Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

Ki írni többel a Szovjetunióból a Szovjetunióról

Két somogyi csapat a negyvennégyből

Az Oktatási Minisztérium, a | Munkaügyi Minisztérium, a ' KISZ központi bizottsága és a í Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége — a Lapkiadó 1 Vállalat közreműködésével — I Ki tud többet a Szovjetunióból I a Szovjetunióról címmel országos vetélkedőt hirdetett a középfokú tanintézeteknek, me- 1 lyek már túl vannak a verseny elején. A versenyben 230 isko- j la 14 ezer tanulója vett részt. í Azt hiszem emlékezetes marad a somogyi részvevőknek a kaposvári verseny, melyen szépen szerepeltek a csapatok. Nem | várt vendéggel, Grigorij Csuh rajjal ismerkedhettek meg a j somogyi versenyzők.

Az országos döntőbe negyvennégy, egyenként négytagú j csapat jutott, köztük van a Somogyot képviselő nagyatádi j Ady Endre Gimnázium és j Szakközépiskola, és a kapós- J vári 503-as Ipari Szakmunkás- j képző Intézet lelkes csapata is.

A versenyzők 4-én érkeznek Budapestre és 6-án állnak a kamerák elé, a döntőt a televízió is közvetíti. A fődíj: egy Latvija típusú mikrobusz.

A fölkészülésről beszélgettünk a két somogyi csapattal.

A szakmunkásképző csapat- kapitánya: Szabó Gyula. Rádió-, tévéműszerész szakmát tanul. A verseny többi részvevője: Cselik Tibor, Radics

László és Sipos József rádió-, tévéműszerésznek készülnek. A

csapatot Végh Jenő tanár készítette föl.

— Hallgattam a rádió péntek reggeli műsorát, melyben ugyancsak szó volt a versenyről. Mi, szakmunkásképzősök fájlaljuk, hogy csupán a gimnáziumokat emlegették a részvevők között... — így a tanár.

— Hogyan készültek föl?

— A csapat tagjainak a Szovjetunió példányai megvannak. Más kiadványokat is beszereztünk, s hozzá tartozott a fölkészüléshez, hogy a szovjet irodalmat is alaposan áttanulmányoztuk. Rendszeresen forgattuk a napi sajtót. Azután »edzéseket« tartottuk, melyeken nemcsak a felkészülésből vizsgáztak a tanulók, hanem versenyzésből is.

Nagy a hajsza Nagyatádon. Egyrészt a verseny izgalma, a döntő köze.lisége okozta, másrészt a városba a húsz előfizetéses Szovjetunió című folyóiratból csupán öt érkezett meg. s folyik a diákok nyomozása a még meglévő három után. Varga József igazgató pénteken szerencsésen rátalált egyre a női fodrászatban. A nagyatádi csapat tagjai: Horváth János, Kárpáti Csilla, Rotter Magdolna és Szombatfalvi Eszter.

A diákok lelkesek, igazgatójuk, aki fölkészítette őket, azt mondta: »Meg fanatizáltam«

őket... Szeretnénk megnyerni azt a kisbuszt...

H. B.

Filmjegyzet

AZ ÖREG

Következetes vonzalom fűzi Révész György filmrendezőt az irodalomhoz. Legjobb filmjeinek ihletője vagy a könyv, vagy a művek sorát magába foglaló életmű. (Elég, ha csak utalunk a Goda Gábor művét feldolgozó Volt egyszer egy család'ra. a Karinthy Frigyes kisregényét filmre vivő Utazás a koponyám körül című filmre, avagy a nemcsak Szerb Antal művét megelevenítő, hanem róla is valló A Pendra- gon legendára.)

Ritmusában is alkalmazkodik a film az öreg mindennapjaihoz, ez a ritmus azonban talán túlságosan is lelassul helyenként. S ezt ott érezzük igazán, ahol a környezetrajzoló próza erényeit próbálja pontosan visszaidézni a kamera. A könyv jellemrajza és a film jellemábrázolása, akár a címszereplőnél, akár Harsányt Gá~ bor játékában, igényes párhuzam. S ezért illeti elismerés igazán a filmre vivőket.

I Pályázat — gyermekekért

Gyakran találkozom velük. Utcán, féltucat apró gyerek | kezét fogva, vagy ahol lakom, j annak az épületcsoportnak az I udvarán. Magamban az embe- j riesség közkatonáinak nevezem | őket, az egyenköpenyes csecsemőgondozónőket, akiknek ál- I dozatvállalása több, mint pénz- kereseti lehetőség. Nem lehet I csak pénzzel megfizetni, ök nálunk jobban tudják, hogyan születhetett nappallá tenni«

Napnyi meleget nak magukból. »Bensőjükből vezérlő« emberiességgel bírnak. Bogáncs, ahogy bogáncshoz kapaszkodik: ez a

család. Ök olyanokat pászto- rolnak — olyan apró gyerekeket —, akik nélkülük sohasem tudnák megismerni ezt a fogalmat.

