Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-14 / 111. szám

A vám- éj pénzügyőrség tájékoztatója Miből mennyit szabad kivinni és behozni? Egyre több az utas a barcsi közúti határátkelőhelyen és az Adriatica nemzetközi gyorsvo­naton — ez is figyelmeztet rá, hogy nemsokára ránk köszönt az igazi utazási idény. Dr. Szénié Gyula századostól, a Somogy megyei Vám- és Pénz­ügyőrség parancsnokától meg­kérdeztük, milyen rendelkezé­sekre kell különösen figyel­niük a turistáknak. Kezdjük azzal, hogy be le­het csomagolni mindent az útipoggyászba, ami általában az utazáshoz szükséges: ruha­neműt, takarót, sátorlapot, hordozható rádiót, magneto­font, fényképezőgépet, írógé­pet, gyerekkocsit, ékszert, pi­perecikkeket és így tovább — természetesen az ésszerűség határain belül. (Az ésszerűsé­get az utazás célja és időtarta­ma határozza meg.) Örökös gond — talán mert jó étvágyú magyarokról van szó — az élelmiszer kivitele. Meglehető­sen szigorú a rendelet, szemé­lyenként legföljebb három napra való elemózsiát szabad kivinni az országból. A vám- alkalmazottak nem vehetik figyelembe a hivatkozást a nagyétkűségre, mert a hús- és zsírféleségekből személyen­ként két kilónál többet tilos becsomagolni, ráadásul a hús- és zsírféleségek fajtánként nem nyomhatnak többet fél kilónál. Ha valaki ügyeskedni próbál, rajtaveszt, mert elve­szik az élelmiszert. Az evésen kívül a rfiásik nagy szenvedély a dohányzás és a poharazgatás. Cigarettá- I ból 250 darabnál, borból két | liternél, égetett szeszből egy | liternél többet nem engednek í ki az országból. | A családfők | figyelmébe ajánljuk, hogy al- j koholt és dohányárut tizenhat évnél fiatalabbak nem vihet- i nek ki. Ezer forint értékben lehet j I ajándékot vinni, azonban itt is j \ számolni kell a rendelkezések- í kel, melyek szerint az ajándé- ! kok közül csak egy lehet tar- ! tós fogyasztási cikk, s egyál- j talán írem lehet közöttük ne- j mesfém, bélyeg és muzeális j értékű tárgy. A Magyar Nem- j zeti Bank friss tájékoztatója i szerint tilos ajándékba vinni í hazánkból szalámit, kolbászt, nyers- és füstölt húst, füstölt szalonnát, zsírszalonnát, cuk­rot, lisztet, zsírt és olajat. A : vám- és pénzügyőrség pa- ' rancsnoka arra is fölhívta a figyelmet, hogy a személyes j használatra kivitt tárgyakat j külföldön sem elajándékozni. j sem eladni nem szabad. . | Akárcsak tavaly, az idén is személyenként legföljebb négyszáz forint vihető ki vál­tópénzben vagy száz forintnál j nem nagyobb címletű bankje- I gyekben. (Vigyázat, ha egy család utazik, ötszázas címletű bankjegyet akkor sem szabad j kivinni!) Azoknak az államok­nak a valutáiból, melyekkel a j Magyar Nemzeti Bank a valu- tak kölcsönös átváltására i megállapodást kötött (például a Szovjetunióval, Eengyelor- j szággal, Csehszlovákiával, az I NDK-val, Bulgáriával és Ro­mániával), személyenként négyszáz forintot meg nem ha­ladó, a többi állam valutáiból kétszáz forintot meg nem ha­ladó összegű valutát engedély nélkül ki szabad vinni az or­szágból az értékhatáron be­lül. Az egyéni útlevéllel utazók hazafelé négyezer forintos határig vámkedvezményben részesülnek. Már számos fél­reértés oka volt, hogy több turista a négyezer forintos ha­tárt a külföldi vételár forint- áfcszámolásával állapította meg. A négyezer forint azon­ban a vámáruk belföldi — te­hát magyar — értékhatárát jelenti. Ha valaki négyezer fo­rintnál több értéket hoz be. megteheti ezt, amíg el nem éri a nyolcezer forintos belföldi értékhatárt, ekkor azonban már nagyon alaposan ki kell töltenie a vámáru-nyilatkoza­tot, még mielőtt a vámvizsgá­latra kerülne a sor. Akkor, ha a behozott áruk együttes bel­földi értéke a