Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-29 / 151. szám

Bárdosi Németh János Reggel a Balatonnál A zöldhullámú tenger ring, ragyog, remeg, ■sirályok húznak el: ' fehér fellegek. Szántód felől nézem, sóhajom szakaa, a híres rév alatt. Locsogj, ragyogj tenger, intorlás repülj, hullámod szivén ver, most hogy egyedül állok és merengek, nyár van, kel a nap, a híres rév alatt. Csokonai egykor könnyét nyelte itt, siratta—temette a hűtlen Lillit, én a hűtlen élet könnyét itatom, itt az árnyas parton. Életem delén túl, kincsem egyéb nincs: szemem, szívem, lángom, 4 de ez — jaj — bilincs, szállnék és repülnék, mindhiába csak, bús könnyem szakad. Minek a szív vágya: gazdája szegény, ahogy szegény volt itt sok betyár-legény, hej, bú. ne boríts el, szép az ég, a hab, a híres rév alatt. Matyikó József Csillaguszony Mind állunk pucéran csiganyálas fűben, — dideregve, fázón — meteorbetűben. Vasbeton traverzek csövező bokrain: tűztestű zuhanás őstéboly húrjain! Orgazmus tálain nyakig-vér tarajba: tartás talanságunk méheit kaparva! Mind állunk pucéran csiganyálas fűben: csillaghomlokunkat, ki törölje — nincsen! Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó új­donságai között első helyen kell említeni a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XI. kongresszusának jegyzőköny­vét. A csaknem 700 oldalas, ízléses, képmelléklettel is el­látott kötet teljes, illetve né­mileg rövidített szöveggel közli a kongresszuson el­hangzott valamennyi referá­tumot, felszólalást. A Lenin összes művei 2. kiadásának sorozatában látott napvilágot a 44. kötet, amely Leninnek az 1921 júniusa és 1922 már­ciusa között írt írásait tar­talmazza. A nemzetközi munkásmoz­galom történetéből címmel, a Központi Bizottság Párttör­téneti Intézete, valamint Po­litikai Főiskolája közös gon­dozásában Évkönyv jelent meg. Ez a nemzetközi mun­kásmozgalom több vitatott kérdésével kapcsolatos tanul­mányokat és érdekes doku­mentációs összeállítást közöl. A Gondolat Könyvkiadó az Izmusok sorozatban a ma­nierizmusról jelentetett meg antológiát; a gazdag anyagot Klaniszay Tibor válogatta és látta el bevezetővel. Megje­lent Vlagyimir Propp A me­se morfológiája című tanul­mánykötet, s újabb, bővített kiadásban látott napvilágot egy korábbi kiadásaiban ná­lunk is nagy sikert aratott könyv, A régészet regénye (szerzője C. W. Ceram). Színházi fesztivál Varsában B Somogyi Néplap Suha Andor: A tárgyalás a kisvárosi " * presszóban zajlott. Egyszerű tárgyalás volt, hár­man bonyolították: a feleség, a férj és a harmadik'... Tör­ténetünkben a harmadik egy ártatlan férfi, aki a férj ba­rátja volt és nem házi barát. A tárgyaláson a férj és a harmadik már egy órája azon erőlködtek, hogy bebi­zonyítsák, miszerint a házas­ság szent és ez a kötelék egy életre fűzi össze az embere­ket, nem szabad hát elszakí­tani. Érveket sorakoztattak, meg­győző, meleg hangon beszél­tek, kérleltek és az asszony­ka elé festették az egyedüllét viszontagságos borzalmait. A feleség hajthatatlan ma­radt. Szép fekete nő volt, kissé alacsony, de formás, a feke­ték villogó szemű fajtájából. Tulajdonképpen hallgatott, csupán kétszer szólalt meg, és akkor határozottan annyit mondott: — Nem, nem. Aztán elunta a hosszú és ! üres férfilocsogást, kért há­rom feketét és három konya­kot a pincérnötöl. Mindezt nagyon határozottan. Min­denkivel koccintott, a férjé­vel is. A férj szénája elég rosszul állt Sőt, ahogyan beszélt könyörgött, érezni lehetett hogy helyzete tovább romlik. Harminoéves volt, nyúlánk, ] szőke, feltűnően jól öltözött, | szóval jól kereső, jóképű fér­fi, mérnök. A harmadik, a barát sehogyan sem értette a dolgot. Az asszonyka örülhet­ne ennek a jó partinak. ülönösen azt nem ér­tette a harmadik, hogy egy fél év után hogyan és miért romlik el egy házas­ság. Ö is szólt az imént né­hány szót a férj érdekében, de érezte, hogy szavai üre­sen konganak, itt valami ti­tok lappang — valami mé­lyebb, drámaibb, mint ami­ről a férj beszélt. Érezte, hogy sötétben tapogatózik, nem tud semmit. Ezért az ér­velést abbahagyta, és már bánta, hogy a férj unszolásá­ra idejött, és belecseppent ebbe a tárgyalásba. — öregem, te részt vettél az esküvőmön is, ismersz gyerekkorom óta. Lujzit is is­mered, gyere, segíts — kér­lelte a férj, és ő arrg gon­dolt: »Mennie kell, hiszen egy barátjának szüksége van rá.