Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-05 / 130. szám

így teljes az élet NE HELYETTÜK! Egy ember magatartása- [ leülnek velünk a vezetők egy­ra néha éppen az a jellem- I egy téma megbeszélésére, ző, amit nem tud elérni, ! Ebből pedig bőven akadt, ÄTsrssrsJK i t". *«r. amikor Meder Jenővel, a ka- 1 község fejlődése az darkúti tanács településfej- 1 időben felgyorsult utóbbi zunk? De már ezen ts túlva­gyunk. öröm belépni az isko- j lába, ezt minden kadarkúti elismeri. Többször megnéztük i a bizottsággal építés közben j is. A víztornyot meg magas- i nak találták. Arra nem gon- j I doltak. hogy emeletes hazak lesztesi bizottságának elnöke j _ lgaz> semmi nem megy ; is épülnek Kadarkúton. Ezek vei beszélgettem a kóaségke- mondia — sokat i naSy dolgok voltak, vannak; penek, alakulásáról, a fejlődés simán mondja , ; ze klsebbek is. Mint a gondjairól, a sürgető tenmva- j kell magyarázni, meg vészé- sportpáiya bejáratának elren- i lókról. i kedni is. Hol a körzetemmel, ; dezése, a játszótér befejezése, — Lehet, hogy maga igen ; mely a legnagyobb területű meg egyáltalán a közterüle- 1 jókor jött — mondta több- | a községben, hol az egész la- tek csinosítása. De lassan szőr is, nagy témát sejtetve. . . , „ ' majd ezekben is lepünk; Azután ceruzát, papírt kéri- ; ósággal, a hangadókkal. ; egyet. tett, és már rajzolta is a; Talán az első ügyem volt a szemközti, régóta lakatlan j legemlékezetesebb. Űj utca nyitását határozták el a ta­nácsban — nem kis dolog ez egy község életében —, de ehhez több család kertjéből ki kellett sajátítani egy-egy hajtogatta szenvedélyesen,, darabot. Nagy vihart kavart Később ki is vitt az utcara, a döntés. Érdekes, nem a az elhagyott ház mögé, hogy , , __ s zemélyesen győződjem meg «egygyermekes csalad, hanem róla: pazarlás lenne szét- a gyerektelen, jobb módú szedni. ; ágált leghangosabban az De bármennyire megnyerő j érintettek közül. A bizottság volt is a felelősségérzete, j mellette volt, aláírtam. Per­nem állhattam az ügy mellé, : sze ez nem ment ilyen egy­két ókból sem: az epulet — ■ _ . , . , . , . amint azt a tanácson el- j ^eruen. Akárcsak az iskola mondták — igen költséges építése, amiben — melleke- | irontDizousag felújítást igényel, de ha va- -»sen szólva — sosem 'bíztam j magam sem, legalábbis, hogy ilyen sok pénzt kapunk rá az államtól. De a községnek is le kellett tennie a maga részét. Az emberek mondo­gatták: nem magunk, hanem a környékbeliek, a visnyeiek miatt kell ilyen drága isko­lát, most meg kollégiumot áldoz­Művelődést otthon, kfvffl | tani, hogy kt rótt. Lehet, hogy szürke. Zöld tetővel. Eléggé a KISZ-esek, de lehet, hogy gondozott. Bár nem új, de sok j nem. Az is lehet, hogy egy helyen még ilyen sincs. Az | betörő. emeletes ház fekvését, mel­lette az urtt, amely miatt le akarják bontani. — Pedig sok mindenre alr ; kalmas lenne még, ha csak ; ideiglenesen, néhány évig is lamely szerv vagy a tanács rá is szánná erre magát, ak­kor is ott a községrendezési terv utasítása a lebontásra. Így hát ez az ügy is csupán eggyel több lesz a meg nem valósult javaslatok listáján, ami azonban — bármennyire szívügye volt is az épület sor- | építenünk. Másokért sa Máder Jenőnek — még­sem tekinthető tragikusnak. Sem ez, sem a többi fiaskó, mely az elmúlt években a bi­zottság többi tagjával együtt érte. Azért nem, mert sokkal több (ptlet, észrevétel lát nap­világot általában — így itt is, a községi tanács bizottságai­ban —, mint amennyi egyál­talán, megvalósulhat. És ez így helyes men­nél több javaslat kerül fel­színre, annál nagyobb a lehe­tősége a legsürgetőbbek meg­valósulásának, a helyes rang­sorolásnak, ugyanakkor a to­vábbi megalapozott tervgzés­nek is. De azért sem szabad, hogy kedvét szegje a siker­telenség, mert munkájára — és az egész bizottság tevé­kenységére — nem ez a jel­lemző. Sokkal inkább az, amit ő maga is többször hangsúlyozott: — Meghallgatnak bennün­ket, biztatnak is a tanácsban, sőt hivatalos időn kívül is LakatOS kisiparos Máder Jenő: Műhelyét gyakran ott- j hagyja, amikor valamilyen közügy a tanácshoz vagy másfelé szólítja. Meg is kér­dezem: nem sajnálja idejét a községre? — Mindig érdekelt a körü­löttem’ folyó élet, és ha te­hetek valamit a községért, ahol születtem, nevelkedtem, nem nézem a kiesett munka­időt. Két évtizede tűzoltópa­rancsnokként is igyekszem helytállni, részt vettem a nép­munkájában, meg elnöke vagyok a KIOSZ helyi csoportjának. És azért a szakmámat sem hanyago­lom el. így teljes az élet. Föláll, bemegy a szobába. Piros dobozkával tér vissza. Benne kitüntetés: A köny­nyűipar kiváló dolgozója. P. L. udvar se kicsi, se nagy, épp megfelelő. Nyáron néhány pad, pár fiatal, körbe ülve, vitázva. Odaképzelve. Az L- alakú épület belső két fala már kevésbé »jóképű-«. Az üveges ajtó vidáman csillog, ahol tiszta az ablak. A többi szeme egy kissé fátyolosán fénylik, a legalsó sehogyan sem. Valaki kitörte. Általá­ban nem egy helyen üres a fakeret, mondták a faluban. Befelé csak lesni lehet, mert néhány esemény óta szigo­rúan bezárják. Azelőtt? Az­előtt még kilincs sem volt. Mi a feladat tehát? Nem a fiatalokat kell »rendbe szed­ni«; be kell zárni a házat. Belül vastag por, néhány sze­métdarab, egy pók és egy ár­va pingpongasztal. Csend és taszító üresség. Egy elkeseredett csökölyi fiatal levelére kerestem a választ Tóth Lajos tanácsel­nöknél, Kovács Ferencnél, a pártvezetőség titkáránál. Ott ült közöttünk Walter Tibor, a levélíró, aki néhány napja a mikei tanács vb-titkára. Tóth Lajos: — Sorozatosan váltogatták I egymást a községi KISZ-tit- 1 károk. Ez rontotta a képet. A fiatalok tevékenysége jobb is lehetne, de valami van. Részt vesznek a kulturális szemléken. Hogy állandó tánccsoport lenne, azt nem mondhatnám, de akkor össze­jöttek. Most nemrég fogadták .— Erről például nem tud-' tam — sóhajtott a titkár. — Hát lehet... Egyébként én tudtam, hogy volt — bó­lintott az elnök. Mit lehet ehhez hozzáten­ni? Walter Tibor csak bólo- ■ gatott, ő is megírta a lemez- ; Ennyit az eddigiekről. Nem játszó ügyet. A titkárváltá- | érdemes kuíatni: hogyan fá­sokat is. | juthattak idáig a dolgok. Kovács Ferenc: \ Visszafelé már nem lehet se­- Többen - a községi i |íteni- Inkabb aZt kérdeztem­alapszervezetből — pártmeg­bízatásként segítik a KISZ- | szervezetet. A gyűlésekre el­megyünk, a legtöbbön én is ott voltam. A KISZ-titkár be­számolt a tevékenységükről. Ügy láttuk, hogy nem min­den fiatal vállal annyi mun­kát, amennyire képes lenne. A politikai oktatás rendsze­res. A tagok aktivitása vál­tozó. A gyűlések fegyelme­zetten folynak. — Ez mit jelent? — A többség csendben ül. A harmincötből tizenöten vannak ott. A gyűléseken pe­dig minden rendben, előírás szerint történik. Walter Tibor erről mást mondott: — A KISZ-gyűlések álta­lában közös italozással feje­hogy mi lesz? — Nehéz ezeket a gyereke­ket összehozni. Sok az eljáró, hétköznap szinte lehetetlen. Marad . a szombat meg a va­sárnap.