Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-18 / 167. szám
MAI KOMMENTÁRUNK flz új tartalom nagy lehetőségeket teremt fFolytatás az 1. oldalról.) ságharc bukása után a kurucok Lengyelországba menekül, tek. Nagy erővel nyilvánult meg a rokonszenv az egymást követő lengyel felkelések idején, az 1848—49-es magyar szabadságharc és a Magyar Tanácsköztársaság időszakában, és még folytathatnánk a sort. Honfi István előadásában hangsúlyozta, hogy a két világháború között a magyar— lengyel barátság jelszavát az államapparátus, a különféle burzsoá pártok és szervezetek sajátították ki. Ez a nacionalizmuson és szovjetellenessé- gen alapuló . «úri barátság« mérhetetlen károkat és szenvedést okozott népeinknek. — A német megszállók által kiűzött lengyelek tízezreit fogadta be népünk 1939 őszén. Az engedély megadásában Horthyékat a kétkula- csos, a németekkel paktáló, de az angolszászok felé Sis kacsingató politika vezérelte. Az igazi érdem a magyar népé, a dolgozóké, akik utolsó falat kenyerüket is szívesen megosztották hontalanná lett lengyel testvéreikkel, bújtat-1 ták őket, és sokukat átsegi- | tették a határon, hogy a Hitler ellen harcoló csapatokhoz j csatlakozzanak. Büszkék lehe- j tünk rá, hogy Lengyelországon kívül a megszállt Euró- i pa egyetlen lengyel középiskolája Balatonbogláron működött. A megyei pártbizottság tit- i kára ismertette Lengyelország ■ felszabadulásának körűimé- ! nyeit, a fasizmus végtelen pusztításának következmé- | A vendégek a divatbemutatón. nyeit, az ellenállási mozga- ] lom kialakulását. 1944. július} 22-én a Lengyel Nemzeti Fel- szabadítási Bizottság kiáltványa meghirdette a népi Lengyelország megalakulását és a leghaladóbb erők kikiáltották a Lengyel Népköztársa- ; ságot. Honfi István előadá- | sában részletesen szólt a lengyel építőmunka eredményei- j ről, a gazdasági fejlődésről, a - Budapesten 1948-ban megkötött barátsági, együttműködé- : si és kölcsönös segííségnyúj- | tási egyezménytől, a lengyel' és magyar közigazgatási egységek, városok kapcsolatairól. — A két párt és állam széles körű politikai együttmű- j ködése az ideológiai célok | azonosságára, a Szovjetunió- j val való szövetségre és szó- j lidaritásra, a nemzetközi j kommunista- és munkásmoz- j galom egységére, a társadal- j mi és a világbékéért vívott j közös harcra épül. Mindez, i továbbá a Varsói Szerződés-1 hez és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához való tartozás a hagyományos magyar —lengyel barátságnak új tartalmat ad, s még nagyobb lehetőségeket teremt az éred- ményes együttműködéshez. Honfi István előadása után felszólalt a nagygyűlésen dr. Stefan Jedrychowski. Rámutatott, hogy a nagy sikerű somogyi lengyel—magyar barátsági napokat a julius 22-i lengyel nemzeti ünnep, az újjászületés ünnepének előestéjén rendezték meg. — Az évszázadok során felhalmozódott baráti érzéseket a két ország közötti együttműködés bővítése érdekében kell felhasználnunk, valamennyi területen, népeink és az egész szocialista közösség javára. A hagyományos barátság kiegészül azzal a barátsággal, amely mind a két népet a Szovjetunióhoz fűzi. A rendkívüli és meghatalmazott nagykövet beszélt a gazdasági együttműködés fokozásáról, s nagyra értékelte az olyan közvetlen kapcsolatokat is, mint amilyen Somogy és Olsztyn között kialakult. A lengyel és a magyar. Himnusszal kezdett barátsági nagygyűlés az Inter- nacionáléval ért véget. Á lengyel küldöttség tagjai ezután a ruhagyár munkájával ismerkedtek, majd megtekintettek egy — a gyár termékeiből megrendezett — divat- bemutatót is. A somogyi lengyel—magyar barátsági napok eseménysorozata tegnap , este fogadással ért véget, amelyet a Kaposvári Városi Tanácson a LenNégy fiatalt javasoltak párttagnak gyei Kultúra azok tiszteletére adott, akik a legtöbbet tették megyénkben a két nép barátságának elmélyítéséért. P. D. Feledékenység Hogy felejtünk —• az jó is, meg rossz is. Hogy fontos dolgokról megfeledkezünk — az kifejezetten káros, sót veszélyes. A minap egy szövetkezeti vezetővel beszélgettem és szóba került az, hogy a mezőgazdaság hallatlanul felgyorsult fejlődése során a termeléshez mind drágább, mind értékesebb eszközöket használ föl. Voltaképpen természetes folyamat ez, hiszen a ,magasfokú termelési színvonal hasonló anyagi, műszaki színvonalat igényel. Ám amennyire természetes ez, annyira nem nevezhető annak. hogy a gazdaságokban kezdenek »megfeledkezni« a termelés »természetes« feltételeiről. Mire gondolok? Hadd idézzek szó szerint néhány mondatot: »Százezrekért imsáro- lunk különleges, nagy hatású vegyszereket, műtrágyát, keressük a legújabbat, a legjobbat, — ugyanakkor kezdjük elfelejteni azt az ősi törvényt, hogy például a jó talajélet megteremtésének, a jó termőképesség biztosításának egyik döntő feltétele az őszi mélyszántás. Volt idő, hogy nyugtalanok voltun'k amiatt, hogy az őszi mélyszántásnak csak nyolcvan- kilencven százaléka készült el, most nem vagyunk különösebben idegesek, ha csak húsz-negyven százalékon forgatjuk meg úgy a földet, ahogy az elő van írva.« Valljuk be: elgondolkodtató igazságokat tartalmaz ez a megállapítás. Feledékenység ez? Vagy egyszerűen kényelmesebb, ha túgy tetszik »divatosabb>« megoldás az alapmunka helyett a drága szerekre hagyatkozni? Türelmetlen kifakadásokat hallunk időnként arról, hogy nem kielégítő az ellátás ebből vagy abból a műtrágyából; egy termelési ciklus értékelésekor mind többször elhangzik a megállapítás: »ennyi és ennyi mázsa kiesést jelentett, hogy nem kaptuk meg időben és kellő mennyiségben az igényelt műtrágyát«. Es eközben arról »elfelejtünk« beszélni, hány száz mázsa istállópagya halmozódott már fel évek óta a gazdaságban. Mert valamikor — emlékezzünk csak! — voltak trágyakezelök. szarvasokba került a szerves anyag, s mikor elérkezett az ideje, a földbe. Nem ezt a gyakorlatot, nem ezt a technológiát hiányolom — a tényt teszem szóvá: csökken a szerves trágyával beszórt terület. felhasználatlanul halmozódik és pusztul az értékes, meglevő, természetes szerves anyag. Es lehetne még példákat sorolni arra, hogy üzemeink )ó részében — tisztelet a kivételnek— miként kezdenek megfeledkezni a természetes, ,a terméshozamokat jelentősen befolyásoló mezógazdasagi munkafolyamatokról. A gazdaságosság, a hatékonyság, az ésszerű takarékosság minden üzemnek alapvető érdeke. És ha ez igaz, akkor érdemes, sőt szükség- szerű »felfrissíteni« az emlékezetet, az eddiginél többet törődni azzal, amiről úgy szoktunk beszélni: belső tartalékok. Ebbe a gyűjtőfogalomba tartozik az értékes szerves anyag felhasználása, a jó talajélethez szükséges talajmunkák elvégzése, és még nagyon sok minden, ami már-már feledésbe megy. Ez a feledékenység igen sokba kerül... V. M. KISZ-taggyűlés a cukorgyárban Kezdődnek a hosszú műszakok A KAPOSVÁRI Cukorgyár KISZ-szervezetének életéről szántóit be Kováts Imre KISZ-titkár az alapszervezet keddi gyűlésén. A különböző üzemrészekben dolgozó KISZ- csoportok tagjai átfogó képet kaptak a gyár mozgalmi munkájáról. Az alapszervezet létszáma nagy. Hatvannyolcán vannak, és nemsokára 12 fiatal fölvételét