Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-28 / 123. szám
Már nincs messze a nyár Újra divat a tunika A hátgerinc egészségéről ..., ■ '* I Házilag is könnyen előállítható a divatos tJjra divatos a »tunika«. Ez a csinos és mukkom biné vállas « pulóver. Hűvösebb időben tatós modell kockás csipkehorgolással kémintás blúzok kai is csinos és praktikus vi- szült. Ajándék ba kapott szép fonalból még seiet. A fonott öv kétsorosán van a derékra tv-nézés közben is elkészíthetjük, tekerve. (Párizs — Butique-modellek) A hátgerinc a test egész terhét viseli. Sajnos, nem törődünk eléggé épségben tartásával, csak akkor figyelünk fel rá, amikor már baj van, 'fáj, és amikor már nehéz' gyógyítani. Mint minden bajnál, itt is a legfontosabb teendő a megelőzés. A baj akkor kezdődik, ^amikor a gyermek első osz- .tályba kezd járni. A manapság divatos »aktatáska«,, tele füzetekkel, könyvekkel, »meghúzza« a gyermek vállát, hiszen rendszerint jobb kézben cipeli. Így a testhelyzete akaratlanul is deformált, a teher irányába hajlik a hátgerinc. Ha ez rendszeressé válik, a fiatal gerincnél állandósul a helytelen tartás és elferdül. Bár, ha nem alakul ki súlyos deformáció, gyógytornával lehet segíteni. Mindez elkerülhető, ha hátitáskát vásárolunk a tanulónak. A hátitáska viselése biztosítja az egyenlő súlyelosztást, az egyenes gerinctartást; és azért is előnyös, mert a gyermek mindkét keze szabad. Ha már »kinőtt^ a hátitáska viseléséből és más táskával jár, ne feledjük gyakran figyelmeztetni, hogy felváltva, mindkét kezeben vigye. kisebb eltérést észleljük, forduljunk szakorvoshoz. A ferde hátgerinc egész életre szóló egészségügyi és kozmetikai problémát jelent Nagyon sok fiatalnál láthatjuk, hogy lehorgasztott fejjel, görbe háttal jár. Ha figyelmeztetik, kihúzza ugyan magát, aztán ismét felveszi a hanyag nézni. testtartást Rossz Koncert — otthon A ZENEKEDVELŐK szabad idejükben rendszerint muzsikát hallgatnak. Az egyre korszerűsödő technikai berendezések segítségével; ma már csaknem élethű koncerteket lehet rendezni — otthon, ráadásul a világ legkiválóbb művészeinek »segítségével.« A régebbi, hagyományos szerkezet*a lemezjátszó. Alapelve az utóbbi években nem sokat változott, bár a hang visszaadása sokkal tökéletesebb, különösen a sztereo változatoknál. A visszajátszás minősége lényegesen jobb a magnetofonénál, de csak akkor, ha a lemezeket és a lemezjátszót megfelelően gondozzuk. Mit kell tudni a lemezek rend ben tartásáról? Először is azt, hogy a mikrolemez barázdái közé került legkisebb porszem is zavarja a hang tisztaságát, zörejt okoz, ezért a tisztántartás a legfontosabb teendő. A hanglemezek kettős borítóban kerülnek forgalomba. Egy műanyag tasakban, illetve ezzel együtt a borítóban. A kettős csomagolás nemcsak esztétikai szempontból lényeges. A műanyag tasak megakadályozza a porszemek bejutását, a papírborító pedig, hogy a lemez hő, vagy más hatásra deformálódjon. A lejátszás után a lemezeket azonnal vissza kell helyezni a kettős csomagolásba. Időnként puha ruhával — de semmi esetre sem műanyag holmival, amely elektromossággal töltődik —, vagy szarvasbőrrél, esetleg a hang- lemezboltokban kapható speciális törlőanyaggal tisztítsuk le hanglemezünket. A legcélszerűbb, ha a lemez föltevése előtt minden esetben elvégezzük ezt a műveletetA LEMEZJÁTSZÓ tűje szántén nagyon kényes eszköz, ezért ugyancsak sok törődést igényel. A mikro-tű elméletileg einyűhetetten, de a lemezét féltő zenebarát nagyon jól tudja, hogy időnként ká kell cserélni. Különbözőek a vélemények a tű élettartamára vonatkozóan. Ez függ a tű minőségétől és attól is, hogy milyen erővel nyomódik a lemezre. Általában kétezer nagylemez