Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-13 / 110. szám

Marcalion győzőt! a Lábod ftWíí-N. Kinizsi 2:1 (0^1) Csurgó, 350 néző. Vezette: Fenyvesi. Csurgó: Jancsi — Szmolek, Máté, Polgár, C. Kovács, Hosszá (Kis- géczi), Luka, Kiss Nagy, péntek, Kovács I.. Edző: Bolia József. N. Kinizsi: Márkus — Varga, Kömpf, Gresák, Deák, Fodor, Németh, Gotvakl (Szabó), Ilics, Scgesdi, Zákányi. Edző: Szabó Pál. Az alacsony színvonalú első félidőben a vendégek többet támadtak, és egygólos előny­höz jutottak. Szünet után fö­lénybe került a Csurgó, és si­került a maga javára fordítani a találkozót. A vendégek nem tudták sportszerűen elviselni a 'Vereséget. Először Zákányi utánrúgásért, majd Kömpf és Kuka kakaskodásért, ezt köve-, tőén Gresák és Márkus a mér- kőzésvezetővel szembeni tisz­teletlenségért kényszerült a pálya elhagyására. Góllövők: Kovács L. (11-esből), Nagy, illetve Segesdi. Jók: Szmolek, Polgár, Péntek, illetve Deák, Fodor, Segesdi. Csurgó ifi—N. Kinizsi ifi 3d) Vörös István Taszár—Latinca SE 0:0 Taszár, 100 néző. Vezette: Ducsai. [ bula. A hazaiak közül senki sem játszott jól. Kovács Tibor Lengyeltóti—Somogy- tarnóca 3:2 (1:2) Lengyeltóti,- 300 néző. Ve­zette: Pesti. I Lengyeltóti: Szabó — Jozó, ! Kesztyűs, Tóth, Hosszú, Schmida, Mátyás, (Szalai), Komócsin, Nagy (Csordás), Sándor, Kollár. Edző: Csordás László. Somogytarnóca: 1 Kótai — Fábián, Pintér, Honért (Sátori), Novák, Molnár, Nagy I., Kovács I. (Nagy IU.), Nagy II., Horváth, Kovács II. Edző: Bolhói ; Ferenc. A jó iramú, kemény mérkő- ; zésen végig a hazaiak támad- ! tak többet. A vendégek csak j szórványos ellenakciókra vál- j lalkoztak. Szünet után öt perc I alatt sikerült a hazaiaknak megfordítaniuk a mérkőzést. Fábiánt vitatkozásért a játék­vezető kiállította. Góllövők: Komócsin, Schmida, Sándor, illetve Nagy X., Nagy II. Jók: Az egész hazai csapat, illetve I Kótai, a mezőny legjobbja. Lengyeltóti ifi—Somogytarnóca 1 ifi 2:1 Dr. Körmendy István Lábod—Marcali SE 2:1 (1:0) zott. A jobb helyzetkihaszná­lás döntött. Góllövők: Kenéz, Ritoa. Jók: Kenéz, Vass, Ko­vács, a hazaiaknál nem volt kiemelkedő teljesítmény. Balatonlelle ifi—Somogyi ifi 5:2 Varga Tibor K. H. Vasutas—Hetes 1:0 (0:0) Cseri pálya, 100 néző. Ve­zette: Vajda. K. H. Vasutas: Szalai — Méreg, Hajdó, Kaszás, Kéki, Steller, Tör­zsök, Kelemen, Bakos (Tóth j.), Tallián, Tóth S. Edző: Bartha La­jos. Hetes; Siszler — Budai, Ba­lázs, Csonka, Hegedűs, Stágl, Bí­ró, Dómján, Ehl (Oláh), Göncz, Landek (Egerszegi). Edző: Göncz István. Alacsony színvonalú, csap­kodó játék, és gyenge hazai csatárteljesítmény jellemezte a játékot. Inkább a védők je­leskedtek. Kelement az 50. percben feleselésért kiállítot­ták. Góllövő: Steller. Jók: Mé­reg, Hajdó, Kaszás, Steller, il­letve Schiszler, Budai, Lam- dek. Az ifjúsági mérkőzésre a he- tesi fiatalok nem érkeztek meg. Simon Ferenc Barcs—Fonyod 5:2 (2:0) Taszár: Szarvas — Koza, Beder- na (Schalm), Farkas, Varga, Zsili- na, Hirth, Ernyes, Halász (Ka- ceus), Nagy, Tóth. Edzó: Balatoni Sándor. Latinca: Török — Weisz, Balázs, Harmath, Mika, Horváth K. (Matics, Szukics (Horváth R.), Szita, Pákái, Borsfái, Tarr. Edző: Borsfái Géza. Alacsony színvonalú, gyenge iramú találkozó, mindkét kapu előtt több