Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-14 / 111. szám

Alkalmi ruha mm Onállóiá nevelés Egyszerre csak, egy teendővel bízzuk meg Csak egy elsőosztályos ta-1 szülei, hiszen így kért: “-Légy | nítónő a megmondhatója, j szíves, tessék begombolni a hogy milyen sok önállótlan | kabátomat.« Ö volt az, aki Csipkerátéttel díszített tavaszi alkalmi ruha. (MTI-fotó — Bara István felv. — KS) Kis természetrajz — gyermekeknek Ne féljünk a békáktól! Gyakran láttam már. amint i hoz, előbb-utóbb mégis csak kiránduló gyerekek sikítva sza- ' megfulladnak, ladnak szerteszét, ha a- stran- A Magyarországon eJőfordu- don vagy réten egy egy ölese­ket ugró kecskebéka — bal­szerencséjére — éppen a köze­gyermek kerül be az iskolá­ba. A testnevelésóra előtti és utáni vetkőzés bizony 20 perc időt vesz el az első hetekben. Gyakran megesik, hogy egy- egy otthon »agyon kiszól galt« egykénél eltörik a mécses, amikor nem tud megbirkózni a cipő befűzésével. Ügyeseb­bek, gyorsabbak a volt óvo­dások — a gyermekek 66 szá­zaléka — és azoknak a nagy családoknak a gyermekei, ahol még kisebb testvér is van. Ott bizony a hatéves már nemcsak maga öltözik önállóan, hanem egy-két kis­testvérét is öltözteti a reggeli hajrában. Az önállótlan gyermek nem­csak az öltözködésben, ha­nem a mozgásában, a közle­kedésben is határozatlan, bá­tortalanul felel, rajzol és ír. Sok szülő kérdezte tőlem, hogy hány éves korban kell elkezdeni az önállóságra ne­velést. Meglepődtek, amikor azt mondtam, hogy az egy­másfél éves gyermek már megfoghatja a kiskanalát és megpróbálhat eljutni a szá­jáig — esetleg egy kis irá­nyítással — azzal a falat fő­zelékkel. Ugyancsak ebben a korban beleügyeskedheti már a lábacsIcáját a zoknijába — legföljebb egy kicsit igazítunk rajta utólag —, belebújhat a cipőjébe. Tudom, mindez lassabban megy, mint gyorsan megetet­ni és .felöltöztetni a gyere­keket. De később ez sokszoro­san »kamatozik«, ha 1—2 évig kivárjuk a munkafogá­lók közül talán a levelibéka a legszebb. Töbhnyire élénk zöld színezetű. S ellentétben a ; sokkal való ismerkedés folya­lükbe tévedt. A kislányok leg- többiekkel nem a vízparton, matát __ ami nem más mint a lább megamaradtak a sikító- réteken, pocsolyákban, hanem i előkészület az élet íeladatai­zásnál, de a fiúk azonban I a fák lombjai között tartózko- rögtön botot, követ ragadtak,, dik. Kitűnően ugrik. Ujjjai vé- hogy az »utálato6« békát el- gén tapadókorongok vannak, s pusztítsák. Pedig szegény állat ezek segítségével ügyesen ka- legalább annyira félt. mint a paszkodik meg a leveleken, gyerekek, sőt, valószínűleg | Tavasszal azért ő is fölkeresi még sokkal jobban. Hasznos állatok Hogy miért félnek az embe­rek általában a békától, nehéz volna eldönteni. Az viszont bizonyos, hogy kevés olyan ártalmatlan állat él, ugrál kö­rülöttünk, mint éppen a bé­kák. Emellett nagyon haszno­sak is. Figyeljétek csak meg, gyerekek, egyszer a zölden és barnán mintázott kecskebéká­kat, ha utatok egy tó mellett vezet el! Ott ülnek sorban a vízparton — kisebbek, na­gyobbak —, és kiálló szemek­kel, éberen figyelnek minden­felé. Ha szúnyog, légy vagy akár tarka lepke téved arra, előre kilökhető nyelvükkel villámgyorsan utánakapnak, es bizony ritkán