Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-25 / 147. szám
Munkásérettségi Több dolgozó tanulhat a gimnáziumban Nem mindegy, hogy széna vagy szalma — de mindkettőre szükség lesz AZ EGYIK értékes tömegTegnap a kaposvári Munkácsy gimnáziumban dolgozók érettségiztek. Tóth Fcrencné- nek és valamennyi osztálytársának az akaratereje, tanulni vágyása mellett sajnos tapasztalható a lemondás, a lemorzsolódás is. Elsősorban ennek megszüntetéséről, a tanulási kedv fokozásáról beszélgettünk Lóczi István igazgatóval. — Az 1974'75-ös tanévben négyszáznegyvenhét dolgozó iratkozott be gimnáziumunkba. Jó a beiratkozott nők aránya, kétszázhetvenen jelentkeztek. Tanulóinkból százhetvenegy szakmunkás. Nyolcvanegy százalékot tesznek ki a huszonhat-harminc évesek. Ritka az idősebb diák, negyvenegy év fölötti tanulónk már csak hét van. Az általános iskola után gyorsan tovább tanuló fiatalok aránya is ehhez hasonló. Amivel nem lehetünk elégedettek: nagy a lemorzsolódás. Az első évben többen csupán »megkóstolják« az iskolapadot, hiányzik belőlük az akarat, a kitartás. A konzultációkon való részvételt nem tehetjük kötelezővé, az első, második osztályosoknak a fele nem is él ezzel a lehetőséggel. (A lemorzsolódás aránya is ilyen.) Mihelyt fokozódott a tanulókban a sikerélmény, az akarat, á konzultációkon való részvéte.t is egyre fontosabbnak tartják. — Az . üzemek, vállalatok megfelelően segítik a dolgozókat a továbbtanulásban? — Jó és rossz példa egyaránt van. Pontos adataink is vannak erre. A Pamutfonóipari Vállalat Kaposvár, Gyára, a Víz- és Csatornamű Vállalat, a posta rendszerint nem segíti dolgozóinak a tanulását. Tudomásunk van arról, hogy a Víz- és Csatornamű Vállalatnál egy nő nem kapott tanulmányi szabadságot. Szembetűnő érdeklődés mutatkozik dolgozóik továbbtanulása iránt a rendőrség, a bíróság es a tanács részéről. — Gond a lemorzsolód is, de említhetjük azt is, hogy be" iratkozáskor nem tudnak fölvenni minden dolgozót. — Így van. S a kettő között némi összefüggés is látszik. Mivel még vállalati javaslat sem szükséges a beiratkozáshoz, sokan úgy gondolják, megpróbálják újra az iskolapadot, de a döntés nem érett meg bennük. S ki tudja a jelenkezések alapján, minden ismeret nélkül eldönteni, hogy a továbbtanulási szándékot komolynak kell-e tekintenünk? Majd elválik. De ez energiapocsékolást jelent az iskolának is, és nem mindig azokat vehetjük föl, akikre lehet számítani. Az új tanévben mégis többet teszünk a dolgozók továbbtanulása érdekében: az eddigi három helyett négy első osztályt indítunk. Tóth Ferencné MÁV-admi- nisztrátor példás szorgalommal tanult, s ezt talán gyerekkori vágya táplálta benne. Tanítónő szeretett volna lenni, de abban az időben nem volt könyű a családnak a taníttatás. ötvenéves, s most, ha nem is diplomához, de érettségihez jutott. Tanulni, s nem is mindegy, hogy milyen eredménnyel — ez volt az iránytű az életében. Bár elégedett lehet magával, mégis a fiatalabb kori köny- nyebb és eredményesebb tanulás elégítette volna ki teljesebben — mondja. De öröm az érettségi így is, és a család büszke lehet rá. — Segítettek otthon? — A lányom második osztályba jár a gimnáziumban. Bizony most jól jött volna a segítsége, de el kellett utaznia. Bordánnéval tanultam. — Megérte? — Föl sem bírom még fogni... A Munkácsy gimnáziumban hatvan dolgozó tett érettségi vizsgát. Horányi