nyolcezer fo­rintot meghaladja, az értékke­reten felüli áruk vámkezelésé­hez devizahatósági engedély szükséges — kivéve, ha a tu­rista nem valamelyik szocia­lista országból tér haza. Ennek részleteiről és a töb­bi vám- és devizarendelkezés­ről is készséggel nyújt felvilá­gosítást a Somogy megyei Vám- és Pénzügyőrség. Még a tapasztalt turistáknak sem fö­lösleges körülte1'intőén tájé­kozódniuk az utazás slőtt. P. D. Bemutató előtt Henderson: Diákszerelem Meghívott vendég rendezi Henderson: Diákszerelem cí­mű zenés vígjátékát Kapos­váron, a Csiky Gergely Szín­házban. Szőke István két éve vizsgadarabként ennél a szín­háznál rendezte Katajev: A műveltség netovábbja című művét. Az eltelt időben bőven volt lehetősége tapasztalat- szerzésre. Kecskeméten dolgo­zott előbb, jelenleg a buda­pesti 25. Színházban tevékeny­kedik. Pályatársai úgy isme­rik, mint aki vonzAHí.k a zenés műfajhoz is. Tegnap a délelőtti próbára látogattunk. Nemcsak a kö­zeli, pénteki bemutató okozta, hogy gyorsan pergő próbán vehettünk részt, hanem szem­betűnő igyekezettel gyorsítja a húszas évek előadásritmusát a rendező is. — Operett, musical? — Az amerikai zenés mű­fajnak, a musicalnak a korai előfutára Henderson Diáksze­relem című, (nálunk már a hú­szas évek elején játszott da­rabja. — Kiket láthatott a Király Színházban a főbb szerepek­ben az akkori közönség? — Gaál Franciskát, Latabár Árpádot. Azt hiszem, a cím mindent elárult erről a darabról. Azt, i hogy fiatalokról szól, neveze- j tesen bostoni kollégistákról, , s mi történhet velük más a j röpke évek alatt; szerelmesek, I Képünkön: Szőke István a darab szereplőivel megbeszéli a jelenetet. csalódnak, újra szeretnek ... , Réti Erika alakítja — minden A színpadi játékhoz Keserű j fiú szerelme^. Csákányi Esz~ Ilona készített díszletet és jel- j tér és Koltai Róbert játéka áll mezt, színei harsányak, mint a még előtérben. Czakó Klári, fiatalok, akik azért drukkol- i Horváth Zsuzsa, Hunyadkürty nak, hogy a bostoni kollégium | István is fontos szerepet ka- futballcsapata játszhasson. | pott a darabban. Csorba Ist- Ara: a népszerű futballcsatár j ván — a szigorú csillagász ta- sikeres vizsgát tegyen csilla- ! nár — három évre búcsút | gászatból. A sztárt azonban j mond ezzel a szereppel Ka- j nem a vizsgaláz fűti, hanem posvárnak, Budapestre szerző- Connie — Molnár Piroska, dött. játssza — két szeme. Patri- i Bemutató: pénteken, ciába, az intézet szépébe ;— | Horányi Barna A harcmező közepén Álkelés a szovjet és a magyar műszakiak által közösen épített pontonhidon. A néptelen harcmezőn járok. Semmi jele annak, hogy ez a terület rövidesen a tesft'éri hadseregek közös hadgyakorlatának egyik helye lesz. Egy félholdnyi terephor- pasz peremén huzalkötegbe botiok. — Vigyázat! — kiált rám valaki szlovákul. — Felrob­ban! . A dombhajlat gerincén fej bukkan elő a fű közül a mes­terien álcázott fedezékből. Beugróm melléje. Megismerkedünk. A ke­mény szorításé, magas terme­tű, göndörszőke fiú Jenda Albrecht harcos. A csehszlo­vák műszaki katona két-há- rom hektárnyi terület rob­bantási felelőse. Irigyelem Jendát. Innen, a harcmező közepéről nézheti végig a küzdelmet. Én pedig a többi újságíróval együtt madártávlatból, a kijelölt ma­gaslatról. — Nem maradhatnék én is itt? — kérdezem félig szlo­vák, félig orosz nyelven. A katona a vállapomra sandít: — Így? Leveszem a zubbon3romat, sapkámat, és az árok aljára dobom. Zöld ingünkben de­réktól vállig egyformának lát­szunk. — Csak aztán meg ne ijed­jen! — figyelmeztet Jenda. — Fölöttünk mennek át a cseh- 1 szlovák harckocsik! És itt robbannak... i jönnöm. Mégiscsak jobb len­gne ... Késő. Kelepcébe jutottam! A szélrózsa