hibázzák el áldozatukat. Közben nem fe­ledkeznek meg saját biztonsá­a vizeket, de ha lerakta petéit, ra: a munkára, az önálló­ságra. Csak gombolgassa az a kis kétéves a kabátját. Nem baj, ha félregombolja!, Inkább még decemberben is szandál­ban akart iskolába jönni azo­kon a napokon, amikor test­nevelés óra volt, mert annyi­ra félt a magas szárú cipő befűzésétől. Egyetlen, agyon­kényeztetett gyermek volt a családban, akit a szülein kí­vül a velük lakó nagymama is kiszolgált. Fokozatosan kell megtaní­tani a gyermeket a teljesen önálló evésre, öltözködésre, de ezzel még nem merült ki az önállóságra nevelés. Ap­róbb kis 'feladatokat is kell neki adnunk. Ahogy megérti, mondhatjuk már neki: »Hozd ide édesapa papucsát!«, vagy: »Rakd a dobozba a kocká­kat !« Egyszerre mindig csalt egy teendővel bízzuk meg! így például nem jó: »Rakd a do­bozba a kockákat, és tedd a dobozt a játékpolcra!« Ez sok egyszerre. Először rakja helyre a kis építőidomokat (ez is komoly munka neki), azután, ha ezt szépen meg­csinálta, dicsérjük meg, és ak­kor adjuk az újabb feladatot: »Tedd a dobozt a játékpolc­ra!« A játékok helyre rakását is egészen kis kortól kell meg­követelnünk. Ez is lényegesen több időt vesz igénybe, mint gyorsan összekapkodni és el­rakni a kis »zsibvásárt«, mégis türelmesen ki kell vár­nunk. Mert nemcsak önálló­ságra nevelünk ezzel, hanem a gyermek rendszeretetét is megalapozzuk. A gyermek önállóságát szolgálja, ha elküldjük vásá­rolni. Csak biztonságos útvo­nalon megközelíthető üzletbe küldjük — iskoláskor előtt —, és amíg nem tud számolni, ki­számított pénzzel, lehetőleg egyszerre csak egy dologért. Az otthoni munkában is se­ket stb. 5—6 éves gyermek se­gítsen rizst, babot válogatni, borsót fejteni. Mindehhez nagy türelem kell, és az, hogy dicsérettel biztassuk. A világért se ne­vessük ki, ha a bal cipőjét húzza a jobb lábára, mert ak­kor még bátortalanabbá és ügyetlenebbé tennénk, és leg­közelebb bele se merne fogni a cipő fölhúzásába. Dr. G. K.-né Együnk több halat! Gyakran olvashatjuk a rá- j beszélő hirdetést: »Egyen ha­lat, finom falat!« Ha valami­ről, akkor erről nyugodtan elmondhatjuk: olyan jó tanács ez, amelyet sokan elolvasnak, de kevesen fogadnak meg. Köztudomású, hogy hazánk- j ban igen alacsony a halfo- ■ gyasztás. Évente átlag 2,2— : 2,5 kiló halat fogyasztunk, míg a tengerparti országok lakossága személyenként 20— 22 kilót, de van olyan ország is, ahol évi 40 kilót. A magyar konyhán a hal nem gyakori eledel, a legtöbb család asztalára csak a kará­csonyi ünnepek alkalmával kerül. Pedig a halhúsnak sok biológiai értéke van. Köny- nyen emészthető, nem terheli a gyomrot. A benne található fehérje átalakítás nélkül be­épül a szervezetbe, s igen magas az A- és a B-vitamin-, valamint kalciumtartalma. Az üzletekben nemcsak élő­hal kapható, többféle tengeri halat is kínálnak a hűtőpul­tok. A mélyhűtött tengeri hal­nak nagy előnye, hogy nem kell tisztítani, csak darabolni és elkészíteni. Kellemes ízűek a Seelach, a Hek és a füstölt Makréla. A füstölt Makréla — bőrét lehúzva — azonnal fogyasztható vajas kenyérrel. Tízóraira és vacsorára is ki­tűnő, ízletes eledel. A hal igen változatosan ké­szíthető, és az sem utolsó szempont, hogy