Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-22 / 145. szám
\ Károly Ferenc Távoli ^fények Mecseki fenyőn, ott fenn az a csepp szemed parazsa újra integet karod melege, ajkadnak‘lángja. Lombok tenyerén csillagba zárva szép, lányos melled két bimbóujja millió napban ott ragyog újra emlékek lángján újra elégek 6, most is hallom a szívverésed! Szirmay Endre Ispiláng Megbcklyóztak márta mogorva, öregedő évek, nem ved meg többé« a csapaszív, tiszta, gyermekének. Botos, görbe hátú anyácskák tartják derekadat, ispiláng-nótákat dúdolva mosdatják arcodat. Hisz te vagy az ágon a«hajtás, amit ciróka szél kibont, hogy újra ragyoghasson a gyémántarcú ég. Szívvel és mosolyokkal mérted engesztelő hited, olyan jó, hogy el nem árultál még soha, senkinek. Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között első helyen kell említenünk A szocialista forradalomért című kötetet, amely a magyar forradalmi munkásmozgalom 325 kiemelkedő harcosának portréját ismerteti. Lenin a munkásosztály történelmi szerepéről a címe A. A. Matyugin tanulmánykötetének. A Wa- tergate-ügy és ami mögötte van a címe Vajda Péter kötetének. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó újdonságai között találjuk Illés Sándor könyvét: a Bakonyi legények Sobri Jóska regényes életét ismerteti, Benkő Sándor illusztrációival. Thomas Mayne Reid A fehér törzsfőnök című regényét Szinnai Tivadar dolgozta át az ifjúság számára; a könyv a Delfin-sorozatban jelent meg. Meséket, verseket, kitalálós játékokat közöl — Héber László kedves illusztrációival — Végh György könyve, A Nyugalmazott Elefánt Űr Birodalma. A Szépirodalmi Könyvkiadó Illyés Gyula munkái 11. és 12. köteteként megjelentette a költő tanulmányainak két vaskos kötetét; az Iránytűvel illusztrációit Borsos Miklós készítette. Mesterházi Lajos cikkeinek, tanulmányainak kötete a Szólni szó- lítatlan. Hámori Ottó regénye a Fogd kézzel a halat! Kertész Ákos regénye, a Sikátor második kiadásában látott napvilágot — ez alkalommal a népszerű Szép- irodalmi Zsebkönyvtárban. A Diákkönyvtár új kötete Mikszáth Kálmán elbeszéléseiből közöl válogatást, Tót atyafiak címmel. Az Európa Könyvkiadó a Századunk Mesterei sorozatban megjelentette Thomas Mann válogatott elbeszéléseinek kötetét. Az Európa zsebkönyvek sorozatában látott napvilágot — immár harmadik kiadásban — Daniel Keyes nálunk is népszerű regénye, a Virágot Algernonnak. Manuel Hűig új regényének címe: Rűzsos kis ajkak. A Ja- nus-könyvek sorozatában jelent meg — párhuzamosan az eredeti angol szöveggel, mellette a magyar fordítással — Ernest Hemingway világhírű regénye, Az öreg halász és a tenger. (Ottlik Géza fordításában.) A Századok — emberek sorozat új kötete Kasimir Edschmid Simon Bolivárról szóló történelmi regénye, A szabadító. Somogyi Néplap * «I Svédországban Strömstad város mellett találták ezeket az időszámításunk előtti bronzkorból származó ősi sziklarajzokat. (Foto: svo—mti—ks) Gelléri Andor Endre* Keserű fény A Moszkvai Esztétikai Knt atőlntézetben a kfllSnbBz« művészeti ágak esztétikumának tanulmányozása folyik. Ott tartott előadást Szigetvári György, a Somogy megyei Tervezövállalat igazgatója. Előadását Környezet és építészet címmel megismételte Rigában, többek között az építőművész-szövetségben is. Hazaérkezés után a pécsi akadémiai bizottság ülésén hétfőn ismerteti előadását. Az alábbiakban az előadás anyagának néhány M élyszínű, viharos este volt. Minden lépésért harcolni kellett a szél erejével. Éppen délben mondtam ... hogy meghalni nem rossz, mert megszűnik az a pokoli ellenállás, ami az életet jelenti. Nem kell egyenesen tartani magam, s ha eldűltem, nem kell izmot feszítenem azért, hogy fölemelkedjek; nem kell a szórendre vigyázni; az orrom figyelnem; a szememmel