« És eljött. Vesztére. Ke- vergette a kávéját, pedig már lassan kihűlt, és várta-leste a pillanatot, amikor a kínos helyzetből meg tud szökni. »Mit környörög ez a ba­rom? Legalább a látszatot őrizné meg és emelt fővel vi­selné el a vereséget. Nem kellek, nem kellek, és kész. Sebeimet ráérek otthon is nyaldosni, bezárkózva a szo­bámba.« Eképpén gondolko­dott, és észre sem vette, hogy ( érzelmileg már átállt az asz- szony mellé. Már a férj sze­me és 6zája sem tetszett. So­hasem vette észre, hogy a férjnek halszeme van és pi­ci, lányos, állandóan ned­vedző szája, és most ez a felismerés végtelenül taszí­totta. — Mi már annyit beszél­tünk, Lujzi, te jóformán egy szót sem szóltál, kérlek, ZAKITAS K mondd meg, nagyon kérlek: miért nem akarsz velem együtt élni? — hallotta a ba­rátja hangját. Azért, mert nem vagy fér­fi, barátom. Egy puhány vagy, egy könyörgő vénasz- szony, aki koldulja a szerel­met — adta meg gondolat­ban a választ a harmadik. Aztán az asszony hangját hallotta: — Jól van, amire kérsz, megteszem, és most elmon­dom, miért nem élek tovább veled együtt __A szólásmon­d ás szerint az embernek há­rom dobása van. Te, Sanyi- kám, féléves házasásgunk alatt mind a hármat eldob­tad. Nem akartam eddig er­ről beszélni, most magadra vess. A nászéjszakánkcm tör­* * tént az első dobásod. Egy fél óráig pofoztál, és amikor sikítani akartam, be­fogtad a szám, hogy az üdü­lőben ne hallják, ne tudják meg a botrányt. Pedig én el­mondtam neked Dezsőt, ami­kor udvaroltál nekem. A nászéjszakánkon viszont le­térdepeltél és meg kellett es­küdnöm, hogy Dezsőt gyűlö­löm és csak téged szeretlek. Aztán elkezdtél ütni, po­fozni ... Délelőtt, másnap, viszont fürödtél a nászuta­soknak idegenektől kijáró kedvességben, örültél a kan­di szemeknek, a pincér ta­pintatának. És én az arco­mat borogattam a szobánk­ban ... Te disznó voltál és büszke, azt mondtad min­denkinek, hogy fáradt a drá­gám, pihen. Az emberek ösz- szekacsintottak: micsoda fér­fi! Aztán éjszaka bejöttél, és könyörögtél. A második dobásod itthon történt, ötezer forintot kér­Milos Macourek tél kölcsön anyától. Amikor szegény visszakérte, azt mondtad neki: »örüljön, hogy elvettem a lányát. Maguknak nem jár semmi, itt csak ne­kem jár valami. Tudja, ma­ga, milyen lányt nevelt ne­kem?« Egyébként egy anyának nincs rossz lánya, és szegény tőled tudott meg mindent. Amikor szóltam, és kértelek, hogy ne beszélj így anyám­mal, ismét megpofoztál, és éjszaka ismét könyörögtél. Az asszony itt lélegzetet vett, láthatóan újraélte az emlékeit, földúlt volt. A férj hallgatott, a harmadik me­nekülni akart. D e nem tudott. Az asz- szony könyörtelenül folytatta: — A harmadik dobásod: minden elsején elszedted a fizetésem. Havi száz forint zsebpénzt adtál. Azt mond­tad, elég az egy nőnek. Ezt nevetve mondtad, és azt hit­ted, hogy milyen kedves vagy. Nem bíztál bennem, magad jártál a piacra, a fű­szerüzletbe, mert te mindent jobban tudsz... Nem megyek vissza! Nem tudok veled él­ni, nem gyűlöllek, ma már semmi bajom nincs veled, csak hagyj békén... Szá­momra elolvadtál, mint már­ciusban a hóember. A szén, a répa, a seprő és egy rossz kalap maradt belőle. Meg egy szennyes tócsa ... Amikor az asszony idáig jutott, a harmadik nem bír­ta tovább, szólt a pincérnek, és fizetett. Az asszony még egyszer megszólalt gúnyosan: — Ez volt a negyedik do­básod. Békülni akarsz ve­lem; én rendelek, és a szám­lát a barátod