Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-05 / 130. szám
Beépülnek társadalmunkba Nagyatádi művésziek» Közelkép Csöndes Gyttra asszonya, három kisunokával fent gubbaszt a széles ágyon guggoló félülésben. Vigasztalan, szürke égre látni az ablakból. Benn a szobában, a falakon színes, külföldi lapokból montázs a falon. Paraszti szoba lamennyezettel. Tűzhely. — Mi lesz az ebéd? — Nokkedli. Köll az uramnak az erő, dolgozik. Kanász volt sokáig, de egyszer csak fulladni kezdett. így most már csak házakhoz jár se- gélni. Orsós György, vagy aho§y találóan jellemzi a ragadványneve — Csöndes Gyura — beköltözött a Sávoly melletti cigánytelepről a faluba. A falu szívébe. Három fia és öt lánya közül vele lakik két fia. Az egyik nős, övé a három unoka: Zsuzsi, Marika, Sanyi. Orsós György fiáról csak egy tiszta füzet árulkodik. — A Tibi is kiment már az iskolából, de azért néha írogat még. A füzetben Solohov Emberi sorsának vázlata, Majakovszkij verse. Nem, csöppet sem szépen laknak még Orsósék. A két ágy közül az egyik egy gerendára fektetett ajtó. A lengyeltóti szanatóriumban bizony kényelmesebb fekhelye volt a családfőnek. De ne feledjük: nagyot léptek Csöndes Gyuráék! — Leromboltuk a kunyhót! Három hízó az ólban. Kacsák. Egy életforma végképp a múlté lett; ezt bizonyítja a »háztáji állomány«. Milyen életforma volt az? — Az emberemnek nem volt pénze. Meglátott engem, kellettem neki. Megszöktetett. Nem volt apám, anyám; senki sem keresett. S ha keresett, megszöktetett újra. öntörvényű, ősközösséginél is rosszabb életformát hagytak maguk mögött Orsósék. — A fiam már vendégseggel házasodott... Hosszú még az út. Az a régi, megszokott életforma az új akarásával együtt van jelen bennük. Ezt példázza Orsós József esete, aki az egyik faluszéli házban lakik. Ha nem is tökéletes kényelemmel berendezett épületben, de azért bátran elmondhatjuk: emberi körülmények között. Orsós József italtól, emberi szótól vad indulatba jött. Tömegverekedés. Előkerültek a kések. Szúrt ő is. MegŰjabb választható tantárgyak a gimnáziumokban Az oktatási miniszter utasítása szerint az 1975—76. tanévtől kezdődőién a- gimnáziumokban további fakultatív — választható — tantárgyak oktatását lehet bevezetni. Az újonnan, választható tantárgyak: államigazgatási ismeretek; népművelési-szervezési ismeretek ; közgyűjteményi kezelői ismeretek; kémiai anyag- vizsgálat; gépjárművezető- képzés. Az államigazgatási ismeretek tantárgy tanítására olyan államigazgatási dolgozók vagy pedagógusok jogosultak, akiknek jogi vagy közgazdasági egyetemi, illetve tanácsakadémiai végzettségük van, és oktatási tapasztalattal rendelkeznek. A népművelési szervezési ismereteket — az egyes anyagrészek tartalmának megfelelően — felsőfokú népművelési szakképesítéssel rendelkező szakemberek, pedagógusok, szaktechnikusok oktathatják, záróvizsga részletes szabályait a kulturális miniszter állapítja meg. A gépjárművezető-képzés elméleti tantárgyainak oktatását szakoktatási képesítéssel rendelkezők láthatják el, a vezetéstechnikai gyakorlatot ped'ig az adott gépjármű-kategóriára képesített, az Autóközlekedési Tanintézet, a Magyar Honvédelmi Szövetség, a Magyar Autóklub vagy valamely munkaközösség oktatója láthatja el. Az utasítás hatályba lépett. szokta, hogy maga. vegyen elégtételt a vélt vagy valódi sérelemért. Másfél évet kapott Felesége, öt gyereke várja. — Valamilyen Irma nénié volt ez a ház. Meghalt már. Akkor mink háromezer forin- I tot kellett, hogy fizessünk. A többivel segített a tanács, így költözhettünk be a telepről. Ezt mondja az asszony, a Pénelopé sorsú várakozó. Tiszta szobában. És emlékezik: — A telepen rossz volt. Esőkor mindig kiöntött bennünket a putriból a zúduló víz. Betegek voltunk állandóan. .Adták, vették a lányt. Engem