Barna takarmány, a másik fontos alom, ipari alapanyag — ha úgy bánnak vele, hogy megfeleljen ennek a célnak. Tavasszal az egyik megyei tanácskozáson hallottam, hogy a megye termelőszövetkezeteiben a tejtermelés a kívánatosnál jóval alacsonyabb színvonalon van. Ebben nagy szerepet játszik, hogy kevés és nem jó minőségű a tömegtakarmány. Elmondták, hogy a silóként etetett eleség egy része tulajdonképpen alkalmatlan a takarmányozásra — mégis odadobják a jószág elé. Az idén az időjárás a szálasok és a pillangósok növekedésének kedvez ugyan, a betakarításnak viszont annál kevésbé. Nem ritka látvány az első kaszálású réti széna vagy lucernaszéna petrencéje, amint az új hövedék körülfogja. Sok munka van vele, hiszen lekaszálták a termést és összegyűjtötték,, s. most mégis veszendőbe megy. A kérdés csak az, hogy nem lehetett volna ebből valamit mégis megmenteni? Az időjárás sok bosszúságot okoz a gazdaságoknak, s ilyenkor mondják, hogy a megtermett javakat »úgy kell hazalopkodni« a mezőről akkor, amikor az eső éppen »nem figyel oda«. Erre kellene törekedni most valamennyi mezőgazda- sági nagyüzemnek. Azért most, és nem később, mert az aratás idején erre már nem sok erő — és idő — marad. Ha már az aratásnál tartunk, a szemtermés betakarítása mellett nem feledkezhetünk meg — a szalmáról. Ahogyan a szénánál nem nyújt szép látványt az összéroskadt, értékét vesztett petrence, ugyanúgy nem kelt jó benyomást a táblaszélen rothadó szalmakazal sem. A szalma egyrészt értékes ipari alapanyag, s már csak ezért is több megbecsülést érdemel. Másrészt az almolásnál játszik fontos szerepet (egyéb hasznosítási formái kevésbé lényegesek ugyan, de ilyenek is vannak). Olyan időszakban, amikor közismert gondok vannak a műtrágya-alapanyag körül, nem engedhető meg az a könnyelműség, hogy elpocsékolják gazdaságaink azt, amiből a talaj táperejének visz- szapótlásához vagy fokozásához szerves anyagot, istállótrágyát nyerhetnek. Mint megtudtuk, a Somogy megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalatnál vannak szalmalehúzók, ezek az AGROKER-nél megvásárolhatók. Azonban nem elégséges csupán lehúzni a gabonatábláról a szalmát, annak gondos összerakása se maradhat el. A szalma betakarításának fontossága ezúttal különösen előtérbe kerül, s lényeges láncszeme az aratásnak, nemcsak azért, hogy mielőbb üres legyen a tarló és hozzáfoghassanak a talajmunkához a gépek, hanem az előbb említett okok miatt is. Itt jegyezzük meg: a tarlóégetés nem azonos a szalmaégetéssel! Amíg az előbbi növényvédelmi célokat is szolgál, az utóbbi — pocsékolás. Szólni kell erről is, mert az elmúlt nyarakon láthattunk néhány példát arra, hogy a kombájn mögött elmaradt szalmát nem bálázták és nem is h ázatták le, hanem tarlóégetés »fedőnév« alatt meggyújtották. Érdemes és kell is ezekről a tennivalókról beszélni ebben az időszakban, az aratás küszöbén. Ezért hívta fel I a figyelmet a szalmabetakarítás fontosságára hétfőn a i megyei operatív bizottság, nagyon I h. F. Több segítséget a tanuláshoz! Nemrég tárgyalt a Kaposvári Cukorgyár KISZ-bizottsága a vállalati ifjúságpolitikai intézkedési tervről. A kibővített ülésen megállapították, hogy az 1974—75-ös feladatokat nagyrészt teljesítette a gyár vezetősége, de a továbbtanuláshoz — legyen az gimnázium, egyetem vagy akár az általános iskola befejezése — kevés segítséget kaptak a cukorgyári