lejátszására képes egy-egy tű, de ajánlatos, ha valamivel előbb cseréljük ki. Ha véletlenül leejtettük a tűt, vagy a lemezjátszó karja1 a lemezre esett, akkor feltétlenül cseréljük ki a tűt, mert helyrehozhatatlanul elroncsolja, recsegéssé teszi lemezünket. Régi típusú, zafír tűt nem érdemes használni! A forgalomba kerülő lemezek általában kétféle sebességgel játszhatók le: 33 1/3, illetve 45 fordulat percenként. Az előbbiek általában a nagylemezek, az utóbbiak a kislemezek. A lemezjátszókon ezenkívül még van 78-as, illetve tizenhatos sebesség. A 78-as sebességgel csak a régi típusú, nem mikrobarázdás lemezeket lehet lejátszani, a tizenhatossal pedig olyan felvételeket, amelyeket Magyarországon — de mondhatni az egész világon, — csak nagyon ritkán hoznak forgalomba. Az igazán igényes zenebarátok magas hangihűségú (Hl— FI) sztereo lemezjátszót, illetve erősítő berendezést használnak. Ezek rend ben tartás ára jóval nagyobb figyelmet kell fordítani, olyannyira, hogy még különleges lemeztisztítót is érdemes beszerezni. A MAGYARORSZÁGON kiadott lemezek (Hungaroton, Qualiton, Pepita) minősége világviszonylatban is jó. Ezt több nemzetközi hanglemezdíj is bizonyítja. Téves hát az a hiedelem, amely szerintigazán kifogástalan zenét csak a külföldi felvételekről lehet hallgatni. A lemez állapota ugyanis a. tulajdonoson múlik. M. S. Ugyancsak iskolás korban kell a szülőnek figyelnie arra, hogy az iskolai feladaA helytel en testtartás formáját a rugalmas hátgerinc is felveszi, s a görbület nem oldalirányban, hanem hátrafelé alakul ki a gerincen. Serdülő gyermek (felnőtteknél terhes falapot, időseknél a klimax) átmeneti hormonzavarai még súlyosabb állapotot idézhetnek elő.' Különösen kövér vagy puhány gyermekeknél. A fiataloknak rendszeres, hátizomzatot erő- | sítő tornára van szükségük. | Kérjük ki á tornatanár vagy j szakorvos véleményét, de na- j gyón jó tanácsokat olvashatunk a »Sportolj velünk« című havilapban is. A nők hátgerince — mivel gyengébb a hátizomzatuk, mint a férfiaké — több veszélynek van kitéve. Ilyen például a nehéz csomagok ci- pelése. Egy szombati piaci be, . ..................... _ , .vásárlás nagyobb megterhelést t ok elvegzesenel permeke , ^ t fi2ikailag> mint például egyenes testtartással ul:on. J Eleinte talán nehéz rászoktatni, de később, ha megszokja J a helyes testtartást, nem is tud másképpen ülni. A gyér- j mek görnyedt testtartásának j igen sokszor az az oka, hogy rosszul lát, közelről nézi az olvasni, írni valót. Időben vigyük szemorvoshoz! Az egyenes testtartás azért is fontce, mert a tüdő nem nyomódik össze, több oxigén jut a szervezetbe, nagyobb lesz a tanuló teherbírása, frissebb a szellemi képessége. A gyermekeknél a szülő is könnyen ellenőrizheti a hátgerinc épségét, ha kitapintja a csigolyasort, amelynek olyan egyenesnek keli lenni, mint az oszlopnak. Ha a legszuk él a terhet, hogy mind-' két kézben egyenlő súly legyen. S a napi munkánál... Figyeljük meg, hány ember tartja magát rosszul. Különösen azok, akik egész nap írnak, varrnak, gépelnek, vagy valamilyen munkagépnél azonos munkamozdulatokat végeznek. A helytelen tartástól »foglalkozási torzulás« alakul ki a hátgerincen, a nyaknál görbén sorakoznak a csigolyák. Sok an úgy vélik, hogy ez — különösen idősebb korban — el sem kerülhető. Tévednek ebben. A munka közbeni helyes testtartással, rendszeresen végzett napi tornával elérhetjük, hogy öreg korban is egyenes lesz a testtartásunk. Nem egy példát láthatunk erre az idősebb embereknél. F. K. } egy mosógéppel végzett nagymosás vagy egyéb házi munka. Szervezzük meg úgy a bevásárlást, hogy abból a család minden egyes tagja kivegye a részét. Vásárlásnál két bevásárlóhálóba úgy őszOTTHON CSALÁD Szűts László mm {mmmuumi POKOLTÜZ mimmmmimmimiimmim I Somogyi Néplap — Mikor jött volna jót? — hallottam a hátam mögül. A dróthuzal csak nem lazult közöttünk. Álltam az ablakban, de semmit sem láttam abból, amit aiz ablak elém tárt. Zsuzsát láttam, amint egy hosszú, üres folyosón közeledik felém. Léptei a fülemben kongtak, s végül már csaknem kiszakították a dobhártyámat. Akkor hideg és éles hangját hallottam: »Nem szabad találkoznunk többé!