Hogy még eredményesebbé váljon embert építő munkájuk, azért neveztek be a harminc éven aluliak csaknem valamennyien az Alkotó ifjúság pályázatra. Kilencen írták le elképzeléseiket! — vágyaikat' — papírra. Sok jó kezdeményezés elindítói ezek a pályaművek. A Somogy megyei Tanács kaposvári, Dimitrov utcai csecsemőotthona fiatal gondozónőinek pályamunkái.

Kisóvoda létrehozását sürgeti egyikük. A gondozáson kívül ugyanis egyénileg is sokkal bensőségesebb együttlétet szeretne megvalósítani. Így az óvodahelyiségben tartózkodókkal az óvónő, az »otthon« tartózkodókkal a gondozónő tudna eredményesebben foglalkozni. A játékok használatát is előbb tanulnák meg a gyerekek, s az önállóságban is előrelépnének.

Le nem irt törvényeink című dolgozatában arról a többletről ír az egyik pályázó, amely minden hivatásszerető gondozónőnek sajátja kell legyen. Érdekes gondolatai vannak a gondozónői állandóság biztosításának módszereit illetően. És íme egy újabb pályamű! A felnőtt és a kisgyermek kapcsolatának további elmélyítéséről szól, gyakorlati tanácsokat adva. Ez a szempont egyébként még más gondozónőt is megragadott, bizonyítva

amely még egy gondozónőt írásra késztetett. De izgalmas kérdés a következő .is: Hogyan fejleszthetjük tovább kicsinyeink játéktevékenységét a mi sajátosságaink között? Gyakorlati értéke természetesen az elméletinél is nagyobb, ha az átgondolt programot gondosan és szeretettel valósítják meg.

Ha én terveznék csecsemő- otthont — ez is egy cím a pályázatok közül. Az első két oldala valódi tervrajz. Méretekkel, arányokkal. írásban rögzítve az egyes részek szerepét, berendezését.

Jó volt végigolvasni ezeket a tanulmányokat. Az értelmen kívül a lélek szólt belőlük. Már a jeligéjükkel megragadtak: A száz kicsi, Zolikánk,

Zsófika, Gyermekünk, Napos udvar.

Feltűnt az intézményben folytatott beszélgetéskor a sok birtokosrag is. Mint sajátjukról beszélnek a száznégy kisgyerekről. Három műszakban dolgozva, nehéz munkát végeznek. Szombatjuk vasárnapjuk

nincs. S ha hétközben a szabadnapjukat megkapják, talán éppen a vőlegény, az udvarló nem ér rá. Balázs Lászlóné intézetvezető és Horváth Kál~ mánné intézetvezető-helyettes mondta: »Itt mindennap újítani próbálunk.«

Száznégy — néhány hónapostól a harmadik életévét elérő — gyermek érdekében. Kohéziós erő: az emberségük.

A pályázaton Fehér László- nét jutalmazták az első díjjal — ezer forinttal —, két második és két harmadik díjazott is volt, Kiss Júlia, Kiss Anna, Gerei Piroska és Sebestyén Klára gondozónő. A többiek könyvjutalmat kaptak.

Valóságos tudományos munka a Hogyan biztosítanám ki! csínyeink változatos étrendjét? j című pályamű. Kalóriákkal, a I tápanyagok helyes arányának j kialakításával segíti a továbbiakban az intézményt. Nem elégszik meg általánosságokkal a szerző. Étlaptervezetet mellé- j kelt a különböző korú kisgyer- ' mekek számára készítendő éte- az »éjt lekből. Ez is olyan téma volt. kifejezés, ár asztaAkadémiánk

SZÉCHENYI ISTVÁN, Arany János, Eötvös József, Eötvös 1 Loránd, Bartók Béla, Kodály \ Zoltán, Erdei- Ferenc. Talán a legnagyobbak a nagyok közül, akiknek neve a Magyar Tudományos Akadémia 150 éves múltjával összekapcsolódott.

Hazánkban a polgári forradalmat és átalakulást érlelő reformkor teremtette meg az Akadémiát. A nyelvművelő, a nemzeti irodalmat felkaroló tudományos testületre már a felvilágosodás korában szükség lett volna, tényleges megalakulása idején azonban már társadalmi igényként jelentkezett a tudomány művelése, a természeti és műszaki tudomány fejlesztése is. A problémának ez a kettőssége azütán 1849-ig meg is maradt, döntés nem születhetett.