kihagyott helyzettel. Győzelmet egyik csapat sem érdemelt. A 78. percben Be- dema súlyosan megsérült, és kórházba szállították. Jók: Farkas, Nagy, Tóth, illetve Török, Harmath. Vadas Tibor Kiss J. SE—Babócsa 4:1 (1:0) ! Babócsa, 300 néző. Vezette: : Horváth I. Marcali, 550 néző. Vezette: Ihász. Lábod: Márkus — Németh II., Németh I., Kovács (Koósz), Wirth, Ternai, Csabi, Lieber, Dorogi, Iván. Edző: András József. Mar­cali : Király — Dunkler, Ható I., Beck, Kiss, Rigó (Kusz), Pálfi, Szántó, Korona, Haló n. Edző: Bősz Ádám. Érdekes mérkőzés! A ha­zaiak szinte végig egy kapura játszottak, mégis a vendégek rúgták a több gólt. A Marcali a helyzetek egész sorát hagyta kihasználhatatlanuL Góllö­vők: Kozma, Ható I. (öngól), illetve Pálfi. Jók: Márkus, a mezőny legjobbja, Németh I., illetve Dunkler, Beck. Marcali ifi—Lábod ifi 4:0 Bősz Adám Barcs, 700 néző. Vezette: Tá­las. , Barcs: Piros — Pintér, Karsai, Kiss, Bőrösök, Dóczi, Hoffer, Tóth j (Molnár), Gyergyák, Gulyás, Ben- : esik (Kovács Z.). Edző; Máyer György. Fonyód: Fenyvesi — Ve- csera, Gyuricza, Horváth, Pápai, I Farkas, Landor, Tavaszi, Nagy S., ! Markovics, Basics (Soós). Edző: dr. Vida János. A kiegyenlített első félidő­ben a barcsiak kétgólos veze­tést szereztek, melyet a ven­dégek szünet után három perc alatt ledolgoztak. A jól hajrá- j zó hazaiak ha nehezen is, de i megérdemelten győztek. Gól- I lövők: Gergyák (2), Bencsik, Gulyás, Tóth, illetve Nagy S., Balics. Jók: Kiss, Dóczi, Gu- j lyás, Gyergyák, illetve Farkas, i Tavaszi, Nagy S. Kiss .1. SE: Fekete — Horváth I., Tiiinger, Bartl, Szabó, Pordán, Czabula, Halász (Horváth L.), Pu­ha, Házi, Lcrch, Bán. Edző: Két­szeri Ferenc. Babócsa: Vangyia — Arany, Kerényi, Orosházi, viro- vecz, Vukmann, Orsós, Luczek, Csüzdi, Takács, Kiampauer. Ed­ző : Bukovits István. Végig a vendégek játszottak j fölényben, s helyzeteiket ki is I használták- a. szétesően játszó és ilyen arányban is megérde­melten alulmaradó hazaiakkal szemben. Góllövők: Szabó, Czabula, Horváth L., Házi, il­letve Takács (11-esből). Jók: Horváth, Szabó, Pordán, Cza­Balatonlelle—N. Somogyi 2:0 (1:0) Nagyatád, 100 néző. Vezet­te: Németh. Balatonlelle: Both — Bolia, Ke­néz, Vázsonyi, Bordán, Bruncz, Vass, Kovács, Androsovits, Ta­kács, Riba. Edző: Cser László. N. Somogyi: Enzsöl — Turnár (Papp), Hollós, Szalai, Bcre, L<i- dos, Gőczc, Giczinger, Varga, Kal­már, Kisrigó. Edző; Oláh Ferenc. Csaknem 80 percen keresz­tül játszott mezőnyfölényben a hazai együttes, de a kapu előtt elfogyott a csatárok tu­dománya. Lados 11-est hibá­Barcs ifi—Fonyód ifi 12:# Pandúr Ferenc A bajnokság állása: 1. Barcs 24 19 1 4 76-26 39 2. N. Kinizsi 24 15 5 4 76-30 35 3. Kiss J. SE 24 16 2 6 75-32 34 4. B.-leUe 24 13 3 8 61-40 29 5. K. H. Vas. 24 12 4 8 43-36 28 6. Latinca SE 24 10 6 8 39-36 26 7. Taszár 24 9 8 7 36-42 26 8. Marcali SE 24 10 5 9 46-3« 25 9. Hetes 24 11 3 10 56-60 25 10. Fonyód 24 9 2 13 43-49 20 11. S.-tarnóca 24 7 5 12 52-60 19 12. L.