Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-14 / 111. szám

A jelölő gyűlésekről jelentjük

Két jelölt Nagyatádén

Somogy 11-es országgyűlési vá l asz tők er ü 1 e té nek polgárai töltötték meg zsúfolásig tegnap a nagyatádi járási művelődési ház nagytermét. A fiatal városból meg Kutasról, Mikéből, Lábodról, Görgetegből és Somogyszobról összesen hétszázhűiszan vettek részt a választók jelölő gyűlésén. Az elnökségben foglalt helyet Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára, Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára, valamint a város és a járás párt- és állami vezetői.

A választópolgárok gyűlésén Kopecsni Vince, a Kutasi Állami Gazdaság igazgatója elnökölt. Megnyitója után Hamvas János, a nagyatádi városi pártbizottság első titkára, a jelölő gyűlés szónoka adott áttekintést a fiatal város és a nagyatádi járás fejlődéséről. A járási és .városi pártbizottság — mint a választókerület elvi, politikai irányítója — kedvező feltételeket teremtett a helyi állami szervek, gazdálkodó egységek munkájához. E tevékenység eredményeképpen tovább erősödött a tanácsok és a lakosság kapcsolata, fejlődött az üzemi demokrácia. A jó politikai közhangulat eredménye az is, hogy mind többen vállalnak egyre nagyobb mértékű társadalmi munkát

I városuk, községük fejlesztése j érdekében. Mint jelentős eseményt említette meg, hogy a I negyedik ötéves tex-vben ötször annyi család költözhet Nagyatádon új otthonba, mint az előző tervidőszakban. A járásban a vízhálózat hosszakét és félszeresére, a csatornahá- | lózat pedig a háromszorosára nőtt. A beruházások eredményeképpen Nagyatád - jelentős | ipari központtá vált a megyében. Az ipari foglalkoztatottaknak 60 százaléka nő; ezárt javasolja a jelölő gyűlésnek, hogy a Hazafias Népfront ajánlása alapján munkásnőt, jelöljenek képviselőnek. A Hazafias Népfront a 11-es választókörzetben két jelöltet állított: Noé Imrénét, a konzervgyár és Simon Ernőnét, a cérnagyár munkásnőjét.

A javaslatok elhangzása után Büki Ferencné, a cérnagyár dolgozója kért szót, s munkatáx'sai nevében képviselőnek ajánlotta kolléganőjét. Vojkovics István, a konzervgyár főmérnöke a gyár dolgozói nevében ajánlotta a jelölő gyűlésnek a gyár fiatal munkásnőjét.

A nagyatádi gyűlés egyhangúlag úgy döntött, hogy mind a két jelöltet indítja a választáson. A szavazás után a képviselőjelöltek kértek szót, bemutatkoztak, s megköszönték a bizalmat.

Dr. K. I.

Félezer választó szavazott bizalmat Nágocson

Béla, a siófoki járási pártbizottság első titkára, dr. Tóth Sándor, a megyei választási elnökség titkára, Szabados Dezső, a Hazafias Népfront megyei Bizottságának alel nőiké, Virovccz József, a siófoki járási hivatal vezetője.

A jelölő gyűlésen Balassa Béla mondott beszédet, megemlékezve hazánk gazdasági, társadalmi életében végbement hatalmas fejlődésről, utalva azokra a sors formáló eseményekre, melyek a szűkebb haza, a siófoki járás lakóinak életében történtek. Egy ünnepi beszéd hallgatóinak figyelmét, érdeklődését nehéz szavakkal leírni, de az már jobban érzékeltethető, amikor azt ajánlotta, hogy a jelenlevők ifjú Sári Jánost jelöljék ország- gyűlési képviselőjüknek, az egyetértés hatalmas tapsa csattan* fel. Ha nem is mindenki, a többség személyesen is ismeri ifjú Sári Jánost, a nágo- csi egyesült termelőszövetkezet bognárét. Ezt tükrözték a felszólalások is: az

előadói beszéd és a javaslat után hatan kertek szót. Miklósi, törökkoppányi, somi, kis- bárapáti és nágocsi emberek mondták el véleményüket.

A sok egyetértő gondolat közül hadd idézzünk néhányat:

— Mint a szövetkezet elnöke, nágyon régóta ismerem ifjú Sári Jánost. Becsülettel dolgozik, bátran őszintén nyilvánít véleményt. Vezetőségi tagként sokat tett szövetkezetünk felemelkedéséért.

— Munkájával, magatartásával rászolgált a bizalomra, hisszük, hogy szűkebb hazánknak, a Koppány völgyének igaz képviselője lesz.