gyorsan is. Az élő halakból nemcsak rántott halat és halászlét, hanem kü­lönféle halételeket — halpap­rikást, rácpontyot, halkocso­nyát, töltött halat — is tálal­hatunk. A mélyhűtött tengeri halakból pedig sok féle sül­tet, valamint paprikást csi­nálhatunk. Levél egy fiatal lánynak kétévesen, minthogy elsős ko- gítsen! Hozzon be a kamrá- rában kelljen odaállni a ta- j bői két tojást, szórjon kuko igyekszik min.el előbb vissza- . j,£ni mint az én Jut- j ricát a csirkéknek, vigyen be jutni a lombkorona vedelnie- kam tette> ak;t beszélni sem egy pohár vizet a nagypapá­be. Ügy meglapul ott, ogy tanítottak meg helvesen a I n^k, öntözze meg a növénye- meg a legélesebb szem is ne- ' hezen veszi észre. Nem időjósok Régebben azt tartották, hogy | a befőttesü végiben gondozott levelibéka időjósként használ­ható. Később rájöttek: ezek­nek a hiedelmeknek vajmi ke­vés alapúk van. Legföljebb annyi, hogy békáink nagyon kedvelik az esőt, különösen nyári melegben. Ha esni kezd, a leveli békák rendszerint kó­rusban brekegve üdvözlik az első vízcseppeket. »ízlik« ne­kik a párás, nedves levegő, brekegésükkel jó közérzetük­nek adnak hangot. De az bi­zony alaposan pórul járna, aki a békák hangjára várva pró­Virág az ablakban gukról sem. Ha k'fieíbTlé? i bál™> *“k°r 5UT3SS- .««S „.rabié meglapulnak a I«» i S'ÜÄ’SSÄ ken. de csakhamar kidugják az orrukat, és körülpislognak, vajon odébbállt-e már a vélt vagy tényleges ellenség. Ha »tiszta a levegő«, néhány perc múlva már újra ott ülnek régi helyükön, süttetik magukat a nappal, és vadászgatnafc to­vább. Szorgalmasan pusztítják a legyeket, szúnyogokat é6 más kártékony rovarokat. így szaporodnak Májusban tavak szélén, na­gyobb tócsákban már láthat­játok az új békanemzedék első nyomait. Kocsonyás anyagba ágyazott apró" peték ezek, fe­kete pötty öcskék, amelyek napról napra növekednek. Eleinte csak rúgdalóznak »börtönükben«, de hamarosan eljön az idő, amikor mint ebihalak szétúszhatnak a sza­bad vízben. A békák ugyanis igen érde­kes módon, átalakulással fej­lődnek. Ez röviden annyit je­lent, hogy az ebihalak — hív­ják őket békaporontynak is — még kopoltyúval lélegeznek, ha tehát hosszabb időre víz nélkül maradnak, elpusztul­nak. A ^kifejlődött bókáknak ezael szemben már tüdejük van, és bár nagyon sokáig bírják a víz alatt, ha nem jut­nak egy szippantásnyi levegő­könnyen bőrig ázunk. Schmidt Egon Az utcán járva önkóntele- , nül is megállunk egy-egy vi­rágdíszes ablak előtt. Mennyi­re megváltoztatja a ház kül­sejét, hangulatát — akár régi, akár modem épületről van szó. Az ablakok díszítésében nagy lehetőségek rejlenek. Ehhez szeretnénk most né­hány praktikus tanácsot nyúj­tani. Ablakládáinkat puhafából készítsük. Hogy tartósak le­gyenek, kenjük be több réteg olajfestékkel. Kerüljük a hi­valkodó, rikító színeket; erre a célra a fehér, a zöld, vagy más világos színt válasszunk. Több rövid ládát állítsunk , furatokat/ Az erősen napsüté­ses ablakokba célszerű kettős falú ládát tenni, a két fal kö­zött egy-egy centiméteres hé­zag legyen. A hézagot szige­telőanyaggal — fűrészporral vagy mohával — töltsük ki; a föld így nem melegszik túl, növényeink védve lesznek a szárazságtól. A ládába tápdús, morzsalé- kos talajt