-tóti 24 7 4 13 35-55 18 13. N. Somogyi 24 8 2 14 42-65 18 14. Csurgó 24 7 4 13 33-56 18 15. Lábod 24 5 3 16 34-75 18 16. Babócsa l 24 4 3 17 37-75 11 Öreg néni — fagylalttal Az utasok már fölszálltak. A nyolcas csuklós busz éppen indult volna. A motor fel- bögött, a kalauz ujja már a csengőn volt, mikor egy fej­kendős néni kapaszkodott föl a'hátsó ajtón, kezében nagy tölcsér fagylattal. A kalauz arca elborult. A tőle telhető legszigorúbb hangon szólt rá a nénire: »Nem szabad fagylaltot fel­hozni a kocsira! Az idős asszony megszep­pent. Most mit csináljon? Szálljon le? De hát akkor újabb órát kell várnia... A kalauz mintha megérez­te volna ezt, pergő nyelvvel »elsorolta« a lehetőségeket: »Szálljon le, vagy dobja el a fagylaltot.« Azután, mikor látta, hogy a néni még min­dig bizonytalanul áll, nyo­matékosan hozzátette: »Ma­gára várunk/« A néni ránézett a nagy tölcsér fagylaltra. »Dobjam el a háromforintos vanília­fagylaltomat? Fiatalasszony koromban hányszor megkí­vántam, amikor a cukrász triciklijén megláttam a szí­nes fagylaltgömböket... De hát akkor még a gyerekek­nek se jutott rá, nemhogy nekem. Hogy megnéztek vol­na akkor az emberek egy ilyen nagy tölcsér fagylalt­tal. És most dobjam el? A kalauz óráknak érezte a másodperceket. Ujjúval ide­gesen dobolt a csengő gomb­ján. A sofőr is hátranézett: miért nem jelez már, ha egyszer »idő van«. A néni * egyszerre csak nyalni kezdte a fagylaltot ■—• ott, ahol állt, a busz leg­alsó lépcsőjén. Falt, hab­zsolt. Kezében remegett a tölcsér, arcának ráncai még jobban elmélyültek az eről­ködéstől. Minél előbb és mi­nél többet megenni, hiszen nem szabad ennyit elpaza­rolni ... A kalauz dühöngött. Hát nem megeszi! ö már csak megeszi, ha száz ember vár is rá! Az utasok nem figyeltek a kalauzra. A nénit nézték. Néhányon mosolyogtak, a többség azonban szomorúan nézte a fagylalttal küszködő öregasszonyt. Hogy miért voltak szomorúak? Nehéz volna megmondani. Talán, mert a néninek éppen ritka csemegéje okozott szenve­dést. .. Talán egyszer ök is igy küzdenek majd az »apró örömökért«, amelyek már nem is valódi örömök? Fél perc telt el. Már alig volt a fagylaltból, -mikor a tölcsér kiesett a néni kezé­ből, — le a járda szélére. A kalauz villámgyorsan meg­nyomta a csengőt, a motor újra felbőgött. A néni pi- hegve roskadt le a leghátsó ülésre. Álián csöpögött a fagylalt, de ő már fáradt volt ahhoz, hogy letörölje. B. F. 1 ,,Zengjen dalunk Balatoni dalostalálkoző 'l ize Hegy kórus félezer dalosa randevúzott a hét vé­gén Siófokon, a Lidó szálló különtermében. Változatos, gazdag tartalmú találkozó í volt, melynek méltatásakor nem is a kórusok léte, fejlő- | dése, gazdag múltú működése 1 ragad meg elsősorban, hanem i néhány kórusmű tökéletes tolmácsolása, a zenei kompo­zíció hűséges interpretálása. | Nem az előadók, hanem a ! művek oldaláról próbáljuk i megközelíteni a dalostalálko- j zó tartalmát. A népdalok, népdalfeldolgo­zások változatlan népszerű- j ! ségnek örvendenek a dalos | | kedvű szövetkezeti énekesele í j és a hozzájuk csatlakozott ta- 1 gok körében, s egyre nagyobb i teret kapnak mellettük a tör , megdalok dinamikáját, friss ritmusát idéző munkásmoz­galmi ihletésű művek. Nem csappant az érdeklődés a régi zeneszerzők iránt sem, bizo­nyítja ezt a találkozó mottó­jául is felírható Vedd át a dalt című Hände l-kórusmű megszólaltatása, mellette Pur­cell, Pitoni, Erkel, Bach mű­vei. Egy arányaiban is monu- | mentális hatású mű kívánko- i zik az élre: Bárdos Hajos Kdl- j csey Ferenc