minden irányából | szűnni nem akaró, heves rob­banások tűzbokrai zárják el | az utat. NinC$ menekvést — Húzza be a fejét! — kiált rám Jenda. Máris a nyakunkon a tá­madó rózsaszínűek hadrend- ! je! Néhány méternyire fede­zékünk előtt csehszlovák fel- \ ségjelzésű harckocsik buk- i kannak elő a por- és füstgo- j molyag mögül. Jenda megragadja a karo­mat, és a fedjék aljába [ ránt. Egymásba kapaszkodva, lélegzet-visszafojtva lapu­lunk. A harckocsi dobhártya­repesztő morajlással csörtet át felettünk. Kődarabokat, földet, port és fojtogató feke­te füstöt zúdít ránk. A rózsaszínűek hadrendje tovazúdul felettünk. Lassan felocsúdunk, leverjük egy­másról a földet, a port. Meg­nyugszom. Odafent szakadatlanul kö­röznek a harci gépek. Észak­kelet felől, a legtávolabbi dombhajlatok gerincéről por­csíkok ereszkednek alá. — Jönnek a zöldek — ál­lapítja meg Jenda. — Harc­kocsioszlopok. Most követke­zik az igazi csetepaté! Ezekre a harckocsikra vár­nak a lesállásokba húzódott rohamlövegek... 1 Csakhogy tőlünk jobbra, jókora területen, egyetlen lö- veg sincs. Azon a résen vi- i szonylag könnyen áttörhetnek j a zöldek. Nyugat felől, az erdő mö- ! gül eddig nem hallott motor­zaj köti le a figyelmemet. Hatvan-nyolcvan méternyi I magasságban óriás helikopte- ; rek népes köteléke közeleg. Oldalukon szovjet felségjel­zés. Hatalmas motorjaikkal porforgószelet kavarva zúg­nak át felettünk. Lejjebb ereszkednek. Mit akarnak? Hirtelen ajtó nyílik a lebe­gő gépek hasán, és az óriás helikopterek potyogtatni kez­dik a harckocsi elleni akná­kat. Fercek alatt befejezik a műszaki zár telepítését. I A dombhajlatokról lezúduló i porfolyamból kibontakoznak | a zöldek harckocsijai. Szét- j bontakoznak, s egyre gyorsu­ló ütemben törnek előre. A j rohamlövegek tüzet nyitnak S rájuk. A harckocsikat támo- : gató vadászbombázók vész­jósló vijjogással vetik magu- I kát a rohamlövegekre. Ádáz I bombaverés. A fegyvereknek és a mozgó harci technikának eb­ben a gigászi összecsapásá­ban, ebben az aeél-motor- robbanóanyag kakofóniában, egyszeriben színre lépnek a 'magyar néphadsereg páncélo­Szavait elnyeli a felettünk elzúduló repülőgépek moraj­lása. Jenda szakavatottan rán­gatja a különféle színű huzal- kötegeket. A bombaimitációk mennydörgés erejével robban­nak körülöttünk. Ezt követi a rakéta- és tüzérségitűz-előké- szítés. — Van gázálarca? — kiált a fülembe Jenda. — Lehet, hogy vegyi csapást kapunk! Megrökönyödve intek ne­met. Vegyi csapást? Még csak az hiányzik! Igaz, gyakorla­ton vagyunk, mérges gáz nem várható. De a gyakorló vegyi anyag sem éppen kelle­mes. A szemet, torkot maró, szúrós füst. Könnyelműség volt a harcmező közepére Magyar harckocsizok egy közös hadgyakorlaton, valahol Csehszlovákiában. X A FARAMUCI cím magya­rázata: — A asikóssággal próbál­koztam először. Szép volt, nem mondom. De amikor a zsokéság1 nem sikerült; fel­csaptam egy öreg mesterhez kútásónak. Most aztán rako­dóként dolgozom. Csak a má­sodállásom a kútásás, igaz­gatói engedéllyel. Huszonhét év története né­hány mondatban. Kosztolányi Dezső örülne, ha hallaná, hi­szen — nem szó szerinti idé­zetként tőle — a kihúzott mondatokkal csak nyer egy írás. Hát még az élő beszéd a szűk szavú megfogalmazás­tól! Ez a fiatal férfi pedig igen­csak megfontolja, mit mond. Szó sincs róla, hogy barátság­talan volna! Barna arcán ho­nos a mosoly is. Lovász Ist­ván rinyatamáspusztai lakos odalent, a földbe ásott lyuk­ban megszokta az egyedüllé­tet. Pedig gyerekkorában: — Sokan voltunk testvérek Vásarosbércen, ahol szülét­Csikósból lett kútásó tem. Négy éve költöztünk ide, ! színkék, kerek kört lát csak a ' a feleségemmel. Lábodon egy i