tervezik. Ennyien már csak két alapszervezetbe «férnek be«. Az 1974 75-ös mozgalmi év bizonyította, hogy sok olyan fiatal munkálkodik a gyárban, aki alkalmas KISZ-vezetőnek, igy lehetőség van arra, hogy két alapszervezetet hozzanak létre. A •szétválást« augusztusra tervezik, nemsokára egyeztetik az elképzeléseket a városi KISZ- bizottsággal. A »bizonyítékokat« is felsorolták. Tízszer gyűlt össze a politikai vitakör, a városi versenyen elsők lettek. A gyárban sokan sportolnak, a versenyeket legtöbbször a húskombinát fiataljaival közösen szervezték meg. A szomszédos üzemtől külön köszönetét kaptak, s ebben az állt: a cukorgyáriak nélkül ők sem tudták volna megrendezni a versenyeket. A KISZ-klubban havonta tartottak vetélkedőket, klubdélutánokat, szintén közösen a húskombinát és a gabonafelvásárló fiataljaival. A beszámolóban elhangzott, hogy ezzel még nem egészen elégedettek. A klub kimozdult a holtpontról, de ennél jóval többet szeretnének. A társadalmi munkából is kivették részüket a KISZ-esek. Ebbe mindig bevonták a szövetségen kívüli fiatalokat. A közelmúltban megjelent felhívás nyomán 50 tonna vasat gyűjtöttek, még 30-at terveznek. A vezetők feladata, hogy ezután a munkán, szórakozáson kívül is figyeljenek a nem KISZ-tag fiatalokra, még többet szeretnének fölvenni közülük a szövetségbe. Szó esett a KISZ és a szak- szervezet kapcsolatáról. A gyári szakszervezeti tanácsban csak egy fiatal van. Az ÉDOSZ megyei bizottságában { ketten vannak a cukorgyári KISZ-szervezetból. Ellentmond egymásnak ez a két adat. I — A szakszervezeti választásoknál az ifjúsági szövetség véleményét mellőzték, munkáját két mondattal «elintézték« — mondta Kováts Imre. A KISZ-esek 5000 forintot ajánlottak föl az 1000 személyes vietnVni szakmunkás- képző építéséhez. Társadalmi munkát végeztek ezért. A cukorgyár szakszervezeti bizottságának titkára nem írta alá azt a papírt, amelyre megkapták volna a pénzt, mondván: nem egyezik a kifizetés a vállalat érdekeivel. A taggyűlésen megválasztották azt az öt küldöttet, aki részt vesz a cukoripari ifjúsági találkozón. A választás Kováts Imrére, Maza Zoltán- néra, Turbéki Sándornéra, Szép Imrére és Kovács Györgyre esett. NÉGY KISZ-TAG kérte felvételét a pártba. A jellemzések meghallgatása után — persze az ismeretség alapján, hisz mind a négyen »sokat mozgó«, aktív munkások — a tagok egyhangú szavazással pártfogolták Végh István, Kovács György, Bodó László és Szép Imre felvételi kérelmét. L. P. Nagy, loboncos ősz haja van a mesternek. Hóna alá kopott bőrtáskát fogott, a táskában diszkréten csörömpölnek műszerei«: fúró. csavarhúzó, szegek, tartalékzárak t a véső. A mester zsörtölődik: — összehányják, nem törődnek vele, mi, hogyan néz ki. A zár lötyög az ajtóban, a nyelve nem mozdul. A kerítésből kilógnak a vaspálcák végei, durva a forrasztás, nem párhuzamos a párhuzamos és nem kerek a kerek, Rohammunka. Nagyokat lép. a ßzäja sarkában cigaretta füstöl. Estefelé állítottunk be hozzá. Akkor, amikor az üzletek, boltok ajtajain. már lakat lógott, s belül kialudtak a fények. Csendesen beszélgetett vendég barátjával, lábánál kis szőke fiú játszadozott. Az unoka. — Zár kellene ... Üj ... — hebegtük bizonytalanul. A családi szentély az idegen számára tabu. Más a munka, más a család. „ Azért lakatos az ember” De ő jött. Megrakta a bő- | dezés nélkül. De ha családi röndnyi táskát, és jött. J perpatvarokba csöppenek beEz a lakatos sorsa. Hiá- : maradok. Ennyi az egész, ba. A zárak rendszerint nem I munkaidőben romlanak el. 1 A helyébe illesztett zár fölé