néznem, míg a szívverésen hol lassul, hol gyorsul. Feküdni ünnepi magányban. S most is nem kellene az államat dörgölget- ve előre tuszkolnom magam, amikor a szél a fák keskeny törzseit hasogatja. Pedig, lám csak hazafelé mentem, s otthon töltött ' .paprika várt, amelynek oly piros a színe; és piros bor várt; és nyilván égett a konyhában a tűz, a konyhatűz, amelyet jobban kedveltek a szobakályhák tű- zénél, mert a bronzmelegítőből gőz pöfög elő; aztán a tűzhely lapján lábasok hevernek, és a konyhalámpa is szerényebb, családiasabb. A feleségem is láttam, amint valamit kavargat; a jó vacsorát főzi, az arca piros; megkóstolja, s ha ízlik neki az étel, van egy kis fuvolája, amely ezüst félholddal van díszítve, s azon sikkant egy hangot, majd megáll, s kezet fog önmagával. Meglestem őt egyszer a kulcslyukon, s tudom is, miért oly büszke, J ha jól sikerül néki a rántott ! leves, a bélszín vagy a to- ; kány. Hát hogy az anyám S miatt örül annyira, aki azt ; jósolta, hogy fuvolaszót fogok j reggelizni, Mozart-etüdöt ! ebédezni és fülemiledallal fe- | jezem be a vacsoraidőt. M ély színű, viharos az est. Meleg tűz és egy I kedves asszony vár, s mégis miért több ennél az, } hogy oly morcán dörzsöl a j szakállam, hogy át vagyok I fázva, hogy nem hiszek töb- j bé a jövőmben, hogy azt sem | tudom, miképp tévedtem ' a j földre. Mert állandóan úgy képzelem magam, lehunyt j szemmel s a mellemen ke- | resztbe rakott tagokkal: a | csendes temetőben, heverve I és langalva, se fényt, se a ho- j mályt nem érezve többé. Néha ugyan azt hiszem, hogy j lebegők sietnek el mellettem ! a sűrű föld alatt; s talán a halál első ideje a pihenésé, de később, - ha megszűnik a testi i varázs, valami levegő-köny- j nyű mozgásba fognak a ha- | lottak, szellemek lesznek, s j hol enyhe hol vad széllel vitetik magukat, mint képzele- , tünk szerint a hullámok hátán I táncoló keserű fény. — De mit tehet erről a mo- ; dern hangulatról az én kis Annám? S hátha pusztán az, hogy levágatom a szakállam, I máris segít? : Elhaladok a ház előtt, ahol lakom; előre — gondolom — előre, amíg egy borbélyra nem akadok! S egy olyanra találtam, amelyben alig-alig pislogott a fény. Valahol a butik mélyén égett egy pirinyó lámpa, •) A 30 éve meghaR Gefféri í Andor Endre elbeszélése. nem nagyobb erejű, mint a zseblámpák. S egészen hátul, az árnyékokkal egybemosódva, egy elálló hajú borbélymester szundikált; olyan hangon szortyogott, mint akit álmában legyek zavarnak. Azt se mondta, hogy üljek le, azt se mondta, hogy jó estét, csak a beretvájával intett, hogy abba a székbe üljek, ahol a villanykörtéje van; majd előhozott egy nyakbavaló törülközőt, aztán egy világosabb színű ken- dőcskét, majd kábultan benyúlt a szappanba és haboz- tatni kezdett. Nekem úgy rémlett, mintha pipázna. L ehunytam a szemem; pilláim alatt vörös reszketések. Aztán ezek a lángocskák is kialudtak, s úgy rémlett, én is alszom már, mint a japán császár, akit álmában beretvál- nak. Nem gondoltam arra, hogy a borbélymester, aki talán szintén álmos, elvághatja kábult munkája közben a nyakam. Inkább az volt az érzésem, hogy ez az állapot majd sokáig tart, s reggel, ha fölébredek, a vállaltira nehezedve találom a borbélyomat, vagy ha ő ébred előbb, egy szappanhabos alvót talál a borbélyszékben. Álmomban Nekaszim Rudolfot láttam szürke kabátban, amint a temetőből jön, s valamit nagyon élénken s vidáman magyaráz egy piros orrú, zöldkalapos úrnak. A zöldkalapos úr egy ideig simán ment Nekaszim Rudolf mellett, de aztán oldalvást fordult, és hátranézett, mint a nyúl, aki gyanakodik. Nekaszim egy ideig tűrte, aztán rászólt a piros orrúra, hogy ne forogjon már annyit, ő ezt nem viselheti. — Szokásom — felelt a piros orrú. — Csakhogy — mondta Nekaszim —, így sohasem