— Ügy gondolom, hogy vele igazi munkásember kerül az államhatalom legfőbb szervezetébe.

A szavazáskor mindenki keze a magasba emelkedett. Aztán ifjú Sári János megha- tottan mondott köszönetét ezért a bizalomért.

V. M.

Kétszázötven azonos vélemény

Már hat óra után kezdtek gyülekezni az ünneplőbe öltözött embereik, aztán mind sűrűbben érkeztek -a járművek tegnap este a nágocsi művelődési otthonba. A több mint háromszáz főt befogadó színházterem ezúttal kicsinek bizonyult: harminc község, kilenc közigazgatási terület küldöttei, választópolgárai jöttek el, hogy az 5. számú választó- kerületben országgyűlési képviselőt jelöljenek.

Csendes beszélgetés, ünnepi

hangulat, várakozó, érdeklődő megjegyzések, zeneszó — ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni a jelölő gyűlés előtti fél óra hangulatát. Nagyon sokan az udvarra szorultak, a tárt ajtók, ablakok mellett mintegy félezren hallgatták" az elnöklő Müller Bálának, a járási pártbizottság tagjának, a nágocsi nevelőotthon igazgatójának megnyitó szavait. A jelölő gyűlésen megjelent Tolnai Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Balassa

Sorra szálltak ki az emberek az autókból, autóbuszokból tegnap este Nagyberkiben a művelődési otthon előtt: jelölő gyűlésre érkeztek a környező falvakból és a távolabbi településekről. Kétszázöt- I vénén sereglettek az esemény- I re a Kapos völgyéből, a Zse- I Hőségből; a legtöbben egész napi mezei munkát tudtak már maguk mögött.

Az ünnepi rendezvény színhelyén, az ez alkalomra földíszített színpadon foglalt helyet az elnökség. Ott volt többek között Tettinger István, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, Kocsis Lász~ ló, a megyei tanács elnökhelyettese, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke, dr. Mozsgay Géza, a választó- kerületi bizottság elnöke, Sídül József, a nagyberki tanács elnöke, továbbá a helyi és a választókerülethez tartook

sí

MINDENHOL vannak peres ügyek. A legtöbbször azért, mert igazságtalanság ért valakit. így van ez a termelőszövetkezetekben is, ahol talán több is van, mint amennyit a statisztikák kimutatnak. A termelőszövetkezeti peres

ügyeli legtöbbje az SZTK-val, a szabadság idejével kapcsolatos, de vannak idényjellegű perek is: tavasszal például a háztáji miatt. Kik intézik ezeket a pereket? A termelőszövetkezeti döntőbizottságok, amelyeket 1972-ben hoz.íak létre.

.. Dr. Dárdai Árpáddal, a Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének jogtanácsosával a termelőszövetkezeti döntőbizottságok munkájáról beszélgettünk.

— A bizottságok megszületése előtt — ne féljünk a szótól — a tsz-tagok ki voltak szolgáltatva a szövetkezetek vezetőségeinek. Vegyünk egy példát: a tsz-tag fegyelmit

kapott, föllebbezett. A fölleb- bezést a vezetőségi bizottság tárgyalta, amelynek tagja lehet az is, aki a fegyelmit adta. Ha a tag tovább föjlebbe- zett, akkor is csak a t'Sz-ve- zelőseghez fordulhatott. Az új — immár hároméves — rendszerben a föllebbezést a döntőbizottsághoz kell benyújtani. A döntőbizottság a termelőszövetkezet vezetőségétől független; beszámolni csak a közgyűlésnek köteles. Ha nem tud állást foglalni a vitás ügyekben vagy határozatát a tsz-tag nem fogadja el, akkor sem a vezetőséghez kell újból

| föllebbezni, hanem a bírósághoz.

A termelőszövetkezeti döntőbizottság független a t3Z- vezetéstől, de tagjai beosztottjai a vezetőségnek. Milyen I következményekkel járhat J egy-egy peres ügyben a veze- ! tőség elleni döntés?

— Példával tudnám érzékeltetni. Egyik somogyi ter| melöszövetkezelben tűzvédel- : mi ellenőrzést tartottak. Az : illetékesek mulasztást fedeztek föl, s ezért a tsz elnökét j mint egyszemélyi felelőst 1000 forinttal megbírságolták. Mint ! ilyenkor lenni szokott, vissza- ; felé keresték a »bűnösöket",

1 és az elnök a kiegészítő részesedésüket kétszáz forinttal csökkentette. Az érintett tagok föllebbeztek. A döntőbizottság határozata: a kiegészítő részesedést ötven forinttal lehet csökkenteni. A termelő- szövetkezet elnöke elfogadta ezt a döntést; később sem lehet összetűzés oka ez az ügy.