fiatalok. Ugyancsak nem kielégítő a munkába álló fiatalokkal való foglalkozás. Nem segítik eléggé a beilleszkedést, keveset törődnek az újonnan felvett »útkereső« munkásokkal. A szakszervezeti választások során is ^elsikkadt« az ifjúság, mondta ki a vezetőség és a hat KISZ-csoport irányítója. A gyárban folynak a politikai vitakörök, a taggyűléseket is napra pontosan, az ütemterv szerint megtartották. Jelenleg öt sportágban szervezik az üzemi bajnokságokat. Az ilyen rendezvények közül többet közösen tartanak meg a húskombinát és a gabonafeldolgozó KISZ-eseivel. Ugyancsak együtt tartják a két szomszédos vállalat fiataljaival a szellemi vetélkedőket és a klubdélutánokat. Kiváló brigád a hollón vei Tiizcptelcpen (Tudósítónktól.) A böhönyei áfész TÜZÉP- telepén dolgozik az Ady Endre szocialista brigád. 1964 óta minden évben versenyeztek a kitüntető címért Tavalyi munkájuk alapján megkapták az arany fokozatot, a XI. párt- kongresszus és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére indított munkaverseny eredményeiért pedig a szövetkezet kiváló szocialista brigádja kitüntetést. Tavaly 14 millió forint értékű építő- és tüzelőanyagot adtak el, s ez 18 százalékkal több a tervezettnél. A brigád terve 14,8 millió forint értékű az idén. Annyi anyagot kell beszerezniük, eladniuk, amennyiből nyolcvan családi ház épülhet. Hozzávetőlegesen tíz községet látnak el építőanyaggal. A legnagyobb az építkezési kedv Bö- hönyén, Vésén és Tapsony- ban. A szocialista brigád társadalmi munkában tartja rendben a telepet és rendszeresen szervez új tagokat Új megyei könyvtár épült Nyíregyházán Az elkészült jegyzőkönyvet eljuttatják a vállalat vezetőségének, és nemsokára egyeztetik a terveket, a jelenlegi állapot jobbá tételéért. Megkezdték a Munkácsy-color sorozatgyártását A székesfehérvári Videoton gyárban kedden megkezdték a Munkácsy-color színes televízió sorozatgyártását. A székesfehérvári nagyüzem ' legújabb terméke nagyrészt saját alkatrészekből áll. Különlegessége, hogy kétnormás kivitelben és hét állomásos programvezérlő beépítésével készül. Az első magyar kétnormás színes televízió méretében kisebb a korábbi típusoknál. Az érzékenysége azonos a fekete-fehér" televíziókéval. Az előzetes próbák szerint a Munkácsy-colornak az adótól 100 kilométeres körben tökéletes szinhűsggű a képe. A gyárban a készülékből összesen nyolcezer készül az idén. Nyíregyházán elkészült az új megyei könyviár. Építésére és berendezésére 30 millió forintot költöttek. Az új könyvtárban 750 négyzetméter alapterületű olvasóterem, 160 személyes tárgyalóterem, valamint mikrofilm-olvasó helyiség található. Az üj könyvtárban 150 ezer kötet könyv várja az olvasókat. i Maszek panziá 75 S zobát kerestem a Balatonon. Egy elhanyagolt, gazos. bozótos telken botorkáltam keresztül, amikor föltűnt a vakolatlan, emeletes ház a méreteit ügyesen álcázó folyondár alatt. A telken meszesgödör, építési anyaghulladék. Az óriási tornácon már ott sorakoztak az olcsó gyer- m-ekrekamiék. Velem jött »szobát keresni« a megyei népi ellenőrzési bizottság elnöke, a balatonkeresztúri tanácselnök és az építési ügyekkel foglalkozó helyi szakember is, s ez természetesen nem volt véletlen. Ugyanis eljutott hozzám egy figyelemre méltó olvasói levél: »Balatonmária-fürdőn épül a part legnagyobb maszek hotelje, érdemes megnézni. Kasza Imréné a Vasút utcában engedély nélkül, úgyszólván az építési hatóság szeme láttára építgeti tizennyolc szobás (nem tévedés: tizennyolc szobás) házát. Ügy tudom, egyelőre csak 20 személy befogadására kötött szerződést, de a ház teljes kapacitása kb. ötven üdülő lesz. Ügy gondolom, közérdek foglalkozni az üggyel.