tudom elmondani, amit akarok. — Akkor álljunk meg — ajánlotta a zöldkalapos. — Én sietek ám a paphoz — mondta Nekaszim, dé amikor látta, hogy társa ismét visszafordul, megállt, és igen szigorú nézéssel ezt mesélte neki: — Meghalt ad 1. az Elza. Anno múlt év november 7-én. Meghalt ad 2. Mihálkám, múlt év december 16-án. A gyerekeket külön temették el, sajnos. Ok? Anyagiak hiánya. De amint tudja, szerencse ért, örökség. Hát én együtt akarom a gyerekeimet látni. Kérvényt adtam be. Exhumá- ció. S most, ne tesék hátranézni, hanem ide énreám ... Nekaszim igen szigorúan, indulatosan mondta ezt; — Megkísértett az ördög. Látni óhajtottam az Elzuská- mat. S helyette egy rozmaringbokrot találtam a koporsóban. Érti maga ezt? A halottat sehol sem láttam, csak a bokrocskát. Igaz, amikor Elzácskámat eltemettük, a kezébe adtunk neki egy szál rozmaringot, de most megyek a paphoz, mondja meg mi történt? Hogyan lett az én kislányomból bokor? N yújtózva, s álmélkod- va ébredtem. Éreztem, mialatt szundítottam, az ismeretlen borbélymester megberetvált. Aztán, mint aki nem tudja megvárni, míg a vendég felébred, visszahúzódott az árnyékba, s ismét elaludt. A pénzt otthagytam az asztalon, talán többet is, mint kellett, de talán nem egészen annyit, amennyit a borbély megérdemelt. Mert a nagy szél úgy életre rázott, hogy a fogaimat mutogattam. És nagy nevetés tört ki belőlem, amikor lenyomtam a kapu kilincsét. S a lépcső látasa, a lépcsőé, amely az otthonomba vezetett, még jobban megindított. S amikor meghallottam a feleségem fuvoláját füty- tyentgetni s láttam a konyha- tüzet, azt gondoltam magamban, hogy: élni. S fel is kiáltottam: — Élni! — S úgy éreztem, hogy ez az igazi hang az én igazi vágyam mind az idők végtelenéig, mindörökké s mindenekfölött. részletét közöljük. 11 környezetesztétika, ® tudományág határai napjainkban még erősen vitatottak. Legszűkebb értelemben az építészet, iparművészet és ipari formatervezés, valamint a kertművészet jelenségeinek esztétikai vizsgálatává^ azonosítják. Mások — több joggal — a képzőművészetek vizsgálatára is kiterjesztik, minthogy a festmények, szobrok, grafikák is valóban az ember tárgyi környezetéhez tartoznak. Az ilyen fogalomkiterjesztés azonban logikusan maga után vonja az érintetlen természeti jelenségek esztétikumának a figyelembe vételét is, hiszen éppúgy az emberi környezet szerves része, mint az emberkéz formálta tárgyak, jelenségek esztétikuma. Álláspontunk szerint a korszerű környezetesztétika kutatásai valamennyi lehetséges esztétikai jelenségre kiterjednek. A mai ember lakásában már ott áll a rádió és a televízió is, nemcsak a szőnyeg, a bútor, a festmény és a vázában a virág. A házi munkák végzése közben bekapcsoljuk a magnetofont vagy lemezjátszót, verseket, színdarabokat hallgatunk a rádióból, s este a tévé köré gyűlik a család. A zene, az irodalom és a film így egyenrangú részévé vált az emberi környezetnek: a tévésorozatok hősei személyes ismerőseinkké válnak, a kedvenc lemez- vagy magnófelvétel éppúgy hozzá tartozik lakásunkhoz, mint a kedvenc regény a könyvespolcon vagy — közvetlenül mellette — egy iparművészeti tárgy. A környezetesztétika egyik kulcsszava a »komplex szemlélet«, ami azt jelenti, hogy a dolgok esztétikumát nemcsak külön-külön, hanem összhatásukban, együttesükben is meg kell vizsgálni. Ez nem jelenti azt, hogy a környezetesztétika ilyenformán parttalan, megfoghatatlanul tág fogalom. Az esztétikai jelenségek egyik közös sajátossága az, hogy látható-hallható, érzéki formában jelennek meg. Az ember érzékelő apparátusa ugyanis nemcsak az érzékszervekből áll, hanem hozzá tartoznak azok az idegrostok is, amelyek az érzékszervek által felfogott ingereket továbbítják az agyba, s ide tartozik az agy kér- gi központja