— Ez a jobbik eset.

— Az utóbbi három év gyakorlatából nem emlékszem olyanra, hpgy á szövetkezet vezetősége elleni döntés miatt a döntőbizottságok tagjainak hátrányuk lett volna.

Valóban nem származik hátránya a döntőbizottsági tagnak a vezetőség ellen hozott határozat miatt? Vagy csak nem beszélünk róla? Bárhogy legyen is, egy dolog biztos, a döntőbizottsági tagoknak jogukban áll — mi több: kötelességük — az igazságos határozatok kimondása, j

Ha ezért bármilyen hátrányt szenvednének, a jog megvédi őket.

Döntőbizottságaink jól ellátják feladatukat. Ha újból visszatérünk a statisztikai adatokhoz, meggyőződhetünk róla: minimális azoknak az eseteknek a száma, amelyekkel a bíróságokhoz kellett fordulni. Ismei've ezeket az eseteket, elmondhatjuk, nem véletlen, hogy a bírósághoz fordulnak, hiszen ezek annyira szövődményes ügyek, hogy más nem is képes határozat kimondására.

A döntőbizottságok munkájáról elmondhatjuk, hogy jó. A jó munkához viszont megfelelő fölkészülésre és fölkészítésre van szükség. A Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége könyv hiányában stencilezett kiadványokkal igyekezett — már 1972-ben is — segíteni a döntőbizottságok munkáját. Tanfolyamokat, továbbképzéseket szerveztek. Mégis jogos volt az az igény, amelyet a Surján völgye Termelőszövetkezetben hallottunk: kézikönyv kell.

EZ AZ IGÉNY most teljesült: a könyv már megjelent. A tavalyi országos tanácskozás anyaga mellett közli — így fogalmaztak a könyv szerkesztői — a segédletek gyűjteményét is. A döntőbizottságok jogköre, a hivatalos iratok mintája, a jogorvoslatok lehetősége is megtalálható benne.

Nagy Jenő ,

zó települések párt- és társadalmi vezetői.

A választókat Bernáth Fe~ renc, a megyei párt-vb tagja, a helybeli termelőszövetkezet j elnöke köszöntötte, majd Csek I József, a kaposvári járási hivatal elnöke mondott beszédet. Tájékoztatta a részvevőket országos gazdasági kárdé- j sekről, vázolta a gazdasági, j kulturális fejlődést, majd arról | szólt, hogy a dolgozók képvi- | seleíe az országgyűlésben megtisztelő feladat. A gyűlés részvevőinek ajánlotta: jelöl- : jék képviselőjüknek az ország- gyűlésbe dr. Guba Sándort, a mezőgazdasági tudományok kandidátusát, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola főigazgatóját, aki tizennégy éve dolgozik megyénkben s oktatóként és kutatóként egyaránt példás munkát végez. Munkája jól ismert a megyének ezen a részén, szakmai téren nagy tekintélyt vívott ki itthon is, "külföldön is. 1907-től országgyűlési képviselő, eredményesen tevékenykedett az országgyűlés kultu- | ralis és — meghívottként — ! mezőgazdasági bizottságában.

Az ajánlást követően többen szót kértek, s elmondták véleményüket. Nemesszeghy István, a Surján völgye Tsz elnöke hat község lakóinak javaslatát ismertette; elismeréssel beszélt dr. Guba Sándor eddigi képviselői munkájáról, emberi magatartásáról, közismert oktatói és tudományos tevékenységéről. Deák János göllei és Kiss János szennai pártvezetőségi titkár szintén több település lakóinak a véleményét tolmácsolva egyetértett a javaslattal, ugyanakkor ezeknek a helységeknek a megoldásra váró problémáit is említették. Bányai Kár oly né nagyberki pedagógus a helyi általáncxs iskola és a kaposvári főiskola [ jó kapcsolatára hozott példát, s ebben kiemelte a főigazgató jelentős szerepét.

Kaposvölgyi Tiborné, a mosdóéi tüdőgyógyintézet dolgozója és Schlit János simonfai tanácselnök ugyancsak egyetértett az ajánlással, emlékeztetve arra is, hogy a jelölésre ajánlott ez ideig nemcsak a választópolgárainak, hanem az egész országnak hasznára | vált képviselői- tevékenységével.