fizeti. Most júniusban a lengyel főváros, Varsó három hétig a nagyvilág színházművészeté­nek vendéglátója volt. Június 8-án került sor a NEMZETEK SZÍNHÁZA új évadnyitó elő­adására. A rendezvénysorozat felújí­tásáról szóló döntés 1973-ban Moszkvában, a Nemzetközi Színháztudományi Intézet XV. kongresszusán született meg. A NEMZETEK SZÍNHÁZA korábban — 1957—69 között Párizsban működött. Ott volt a színház állandó székhelye is. Az idő múltával a vállalkozás jelentősége erősen csökkent, s végül a francia kormány meg­vonta tőié a szubvenciót. A NEMZETEK SZÍNHAZÁT most új alapokon ismét életre keltik: az idei évadtól ez a fesztivál minden évben más­más országban mutatkozik be, lehetőséget nyújtva a külön­böző országok színházkedve­lőinek a világszínház legújabb törekvéseinek megismerésére.' Az 1974-ben Párzisban meg­tartott előkészítő tárgyalások során a részvevők elhatároz­ták: a varsói évad után 1976- ban Belgrádban, utána az NSZK-beli Mannheimban, 1978-ban pedig Párizsban rendezik meg a NEMZETEK SZÍNHÁZA bemutatósoroza­tát. A fesztivál legfőbb feladata természetesen a világszínház legkiválóbb együtteseinek és azok előadásainak bemuta­tása. Sor kerül azonban meg­beszélésekre, szimpozionokra, és tudományos eszmecserékre, melyeknek feladata a modern színházművészet főbb irány­vonalainak és törekvéseinek elemzése. S lehetőséget kap­nak bemutatkozásra az új utakat, új — ki nem próbált — művészi formákat kereső kísérleti és műhelyszínházak társulatai is. A NEMZETEK SZÍNHÁZA 1975-ös varsói évadjának mű­sorában 14 ország 16 színtár­sulata szerepel, 19 előadással. A győzelem harmincadik év­fordulója alkalmából a hős szovjet katonák emlékének tiszteletére a moszkvai Mosz- szovjet Színház társulata Ale­xander Tvajdovszkij Vaszilij Tyorkin című költeményének színpadi változatát mutatja be, Jurij Zavadzkij rendezé­sében, am.elyet a magyar né­zők is láthattak a színház magyarországi vendégjátéka alkalmával a Thália Színház­ban. Pabló Nerudajoachim Mu­rieta dicsősége és halála című darabját a berlini Deutches Theater művészei adták elő, a berlini színművészeti főis­kola hallgatóinak közreműkö­désével. Ariadne Mnouchkine párizsi színháza, a Theatre du Soleil modem Comedia dell’Art előadásában a mai nyugati munkásság antikapi­talista harcáról és a burzsoá A kaméleon Az iskolában a gyerekek megtanulnak kiscicát, her­nyót, hervadt falevelet, lep­két, körtét, csigát, futrinka bogarat festeni, de a kamé­leonról mindig megfeledkez­nek. Abban a tévhitben rej­lik ennek az oka, hogy ka­méleont festeni túlságosan fárasztó. Azonban — micsoda tévedés! Egyetlen állatot sem olyan könnyű megfesteni, mint éppen a kaméleont. Nem kell tűnődni a szín ki­választásánál, bármilyen színt vesz az ember, mindig eltalálja. Megeshetik, hogy jön a ka­méleon és panaszkodni kezd: már engedje meg, miért fest engem kéknek, mikor én sár­ga vagyok. Válaszoljátok nyu­godtan: elnézést, de hisz' ez az ön tegnapi portréja. Tel­jes lelki nyugalommal mond­hatjátok ezt, nem kockáztat­tok semmit, hiszen a kamé­leon nem tartja a fejében, hogy nézett ki tegnap és in­kább majd másra tereli a szót. Kis szorgalommal raktárra is festhetünk kaméleonképe- i két. De legyünk előrelátóak! j Mi van akkor, ha a kamé- i leon kockás abroszra telep­^Állattan szik? Pingáljunk tehát koc­kás kaméleonokat is! Nem veszíthetünk vele semmit. Persze, nyerni sem nyer­hetünk. A kaméleonok nem­igen vásárolják képmásaikat. Érthető is: nem ismerik föl magukat. Kellemetlen ez más tekintetben is. Mikor például két ismerős kaméleon talál­kozik, ritkán állnak le be­szélgetni. Meg sem látják egymást... És ha sok kamé­leon is jön össze néha, úgy fest a helyzet, hogy nincse­nek ott. Innen a tévhit, hogy a kaméleon becses állat. Érdekes, hogy a pompás narancssárga, zöld és rózsa­szín kaméleonok haláluk után egyformák. Spirituszba téve semmitmondó, szürke színűek. A cethal