háromszáz forintért vett az uram. Elitták mindjárt. Akkor nem hitte volna, hogy palántákat nevel majd — paprikát, paradicsomot —, mint a falusi asszonyok. Nem hitte ezt a házat sem. Orsós Erzsébet sem, a szomszéd épületben, aki Bogdán János élettársa. — Miért nem házasodtak össze? — Én tizenhét éves voltam, ő tizenhat, hogy összekerültünk. Nem engedték a házasságot. Aztán valahogy elmaradt. A gyerekek meg jöttek. Jancsi és Irénke. Tízezer forintot kellett ösz- szekuporgatniuk a házért, hogy segítséggel megvehes- sék. Szépítették, takarították. Most lakályos nagyon. A régi normákat, a rossz hagyományokat kell elfelejteniük. Az önbíráskodási hajla- ■ mot magukba fojtaniuk. Az ő ura is szúrt. Az áldozat az élettárs bátyja volt. — Most már felgyógyult... Azt a putricsoportot Sávolytól nem messze hiába keresné az érdeklődő. Megszűnt. Számvetés a tanácson — Az alapok a társadalomba épüléshez megvannak — ez a vélemény fogalmazódik meg a Sávolyi Közös Köz- i ségi Tanácson. Dr. Katona Sándorral, a megyei tanács cigányügyi albizottságának tagjával, Bide j Sándor tanácselnökkel, Gál j József párttitkárral és Marton i József tanácstaggal beszélge- I tünk. Ügy vélem, mindennél j többet mondanak az apró esetek. Kis cigánygyerek is van már az óvodában. Kezdetben, ha a nyitott ablakon át cigány beszédet hallott, már rohant volna. Elhúzódott a többiektőL Ma Erzsiké együtt 'I játszik a többiekkel, evés I előtt kezet mos, szépen eszik I a villával és késsel. Vasárnap avval nyaggatja szüleit, hogy óvodába szeretne menni. Évszázados hátrányt dolgozott le ez a csöppnyi gyerek egykét hónap alatt. Az elnöknél a napokban jelentkezett a község egyik legszorgalmasabb cigány lakója: negyvenezer forintért vesz házat, segítség nélkül. Falugyűlésen tiltakozott két évvel ezelőtt az egyik Ady Endre utcai lakos: ne engedjék, hogy cigány vegye meg a szomszédjában üresen álló házat. Ma azt mondja: »Bár ilyen szomszédom lett volna mindig!« Szegerdőn megjelent a tanácstagnál egy fiatal férfi: »Józsi bátyám, adna kölcsön ! egy százast a hét végéig.« Bizalma volt hozzá a tanácstagnak: »Adom, öcsém. De azért halljam: mire keil?« S akkor kiderült, hogy tervezik már a családot, s védekeznek a nem kívánt terhesség ellen a társadalomba épülők. Az már csak természetes, hogy az ígért határidőre a kölcsönt vissza is kapta a kölcsönző! A múlt héten az elnökhöz jött egy fiatal cigány férfi. »Mindig segít rajtam az elnök elvtárs. De azt csak ígéri, hogy majd megisszuk az áldomást. Hát én hoztam egy százast, hogy megháláljam a szívességét.« Az elnök alig tudta meggyőzni, hogy a kötelességét teljesítette, amikor ismételten és sokadszor is segített nekik előrelépni. i A futballcsapat állandó tagja Gyura és Laci. Ha gólt rúgtak, nekik nem járt a »díj«, az ölelés, a férficsók. Az öröm e jelzéseiben ma már- ők is részesülnek. Esetek, szívmelegítő példák. Azt bizonyítják, hogy Sávolyon és a társközségekben jól gondolták tovább a jövőt. Jól gondolkodtak egy évszázados — évezredes? — hátrányban levő rétegről. Eltűntek a cigánytelepek, melyek egyaránt veszélyeztették a közegészség, a közbiztonság ügyét. Szőke- dencsen jutottak a legmesz- szebb a lehetőségekben. Az a település már több gimnazis- I tát adott a megyének. De szép eredményeket tudnak! magukénak a másik három községben is. Egyet mindenképpen idézünk: »A férfiaknak csaknem a száz százaléka munkaviszonyban áll.