Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-10 / 134. szám
N. ÄVa: SO fillér MSZMP SOMOGY MEGYÉI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXI. évfolyam 134. szám 1975. június 10., kedd VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS KAPOSVÁRON Szilárd népi, nemzeti egységben a lejlett szocialista társadalom megteremtéséért Színes képekben kellene beszámolni a látványról, amely tegnap délután ünnepivé tette a város főterét. Több mint tízezer ember, Kaposvár munkásai, dolgozói, a járások és városok több százas küldöttségei gyülekeztek a Kossuth téren, ahol választási nagygyűlést rendezett a Hazafias Népfront. Az esőfelhőket elűző, ragyogó napsütésben nemcsak a tér, hanem az öt utca torkolata is megtelt az érdeklődök tömegével, akik zászlókkal, feliratokkal érkeztek a gyűlés színhelyére. A Himnusz és egy Váci-vers elhangzása után Kocsis László, a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának elnöke nyitotta meg a nagygyűlést, és üdvözölte Losonczi Pált, a Központi Bizottság tagját, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, a barcsi választókerület országgyűlési képviselőjelöltjét. A díszemelvényen helyet foglalt Varga Péter, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Böhm József, a megyei tanács elnöke. Klenovics Imre, az SZMT vezető titkára, Deák Ferenc, a városi pártbizottság első titkára, Rostás Károly, a városi tanács elnöke és Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára. Ott voltak Somogy megye országgyűlési képviselőjelöltjei, az üzemek, az intézmények, a hivatalok képviselői is. Kocsis László megnyitója után átadta a szót Losonczi Pálnak, a választási nagygyűlés szónokának. Losonczi Pál beszéde Tisztelt vállasztáisi nagygyűlés! Kedves elvtársnőik és elvtársak! Már egy hét se választ el bennünket az országgyűlési választásoktól. Választási rendszerünk demokratizmusának lényegéből fakad, hogy számot adunk az elmúlt négy év munkájáról, és megtanács- kozzuk választóinkkal a jövő feladatait. A képviselőjelöltnek és a választónak nincs külön érdeke. Rendszerünk demokratizmusának , egyik alapvető jellemzője ez a viszony. Ezért állítjuk mély meggyőződéssel, hogy a mi rendszerünk demokratizmusa, a szocialista demokratizmus — formájában és tartalmában — messze felülmúlja az úgynevezett legfejlettebb polgári demokráciát is. Csak a mi szocialista viszonyaink között jelölik és választják igazán demokratikusan azokat, akiket a nép megbíz ügyeinek intézésével. Alkotmányos rendünk minden nagykorú magyar állampolgárt felruház a választás és a választhatóság jogával. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a mi választási rendszerünk és gyakorlatunk nemcsak kiállja az összehasonlítást bármelyik úgynevezett szabad országéval, hanem magasan -'fölényben is van vele szemben. A mi világunkban valóban a nép a hatalom birtokosa. A választópolgárok akaratán és politikai döntésén, a titkos és a közvetlen választás elvén nyugszik a néphatalom gyakorlásának egyik alappillére. Alkotmányunk szerint: -A páros és a falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek által gyakoroljak hatalmukat.-» Az Elnöki Tanács elnöke ezután megállapította, hogy a négy éve választott ország- gyűlés teljesítette a választóktól kapott megbízatást. A közélet demokratizmusának fejlődéséről és nyilvánosságáról beszélt, méltatta az országgyűlés termékeny törvényalkotó tevékenységét, majd így folytatta: — Népünk három évtizedes harcának nagy-nagy erőket mozgósító és lendületbe hozó építőmunkájának eredményeként magyar hazánk politikailag erős, gazdaságitag mind erőteljesebben fejlődő, kulturálisan magas színvonalra emelkedett ország, mely biztos és tisztességes megél- hetest, emberi életet és munkakörülményeket nyújt állampolgárainak. Népünk szabadságban él, biztonságban dolgozik és alkot. Ez nagy történelmi vívmány! Mindez elsősorban a nép tehetségét, szorgalmát, alkotókedvét és erejét dicséri. Minden, ami országunkban épült, kifejlődött, az a nép keze munkájának a gyümölcse, amiért vállvetve dolgoztak munkások," parasztok és értelmiségiek, kommunisták és pártonkívüliek, marxisták és