A kétszázötven részvevő egyhangúlag jelölte dr. Guba Sándort országgyűlési képviselőnek a 3. számú választókerületben. A jelölt megköszönte a választók bizalmát, s a I gyűlés Bernáth Ferenc zárszavával ért véget.

U. V. 1

Virág a satuban

A zöld lombokkal, virágokkal díszített épületben csend volt, a műhjelytex'emben sem láttam senkit. Jártam itt — és. jó néhány intézetben — akkor is, amikor javában duruzsolt az élet. Emlékeimből most előtörtök az ijedt arcú nebulók, akik ügyetlenül, először illesztettek munkadarabot a satuba. Láttam, amikor még bizonytalanul mozdult a reszelő: figyeliem a tétova pillantásokat, melyek a szomszéd munkapadokat pásztázták: "Lemaradtam-e vagy bírom a

versenyt; én vagyok-e a legiigyetlenebb?*• Most szomorúan megkapó csend volt, de u látvány felemelő. Minden satuba beszorítottak egy szál virágot. Labdsyózsa, orgona, tulipán. Tehették volna a munkapadokra, a székre, a íalra; díszíthették volna látványosan az ablakok keretét. De ezek a virágok úgy szorultak a satukba, mint ahogy az édesanya öleli magához a gyermekétől kapott virágot: a tisztelet, a szeretet, a megbecsülés jelképét. Így búcsúztak a munkapadtól a jövő munkásai, hogy hamarosan visszatérjenek hozzá.

Lehet, hogy álcád az olvasók között, aki érzelgősséggel vádol majd a ballagáson szerzett legszebb élményem miatt. A zöld lombok mégis a régi május elsejék emlékét elevenítették föl; a satuk hosszú sora régvolt inassorsok gyötrel- mei:-e_vdalt; a faldíszített műhelytermek látványa az ember, a munka és az eszköz mai viszonyát mutatta meg; s a szomorúan, de magabiztoson ballagó, sötét ruhás fiatalemberek a jö>vő képét rajzolták föl bennem. Micsoda erőfeszítés van az emlék képek én a mai valóság között; milyen felbecsülhetetlen értékű történelmi harc előzte meg a vaa és a holnap érettségizett munkásának a megjelenését, a munkapadoknál edződött mérnököt és vezetőt, a munkás és a munka szocialista viszonyát!

Sokakban — tudom — az örökös ismételgetés érzetét kelti e gondolatsor; néha únalmasnaK, máskor fölöslegesnek tartják az emlékezést. De napi örömeink és gondjaink Között fölmérjük-e, hogy mit jelent itt élni, s hogy — jelképesen — a satupadok között születik és termelődik újjá vala- mennyrünk gazdagodó élete? Hogy a munka nem gyötrelem már, s ha jól csináljuk, végképp nem az; hogy régen a kevesék által megbélyegzett -proli" nem létezik már; hogy harminc év óta a munkásra tekinthet minden szempár, hiszen osztálya úgy birtokolja a hatalmat mindannyiunkért, hogy a legtöbbet vállalja az értékek előállításából is. Üj munkások százezrei születnek, s bár a születés fogalmát, tényét mindenki megbecsüléssel övezi; hitet tud-e tenni teljes odaadással a munkásszületés, a megváltozott élet folyamatosságát, felfelé ívelését biztosító »vérátömlesztés« mellett? Azt tapasztalom: egyre többen értik mai életünk lényegét, mégsem árt utalni rá. Hiszen a nagy változás tanúi vagyunk; új generációk nőnek föl, s ezek tölünk tanuljak értékelni, becsülni, élni az egyedül emberi életet.

Együtt ballagtam a balladákkal. Ütravalót kaptak, s ösztönző szót: »Induljatok hát..." Ahogy ismerem őket, nem tétovádnak. Az iskola — ahol virág szorult minden satu "ölelő karjaiba" — együtt nőtt fel Somogy iparával. Es minden megyei tanintézet, ahol a jövő munkásai tanulmányozzák az anyag természetét, a legjobb fogásokat, a munka értelmét és tudományát. Megnéztem újra: az 1945. évi somogyi munkás- létszám ötszörösére / nőtt. Ezért élünk sokkal jobban, mint harminc évvel ezelőtt. S a felnőtt gyárak, az üzemek révén, melyek szívják magukba az ifjú tehetségeket. Tudjuk-e kellőképpen értékelni e változást? Lakatost, kovácsot, hegesztőt régen is tanítottak, ha az volt is a fő feladatuk, hogy a piacon bevásároljanak a mester feleségének, hogy takarítsák a lakást, a műhelyt. De művelt munkásra, értelmes emberekre. az ország, a világ gondját is vállán hordozó emberük’ re akkor nem volt szükség. Azok csak »árthattak volna« a főnökeiknek.