Hersent a fa, amikor a fú- hajolt. Szeme-merő figyelem, ró hegye belekapott szövetébe, j füle két radarernyő volt. A Ropogott a véső nyomán. Be- j zár viselkedése, a kulcs apró, leillett a nagy komor zár a j megfejthetetlen zöreje neki fába vésett fészekbe, helyére [ sokat mondott. Mint a beteg kerültek a csavarok is. A mes- [ hátát vizsgáló orvosnak a sí- terből folyt a szó. : póló mellkas. — Az asszony szeme tele volt könnyel’, csapzott volt és felindult. Látja, mondta, ilyen gonosz férjem van. Bezárja az ajtót, engem kirekesztett. Már rakosgattam a fúrót, a vésőt, a kulcsfüzért, de akkor szépen visszatettem mindent a helyére. Nem mentem vele. Kár volt belekeverni a férjét, a kirekesztést, meg minden. Lakatos vagyok, nem bírósági szakértő. Ha elhívnak, rossz a zár, megjavítom. Kér— Hoztak egyszer egy rozs- { dás zárat. Kívül-belül hámlott j róla a vörösesbarna rozsda. A nyelve nem mozdult. A j í kulcs se. Nem fogsz ki rajtam, gondoltam. Két lyukat ütöttem a záron. A nyelvet fogó két szeget vertem ki. Hullott a kosz, a rozsda, de éktelen nyikorgással megmozdult a zár nyelve is. Honnan tudta, hova üssön? — kérdezték. Én meg éppen csak meg nem sértődtem. Azért la- J katos az ember, hogy tudja, hová kell csapni, nem? Igazított még a záron, finoman ütögette kalapáccsal, meghúzta a csavarokat, kivéste, beigazította a nyelv házát. Komótosan, gonddal. Mozdulataiban évtizedek gyakorlata sejlett föl, évtizedek lelkiismeretes, precíz munkával eltöltött órái, napjai. Majdnem, hogy furcsa volt az ajtóra rakott lemezek helyét gondosan mérő, vonalká- zó alapossága. Majdnem, hogy szokatlan volt a tv-, víz- és gázszerelők ötperces látogatásaihoz szokott időérzékemnek ez a tempó. A kezek sebes, ideges mozdulatai, a kapkodó fejcsóválás, a sietős odébbállás — és csengetés az ajtón egy hét múlva. Hiányzott? Nem tudom. A zár azóta is jó. Cs. T. Kilenc palatetős, farostlemez oldalú épület a hetesi szövetkezet majorja mellett. Egy évvel ezelőtt kezdte építeni ezeket a tárolókat a Ga- bonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat — és ,tanúi voltunk, amikor a napokban befutott az első szállítmány búza. — Minden kezdés egy kis izgalommal jár — jegyzi meg Csordás János telepvezető. Bár a telepen még látszanak az építés nyomai, sőt visz- szavan még egy tároló elkészítése, a mérlegház körül virágok díszlenek. A mintavétel, a minősítés már megtörtént, íme a megállapítás: — Szabvány víztartalommal; 78—79-es hektolitersúly - lyal futott be a sárdiak első szállítmánya. Alig hangzik el a mondat, »befut« a sárdiak elnöke és főagronómusa is. »Mi van? Mi újság? Milyen? Hogy megy?« — Távirati stílusban folyik a beszélgetés. Azután Botykai János főagronómus hozzáteszi: — Akkor ugye hozhatunk este tizenegykor is árut? Csordás János csak ennyit válaszol: — Ami tőlünk telik, megteszünk mindent. Reggel hattól addig leszünk itt, amíg szükséges. A hosszú műszakok kezdődnek most. Rajta kívül még hatan dolgoznak a gabona átvételén. Ez a tárolótelep — hiszen joggal nevezhető annak — a két nagy, egyesült szövetkezetei, a hetesit és somogysárdit hivatott kiszolgálni. A sárdiak 320, a helyi szövetkezet 200 vagon gabona átadására kötöttek szerződést a vállalattal. — Ha minden úgy menne, mint szeretnénk, akkor tíz- tizenkét nap alatt készen lehetnénk, megtölthetnénk a tárolókat — mondta a telepvezető. — Felkészültségünk olyan, hogy naponta körülbelül ötven vagon gabonát tudunk átvenni. A hosszú műszakok küszöbén, mi mást lehet kívánni: menjen minden úgy, mint szeretnék! Somogyi Nép/apl 3