Az Akadémia kezdetben a nyelvművelésre. majd a nyelvtudományra, a régészetre, a műemlékvédelemre, a kritikai tevékenységre és a dramaturgiai alkotó munkára fordította figyelmét, és érdeklődési köréből kiestek a természeti és műszaki tudományok, holott azok ugyanolyan lendülettel fejlődtek, mint az irodalom. Széchenyinek még 1842-ben is az volt a véleménye, hogy csak a nyelv fennmaradása és kiműveltsége mentheti meg a nemzetet.

1849 után azonban terjedt a felismerés, hogy az ország léte nemcsak nyelvének birtoklásától függ, hanem attól is, hogy be tud-e kapcsolódni a 19. század tudományos és technikai folyamatába. Arany Jánosnak, az Akadémia korabeli főtitkárának és Eötvös Józsefnek tevékenysége nyomán szerencsés összhang teremtődött az Akadémián a hazai feladatok és a nemzetközi vívmányok közös érvényesítésében. A nemzeti célok szolgálatába állított tudomány háttérbe szorította a humán és reál tudományok közötti választás dilemmáját.

Akadémiánk harmadik

korszakát Eötvös Loránd neve fémjelzi. A századfordulón bontakozott ki a természeti ér műszaki tudományok valódi szerepe. Eötvös Loránd, Bánki Donát, König Gyula életműve már a majdani szocialista

szemléletének előhírnöke. E korszak jellemző törekvése: a tudományos műhelyek kialakítása.

A két világháború közötti korszakban a konzervatív | szemlélet és a szakmai közép- J szerűség a jellemző az akadémiai tagok többségére. Ebből a szürkeségből emelkedtek ki a korszak nagy természet- és társadalomtudósai, művészei: Fejér Lipót, Zemplén Géza, Kandó Kálmán, Szent-Györgyi Albert, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Szekfű Gyula. És ha egy-egy kiváló tudósunk félreérthetetlenül fellépett a fasizmus megnyilvánulásai ellen, állásfoglalása történelmi súlyú lett még akkor is, ha többé-kevésbé elszigetelt maradt.

A felszabadulás utáni gyökeres átalakulás az Akadémián csak 1949-ben bontakozott ki.

Az elmúlt negyedszázadban egyre jobban érvényesült az a szándék, hogy a tudományos kutató- és alkotómunka a szocializmus felépítésének, az ember új létének és tudatának formálójává váljék. Más szóval, hogy a tudomány cselekvőén vegyen részt a mindennapi élet és a történelem alakításában.

Az Akadémia 135. közgyűlésére iránymutatást jelentenek a XI. kongresszusnak a tudományra vonatkozó megállapításai. Feladatként jelölte meg a kongresszus, hogy hatékonyabbá kell tenni a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítását, és növelni kell a szocialista fejlődésünkkel közvetlenül összefüggő kutatások arányát. Nagy figyelmet kell fordítani a műszaki és természettudományok fejlesztésére, a társadalomtudományoknak pedig segíteniük kell a párt- és állami döntések megalapozását.

AZ AKADÉMIA közgyűlése

részben visszapillant, összegezi az elmúlt időszak eredményeit, részben azonban előre tekint, kidolgozza a jövő feladatait. Az idei közgyűlés minden bizonnyal felméri a kongresszus határozataiból az Akadémiára — mint a magyar tudomány központjára — háruló konkrét feladatokat.

Gáli István regényét írta filmre és rendezte most Révész György.

T.

T.

a hivatásszeretetet.

L. L.

konszak természettudományos

H. J.

Az irodalmi ihletés ellenére ez a film az előbbiektől elütő, más világ. Néhány figurája mintha a Tersánszky Kakukk Marcijából készült azonos című film egy-egy jelleme térne vissza, de lehet, hogy a szereplők azonossága — Haumann Péter, Dayka Margit —, a karakter megelevenítésének néhány »felhangja« ébreszti a nézőt bizonyos hasonlatosságra. Végül is, nem ez a fontos.

A film abban is elüt az előzőktől, hogy ismét fekete-fehér színekben alkot a Révész György vezette gárda. Tegyük hozzá: jó ez a választás, mert a két alapszín és tónusai jól illenek ahhoz a világhoz, ahhoz a főhőshöz, amelyről szól a film. Egy öregmeber utolsó napjait látjuk leperegni, egy veteránét. A bányamentők szivattyúházában találja fel magát, úgy érzi, ott van kéznél, ha jön a baj, s rá meg öreg gépére még szükség lehet. Mert olyan ember, akire nagy szükség volt egykor — a mozgalomban.

Múltjára csak néhány róla vagy általa elmondott mondatból következtetünk. Egyénisége mit k£m változott. Nyers, szókimondó, rendet tartó ... Ahogy sejtjei öregedtek, ahogy tartása hajlott kissé, úgy lett természete is öreges. A múltban megkeményedett gerinces egyéniség, és a mában különössé, magányossá vált, öreges természet teljesedik ki Latinovics Zoltán alakításában.