hívők, különböző világnézetű, de népünk sorsáért egységesen felelősséget érző és vállaló, hazánkat híven szerető emberek — ahogy a népfront választási felhívása megfogalmazza. Népünk szorgalmát és tehetségét határainkon túl is elismerik. — Gazdaságunk a közepesen fejlett országok élmezőnyébe küzdötte fel magát — mondta az előadó. — Iparunk termelési értéke ma tízszerese az 1938-asnak, vagyis ma a magyar ipar öt hét alatt termel annyit, mint a háború előtt egy egész évben. A fejlődés, ar átalakulás kézzelfogható és egyre szaporodó t jeleit láthatjuk Somogybán is. Hosszéi egy helyben topogás után végre Somogy is előrelépett a sokat emlegetett hátramaradottságából. Szemünk előtt, és az itt élők munkája nyomán, szellemi erőfeszítései révén változik meg itt is minden körülöttünk. Elég csak körülnézni Kaposváron. Azt hiszem, nemcsak a vendégségbe, látogatóba érkezők, hanem az itt élők sem győzik számon tartani, nyomon követni a változásokat. Üj gyárak, üzemek épülnek, és emelkednek ott, ahol nem is olyan régen szántóföldek voltak. Kaposvár a megye dinamikusan fejlődő ipari központja lett. S az iparosodás messze túlnő Kaposvár határain. Az iparnak számottevő bázisa lett Nagyatád, és Siófok. A fellendülő iparosodás következtében mindkettő városi rangra emelkedett. De Marcali, Tab és Barcs ipara is egyre izmosodik. A hatvanas évek második felétől meggyorsult tervszerű iparosodás annyi munkaalkalmat teremtett, hogy ] ma már nem kell elvándorolni a megyebői azoknak, akik munkát keresnek. A gazdasági fejlődéssel együtt és annak következtében javulnak, jobbak lesznek | az élet- és munkakörülmé- j nyék. Az iparban, a mezőgaz- j daságban és a többi ágazat- | ban — az élet valamennyi területén — szemünk láttára változik a világ. Minden nehézség ellenére a mai Somogybán már csak elvétve i lelhető fel a régi világ ma- | radványa. Somogy is erőtelje- , sen bekapcsolódott az ország nagy sodrású vérkeringésébe. Űj viszonyok, újfajta életvi- j i tel, másfajta emberek hazája lett, és még inkább az lesz Somogy. Az itt dolgozó embe- j rek — munkások, parasztok, értelmiségiek — odaadó mun- í kájának, erőfeszítésének, és az országos politikai célkitú- i zések valóra váltásának nagy 1 és közös vívmánya ez. Joggal lehetünk és legyünk rá ' büszkék, hogy e nagy váltó- J zásnak nemcsak tanúi, hanem cselekvő részesei is lehetünk. Képviselőjelöltünk ezután arról beszélt, hogy a történél- : mi vívmányok, a korszakos i változások a Magyar Szocialista Munkáspárt csaknem két évtizedes, marxista—leni- hista politikájának eredményeként születtek meg. Utalt a XI. kongresszus nagy jelentőségű és útmutató határozatára, a párt programnyilatkozatára, mely a fejlett szocialista társadalom felépítését jelöli meg, majd így folytatta: — Társadalmunk, gazdaságunk fejlődésének üteme, sorsa a nép kezébe van letéve. Éppen ezért kötelessé- j günk megmondani azt is a népnek, hogy szocialista fejlődésünk biztos és szilárd anyagi alapjait csak terveink sikeres teljesítésével, tervszerű, fegyelmezett munkával és hatékony gazdálkodással teremthetjük meg. Csakis ezen az úton járva tudjuk továbbra is rendszeresen emelni az élet- színvonalat, jobbá tenni az életviszonyokat és a munka- körülményeket, tökéletesíteni az egész társadalomra kiterjedő szociális gondoskodást, amit változatlanul alapvető kötelességünknek vallunk. Gazdasági tevékenységünk bizonyos vonatkozásai egyes területeken nagyobb nyoma- tékot kapnak — mondta a szónok. — Ügy vélem, hogy itt, Somogy megyében, ilyén megkülönböztetett figyelmet érdemel a mezőgazdaság helyzetének, feladatainak és kilátásainak elemzése. Somogy az ipartelepítésben elért eredményei mellett mezőgazdasági jellegű megye. Ez olyan adottság, amelyre nagy figyelmet kell fordítani. A mezőgazdaság fejlesztése itt az egész gazdasági életet és az itt élők életszínvonalának alakulását is az átlagosnál nagyobb mértékben befolyásolja, sőt országos feladatainkra is kihat. Hiszen a megye — a lakosság arányához viszonyítva — másíélszer-kétszer több mezőgazdasági terméket ad népgazdaságunknak, mint az országos átlag. Ezért is szeretnék kissé behatóbban foglalkozni pártunk