világból. De ásni kell! Messze lakodalomban ismerkedtünk j még a víz. A csöbör — akko- meg. j ra, mint egy káposztáshordó A hatévi házasság legszebb J — újra és újra megtelik föld­eredménye: Mariann, Magdi ; del. Az előbb még barna, és Zsuzsika. Három tündérke. | porhanyós földet szállított föl öt-, három- és kétéves. Szösz- i a nagy vödör, most már sár- mötölnek, sivalkodnak, ne- j gásat, majd meg szürkét. Ré- | vetnek, játszanak körülöttünk. ; tegre réteg rakódott valaha. Lovász István a Lábodi Ál- , Hogy milyen réteg, arra a kút- I j lami Gazdaság rakodója. | ásó nem is gondol. Nem gon- j — Palát raktunk, megcsú- j dől semmire, csak a munka- ! i szott a halom, eltörte *a lába- ' jára. ! mat. Azért vagyok itthon. , — Nem fél? Nincs zártsági A másodállás ritka foglal- ■ iszonya? kozás manapság. Ezért vártam — A tömött autóbuszban szakszerű magyarázatot tőle. 1 rosszabbul erezném magamat. Hogyan készül a kút? Íme! j Persze, meleg helyzet adód­— Az indítóaknát ássuk meg j hat. Egyszer az egyik réteg először. Egy méteres gyűrűnk j amolyan ingovány volt, elsza- van, így mi öt centivel mé- , kadtak egymástól a gyűrűk, lyebbre fúrunk. Hogy köny- | De egy szerencsére kitartott, nyen csússzon a gyűrű. Ahogy j fennfogta a többit. Akkor egyre lejjebb haladok, úgy j csakugyan nagyokat kellett szaporodnak ,a betongyűrűk. szippantani odafönt a friss ! Aztán egyszer csak egy ég- 1 levegőből... a rakodó Máshol keresettnek tűnik a falvédő szövege, itt valahogy a »helyén van«: Rád bízom az életem, ha te is szeretsz engem! A feleség rémüldözve hallgatja; talán ' csak most szerez az esetről tudomást. — Változik a világ. Ahogy lassan felváltotta a téglával kirakott belsejű kutat a be­tongyűrűs, úgy szorítják ki ezeket is a törpe vízművek a falvakban .... — Van úgy, hogy egy hó­napban öt kutat is ások, más­kor egy évben ennyit, összesen húszat csináltam eddig. Engedélye van rá. Ha a gazdaságnak vagy valamelyik termelőszövetkezetnek dolgo­zik, brigádot állítanak mellé­je segítségül. Ha gazdának, a rokonság jön össze. Hat-hét ember. — Kell az erő! Kell,, mert ez nem »kisasz­szonymunka«. Lovász István százhetvenöt centiméter ma- j gas, kilencven kilós férfi. A : karjai dagadnak az izmoktól. Kilós kezek. De a szeme zöl­des-barnán nevet. — Görbekutat én még nem csináltam! - De egy-kettővel már találkoztam. Mert tisz­títani is hívtak néhányszor. Van úgy, hogy öt—hét mé­ter után vizet ér. Máskor csak harmincnál bugyok föl az él­tető elem. Ez a jó munka, ilyenkor öt—hatszáz forint il- ! ! leti meg . köbméterenként az j egységárgyűjtemény szerint. — Egyszer volt egy negy­vennyolc méter mélységű ku- j tam. Alig ért föl a hangom | belőle. Azt csak tisztítani kel- j lett. ŐSZRE — így tervezik — megépül a házuk Kuntelepen, a Vasút utcában. Vízvezeték­kel! — De azért ások én oda ku­tat is. Rajtam nem fog ki a ) vezetéki vízhiány! Leskó László . zott szállító harci járművei. És láthatóvá válik az ember. A harci járművel; oltalmában magyar és csehszlovák kato­nák rohamoznak gyalogszer­rel. Minden tekintet rájuk szegeződik. Hirtelenjében nyil­vánvalóvá válik, hogy * nem a félelmetes technikai eszközök, hanem a »harc« poklában küzdő, gondolkodó, okosan, bátran cselekvő katonák a fő­szereplők. Azok, akik az imént kiszálltak a harci járműveik­ből, és azok a »láthatatlanok« is. akik az acélszörnyek szá­zait, ezreit uralják, irányítják, és biztos kézzel győzelemre vezérlik. Azok, akik összefo­gott erővel oltalmazzák test­véri országaink népeinek bé­kéjét, biztonságát. A »harc« égen és földön, a szélrózsa minden irányában, egyre hatalmasabb erővel tombol. Bertalan István Béla

Next

/
Thumbnails
Contents