A cethal tulajdonképpen egy áriáéi hal, épp ezért szemléltetni lehet rajta olyan dolgokat is, amit egy kis ha­lon észre sem vesz az ember. Így a haliskola igazgatója el­határozta, hogy engedélyt kér az óriás cettől egy tanulmá­nyi kirándulásra, hogy a kis halaknak legalább némi fo­galmuk legyen arról, hogy is néz ki a máj meg a gyomor. társadalmi rend bomlásáról adott képet. Az előadás ironi­kus csengésű címe: »Arany- kor«.Brecíit Szecsuáni jóem­bere a berlini Volksbühne fel­dolgozásában került bemuta­tásra. Az előadás rendezője Benno Besson volt. Marieluise Fleisser Tisztogatás Ingol- stadtban című darabját a Schabühne am Helschen Ufer társulata mutatta be, Peter Stein rendezésében. A darab képet adott arról a német burzsoáziáról, amely döntő szerepet játszott Hitler hata­lomra juttatásában és amely ismét rokonszenvvel figyeli az NSZK-beli neofasiszta csopor­tosulások tevékenységét. A brnói Állami Színház Gabriela Preissova Jenufa című1 drá­máját mutatta be; a szófiai Nemzeti Színház egy mai bolgár szerző, G. Dzsagarov Egy kis darab föld című da­rabját hozta magával Varsó­ba, míg a belgrádi Atelier 212 Színház Dusán Kovacevic Hosszútávfutók című művét. A bukaresti MÍG Színház Maria Sorescu Forrás című költői színjátékával vendég­szerepeit, Dinu Carnescu ren­dezésében. A modem drámairodalom képviselői mellett több klasz- szikus szerző is szerepelt" a NEMZETEK SZÍNHÁZA idei műsortervében. A berlini Volksbühne például Ibsen Vadkacsájának modem szín­padi földolgozását is bemu­tatta a fesztivál közönségének.’ A glaSgOWÍ Citizen’s Theatre művészei John Web­ster Amalfi Hercegnő című tragédiáját adták elő. A stock­holmi Királyi Színház Sha­kespeare Vízkereszt című da­rabját, Ingmar Bergman ren­dezésében. A kaposvári Csiky Gergely Színház — a magyar részvevő — is Shakespeare- vígjátékkal, az Ahogy tetszik érdekes, modem felfogású előadásával vett részt a sereg­szemlén. Ezek az előadások átfogó képet adnak a modern szín­házművészet általános törek-' véseiről, fő fejlődési irányai­ról. E törekvések és irányza­tok alaposabb megismerését és megértését szolgálta a jú­nius 11—13. között ugyancsak Varsóban megrendezett nem­zetközi színházművészeti szimpozion is, amelynek szer­vezői: a Nemzetközi Színház­tudományi Intézet, valamint a Színházi Kritikusok Nemzet­közi Szövetsége (ACI'p. Ez utóbbi szervezet egyébként június 9—10. között Varsóban tartotta ez évi kongresszusát. Az eddigi körkép is bizo­nyítja, hogy az »abszurd szín­ház« divatja elmúlt, s min­denütt a realista — társadal­mi és politikai tartalmat hor­dozó — előadások térhódítása figyelhető meg. E művészeti áramlat új eredményei és to­vábbi feladatai központi té­maként szerepeltek a világ színházművészeinek varsói ta- i lálkozóján. Roman Szydlowski PA Interpress Az óriás cetnek sincs semmi kifogása a kirándulás ellen, távol áll tőle, hogy lebecsül­je a művelődést, a kis halak meg egészen magukon kívül vannak. Mesélik otthon: hol­nap kirándulás lesz a cethal gyomrába. És az anyukák lelkűkre kötik: rendesen vi­selkedjetek, veletek megy a tanító néni, és még mit gon­dolna, s reggel az egész is­kola ott gyülekezik az óriás cet szája előtt. És pontosan nyolc órakor a cethal kitát­ja a száját, és a tanító néni magyarázni kezd a halacs­káknak: ez itt fölöttetek a felső szájpadlás, figyeljétek meg, milyen szép vörös, most pedig továbbmegyünk; ez itt a torok, nem nyúlunk sem­mihez ... És a tanító néni hangja visszhangzik a hatal­mas termekben, o halacskák meg ámulnak-bámulnak, s mikor a gyomorba érnek, azt suttogják maguk elé, hogy itt halt meg apuka és nagy­apó, meg Feri bácsi és Ancsa néni, s mindegyikük ször­nyen meg van illetödve. Azt gondolják magukban, lehet, hogy mi is itt végezzük, ha megnövünk, de az még soká lesz. addig még sokat kell ta­nulnunk. Fordította:; Bojtár Endre Fritz János: Fésülkődő.

Next

/
Thumbnails
Contents