agrárpolitikájának néhány kérdésével. Az első és a legfontosabb, amit meg akarok mondani, hogy tovább folytatjuk agrárpolitikánkat is, benne — természetesen — bevált szövetkezeti politikánkat. Agrár- politikánk fő elvein nem kell és nem fogunk változtatni. Ezt a politikát csaknem két évtizedes eredményes gyakorlat igazolja. A mezőgazdaságban elért eredményeink szerves részét alkotják általános eredményeinknek. Joggal jelenthetjük ki, hogy jó termést hozott a mezőgazdaság szocialista átszervezésének vetése, beérőben vannak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás gyümölcsei, és egyértelműen bizonyítva van a fölénye. A tények a szocialista alapokra helyezett mezőgazdaság mellett szólnak. Szocialista mezőgazdaságunk a nagyüzem két formájára épül fel: az állami gazdaságokra és a termelőszövetkezetekre, ez utóbbihoz mindig hozzáértve a háztáji gazdaságokat. Az állami gazdaságok voltak és lesznek a jövőben is a korszerű műszaki és termelési eljárások, tudományos vívmányok meghonosításának úttörői. Mindez a tulajdonviszonyok jellegéből, a munka társadalmasításának magasabb fokából, az irányítás, a szervezés, az anyagi ellátottság és a jövedelemelosztás módjából egyenesen következik. . A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése is lépést tart a szocialista előrehaladással. A termelőszövetkezetek — összhangban társadalmunk igényeivel és lehetőségeivel — nagyon jó és bevált gazdasági, társadalmi szervek, olyan egységek, melyek megfelelő keretet nyújtanak az össztár- sadalom, a szűkebb közösség és az egyén érdekeinek egyeztetésére, mindegyik fél igényeinek és szükségleteinek kielégítésére, valamint a mezőgazdasági termelés olyan fejlesztésére, mely összhang- J ban van termelési erőforrásainkkal, gazdasági, pénzügyi, anyagi, műszaki lehetőségeinkkel. Losonczi Pál a továbbiakban sorra vette azokat a tényeket, amelyek agrárpolitikánk helyességét igazolják, majd aláhúzta: a munkás— paraszt szövetség, mely a szocializmus közös győzelmeiben kovácsolódott szilárddá és megbonthatatlanná, továbbra is államunk legfőbb politikai alapja. Pártunk e szövetségre támaszkodva . bontakoztatja ki politikáját, irányítja és szervezi a szocializmus építését — mondotta. Leszögezte, hogy a gazdasági, termelési eredmények is az agrárpolitika helyességét igazolják. Erről így beszélt: — Mezőgazdaságunk ma lényegesen kisebb területről, félannyi emberrel kétharmaddal termel többet, mint a háború előtt. Tulajdonképpen ez a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság 15 éves teljesítménye! Különösen kiug- róak gabona- és kukoricatermesztési eredményeink. Mindez a korszerű termelési eljárások meghonosításának, a nagy hozamú fajtáknak, a megsokszorozódott műtrágya- és vegyszerfelhasználásnak, a tudományos vívmányok kiterjedt alkalmazásának, parasztságunk hozzáértésének és — nem utolsósorban — az cpgsz társadalom közös erőfeszítésének köszönhető. A kenyér- gabona — és jórészt a kukorica — termelése már szinte gyári, üzemi módszerekkel folyik. Az állattenyésztésbe is egyre erőteljesebben vonul be az iparszerű termelés. A baromfihús- és tojástermelési rendszereink, valamint teljesítményeink ugyancsak állják az összehasonlítást. A sertés- és a szarvasmarhahús, valamint a tejtermelés üzemszerű rendszere ugyancsak kezdi meghozni első eredményeit. A termelési rendszerek minőségileg mások, mint a hagyományos eljárások. Természetes, hogy másféle — és a korábbihoz alig hasonlítható — követelményeket támasztanak a vezetéssel, a munka- és üzemszervezéssel, a műszaki feltételek biztosításával, de a dolgozó emberekkel szemben is. A kialakult nagyüzemi keretek, nagyüzemi szervezet és szerkezet, a termelőerők koncentráltsága nyújtotta lehetőségeinket még távolról sem merítettük ki. Márpedig a hatékonyabb gazdálkodás, a hozamok növelése, a gépek és felszerelések kihasználása okvetlenül megköveteli azoknak az óriási tartalékoknak a feltárását és mozgásba hozását, amelyek egész mezőgazdaságunkban szunnyadnak. Lehetőségeink, tartalékaink nem önmaguktól, hanem csak tudatos és tervszerű cselekvésünk nyomán válhatnak fejlődésünk forrásaivá.' (Folytatás a 3. oldalon)