- Nem elég a kulturá­lis érdeklődés sem. Kicsi a szervezettség, nagyon mélyről indult a KISZ-szervezet Ezért nem jó a klubélet sem. Ha lenne valaki, aki jól ve­zetné őket... Most talán el­kezdődik. Üj titkár van. A pártalapszervezet irányította volna a fiatalságot eddig is, de volt úgy, hogy hónapokon keresztül nem lehetett össze­szedni őket. — A segítségadás fontos lenne. De kötelező is, hisz a pártszervezet, a tanács és a KISZ együttműködési _ tervé­ben benne van. A pártszer­ződnek be. Berúgva térnek I vezetnek^ a falu értelmiségét haza a tagok. is mozgósítania kellene, elő­A tanácselnök 'és a pártve- adásokat tartani, okos, t ar­] el a KISZ-esek az akcióprog- i ramot. Ott voltam a gyűlé- j sükön. Elég jónak tartom. — Mit határoztak el? — Azt nem tudom ponto­san. De írásban megvan. Véd­nökséget vállaltak a művelő­dési ház fölött, azt tudom. Jó is, mert a villanykörté­ket valakik sorozatosan elvit­ték. — Más gond nem volt? — Hát a lemezjátszót is szétdarabolták. De ezt ne ír­ja meg. Magának sem lesz jó. Meg azt nem is lehet bizonví­zetőségi titkár kettőse: — Erről mi nem tudunk. Amíg mi ott vagyunk, nem fordul elő. Régebben még volt kóla, de már az sincs. Hogy utána mi van, azt a szbt. jóisten tudja. De nem is biz­tos, hogy a KISZ-tagok. Eset­talmas délutánokat szervezni. És ha a KISZ-esek nem kez­dik, talán elébük kellene menni — próbáltam a ked­vező választ kicsikarni. A tanácselnök vette át a Mi sokkal kevesebb se­gítséget kaptunk. Régen. Még­leg valaki bemegy. Az lehet j js jobban dolgoztunk. Mindig «: is, az is. Mi nem tapasz- j megkapják az anyagi támo taltuk. Nem látták. Tehát nincs. — Botrány, verekedés? — Az utóbbi időben nem volt. Esetleg kisebb. Tavaly valami ittasság meg nőügy miatt — válaszolt a tanács­elnök. A levélíró: — Verekedés majd minden rendezvényen van. A KISZ- klubban pedig erkölcsi bot­ránynak is tanúja volt egy tanácsi dolgozó. A két felnőttre néztem. Qk I pedig egymásra. gatást. Megmagyarázzuk, hogy mit nem szabad. Ha nem fogadják meg... Anyagi támogatás. Mit ér­nek vele, ha azt az igényt nem akarják föltámasztani, amelynek . kielégítésére a tá­mogatást fordítani lehetne. A hasznos, tartalmas időtöl­tés — mióta szajkózzuk már — vágyát. Nem elég, a kul­turális érdeklődés. De mitől legyen egyáltalán. A párttitkár: hogy Életmentő divat: világító ruha, cipő — Nem hiszem, : példamutatás elégtelen lenne. Nem vezethetünk a fiatalok helyett. Walter Tiborral még kö­rülnéztünk a faluban. Szo­morúan mutatta meg a KISZ- klubot a művelődési házban. Azt mondta, azért nem szólt Boron gós az idő üdülök. hajókirán dulásra indulnak a siófoki A Magyar Autóklub közle-1 gadtathatók ezek a szokatlan, kedésbiztonsági bizottsága be- | feltűnő díszítőelemek. A íér- mutatóval egybekötött szak- ! fiák öltözködésében nehezeb- mai tájékoztatót tartott szer- I ben alkalmazhatók, de sok öt- j közbe, mert nem szeret kia­dón a klub székházában. Az [ letes megoldást — az öltönyre, balni.' életmentő divatbemutató lé- j a kabátra erősíthető fregolizse- Nekem az a kijelentés járt nyege, hogy a kétmillió kerék- j bek, övék stb. — ajánlanak a | a fejemben: »Nem vezethe- párost, a 700 ezer motorost és j ruhagyáraknak. Tervezik azt > f(jnk a fiatalok helyett.