« Riadtan engedelmeskedtem, mint egy gyerek. — Küldd vissza az asszonyt! — mondtam. — Miért küldemém? Flóri hangja közönyös volt és mégis könyörtelen. Jó, hogy háttal álltam neki. Nem láthatta, hogy szinte véresre harapom a számat. — Küldd vissza! — mondtam. — Mit kezdesz itt vele? Most egyhamar nem lesz megállásunk. Flóri hallgatott Nem bírtam tovább, megfordultam. — Kész vagyok — mondta. — Mehetünk ... A faluban már rikácsolt a hangszóró: »Mindenki őrizze meg a nyugalmát! Ha a rendelkezéseket betartjuk, semmi baj sem történhet«. Jöjjön onnan, hé! De ki tudta akkor megőrizni a nyugalmát? Tódultak az szemközt maradhassunk, emberek a falu végére, hiába rendezte mondtuk nekik, hogy úgysem ’ mehetnek a fúrótorony közelébe. Egy paraszt mégis a szőlőtőkék közé keveredett, az újszülött »gejzírrel« mit sem törődve. Annál nagyobb figyelemmel vizsgálgatta a tőkéket. — Majdnem elfeledkeztem Rákiáltottam: róla — mondta. Változatlan egykedvűséggel közeledett. Amikor hozzánk ért, akkor ismertük fel benne a Zöld Mező elnökét. Elsiratta előttünk a szüretet — Szüretelnek még maguk erről — vigasztalta Flóri. — Előbb segítettek volna permetezni, ne most — mondta a paraszt keserű humorral. Hármasban mentünk a libalegelőre. Akkor már ott állt a tröszt kocsija, egy mentőautó pedig a töröttlábúval épp akkor kanyarodott ki az útra. Igyekeztünk volna a többiekhez, de Zsuzsába ütköztünk. Abban a félelmetes morajlásban, ami a környék levegőjét szünet nélkül betöltötte, még tétován jártunk-keltünk. Csak Flóri bizonyult magabiztosnak, mint mindig. Előrelátóan megbízta az asszonyát, hogy vásároljon hideg élelmet — vagy két-há- rom napra valót —, mert addig alighanem hideg élelemre szorul az egész falu. Mintha kirándulni készültünk volna. Természetesen, engem sem akart kihagyni a dologból. De én leintettem. Nem szeretem, ha mások gondoskodnak rólam. És éppen Flóri felesége! Zsuzsa mégis visszafordult. Máig sem hiszem, hogy nem szánt szándékkal csinálta. Azért csinálta, hogy négyÜgy hogy vissza kelljen fordulnia. A férje addigra már a többiek közt állt, Zsuzsa meg énelőttem, az én köpenyegemben. Mi leszek, ha nagy leszek ? A II. osztályosok környezetismereti munkafüzetének utolsó lapján két kérdésre kell felelniük a kis nyolcéveseknek. Az első így szól: »Milyen foglalkozásokat ismersz? Írd le1« A második: »írd le, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel1« Ez utóbbi kérdés gondolkozóba ejti a gyermekeket. Másodévenként tanítottam II. osztályban. Ez után a környezetismereti feladat után csaknem minden évfolyamnál azonos megfigyeléseket tettem. A »Milyen foglalkozásokat ismersz?« kérdésre megdöbbentően kevés választ írtak be a tanulók. A felelet leírásához megadott 7 vonalzott sorban a felesége’ ! általában 2—5 foglalkozást sorolnak fel. Rendszerint az édesapa, édesanya foglalkozása vezeti a sort é6 ha még írnak egyet-kettőt, azok is a »divatos« szakmák közül valók, néhányuknál helyt kap a felsorolásban az óvó- és a tanító néni. Biztos voltam benne, hogy hazudik. Dehogy is feledkezett el róla. Engedte lesegíteni a köpenyt. Annyi év után először kerültem ilyen közel hozzá. A haja most a természetesnél is feketébb volt. A