Nem mondjuk el a film meséjét ... Érdemes az olvasottakkal szembe. Leni a látottakat: gyorsan beigazolódik a rendező következetes Tükörtiszta valóságábr iával együtt lírai balladát iw.íenek I a film eszközeivel az alkotók.

Gyermekkacaj a tanácsteremben

A fekete bőrpárnás, komoly tanácsterem gyerekricsajtól zeng. A dossziékhoz, mappákhoz szokott tárgyalóasztalon most éppen a héthónapos Krop Andrea kap tiszta pelenkát. Körbe-körbe fogócs- káznak a nagyobbak, a kisebbeket pedig a KISZ-es lányok dajkálják.

Nem, nem tévedés: a Kaposvári Villamossági Gyárban tengap délelőtt kismamatalálkozó volt. Ebben a gyárban nemcsak akkor törődnek a dolgozó nőkkel, amikor munkájukkal hasznot hajtanak, hanem terhességük kezdetétől orvosi felügyelettel óvják ■egészségüket. A törvényben biztosított hat hónap helyett már négyhónapo6 terhességük idején úgynevezett gólyabrigádba, könnyebb munkára helyezik át őket. S mikor otthon maradnak gyermekükkel, a gyár akkor sem feledkezik meg róluk: rendszeresen látogatják őket, gondjaik megoldásában segítségükre vannak.

Az is hagyomány, hogy anyák napja előtt meghívják a gyermekgondozási szabadságon levő összes anyukát — kicsinyükkel együtt —, hogy beszélgessenek a gyárról, a családról.

Tegnap a klubhelyiség majdnem kicsinek bizonyult, hiszen csaknem százan ülték körül a roskadásig telt asztalokat. A rengeteg virág között sokmindenről szó esett. Legnagyobb sikere dr. Itzés Balázs gyermekszakorvos előadásának volt, s a legtöbb kérdés is a gyermekápolással kapcsolatban hangzott el, bár a gyári jogász tanácsait is érdeklődés kísérte.

Három fiatalasszony között kaptam helyet, akik egy műhelyben dolgoztak, mielőtt gyermekük született. Lörincz Józsefné kétéves kisfia mellett gyors- és gépírást tanul.

— Az iskolával éppen akkor végzek majd, mire lejár

[ a szülési szabadságom —

I mondta.

Munkatársa, a nagyon fia- | tál Elekes Imréné virgonc 1 Norbertkájával bajlódva elmeséli, hogy ők meg úgy tervezik: december másnapjára | érkezik a kistestvér. Fényké- j pékét szed elő: mindegyiken a család szemefénye. Egy közülük a katonai esküt tevő édes- | apát ábrázolja, mellette a feleség, karján a kicsivel.

— Épp az eskütétel napján i volt egyéves — mosolyog Ele- j kesné. — Tudja, ha meglesz j a másik is, korábban lesze- I reihet a férjem ... Alig vá- I rom. Nélküle elég nehéz.

Húzott, bőszabású blúzában, a terhes anyák mindenttudó. nyugodt tartásával ül Szabó Zoltánná.

— Zollánkával augusztus 18-án járna le a gyermekgon: dózási szabadságom, de négy nappal korábbra várom a testvérkét.

— Nem nehéz így otthon?

— Az ügyes beosztástól függ minden. Eddig ez nekem sikerült, mert a második évet fejezem be hamarosan én is a gyors- és gépíró iskolában. Régebben trafót szereltem, s ez azért is nehezen ment, mert mindig az ujjamra ütöttem a kalapáccsal. Ezért döntöttem úgy. hogy a »gyes« alatt megtanulok valami mást.

Munkatársnőjével, Elekes- nével összekuncognak:

— Meg aztán volt még nehezebb időszakunk i6, mindkettőnknek. Nagyon fiatal férjet találtunk: nappalin iskolába jártak. Mi meg dolgoztunk. Mire aztán levizsgáztak, elvitték őket katoná- j nak. Én most a közeljövőben azt szeretném, ha elmehetnék valamelyik »kismama üdülőbe«. Talán a férjemnek is szabadságot ad arra az időre a honvédség. Nagyon jó lenne két hétig gondtalanul együtt lennünk.

Sikert arattak a Zrínyi iskola úttörői színes műsorukkal. s örültek az anyukák a helyes családi életről vetített filmeknek.

— A többiekkel, a mű- 1

1 hellyel tártják-e a kapcsolatot?

— Minden hónapban legalább egyszer belátogatunk. Elhozzuk a gyerekeket is, megmutatjuk, hogy mennyit fejlődtek. Csak az a baj, hogy elvinni nehéz őket. Távozásnál nagy a cirkusz, mert például az én fiam imádja a kalapácsot.

A találkozó végén előállt az igazgató kocsija: a hármasikrek mamáját vitte haza, az apróságokkal. Gombos Jolán

B8CSSSB