« Ez a gyalogosok millióit nappal is, hogy a fényvisszaverő dí- [ természetes Csökölyben- úgy és éjjel egyaránt »láthatóvá« , szítőelemeket, rátéteket önta- , láttam> őket nem vezetik jól. tegyék. ! pados — ruhára cipőre tás- Legföljebb papíron. Mert do­A tájékoztatón elmondtak, kara, ernyőre stb. ragasztható kumenlum mindenről van. hogy tárgyalnak a textilruhá- j — kivitelben is gyártják, for- j zati és a cipőiparral js a fény- j galomba hozzák. 1 Luthár Péter visszaverő rátétek széles'*körű alkalmazásáról. A gyermekru­házatban és a női divatban iminden további nélkül elfő- Növényvédelmi tájékoztató Szüts László tmitlUKIIIKlIlll POKOLTÜZ «(i(Ki(i((((((((((i((((í(((í((((! iimmi Ekkor már a fűben ültünk, az erdőszélen, egy fa árnyéká­ban. Elmondtam Zsuzsának, hogy a kollégium után hóna­pokig semmit sem csináltam, otthon loptam a napot. Aztán behívtak katonának. Ott is­merkedtem meg Kovács Ma- tyival, a bikaerejű kulcsossal. Már ott is Bikának becéztük. Bika alig várta, hogy leszerel­jen és visszakerüljön az ola­josok közé. Pedig akkor még nem volt kulcsos. De mesélte, hogy itt jól lehet keresni, a munka változatos, mindig más­hol kell dolgozni, s az ilyesmi nekem is ínyemre való volt. Együtt szereltünk le, de én csak másfél évre rá kerestem meg Bikát. Addig üzemben dolgoztam. Két éve kerültünk Flórián brigádjába. — Azóta ez az első eset, hogy nem vagyok köztük, amikor pedig ott kéne, hogy legyek — mondtam. Zsuzsa félreértette. Somogyi Néplap — Akkor menjünk! — emel­kedett fel. De én visszarántot­tam a fűbe. Ügy hanyatlott vissza, hogy egyenesen a ka­romba esett. Próbált védekezni egy darabig, aztán visszacsó­kolt. Hosszú hallgatás után szó­lalt meg. — Meddig emlékeztei a számra? — kérdezte. — Ami-. kor elmentél, még emlékeztél rá? — Most is fügeíze van — mondtam. — Másokénak milyen van? — kérdezte. — Másokénak’semmilyen íze nincs — mondtam. Hányát dőlve feküdtünk egymás mellett. Néztük a kó­száló felhőket, és hallgattunk. A fűben találkozott a kezünk. Zsuzsáé összecsukódott, mint egy aludni térő virág, s bele­fészkelt a tenyerembe. — Azóta sem fészkeltem így — mondta Zsuzsa. — Flóráéban sem? — kér­deztem. — Flóráéban sem — mond­ta Zsuzsa. Araszolva beszélgettünk,' ahogy a hernyó mászik ,a fán, hát megint hosszú hallgatás következett. Mintha megszűnt volna körülöttünk a világ. Elő­ször Zsuzsa szólalt meg ismét. — Tudod — mondta —, ne­kem most már két életem kel­lene, hogy legyen. — Miért? — kérdeztem. — Azért — mondta —, mert csak úgy tehetném meg, hogy az egyikben Flórival legyek, a másikban veled. — Az embernek csak egy élete van — mondtam. II. Kint az országúton szekér haladt el, megrakva bútorok­kal, használati tárgyakkal, köztük ült a család apraja- nagyja. Zsuzsát a kerekek nyi­korgása visszarántotta a való­ságba. — Költözködnek? Vasárnap? — nézte csodálkozva. Magam is furcsállottam a dolgot, de miattam akkor akár az egész falu elköltözhetett volna. Hanem, Zsuzsa most már felállt a fűből. — Szeretném, ha Flóri nem tudná meg, hogy el akartam utazni — mondta. Tudta az altkor már régen. Első dolga volt, hogy engem Pirinél kerestessen. Piri meg a vendéglő ajtajából látta, ami­kor futottam a busz után, és Flórián ebből rögtön megérez­te, hogy miért futottam. Szükség lett volna pedig