A földhez című ódájára írta, s a kaposvári Vikár Kórus szólaltatta meg. A szerző következetesen kö­tődik a szépirodalomhoz, kó- j ruskompozícióiban különö­sen nagy teret kap a reform­kor költészete. A földhez-t 1951-ben zenésítette meg, s| ritkán hallható. Pedig milyen , aktuális, hiszen a költő a vi­lágmindenség megismerési vá­gyától, a múlt században fel- j virágzó tudománytól ihletet- i ten vall az ódában. Ezt »költi át« zenébe, a mai ember gon­dolat- és érzésvilágához a j komponista. A Vikár Kórus | Zákányi Zsolt vezényletével nagyszerűen hitelesítette a mű j intellektuális kapcsolatrend­szerét és patetikus emelke­dettségét. Ami igen kevés kó- | rusnál volt tapasztalható: jól érvényesültek a műben a szó- ! lamok karakterjegyei, s ne- j mesen olvadtak harmonikus egységgé a pátoszteli szárnya­lásban. A kórus emellett Bach Honszeretet kantátájának j részletét adta elő, s Alexand­rov Poéma Ukrajnáról című lírai művét. A lelkes ünnep- • lést kiváltó előadásban külö- ; nősen Magyar Róbert szóló­éneke ragadott meg bennün- j két. A kórust Kardos Kálmán kísérte zongorán. A Bárdos-mű mellett a má­sik nagy élmény Lóránd Me- < netének tolmácsolása, egy ha- | sonlóan nagy múltú énekkar, j a kecskeméti Kodály Kórus j előadásában. Zsiga Lászlóne vezényletével. A kortárs szer- \ ző művében a már említett j munkásmozgalmi kötődés ere­detisége, őszintesége a megra­gadó. A Kaposvári Mynkás- kórus repertoárját is hasonló vonzalom jellemzi; gondolunk j itt Cserháti Latinca-balladá- jának, vagy Lendvay Új kor \ nyitánya című művének meg- I Népművészeti szőttesek A Debreceni Háziipari Szövetkezetben készült szőtteseket több mint százféle hajdúsági motívum díszíti. Ezek a nép- művészeti szőttesek, illetve szűrrátétek és szürhímzések ismertek határainkon túl Is. szoláltatására, K lausz Róbert vezényletével. A mozgalmi da­lok frissesége. ereje' hatotta át a balatonboglári vegyes kar Novikov-előadását is. s szinte rímelt rá a káli Bartók férfi­kar másik dala e szerzőtől: Szállj, te büszke ének ... A művek kapcsán nem fe­ledkezünk meg á jelenlevő szerzőről sem, mert Karai Jó­zsef zeneszerző-karnagy több kórust is kísért zongorán. Tí­már Imre a százéves Dalkört és a Bányász női kart vezé­nyelte. Jó okunk van arra, hogy a siófoki zenekultúráról — egyetértve Maróti Gyulá­nak, a KÓTA főtitkárának méltatásával — külön is szól­junk. Mindkét kórus az egy­nemű karének kiváló példáit nyújtja, igen jó lenne, ha leg­alább egy kamarakórus .kere­tein belül találkozna a két csoport. A közös vezető jó zá­loga ennek. Melléjük zárkózik fel a Háziipari Szövetkezet női kara S. Szerdahelyi Katalin vezényletével, s a városi ka­marazenekar kíséretével. Több Karai-művet is hallottunk a találkozón, különösen az, üde Tavaszi dal a megragadó, szí­nes könnyedségével. A siófoki és a miskolci háziipari szövet­kezet női kara adta elő. A népdalok vegyes kari fel­dolgozásában a kortárs szer­zők közül Bárdos Lajosnak igen nagy érdemei vannak. A Tiszai dallamokat a jászladá- nyiak kara, a Népdalkóruso­kat és a Dana-danát a sopro­ni Testvériség Kórus adta elő. Az utóbbi tolmácsolásában jól érződött a folklór rusztikus színezete is. tapasztalható ugyanis, hogy néhány kórus a népdalfeldolgozást, valószínű­leg