tegyünk. A lefolyó­nyílásokat fedjük be cserép­darabkával, alulra néhány centiméter vastagon folyami homokot, majd földet terít­sünk. Sohase töltsük meg lá­dáinkat színültig, hagyjunk helyet az öntözővíznek is! A egymás mellé! Belső magas- | nyári öntözések során kilúgo- ságuk 25—30 centiméter le- ' zott talajt időnként friss gyen, s a ládák alján az onto- j földréteggel kell pótolni, zővíz elvezetésére készítsünk I (Folytatjuk) Sok problémát jelent ne­ked a havonta rendszeresen í visszatérő egészségügyi jelen­ség. Ilyenkor idegileg sem vagy rendben, érzékenyebben reagálsz mindenre és jelen- i téktelen dolgokból is nagyobb problémát csinálsz. Mindez az 1 egészségügyi folyamattal járó i idegállapot, de áthidalhatod, ha tisztában vagy azzal, hogy a megelőző napoknak ez ter­mészetes velejárója, akkor máris könnyebben elviseled. j Régen, nagyanyáink' korá- , ban., sok téves hiedelem ala- I kult ki ezzel kapcsolatban. Például: nem szabad sokat mosakodni, nem szabad tiszta fehérneműt venni, tiszta ágyat húzni, mert akkor »so­káig tart«. Természetesen ezeknek épp az ellenkezőjét kell tenni. Naponta legalább kétszer mosakodni, de ha mó­dod van rá, többször is. I I Az egészségügyi fölszere- \ lést gyakran cseréld, így nem \ okoz kellemetlen közérzetet. 1A fehérneműt naponta kell a Somogyi Néplap ŐSZ FERENC R tózsi Rózsi közben, az ájult német nyakából leakasztotta a gép­pisztolyt. Tanácstalanul néze­gette. Simó kirohant a pincé­ből. és kikapta a lány kezéből a fegyvert... Hirtelen a fal­hoz lapult, mert a lejárati lép­cső felől lábdobogást hallott. — Föl a kezekkel! — Hagyja őt! Velünk van — szólt közbe Rózsi, majd a zászlóshoz fordult: — Na, Pu- bika, most aztán itt az alka­lom, ha nem segít, a németek másik kijárata? — elviszik Krisztinát. Kázmér kétségbeesetten mérte föl a helyzetet. Fegyve­rüket nem használhatták, mert a zsúfolt óvóhelyen a lakókban is kárt tehettek vol­na. Eötvösék pincéjének vas­ajtaját kívülről bezárták, de ezt a benn levő részeg néme­tek észre sem vették. — Ki kell őket csalni — melle alatt lassan átitatódik vérrel. Krisztina többé nem szólalt meg. Néhányat rebbent még a szeme, aztán megnyugodott. Tószeghy fölállt a halott lány mellől, és a szülőket ke­reste. Azok még mindig a vi­zes hordák mögé bújva resz­kettek. — A lányuk! Nem értik?... Meghalt Krisztina! — És nemsokára mi is kö­vetjük őt — szólalt meg Er­zsi. — A szomszéd házban le­vő németek biztos meghallot­A géppisztoly hangjára a né­metek ijedten engedték el ál­dozataikat, majd vaktában lö­völdözni kezdtek. _______ K ázmér rémülten látta, hogy ták a lövöldözést. Krisztina a melléhez kap, és el vág ódik. A három német ezután be akart rohanni Eötvösék pincé­jébe. Sokáig rángatták a vas — Végünk van! — sikított Melanie. — Maguk a hibásak, mert magúk lőttek rájuk. — Ettől nem kell félni. A ajtót, közben végzett velük németek valamennyien lebúj- Kázmér és Simó. íak a csatornákba, így próbál­— Van Eötvösék pincéjének "ak elmenekülni a hegyek le­kérdezte Simó. — Egy szellőző nyílik az ud­varra — felelt Rózsi. Simó — nyomában Rózsival lé. Ezalatt Simó és Rózsi a földszinti lakásokból kihordott bútorokkal eltorlaszolta a pin­ce szellőzőjét. Tószeghy megrúgdosta a — fölrohant a.z udvarra. Kázmér Krisztina mellé tér- pince vasajtaját, és németül delt. A lány mosolygott. kiabált be: — Megkapta a levelemet? — A német csapatok elme­— Igen, de most ne beszél- nekültek. Maguk foglyok, de jen — mondta Tószeghy, és semmi bántódásuk nem lesz, fölemelte a lányt egy ágyra, ha a kinyitott ajtó résén ki­mondta Simó, és egy soroza- Szétnydtotta a kabátját, és iát- adogatják fegyvereiket. tot eresztett a mennyezetbe. ta, hogy a lány blúza a bal a felszólítás, úgy látszik, ki­józanította a németeket, mert a szűk ajtónyíláson sorra do­bálták ki géppisztolyaikat. Utána újra rájuk zárult a ne­héz vasajtó. Közben visszaérkezett Simó. Tószeghy odalépett hozzá: — Nos, kedves Simó úr, most már dönthet a sorsom felől. — Lassan megfordult, és leült a halott Krisztina mellé. — Álljon föl! — kiáltott rá Simó. — Azonnal szerezzen egy civil ruhát, mert ha az oroszok ebben a mundérban megtalálják, hiába magyará­zom nekik, hogy magának vé­gül is azért megjött az esze... A magyarázkodás már csak azért is nehéz lenne, mert bár egy nyelven beszélünk, egy szót sem tudok oroszul. — Ne haragudjon, Simó úr — felelte Tószeghy —, én ezt nem tudom megtenni. Nem öl­tözöm át civil ruhába. Annak idején esküt tettem arra, hogy.,. Simó elvörösödött: — Én marha! Sejthettem volna, hogy a maguk fajtája nem változik... Hát így is jó, Tószeghy testvér... Most pe­dig induljon előttem... Gye­rünk! (Folytatjuk.) váltanod, hiszen a mai nylon­holmit különben is egy-ket­tőre kimoshatod. Fürdeni sem hideg, sem me­leg vízben nem szabad, de a langyos, gyors tisztasági für­dő — vagy még inkább zu­hanyozás — nem árt, sőt, el nem hagyható. A lehetőség szerint ezekben a napokban ne végezz olyan munkát, amely nagyobb testi megeről­tetést igényel. Nem szabad nehezet emelned. Egészségi és higiéniai okokból sem ajánla­tos ilyenkor uszodába menni. Vannak, akiknek ilyenkor kisebbségi érzésük van, visz- szahúzódnak, testileg-lelkileg zavarja őket ez az állapot. Ezen úrrá kell lenni, hiszen a folyamat az életfunkcióhoz tartozik, természetes dolog, és nem szégyellni való. Az­előtt álszeméremből nem be­széltek ezekről a dolgokról a fiatalokkal, akik legtöbbször tanácstalanok voltak, mi is a teendő ilyenkor? Ma minden témáról nyíltan beszélhetünk — segítő szándékkal. Tehát, ha azt akarod, hogy ne legyenek gátlásaid, akkor a legnagyobb gonddal ápold magad, és tartsd tisztán fehér­neműdet. Bizonyára észrevet­ted már, hogy ezekben a na­pokban a hónaljárokban kissé izzadsz. Ne keseredj el, múló dolog! Mosdás után rendsze­resen használj izzadásgátló szert, dezodort, hűvös napo­kon is. Felhívom a figyelmedet még arra, hogy ha bármilyen komolyabb egészségügyi vagy lelki problémád jelentkezne, | feltétlenül beszéld meg nőor- vossal. Különösen akkor, ha erős görcsökkel, fájdalommal jár a folyamat kezdete. Ne szégyellj orvoshoz menni! Az idejében fölismert, kisebb rendellenességeken sokkal könnyebb segíteni, mint az elhanyagolt betegségeken. Sa­ját érdeked, hogy őszintén, álszemérem nélkül feltárd intim problémáid a nőorvos előtt. Hiszen készülsz az élet­re, és nem mindegy, milyen egészséggel indulsz asszonyi, majd anyai hivatásod felé. K. IC

Next

/
Thumbnails
Contents