is, ahol az érzékietek adataiból összeáll az észlelett kép. Az agy kérgi központja pedig akkor is »láthat«, »hallhat«, ha az érzékszerv, a szem, a fül nem működik. Ezt az »érzékszerv nélküli érzékelést nevezzük belső érzékelésnek. Az építőművészeti alkotásokat tulajdonképpen csak e belső látás tudja egységben felfogni, hiszen miközben megtekintjük, körbejárjuk az épületet, a szemünk ennek mindig csak egy-egy részletét, oldalát tudja befogadni,’ s az összképet ezekből a részletekből a fantázia állítja össze. Ha a fentiek alapján igazolva látjuk, hogy a láthatóhallható és belső érzékelésbeli forma elengedhetetlen sajátossága minden esztétikai jelenségnek, ezzel még korántsem oldottuk meg az esztétikum sajátosságainak feltérképezési munkáját. Az esztétikum ugyanis nem azonosítható egyszerűen a látható vagy hallható formák ilyen vagy amolyan fajtáival, kombinációival. Nem az önmagában vett forma határozza meg tehát a dolgok esztétikumát, hanem a tartalom,1 amelyet kifejez, a lényeg, amelyet érzéki jelenségként elénk állít. Az ember környezete tehát a maga komplex hatása révén akkor is sajátosan egyéni esztétikai vonásokat hordozhat, ha kizárólag tömegesen gyártott tárgyakból álL A bútorok, berendezési tárgyak formáinak és színeinek a kompozíciója, az elhelyezés »ritmusa«, a rendelkezésre álló tér kihasználásának mikéntje, a megvilágítás stb. mind lehetőséget nyújt erre, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Mini minden esztétikai séghez, itt is az emberi lényeg nyilvánu} meg, ezúttal az egyénre jellemző formában: a lakás esztétikuma szoros kölcsönhatásban áll a benne folyó életvitellel, az illető ember foglalkozásával, műveltségével, szokásaival, sőt nem egy vonása világnézeti tartalinakat is kifejez-; hét, közvetlen formában is. Az építészet világa rendkívül sokrétű, szerteágazó és ugyanakkor összetett. . Feltehetően ez az oka, hogy igen sokan egyoldalúan, főként a gyakorlati funkció szemszögéből közelítik meg az alkotásokat, és az építészet esztétikai oldalát alig méltányolják. Az esztétikai elmélyülés más művészeti ágaknál sem gyakori jelenség, de ha a kifejező eszközök viszonylag egyneműek, ha az érzékelés azonos területein jelentkeznek, több remény van a művek helyes esztétikai befogadására. Az építészet esztétikai be-’ fogadása egyébként is viszonylag bonyolult folyamat. Az alkotás befogadása a térbeni viszonylatok észlelése mellett fokozott mértékben időben történik. Az építészet — annak ellenére, hogy mindennapi életünk állandó kerete, lépéseink, gesztusaink kísérője — csak kivételesen tölt be központi szerepet az emberek művészeti érdeklődésében. Űj környezetkultúra kibontakozása előtt állunk, s a korszerű esztétikai szemlélet felé vezető úton az épír tészet problémáinak megértése, megismertetése fontos állomás. Az építészeti alkotás esztétikai értéke akkor emelkedik saját kifejező eszközeinek lehetőségei szerint teljesebb művészi szintre, ha jelrendszere révén rendeltetésének a társadalmi valóságban gyökerező eszmei tényezőit is meghatározó erővel tükrözi, ha »világszerűsége« révén a valóság humán elsajátítása evokatív módon lehetővé válik. Ilyen értelemben teszünk tehát különbséget az építészeti és az építőtevékenység között. A belső terek nyílásai, ablakai megnőttek, az éltető napsugár és a friss levegő ,utat tör az épületek mélységeibe. A belső és a külső közvetlenebb kapcsolatba került. Mindennek alapja az őszinte kitárulkozás igénye volt a környezet felé, az elzárkózás feloldására való törekvés, ugyanakkor a természet, az egészséges élet szeretete. Megszületett az új téreszmény, amelynek belső lényege annak tudata, hogy a magunk alkotta és benün- ket magába foglaló tér szér- ves része a terek egymásba kapcsolódó, bővülő rendszerének.