« Ilyen értesülés alapján szívesen töltök egy órácskát a Vasút utcában, hogy megismerjem a házat, a tulajdonost, terveit és módszereit. Leginkább azért, hogy összevessem rendeleteink- kel és erkölcsi felfogásunkkal. Kedélyes természetességgel, nagy hangon fogadott bennünket a ház asszonya. Az emeletről kiabált »aggyonistent«, s a szűk, padlásfeljáróhoz hasonlítható ' »lépcsőházaknában« magam állítottam oda a létrát, hogy fölmászhassunk az emeletre. Odafönt már festenek, parkettáznak. »Csupán« kilenc szobára leltem, a zuhanyozóról, mellékhelyiségekről, a társalgóról és a közlekedési folyosóról nem is beszélve. Az előtér faburkolatú, tetszetős; még a kéményt is deszkával »vonták körül«. A szobák mérete általában 10,5 négyzetméter, de már az eredetileg loggiának készülő részt is szobává alakították, ott is elfér három-négy kisméretű rekamié. Lekászálódtunk a földszintre. A régi ház már nem található. A 10,9X17 méteres alapterületű, nagy emeletes ház ugyanis egy régi, három apró szobás családi házat rejteget. •Ezt bő- vítgette palotává a tulajdonos, akinek volt engedélye, csak nem arra, amit épített. A földszinten öt szoba van, igaz, az egyik eredetileg »műteremnek« készült, s mellette »fotólaboratórium.« is lett volna. Mindenre van mese. Kaszáné egyik lánya ugyanis fényképésznek tanult, s a mester csak úgy vállalta a tanítását, ha a szülők heíyet biztosítanak műhelye számára. De lehet, hogy a mester bontott építési anyagot is adott a házhoz. A mese zavaros és változó. Az viszont igaz, hogy a lány fényképész, ámbár laboratóriumra, műteremre nincs szüksége, hiszen Budapesten dolgozik. A konyhától a fürdőszobáig, a mellékhelyiségekig van itt minden. A földszinten még egy 3X.17 méteres tornác is (az emeletet vasbeton oszlopok tartják), amelynek nagy része ugyancsak beépíthető. Később. Ha lesz rá pénz. A padlástérre nem gondolt, hiszen ott is lehetne valamit kezdeni? — kérdeztem. »Hát egy négy-öt szoba ott is elférne, de arra még nem futja.« A ház még nem kész, de már nem is Kasza Imre és felesége tulajdona. Ki tehet arról, hogy éppen akkor örököltek egy házat Keresztáron, amikor a tulajdonkorlátozásról szóló rendelet megjelent. »Idegennek adtam volna? Inkább átírattuk a két lányra, az egyik fényképész Pesten, a másik meg tanul a vendéglátóiparban — ugyanott. A férjem? Nincs az itthon soha. A hídépítő vállalatnál dolgozik, járja az országot.« Ez tehát a négytagú család, jelenleg 14, a tervek szerint legalább húszszobás házzal. »Hét éve építjük; a tíz körmünkkel kapartuk össze, ezt aztán ne irigyelje tőlünk senki. Nézze a lábam szárát, leégett. Beleestem a meszesgödörbe. Nem loptuk mi a pénzt. Építünk, más is teszi. Ügy gondoltam, lent lesz egy kis kifőzde, fönt meg majd ellaknak a lányok.« Mese. A z előzmények? A vagyonszerzés körülményeit nem vizsgáltam. Csak annyit tudok, hogy az após borkereskedő volt valamikor; hogy ma is megvan a 2400 négyszögöles »hogy«, azaz a szőlő; az örökölt ház, és eladtak hat telket a Balaton partján. »Gürcütünk, dógoztunlc, ez a mienk, ne irigyűjje senki.