M

i azonban nem nélkülözhetjük őket. Új közösségek születéséről, a brigádok összetartó erejéről, felajánlásokról és versenyekről, sikerekről és az emberiség, a közösségi érzés legkülönbözőbb megnyilvánulásairól szinte naponta számol be az újság. Nem tagadom: valóban ismétlés, ha ez jutott eszembe a munkásosztály új képviselőinek életkezdési ünnepén. De hát hiszem, hogy rájuk még jobban számíthatunk, mint az elődeikre. S ezt az »ősök* sem vehetik zokon, hiszen az ö vérük, az ö szellemük hatja át az utódok minden lépését.

Nem »sanda mészárosként", hanem sok fiatal véleményének birtokában kell elmondanom: még szebb lehetne a kép. A fiatalok egy része ugyanis félreértett valamit. Ne rájuk, hanem magunkra vessük a követ. Hogy érettségizett, leendő munkásokat tanítanak a szakközépiskolákban, az jó is, értelmes és célravezető. Hiszen nem lehet mindenkiből mérnök vagy technikus. (Ma már akkor sem, ha technikumban kezdte a tanulmányait, s a reform következtében — időközben nem is egyszer — megváltozott az iskola jellege,) Számomra mindenképpen rokonszenves, ha azt »táplálják be" az intézetek növendékeibe, helyesebben arra nevelik őket, hogy »márpedig itt elsősorban leendő munkásokat képezünk". De nem lehet kifogástalan a módszer, ha a fiatalok így »vonják le ebből a következtetést: »Akkor nem erőltetjük magunkat; munkások akkor is lehetünk, ha éppen át’ csúszunk az érettségin". Nem egy fiataltól hallottam ezt. Pedig értelmes, képzett munkásokra van szüksége a társadalomnak — és nem érettségi bizonyítványokra. Mintha helyenként még mindig a visszájára fordulnának a törekvéseink. Talán érdemes elgondolkozni ezen, és megkeresni a célravezetőbb utat. Hiszen az a jó, ha a mérnök, a technikus, a munkás hivatása magaslatán, felkészülten, és az új ismeretek befogadására készen vállalja leendő életművét, a munkát. "Téveszmém" talán, mégis az a véleményem: jobb, ha a mérnök, a technikus is munkásként kezdi, ha előtte megismeri a hegesztőpisztolyt, az esztergapad minden fogását; ha magáévá teszi a munkás gondolkodását, elkötelezettségét. Akkor okvetlenül jobb vezető, jobb mérnök, technikus lesz belőle; s nem lennének kétségei afelől, hogy diplomával és Oklevelekkel, tudományos fokozatokkal is a munkásosztály — azaz az egész magyar nép — érdekeit hivatott képviselni.

M

i történt az elmúlt harminc évben? A történelmi fordulat ezernyi összetevőjét nehéz volna felsorolni, Egy azonban bizonyos, és ezt kérem, mérjék le saját életükön; harminc év óta senki semmit nem erőltetett ránk — érdekeinkkel ellentétben. Választunk és választhatunk. Emberi jogok ezek, évszázados küzdelem eredményei. Választhatunk lakóhelyet és iskolát, szakmát, élethivatást. Ninese- nek^ "jobbágykötelmeink", s nincs hazánkban munkanélküli — legföljebb az, aki nagyon válogatós, önállóan választ)la’ tunk élettársat, már nem a vagyon, a gyarapodás vágya hoz össze két fiatalt. Választhatunk a piacon, az üzletekben — van miből; választhatunk a munkahelyek között — nézzék csak álláshirdetéseinket. Válogathatunk a művelődés áldásaiból, s eldönthetjük szabadon: hová tartozunk. Es választhatjuk képviselőinket a párt-, az állami és a társadalmi élet

legkülönbözőbb posztjain. Most éppen az országgyűlési képviselő-választás jelölő gyűlései zajlanak az országban. Nem véletlen, hogy, munkást és satut, a párt munkáspolitikáját említem mai jegyzetemben.

Ha végiggondoljuk'az elmúlt négy év eseményeit, ha készülünk a képviselő-választú ;ra, eszünkbe juthat az iskolai kép. a .szülelő munkások búcsúja, s a virág a satuban. A munlcásember, a munka, a munkás politika, megbecsülését fejezte ki.

Javon Bcla