« A nők rendszeresen megje- j lennek a terhesrendeléseken. A tanács rendszeresen segíti ! tanszerekkel, ruhával a rá- j szoruló gyerekeket. (Ottjár- ! tünkkor is vásároltak éppen j húsz rend ruhát.) Koldulással talán senki sem »keresi a kenyerét«. Házakban laknak. Házakban) Leskó László Beszélgetés két külföldi szobrásszal A műhelyek. Nem a városi zászló mellett j lobogó "rnűvésztelepi jelkép fe- | jezi ki valójában a nagyatádi j tanácskozás tartalmát, hanem j azokban a frissen ültetett fák- j ban látom a megvalósulót, melyeket a műhelyek elé ültettek a gondos szervezők. Igen, a fa, a kidöntött rönk itt újra életre kel, lomb helyett szobrot ígérve. A napokban megnyílt Nagyatádon a szobrászok alkotótelepe. Bizonyítva, hogy a városi ranghoz sokoldalú fejlődést igyekszenek biztosítani. Ez az arányos fejlesztés — erre vendégeink Raoul Oscar Gomez. hívták föl a figyelmünket — példa az új szocialista városok életében. Az eddigiekért, a földből nőtt művésztelepért csak dicséret illeti fiatal városunkat, de bírnia kell adott esetben a kritikát is, mely a célt számon kérni köteles. A nagyatádi művésztelep társadalmi bizottságának élén a neves festőművész, Martyn Ferenc Kossuth-díjas áll, aki alkotóként is részt vállalt a munkában. A megnyitó után csupán néhány szót válthattunk, hiszen az ismerkedés kötötte le a figyelmet. Tizennégy szobrász dolgozik Nagyatádon ] egyidőben. Nem a csodálkozás kifejezéseit jegyeztem föl Martyn Fe- j renctől, hanem annak a párbeszédnek az elejtett hangjait 1 figyeltem, melyet a külföldi vendégekkel folytatott francia nyelven. A művésztelep fontos »eszköze« lehet a nyelv, mely a szobrász szerszámok használata után a művészi törekvésekből »faraghat« nem csekély értékű művep Nagyatádon. Két külföldi vendéget szólaltattunk meg kapunyitás után. Raoul Oscar Gomez argentin származású szobrász néhány éve a francia fővárosban él. — Hogyan tudta meg, hogy Nagyatádon alkotótelep nyílik. — Philolaos Tloupas görög szobrász, aki szintén Párizsban él, szólt Jacques Renaud- nak — ő állt itt mellettem —, s a hírt Franciaországba Mak- risz Agamé mtiom hozta. Így kerültünk Nagyatádra. Raoul Oscar Gomez röviden elmondta, hogy 1966 óta dolgozik, fiatal a pályán. Első kiállítása az argentin fővárosban volt, a Nemzeti Szalonban. San Fernandóban, egy másik kiállításon, első díjjal ismerték el munkásságát. — A művészeti élet szellemi központjának tartja a francia fővárost? — A sok kiállítás kétségkívül jelentős hellyé avatja a művészek szemében Párizst. De nem tartom központnak, mert a legfontosabb hiányzik: t a közösségi élet, mely az al-‘ i kotás mellett biztosíthatná a I vitát is. — Milyen tervvel jött Nagyatádra? , — Fával dolgozom, nem lesz furcsa, hogy Nagyatádon ez az anyag áll rendelkezésünkre. Azt mondja: ha elkészül, beszélni fog. Jacques Renaud Párizs környéki műtermét hagyta ott rövid időre, hogy Nagyatádon dolgozhasson. Kissé őszes, alacsony ember, aki Nagyatádra szánt szobortervét óriás Jacques Renaud. karnyújtásokkal növesztette képzeletünk előtt hat-hét méteresre. — Részt vettem a két legjelentősebb párizsi szobrászati kiállításon, a Májusi '‘'“Szalon és a fiatal szobrászok bemutatóján. — Ha most Franciaországba utazna, tudna-e művei közül köztéren állót bemutatni? — Igen, Párizs közelében áll egy játszótéren, mely negyven méter hosszú, és olyan figurákból áll. melyeket a gyerekek használhatnak. Fából készült. Jacques Renaud optimista művész. Az élet boldogabb felét választja művei tartalmának. — Jól élni, ez nagyon általánosan hangzik. Azt hiszem, sikerült .megtalálnom hozzá a művészi kifejezés eszközeit — fejezte be nyilatkozatát. Horányi Barna önfia vágta sebét Mítoszromboló történetírás Nemeskürty István dedikál a Vállalatnál. Nemeskürty István úji történelemszemlélettel írta az utóbbi években megjelent könyveit. Korban, időben különbözők ezek a művek. Dózsa Györgyöt és a mohácsi csatát vagy a 2. magyar hadsereg pusztulását évszázadok választják el egymástól. Nemzeti tragédiánk közé sorolhatjuk valamennyit. Ám Nemeskürty bebizonyítja írásaiban, hogy egyik sem volt eleve meghatározott, elkerülhetetlen esemény. A