homlokára hulló tincsek így még jobban kiemelték világos zöld szemét. Csípője azóta teltebb lett, de a járása még mindig mint a macskáé. Szinte sütött a közelsége, amikor a vállához értem. — Mióta vagy — kérdeztem. — Nem mindegy neked? — húzódott el tőlem. Ráismertem ingert keltő modorára, amely egyszerre vonzotta és taszította az embert. — Ügy látszik, néked sem mindegy — mondtam. — Miért? — nézett rám őszinte csodálkozással. — Máskülönben nem kellett volna bemutatkoznod — mondtam. Elfehéredett az arca. Tudtam, hogy szavakat keres, minél tüskésebbeket. Nem kellett sokáig keresnie. — Semmit sem változtál — mondta. — Épp olyan öntelt vagy, mint voltál. Sarkon fordult, és otthagyott. Nagy lett már addigra a sürgés-forgás. Egymás után érkeztek a tröszt kocsijai, a I m06t ezt ide leírtam, járástól tűzoltóautók jöttek, számítva», minden eshetőségre. Később láttam visszatérni a mentőkocsit is. Volt tudniillik egy sürgető-», feladat, aminek végrehajtása nem kis veszély- lyel járt. Meg kellett menteni a berendezést, a gépeket; le kellett szerelni legalább az értékesebbjét. Ne is mondjam, hogy a feladatot az apostolok vállalták. Kelemen már a nevemet kiáltozva keresett. Egy percet sem késlekedhettünk. (Folytatjuk.) A szegényes feleletek láttán várakozással nézek a második kérdés megválaszolása elé. Legtöbbjük sokáig töpreng, fél, hogy valami hibát követ el, ha elhamarkodva dönt, mint Eszterke, aki a válasz leírása után hirtelen felugrik és kétségbeesett arccal, segélykérőén néz rám. Nézem a hibátlanul leírt feleletet: orvos. »Jól van! — mondom. — Nincs semmi hiba! így kell írni«. — Igen, tudom — szól, még mindig riadt arccal —, de én mi lesz, ha nem vesznek fel az egyetemre? Elmosolyodom és elgondolkozom korunk kisgyermekének nagy és korai gondján. De hadd lássuk tovább, mi a tervük. Gábor és még hét fiú mérnök lesz. Éva táncdalénekesnő, István ejtőernyős, négyen fod- ráspiőnek készülnek. Eszteren | kívül még öten orvosnak, lesz I két tanítónő, egy óvónő és egy köeltáncosnő is- tanítványaim zött. A feleletek leírása után beszélgetek egy kicsit a gyermekekkel: ki, miért választotta éppen azt a pályát, amit leírt. A válaszok zöme elszomorít. Ilyeneket . hallok: »... mert jól lehet keresni.« »... mert csak fél napot kell dolgozni,« »... mert akkor lesz autóm.« ... »mert anyukám mondta«, (gyári munkás), »eleget dolgoztak ők, keressem meg én majd könnyebben a kenyeremet.« A beszélgetések és a válaszok összegezése után megállapítom, hogy a gyermekek csak leginkább az úgynevezett »divatos« szakmákról tudnak. Sok-sok osztály feleletei alapján általánosíthatok így. Vannak elfelejtett foglalkozások! Jó lenne, ha gyermekeink ismernék a 6ok-sok különféle élethivatást, amelyekre készülhetnek és valóban a szakma szeretete vonzaná őket választott életpályájukhoz és nem az a szempont, hogy »jól lehet keresni« meg az, hogy »akkor lesz autóm«. A tervezett szakma megszerettetésén kívül a másik nagyon fontos szempont, hogy a szülők ne a maguk elgondolását — pillanatnyi hangulatát — erőltessék rá a gyermekre, hanem vegyék figyelembe, van-e tehetsége, kezdve az elképzelt élethivatáshoz testileg, szellemileg megfelelő-e a választott foglalkozásra. Jól teszik a szülők, ha az elképzelésükről beszélgetnek a gyermek pedagógusaival. Biztosan jó segítői lesznek a tervezésnek, hasznos tanácsokat adnak.. Ha azután közösen döntöttek, akkor megkezdődhet a barátkozás a választott szakmával, s az olyan készségek fokozott fejlesztése — szakkörökben, esetleg különórákon is —, amelyek hozzásegítik a gyermeket ahhoz, hogy felnőtt korára választott életpályája ne csak foglalkozás legyen, hanem hivatás. Dr. Gergely Károlyné