« Eszem ágában sincs. Hogyan kezdődött? Dr. Móricz Lajosnétól és társaitól vették a telket, meglehetősen zavaros körülmények között. A telek ugyanis három helyrajzi számon van, a szerződésbe azonban csak a 211 2 került be, s ez 190 négyszögöl volt eredetileg, 148 maradt belőle, a többit útnak vették igénybe, ök meg úgy tudták, hogy az egész telek az övék. A tulajdonjogi ,telekvita már a Legfelsőbb Bíróság előtt van; ki tudja, mi lesz a vége. De még per sem volt, amikor Kaszáék a háromszobás ház bővítésére kértek engedélyt a Fonyódl Járási Tanács műszaki osztályától. A terv szerint 1 szobával és hálófülkével, műteremrpel és «váróval«, fürdőszobával és mellékhelyiséggel bővítették volna a családi házat. Erre kaptak engedélyt. , «De milyen ronda lett volna az a nagy ház, hogy ilyen lapos. Azt mondta a kőműves: ő vállalja, hogy ráépít, elbírja az alap. Meg aztán statikailag is, ugye tuggya?« A járási tanács 1970 januárjában fedezte föl, hogy szabálytalanul, lényegében engedély nélkül építkeznek. Felelős műszaki szakember nincs; a tulajdonos a kőművest se tudja megnevezni (vagy nem akarja); »dogozik itt mindenki, aki erre van«. A tanács megbüntette őket 1000 forintra (!), és kötelezte Kaszáékat, hogy kérjenek az épületre fennmaradási engedélyt. Ekkor készült el a valódi épület terve, s ez elég volt a műszaki osztálynak. 3706—3 1970. szám alatt június' 7-én megadta a fennmaradási engedélyt, azaz nem kellett lebontani a jogtalanul épített palotát. Kötelezték Kaszáékat, hogy ha elkészül a ház, akkor használatbavételi engedélyt kell kérniük. Azóta alszik az ügy. Azaz — mint mondtam — a tulajdonszerzési korlátozás nyomán Kaszáék Éva és Mária nevű lányukra íratták át a házat. Böngészem a reijdeleteket. Az 1023 1973. VII. 25. MTH sz. határozat, illetve ezt követően a Minisztertanács 15/1974. V. 15. sz. rendelete szabályozza az állampolgárok által épített házak, illetve üdülők megengedhető nagyságát. Eszerint a családi ház 140 négyzetméternél, illetve a három szobánál nem nagyobb üdülő o 80 négyzetméternél nem lehet nagyobb. Kaszáék háza 280 négyzetméter, s ha a falakat is számítom, összesen 360 négyzetméter alapterületű. Igen ám, de amikor építették, még nem volt érvényben ilyen korlátozó rendelkezés. Mi következik ebből? Ha 1974-ben az építési hatóság nem vizsgálta' meg Kaszáék mammutépítkezésének ügyét, akkor ez azt jelenti, hogy törvényesítette az engedély nélküli építkezést, illetve a ház egyéni szükségleteket mesz- sze meghaladó méreteit. És — bármilyen furcsa — ilyenfajta felülvizsgálatnak a nyomaival sem találkoztam. Akkor pedig — úgy hírlik — a használatbavételi engedélyt is kénytelenek lesznek megadni. Pedig az említett rendelet 4. §-a azt is kimondja, hogy az előírt méreteket akkor sem haladhatja meg az építés, ha bővítésről, toldalékról vagy tetőtér-beépítésről van szó. Itt tartunk. L ehet, hogy csupán az ügy erkölcsi következményei miatt emelhetek szót, s a méltatlankodásra jogilag nincs lehetőségem? De hát valaki vagy valákik akkor is nagy hibát követtek el. Miért lehetnek nálunk olyan nyerészkedők, akik kinevethetik a becsületes, törvénytisztelő, szocialista módon gondolkodó embereket? Tudom, hogy a tanácsoknál kevés a szakember, és sok a bonyolult ügy a Balaton pariján. Mégis azt keil mondanom, néha a keresek is eltölthetnének egy órácskát az engedély nélküli építkezések színhelyén.. Jávori Béla /
