egyik gazdaságból — csaknem egy évvel a törvény megszületése után — a következő levelet kapta a járási pártbizottság: -... levelükre válaszolva — melyben az ifjúsági törvény végrehajtása érdekében tett intézkedésünkről érdeklődnek — közöljük: az intézkedési tervet nem készítettük el... (és most [ . jön a magyarázat) ... mivel erre semmilyen utasítást, illetve felszólítást nem kaptunk«. íme a magyarázat. Mert ha van egy törvény, az ugyebár csak arra való, hogy legyen. Kell egy utasítás is, hogy megtartsák. S ha nincs külön utasítás, akkor maradhat minden a régiben. Csak nem gondolják, hogy a tsz-vezetők követtek el hibát? Végtére is nemcsak náluk »kórtünet« a magyarázkodás. Tessék csak megfigyelni, Ha például érdekel egy beruházás sorsa, akkor az építők a tanácshoz küldenek, mert ' baj van 'az előkészítéssel. A tanács a lebonyolítókhoz, mart még a tervei sem »hajtották ki« az intézettől. A tervező a tanácshoz küld. hiszen .még építési engedélyt sem adott, akkor meg hová tervezzenek? Ily módon, a tervező, a lebonyolító, a kivitelező is jóleső érzéssel dörzsöli a markát, hiszen senki sem követelheti tőlük a határidők megtartását. . Felelősöket nehéz találni nálunk. Közben úszik a pénz. s a közvélemény háborog. S mert minden mindennel összefügg — így tanítjuk évtizedek óta —, ezért senki sem követ el hibát, mindig csak a másik. De az sem, hiszen ő is rámutat egy másikra. Ördögi kör. Néha az a gyanúm: határozatainkban is azért használjuk szívesen a feltételes módot, hogy sikertelenség esetén maradjon lehetőségünk a magyarázkodásra. Valaki egyszer meg is magyarázta a »törekedjünk arra«, az »arra ösztönözzük«, a »meg kell keresni a módját«, a »lehetőségekhez mérten«, az >*irányt veszünk arra«, a»kivánatos, hogj« stb. kifejezések létjogosultságát. Szocialista társadalomban, élünk, tehát az emberek ne vegyék parancsolgatásnak határozatainkat az örökös »keil« emlegetése miatt. (Így azután nem is veszik.) Talán nem látszik szavakon rágódásnak, ha ide írok néhány ismert célt, amelyet elérhetünk. A feltételezés persze jogos, csak nem vagyok bizonyos afelől, hogy mindenki komolyan veszi. Ilyeneket olvashatunk: »A tömegszervezetek sajátos módszerrel mozgósíthatják megyénk lakóit«. »A IV. ötéves terv feladatainak végrehajtásával meggyorsíthatjuk az ipar fejlődését, csökkenthetjük megyénk viszonylagos elmaradottságát«. Mondom, a feltételezés jogos. A határozottabb szó- használat bizonyára kizárná a későbbi magyarázkodás lehetőségét. Okokat kutatunk. S amikor elsoroljuk, hogy mi miért nem megy olyan jól, ahogy szeretnénk, akkor még nem követünk el hibát. Hiszen a sikertelenség okainak ismerete nélkül aligha lehet felszámolni azokat. Csakhogy minden »olc- nyomozás« magyarázkodássá fajulhat, ha nem azt a célt szolgálja, hogy eredményeit felhasználjuk további lépéseinkhez; hogy jobban tudjuk szervezni, irányítani a munkát, megteremteni hozzá a feltételeket, s következetesen ellenőrizni a végrehajtást, w Ú gy gondolom, éppen itt az ideje, hogy hadat üzenjünk a magyarázkodók ma már elavult, visszahúzó módszerének. Ha hibára lelünk a munkahelyen, a hétköznapi, társadalmi életünkben, azt csak elismerni és kijavítani lehet — magyarázni nem érdemes. S még kevésbé a »külső körülményekkel«, amikor a belsőkkel is van még mit kezdenünk. Ha vannak gazdasági nehézségeink, azoknak jelentős részét ott kell megoldanunk, ahol keletkeztek. Nem maradhat ipás hátra, rfúnt az hogy a magyarázkodók is tettre- készséggel cseréljék fel korábbi módszereiket. Jávori Béla