a klasszikus interpretációk visszahatásaként, »túllinom- kodja«. Ha az egységesen magas színvonal még neifi is jellem­zi valamennyi résztvevő éne­két, a feloldódás a dalban mindenképpen. Hiszen férj, feleség, munkatársak, kétke­ziek és értelmiségiek, sőt apa és lánya találkoznak össze ezeken az előadásokon. Ezért jó, hogy van a dalostalálkozó, s ezért,érdemelnek elismerést a rendezők: a megyei KISZÖV és a siófoki házigazdák. Annak viszont kevésbé örülünk, hogy ez a randevú megmarad az egymást hallgatás szűk köré­ben. Bizonyos vagyok benne, hogy a somogyi szövetkeze­tekben — Kaposváron és Sió­fokon — van néhány olyan szocialista brigád például, amely meghívást érdemelt volna erre a találkozóra. Együtt bizakodunk dr. Törley Dénessel, a városi tanács mű­velődésügyi osztályvezetőjé­vel, aki megnyitójában el­mondta, hogy jövőre már az új művelődési központ nagy­termében méltóbb lesz ren­deltetéséhez e találkozó. De nem szabad elfelejteni: az új intézmény csak egy ideig csáberő a közönség szamára, s nem helyettesítheti a folyama­tos szervező és propaganda- munkát. Ez utóbbi csak emel­te volna a mostani siófoki ta­lálkozó fényét is. Tröszt Tibor Kolhaps Mihály újra köztünk »Gondoskodni kell arról, hogy az értékes, szocialista eszmeiségű művészeti alko­tások mind nagyobb töme­gekhez jussanak el« —mond­ta ki a közművelődési határo­zat. A Csiky Gergely Színház ennek szellemében szevezett új előadást az év legsikere­sebb produkciójából, Sütő András erdélyi magyar író Egy lócsiszár virágvasárnap­ja című drámájából. Szerdán este újra felcsen­dül a biblikus szépségű sze­relmi vallomás: »Az ö fogai hasonlók a juhoknak nyájá­hoz. melyek feljönnek a für­dőből és meddő azok között nincsen ... arca úgy láttatik, mint a hajnal, szép mint a hold, tiszta mint a nap, csak meg ne szomorodjék; akkor \ rettenetes, mint egy zászlós tábor*. A más anyagból font mon­datok csattannak! »A forra­dalom nem népszokás, hogy dátumokhoz igazodjék!■» Kol- haas Mihály gyötrelme« útját kísérhetjük végig, egészen a végső felismerésig. Országos nagy siker a ka­posvári előadás. Kappéter Ádámné színházi szervező elmondta, hogy a szerdai fel­újításra a kaposvári járásból hívtak meg embereket. Nem egy település közülük »fehér folt« volt: a helybeliek nem jutottak el a megyeszékhely­re, színházi előadást látni. A mostani előadással nem titkolt szándéka a színháznak az, hogy a jövő évre bérlete­seket szervezzen ezekből a falvakból is. Hogy a »fehér foltok« egyre kisebbek legye­nek! Ezért újítják fel a tava- I lyi évad egyik legemlékeze­tesebb előadását (Shakespea- I re: Ahogy tetszik) is egy más i alkalommal. Miként a szín­házi művészeti tanács leg­utóbbi ülésén elhangzott: szeretnének később egyfajta »darabbankot« létrehozni. A sikeres produkciókat együtt tartani későbbre, esetleg más évadban is. Sütő András drámáját szer- [ dán kaposfői, kadarkúti, bár- ; dibükki, somogysárdi, igali, göllei, nagybajomi, Somogy* ! szili, visnyei tsz-tagok, mun- : kások, értelmiségiek tekintik meg. Hatszázhuszonhat em- j bér. Pótszékeket kellett be­rakni. A márciusban kezdő­dött szervezés eredménnyel járt. A siker, a sokáig világo- ló élmény sem maradhat el. L. L. Somogyi 5 l

Next

/
Thumbnails
Contents