könyvhétre három művét közölte egy kötetben, Önfia vágta sebét címmel. A trilógia részei Krónika Dózsa György tetteiről, Ez történt Mohács után és az Elfelejtett évtized. Ez utóbbiban arról az agyonhallgatott időszakról ír, amelyben lehetőség lett volna megsza- Volán 13. sz. badulni a töröktől, ez azonban nem | következett be. Ugyanilyen j alapállásból közelíti meg a Dó- j zsa-parasztháború körülmé- I nyeit és a mohácsi vészt is. 1 Nemeskürtyt hovatovább tudományos eretneknek kell tekintsük? Erről kérdeztük az írót, aki egy napot Kaposváron töltött, dedikált és író—olvasó találkozón vett részt a Volái) 13. számú Vállalatnál. — Itt van mindjárt a cím: önfia vágta sebét. Mit akar j ezzel mondani? í — A regénytrllógla megírására régóta készültem. Most, hogy ismét megjelent a könyvhétre, ezért adtom ezt a — Kisfaludy Károlytól kölcsönzött — verssort, mert úgy érzem: a 16. század a magyar nép számára meghatározó volt. Azokat a következményeket, melyek a Dózsa-paraszthábo- rú, a mohácsi csata hozott maga után, nem lehet az objektív körülmények által meghatározottnak tekinteni. Vagyis: véleményem szerint az uralkodó osztály: a király, a hadsereg — elsősorban annak vezetői —, felelősek a pusztulásért. Az elodázott, rosszul megszervezett ellenállás nem egyértelműen a török túlereje miatt bukott el. — ön tehát kisebb jelentőséget tulajdonít az objektív tényeknek a nemzet történetének alakulásában? — Igen, kétségtelenül nagyobb fontosságúnak tartom az imént felsorolt szubjektív dolgokat, mint mások. A történelem nem adatok, időrendi sorrendben lejátszódott események sora. Összefüggéseket kell látni, és ha író az ember, láttatni is. Én megpróbálom a magyar nép sorsfordulóit a 20. század emberének szemével némi, felfogásával magyarázni. — Vajon miért van az, hogy ön ismert történelmi események bemutatásakor új oldalról világította meg azokat? Hogy a váratlan, meghökkentő, sőt mítoszromboló történet- írást ön előtt nem nagyon művelték? — Nézze: a magyar ember hajlamos az önsajnálatra. Szívesen ringatja magát a »kis ország nem tehet a történelem viharai ellen semmit« szemléletben. Hajlamosak vagyunk, hogy fölmentsük önmagunkat a felelősség alól, a múlt rendszerek uralkodód ki is játszották ezeket a lapokat. Innen már csak egy ugrás, hogy másokat. más népeket tettek felelőssé. Egyébként az önsajnálatra egyik példa maga Kölcsey Himnusza: »megbűnhőd- te már e nép a múltat, s jövendőt ...« Tehát a költő hisz abban, hogy ez a nép már eleve boldogtalanságra, szerencsétlenségekre született... — Könyvei rendkívül népszerűek, egyúttal az utóbbi évek legtöbbet vitatott olvasmányai közé tartoznak. — Ez nem baj. Nekem nem az a célom, hogy az olvasó ahogy mondani szokták »egy az egyben« elfogadja, amit írok. Az a jó. ha miután elolvasta. elgondolkodik rajta. Véleménye van. — Nemeskürty István a Hunnia Filmgyár igazgatója, neves filmesztéta. Ebben a minőségben mit tesz azért, hogy a történelmi filmek a valósá. got bemutató szellemben ké- | szüljenek, ne csupán kaland- j filmmé degradálódjanak? : — A beleszólási lehetőségem j megvan. Élek is vele. Volt már I arra is példa, hogy saját for- [ gatókönyvem íilmesítésébekel- j lett beleszólni, mert tévútra vitték volna. Ezen a területen egyébként még sok feladat van. — Még egy könyve jelent meg a könyvhétre, A magyar népnek ki ezt olvassa címmel, az anyanyelvű magyar reneszánsz és barokk irodalom történetét írta meg 1533-tól 1712-ig. Mi tette indokolttá a gyűjtemény összeállítását, a kötet megírását? — Nagy jelentőséget tulajdonítok az akkori magyar beszédnek, írásnak. Ügy érzem, azt, hogy most mi magyarul beszélünk, ennek a kornak köszönhetjük. Ha akkor nem őrzik olyan féltve a nyelvet, mi most talán már nem ismerjük anyanyelvűnket. S. M. Somogyi Néplap