rám a fúrótoronynál, amint ez kiderült. Le kellett szakítani a kútról a rossz zárószerkezetet, szabadabb utat kellett biztosí­tani az égő gáznak, nehogy az robbanjon, és ez az én reszor­tom volt. Rábízták egy másik brigádra, mert Flóriánék egyéb, veszélyesebb munkát végeztek. Mi ketten azonban minder­ről semmit sem tudtunk. Zsu­zsa az országúton belém ka­rolt. — Hány kilométer van még hátra? — kérdezte. — Még vagy három — mondtam. —. Lehetne legalább három­száz — sóhajtotta. Magamhoz ^szorítottam, és úgy mentünk tovább. A nyár­végi táj annyira elütött attól, amiben az előző nap délután­jától fogva én megszakítás nélkül benne voltam, hogy gondolni sem akartam az iszapesőre, sárra, izzadságra, piszokra, a tűzre. Szabadabb lett az én tüzem útja is. Csak a ruha volt rajtam változatlan. — Visszakísérlek, és én is átöltözöm — mondtam Zsuzsá­nak. — Miért? — nézett rám kér­dőn. — Én itt végeztem — mond­tam. — Ennek semmi értelme — mondta Zsuzsa. (Folytatjuk.) fi tenényraktárak fertőtlenítése A 43/1968. (XII. 6.) MÉM ] 2 gramm szert kell számítani számú rendelet 2. sz. mellék­lete előírja, hogy a mezőgaz­dasági termények tárolására szolgáló helyiségeket a termé- \ nyék tárolása előtt minden év­ben szakszerűen fertőtleníteni ‘ kell. Az elmúlt években foko­zatosan elszaporodott gabona- í és rizszsizsik, a gabonabogarak j és a raktári gabonamoly te- ! szik a legtöbb kárt tárolt ter­ményeinkben. A termény pusz' tításán túl a kártevők az ex­portszállításokat is lehetetlen­né teszik, mivel a legtöbb or­szág nem fogadja a fertőzött terményt. A védekezés leghatékonyabb módja a megelőzés, mert egyes kártevők (zsizsikek) fellépése után már csak a költséges gá­zos fertőtlenítésre van lehető­ség. A jelen és a közeljövő fel­adata a terménytároló helyek. raktárak minden szintjének kiürítése és gondos kitakarítá­sa. Az összegyűlt hulladékot, söpredéket a leghelyesebb el­égetni. csak az alapos takarí­tás, tisztogatás után , kerülhet sor a vegyszeres beavatkozás­ra. A raktárak fertőtlenítéséhez az alábbi módszereket java­soljuk: a) Üres raktárak preventív í fertőtlenítése kontakt hatású j szerekkel: Sumithion 50 EC­í bői, Malation 50 EC-ből, Dia- zion 50 WP-ből, Foszíotion-ból j egy négyzetméter felületre. Száz négyzetméterre összesen 5—10 liter permetlevet kell ki­juttatni. A kezelést követően 2 hétig tilos a termény táro­lása! Ezután is csak oly módon szabad a tárolást elvégezni, hogy a termények a kezelt fal­felületekkel közvetlen ne érint' kezzenek. b) Üres raktárak preventív 1 fertőtlenítése gázhatású sze­rekkel: Unifosz 50 EC. Vini- ! tox (DDVP) Vapona 48 EC, Nogos, 50 EC, 100 légköbmé­terre 20 gramm szer 2,5 liter i vízbén ködszerűen kiperme­tezve. A kezelést követő 12 | óra múlva 24 órás kereszthu­zatos szellőztetést kell végez- j ni. A felsorolt gázhatású in- szekticidek gázmester közre­működése nélkül is felhasz- 1 nálhatók. A felhasználható szerek ve­szélyes mérgek, az előírt óvó rendszabályokat fokozott gon- í dossággal kell betartani, az előírt védőfelszerelések hasz­nálatát az irányító szakembe­reknek biztosítani kell. Ké­sőbb a termény tárolása után a gabona folyamatos szellőzte­tésével, átforgatásával, vala­mint az optimális tárolási ma­gasság (gabona esetében 160— 200 cm) betartásával megelőz­hetjük a rendkívüli veszélyes zsizsik elszaporodását.

Next

/
Thumbnails
Contents